Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-14 / 60. (803.) szám

SS Szombat, március 14 Nem lesz egységes polgári eluok' jelölt Németországban Berlin, ■ március 12. Gessler egységes polgári jelölése megsenimisitettnek tekinthető. A Löben-bizottság, mely a tegnapi nap folya­mán el akarta határozni az egységes jelölést, nem tudott megegyezni. A jobboldali lapok szerint a? centrumon múlt az eszme bukása, míg a szociáldemokrata Vonvárts gúnyosan jegyzi meg, hogy a jobboldal rosszszándékat másra tolja. Végleg megállapítható, hogy az első választási menetben egységes polgári jelölt nem lesz. A jobboldali pártok különben is egyenesen felszólították már Jarres dr.-t, hogy vállalja a jelölést s Jarres a kívánságnak eleget is tett. A bajor néppártot is megkérdezték, hogy mily álláspontot foglal el Jarres jelölésének tekintetében. Válasz egyelőre nem érkezett. — A választási harc javában dúl. A jobboldali sajtó Jarres érdekében agitál, a demokrata sajtó Hellpachért, mig a centrumpárt Marxért. A lévai magyar nyugdíjasok mozgalma Léva, március 13. A szlovenszkói polgári nyugdíjasok lévai egyesülete a napokban közgyűlést tartott, amelyen a legerélyesebben állást foglalt a magyar nyugdíjasok érdekei mellett s egy­ben nagyarányú mozgalom megindítását ha­tározta el. Megállapította a közgyűlés, hogy az állam a saint-germaimi szerződéseket neg­ligálja akkor, midőn a magyar nemzetiségű állami, megyei, vasúti és egyéb tisztviselőket nem a csehszlovák nyugdíjtörvények alapján, hanem a régi magyar törvény szerint járó illetményekkel helyezi nyugdíjba. Határoza- tilag kimondja a közgyűlés, hogy mozgalmá­nak vezetésére az ellenzéki pártok központi irodáját kéri fel és ezúton fordul a magyar ellenzéki pártok képviselőihez, ho.gv a ma­gyar nyugdíjasok, özvegyek és árvák tartha­tatlan helyzetét tegyék interpelláció tárgyá­vá. Elismerik az államnak azt a jogát, hogy a meg nem felelő magyar tisztviselőket nyug­táiba küldje, de sikkor tegyen is eleget vál­lalt kötelezettségének és részesítse a kisebb­séghez tartozó nyugdíjasokat a csehszlovák nyugdíjasokkal egyenlő elbánásban és java­dalmazásban. Ne forduljanak tehát elő olyan esetek, hogy egy csehszlovák nyugdíjas évi 20—30 ezer koronát kap, mikor egy magyar ugyanabban a fizetési osztályban és ugyan­annyi szolgálati évvel 2—3000 koronát vagy mint nagyon gyakran, semmit sem kap. Végül kimondja a határozat, hogy jogos célja érdekében minden törvényes módot sőt sikertelenség esetén magmák a szövetségnek védelmét ;s kénytelen igénybe venni. Jlt wmwfi fdssíGPÍiiizerz&b. fk&gT# Ólai merényié! a szlovensM n ruszinszköl űslaftök tízezrei ellen A demokratikus csehszlovák kormányzat bel ügymin'sztérimnának újabb rendelete az ille­tőség és állampolgárság ügyében Prága, március 13. A belügyminisztérium a szlovenszkói és ruszinszkói államolgárság ügyében az 1920. évi 236. tv. I. szakaszának értelmezésére kiad­ta a 38—1925—21. sz. rendeletet, melyben fi- gye&mezetette, illetve utas1 tóttá a közigazga­tási hatóságokat, hogy az illetőség megállapí­tásánál ne a legfelsőbb közigazgatási bíróság 16.455—923. december 28. határozatát vegyék figyelembe, hanem az 1886. XXII. t. c. 10. sza­kaszát és elbírálásukat -ennek alapján értel­mezzék. A belügyminisztérium ez év március 4-én 15.234—925. szám alatt sürgős rendeletet in­tézet a sZlovenszv<v hoz és a ruszinszkói kormányzósághoz, melyben elrendelte a 38—925—21. számú rendeleté­nek hatályon kivül helyezését és a két köz­ponti közigazgatási szervezet utasította, hogy ők is sürgősen utasítsák az alantas közigazgatási hatóságokat arra, hogy ideig­lenesen konkrét esetekben alkalmazzák a legfelsőbb közigazgatási bíróság idevonat­kozó határozatát. A közigazgatási bíróság határozata azt jelenti, hogy. csak az bír illetőséggel valamely községben, ki 1910 január 1 előtt a községi kötelékbe való felvételt kérte s azt határozat­tal kiértesítve meg is kapta. E bírósági hatá­rozat ellenkezett a magyar joggyakorlattal, mely az 1886. XXII. t. cikk lapján automatiku­san ismerte el az illetőséget. A belügyminisztérium legújabb 15.234— 925. számú sürgős rendelete ismét a szlovenszkói és ruszinszkói őslakosság tízezreit fosztja meg az iretőség'ől, mert hiszen nagyon kevesen vannak, kik 1910 előtt kérték a községi kötelékbe való fel­vételt. Hogy'miért adta ki a belügynrnisztérium 3 rendelkezést, arra a kérdésre könnyű felel­ni, valószínűleg vagy azért, mert most kez­dődik meg a tisztviselői létszám leépítése s igy e rendelet alapján a kevés számú őslakó tisztviselőkből sokat el lehet maid bocsáta­ni és az elbocsátottaknak kevés nyugdijat kell. adni, — vagy ped'g azért, hogy a vá­lasztók névjegyzékének tavaszi összeállítá­sánál sok őslakót lehessen törölni a válasz­tók sorából s igy könnyebb legyen a kor­mánypártoknak többséget szerezni. Mikor utalja ki i kormány a ulmmMi árvízkárosultak tízmilliós soilyéi? Prága, március 13. A csallóközi gazdák keserves jajkiáltá- sának adott visszhangot Eüssy Kálmánnak, a komáromi kisgazdapárt nemzetgyűlési képviselőjének az az interpellációja, amelyet tegnap nyújtott be Hodzsa Milán földmive- iésügyi miniszternek a szlovenszkói, főleg pedig a csallóközi árvízkárosultak felsegé- 'yezése tárgyában. Ismeretes — adja elő —, hölgy a múlt évi tavaszi árvizek mérhetetlen ká­rokat okoztak Szlovenszkó s különösen a Csallóköz egyes vidékein „ j s a kormány, belátva a sürgős segítés szük­ségességét, külön törvényjavaslattal tiz millió korona összegű hitel folyósítására kért és kapott engedélyt, ame'y összeget az árvízkárosultak íelsegélyezésére kellett volna felhasználni Az árvízkárosultak immár a második tavasz küszöbén állanak, a padament által engedélyezett tiz millióból azonban eddig egy fillért sem láttak az érdekelt gazdák. A szenátus legutóbb tartott üléseinek egyikén a kormánypárt szenátora hivatalos bizottsági előadói minőségében is konsta­tálta azt, hogy ^ az elemi károk sújtotta polgárok a íöldmi- ve'éstigyi minisztérium hanyagsága követ­keztében semmi segélyben nem részesül­tek s a tíz millió a mai napig felhasználat­lanul never. Mit szándékozik tenni a kormány — veti fel a kérdést Eüssy képviselő — azzal a tiz miíiiió koronával, amelyet a nemzetgyűlés immár egy évvel ezelőtt megszavazott az árvízkárok által sújtott polgárok részére, hajlandó e és mikor ezt a halaszthatatlanná vált segélyakciót végre megkezdeni? Mi­vel tudja igazo'ni a kormány — végzi in­terpellációját — azt a; vétkes mulasztását, amelyet a segélyakció visszatartásával elkövetett? • Kérdések ezek, amelyekre válasz kell, gyors, kielégítő, sürgős válasz. De ez nem elég. Azt nyomon kell követnie a cselekedet­nek, a tiz millió haladéktalan folyósításának, amelyet nyugta’anul, kétségbeesetten, reszketve várnak a tavaszi árvíz újabb veszedelmé­től fenyegetett gazdák. Eüssy Kálmán képviselő, aki mindig annyira szivén viseli ennek a társadalomnak sorsát, idejében tette meg a kötelességét tegye meg a kormány is és hajtsa végre az akciót, amelyre a nemzetgyűléstől felhatal­mazást kapott Jugoszlávia kívánságára elhalaszt­ják a kisantantkonferenciát Beigrád, március 13. Mint ismeretes, a kisantant tavaszi konferenciáját március 23- án ke'Iett volna megtartani Bukarestben. Ju­goszlávia kérelmére azonban a konferenciát április lő re halasztották. A délszláv államot ugyanis annyira igénybe veszik pillanatnyi­ig a belpolitikai bajok, hogy nem is gondol­hat a külügyi összejövetelre. Hir szerint i jugoszláv külügyminisztériumban nagy vál­tozások lesznek s maga Nincsips is lemond. A harcias francia szenátus Páris, március 13. A szenátus külügyi bizottsága meghallgatta Bourgeois tábornok jelentését Németország katonai helyzetéről. Bourgeois kiemelte, hogy mennyire nem tar® tóttá meg a birodalom a békeszerződés na- tározaíait. A külügyi bizottság elhatároz.a, hogy föliratot intéz Herriot minszterelnök- höz, melyben kérni fogja, hogy az ellenőrző bizottság jelentését a célszerűség kedvéért hozza nyilvánosságra. Továbbá elhatározták, hogy az ellenőrző bizottságnak okvetlenül életben kell maradnia, mert Németország még azt az öt pontot sem teljesítette, melyek a nagykövetek tanácsának 1922 szeptemberi jegyzékében foglaltatnak. Továbbá azt is határozatba foglalták, hogy Németországnak a népszövetségbe való belépését semminemű külön kikötésekhez sem szabad kötni. Az önálló kereseti foglalkozást űző sze­mélyek szociális biztosításáról Habrman nép­jóléti miniszter a következő jelentést adta a népjóléti b'zottság legutóbbi ülésén: A javas­laton most dolgozik egv bizottság, amelyet a minisztérium bizo-tt meg ezzel a munkával Ez a bizottság egv szükebbkörü választmány utján az alábbi főelveket állapította meg: A biztosítás kötelező lesz. mert a fakultatív biztosítás a külföldön nem vezetett ered­ményre. A biztosításra kötelezett személvek kőre a jövedelem nagyságára való tek'ntet nélkül van megállapítva. A biztosítási kfi'e-1 lezétUég csakis az önálló kereket’ foglalko­zást űző személyekre vonatkozó, e’lenben azok családtagjaira nem. A biz^sitási diiak és a jcáruiékok egységeden varrnak megáUa- phva, azonban a magasabb összegre való biztosítás megengedhető. A biztosítás- köz­ponti szervezeten a’apul. A b’ztpsit^'i bírás­kodás és közigazgatás ek'árás a munVá«Hz- tositás elvei alao’án .történik. Nem töH^ht megegvezés még a rokkantság megáll a pitéd a kérdésében továbbá az iparosok ama köve­telése tekintetében hogv a kid iparosok szá­mára külön bizto?:tó állíttatnék fék A kor­mány ugv d^nöft. frogv a rokkantság fogalma a rminkásbíztositási törvény sze-mt magva-’ rártadsék s a kisiparosok ne kapjanak kíiiön biztosítót. Az i-ly módon végleg megáHápEott elvek szerint Bohönbanm dr. étkészletté a iavaslat végleges szövegezését. A nrnNz'ter ama meggyőződésének adott kikérést, hogy a iavaslatot még a nvári szünet előtt fogja a nemze^gvíilés elintézni. Viséftaen^ékezéseim Petrogalli Oszkárra A P. M. H. számára irta: Boíhár Sándor dr, III. Petrogalli Oszkár 1877 október 4-lkén született Aradon. Ugyanott végezte elemi is­koláit. A gimnáziumot Trencsénben végezte s ott tette le az érettségit is. Kitűnő tanuló volt, mindig „tiszta jeles" bizonyítványt ho­zott minden osztályból, jelesen érettségized is. A. családban ő volt a legidősebb fiú, Artúr nevű bátyja néhány hónapos korában halt meg. Három testvére volt, Géza öccse, aki atyja pályáját választotta, 1917-ben az észa­ki harctéren hősi halált halt. Két életben levő öccse Sándor és Lajos, utóbbi jelenleg budapesti táblabTó. Géza volt egyedül nős | a családból, egy kis posthumus leányka ma­radt utána, Klárika, Oszkár dédelgetett ked­vence, ez idő szerint a család utolsó sarja. A szünidőt az egész család mindig Besz­tercebányán töltötte, amíg nagyatyánk élt, nála, az ő halála után nálunk voltak szállva. Kedves, verőfényes napok voltak ezek, év- röl-évre epedve vártam junius közepét, ami­kor Petrogalliék érkeztek. És elkezdődött a hadd-el hadd. A négy Petrogalli testvér s a szomszédban lakó Vankó Károly azóta el­hunyt közös jó barátunk szilárdan szervezett .szünidei társaságot alkottunk. Mi tagadás, kissé vásott kompánia voltunk. Érezték ezt a szomszéd kertek tulajdonosai, akiknek gyümölcsfáit szorgalmasan megdézsmáltuk — bár volt elég belőle saját kertünkben is — s érezték azok, akik azon az útvonalon lak­tak, amerre naponkint uszodába jártunk. A társaság két csoportra oszlott, az öregek: Oszkár, Vankó és én s a gyerekek, a három hjabb Petrogalli testvér, Sándor, Géza és Lajos. Az öregek voltak a vezérkar a csí­nyek kieszelésében, a gyerekek kezdték *m,eg az exekutivát s ha túlnyomó volt az ellen­ség, segítségükre siettek az öregek is. Az uszodái útvonalon hasonkoru társaink óvato­san visszavonultak, ha harcedzett csapatun­kat megpillantották, volt is ellenségünk bő­ven, megtiszteltek bennünket a „Bothár ban­da" hízelgő jelzővel. A banda feje, mint leg­idősebb is, természetesen Oszkár volt, már ekkor is megnyilatkozott benne az a szer­vező s összetartó erő, mely őt mint férfit és politikust jellemezte. A gyermekcsinyekhez is ő adta a kitűnő eszméket s e mellett min­dig valamit szervezni igyekezett. Egy ízben társaskört alakított elnökkel, titkárral, de kedvenc és maradandó alkotása a „beszter­cebányai magániskola" volt Az öregek vol­tak a tanárok, a gyerekeket belekényszeri- tettük diákoknak, Oszkár volt az igazgató. Az első konferencián a tanórák tartalmáról vitatkozván, komoly képpel iktattuk a konfe­rencia jegyzőkönyvébe: „Elhatároztatott, hogy egy óra egy negyedóráig fog tartani". Oszkár még a közelmúltban is sokszor ne­vetve emlegette, hogy akkor voltunk a leg­hatalmasabbak, mert még az időt is meg­tudtuk változtatni. Egyébként szabályszerű konferenciákat tartottunk, osztálykönyvet ve­zettünk, diákmulatságot rendeztünk, vizsgáz­tattunk, értesítőt adtunk ki. Az értesítő ve­zércikkel kezdődött, a tanév történetét, a végzett anyagot s az osztályzatokat foglal­ta magában. A tanév történetében nem Ir­ányzott soha az „intézet hálás köszönetének kifejezése a nagylelkű adakozókkal szem­ben", akik a diáíkmailatság költségeit össze­adták. Komoly képpel csináltuk a dolgot s szi­gorú fegyelem alatt tartottuk a „gyereke­ket", akiknek száma az utolsó évben az én Béla öcsémmel is bővült (igaz, hogy nála jó­formán egyetlen tantárgyként az „i“ betű írása szerepelt). Ám am'nt a „gyerekek" na­gyobbak kezdtek lenni, mindnehezebben tűr­ték sz „öregek" tirannizmusát. Alkudni kel­lett velük, hogy az iskola fentartható je­gyen. Géza kikötötte magának, hogy nem szabad megbuktatni, Lajos pláne csak ösz­töndíj ellenében állott kötélnek. Egy dara­big .csak ment a dolog, de egyszer egy ne­hezebb tanóra után kitört a sztrájk, a gye­rekek nyílt renitenciába léptek. Kivonultak a kertből a hegyek közé. Hosszú egyezkedés indult meg a sztrájkol ókkal, végre is. hogy a zászló becsülete ntég legyen mentve, Osz­kár a következő paktumot ajánlotta: a gye­rekek visszatérnek az iskolába, de nyomban v:zsgákat tartunk s befejezzük a tanévet, ez­úttal az utolsót. Kéz alatt megígértük, hogy senki sem bukik el s Lajos ösztöndíjat kap. És ezzel be is fejeződött a „magániskola" öt évre, illetve vakációra terjedő „áldásos" mű­ködése s az utolsó értesítőben én írtam meg „az intézet történetét". Az intézet irattárát összecsomagoltuk s gondosan megőriztük s mint meglett férfink is sokszor, nagyon sokszor olvasgattuk együtt ezeket a kedvesen komolykodó, bo- hókás dokumentumokat, gyermekkorunk leg- deriisebb emlékeit. Talán soha semmin se tudott Oszkár még a legkomolyabb és leg­nehezebb időben is oly jóiziien s szinte gyer­mekesen elmulatni, mint a „magániskola** irattárán. Még a legutóbbi napokban is el-el- beszélgettünk róla s nyomott hangulata da­cára ás hangos kacagásra fakasztották a fel­elevenített emlékek. * Politizálni már gyermekkorában kez­dett. Igazi „zoón polítikon" volt, ami a halnak a víz, a madárnak a levegő, az volt fieki. a politika. Anélkül nem tudott volna élni, azért feláldozott mindent, önmagát is. Amióta eszemet birom s együtt voltam vele, kicsiny l gyermekéveik ködhomályáig, mindig politi­zálni hallottam őt. Már első gimnazista ko­rában függetlenségi 48-as pártinak vallotta magát. A zsebében hordta Kreith Béla vá­lasztási térképét, azt szorgalmasan eviden­ciában tartotta, a változásokat beiktatta s akkor volt a legnagyobb öröme, ha vala­mely pót-, vagy utóválasztás eredményeként a zöld színű kormánypárti kerületet a füg­getlenségi párt vörös színével átfestette. A „Magániskola" másodéves értesítőjébe ö ir­ta a vezércikket ezen a címen: „A független­ségi és 48-as párt hódított és vesztett kerü­letei" Konklúzióként kifejezvén reményét, hogy a függetlenségi eszme nemsokára dia­dalra jut. Már kis gimnazista korában buzgó újságolvasó volt s leveleiben biztatott, hogy kövessem példáját. Hajlottam a szép szóra, ám ebből nagy baj tett, nem ugyanazon új­ságot olvastuk, ami elkeseredett politikai dis­puták okozója lett. Függetlenségiek voEunk ugyan mindketten, de mig ö Ugrón Gábor perzsslően tüzes beszédein lelkesedett, addig én inkább Eötvös Károlyt favorizáltam. E miatt végül is közönséges pecsovicsnak mi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom