Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-07 / 54. (797.) szám

Krpelec fegyelmi alatt Prága, március 6. Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő és társai még a múlt év áprilisá­ban interpellációt intéztek a miniszterelnök­höz és az iskolaügyi miniszterhez Krpelec Bertalan ipolysági tanfelügyelőnek a római katolikus papság elleni durva támadása ügyében. „A volt Hontmegye békés lakosságának valóságos réme, ez a vezető tanügyi állást betöltő rosszakaratú egyén, aki az őslakos­ság köztiszteletben álló szlovák és magyar vezetőit jogos ok nélkül minden téren a leg­durvább eszközökkel üldözi, úgy élőszóval, mint írásban a iégoosmányabb kifejezésekkel sértegeti. A legcsekélyebb erkölcsi felelős­ségérzetet is nélkülöző iizelmei során leg­utóbb egy oly páratlanul durva és a szemé­lye által képviselt iskolaügyi kormányzatra is oly szegyenletes szenyiraíot produkált, amely szennyirat nem csak a belföldi közvé­leményt botránkoztatja meg, de végzetesen alkalmas arra is, hogy a csehszlovákiai köz­állapotokat a müveit külföld előtt a legsöté­tebb balkáni színekben tüntesse fel.“ így jellemzi az interpelláció Kerpelec- nek eljárását és azután előadja, hogy Krpelec a vasúti igazgatósághoz Darád a Mihály volt szakállósi állomási elöljárónak áthelyezése ügyében beadványt intézett, amelyben a római katolikus papságot és különösen Ricli- ter János ipolyszakáliasi plébánost „nyomo­rult, piszkos léleknek4* nevezte, aki képes minden alávalóságra, sőt embertelenségre is. „Cudar, gazember, buta“ ilyen jelzők sora­koznak föl Krpelec beadványában, amely miatt már a törvényszék ítélkezett Krpelec Bertalan felett. Most a kormányelnök és az iskolaügyi miniszter ad választ a magyar képviselők * intörpefllációjára s kijelenti, hogy a Krpelec memoranduma ügyében az isko­la ügyi minisztérium hivatalos eljárást indí­tott meg. „Krpelec B. ellen ama gyanú folytán, hogy az említett levélben hasz­nált nyilatkozataival fegyelmi vétséget követett el, a fennálló rendelkezések értel­mében fegyelmi vizsgálat indíttatott, a to­vábbi eljárás nevezett ellen ezen fegyelmi vizsgálat eredményéhez képest foganaío- sittaíik," Ki győzött? A válság után sókat foglalkoztáik a cseh lapok azzal a kérdéssel, hogy a nagy össze­tűzésből melyik irány kerül ki győzelmesen’ illetve melyük szenvedett vereséget. Az álta­lános felfogás szerint a koalíció kiegyezésé­nél a cseh néppárt győzött, mert keresztül­vitte azt, hogy az egyház és az állam elvá­lasztása bizonytalan időre el van halasztva. A szocialista, csoportók viszont abban látják a saját siikerüket, hogy a néppárt meg fogja engedni Húsz János ünnepének törvénybe­iktatását. Nagyon kevés olyan pártatlan lap is akad, amely a kiegyezést a kellő értékére szállítja le. Bizonyos az, hogy az úgyneve­zett eldöntetlen ütközetekből mind a két harcoló félnek csak vesztesége és semmi haszna nincsen. A koalíció úgynevezett „ki­egyezése" is eldöntetlen ütközetnek tekint­hető, amelyben mind a két fél hiábavaló ál­dozatokat hozott. Kétségtelen ugyanis, hogy a szocialista csoportok kopott piros zászlaja még jobban megfakult úgy a küzdelemben, •mint a kiegyezés fényében. Ismét kiderült ugyanis az, hogy a szocialisták és szociálde­mokraták szocializmusa teljesen kimerül a demagógiában. De a cseh néppárt sem büsz- kélkedhetik nagy sikerekkel s az egyszerű gondolkodású cseh katolikus nehezén fogja megérteni’ hogy miért kellett papjának Húsz János ünnepének elfogadása mellett szavaz­ni- A kiegyezés igazi nyertesei azok az elv- társak, szocialista testvérek és néppárti szür­kék, akik továbbra is megmaradnak a husos- fazékak békés birlalatáhan. A földreform demokratikus alkalmazása Hogyan parcelláztak Ekecsen? — Mind „ma- radékbirtok“ lett a szép pusztából — Egy egész pusztát, több, mint ezer holdat Bellái József exzsupán, pozsonyvárosi állami jegyző részére parcelláztak ki egy tagban — Saját tudósítónktól — Csallóköz, március 6. A Csallóközben már ldnyilt a tavasz, az ibolyának még alig van levele, de már kinn a virága. Ámde az ibolya is másnak nyílik már az e/kecsi határban, ainieiyben a Szép Tuzok-puszta fekszik; valamikor áz Ester­házyak bírták, majd a Waldstein grófoké lett, most pedig Kálnoky Sándor bírta. A Tuzok’-puszta is a csicsói uradalomhoz tarto­zott, amely valamikor hatezer holdat tett ki. Több, mint felét elvették már a tulajdonosá­tól és még,amint mondják, nem fejezték be... Az Ekecs község határában lévő Tuzok- pusztát a mült év nyarán kezdték parcel­lázni. Több, mint ezer hold príma szántóföld, kitűnő karban lévő gazdasági épületekkel. Az igénylés határidejét dobszőval hirdették ki és a gazdák, meg a zsellérek szép számmal jelentkeztek földért, kérvényeiket szabály­szerűen benyújtották az érsekujvári földiái­vá tal-kiirende'ltsé ghez. Jöttek-mentek a faluban idegenek, cse­hek 'és szlovákok, sőt a szlovák föidigénylők tárgyalásokba is kezdtek bocsátkozni a falu földigénylőivd, már a jó szomszédság végett is. Ekecs tervez és a földhivatal végez. Nagy csönd lett a parcellázás körül, végre most kiderült, hogy az ezer hóid föld mind „maradékbirtok" lett; három érdemes államalkotó kapja meg a Tuzók-puszíát, ne is kérdezzük: mennyiért? Igen olcsón. Az eikecsi födigényfök, akikhez utóbb a földnélküli proletárok is csatlakoztak, majd valószínűleg Ruszin,szkóban kapnak földet a Verhovinán a földhivatali okos és körülte­kintő földbirtokpolitikája következtében. Míg az eikecsiek szívesen megadtak volna katasz­teri holdanként 3000 koronát, az uj vendégek mérsékelt, baráti áron kapták meg a földöket. Az uradalomnak Ekecs fölött fekvő szép, ezeikétszázhold'as birtokát BeSai József volt trencséná zsupán és egykor Temesvár város kultúrtamácsosa kapta meg, aki ott minta­szerű magyar városi könyvtárt és magyar iskolákat létesített. Most Pozsony város ál­lami főjegyzője, aki vigyáz, hogy a, pozso­nyiak meg ne sértsék városi autonómiájukat fölösleges illétőségadományozásokkai. Szó­val Bellái uj föidesuT lett a Csallóköz szivé­ben. Hogy birtoka hotójainak száma lénye­gesen felülmúlja a törvényben engedélyezett1 hektárok számát: ezen a csekélységen ki akadnia fel? Ezt a törvényt csak a magyar földbirtokosokkal szemben alkalmazzák és a törvénymagyarázatban rejlik a kormányzás művészete. Ezt az ekecsi proletárok is iga­zolhatják: reggeltől estig és estétől reggelig. Bukarest, március 6. A bukaresti rendőrségre két elegáns gö­rögöt szállítottak be: Atihides Pétert és Astras Louist. A két gorös tágja egy nagyobb társaságnak, amely mozifilmre kiv ••kozó szélhámosságokat követett el, míg szét nem ugrasztották őket. Három millió drachma ára el­lopott olajbogyó Barzacanos Athanasie és Atihides Péter az év közepe táján, az olajbogyó üzlet után, felkeresték az amfissai olajbogyó térin élőket. Athéni nagykereskedőknek adták ki magu­kat és elhitették a termelőkkel, hogy ha az olajbogyót nekik adják eladásra, magasabb árakat érnek el, mint a közvetlen eladásból. A hiszékeny emberek beugrottak a csalók­nak és átadtak nekik három millió drachma értékű olajbogyót A jó amfissaiak várták a pénzüket, de mindig azt a választ kapták, hogy az áru még eladatlan. Közben Astras Stamate és ennek Louis nevű fivére, vala­mint egy Mazarachis nevű ember eladták az árut és a pénzen megosztoztak. Az elsüSyeszfeít hajó A társaságnak sikerül{ befonnia egy kül­földi kereskedőt, akinek 25Ö0 zsák kávét és 500 zsák cukrot adtak el és erre nagyobb előleget vettek fel. Azután megtöltöttek 2500 üres kávézsákot értéktelen olajbogyóm aggá’ és 500 zsákot sóval és mésszel. A. külde­ményt kávénak és cukornak jelezve berak­ták Pireushan a „Constaintinos" nevű k's gőzösbe. Az árut óriási összegre biztosították tengeri kár ellen, a vevőtől a haióftivarlevél alapján újabb pénzeket vettek fel. Astras Stamate szintén behajózott és az egyik matróz segítségéve! megfúrta a hajói és a „Consíantmos" az Archipelagos egyik szigete, Halkida mellett elsülyedt, miközben három matróz halálát lelte. Astras természetesen megmenekült és a társaság fel­vette a biztosítótól a pénzt. Mikor gyanúba kerültek Konstantinápolyba menekülték, de magukkal vitték Barzacanos szeretőjét, Per- dicheas Mária asszonyt, egy igen előkelő gö­rög kereskedő feleségét, Russos görög mi­niszter közeli rokonát, aki viszont férje 15 millió drachma értékű ékszereit és pénzéi hozta magával. Innen a romániai Konstafizába hajózott a társaság, ahol vígan élték, görög nagyke­reskedőknek adták ki magukat és Atihides­Lehet-e aWertfaeim-kasszához áíkiiksot készítem? Pozsony, március 6. (Saját tudósítóinktól.) A P. M. H. annak­idején foglalkozott Neumann Gyula rózsahe­gyi kereskedő önbetörési bűnügyével. A ke­reskedő üzletének Wertheim-szekrényéböl még 1922-ben eltűnt százezer korona anél­kül, hogy a zár megsérült volna és a betörés nyomát észre lehetett volna venni. Miután a biztosítóintézet a kárt megtérítette, fölmerült az a gyanú, hogy Neumann maga követte el a betörést a felesége segítségével. A gyanút megerősitette az is, hogy a kereskedő akko­riban fizetésképtelenség hírében állt. A rózsahegyi törvényszék Neumann Gyulát nyolc- feleségét pedig liathónapi bör­tönre ítélte biztosítási csalásért. A pozsonyi Ítélőtábla már két ízben is tárgyalta Neumannék feiebbezését. Legutóbb elrendelte olyan szakértők kihalligatását,akik nincsenek W er theim- s zek rény gyár bán alkal­mazva és igy érdektelen felek. (Az első íz­ben kihallgatott szaikértők ugyanis egy Wert- lieiim-szekrénygyár mérnökei voltak.) Csütörtökön tárgyalta hairmadizben a po­zsonyi tábla Stumpf dr. elnökletével Neumann Gyula és felesége bümperét. A kihallgatott szakértők azt vallották, hogy Wertheim-kasszához álkulcsot lehet készí­teni akár lenyomat, akár lemásolás után, de kell, hogy az eredeti a tettes rendelke­zésére álljon hosszabb ideig. Ezzel szemben a védő hivatkozott a leg­utóbbi beregsz ászi bankbe törésre, ahol a Dunabamk ottani fiókjának Wertheim-szekré- nyét is álkulccsal nyitották fel, amit a kassza sértetlen zárjában meg is talált a nyomozó hatóság. A hely színen talált reszelek ről meg­állapították, hogy az áiíkülcsot vagy ott a helyszínen készítették, vagy a javító sokat, a faragásokat a kulcson utólag ott eszközölték. Ezt a védő a beregszászi rendőrkapitány hi­vatalos okiratával igazolta. A tábla hosszas tanácskozás után mind a két vádlottat felmentette. Boviczky dr. ügyész megnyugodott és igy az Ítélet jog­erős. nék sikerült az ottani görög kolónia bizalmát megnyerni. Különböző űrügyek alatt kisebb- nagyobb összegeket vett fel a konstanzai gö­rög kereskedőktől, akiknél korlátlan hitelt élveztek. így Sava E. Sava ismert kereske­dőtől 360.000 leit csalt ki. Azonban a kalan­dorver nem hagyta őket nyugton. ötezer tonna viz —- benzin helyett Atihides társával, Astras Louisszal együtt kibérelt egy ötezer tonnás ciszterna- hajót. Az volt a tervük, hogy a hajót megtol ik vízzel, a rakományt ben­zin gyanánt bebiztosítják és a „Constanti- nös“-hoz hasonlóan elsülyesztik. Tervüket azonban nem tudták keresz­tülvinni, mért az Ötezer tonna vizet nem tud­ták feltűnés nélkül megszerezni s ezért újabb gazságon törték a fejüket, amikor egy nem várt esemény megzavarta őket és széiug- rásztota az egész társaságot. * Barzacanosí leleplezik Barzacanos, aki Perdicheas Máriával együtt Koustaiizában lakott és a Triaodafi- iidís nevet vette fel, egy napon a konstanzai Strada Caroíom levő Gralid kávéházba tért be. Ennék tulajdonosa, Jani Constandinidis, csak nem régen jött Görögországból és a be­lépőben volt katonapajtását, Barzancanost is­merte fel, akivel együtt volt Szrairnábau, ahol az ügyvédnek adta ki magát és apró kölcsönökből élt. Barzacanos eleinte tagadni próbált, azt erős'tgette, hogy öt Triandafili- dísnek hívják, de azután beismerte a valósá­got. Sietve elhagyta az üzletet, lakására tért és csomagolt. Szökés mindenfelé Barzacanos azonnal elutazott, egyedül, ismeretlen helyre. JPerdicheas asszony is megszökött, a román tengerhajózási társaság S. M. R. „Principesa Maria" nevű hajójára szállott és elvitorlázott. De amint a nyomo­zás megállapította, a nő Bulgárián keresztül visszatért és Konstanzában tartózkodott egé­szen február 18-ig, amikor a bukaresti vo­nattal ismeretlen helyre távozott. Február 18-án este Atihides Péter a kon­stansai állomásra egy ismeretlen, sűrűn le­fátyolozott hölgyet kísért, aki az ismertető jelek után Ítélve Perdicheas Máriával lehetne azonos. Azonban Atihides, akit — mint emlí­tettem — a kóustanzái rendőrség letartózta­tott, semmiképpen sém akarja elárulni a ti­tokzatos nő kilétét. Szombat, március 7­Astras Stamate idejében értesült a ve­szedelemről és Londonba szökött, úgy hogy a bandának csak két tagja maradt Konstan­sában, Atichides Péter és Astras Louis, akiket a rendőrségnek sikerűit elfognia. A banda által okozott összes károkat, az elsülyesztett „Constantjmos" hajó értékét is számítva, / legalább száz millió drachmára teszik. A megszökött Barsacanosnak és Per­dicheas asszonynak még nem sikerült nyo­mára akadni. A P. M. H. SZOMBATI ROVATA írja: Vulpes Bonniatok a fitosáéról — Egy agglegény feljegyzéseiből — Megkérdeztem egy kereskedő barátomtól: • Mit tartasz kérlek a házasságról? — Olyan az, kérlek szépen, mint a kettős könyvvitel. „Isten nevében" kezdődik — deficit­tel végződik. Az egyik lapon a férj szerepel, aki mindig „Tartozik" — a másik lapon az asszony szerepel, aki mindig „Követel". Kettős könyv­vitel az egész . . . A bankár mondja: Hogy mi a házasság? Osztálysorsjáték. Semmi más, mint osztáilysarsjárték. Hirdetik váütt®, hogy minden második sorsjegy nyer. De ugy-e, arról sohase beszélnek — pedig világos, mint a nap —, hogy minden első veszít .,, Szól a diplomata: — Megkötik a házasságot s megvan a kettős szövetség. A legszebb ©mente cordiaíe. Egy-ket­tőre hármas szövetség lesz belőle. Nem kell soká várni s kibővül négyes szövetséggé. S kutya le­gyek, ha a legtöbbjét nem lehetne fölvenni a népszövetségbe . . . A büntető jogász fejtegeti: — A házasság voltaiképpen nem önálló bün­tetendő cselekmény. Nyilván azért nem bünte­tendő, mert magában hordja a megtorlást. Ámde jogi szempontból a házasság mégás a büntetendő cselekmények sorozatos láncolata. Minden meg­van benne: hamis eskü, hűtlen kezelés, fondorla­tos csalás, zártörés, betöréses lopás, hamis bu­kás, fizetésképtelenség, idegen ingó vagyon meg­rongálása, záróra-túllépés. Társaságban a vegyész íelveti a furfangos kérdést: Milyen halmazállapotú anyag vájjon a hozo­mány? — Az enyém szilárd test volt — mondja az egyik — mert elolvadt . . . — Az enyém folyadék lehetett — mondja á második —, mert elpárolgott . . . — Akkor az enyém gáznemü volt — állítja a harmadik —, mert elillant . . . — Van még egy fajta halmazállapot? — kérdi a negyedik. — Mert én meg se kaptam, amit ígértek . . . Az elmeorvos mondja: — Netn egészen épelméjű dolog a házasság. Különben mért kellene megkötni? A sportsman megállapítja: — Mint a Duna, olyasvalami a házasság. Az egyik beleszédül, a másik beleesik. Fejest csak az ugorjon bele, aki jó úszó. Az esetleg eléri a túlsó partot . . . Beszélget két ur az utcán: — A házasságok folyton szaporodnak. Csak a napokban olvastam róla egy kimutatást. Vájjon má lehet az oka? — Ez csak világos. A gazdasági viszonyok. Háború után mindig sok a családalapítás. — Nem hinném. Sok anyag elpusztult. A drágaság is akadálya a házasságnak. A nagy ki­vándorlás is. És a munkanélküliség. És a lakás­hiány . . . — Akkor mért szaporodnak mégis a házas­ságok? — Mert rosszul főznek a vendéglőkben . . . — Mégse lehet olyan veszedelmes dolog a házasság — mondja az egyik. — Százezrek van­nak, akik kétszer is házasodinak, sőt háromszor, négyszer vagy ötször is . . . — Mert ezzel is úgy vagyunk — mondja a másik —mint a tüdőgyulladással. Az ember csak az elsőtől fél. Pedig belehalni csak az utol­sóba lehet . . . Megkértem egyik bizalmas barátomat, mon­daná el véleményét a házasságról. — Mért éppen tőlem kérdezed? — . Ment neked hiszek. — De hiszen tudod, hogy én házas ember Vagyok . . . — Éppen azért. így alaposan ismerheted a házasságot. — Azzal te ne törődj. Hanem adok egy ta­nácsot. Fordulj egy okosabb emberhez . . . \ Dr. Borüvka i ezelőtt Dr. Hausmann szanatóriuma ! ™a?" Prága il., Issem 81. T1tir | í i ‘■■■■■■■■■■■■■■■■■■■aaasMssHisaasusassaaMMS Egy szélhámosbanda útja Athéntől Londonig Veszedelmes nemzetközi csalókat fogott el a konstanzai rendőrség

Next

/
Oldalképek
Tartalom