Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-28 / 71. (814.) szám

Akii milliós öröksége vitt a háláiba Egy cseh posíaaitiszt tragédiája Ungvár, március .27. (Ruszinszikój szerkesztőségünktől.) Meg­írta a Prágai Magyar Hírlap, hogy a múlt hé­ten egy Poienka Hugó nevű cselt postaaltász- tet az ungvári állomáson a vonat darabokra szabdalt. Most fejezték be ebben az ügyben a vizsgálatot, amely úgy lélektanilag, mint az esemény borzalmasságában mélységesen megindító. Poienka Hugót a napokban arról értesí­tette a prágai amerikai követség, hogy több millió dollárt örökölt Amerikában, küldje el tehát igazoló iratait, hogy az örökséget ki­utalhassák. Az Egyesült Államok azonban az örökségből a szokásos tizenöt százalékot le •akarták vonni, amiért Poienka minden fóru­mot megmozgatott, hogy az összeget hiány­talanul megkaphassa. Állítólag maga Sebes külügyminiszter is interveniált ebben az ügy­ben. Az örökség ügye azonban odáig fejlő­dött, hogy Poienka Hugóinak személyesen kellett volna Amerikába utaznia. A tragédia napján Poienka Hugó az örökségre vonat­kozó táviratot kapott. t)éli idő volt, amikor a postakocsin az állomásra hajtatott, hogy a Perecsény felöl érkező vonatnak a napi pos­tát átadja. Még útközben is az Örökségről be­szélt és ábrándozott. Az volt a terve, hogy mihelyt kezébe kapja a pénzt, lemond állásá­ról és milliomoshoz illő életet fog élni. Amikor az állomáson a vágányok elé tol­ták a postával telerakott kézikocsit, Poienka ismét elővette a táviratot és olvasgatta. Köz­ben elindult, hogy a vágányok túlsó felén lévő vasutasmenzában megebédeljen. A pos­takocsi körül sokan állottak, akik látták, hogy Poienka a távirat olvasásába merülten az ott álló szerelvény mögül a szabad vágányra lép. Ebben a pillanatban, mint a földiből nőtt volna ki, előrobogott a szerelvénytől eltakart perecsényi vonat, amelynek mozdonya el­kapta a szerencsétlen embert és mintegy hu­szonhat méternyire hurcolta. Mire a gép megállótt, a Poienka darabokra tépett teste már a szeneskocsi kerekei köré csavarodott. A rettenetes látvány mindenkit megdermesz- tett. Jóidéig nem akadt egyetlen ember, aki hozzá mert volna nyúlni a hullához, amely afett vödörszámra1 párolgott a meleg vér. Végül is az állomásfőnök maga fogott a men­téshez és hasra felevő piszkálta ki a hullát .a kerekek közül. A szegény _ milliomost,ábránd­jaival és terveivel együtt pillanatok alatt szabdalta össze a mozdony, úgy hogy test­részeit több méter hosszúságban kellett ösz- szeszedni. A szerencsétlenségnek egyedül ő maga volt az oka, mivel a millióik fölötti áb­rándozása közben nem vette észre, hogy a perecsényi vonat teljes gőzzel robog be az állomásra. Gyűléseinek a kormányparasztok Egy képviselőség öt változásban — A két­féle mérték Komárom, március 27, (Saját tudósításunk.) A tavasz ébredésé­vel felébredt téli álmából a politikai pártagi- tácdó is. A falu népe sem unatkozik már az álmos tél után, mert napról-napra más és más párt emberei keresik fel, hogy meggyőz­zék őket arról, hogy csak az ö pártjuk az egyedül üdvözítő. Természetes, hogy ebből a politikai vesenyfutásból nem maradhat ki Mikié Vince, a kormány második f.avoritja sem. Hm, az ember önkéntelen is elgondolko­zik egy kicsit. Hogy ennek a kormánynak milyen jó dolga is vagyon! Nem egy, hanem egyszerre két paraszípárt is dolgozik a meg­mentésén. Avagy talán a kormány annyira belejött a földosztási svungba s annjri föl­det akar adni a csallóközi és csilizközi ma­gyar földmiveseknek, hogy egy párt már nem is győzi a szétosztását? Aztán arra is gondol az ember, hogy en­nek a Mikié Vincének is jó dolga van. Miután a kormány szekere mellé szegődött, nyugod­tan fütyülhet a pártjára, amely a pártfigye- lennek fittyet hányó renitens szocialistát hi­ába akarja mgrendszabályozni. Azonban meg kell hajolnunk a kormány eljárása előtt s megértjük, hogy az a kivéte­les elbírálás méltán megilleti Mikié Vincét, a szociáldemokrata képviselőt, mert Mikiében a kormány nem is a politikai, hanem a mű­vészi érdemeket méltányolja. Mert igen tisz­telt szlovenszkói magyarság, tudd meg, hogy z a Mikié Vince nem csak politikus, hanem több ennél: művész. Hogy világosan fejez­zem ki magam: átváltozó művész. Olyan, amilyent csak a jobb cirkuszokban, vagy a kabarékban lehet látni. Mert, higyjétek el ne­kem, aho-gy ez a Mikié Vince máról-holnapra pártot és meggyőződést tud változtatni, az Szombat, március 38. már a legmagasabb művészet. Ma szocialis­ta, holnap kommunista, holnapután Hodzsa- párti, majd— mivel a mandátum felér egy meggyőződéssel — megint szocialista. Végül, hogy Bisniark nagy mondását megörökítse, következetesén önmagához, ismét megtért a kormánypárt kebelébe. De ne gondoljuk, hogy ezúttal a Hodzsa-pártot támogatja. De­hogy! A mandátummal Mikié ur politikai ön­állóságra kapott kedvet s csapot, papot, Hodzsát, Lenint, mindent felejtve, 'kijelentet­te, hogy uj pártot alakít. S amint monda, úgy cselekedett. Némely tapasztalatlan ember azt hitte, hogy a kormány Mikié önállósításáért meg­haragszik s ezt a merészséget megtorolja úgy, ahogy ezt ózza! a négy cseh szocialista képviselővel tette, akiktől elvette a mandá­tumot, mert pártjukkal ellenkező véleményük volt. Pedig nem így történt. A kormány ez­úttal bibliai alapokra, helyezkedett és azt val­lotta, hogy többet ér egy megtérő bűnös száz igaz embernél s atyai jóindulattal megbocsá­tott neki. Tudnunk kell azonban ennek a szokatlan nagylelkűségnek a magyarázatát is. Az a négy cseh képviselő a kormány ellen ütött pártot, de Mikié a kormány javára for­dított a köpönyegéin. Ez az utolsó átváltozás elérzékenyitette a magas kormányt s megbocsátotta Mikié Vincének, hogy alig egy év előtt olyan míuí elárulta a Hodzsa- pártot. Azt tartják, hogy Mikié akkor még poli­tikailag kiskorú volt s nem tudta, hogy mit cselekszik, tehát elnézik neki ezt a gyerek­kori botlást. Hogy ezt a szépséghibát helyre- hozza, a most már nagykorusitott honatya minden igyekezetét a küzdelembe veti. Ez a nagy igyekezet már ás feltűnő sikereket ho­zott, egyelőre ugyan nem a politikai agitáció terén, hanem a mezőgazdaság számára je­lent valóságos forradalmat. Lássatok csodái! Ez a Fregoli-képviselő mi mindent ki nem talál! Imélyen tegnapelőtt népgyülés volt. A Mikle-párt szónoka maga a vezér volt, aki ezúttal politikai hitujitónak is felcsapott, mert hogy beszédének nagyobb eredménye le­gyen, a kővetkezőket mondotta: — Ha az ő pártját támogatják, úgy Ér­sekújvárban egy nagy gabonaraktárt építe­nek, amely megveszi a fold mívesek termését. Minek adják e! a parasztok zsidónak a gabo­nát? Majd megveszik ők! (Nini már antisze­mita is ez a Mikié Vince. Mát liléd most sem 'békü-11 meg a Hodzsa-párttal?) Attól sem kel! félni, hogy a fölösleges ga- hona megromlik, mert gondoskodnak a konzerválásáról l!! Hát ez az a nagy találmány, amelyet az a nagy-hindi kisgazda a termelőknek Imélyen kitálalt. Nem az ö hibája, hogy ezt a kor- mány-konzervet az imelyi földművesek nem ették meg. Azt mondották, hogy ez még azoknál a konzervekné! is rosszabb, amelye­ket a bábom alatt megetettek velük. Mit ta­gadjuk, valljuk be -nyíltan, hogy az imelyi földmivesek otthagyták Mikié Vincét talál­mányostul, kormányostul együtt. A másik kormánytámogató parasztpárt Kcszegfalván és környékén gyűlésezett. Itt az egyik tanító a párttagok toborzásával akarja bizonytalan állampolgárságát bizo­nyossá tenni. Sok szerencsét hozzá! Martoson ílodzsa legújabb agitátora, Szunyogh ur, akit a komáromi törvényszék a műit héten a Duna-biztositó kárára elköve­tett sikkasztás miatt négy napi elzárásra és kétszáz korona pénzbüntetésre Ítélt. A mar­tosnak azonban félnek az ízsatek sorsától, akiknek a földre összeadott százhetven-nyolc­ezer koronáját a föföldosztót játszó Bernyák jegyző és társai a kormány önzetlenségében való meggyőződéssel elsikkasztották. A magunk részéről csak minden jót kí­vánhatunk a kormánynak agitátoraihoz, nem irigyeljük Mikiét sem a kormánytól s Mik­iétől sem a kormány atyai jóindulatát. Mikié van olyan nagy művész, hogy föltétien ott a helye a prágai nagykabaréban. Páris, március 27. Franklin Bouillon, aki, mint ismeretes, Franciaország legnagyobb szakértője a keleti kérdésben, akit Török­országban is rendkívül szeretnek, az utóbbi napok folyamán Konstantinápolyba és Angó- rába utazott Bouillont a Herriot kormány több ízben akarta már a-ngórai nagykövetnek kinevezni, de a képviselő nem vállalt semmi lekötő állást és csak időnként, ha szükség volt rá, érvényesítette nagy befolyását a török kormánynál. Mostani utazását is úgy kommentálja egy londoni jelentés, hogy igen fontos tár­gyalások miatt történik. Nem kisebb célja van ugyanis Franciaországnak, mint a régóta tervezett francia-török szövetséget kiépíteni, mely nehéz feladat megoldására egyedül Franklin Bouillon alkalmas. A török kormány különös kitüntetéssel- fogadta a francia politikust, tiszteletére min­denütt örömünnepek voltak, maga Bouillon pedig utazása ajándékául vitte a siriai határ­nak Törökország javára való kiigazítását. á Takarékoskodjunk. A kormány elméletben már régóta foglalko­zik a takarékosság gondolatával, de a tervet megvalósítani eddig még nem sikerült. Maga a felállított takarékossági bizottság is csak arról győzte meg a' kormányt, hogy egy bizottsággal több lesz, mint amennyi kellett volna. Sietek se­gítségére lenni a kormánynak a következő terve­zettel : 1. A házi büdzsé korlátozása végett minden képviselő tartsa kötelességének takarékoskodni a — szókincsekkel. 2. A miniszterek -és pártvezérek olcsó jel- szavakat hozzanak forgalomba. 3. A földmivelésügyi miniszter szállítsa le a szalmacséplés forgalmi adóját. 4. A vízfogyasztás redukálása céljából korlá- toztassék a tej-behozatal. 5. Mozdonyait az államvasut kőszén helyett tarifával fütse. 6. Ha valaki utazás közben tiltakozni mer a tarifa újabb emelése ellen, a vasút azonnal szál­lítsa le az — utast. 7. A bankok támogassák az aviatikát. Rö­püljenek a tisztviselők. 8. A munkaerők gazdaságosabb kihasználása végett tegyék lehetővé, hogy a nosztrifikáláshoz nem jutó orvosok haladéktalanul hozzálássanak közállapotaink orvoslásához.-9. Ne vásárolunk olyant, ami fölösleges. És csak, ha múlhatatlanul szükséges, vegyünk — \ é- 1 e g z e t e t. 10. Tisztviselők, amennyire csak lehet, mel­lőzzék a fényt a kabátjuk könyökén. 11. Végezetül kötelezze a kormány a humo­ristákat, hogy ötleteiket ne rá pazarolják. Dyml. Hogyan kergette őrületbe az orosz „Cseka5* a szép Máriát Moszkva, március közepén. A moszkvai „Cseka" az orosz szovjet- kormány forradalmi kamarillája és itélöszé- ke. A forradalmárok jobban félnek ellensé­geiktől, az elleniorr a d a talároktól és a népbiz­tosok sokkal nagyobb arányú ovóintézkedé- sek-et tettek személyük megvédésére, mint a cárizmus. Minden népbiztos egy sereg meg­bízható ügynökkel vette magát körül és ha | valami elintéznivalója akad, a vörös őrök! egész serege veszi körül, hogy az eiloníorra- j dutalár bombája ne tehessen kárt benne. í Mindez azonban nem volt elegendő. A fórra- j dálmát féltő népbiztosok megalakították a Cse-kát, amely intézmény működését első pil­lanatától Nyugat-Európában mint a borzal­mak tárházát ismerik. A Cs-eka a legmegbiz- hatóbb forradalmi elemekből összeállítóit forradalmi törvényszék és egyben a kémszol­gálat központja. Valóban középkori eszkö­zökkel dolgozik. Nincs az az ember, akiről ne tudnák a személyes adatokat .és legbel­sőbb gondolatait is számon tartják. Ha vala­kihez a kétség árnya férkőzik, azonnal edfog­ják és a Cseka kazamatáiban vallomásra kényszerítik. A Cseka semmitől sem riad vissza és főként a cári világ Oroszországban rekedt előkelő hölgyeit használja fel arra, hogy a gyanús elemekből minden titkot ki­szedjen. Különöskép az Oroszországban élő idegeneket és ezek orosz barátait kiséri fi­gyelemmel és a Cseka-nők főfoglalkozása, hogy ezeket behálózzák. Moszkva egyik legszebb nője, aki régi társadalomban nagy szerepet játszott, volt a szép, elegáns és mindég jókedvű. Sawischna Mária. A vér télén forradalom alatt a forra­dalmárok apját és anyját lelőtték s a család vagyonát elkobozták. így került a szép Má­ria mint csavargólány az utcára, azonban nemsokára újra divatosan öltözködött, bril'iáiísfüggöket viselt és Moszkva egyik legelőkelőbb utcájában nagy fényűzéssel uj lakást rendezett be magának. Házában a belföldi és külföldi diplomácia íoemberei nap-nap után pezsgöslakcmák ke­retében találkoztak és senki sem tudta, hogy a szép asszony a külföld, vagy a belföld szol­gálatában áll-e. Mária a Csekának teljesített kémszolgá- iatof és mindazok, akik nála megfordultak, éjszakákat mulattak át a Cseka titkos ügy­nökeivel, anélkül, hogy tudták volna. Ma­ga Mária Síim tudta, mert a Cseka részéről a dolog úgy volt beá liiva, mintha Máriát egy magasrangu külföldi diplomata tarta­ná ki. így Mária sem tudta, hogy a Cseká­nak dolgozik és hogy a Cseka emberei sa­ját szalonjában szemmel tartják. Egy este politikára terelődik a beszéd. Mária és vendége 1 az orosz forradalmi kor­mány számára túlzottan szabadszájnak vol­tak és nem titkolták a forradalmi Oroszor­szágról alkotott véleményüket. A Cseka je­lenlevő emberei keltek ki leghangosabban a borzalmas és kegyetlen rendszabályok ellen és ők voltak azok, akik az ellenforradalmat éltették. Máikor az ellenforradalmán hangulat tetőfokra hágott, kinyúlt az ajtó és a szép Mária „külföldi** diplomata barát­ja lépett be rajta és mögötte a Cseka em­berei. „ AAária másnap a legsötétebb földalatti börtönben tilt. A titkos ügynökök egés2 hada napról-napra, éjszakáról-éiszakáira kínozta a szegény asszonyt és bár maga Kalikin, Moor és Radek ki akarták szabadítani, a Cseka még a nápbizosoknál is hatalmasabbnak bi­zonyult. Máriát oly borzalmas eszközökkel kínoz­ták éjjel-nappal, hogy a szegény asszony megőrült. * Csendes éjszakákon a börtön földalatti mélységéből rémesén felsüvit az egykori ün­nepelt, szellemes szép asszony tébolyodott kacagása. — (Svehla jól érzi magát.) Svehia mi­niszterelnök csak közvetlenül a húsvéti ünne­pek előtt tér vissza Prágába. A kormányel- nök egészsége nagyon megjavult Taormim- bán, ahol szabadságának legnagyobb részét töltötte. — (Macdonald megbetegedett.) London­ból jelentik: Rarnsay Macdonald, az angol munkáspárt vezetője influenzában megbete­gedett. Kénytelen az ágyat őrizni. — (Uj nyitrai női orvos.) Nyitrai munka­társunk Írja: A prágai német egyetemen szombaton avatják fel az orvostudományok doktorává Iritzer Olgát Nyifráról. — (ítélet a Stfibrny-pörben.) Stribmy miniszternek a Rude Právo szerkesztője el­len indított becsületsértési pőrében a kmet- biróság ma délután hirdette ki az Ítéletet, amely Novotny Gottlieb szerkesztőt a köte­les gondosság elmulasztásáért egynapi böjt­tel szigorított nyolcnapi fogházra ítélte, mely büntetést 500 korona pénzbüntetésre változ­tatták át. — (A ruszinszkói kormányzóság re­formja.) A minisztertanács ma este tartandó értekezletén egyebek között a ruszinszkói kormányzóság reformjával is foglalkozni fog. A reform nem fog tartalmazni mélyreható elvi újításokat, csupán néhány technikai kér­dés nyer szabályozást. Arról van szó ugyan­is, hogy a ruszinszkói kormányzó olyan jog­hatósággal ruháztassék fel, amilyen jogható­sága a cseh- és morvaországi közigazgatási főnököknek vau. Ily módon elegendő volna egy iktató és egy kiadóhivatal. — így temeti a kormány lassan, de biztosan Ruszimszkó autonómiáját. — (Törvényjavaslat az elitéltek rehabili­tációjáról.) Az igazságügyi minisztérium még a tavaszi ülésszak idején akarja beterjeszteni a nemzetgyűléshez az elitéltek rehabilitáció­járól szóló törvény javaslatát, amely lénye­gében csupán a csehországi és szlovenszkói törvényes intézkedéseket unifikálná. Az uj törvény a katonai bíróságok joghatósága alá tartozó személyekre is vonatkozni fog. % ÉBHmEK í im | i|yCjPI | | Saewsmdbai I fejéi fii mg elöíizeiésl! rrsncifi-törSK szüveislé elifí

Next

/
Oldalképek
Tartalom