Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-24 / 68. (811.) szám
A P. M. H. KEDDI ROVATA írja: sp. > A mkülpoliiiMja Hosszabb ideig éltem Parisban a háború utáni időkben s mindig igyekeztem megérteni a franciáknak a németekkel szemben tanúsított mentalitását. Idehaza a franciákat külpolitikai viszonylatban inkorrekteknek tekinti mindenki, mert németellenességük túlmegy a szükséges mértéken és gyűlöletté, majd tirannizmussá fajul. Aki azonban végigélt egy párisi évet, az be fogja látni, hogy a Rajnaiul! világ is sok tekintetben hibás. Különösen szembetűnővé vált Berlinnek ez a politikája azóta, amióta Parisban Herriot lépett a kormány élére. Az a Herriot, aki jóformán csak Caillaux fullajtárja s aki évtizedek óta híres volt békiilékeny és németbarát magatartása miatt. Soha jobb alkalom nem adódott a birodalom számára a rég várt „kedvező atmoszféra44 megteremtésére, mint az elmúlt nyári hónapok idején. Angliában Macdonald szinte tolakodott a németek megnyerésére, Párisban Herriot békejobbot nyújtott, Amerikában a németbarátság mámorrá emelkedett, amikor ősszel Eckener kapitány Zeppelinjével Lakehurstban kikötött, Oroszországban még Trockij volt hatalmon, aki ideálját látta Németországban s Olaszországban Mussoli- iniék már régóta kultuszt csináltak a német erőből és alaposságból (csak az olasz képeslapokat kell megnézni-) Minden jól lendült. Jött London, jött a Dawes-javaslat s Marx dr. német kancellár méltán mondhatta: 1924 az első év, melyben komoly és őszinte kísérletek történtek a béke megteremtésére. A márka megszilárdult Schaoht dr. zsenialitása nyomán ,a nyomor megszűnt s mindenki várta az igazi hajnalhasadást. De ez nem jött. És megállapíthatjuk, hogy elsősorban Németország hibájából. Talán azért, mert a horribilis feszültség után abban a pillanatban, amikor az ország először lélegezhetett föl, az idegek meglazultak cs megbomlottak, talán azért, mert a háborús tradíció minden megpróbáltatás közepette mégsem öletett meg egészen, — de tény, hogy a birodalomban íölszinre szakadt minden kloaka. A gazdasági fertő szimbólumaként Barmat, Kutisiker és a rajna vidéki nagyipar igazságtalan kárpótlása álljon itt, mig a politikai lehetetlenséget igazolja az a krízis, mely az uj választások óta akuttá vált, mind a birodalom, mind az egyes államok kormányában. Pedig még arról sem lehet szó, hogy a végletek hatalomra jutottak volna. A kommunista szárny is, a fajvédő szárny is lemorzsolódtak a választásokon, úgy hogy az ellentéteket, melyek gyakran katasztrofálisakká váltak a legtöbb esetben nevetségesen apró teoretikus és személyi küSzerda: URR IDA: A zongorám. (Vers.) — SCHÖPFLIN ALADÁR: Imre. Péntek: MÉCS LÁSZLÓ: A könyvnyftó aszszony. (Rácz Pál regénye.) Szómat: BOTMAR SÁNDOR dr.: Visszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra. Vasárnap: FALU TAMÁS: Nyári éj. (Vers.) — VÉRTESSY GYULA: Menekülés. Visszaemlékezéseim Petrogalli Oszkárra A P. M. H. számára irta: Boíhár Sándor dr, A jövőt, amelynek érdekében dolgozott, derékban törte ketté a háború. Petrogalli Oszkár nyomban a mozgósításkor mint hadnagy bevonult a komáromi lovas tüzérekhez. Bár koránál s kedvezőtlen egészségi viszonyainál fogva a harctérre nem igen küldték voina ki, az 1915 év elején önként jelentkezett. Divéky István dr. nevű barátja volt soron, helyette jelentkezett ő, mert Divéky nős és családos ember volt s akkor halt meg egyik gyermeke. Ö mint nőtlen vállalta helyette az utat a halál mezejére. Én akkor Kassán voltam kir. ügyész, az északi harctérre való átutaztában s hazautaztában mindig leszállt nálam. Amikor kérdeztem, mért szánta el magát erre az áldozatra, hiszen egészségi állapota — erősen hurutus volt és nehéz légzésben szenvedett — nehezen bírja ki a harctér fáradalmait. Azt felelte: „Én "képviselő voltam, otthon a polgárság engem tekint vezetőjének, szégyelném magam, ha még a harctéren sem lettem volna.“ Amitől tartottam, bekövetkezett. Az 1915. év végén betegen ment haza néhány napos szabadságra. S amikor visszament a harctérre, átmenőben nálam volt. még betegebbnek találtam, hangja egész rekedt volt, alig tudott lélegzeőfyJ&rJÍJG Kedd, március 24. h ^üMársaűaiom sereimet a ftercsztáopzMlillis löiámivcs szöTCíséí választm&nva elűfl Kassa, március dó. E hó 21-én tartotta a keresztényszocialista földmunkásszövetség országos választmányi ülését, amelyet szlovák nyelven Doto- ránsziky János kerületi elnök nyitott meg. Utána Idrányi Barna, elnöki tanácstag magyar nyelven nyitotta meg a gyűlést. Derfi- nyák Gusztáv, a keletszlovenszkói keresz- tényszaeialista földmüvesszövetség ügyvezető titkára hatalmas beszédet tartott az adóügyekről és egyéb fontosabb aktuális kérdésekről. — Ma Szlovens'zkón a társadalomnak egy rétiege sem mondhatja, hogy a megélhetési viszonyok rózsásak és az adózásokat elbírják, — mondotta. — Mindenhol teljes pénztelenség van és annak tulajdonítható a teljes összeomlás és elszegényedés. Igen nagy baj, hogy a földmű vésné pnél nagyon rossz volt az 1924. évi termés s hogy az Í925. évre oly szomorú termésre van kilátás, ami úgy a kisgazdatársadaiomra, mini a fogyasztó közönségre nézve katasztrofális lesz. Ma mindenki nagyon jól tudja, hogy nálunk kifejezetten agrárellenes befolyások érvényesülnek s magyarázatukat a szélsőséges szociális kilengésekben lelik. Nem tulzo'k, ha azt mondom, hogy mindenki csőd előtt áll. A kisgazdatársadalom adókkal túl van terhelve. Mezőgazdasági vámvédelemben nem részesülnek s ki vannak téve a külföld olcsó kon- kurrenciájának. Ezzel szemben az ipari vámok tulmagasak. A magas ipari vámokkal ugyan a szlovenszkói ipar nincs megvédve, mert az haldokiófélbeii van, az megvédi Csehország iparát s ennek hátrányos oldalát elsősorban a földmüvestársadalom érzi meg. — Az állami berendezkedés hetedik évében most is teljes a bizonytalanság. Felelőtlen pártérdekek nyűtek bele az itteni termelőosztályok életébe. A szlovenszkói viszonyok ismerete nélkül, felelőtlen elemek izgatják, állandó feszültségben í tartják az itteni tömegeket s mindenféle lehetetlen Ígéretekkel akadályoznak meg minden reális munkát és ennek köszönhető az általános elégedetlenség. Ezek után áttért a kisgazda- és iparostársadalmat érintő fontos adónemek ismertetésére és az adókivetés és behajtás igazságtalanságait ecsetelte. Majd szólt a hadikölcsönről s ezzel kapcsolatosan az országos választmány fölhatalmazta a földmüvesszövetséget és a pártot arra, hogy lépjen összeköttetésbe az összes gazdasági szervezetekkel s az összes ellenzéki pártokkal, egységesen tiltakozzanak a hadikölcsöntörvény igazságtalan rendelkezései ellen. A nagy tetszéssel fogadott előadást az egybe-gyült választmányi tagok a legnagyobb lelkesedéssel fogadták. Ezután Szilágyi Gyula, a földmű vessző- vetség ügyvezető elnöke szlovák nyelven ismertette az adózási sérelmeket, kifejtette, hogy milyen lelketlen agitátorok igyekeznek a falu egységét megbontani és felhívta az egybegyűlteket a szlovák, magyar gazdák egységes összetartására. Pásztor András enyickeí gazdatag, a kassai járás bizottsági tagja, talpraesett beszédében kifejtette azt, mennyire szükség vau a földművestár sad alomnak és a zsellér- ségnek egységes összetartására. Ezután Gasovszky Gyula titkár szlovák nyelven ismertette a földmű vésné ppel a gazdákat érintő legújabb rendeieteket. Ezután Idrányi Barna országos elnöki tanácstag felolvasta az adóügyekben és egyéb gazdasági sérelmek ügyében beérkezett indítványokat, amelyek a választmány által egyhangúan elfogadtattak s a gyűlést gyönyörű szépen felépített lelkesítő beszédével zárta be. msaswmmmmm lönbségek okozták. Majdnem oly harc keletkezett, mint a hírhedt középkori ióta küzdelem a kereszténypártok között. — Ez Németország. Közben ismét beborult az ég. Macdonald ment, Trockij ment, Amerika begom- bolkodott, Olaszország közömbössé vált, Franciaországban pedig megtartotta Herriot a múlt hónapban,'az ellenőrző bizottság kr, leütése utam- nagy beszédét, 'mélyre liüle- dezve figyeltek föl Németországban: hisz ez a pacifista Herriot tízszer poánjtárébb Poiu- carénáU!! A genfi jegyzőkönyv csődöt mondott s lassan kovácsolódni kezdett a német birodalom uj réme: a francia-arigol-belga katonai szerződés. Németország nem tudta lehasználni a kellő pillanatot, azt az őszt, melyet 1924 szép és testvéries nyara teremtett. S mire télre fordult az idő, a belső perpatvarok egészen lekötötték Berlint, a kutya sem gondolt arra, hogy kedvező külpolitikai atmoszféra van, marták egymást a politikusok, a francia-német kereskedelmi tárgyalások. Berlin negligenciája miatt hatszor megszakadtak és a kedvező• pillanat- elillant. Hibás itt határozottan -Stresemann külügyminiszter is, aki mint külügyminiszter kétségtelenül kiváló egyéniség, csak az egy hibája van, hogy sokat foglalkozik belpolitikával. S ezt tette a legutóbbi időben is, az ország rettenetes kárára. Angliában azonban volt Németországnak néhány titkos barátja: talán Churchill, talán d‘Abernon berlini követ, egyesek szerint maga a pálfordult Lloyd George is. Amikor Chamberlain a francia-angol-belga katonai szerződést nagyban csinálta, titkos intés ment Berlinbe, hogy Németország tegyen valami elfogadható ellenpropoziciót a katasztrófa elhárítására. Említettem: Stresemann jó külügyminiszter és Luther is érti a dolgát. A két államférfin kidolgozta a német-angol- francia-belga kooperáció blokkjának tervét, az úgynevezett öt Hatalmi paktumtervet, melyről elég szó esett már e lapok hasábjain. Amint Luther Kölniben és az egyes nagykövetek az antantfővárosokban lanszirozták az uj tervet, munkába állt az angol segítség s Chamberlain francia-belga-angol szövetsége megbukott a kedvezőbb propozició láttára. Géniben úgy volt. hogy a jegyzőkönyv halála után ez a terv az egyedül racionális, maga Paris is kacsingatni kezdett beléje s az angol diplomáciát helyesen értő Stresemann és Luther végre, az első alkalom elszalasztása után. megtalálták az európai béke kérdésének fókuszpontját. Az európai sajtó fellélegzett: hát itt van végre a • várva-várt megoldás! És mi lett? Olvasom a német újságokban, hogy a birodalmi gyűlésen a német nemzetiek pártja nem azonositja magát a Luther-féle koncepcióval, mivel az örökre lemond El szászról és ez szégyen és ezt nem szabad stb. Mivel pedig a német nemzetiek a birodalmi gyűlésen döntő befolyást gyakorolhatnak, nem lehetetlen, hogy az egész terv ismét vizbeesik. A Deütschnationalok minden pillanatban úgy elgáncsolhatják, mint tették azt majdnem a Dawes-javaslattal. Azaz: a német tervet, miután azt a külföldön szívesen fogadták s mely- egy ébkét teremthetett volna, bévül- r ő 1 döfte le az a párt, mely kormányoz, mely ma jóformán hatalmon van. Ez az igazi Doküístoss! Ismétlem: sok tekintetben Berlin is hibás a német-francia kutya-macska harcban. I *§sí Sirvisen szeiveUk p Egyetleu biztos védelmet nyújt a lágyék. o liere. comb és köldőksérvnél a mi tőkééiért sitett rugónélkíili sérvkötőnk, mely éijet is % hordható Mindenféle bandázs operáció U után, iógó has, gyomor- és anyaméhsülye- '••déátiéi. Szabadalmazott lúdtalpbetét Fia- h neil has- hát- és meütnelegitő | JVBígr Ktaertiüz Braíisiava, Mm-n, 51. Rendelő orvos: Dr. Kocb K. F. egy. m. tan é Árjegyzék ingyen § A vidéki felek még aznap elintéztetnek * 25it ni. Korholtam, miért nem kér felgyógyulásáig helyi szolgálatot. ;,Csak nem leszek Driicke- berger, — feleié — egy kis hurut miatt nem fogom kötelességemet megszegni.44 És kiment. Néhány hónap múlva súlyos betegen szállították be a balatonfüredi katonai szanatóriumba. Tüdőtágulást és szívbajt állapítottál: meg s hosszabb időt töltött a szanatóriumban. Felépülése után már nem találták harctéri szolgálatra alkalmasnak. Előbb Verőcére (Vitrovica), majd Szegedre helyezték pótkeretparancsnoknak. Verőcén nagyon összebarátkozott a horvátokkal, eljárt az ottani úri társaságba, kedves, intelligens s a magyarhoz hasonló temperamentu- mu embereknek jelezte a horvátokat, akikkel sokszor kedélyesen elmulatott. Egy jóízű esetet emlegetett: egy ízben mulatott a hor- vát urakkal s záróra után még egy hávéház- ba akartak betérni. A rendőrkapitány is velük volt, a kávéház előtt azonban megállt s nem akart bemenni. ..Barátocskám, én rendőrkapitány vagyok, nem mehetek záróra után kávéházba — az utca felől, csak menjetek előre, én majd hátulról kerülök be.“ Szegeden volt 1917 augusztusáig, amikor felmentették a katonai szolgálat alól. * A.harctérről sokat beszélt, de soha önmagáról. Pedig bátran, hősiesen viselkedett, nem kerülte a veszélyt, egy ízben csak a német parancsnok közbelépése mentette meg attól, hogy egész ütegével együtt néni kellett a biztos halálba mennie. De nem szeretett dicsekedni. Mindig azt mondta, hogy a hős katona nem henceg vitézi tetteivel,' ez csak az „Etappenschwein“-ok szokása. Megkapta a signum laudis4, főhadnaggyá, majd közvetlen felmentésekor századossá lépett elő. Tiszti szolgáját nagyon szerette. Viszont az is nagyon ragaszkodott hozzá. Hückl Edének hívták, kiképzett soffőr volt, Oszkár több izbon ki akarta neki eszközölni, hogy átteszik egy aiitóosztaghoz sofíőrnek. Nem akarta elfogadni, „Amíg a főhadnagy ur katona, addig én el nem hagyom44 — mondogatta. S el nem hagyta jóban-rosszban, úgy gondozta mint az apját. Csak amikor Oszkárt felmentették, tétette át magát az autóosztaghoz. Most soffőr Budapesten, Oszkár, amikor ott járt, ha csak ideje engedte, mindig felke reste őt. Egy Ízben — nem is olyan régen — együtt ment Edével az utcán, amidőn egy magasállásu ismerőse csatlakozott hozzájuk, Bemutatta őket egymásnak: „Hückl Ede barátom — X. Y. ur.“ Amikor Ede eltávozott, X. Y. ur, aki már eddig is gyanakodva nézte a soffőrunifonnist, kérdi: „Ki ez az ember?44 „Volt tisztiszolgám, most soffőr.44 „No és Te ennek bemutatsz engem?44 szörnyülködik. „Hallottad, hogy barátomnak neveztem és láttad, kezet szorítottam vele. Becsületes ember keze volt.44 Közvetlen leszerelése előtt fájdalmas csapás érte, Géza öccse, akit végtelenül szeretett, az északi harctéren elesett Tragikus volt a dolog, hogy Géza gimnáziumi igazgatói kinevezése s ezzel felmentése útban volt s csapatának — mely azután tartalékba került — utolsó rohamánál érte őt a halál. Még mielőtt levetette az uniformist, kiment a harctérre s a hü Ede segítségével exhumál- tatta s hazahozta öccse holttestét s otthon eltemettette a családi sírhelyen, ahova egy év előtt Trencsénből atyja holttestét is áthozatta, ahol most már ő is ott nyugszik öccse s apja.oldala mellett. * * * Amidőn ,a Tisza-kormány bukása után Esterházy Móric gróf vette át a kormányt s ezzel újból a koalíció jutott uralomra, Oszkárnak felajánlották Zólyom vármegye főis- páni állását. Nem fogadta el, az ajánlatára nevezték ki főispánnak Darányi Kálmán dr.-t. ö maga nevetve mondta: „és ha aztán vége a főispánságuak, legyek méltóságos. szegény fiskális. Nem fogadta el a neki felajánlott udvari tanácsosi címet sem. Egyáltalában irtózott a címektől s nevetségesnek találta az emberi hiúságot. Ha mások megkérték, eljárt ugyan, sokaknak eszközölt ki címet, méltóságot, de ő maga nevetett rajta és nem volt az a kincs, amiért valami üres címmel engedte volna felékesiit- tetni magát. Amint újból civilruhába bujt, nyomban megkezdte a háború alatt szétesett pártjának szervezését. (A szervező gyűlésen lelkes, sőt soviniszta magyar beszédet tartott egyik barátja, aki az összeomlás után még sovinisztább szlovák beszédekkel gyönyörködtette hallgatóságát s nyomban oszlopos tagia lett a národny vybornak.) A polgárság a régi szeretettel fogadta őt s tömött fhalanxként sorakozott mögéje. * És azután jött az összeomlás. Amikor az első Hiób hírek kezdtek érkezni, szinte halálos dermedtség lepte meg az embereket Oszkár maga is úgy látszott elvesztette hitét és energiáját. A háborút a jövőben és a győzelemben való rendíthetetlen bizalommal küzdte végig s most mindennek vége volt Összejöttünk irodájában, tanácskoztunk, mi lesz most, mit tegyünk most. Ö maga is két- ségeskedett s mondta, úgy érzi, hogy energiája kezdi őt elhagyni. Amidőn a Károlyi- forradalom kitört, az emberek eleinte lelkesedni kezdtek, független, boldog Magyarországról! beszéltek. Egy szükebb baráti társaságban voltunk, ö bágyadt, szomorú mosollyal felelte a lelkesedőktiek: „Mámor ez, részegség, de Uram Istenem, micsoda kat- zenjainmer fog következni. Ez mostaKeren- szky korszak, azután jön a bolsevizmus44. S amit akkor senki sem akart hinni, azt ő elŐTe látta. Amidőn a nemzeti tanácsok korszaka ütött be, a közbizalom őt ültette a beszter- cebáuyai nemzeti tanács elnöki székébe. Mo- narchista elveivel ellenkezett ez a republikánus tisztség, de a polgárság s város érdeke parancs volt neki, elfogadta. És ezzel visz- sza is nyerte régi energiáját. Most már nem í %
