Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-04 / 51. (794.) szám
Szerda, március 4. g _________________________ A s zlovenszkói kultúrharc előcsatározásai Prága, március 3. A Lidové Listy szilovenszkói értesülése szerint a kultúrharcot a pozsonyi iskolaügyi referátus már megkezdte azzal, hogy a püspökökhöz a következő tartalmú átiratot intézte: „Hivatalosan megállapítást nyert az, hogy N. N. lelkész X-i lakos a községi hívők előtt felolvasta a sziovenszkoi püspököknek Zsolnán, 1924 november 26-án kelt pásztor- levelét s ahhoz megjegyzéseket fűzött. Mindezekkel a köztársaság védelméről szóló törvény tizenegyedik paragrafusába ütköző bűncselekményt követte el s megsértette az alkotmánytörvény 107. és 121. paragrafusait is. Ezekre való tekintettel felhívom, hogy nevezett lelkész ellen indítsa meg a fegyelmi eljárást az 1898. évi XIV. t.-c. 7. és 9. paragrafusai alapján. A fegyelmi eljárás megkezdéséről három hónapon belül értesítést kérek; ugyancsak annak eredménye is jelentendő. Intézkedést tettem aziránt is, hogy nevezett lelkész államsegélyét a számvevő- hivatal szüntesse be.“ A Lidové Listy a pozsonyi iskolaügyi re- fe rá tusnak emez intézkedését, amely egyébként a kultúrharcot indítja meg, jogi képtelenségnek tartja, mert a bűn te tőtör vény- könyv- rendelkezéseinek végrehajtását a püspök fegyelmi joghatóságára bízza. A szlovák néppárt a pásztorlevélrol Prága, március 3. Mint tegnap jelentettük, a szlovák néppárti képviselők és szenátorok klubja tegnap tartott Pozsonyban nagyfootosságu politikai értekezletet. A tanácskozásokról kiadott hivatalos jelentés szerint a szlovák néppárti törvényhozók klüubia a leghatározottabban elitéli a vallásszabadságnak ama megsértését, hogy a politikai pártok, a hatóságok és a kormány politikai -kérdést csinálnak a pásztorlevélből, amely kizárólag a püspöki karnak a katolikus közeTkö-1 csőkre vonatkozó megnyilatkozása. A klub hálásan köszöni a püspöki karnak a pásztorlevél kiadását s ezt nem csupán a szlovák néppárt, hanem egész Szlovenszkó lakosságának nevében teszi. Ugyancsak köszönetét mond a klub ama lelkészeknek is, akik apostoli buzgósággal léptek fel a bárányoknak a farkasoktól való megvédelmezése érdekében. A szlovák néppárti törvényhozók ama mély meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy az egyes keresztények mindem erejének megreszitésével, Csütörtök: ÁRVA PÁL: Az asszony és az ősz. II. Péntek: Itj. KRÚDY GYULA: Az óriás. Szombat: MENCZEL ALADÁR: Gyurké. Vasárnap: ÖLVEDI LÁSZLÓ: A Garam télen. (Vers.) — LÖRINCZY GYÖRGY: Holdvilág. Az asszony és az ősi — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Árva Pál. (Szép, nagy, sokbutoru szoba. Balra elől föildigárő tükör. Balra középen ajtó. Balra rézsut kandalló, melyben lobogva ég a tűz. A kandalló körül fauteuilök és-egy égő á'Uócsil- lár. Középen ablakok. Jobbra ajtó. Mikor a függöny fölmegy, az asszony és a fiú a kandalló mellett ülnek. Az asszony 37 éves, talán több. A fiú 20 éves, talán kevesebb. Az asszony a tűzbe mered. A fiú őt nézi nyugtalanul és szerelmesen; ha a tekintetük találkozik, riadtan elkapja a szemét. — Csönd. Sokáig nem szólnak.) A fiú: Tegnap írtam egy verset. Az asszony (nem felel). A fin (bizonytalan mozdulattal): Erről a ködről kint. Ahogy megüli a fákat a kertekben és a lelkeket. Az öröm valahol mesz- sze fut és talán az élet is megállt. De az álmaink esztelenül és reménytelen csak hasogatják a köd hideg palástját, mint vak harcosok botor kardjai. — Kívánja az egészet hallani? Az asszony (rázza a fejét): Nem tudnám megérteni. Nem szoktam álmodni mostanában. S a köd megtorpan előttem, visszahőköl és elmenekül. A fiú: ó, én igy élek. Ködben és álmok és vágyak között. Az asszony: Tudom, fiam. (Csönd.) A fiú: Nálunk ma nagy társaság van együtt. Az asszony (nem felel). A fiú; Megszöktem előlük. a katolikus egyesületek és társulatok s a néppárt támogatásával sikerül legyőzni a vallás eftnségeit. A klub végül nagyrabecsülését fejezd ki a cseh katolikusok és a cseh püspökök iránt, hogy a szlovenszkói püspököket védelmükbe vették. Az istentelen ellenség működése csak akadályozza a két testvérnemzet megegyezésének útjait. A lselpeí. igen "Whh#Ui — mit non Komoig A P. M. H. eredeti belpolitika? riportja (tj.) Praga, március 3. A szenátus ülése ugyan csak a késő délutáni órákban fog megkezdődni, a régi, cseh királyi nemzetgyűlés termei és folyosói ahol a szenátus ülésezik — már a déli órákban megteltek. A koalícióban legutóbb lezajlott események nem maradhattak befolyás nélkül a törvényhozó testületnek erre az — egyébként igen higgadt és megfontolt — csoportjára sem, ami egyébként természetes is. Mmthogy pedig a szenátus tudvalevőleg csupa idősebb urból áll és tagad haha fan az, hogy az idősebb kornak a velejárója bizonyos fokú konzervativizmus, még abban az esetben is, ha ezek az idősebb korú ur°k a legpokrokárabb pártoknak a vezetői, éppen az említett konzervativizmusra való hajlandóság miatt általában az összes pártok elítélik mindazokat az eseményeket, melyek a koalíció létalaplát megrázták. Az összeveszés ugyanis másként nem intézhető el végleg, csak az uj választások kiírásával. Mondanunk sem kell talán, hogy ha a koalíciós képviselők félnek az uj választásoktól. a szenátor urak, testvérek és elvtársak egyenesen remegnek azoktól. Az uj választás valóságos büntetés volna a szenátus tagjaira, akik ártatlanul, önhibájukon kivül esnének el a havi ötezer korona nyugodalmas élvezetétől. I'yen sorsot igazán nem érdemel ez az érdemes testület. Mert mi rosszat müveit a szenátus fennállásának négy éve alatt? Semmit. Igaz ugyan, hogy sok jót sem, azonban már az is nagy eredmény, hogy nem a szenátusból kerültek ki az uj adótörvények s más ehez hasonló jók. A szenátus nem sok vizet zavart a koalíciós poétikában: a képviselőház határozatait szépen jóváhagyta, minden különösebb lelki emóciók. tiélHil, mert az izgalom árt az egészségnek. Az ember pedig csak élete alkonyán tudja megbecsülni igazán az egészséget s ezért volt a szenátus működésének mottója: csak hidegvér . . . Eme hidegvér hozza magával azt is, hogy a szenátusban az egymással ellentétes pártok törvényhozói között sokkal barátságosabb viszony van, mint a képviselőházban. Minden klubnak meg van ugyan itt is az ebédlő barátságos termeiben a saját törzsasztala, a szocialista azonban szívesen látja asztalánál a néppártit és fordítva. A karzat gyér közönségének ugyan meg kel’, mutatná néha a szocialista, a sovén haza fűi, a demokrata virtust, mindenki jól tudta azonban, hogy a szenátus ü’ésíenuébsp gyülekező felhőkből nem lesz zápor és afz itt dörgő villám csak színházi égiháboru, amely arra sem alkalmas, hogy az ujságirópáholyban délutáni álmát alvó riportert felkeltse. Az olyan merényletek azonban, amelyek ezt a békés csendet akarják megzavarni, illetve a csendet élvezőket szét akarják kergetni, az összes szenátor és szenátornő határozott nemtetszését és méltaílankodását hívták elő. Ezért kii’önösesn mozgalmas a szenátus ma s nagy megbecsülésben van része annak, aki a koalíciós oetka tárgyalásainak legújabb eredményeiről tud beszámolni. — „A helyzet komoly, megegyezésre nincs remény.44 — „A helyzet igen komoljg a megegyezés lehetetlen.14 — „A helyzet változatlan.** — „A cseh néppárt enged, a szocialisták is engednek.44 — „Srámek este elutazik, Dolanszky holnap megy SvehHhoz.1* — „A miniszterelnök a hét végén megérkezik.4* — „Srámek hozzájárul a püspökök büntetéséhez, a szocialisták nem követelik az elválasztást.** — „A megegyezés létre jön Svehla nélkül is.4* — „A helyzet enyhült és nem komoly.44 Ezeket és az ezekhez hasonló hűeket mohón várják a törvényhozás idősebb csoportjában. És amennyire enyhül a helyzet, annyira derül a jóságos urak képe, hogy is- ntéí beboruljon a „komoly és veszedelmes44 jelöntések hallatára. Közben az ebédutáni feketét is felhörpintették, az ülés kezdetét jelző v’llamos- csemgő is abbahagyta a fülsiketítő zúzást s a békét és nyugalmat kedvelő urak átfáradnak az ülésterembe. „A köztársaság nemzeti kisebbségei gyilkolják a csehek szabadságát" Mindenki természetesnek fogja találni, hogy a címben közölt humoros átírást csak egy sovén nemzeti demokrata gondolhatta kj. És tényleg. Hajn Antal dr., a cseh nemzeti demokrata párt oszlopos tagja eme párt pozsonyi csoportjának legutóbbi ülésén tartott nagyszabású politikai beszámolót, amelyben megállapította azt, hogy a koalíció helyzete igen komoly. A külpolitikái illetőleg a szónok elutasította a dunai konföderáció tervét. Majd ismét a belpolitika letarolt mezeire átcsapva sürgette a választási törvény sürgős, módosítását. A mai parlament, amely szodáíparla- mentnek készült, ennek merőben ellentéte- A választási törvénynek köszönhető az, hogy a csehszlovák elem a saját államában csupán lakosnak tekintetik és hogy a nehezen kivívott szabadságot a nemzeti kisebbségek gyilkolják. A farkas és a bárányról szóló cusopusi mesét nagykomolyan hallgatták végig a pozsonyi gyérszáaiju nemzeti demokraták. * A -gjföttátus mm ünnepli meg Masaryk születésnapi át A szenátus elnöksége ma tartott értekezletén elhatározta, hegy a köztársaság elnökének mtárejus 6-án tervbe vett ünneplésétől eltekint, mert tudomására jutott, hogy a kommunisták meg akarják zavarni az ülést. A szenátus elnöksége nem tartja célszerűnek az ilyen tüntetések provokál ásót, ezért az ünnepléstől eláll. Nincs kizárva ag sem, hogy a parlament sem tart ülést ezen a napon. A koalíció betegségei. A koalíció válságában a mai napig nem történt fordulat se jobbra, se balra; az agónia egyre t,art. A cseh néppárti törvényhozók klubjának nyolctagú választmánya állandó permanenciában vau, ugyancsak a petka is folyton együtt ül, de semmi injekcióval nem képes a beteg koalíció sorsát eldönteni. Ma a cseh agráriusok,' a nemzeti demokraták és szociáldemokraták fognak tartani klubül éheket a helyzetről, ezektől azonban semmit sem lehet várni, mert ahol öten nem voltak képesek megegyezni, ott százhuszonötén még kevésbé egyeznek meg. Az ellenzék a koal'eió haláltusáját érthető közömbösséggel szemléli s csendes kimúlást kíván annak. Az asszony: Miért? A fiú: A lármájuk, a jóllakott nevetésük elől. Bánt még a testi közelségük is. Mert az önként megnyomorított emberi voltuk, a rövidre fogott céljaik, a megnyesett vágyaik őket — biztonsággal és örömmel töltik el. Mert élet és világ nem rejtély előttük, nem bús, forró misztérium, vagy szent titok, megfejthetetlen. Az asszony: Nem megfejthetetlen. S talán nem is titok. Egy elvarázsolt vár az élet, melynek a kapuja belülről nyílik. Ha ki be akar jutni: várjon, türelmes legyen és bizodalmas. Mert itt szenvedni kell; itt sokáig kell várni, ülni, fagyni és sírni és vérez- ni a kapu előtt. A fiú: S kitárul-e? Az asszony (határozottan): Végül mindenkinek kinyílik. A fiú: S akkor . . . Az asszony: ó, akkor . . . Akkor már lehet is haliam a muzsikát. A fiú: Mit lehet hallani? Az asszony: Muzsikát, Nagy, zengő zenekarokat. A láthatatlan zenészek kezében csillognak a fényes hangszerek. Gyönyörűséges dallamok meleg huJlámokban szállnak a levegőben, néha fehér galambok, 6, hogyne, galambok röpülnek tova s a karmester, ahogy elörehajlik, az arca ismerős... Nagyon messziről jön ez a zene. A fin: Tudom, De tialpa-e? Az asszony: Én, fiam? Hüzen a csönd zenéje ez és bennem csönd van A dolgok mint feltört kagylók csilloarrk a kezeim között. Az életem telies és lezárt Nmn gondolok semmire, sem hátra, sem előre. De mindent kiszámítottam és minden fényt föl gyújtottam már körülöttem. Mintha egy nagy. hűvös tenmlomban lennék . . . A f i u (kissé fürkészve tekint az asz- szonyra, aztán lehajtja a fejét. Csönd.): Régen van ez már igy? Az asszony (elnéz a távolba): Nagyon régen. Féléve már. A f i u: Akkor jött ide. Az asszony: Igen. (H;rMen ránéz a fiúra.) Kutat? Gyanakszik? Mint a többiek? (Elgondolkodik. Halkan.) Tulajdonképpen mit is akarnak tőlem? M;ért törődnek úgy velem? Miért figyelnek úgy? . . . Mikor egy félévvel ezelőtt eljöttem ide, este jöttem és eltakartam az arcomat. Lábujjhegyen osontam be ebbe a házba. Csak hogy i meg ne lássanak. Hogy senki belém ne botoljék. Mert tudtam, hogy itt a hegyek között igen bajos a messzeségbe nézni. Itt vagy keresztüllát valaki a hegyeken mint egy üvegfalon, vagy őt nyomják agyon a hegyek ... Csak néhányszor hagytam el a házamat s a kertet. Mindig este surrantam le az utcára és lopva és halkan lépkedtem... (Elhallgat.) Eh! . . . (Elgondolkozik, aztán elneveti magát.) Hallja? Nem? Ahogy megszegnek engem, mint egy kalácsot és mindenkinek sorba kínálnak? Ahogy emésztenek fölöttem? Nem hallja? . . . (Kacag.) A fiú (elfordítja a fejét): Ne beszéljen erről, kérem. Az asszony (kacagva): Miért nem? Azt hiszi: fái? A fiú: Nekem fáj. Mert én tudom, hogy merről, hogy hol szegik meg. Az asszony (elkomolyodik és kissé ijedten néz a fiúra). A f i u (most jánéz az asszonyra). Az asszony (magához tér. Mosolyogva): Nem érdekel, fám. (Csönd.) Halkan énekel.) A fi u (nyugtalanul nézi az asszonyt): Most hallom először énekelni. Különös: mintha ez a hang nem illenék a természetéhez, a lényéhez. Nem ilyennek képzeltem el az énekét. Az asszony (kutatva néz a fiúra és- elhallgat. Halkan): Tulsoká vártam a kapu előtt. A kelleténél többet fáztam. És örökké, örökké sírtam. Akkor változott meg talán a hangom. (Újból a tíizbe mered.) A fiú (nyugtalanul egyre nézi az asz- szonyt. Csönd. Később gondolkodva, lefojtott izgalommal): Nem tudom, szabad-e mondanom. Szabad-e kérdeznem . . . Az asszony: Mit, fám? A fin: Mert hátha csak látszat. Hátha tévedek. Az asszony: Miben? A fiú: Hogy egy megbicsakló hang, egy elejtett mozdulat, egy árnyék, mely kérész- tiilfut az arcon: hogy jelent-e valamit? Az asszony: Mit jelentsen? A fiú: Azt nem tudom. (Föláll és néhány lépést tesz.) De nekem: titkot jelent Nyugtalanságot. Kételyeket. Számomra szenvedést jelent. Az asszony; Nem tudom, miről beszél. Nem értem. Rólam beszél? A fiú (nem felel.) Az asszony (csodálkozva, de nyugodtan): Én vigyázatlan mozdulatokat eltek el? A hangom -r nyugtalanító? Van valami rajtam, vagy bennem, ami kételyeket, aggodalmakat támaszhat velem szemben? . . . Soha még embernek tisztábban, szebben és biztosabban nem folyt az élete, mint most az enyém. És én titok vagyok? (Vállat von és a tüzbe néz.) A fin (izgatottan jön előbbre): Most, — most is az! Az asszony (felveti a fejét). A fiú: Ne nézzen a fűzbe, nagyon ké- rem! Forditsa el fejét a fénytől. Az arca iTOst egészen más és különös, majdnem idegen! Az asszony (föláll). A fiú: Még csak néhányszor láttam igy. Teljesen idegen! Az asszony (mosolyogva): Milyen könnyen tudná elfelejteni. Milyen kevéssé ismeri, A fiú: ó nem! De nem ilyennek ismerem! (Csönd.) Az asszony: Ez nem igaz! Nem iga?, amit mond! (Csönd.) A fiú: Mint amikor, — bocsásson meg, — mint amikor az álarc félrecsuszik s előtűnik az igazi arc! Az asszony (sápadtan hallgat). A fiú: Miért hallgat? Tépje le! Az asszony (tompán): Mit? A fiú; Az álarcot A titkot. As asszony (hallgat. Majd a tükörhöz siet. Riadtan nézi magát benne. Vé- glgslmitja az arcát): Ez nem álarc. És nem
