Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-24 / 68. (811.) szám

Kedd, március 24.

■a

— A Magyar-Olasz Bank múlt évi mcr- d lege. Budapesti szerkesztőségünk jelenti te- ü leíonon: A Magyar-Olasz Bank igazgatósága

március 18-án tartott ülésén megállapította a ú bank 1924, évi mérlegét, amely 8,004.037,530.27 korona tiszta nyereséggel zárult. Az igazgatóság a közgyűlésnek azt a javaslatot terjeszti elő, hogy a tiszta nyereségből részvényenként 1000 (500%) osztalék kerüljön kiír fizetésre. Az igazgatóság Casíiglioni Camillo te elnök úrnak bejelentését, amely szerint rész- ■ vénybirtokának eladása folytán újabb megválasztását mellőzni kéri, mály sajnálattal vette tudomásul és elhatározta, hogy a köz3. gyűlésnek javaslatot terjeszt elő, amely sze- i rint Castigüoni Camilionak a bank iránt mindenkor tanúsított szeretetteljes érdeklődéséért a közgyűlés köszöneté és elismerése jegyzőkönyvileg kifejeztessék.

— A BorsodMiskoici Gőzmalom oszta- 1 léka. Budapesti szerkesztőségünk jelenti te- ilefonon: A Borsod-Miskolci és Debreceni István Gőzmalom Rt. tegnap tartotta Szécsi Pál alelnök vezetésével a Hazai Bank Rt. helyiségében rendes közgyűlését. A közgyűlés az igazgatóság által előterjesztett évi jelentést, mérleget és a nyereség felosztására vonatkozó javaslatot elfogadta és elhatározta, hogy a 8.992,872.911 korona tiszta nyereségből az 1924. évre szóló 29. számú szelvény bevonása

11 ellenében részvényenkint 20.000 korona oszt..- lékot fizet március 3-tól kezdődöleg a Hazai Bank Rt. főpénztáránál és a malom miskolci és debreceni pénztárainál.

— Sándor Pál heves támadása a szövetkezetek ellen. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az OMKE vasárnap tartotta jubiláris díszközgyűlését. A közgyűlésen a kormány is képviseltette magát, a kereskedelemügyi miniszter képviseletében Wimmersberg államtitkár, az igazságügy- miniszter helyett pedig Fodor Ármin kúriai bíró jelent meg. Ott volt ezenkívül a főváros és az érdekképviseletek jóformán teljes számban. A közgyűlés szónokai Sándor Pál, Glücksthal Samu, Vértes Emil és Halasi Fischer Ödön voltak, akik felszólalásaikban követelték a szabadkereskedelem biztosítását, bírálták a Nemzeti Bank hitelpolitikáját és kijelentették, hogy a kereskedelem megerősítése alapja az ország szarnálásának. Sándor Pál megnyitó beszédében kijelentette, hogy nem lehet tovább tprni azt, hogy a kormány a kereskedők és! iparosok adójából szubvencionálja a szövetkezeteket és ezzel azok konkurenciáját erősíti, akik legtöbb adót fizetnek. Elhatározták, hogy tíz tagú küldöttséget menesztetlek ez ügyben a kereskedelemügyi minisztériumhoz. Balkányi Kálmán az OMKE főtitkára biztosítottnak látja azt, hogy ez az ügy egy táborba fogja tömöríteni a kereskedőket és iparosokat. Közgyűlés után bankett volt, melyen felavatták ,:a Rákosi Jenő serleget

— Egy textilcég bukása. A prágai BSrsen- Tcrurieir értesülése szerint a Hiibler és Kuöera cég teljesen tönknemeint. A passzíváik meghaladták a 8 millió koronát, amivel szemben az aktívák a legcsekélyebb fedezetet sem nyújtják. Az érdekest feíek valamiféle 'kiegyezés 'létrehozásán

5 [áradoznak.

— Erősen vásárolják a Kassa-Oderbergl Vasút részvényeit, ügy a PTágai, mint a bécsi tőzsde az utolsó hetek lanyha irányzata dacára a Kassa- Oderbergi Vasat részvényei mind a két tőzsdén

meglehetősen szilárdan tartották árfolyamukat. Állandóan vásárolták ezeket a, részvényeket, miközben a vevők gondosan vigyáztak arra, hogy a vásárlások ne legyenek feltűnőek cs ne szöktessék fed még jobban az árfolyamot. Beavatott körök információi szerint ezek a vásárlások a vasút küszöbön álló áílamositásával, illetve a részvények tervezett beváltásával vannak összefüggésben. A csehszlovák államnak ugyanis az a terve, hogy a 200 pengő forint névértékű részvényekért 400 csehszl. korona névértékű államadóssági kötvényt ad cserébe. Ezek az államadóssági kötvények névértékűknek mintegy 60 százalékán állanak a prágai tőzsdén, a tervezett becserélés1) érték tehát 240 csehszl. korona, vagyis -még mindig jóval több, mint a mostani tőzsdei árfolyam. Ez a becserélés! érték körülbelül egyezik azzal az árral, amelyért a jóvátételt bizottság a legutóbbi árverésen 6500 darab Kassa-Od-er- bergi részvényt eladott, amikor a részvényekért darabon kint 7 dollárt, vagyis körülbelül 733 koronát fizettek.

— A Magyar Agrár- és Járadékbank rí. 1924. évi mérlege. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Magyar Agrár- ás Járadékbank rt. 1924. üzletévi mérlege 503.714:800.86 korona tiszta nyereséggel zárul. Az igazgatóság a közgyűlésnek 1500 korona (375 százalék) osztalék kifizetését fogja javasolni.

— A pozsonyi kábelgyár az idén 28 százaléknyi osztalék helyett csak 20 százalékot fizet, vagyis részvényenkint 112 korona helyett csak 80 koronát.

— Breltfeld és Danek 32 korona osztalékot fizet, aminí ezt az igazgatóság egyhangúlag elfogadott határozata mutatja. A múlt évben az osztalék ugyancsak 32 K-t tett ki részvényenkint.

— A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ezidei közgyűlése. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Szokatlanul díszes keretek között tartotta meg Weisz Fülöp elnöklete alatt közgyűlését a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. A közgyűlés napirendjén szerepelt tudvalevőleg az intézetnek az a nagyszabású tranzakciója, moly újabb száztíz milliárd korona külföldi tőkével gyarapította az intézet erősségét. Weisz Fiilöp elnök ismertette a londoni Schröder-b-ankház vezetése alatt álló külföldi pénzcsoporttal kötött megállapodásokat, amelyből k|!tünük, hogy az angol csaport a tranzakciót tisztán a bank értékében és üzleti vezetésében bízva, minden kamat vagy osztaíékg^ranöiá'és minden vi'ssa- adási .prémium nélkül.' csinálta,. ami! a bizalomnak és a kedvező üzleti megítélésnek ■egyaránt pozitív jele. Ha viszont -a bank oldaláról vizsgáljuk a tranzakciót, úgy annak megállapítása nélkül, hogy szerencsésen fogalmazott feltételek az intézet függetlenségét

és önálló magyar jellegét legkevésbé sem fogják csorbítani, a legnagyobb súlyt a rendelkezésre befolyó magas pénzösszegben kell keresnünk. A 100.000 részvényből 110 milliárd korona a közeli napokban fog az iutézethez befolyni és a magyar közgazdaság rendelkezésére állani. A közgyűlés többek hozzászólása után úgy az évi jelenést, mint a mérleget egyhangúlag tudomásul vette és az igazgatóság összes javaslatait elfogadta. A tőkeemelés révén a bank 800 m lltos alaktőkeje 1000 millió koronára emelkedik és a bank nyílt tartalékai körülbelül 130 milliárd koronára fognak emelkedni. Az igazgatóságba újból beválasztalak: Fellner Henrik, Haggenmacher Oszkár, Halászy Lász’ó dr.. Hegedűs Lóránt dr. Mezei Mór, Schweiger ódon és Stern Samu. Az 1924. üzletévre vonatkozó részvényenkénti 30.000 korona 'osztalék március 23-tól kerül, kifizetésre.

Még mindig nincs megoldva az agrárérdekek nemzetközi védelme

A franciáknak a németekkel szemben megnyilatkozó féltékenysége akadályozza a megegyezést

BernóJt Istvánnak, a Magyar Nemzeti Bank ailelnökének nyilatkozata a P. M. H. számára

Budapest, március 23- A mezőgazdasági kérdések szabályozása és a világ. mezőgazdáinak egy nemzetközi szervezetiben való tömörülése régi szándéka és törekvése az összes agrár érdekeltségeknek.

A kérdés azonban közmcgnyugvásra még mindig nem oldatott meg, dacára annak, hogy a nemzetközi szervezkedések és kapcsolatok létesítésének szükségessége Immár közimeggyőződéssé lett s dacára annak, hogy a jelen viszonyok különösen sürgetik annak végleges megalkotását.

Hogy ebben a nagyfontosságu kérdés- íelvilágositást nyerjünk, felkerestük Bemát István dr.-t, a Magyar Gazdaszövetségnek elnökét és a Magyar Nemzeti Bank a’elnökét, aki munkatársunk előtt a következő nyilatkozatot tette:

— A ..zöld intcniácicháTé" gondolata a Budapesten 1896-ban megtartott nagyszabású és nagysikerű nemzetközi gazdakongresszuson merült fel, még pedig Bubin Dávid kabfomiai birtokos fejében.

— A cél az volt, hogy az egyes államok

agrárszervezeteinek legyen egy a szabad társuláson alapuló nemzetközi szervezete.

— 1903-ban létesült is egy ilyen szervezet a „Római Mezőgazdasági Intézet", mely azonban nem az az intézmény, amelyet annakidején terveztek. Bár ebben az intézményben képviselve van 45 állam, de nem szabadon választott, hanem hivatalos tagokból áll. Hibája az hogy nem foglalkozik minden a gazdálkodást érdeklő nagy kérdéssel, így. hogy többet ne említsek, a mezegazdasái hitel nagy prob'émáiáva’ cem. £n ezt a körülményt annak tulajdoni tóm, hogy

nem a gaztiatársndalmak szabad érdekkép vteeteiel, hanem az államhatalmak hiva- »íalos közege vesznek részt benne.

—■ Ez indította a legutóbbi közgyűlésen, főleg az amerikai kiküldötteiket arra, hogy hosszú tanácskozások után felkérték Laur Ernő dr.-t. a svájci paraszt-szövetség ismert főtitkárát arra. hogy egy vegyes bizottság élén oly tervezetet dolgozzon ki mely megvalósítaná azt a vágyat, hogy létesüljön egy olyan nemzetközi testület, melyben a gazdák hivatalos nyomozástól menten nyilváníthatnák óhajaikat s így szervezkedhetnének a közös védelemreLaur e szervezetre vonatkozó javaslatával el is készült és azt szét is küldték már az összes nemzeteknek.

—• Emellett már régebben alakult meg egy szervezed mely a nemzetközi gizdakon- gresszusok rendezését tűzte ki feladatául. Ez volt a Comitée Internationale d‘Agriculíure, melynek Meline, a híres francia agrár vezér volt az elnöke. Ez a kcunité 1922-ben rendezte az utolsó gazdakongresszust Párisban, A legközelebb] nagygyűlés ez év júniusában lesz Varsóban.

— Mi azt hittük, hogy a Laur-féle tervezet ezen a gyűlésen már megvitatásra kerül s ez a nagy-fontosságú- kérdés már ezen a varsói kongresszuson elintézhetik, sajnos, minit most ,értesülünk, a tervezet csak ez' év őszén fog tárgyalás alá kerülni.

— Bár az összes államok agrárérdekelt- ségei türelmetlenül sürgetik a zöld intenacio- nálé megalkotását s bár a franciák is ebben a követelésben előljárnak, mégis az ö magatartásuk nehezíti meg az ügy kedvező és mielőbbi elintézését, miután a németekre féltékenyek lévén, kmondatták a legutóbbi gaz- dakongress-zussal, hogy csak olyan államokkal állunk szóba, melyek a népszövetségben is bent vannak.

\ töqpilm&BcsfiácsIf&if, |

| alma, körte, szilva, cseresznye és nsás fajták, mint hársfa, akác, gesztenye, stb. © fo kaphatók c

Zoalfe«raafSiiifictiwc», ¥iH!ií?j. |

S Kérjen Ingyen ár5efiryZéket. — Községeknek és egyleteknek mérsékelt árak.

Romeo cs Mim Mm

— Kelier Gottíried regénye —

A Prágai Magyar Hirlap számára fordította: Schöpflin Aladár , 3^

A gyerekek most a fülükhöz tartották a fejet, aztán ünnepélyesen egy kőre tették; mivel még mindig rajta volt a piros pipacs, most olyan volt, mint egy zümmögve jósló fő és a gyermekek mély csöndben hallgatták híreit és meséit, közben átölelve egymást. De miniden próféta rémületet és hálátlanságot támaszt, az a kis élet, ami a bárdolatlanul formált képben volt, fölébresztette a gyermekekben az emberi kegyetlenséget. Azt határozták, hogy eltemetik a fejet. Sirt csináltak tehát és beletették a fejet, anélkül, hogy a fogoly légy véleményét megkérdezték volna, a sir fölé pedig jókora síremléket emeltek mezei kövekből. Aztán némi borzadást éreztek, most eltemettek valamit, aminek formája és élete volt s jó ■messzire eltávolodtak a félelmes helytől. Egy zöld gyomokkal egészen benőtt terecs- kén a kislány hanyatt feküdt, mert fáradt volt és egyhangú módon elkezdett néhány szót énekelni, mindig ugyanazt a néhány szót, a fiú is mellé kuporodott és segített neki, közben nem tudva, teljesen elterüljön-e. Olyan lankadt és lusta volt. A nap belesütött az éneklő kislány nyitott szájába, megvilágította vakító fehér fogait és át csillogott a gömbölyű bíbor ajkain. A fiú látta a fogócskákat, megfogta a kislány fejét é skiváncsian vizsgálva a. fogacskáit, ezt mondta: „Találd ki, hány foga van az embernek?“ A kislány tűnődött egy darabig, mintha szorgosan

utána olvasna, aztán csak úgy vaktában rámondta: „Száz!" „Nem bizony, hanem harminckettő," mondta a fin, „megállj, majd megolvasom." Megolvasta a kislány fogait és mivel nem tudott harminckettőt kihozni, mindig újra, meg újra kezdte. A kislány sokáig csöndben volt, amikor azonban a buzgó számláló sehogy sem. ért a végére, felült és ezt mondta: „Most én számlálom a tieidet." Erre a fiú feküdt le a homok, közé, a leányka föléje hajolt, átkarolta a fejét. A fiú kitátotta a száját, a kislány meg számláit: egír, kettő, hét. öt, kettő, egy, mert a kis szépség még nem tudott számlálni. A fiúcska kijavította és utasításokat adott neki, hogy kell számlálni s most ő is számtalanszor újra kezdte. Ez a játék tetszett nekik legjobban mindazok közül, amiket a délelőtt folyamán próbáltak. Végül a kislány egészen odaomlott a kis szám tan tanítóra és a gyermekek elaludtak a fényes déli napban.

Időközben az apák felszántották a földjüket és átalakították friss illatú boronafelületté. Amikor az egyiknek a szolgája, végére érve az utolsó barázdának, meg akart állni, azt mondta neki a gazda:

— Mit állsz meg? Fordulj meg még egyszer!.

— Készen* vagyunk, — mondta a szolga.

— Fogd be a szádat és tedd azt, amit mondok, — szólt rá a gazda. Megfordultak és elszántottak egy jókora barázdát a közbülső gazdátlan földből, hogy a dudváik és kövek csak úgy röpködtek. A paraszt azonban nem vesződött ezek eltávolításával; nyilván azt gondolta, erre még van idő elég és beérte azzal, hogy mára nagyjából elvégezte a dolgot. így ment a munka gyorsan fölfelé a szelíd dombbajlásón s amikor a tetejére értek és a kedves szólíuvalom újra liátraforditotta a gazda sipkabodtiát, a másik oldalon a szomszéd szántott, a bojtja előre- csapva és ugyancsak elszán tort egy jókora barázdát a közbülső földből, hogy a göröngyök csak úgy omlottak az ekéje nyomán. Mindegyikük jól látta, mii csinál a másik, de mindegyik úgy tett, mintha nem látná és eltűntek megint egymás elől, az egyik csillagkép csöndesen elment a másik mellett és aíá- meriilt a világ kerekségében. így mennek el egymás mellett a szövőhaiócskák a sors szövőszékén és „nem tudja, mit sző a takács".

Jött egyik aratás a másik után és mindegyik nagyobbnak és szebbnek látta a gyerekeket, a gazdátlan szántóföldet pedig keskenyebbnek a megszélesedett szomszédai közt. Minden szántáskor vesztett egy barázdát itt is, ott is, anélkül, hogy egy szót is szóltak volna róla és emberi szem észre látszott volna venni a bűnt. A kövek egyre összébbszorultak és már annak rendje és módia szerint gerincet alkottak a föld egész hosszában és a vad bozót rajta már olyan magas volt, hogy a gyermekek, bár megnőttek, nem láthatták többé egymást, ha az egyik az egyik, a másik a másik oldalon ment. Mert most már nem együtt mentek ki a földre, mert a tízéves Salamon, vagyis Sáli — mert így hitták — már a nagyobb legényekhez és a férfiakhoz tartotta magát, a barna Veronka pedig, ámbár tüzes kis nőszemély volt, a saját nemének felügyelete alatt volt kénytelen járni, mert különben a többiek I kinevették volna, mint legények bolondját. Mindazonáltal minden aratáskor, amikor mindenki a mezőkön volt, alkalmat kerítettek'

arra, hogy fölmásszanak a vad kőgerincre, amely elválasztotta őket és kölcsönösen le- taszígálják egymást róla. Ha máskülönben nem érintkeztek is egymással, ezt az éven- kinti cerimóniát annál gondosabban megtartották, mert az apáik földjei sehol másutt nem voltaik szomszédosak.

Időközben a gazdátlan föld mégis csak eladásra került és a vételárat hivatalosan félre akarták tenni. Az árverés a hely színén tartatott meg, de csak néhány bámészkodó jelent meg ott Manz és Marti gazdákon kiírni, miután senkinek sem volt kedve megszerezni a különös földdarabot és a két szomszéd közé beékelve, inegmüvélni. Mert bár ezek a falu legderekabb gazdái voltak és csak azt tettek, amit a többiek kétharmad- része is megtett volna ugyanezen körülmények között, mégis most szótlanul nézték őket és senki sem kívánt közéjük ékelődni a megkeskeny edett árvák-földjén. A legtöbb ember képes és kész egy, a levegőben lebegő rosszaságot elkövetni, ha az orrával beleütközik: amint azonban az egyik elkövette, a többiek örülnek, hogy nem ők tették, hogy a kísértés nem őket érte s a kiválasztottak megteszik saját tulajdonságaik rosszaságmérőiének, gyöngéd irtózással bánnak vele, mint a Gonosz levezetőjével, akit az istenek megbélyegeztek. — holott egyidejűén folyik a nyáluk azokért az előnyökért, amelyeket amaz élvezett. Manz és Marti árvereztek tehát egyedül a földre: meglehetős makacs

licitálás után Manz kapta meg és oda is Ítélték neki. A hivatalnokok és a szájtátók elpárologtak a hely szüléről: a két parasztember még tennivalót keresett a maga földién s távozáskor találkoztak Marti igy szólt:

(Folyt, köv.)