Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-08 / 55. (798.) szám
g •■••• ......... . Py fölclbirtokreform és a kisebbségi szerződés A P, M. H. számára irt gazdaságpolitikai tanulmány IV A földreform gyakorlati végrehajtása (p. p.) — március 7. Ez tálán a kérdésnek a legfontosabb része, mert hiszen egyrészt, ha még oly sérelmeseik a törvények, ha még annyira nincsenek meg a garanciák, a minden nemzetiséggel szemben egyformán végrehajtandó törvényben és intézményekben — tisztán jogi szempontból bírálva a kérdést — meg lehetnie nyugodni, mert mindezeket a hibákat a gyakorlati Végrehajtásban fcDarálni lehetne. De éppen a végrehajtás mutatja legvilágosabban a reform valódi célját. Valahányszor a földreform gyakorlati végrehajtása tétetik bírálat tárgyává, a kormány közegei szeretik azt a tetszetősnek látszó érvet felhozni, hogy a törvény értelmében minden nagybirtok egyformán le van foglalva, tekintet nélkül arra, hogy a tulajdonos cselr vagy más nemzetiségű, sőt esetleg idegen állampolgár s. hogy arról nem tehet, ha a nagybirtokok íúinyomo része a kisebbségek kezében van. Véleményünk szerint e pontnál a kisebbségi szerződés szempontjából nem’ is annyira a lefoglalás ténye a fontos, hanem inkább az, hogy á lefoglalt birtokok hogyan és kik között osztatnak szét? Az elmúlt öt és fél esztendő tanúságai és gyakorlati eredményei alapján a következő tapasztalatokra mutathatunk rá: A földhivatal a reformot cddigelé legkivált a történelmi, országokban hajtotta végre és ott is a következő módón: 1. Az úgynevezett tiszta cseh területen a nagybirtokok rendesen a helyszínén a helyben lakó föídigénylők közti parcellázás utján osztattak fel és statisztikai adatokkal kimutathatóan a földreformot a legintenzivebben ezeken a területeken valósították meg. Azért, mért elsősorban a cseh földmivest kellett földhöz juttatni.- 2. Az ugynevezett tiszta német vidékeken a következő gyakorlat honosodott meg: A földbirtokosnak tudomására adják, hogy birtoka nemsokára programra kerül, tehát tanácsos, ha idejében úgy rendezi ügyeit, hogy minél jobban jöjjön ki. Igyekeznek őt az ugynevezett szabadkézből való eladásra rávenni, amely éladás engedélyezésének főfeltétele, hogy egy, a földhivatalinak „kdle- mes“ vevőt találjon. Csodálatosképpen ez a kellemes vevő mindig az uralkodó nemzethez tartozik. Arra még sohasem volt eset, Busa R ii is'ísqb S iii ni niffii Sorsieguekcí mindenki csak SÓIM is Tsi iiaiilMan vesz, PSAUSIAVA. siannlínó ul. Telefon 2691, 2692 és 2693. Kedd: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlékezéseim Pefcrogalli Oszkárra. Szerda: ERDÉLYI ÁRPÁD: Modern képkiállitá- sok Budapesten. Csütörtök: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra. Péntek: KRÚDY GYULA: A Margitszigetről. Szombat: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlékezéseim PetrogaM'i Oszkárra. Vasárnap: FALU TAMÁS: Óh, hová tűnt . . . (Vers.) — BÁNYI ADORJÁN: Ketrecben. A Garam téten Csillog a hó, amerre látok. A táj merengő, szóíalan. Borzas, deres a fűz a parton, S mint néma sir, Ezüstfehér a holt Garam. Madár pibeg a parti fákon, Remegve mégis útra kél. Itt ritka vándor most az ember, A régi ösvényt Belepte hóval már a téL Néha bundás halászok jönnek És léket vágnak a jégen. Rözse pattog, kanyarog a füst S tovaülan Pajkos fürgén a illa égen. Mosolygó, langyos déli órán A napsugár ha rákacag, A folyó tükre megvonagllk $ dacos habok Lizádnak lent a 'lés alatt. hogy egy nemzeti kisebbséghez tartozó személy ilyen birtokhoz jutott volna, még az esetben sem, ha a másik ajánlattevőnél nagyobb vételárat lett volna hajlandó fizetniA tiszta német vidéken tehát nem sietnek a földosztással a maga valódi értelmében, a német földmives igényének kielégítése nem sürgős, sőt a német vidékek kiválóan alkalmasak arra, hogy ott egy uj nagybirtokos osztály magja tüntessék cl, ami által egy füst alatt a nemzeti cél is el van érve3. Az úgynevezett vegyes lakosságú területen gyakran előfordul, hogy a nagybirtok cseh területre eső részén a parcellázást kc- resZtíilviszík, a kisebbség által lakott részre nézve pedig a birtokost felhatalmazzák- hogy azt egy úgynevezett ,,kellemes vevőnek" önként adja el. Végül meg kell említenünk az úgynevezett kolonizálást, vagyis azt az eljárást, amidőn a kisebbség által lakott területen a föl osztásra kerülő birtokot nem a helybéli lakos ság közt osztják fel, hanem nagyobb meny nyiségben cseh vagy szlovák földmivest te lepitenek, Ez a módszer eddigelé légkiváJt Szlovenszkón és Ruszinszkón dívik. A kolo- nizáció tendenciáját különben hivatalos helyen sem tagadják, sőt egész nyíltan hangoztatják és pontos hivatalos kimutatásókat készítenek az ily módon megteremtett telepekről. Hogy a fö.lidbirtoktörvény végrehajtása kizárólag a cs eh es ütést és politikai szolgálatok jutalmazását célozza, az a fentiekből megállapítható. Világos tehát, hogy a föld-reform gyakorlati végrehajtása is beleütközik a kisebbségi szerződés 8. cikkében biztosito'tt tényleges egyenlő bánásmód biztosításának kötelezettségébe. (Folytatjuk.) Portörlés lm i pásitorleviHeíjgliiésgl ifién? Több mint száz feljelentés a pozsonyi álfamügyész asztalán Értesülésünk szerint az ügyész az igazságügyön ni sztár utasítását várja- hogy fiii történjék a följelentésekkel. Jogászok körében ma erősen kolpóftál- ták azt a hirt, hogy mintáin a kormány nyilatkozattal intézte el a pásztorlevél ügyet, az igazságügym/nisztér portörlést rendel el ügy hogy a feljelentéseket ad akta teszik. lóriin politikai itlosii irainiao Elevenen elégettek egy papot a lengyel kémszer vezetek Pozsony, március 7, (Saját tudósítónktól.) A pozsonyi állam- ügyészségre a pásztor levél felolvasása miatt Pozsony környékéről mintegy száz feljelentés érkezett a csend-őrségek részéről. A feljelentésekben mindeddig semmiféle intézkedés nem történt, azok érintettemül fesküsznek Kral Róbert állami!gyász asztalán, aki a legtöbb politikai pörben a vadát szokta képviselni. Moszkva, március 7. Andrej Fedukóvics paipöt március 6-án Zitomir városában a templom közelében egy házban az ágyhoz kötötték, Idöntötték benzinnel, majd rágyújtották az épületet. Fedukóvics szerzője volt egy híres könyvnek, amelyet a pápához intézett, amelyben a lengyel papok türelmetlen politikája ellen ir. Fedukóvics ugyanis nagy Szovjetbarát volt és látta, hogy a lengyel papok meg nem engedett eszközökkel dolgoznak Moszkva ellen. A zitomiri hívők, akik ragaszkodtak papjukhoz, azon a véleményen vannak, hogy Fedukóvics a titkos lengyel szervezetek áldozata lett, akik azért égették el, mert leleplezte az lukra inai lengyel kém- szer vezeteket. Dúca imWMmMnMrossz pMovi Helyzetében A magyar sajtó és a közvélemény felháborodva követeli a kormánytól az illetéktelen beavatkozásnak minősített támadás visszautasítását Budapest, március 7. Bukaresti jelentések szerint Gregisteanu teguaipi interpellációjára adott váaszában Dúca külügyminiszter megállapította, hogy Magyarország költségvetése aránylag nagyobb Romániáénál, különösen a hadügyi, külügyi és igazságügyi tárcák téte’ei tekintetében. Románia ezért felveti a kérdést, vájjon Magyarország pénzügyi helyzete valóban olyan sulyos-e, mint magyar részről állítják? Budapesti politikai körökben és -a magyar sajtóban óriási felháborodással fogadták Dúca nyilatkozatát, amelyet a magyar szuverénitás megsértésének minősítenek és megállapítják, hogy Magyarországnak erős önfegyelemre van szüksége, ha higgadt akar maradni Dúca illetéktelen beavatkozást jelentő szavaival szemben. A költségvetés — mondják — Magyarország beilügye, egyébként pedig a népszövetség is megállapította, hogy Magyarországnak segítségre van szüksége, tehát Dúca nyilatkozatával a népszövetséget is támadja. Az egész sajtó és közvélemény felháborodással utasítja vissza a beleavat- kozást és követeli a magyar kormánytól, hogy azzal szemben erélyes lépéseket tegyen és arra megfelelő választ adjon. iiiiiwi—ii n iinm ii mn-MMi—.yM—^irrymmrif i Leszáll a fagyos, ködös alkony, A holt folyón a szél dobol. Fel-felzokog a néma börtön, Döbben a part. A holdas téli éj dalol. És egyszer titkos éjszakán Élet sikolt a jég alatt. Zengenek dörgő rianások, Vihar gúnyol — S a Garam szive meghasad. Ölvedl László, Holdvilág — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Lőrinczy György, Kopár sziklaorom mered föl a tenger közepéről. Rajta állunk, egyedül, elhagyottan: az élet magaslatán. Fölöttünk elérhetetlen magasság, alattunk köröskörül az örvények mélysége. Nincs, hová lépjünk; nincs tovább! Hogyan is jutottunk ide? Magunk se tudjuk. Hullámok és orkánok űzték tétova gályánkat. Hátratekintünk és szédülünk a veszedelmek láttán, amiken átvergődtünk Nem merünk se le, se föl, se széjjelnézni. Ha az ember mindezt sejtené — akkor! Mikor elindult. Hogy ideér! Talán az első lépés után visszafordulna: nem érdemes! A végtelenséggel ölelkező távlatokban, szerencsére, ismerős arcok körvonalai vibrálnak. Megnőnek a képzelgés játékában és isteni tüzek sugaraiban. Körülöttük vigyor- gó törpék ugrálnak, akik közül ők kimagasla- nak és néha óriásoknak látszanak, ök nőnek meg, nem az árnyékuk, a holdvilágnál. * Azalatt a boldog és munkás tizenkét esztendő alatt, amit Jókai büvö-bájos szülőföldjén, a felejthetetlen Komáromban átálmodtam, az ábrándok holdfénye kísért engem szüntelenül. Sokszor eszembe jut a Magyar nábob sirfölirata: „élt egy esztendőt, — álmodta a többit1. — Ránt, a kósza iró- diákra akár megfordíthatják: én végigküz- döttem, vég'gkóboroltam vagy botorkáltam, egyszóval végigéltem az életet, de a komáromi tizenkét esztendőt vógesvégig — átálmodtam. A nyári hónapokat rendesen ottani kis Tuszkulánumában töltötte Beöthy Zsolt. Nyájas kis nyárilaka pompás gyümölcsöskert közepén állott, a Duna partján, a poéti- kusan szép Erzsébetszigeten. Ott uzsonáz- gattunk és merengve elmélkedtünk a lombok hüs árnyékában és néha, nagyritkán nálam vacsoráztunk, benn, az ősmagyar városban. Ilyenkor, derűs, boldvilágos estéken, hazaki- sértem a tudóst, végig a városon, a kis hídon, a sziget fasorai között. Az ut a Jókai szülőháza előtt vezetett el. Ez a világhíres ősi porta két utcára szolgált. A ház maga a másod’k utcára s homlokzatán szerényen húzódik meg a márványtábla, ami bürokratikusán fogalmazott rideg stílusban hirdeti, hogy abban a házban látta meg először a napvilágot az, aki maga is — fény. De az én utcámra, amelyikben én laktam s a melyiket valaha Csapó-utcának hivtak s ami most Eötvös József dicsőséges nevét viselj, csak nagy, szárnyas, zöld kapu nyílt, amin a Jó- kai-portára a teherszállító szekerek jártak. Ez a kapu többnyire zárva volt és ennélfogva azon az estén, mikor Beöthyve! hazafelé ballagtunk, csodálkozva állottunk meg előtte, március 8. A p. M. H* VASÁRNAPI ROVATA írja: Tömöri János. A belpolitika heti mohnál Prága, március 7. Az egyezkedés és a kiegyezés hete nem sok újdonságot hozott azok számára, akik a koalíciós pártok vezéreinek mentalitását ismerik, A husosíaze.kakat mindenáron, még a pártelvek s a hit áruba bocsátásán keresztül Is megtartandók. Az ilyen üzletnek más jóoldala is van s óz abban áll, hogy a koalíció a napi aktualitása ügyeket ismét bizonytalan időre halasztja. Az építkezési törvény és a bérlők védelméről szóló törvény néhány hét múlva hatályát veszti- a meghosszabbitásra vonatkozó javaslatok azonban még nem készültek el. Minek ? Majd az utolsó órában diktál a petka olyan javaslatokat, hogy a szocialista, kommunista s á burzsuj csak elbámul. Ami Húsz János ünnepét illeti, ez a kérdés- sem öiyán veszedelmes, amilyennek az első piflanatókban feltűnt- Boncs 'külügyminiszter németnyelvű félhivatalos lapja máris bejelentetté, hogy az ünnepek rendezéséről szóló törvény — ma még csak javaslat — csak ideigleíít&éii fogta elintézni ezt a kérdést, míg á végleges rendezés néhány hónap múlva várható, amikor a katolikusoknak három Hagy egyházi ünnepének elismerése elől nem lehet majd elzárkózni. A Prager Presse eme híre ismét megerősíti ama régen hangoztatott igazságot, hogy a törvényhozás működésének eredménye magán viseli az ideiglenesség bélyegét- Az ünnepek kérdésének végleges’ rendezését illetőleg egyelőre annyit kell megjegyeznünk, hogy a cseh néppárt a bét folyamán megtartott nép gyűlésen erősen hangoztatta azt, hogy Ncpomuki szent János ünnepe Is az állami ünnepek között fog szerepéin i. Mysk’vec cseh néppárti képviselő — az egyik gyűlés szónoka egyébként bejelentette azt is, hogy a párt ragaszkodni fog ama követeléséhez, hogy a köztársasági elnök katolikus ember legyen. A pártok féltékenykedéséve! előidézett nézetette rések és kedélyháborgások lecsen- desitését előmozdította az a körülmény, hogy a köztársasági elnök ma ünnepeli hetvenöto- dik születésnapját. A lapok belpolitikai rovata a oajpi veszekedések helyett Masaryk életrajza adatait s müveinek szemelvényeit közük, csupán a néppárti Lidové Listy és a Kra- már-pájti Národni Listy elégedtek meg az elnök érdemeinek egy cikkben való méltatásával. — 'Bratianu román pénzügyminiszter Amerikába utazik.) Bukarestből jelenük: Kormánykörökből származó értesülés szerint Brafiatru Vintála pénzügyminiszter a legrövidebb időn belül Amerikába utazik. A pénzügyminiszter utazásának célja kizárólag pénzügyi-propaganda, nem pedig d'rekí köl- csönkeresés. Amerikai utjának alkalmából Bratianu Vintila tárgyalni iog a Baldwin- házzal is. mert mindakét szárnyát kitárták, mintha vendégét vártak volna. Nem sokáig csodálkoztunk. A Jókai szülőháza előtt a2 ember nem igen gondol másra és nem ;s igén lát egyebet, csak a Jókai szülőházát. A nagy, zöld kaputól, végig az udvaron, kettős füz- fasor húzódik a házig. Ezek a fűzfák sem olyanok, mint másutt. Szinte emberi fejhez hasonlít a csonkjuk, amint az éjszaka homályában s a holdvilág szeszélyes árnyékaiban vigyorognak, mosolyognak, simák és kínosan vonaglanak. Azt hiszem, a mesekirályt ezek a fák inspirálták Rab Ráby-jának egyik humoros fejezetére. Az udvar, a maga rendetlen és gondozatlan szemétdombjaival, a körülötte kétoldalt összevissza tákolt régi és vuj vityillóival alig látszott. A holdfény, mely közöttük bujkált, mindent árnyékba borított. De az udvar kavicsán meg- megcsillámlott s a kerítésen és a fák kusza lombjai között széjjeláradt az éjszakai világosság, az a különös, megható derű, ami tele van ábránddal és suttogással, azzal, amit a hold és a fa mesél egymásnak. A napfényben az igazságot látjuk, a holdvilágban — a szépséget. A napsütés: a való, de a holdvilág: maga a költészet. Ez a kép és a velejáró csönd hangulata könnyekre fakasztja a szivet s a kicsorduló gyöngyben ilyenkor maga a tenger van, gályákat ringat: az emlékek könnyű csónakjait és súlyos teherret megrakott dereglyéket. Az ember sírva fakad. Eszébe jutnak a gyermek és ifjúkori bolondos délibábok, amikkel olyan könnyelműen és gondtalanul játszott, mintha fűzfa- kardok és nádparipák volnának, amiket akármikor újra meg újra elővehetünk, amikor éppen kedvünk szottyan. Eszünkbe jutnak a
