Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-10 / 56. (799.) szám
, / 58 Kedd, március 10. A földbirtokreform és a kisebbségi szerződés A P. M. H. számára irt gazdaságpolitikai tanulmány V. (p. p.) — március 9. A 'kérdés jogi oldalának megvilágítása szempontjából nem lesz érdektelen, ha ehe iyütt idézzük a hágai állandó nemzetközi bi róságnaik 1923 szeptember 10-iki a lengyel kisebbségi szerződéssel kapcsolatos döntését, amely szerződés 7. és 8- cikke szóról-szóra egyezik a csehszlovák kisebbségi szerződés 7. és 8- cikkével. Ezen körülménynél fogva a bíróság döntése a csehszlovák kisebbségi szerződés autentikus jogi magyarázatának is tekinthető. 1. Az állandó nemzetközi bíróság felfogása szerint a kisebbségi szerződésben a kisebbségeket megillető polgári jogok között kétségtelenül benfoglaltatnak mindazon magánjogok is- amelyek valamely, akár ingó akár ingatlan jószágnak birtoklásából vagy használatából erdnek. Ezek a jogok az állandó bíróság véleménye szerint a törvényekben egyenlően biztosit and ók minden lengyel állampolgár részére tekintet nélkül fajihová- tartozandós ágára. A kisebbségi szerződés értelmében különösen és mindenekfelett megengedhetetlen,, hogy a lengyel állam a faji hovátantozandó- ság alapján különböző bánásmódban részesítse az állampolgárait. Ezért az állandó bíróság véleménye szerint az 1920. évi julius 14-ifki lengyel törvény bizonyos rendelkezései ellentétben állanak az egyenlőség elvével. 2- Az állandó bíróság kimondotta továbbá, hogy ahhoz, hogy egy kisebbség a szerződésben biztosított jogainak betartását követelhesse, nem szükséges, hogy a reá nézve káros törvény vagy jogszabály szövegében kifejezetten meg legyen nevezve a kisebbség. Nem elegendő, ha a törvény szövegében az egyes fajokhoz, nemzetekhez tartozó állampolgárokkal való különböző elbánás nem jut kifejezésre, abban a percben, amint az állampolgárok- akik együttesen egy kisebbségi fajhoz tartoznak, polgári jogaikban a tények következtében sérelmet szenvednek. Amely percben valamely törvényhozási vagy köz- igazgatási intézkedés, ha az nem is nevezi meg kifejezetten a kisebbséget, tényleg és gyakorlatilag ezen kisebbség ellen irányul, annak jogában áll a szerződésben biztosított védelmet követelni. 3. Az állandó bíróság végül azt is kimondotta, hogy „nem lehet arra hivatkozni, hogy a jogaikban veszélyeztetett személyek ezen jogaikat oly rendszabályoknak köszönhetik- amelyek egyenesen egy lengye-lellenes politika következtében keletkeztek és ebből azt következtetni, hogy Lengyelország jogosítva lenne most már oly intézkedések megtételére, amelyek a lengyel fajt régi jogába visszahelyezik. Ha még az ilyen politikát meg is lehetne érteni — mondja a biróság — éppen ez az, amit a kisebbségi szerződés meg akart akadályozni. A kisebbségi szerződés kétségtelen célja az volt, hogy az ellneségeskedés- ből, rekriminációkból és összetűzésekből eredő veszélyes forrást betömje, hogy megakadályozza oly gyűlölködések kitörését, amelyek faji vagy hitbeli ellentéteken alapulnak és hogy a szerződés napián tényleg fennálló helyzetet megvédje és ecélból a ma létező kisebbségeket a nemzetek szövetségének pártatlan protektorátusa alá helyezvén.** Mmm Keresel a Mm mm MmWmm előtt A felperesek reményei — Védekezik a csehszlovák kincstár A P. M. H. tudósitójától Tátrafiired, március 9. A hágai vegyes döntőbíróság, melynek működése elé nagy érdeklődéssel tekintenek Európaszerte, e napokban megkezdi működését. Több érdekelt nagybirtokos az eljárás tanulmányozása végett egy kiváló budapesti jogászt küldött ki Hágába, ak hazafeléivé- zető útjában néhány napig a Tátrában tartózkodott. Tudósítónknak alkalma volt vele utjának eredményéről beszélni, amiről a következőket mondotta: — A békeszerződés értelmében összeülő hágai vegyes döntőbíróságok, melyek hivatva vannak valamely utódállam és a magyar állam, avagy magyar állampolgárok között felmerült vitás vagyonjogi kérdésekben dönteni, 3—3 tagból állanak, még pedig a semleges elnökön kívül, akit az érdekelt kormányok megegyezéssel jelölnek ki, továbbá Magyarország és az illető utódállam delegáltjaiból. A biróság és az egyes kormányok közötti érintkezést a kormány által delegált referens közvetíti. A csehszlovák-magyar vegyes döntőbíróság elnöke ilykép Schreíber, Svájc volt stokholmi követe lett, tagjai pedig magyar részről Balázs Károly dr. közigazgatási tanár, csehszlovák részről pedig Kadlec prágai egyetemi tanár. A referensekként Gajzágó László miniszteri tanácsos és Hobza egyetemi tanár delegáltatok magyar, illetve csehszlovák részről. ■— A kereset beadásának határideje február 28-án járt le. A beadott keresetek pontos számát nem tudom, de azt hiszem, hogy hozzávetőleges becslés szerint négyszáz körül lehet. — Téves volna azonban azt hinni, hogy ez valamennyi a földbirtokreformmal kapcsolatos differenciából keletkezett, hiszen a legkülönbözőbb vagyonjogi kérdések kerülhetnek eldöntés alá. Itt vannak pl. a forradalmi időkben okozott kártérítési ügyek. A jóvátételi bizottság ugynis úgy döntött, hogy a Csehszlovák állam megalakulásának napja 1918 okóler 18. Csak természetes tehát, hogy ettől a naptól kezdve felelős a külföldi állampolgárokat ért sérelmekért. Több kereset fekszik Hágában ezen az alapon. — A keresetek tömegét természetesen a földreformmal kapcsolatos ügyek adják. E keresetek általában két részre oszthatók, amennyiben csaknem kivétel nélkül egyforma a petitnmuk. Először is azt kérik, állapítsa meg a döntőbíróság, hogy a külföldi állampolgárok birtokainak felosztása e'lenkezik a békeszerződéssel és a nemzetközi joggal. — A kereset második része pedig az esetre szól, ha a döntőbiróság az első kérésiek helyt nem adna. Ez esetben azt kérik, mondja ki a döntőbíróság, hogy a felosztott birtok nem a kormány által megállapított megváltási összeggel, hanem teljes forga’mi árral fizetendő meg. — őszintén megvallva, én magam sem rszern, hogy a kereset első részével célt érnénk, annál inkább van okom azonban azt re- niélni, hogy keresetünk másik része az egész vonalon sikerre vezet és a nagybirtokosok az elvett ingatlanok teljes forgalmi értékét fogják megkapni. — Tudomásom van arról, hogy számos nagybirtokos nem fogadta el a felajánlott ösz- szeget, mire a Földhivatal azt bírói letétbe helyezte. Az bennünket igazán nem érdekelhet, hogy az állam ezeket a földrészeket már kiosztotta és igy a döntőbiróság kedvező döntése esetén a csehszlovák államra néhány száz millió be nem hozható kiadás báramhk. — A kereset beadása egyébként nem oly egyszerű, mint valami más bírósági kereseté, hiszen azon k:vül, hogy 5—10.000 odland forint költségbiztositékot kell deponálni, a képviseleti költség is elég tetemes. Így aztán csupán azok indíthatták meg a keresetet, akik nagyobb összeggel vannak éfdekelve. Szlovenszkói nagytártokosok közül tudomásom szerint keresetet adott be gróf Széchenyi new-yörki követ, Hadik- Barkóczy Endre zempléni nagybirtokos, Andrássy Dénes gróf örökösei. Keresetet adott be továbbá gróf Waldbott-Forgách Erzsébet. Waldbott ugyan német állampolgár volt, de éppen a Forgách-féle hitbizomány alapján magyar állampolgárságot nyert. Végül megemlíthetem még Battay Sámuelt, Dessewfíy Emilt, Wenckheim Imrét, Degen- feld Imrét, mint akik szintén a hágai döntőbírósághoz fordultak keresettel. A többiek névsorát vagy nem tudom határozottan, vagy pedig belső okok miatt nem tartom időszerűnek ny'lvánosságra hozni. Mikor rendezik a volt magyar nyugdíjasok kérdését? Prága, március 9. Körmendy-Ékes Lajos képviselő az igazságügyi és pénzügyminiszterekhez több interpellációt intézett olyan nyugdíjügyekben, amikor az arra jogosult nyugdíjasok a nekik jogosan járó nyugdijilletményeiket nem kapták meg. Egy ilyen interpellációjára adott miniszteri válasz kifejti, hogy a békeszerződések a nyugdíjasok kérdésében nem intézkednek az iránt, hogy az uj államok közül melyik köteles a volt magyar , királyság nyugdíjasainak nyugdíjfizetéséit átvállalni. E kérdés — mondja a válasz — a pénzügyi minisztériumnak 1919 március 15-iiki 10.241. sz. és hatályában Szlovenszlkóna is kiterjesztett határozata áltaJ] nyert ideiglenes rendezést, amely úgy intézkedik, hogy Csehszlovákia csupán azon nyugdíjasok nyugdijait fizeti ki, akiknek utolsó szolgálati helye a mai csehszlovák állam területén volt és amennyiben az ideig a csehszlovák állam polgárai voltak s azok is maradtak. A volt magyar alkalmazottaik nyugdíj - átvételének kérdése Magyarországgal kötendő külön egyezmény alapján nyer végleges rendezést. A csehszlovák kormány arra törekszik, hogy ezt az egyezményt megkösse, azonban az egyezmény létrejötte nem múlik csupán a csehszlovák kormány akaratán. Ehhez a magyarázathoz csak annyit füzünk, hoigy ennek az egyezménynek megkötése annál kevésbbé járhat nehézségekkel, mert hiszen a magyar kormány nem egy ízben fejezte -ki készségét a Csehszlovákiával és a szomszéd államokkal hasonló ügyekben létesítendő egyezmények megkötésére. A nyugdíjasok érthető türelmetlenséggel várják ennek az időpontnak elkövétkezését, de mit várjanak, amikor a pénzügyi hatóságok magának a pénzügyminiszternek egyik ilyen interpellációs válasza szerint is „a legnagyobb fokban komplikált szíovenszkói viszony ok“ következtében túl vannak terhelve. — (A belgrád* sajtó a románok ellen.) A legtekintélyesebb belgrád: újság, a Politika, napok óta a Romániában élő szerbek elnyomatásáról és iildözésérő’ cikkezik. A külföldön is legjobban ismert nagyon komoly lap éles hangon támadja a szövetséges románokat, mert a szerbekkel is úgy bánnak, mint a többi nemzetiséggel, holott a felsorolt konkrét panaszolt például a kisebbségi sorsba került magyarok előtt szóra sem érdemesek Jóval különb szeleket éltek már át. — (A köteles nyomtatványpéldányok.) A L. L. értesülése szerint a kormány a legközelebbi napokban fogja benyújtani a köteles nyomtatványokról! szóló törvényi avasra tót. Ez a javaslat egyébként szoros összefüggésben van a PeláilÜd- tandó nemzeti könyvtár kérdésével. A javaslat szerint ugyanis a köztársaság területén megjelenő összes nyomtatványokból, tehát a hirdetményekből és kereskedelmi nyomtatványokból is egy köteles példányt kell majd beszolgáltatni ennek a könyvtárnak. Ug3ramcsak köteles példányt kapnak majd az összes egyetemi! könyvtárak is. várd mié fcíssőSíttunR. fioáW Szerda: ERDÉLY! ÁRPÁD: Modern képkiállitások Budapesten. Csütörtök: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra. Péntek: KRÜDY GYULA: A Margitszigetről. Szombat: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra. Vasárnap: FALU TAMÁS: Óh, hová tűnt , . . (Vers.) —- BÁNYI ADORJÁN: Ketrecben. Visszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra A P. M. H. számára irta: Boíhár Sándor dr. Kidőlt a vezér, a szlovenszkói és ruszín- szkói magyarság vezére. Mert pártvezéreink vannak most is nekünk, kiválók, önzetlenek, ügybuzgók, ám ők mégis a pártok vezérei. Petrogalli Oszkár egy pártnak sem volt vezére, a pártok felett állt, ő az egész itteni magyarságnak volt a vezére. Nem vágyódott, nem törekedett soha erre a polcra, nem erőszakolta akaratát sohasem másokra, nem nyomta hivatalosan senki az ő kezébe a marsalbotot és mégis hallgatagon, önkényt elismerte őt mindenki vezérnek, az ő akarata győzött mindenütt, láthatatlanul is ott láttuk kezében a vezér! pálcát. És most, amikor elvesztettük őt, jajszó sikongott végig az egész magyarságon, a vezért, az egyetlent, a pótolhatatlant siratja mindenki. Ti a vezért siratjátok, én öt siratom, csak öt, az embert, legjobb barátomat, testvéremet. Unokatestvérek voltunk, testvéranyák gyermekei, de szivem szerint, édestestvérem volt. Együtt játszottuk gyermekjátékainkat, egymás mellett éltük ifjúságunkat, egybekapcsoltuk férfkorunk életpályáját. Szerette őt mindenki. Édes anyja, testvérei, barátai rajongó szeretettel vették körül, de ne vegyék gyengédtelenségnek,\ én mégis azt mondom, én szerettem őt legjobban. Érzem. Tudom. És amikor a rettentő csapásoktól kábul- tan elkerülte szememet az álom s az álmatlanságtól égő nyitott szemmel hánykolódtam könyáztatta párnámon, felkerestek az emlékek, a közös múlt színes emlékei és arra ösztökéltek, mentsem meg őket az elmúlástól. Csokorba fűzöm ezeket az emlékeket, nem kertész csinálta diszes csokor, csak avatatlan kéz szerény rétvirágos Tüzére. Nem akarok a politikusról, a vezérről beszélni. Csak az emberről, ahogyan én őt ismertem, amilyennek én őt szerettem. Politikai működésének történetét Írják' meg mások, azok, akik ott harcoltak, vele a fronton, amikor én az éttaphoz vonultam, én csak annyiban érintem, ahogy az a mi k’s mikrokozmoszunkba visszatükröződött. Elmondok őszintén mindent, hiszen ő már a niu'té, a történelemé. Igen a történelemé. Mert ak' majd hosszú évek múlva meghiggadt viszonyok közt, meghiggadt elmével meg akarja írni az ötfelé szakított magyarságnak heroikus küzdelmét nemzet' létéért, az Petrogalli Oszkárról nem feledkezhetik meg. Nem irodalmi mü óhajt ez lenni, még csak nem is hirlapi riport. Nem életrajz, nem tnémoir, nem méltatás, talán mindegyikből valami. Nem akasztok díszes köntöst reá, nem is értek hozzá. A kritikus elégedetlen lesz vele, de az olvasó megérti s méltányolni fogja a szivhő! jövő őszinte szót. Nem fűzöm rendszerbe, nem csiszolom ki, csak úgy vetem oda, amint toliamra tolakszik. Néhány színfolt a s^iv vérének meleg színével, néhány emlék, mely a múlt mind sűrűbbre szövődő ködfátyolából meg kitornyosul, rap- szódikus viszhangja az elmúlt tárogatónak, — ez minden. Azoknak szól, akik ismerték és szerették őt és azoknak, akik nem ismerték és mégis szerették. A szívből jön és a szívhez szól. *■ * A Petrogalli család, mint neve is mutatja olasz eredetű. Régi, tekintélyes nemesi család. Cimeiik: öt mezőre osztott pajzs, a középső mezőben, mely a négy szélsőt részben fedi, egy sziklán álló kakas (innen a család neve is) a jobb felső és bal alsó mezőben egy ágaskodó oroszlán, a jobb alsó és bal felső mezőben kardot tartó kar. A cimerpajzs tetején jobb felöl egy ülő sas, bal felől a sziklán ülő kakas. Id. Petrogalli Géza, Oszkár néhai nagybátyja tudomást szerzett róla, hogy Görzben egy házon ugyanezen címer látható s egy Charles Illner nevű barátját kérte adjon neki róla felvilágositást. IHner válaszának idevonatkozó részét ide iktatom: Venezia, 1905. III. 15. Kedves öregem! Márc. 1 óta a lagúnák közt vagyok . . * Végre megtehetem kis anagraphiai jelentésemet: Dottore Lodovico Petrogalli di Fran- cesco e,Orsola 1813. Gorizia (borgomestro) felesége fElisa, possidente (földbirtokos) és a Casa Petrogalli tulajdonosnője, ma Hotel Union via dél teatro 10., ahog én laktam is és amelynek kaouja felett ősi családi címeretek pompázik. Nővére Franceska Petrogalli di Paolo e Elisa (nibule-hajadooi) Gorizia 1795. Lodovico Petrogalli Figlio da Paolo e EHsa 1795. (celibe-nőtleti), Theresa Petrogalli Figlia de Paolo e EHsa 1798. (celibe), tehát a nőtlen, illetve hajadon állapot nemzetségetek speciális gyengesége. Azután még Framcesca Petrogalli. figlia dél Erancesco nata Gorizia 1815. (nubile-haja- don), possideete, morta 23—12 1881. A család olasz eredetű, régi ölasz nemességü és Görzben a név miég mindenütt a legjobb emlékezetben él s általánosan tisztelt. Servus, Charles Illner. A jelentés kissé szakadozott s tultömör, de annyit ki lehet belőle venni, hogy a Petrogalli család Olaszországból jött Görzbe s ott előkelő családként szerepelt, hiszen Lodovico Petrogalli Görz polgármestere (borgo- mastro) volt. A nőtlenség a család magyarországi ágának is sajátsága maradt, csak egy ágában fejlődött, nem voltak oldalhajtásai (Csütörtöki számunkban folytatjuk). % ^ űzi AAiíAiSb Alá | A legmegbízhatóbb t j fest- és szépségápolási £ 1 cikkek, arckrémek, £ < púderek, szappanok, l I stb. a E l CSfSI flÉKFÉli < Kosice-Kassa, Fő-utca 49. szám. > < > Valódi kölni vizek és francia illatszerek > 3 Postai szétküldés. 5 ►
