Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-05 / 52. (795.) szám

a Csütörtök, március 5. sütetni­A foldbirtokreform és a kisebbségi szerződés A P. M. H. számára irt gazdaságpolitikai tanulmány Bevezetés (p. p-) — március 4. A csehszlovákiai földbirtok reformmal szemben úgy a belföldi, mint a külföldi köz­véleményben rnindsürübben hangzanak el igen komoly és tárgyilagos kifogások. Ha­csak a k ép vis előli áz lefolyt ellenzékmentes költségvetési vitáját kísértük figyelemmel’ megállapíthattuk, hogy úgyszólván egy nap sem telt el, amelyen több szónok is ne osto­rozta volna a földbirtokreform végrehajtása körül kialakult gyakorlatot. Hogy az érdek­lődés, amely ezt a kérdést kíséri, szinte nap­ról-napra nő, az természetes magyarázatát leli abban a körülményben, hogy ma már, amikor a földbirtokreformnak igen tekinté­lyes része végre van hajtva, mind többen és többen érzik annak „áldásos44 hatását. Jelen fejtegetésünkben nem szándéko­zunk a csehszlovákiai földbirtok-reform gaz­dasági hatásairól s a tulajdon szentségének megingatásából származó káros, morális kö­vetkezményekről értekezni- A kérdésnek azt a részét óhajtják tisztán jogi szempontból tenni vizsgálat tárgyává, amely bennünket, mint a csehszlovák köztársaságban élő ma­gyarokat a leginkább érdekel, hogy tudniil­lik mennyiben egyeztethető össze a cseh­szlovákiai földbirtokreform a köztársaság és a nagyhatalmak között 1919 szeptember ki­lencedikén Saint-Germain en Laye-ben kö­tött úgynevezett kisebbségi szerződésben vállait kötelezettségekkel’ illetve mennyiben áll a reform a szerződéssel ellentétben. Szükségesnek látszik e helyen először is a kisebbségi szerződés néhány rendelkezé­sét szóról-szóra idézni:­Az I. fejezet !• cikke a következőképpen hangzik: „Csehszlovákia kötelezi magát ar­ra, hogy a szerződés 2—8. cikkeiben foglalt rendelkezéseket alaptörvényekül ismeri el, hoigy semminemű törvény, rendelet vagy hi­vatalos intézkedés ezekkel a rendelkezések-f kel nem lesz éllenmondásban v-agy ellentét­ben s hogy ezekkel ellenkező semmiféle tör­vény, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lesz hatályos.44 ‘ Az I. fejezet 7. cikkének első bekezdése a következőket mondja: „Minden csehszlo­vák állampolgár- faji. nyelvi vagy vallási kü­lönbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat él­vezi-44 Az I. fejezet 8- cikkének első mondata: „Azok a csehszlovák állampolgárok, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartoz­nak, jogilag és ténylegesen ugyanazt a bá­násmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik, mint a többi csehszlovák állampol­gárok.44 Végül haltjuk a II. fejezet 14- cikkének első mondatát: „Csehszlovákia hozzájárul ahhoz- hogy amennyiben az í. és II- fejezetek rendelkezései oly személyeket érintenek, akik faji. vallási vagy nyelvi kisebbséghez .tartoz­nak, ezek a rendelkezések nemzetközi érde­kű kötelezettségek és a nemzeteik szövetsé­gének védelme alatt fognak állani.44 A kisebbségi szerződés 7. és 8. pontjá­nak fentemlitett rendelkezéseiből, amelyek­kel tehát, mint hallottuk, semminemű tör­vény, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lehet ellentétben s amelyek nemzetközi érdekű kötelezettségek, logikusan az alábbiak következnek: 1. A kisebbségeket a törvényekben és jogszabályokban és azok végrehajtásában a többséghez tartozó állampolgárokkal teljes egyenlőség illeti meg. 2. A kisebbségeknek joguk van teljes biz­tosítékokat követelni arra nézve* hogy a többséggel egyenlő elbánásban fognak része­London, március 4. Hosszú idő óta foglalkoztatja az európai közvéleményt az a paktumtervezet, melyet Luther dr. német birodalmi kancellár egy kölni beszédében megemlített s melynek szövegét az aníanihatalmak fővárosaiban is közölték. Hogy tulajdonképpen mi van ebben a tervben, azt mindeddig nem lehetett tudni, mig most a Times nyilvánosságra hozza a paktum ügyében Londonba küldött német memorandum szövegét. Ezzel egyidejűén a* Vossische Zeitung is értesül e paklumierve- zeíről egy párisi jelentésből. A Times a tizennégy na-p előtt küldött memorandum szövegét igy közli: „Németország elismer! azt, hogy a Rajna-vidéki status qüo megtartása Fran­ciaország, Belgium és Nagybritania Szem­pontjából fontos; Azonban a rajnai kérdés egyetlen szabályozása sem tekinthető végérvényesnek, ha Németországot kizár­ják e szabályozás létrehozásából. Hogy Németország bebizonyítsa, mennyire őszinte kívánsága a tartós béke, a biroda­lom elhatározta, hogy hajlandó a Rajnára vonatkozó garanciaszerződésről tárgyalni, mely tárgyalásokra minden érdekelt állam meghívandó. A Rajnai paktum kiegészíté­seként oly szerződés életbeléptetését is el lehetne határozni, mely rendezné Német­ország és Lengyelország, valamint Német­ország és Csehszlovákia határkérdéseit is.“ Ezt a* melorandumot a német kormány elküldte Párisba, Londonba, Romába és Brüsszelbe. A bennefoglaltakon kívül a német nagykövetek szóbelileg is tárgyaltak az antant illetékes tényezőivel és megígérték, hogy Németország semmiféle jogcimen sem nyúl fegyveres eszközökhöz, hogy a versaillesi szerződésben megállapított határokon bár­mily változtatást is eszközöljön. Mindig azon lesz, hogy a kétes esetekben barátságos tárgyalásokkal érjen el ered­ményt. Ha a tárgyalások nem vezetnének eredményre, akkor Németország a népszó 3- Az összes hatóságok kötelesek a tör­vények és rendeletek végrehajtása során a kisebbségeknek a többséggel egyenlő elbá­nást ténylegesen, tehát a gyakorlatban is biztosítani. Lássuk, hogy a csehszlovákiai földbir­tokreformtörvényben vagy annak végrehaj­tásában megtaláljuk-e a három föelvet és pedig: 1. Miként érvényesül a törvény betűjé­ben és szellemében a törvény előtti egyenlő­ség; 2. feltalálhatók-e a biztosítékok és végül 3- a törvény gyakorlati végrehajtásában érvényesül-e az egyenlő elbánás? (Folytatjuk.) vétséghez fordulna orvoslás céljából. A Times e memorandum közlésével egyidejűén megjegyzi, hogy Németország ajánlatát Londonban igen előnyösen ítélik meg. Beavatott körökben tárgyalnak is arról, hogy Németországnak meg kell adni a lehe­tőséget a biztonsági kérdés barátságos meg­oldásán való együttműködésre. A lap vezér­cikkében igen nagy fontosságot tulajdonit annak, hogy Németország formálisan és saját jószántá­ból kijelentette, hogy a versaillesi határo­kat megtartja. A Tiniesen kívül a Vossische Zeitung is értesül e memorandum tartalmáról. Hoesch párisi német nagykövei Herriotnak körül­belül 14 nap előtt egy jegyzéket nyújtott át, mely a lényegében a következőket tartal­mazta : 1. Minden európai állam, amely a Rajna-vidéken érdekelt, azaz minden olyan állam, mely a Rajnával határos és ezen­kívül még Anglia és Belgium garantálják Nyugateurópa jelenlegi határait. 2. Németország kötelezi magát, hogy keleti határainak revízióját csak békés eszközökkel, azaz az illető államokkal való egyenes tárgyalással, vagy ezeknek a tár­gyalásoknak a meghiúsulása esetén a nép- szövetség segítségével viszi véghez. A német nacionalista sajtó nem igen szí­vesen fogadja e paktumtervezetet. A jobbol­dali lapok támadják a külügyminiszter terveit, mert ha a tervezett paktum esetleg létre­jönne, Németországnak évtizedekre meg van kötve a keze. A Deutsche Tageszeitung egyenesen kimondja, hogy a.z az ut, melyre a Wil- helm-Strasse lépett rendkívül veszélyes. London, március 4. A genfi jegyző­könyvről folytatott tárgyalások befejzésíik- höz köziednek. Lord Curson bejelentette, hogy az angol kabineti legkésőbb 14 nap múlva könyvről szóló véleményét. A Daily Telegraph információja szerint az angol kabineti többsége a biztonsági kér­désnek az angol, francia, belga kölcsönös szerződés utján való megoldása mellett van. Sőt azt is szívesen vennék, ha ez a kölcsönös szerződés kiterjeszkedne Németországra és Olaszországra is. ' A kormánykörökben nincs hangulat arra, hogy Németország keleti határainak szabályozását is már most garantálják. A Daily News értesülése szerint Lengyel- ország és Csehszlovákia azt követelik, hogy a tervezett interalliált konferenciára őket is hívják meg. Mindezekből a hirekből kiszivárog, hogy antantkörökben komoly törekvések vannak az európai biztonsági kérdés végleges meg­oldására. Azután a rengeteg sok zavar után, melyet a tökéletlen és egyoldalú szerződések meg konferenciák az utóbbi évek folyamán előidéztek, mindennél szükségesebbnek lát­szik a helyzetnek a kölcsönös megértés alap­ján való megoldása. Valószínűnek vehető, hogy Chamberlain legközelebbi párisi útja, a genfi találkozó és a március végén Brüsszelben megtartandó nagy konferencia nagyarányú változtatásokat fognak előidézni az európan politikában. Az Agence Havas diplomácia szerkesztője a biztonsági probléma szabályo­zására’ készült terveket revízió alá veszi és kijelenti, hogyha Luther dr. terveit a antanthatal­mak elfogadják, ez a körülmény katasztró- fálissá válhatna a népszövetség számára, iőleg ha Németország nem lép be ebbe. És mintha a francia tudósítónak igaza volna: a népszövetség biztonsági terveiről mindinkább kevesebb szó esik, Angliában határozottan elutasító állásponton vannak vele szemben és helyette egész más megol­dási módok érlelődnek. Páris, március 4- A Havas-ügynökség még az éjjel folyamán nyilvánosságra hozta a német paktum tér ve-z etet. A párisi lapok külön kiadásban számoltak be róla a közön­ségnek s minden újságban jóformán az első oldalt ennek a tervezetnek kommentálása tölti be. Nagy föltünést keltett az- hogy a német tervezet Lengyelországról és Csehszlová­kiáról is megemlékezik, kedvező formában. Az Echo de Paris megállapítja, hogy Né­metország hallgatagon tovasiklik az osztrák problémákon és ez a csend mindennél hango­sabban beszél. A Petit Journal megerősíti azt a hírt, hogy a tervezett konferenciára Csehszlo­vákiát és Lengyelországot is meg fogják hívni. A legtöbb lap igen tartózkodóan viselke­dik a német paktumtervezettel szemben s csak annyit hangoztatnak, hogy a biztonsági probléma elérkezett a döntő stádiumba s Európa lehetetlen nemzetközi helyzetén szükségszerűen hamarosan se- g’teni fognak a nagyhatalmak. A kormánykörökhöz közelálló Ere Nou- velle kijelenti, hogy Franciaország nemcsak a saját, hanem a kontinens minden államá­nak biztonságát is követelni fogja. nyilvánosságra hozza a genfi jegyző­liKfDüg pttlüüÉnaif wilfisssip Mik Új? döntő lépések előtt a biztonsági kérdés — Csehszlovákia is résztvesz a nagy nemzetközi konferencián? — A népszövetség alkonya Péntek: Iíj KRÚDY GYULA: Az óriás. Szombat: MENCZEL ALADÁR: Gyurkó. Vasárnap: ÖL VÉDI LÁSZLÓ: A Garain télen. (Vers.) - LÖRINCZY GYÖRGY: Holdvilág. Át asszony és az ősz — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Árva Pál. ii. A z asszony (mozdulatlan mered a le­vegőbe): Én — erről nem tudok — semrrrt. A f i u (mind közelebb jön az asszonyhoz, már egészen mellette van): Néha összerez­zen, mintha álmából ébredne. Lehetséges az, hogy ne tudna erről? (Csönd.) Az asszony (lehajtja a fejét. Kezeivel olyan mozdulatokat tesz, mintha védekezne). A fiú: Beszéljen! A múltjáról beszéljen! Mondjon bármit is! Hiszen vállalta a harcot. És most áll a harc . . . Én pedig — veszteni akarok! Az a s s z o n y Mit nyerhetek —én már. A f i u: Nem érti? (Hirtelen leborul az asszony előtt és az ölébe temeti a fejét). Az asszony (értetlenül bámul rá). A fiú: Szeressen! Szeressen! . . . Hát­ha..! Nem érti? . . . Az asszony (nem felel). A fiú (fölemeli a fejét): Csókoljon meg! A számon! . . . Hátha eltüirk — a jel! Az asszony (ijedten néz cl fölötte a levegőbe). A fiú Csókolja meg a szemeimet! Zárja .le őket! Ne lássanak! . . . Szeressen — és megmenekültünk. Nem érti? Talán megváltom attól a titoktól, hátha megszabadítom, ó, bizo- [nyosan! (Csönd.) Miért hallgat? Ha sírna legalább! . . . Mit lát a távolban? A szemei most rettenetesek! A holt idő száll el ilyen­kor a feje fölött? Mi az a holt idő? (Csönd.) Az asszony (öntudatlanul simogatja a fiú haját. Lázasan): Te! Nem holt az! Fel­támadt! Él! Nem jól temettem el, (szomo­rú mosollyal ingatja a fejét) bizony rosszul földeltem el . . . (Csönd.) A fiú (dadogva): Nem . . . értem . . . Az asszony (halkan, teljesen megtör­ve): Mit tettél velem, fiam?... Tudod, hogy mit tette! most velem? Összetörted bennem a csöndet. Pozdorjává zúztad ... És most olyan nagy a lárma bennem, olyan iszonyú zsivajsás, ó . . . (Eltakarja az arcát.) Mint akkor, mint azelőtt . . . (Csönd. Leveszi ar­cáról a kezeit.) Teljes félévig muzsikált ben­nem a csönd, nagy idő ez, fiam, hidd el . . . Aki a múltja elöl fut és sikerült előle elbúj­nia, — annak ez fél emeberöltő . . . Nem lett volna szabad hozzáérned, megérinte­ned ... Én tudtam, hogy azt nem szabad. Hogy halottakat idézni nem szabad ... De olyan hirtelenül jött ez, olyan váratlanul . . . És olyan megdöbbentő körülmények között... Te, én nem tudok arról, amiről beszéltél. Hogy az ablak párkányát fogtam egyszer, mintha féltem volna, hogy..1. Én erről nem tudok És sohasem láttam árnyékot az ar­comon. (Csönd.) Tudod, miért nem láttam? Mert azt hittem, hogy az álarc, mit fölvet­tem, örökké rajtam maradhat hogy arc lesz az arcom helyett. (Csönd.) És most olyan furcsa ez nekem . . . Hogy hova lett, hol van most ez az álarc, mit leszakítottál? . . . Mi­vé lett, mivé, fiam? Hiszen élt: mivé lesz, hova tűnik ez az én másik életem? . . . (Csönd. Hirtelen, mintha csak most ébredne a valóságra, rémült hangon.) Most mi lesz? Az Istenre kérlek és mindenre, ami szent előtted, az anyám nevére, mondd meg ne­kem, fiam, hogy most mi lesz? Hogy mint fogok ezután élni? Ezt a lármát bennem tulkiabálm? Úgy mint azelőtt? Úgy kell majd tulkiabálnom? (Csönd. Hirtelen kitör­ve.) Hát én megölellek! Halálos, fojtó ölelés lesz az! Ami átkot, sorsot és kárhozatot fel tudok hajszolni a fáradt testemben, mind be- leroppantom ebbe az ölelésbe. így fogom megünnepelni feltámadását a holt időknek. Ott fogom elkezdeni, ahol abbahagytam . . . És mondd meg nekik, a többieknek, hogy most már jöhetnek, jöjjenek! Hogy tárva a házam ezentúl minden éjszaka. Hogy itt a múlt, élés élni fog most már mindig is. (Ke­zei közé veszi a fiujejét.) Most pedig meg­csókollak. Nem a szemeden A szádon. A szemeid lássanak. Bánom is én, mit fognak látni! .... (Csönd.) A fiú (iszonyattal nézi az asszonyt, el akarja huzni a fejét): Engedjen , . . Hagy­jon elmennem ... A z a s s z o n y (elengedi): Félsz tő­lem? : .. . Vagy pedig — csak utálsz? A fin (újból az asszony ölébe fekteti a fejét. Látni, ahogy rázza a hangtalan zo­kogás). Az asszony (simogatja a fiú fejét): Úgy, fiam, sírjál. Én nem tudok. (Visszaesik előbbi izgatottságába.) De azért megölellek! Megcsókollak! Emeld föl a fejed, hadd csó­koljam le a könnyeidet! . . . A fiú (hangosan fölzokog). Az asszony (megretten és föl akar szökni): Te! Hogy sirsz te? Ez — ez nem férflsirás! Férfit igy még nem hallottam sír­ni! (Rémülten, remegő kezekkel emeli fő; a fiú fejét.) Te, mutasd magad! (Felsikolt.) Ó . . . (Eltakarja az arcát.) Hogy eddig nem vettem észre . . . A fiú (némán, szomorúan nézi az asz- szonyt). Az asszony: Hogy nem vettem ész­re .. . (Rettegve néz a fiúra.) Milyen piros a szájad. S milyen nedves. Hogy csillog. Hogy remeg. Ó, ha megcsókoltam volna!... (Megborzong.) Tudod, hogy sirtál te? Ahogy az anyád ölében szoktál sírni, ha valami nagy bánatod van. Ugy-e igy szoktál? A fiú (halkan, dacosan): Nem tudom. Az asszony: (simogatja a fiú fejét): Szegény fiam ... Én lettem volna az első- asszonyod, ugy-e? A f i u (összeszoritja a száját, nem felel.) Az asszony: Nagyon fáj? A fiú (tompán): Mi? Az asszony: Hogy egyszerre igy minden összeomlott benned. A fiú (halkan): Nagyon,€hagyon fáj. Az asszony: Mi a te fájdalmad, fiam, az enyémhez képest? Mit tudod te, hogy bennem mi omlott össze? (Csönd.) Mi-, ért tetted ezt velem? A fiú (nem felel). Az asszony: Miért tetted ezt velem? (Csönd.) Segits, segíts rajtam, édes fiam! A flu Mit tegyek? Az asszony: Igaz, mit is tehetnél..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom