Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-03 / 50. (793.) szám

w a valamint minden I M If férfidivatcikk kapható IH11 ríSaIZ J®zsc* IlSg II I praj!a | EgIgM 19 ség nem támaszfjható erős alapokra, egysze­rűen azért, mert hiányzik Németországban az egységesen elismert nagy egyéniség- Eckener dr.-nak állítólag felkínálták az el­nökjelöltséget, de a mérnök nem fogadta el, nagyon helyesen, hisz Eckener dr. mint lég- hajókonstmkíőr valószínűleg többet használ­hat nemzetének, mint a politikai káosz kava- rója és kikóstolója. De ha nincs pronouszált nagy ember, maradnak a politikusok. A jobb­oldal legvégletesebb jelöltje a trónörökös le­het, míg a baloldal esetleg Marx dr.-ral kí­sérletezhet eséllyel. Akárhogy lesz is, nagy harc fog kitörni s ismét felborító momentum támadhat a gyenge lábakon álló európai rend körül. Nagy valószínűség van arra, hogy jobboldali ember jön az elnöki székbe s ak­kor megismétlődhetik az (hatványozott mér­tékben), ami Franciaországban történt a het­venes években Mac-Mahon elnöklete alatt monarohista köztársaság 'keletkezik- Furcsa produktum, de a mai Európában és főleg Né­metországiban minden lehetséges s a konti­nensnek nincs oly szerencséje, mint például Amerikának volt, ahol Harding elnök halála után (mily hasonlatosság Harding és Ebért halála közt) az ismeretlenség homályából föl­merült Cooiidge, akiről kitűnt, hogy a vélet- lenség nagy, energikus, céltudatos vezetőt adott áltállá az Uniónak. Mondom, Európának nincs ily szerencséje! AAAAAAHAAAAAAAAAAAAAAAAAiufcAAAAAAAAAAAAAAAAAAAfcAA TTÍYTVí'vWVv'íwrrfTVVv TVvWVWVVvVvvvvv vvvW?V?V Koalíciós vélemények a kormányválságról Prága, március 2. A vasárnapi lapok kivétel nélkül beis­merték, hogy a koalíció válsága nem eny­hült, hanem ellenkezőleg: bizonyosra vehető, hogy a kormány feje fölött összecsapnak a hullámok­Kisebbségi és hlvatalnokkormány ALidové Noviny vezetőhelyén Stránsky ismét felvetette a kisebbségi és hivatalnok- kormány lehetőségét. A cikk azzal kezdődik, hogy a kormánytöbbség felforgató elemek­nek tekintette mindazokat, akik a kormány szervezési elveinek helyességéiben kétel­kedni mertek- Halandó ne bírálj, hanem al­koss — mondották a hatalmon levők- A mos­tani válság okozója maga a koalíció, vagyis a koalíció is {elforgató elemekkel van te­lítve. És tényleg, az államra való veszé­lyesség szempontjából a szlovenszkói püs­pökök pásztorlevele távolról sem olyan ve­szélyes, mint az egyes m'niszterek ama el­járása, liogy a resszortjukhoz tartozó tiszt­viselőket csak abban az esetben léptetik elő, ha ezek a miniszter ur pártjára sza­vaznak. Bizonyos, hogy a pásztorlevél ügye is sürgős, a koalíció azonban már más, ennél sokkal fontosabb ügyeket halasztott el sohanap­jára. A koalíciós, kisebbségi vagy hivatalnok- kormány kérdésének ninc&en nagy jelentő­sége, mert bizonyos az, hogy minden kormány­nak rövidesen meg kell buknia, amely a közügyek iránt olyan közömbös lesz, mint a mai. Az olyan többség, mely önmagáért s néni az államért van, a kutyának való. Megegyeztek, hogy nem fognak megegyezni A Lidová Listy, a cseh néppárt lapja azt irta, hogy a miniszterelnök lapja, a Veóer éppen olyan jelentéseket ad a koalíció vál­ságáról, mint Ebért elnök egészségi állapotá­ról: ,A helyzet igen súlyos, azonban még nem reménytelen -.Ebért elhunyt- Hát a koalí­ció? A szocialisták szerint a koalíció a halá­los ágyán fekszik. A cseh néppárt — irta a Ljdové Listy — mindent elkövetett a helyzet megmentése érdekében s erre a szocialisták kijelentették, hogy a pásztorlevél immár másodrendű kérdés, amely ha nem is merült volna fel, a maradi néppártnak el kellett volna távoznia enél- kül is. A szocialisták megegyeztek tehát abban, hogy nem fognak megegyezni- Ez se baj, de ne felejtsék el a szocialista testvérek azt, hogy a cseh néppártnak kivonulása esetén olyan ellenzékre talál a kormány, hogy azzal nem tud egykönnyen végezni­Szlovenszkó és Rusz’nszkó most is el­lenzéki s ha ide csatlakozik a katolikus Morvaország s végül Csehországnak né­met nemzetisége, a kormánypártok igazán jelentéktelen területet fognak képviselni. Svehla szándékos távolmaradása alatt a cseh agráriusok is a szocialisták esztelen és állami öngyilkosságra vezető taktikájához nyúltak. Ám tegyék, de viseljék ök a fele­lősséget a történendőkért­Folynak a tárgyalások A nagy nemzeti koalíció utolsó védelme­zője, a Národni Listy abban látja a kormány megmentésének reménysugarát, hogy „a tárgy állások még folynak". Eihhez fűz hasa fa­számra oly gondolatokat, amelyeket a nor­mális, épeszű halandó nem i,s tud követni. A koalíció szükségességének fixa ideáját nem tudja a Knaroár-párt mással védelmezni, csak azzal, hogy „a tárgyalások folynak ...“ Csak hadd folydo'gáfianak . „. A néppárti miniszterek útra készen Á Ceksé 5-lovo egyrészt görcsösen vé­delmezi ama elcsépelt nézetét, hogy a püs­pökök megbüntetését az áfemfenség tekin­télye követeli, másrészt azt a szenzációt közli, hogy Srámek és Dolansky megváltották külföld­re szóló útlevelüket. Ezzel az a céljuk, hogy vagy meg akarják fenyegetni a többi pár­tot, vagy pedig félnek a bekövetkezendő eseményektől s a nép haragja elő! a kül­földre szöknek. A lap egyébként nagy örömmel üdvö­zölte a szolkolegylet ama határozatát, amely szerint ez az egyesület a katolikus tagjait ki­zárja. Hallgatni arany Ezt az elvet követi most a cseh szódái­déin okra tá párt- Ámbár a püspöki pásztor- levél a szociáldemokrata elvtársiakat éppen úgy sújtja, mint a szocialistákat, ezek még­sem lármáznak, nem akarják kidobni a nép­pártot a koalícióból, hanem bölcsen hallgat­nak. Miért? Mert hallgatni arany. A szociál­demokraták jól tudják, hogy addig élnek, ameddig a koalíció; az uj választás elsöpri őket a föld szinéről, ezért hallgatnak, mélyen hallgatnak. Fii!űrel®ra a fercfeoflnal állami termeteken A verchovinai állami földeken végrehaj-J tandó s nagy hűhóval beharangozott földre-1 formtervezet minden jel szerint holtpontra ju­tott. A végrehajtás során ugyanis a felmérési munkálatok kapcsán kiderült az, hogy az ál­lami és magántulajdonban levő területek kö­zött a határ nem állapítható meg. A felmérést a földmivelésügyi minisztérium ungvári refe- j rátusa végezte, amely három hónap alatt csupán ötszáz katasztrális holdat volt képes felmérni, emellett a felmérési adatok teljesen hasz­nálhatatlanok, mert azokat mérnöki jogosít­vány nélküli egyének készítették s így a te­lekkönyv ezeket a méréseket nem fogadhat­ja e! hiteleseknek. Az egész akció tehát csak arra volt jó, hogy az állam súlyos összegeket dobjon ki a használhatatlan mérések költségeire; a költségek nagyságáról megfelelő képet j nyerünk az által, ha megtudjuk, hogy egy katasztrális holdra kettöszáz Kcs felmérési költség esik. Az eladási ár hol dán kint 60 Kcs-ra van tervezve s igy a mérési költségekkel együtt 260 Kcs-ért lehetne adni a föld katasztrális holdját. Az igénylők azonban legfeljebb száz Kcs-t ajánlanak fel s ezt azzal indokolják, hogy inkább megmaradnak az állami földek bérlete mellett, amiért holdanként egy koronát fizetnek. AL-N beismerése szerint a magyar kormány annak idején sokkal cél­szerűbben járt el. A vevő felet ugyanis a megfelelő képesítéssel bíró mérnökhöz uta­sította; a vevő itt előre kifizette a mérési költségeket s ha a felmérés megtörtént, ak» kor került sor az adásvétel megkötésére. A csehszlovák kormány azonban fölöslege­sen dobott ki itt százezreket, végül az ál­lam tekintélyén is csorba esett a nagyhán- gon beharangozott akció befagyása miatt A Dua-tanNftritifí esnie lyakoriaiilag liMetlen A nagyhatalmak meg nem valósult utósond.olaiai a békeszerződések tárgyalásakor —■ Az utódállamok imperializmusa útjában áll a gazdasági érdekközösségnek — Práznovszky Iván, Magyarország volt párisi követe a Duna-konföderációról Budapest, március 2­Bécsi, de különösen budapesti lapokban az utóbbi időkben sok szó esett a Duna-(kon­föderáció eszméjéről, amely állandóan kisérti az utódállamok politikusainaik és sajtójúnak egy részét. A P- M. H. munkatársának a kér­déssel kapcsolatban alkalma volt hosszabb beszélgetést folytatnia Práznovszky Iván meghatalmazott miniszterrel, Magyarország volt párisi követével, aki éppen a béketár- gyálásök idején és a békekötés után három évig képviselte Magyarországot s mint a bé­ketárgyalások egyik aktív résztvevője ala­posan ismeri ezt a kérdést s igy a legilleté­kesebb annak megítélésére. Práznovszky Iván a következőket mondotta munkatár­sunknak: — A Duna-konföderáció eszméje se nem uj, se nem aktuáüs, ellenben teoretikus meg­vitatásra méltó és mindig érdekes. Kiinduló pontja az a törekvés, melynek célja a kelet- forgatotí. Most a külön részekre szakadt és gazdasági, vagy csak politikai és csak gaz­dasági problémájának megoldása. Ilyen meg­oldás a közel,multiban többféle volt; először az egységes osztrák császárság, az úgyne­vezett Gesamtmonarohie formájával kísérle­teztek, mely nem vált be. Azután a dualizmus ideje jött el, mely élet- és fejlődésképesnek bizonyult, mint azt az 1867-től 1914-ig ter­jedő fellendülés mutatta s amely a világhá­ború legkritikusabb időszakát: a mozgósítást és négy és fél évi nélkülözés teljes küzdel­mek tűz próbáját is kiállotta s csak az elvesz­tett háborúba bukott bele, ami már erősebb, gazdagabb és egységes birodalmakat is fel­forgatott. Most a külön tényekre szakadt és a történelmi, gazdasági és néprajzi határokat figyelmen kívül hagyó kis államokkal való kísérletezés van napirenden. De végre nem tagadható, hogy a Duna-konföderáció is egy megoldási módja lenne a keleteurópai problé­mának. A kérdés csak az, hogy mit értünk alatta, hogy kinek kell és hogy ki tudná meg­csinálni? — Ka a Duna-konföderáció alatt egy politikai egységet, egy óriási birodalmat értünk, akkor ez keresztülvihetetlen. Ha gazdasági egységet, vagyis egységes gaz­dasági politikát követő államok szövetsé­gét értjük, ez esetben is — részemről —- szkeptikus vagyok* Már az osztrák-magyar közös vámterü­let felbomlóban volt a háború előtt, oly ne­héznek mutatkozott az ellentétes gazdasági érdekeik kiegyenlítése. De viszont á’H az, hogy a nagy gazdasági egységek sokkal job­ban tudják felvenni a harcot, más gazdasági egységekkel és könnyen meglehet, hogy néhány évtizedes békeidő után a világkon- kurrencia oly nagy lesz, hogy a rég! Ausz­tria és a rég! Magyarország népei közős érdekeik védelmére kénytelenek lesznek közeledni egymáshoz. —■ Hogy ennek a közeledésnek mi lesz az ára az egyes érdekeltek részéről, ezen fog valószínűen minden múlná­— Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az, ami a régi Ausztria-Magyarorszá- got Összetartotta, a szertehuzó faji és politi­kai törekvések dacára, az nemcsak a közös dinasztia és a közös hadsereg, vagy a közös vámterület volt, hanem a sok tekintetben való egymásra utaltság szinte ösztönszerü érzése is- Ha ennek az érzésnek, ennek az érdekközösségnek külső formáját sikerülne megtalálni, akkor tulajdonképpen valami Du- na-konf öd erúcióf éléh ez jutnánk, csakhogy ez sohasem lesz az, amit ma általában a Duna- konföderáció alatt értenek. — Hogy kinek kellene a Duna-konföde­ráció, arra egyszerű lenne a felelet; azoknak, akik a dolgok mai rendjével nin­csenek megelégedve. — De ezek éppen oly faktorok, akik, ha mást akarnának a mai keretűk helyébe tenni, az minden lenne, csak nem egy Dana-konfö­deráció. — Arra pedig/ hogy ki tudná megcsi­nálni, azt felelhetném, hogy senki, vaigy bárki. Senkinek sincs akkora hatalma, hogy rá- vehesse erővel az összes érdekelteket, ha azok nem akarnak hozzájárulni. Ha pedig meg volna a hajlandóság, a nagyhatalmak kezdeményezésére, közvetlen tárgyalások utján teoretikusan (ehetne szó róla, de praktice aligha lehetne kiegyezni, ez szent meggyőződésem* — Ami a nagyhatalmaik felfogását illeti Keleteurópa jövő sorsának rendezése kérdé­sében, arra csak azt mondhatom, amit Pá­risban tapasztaltam a béketárgyaiások és az ezt követő három esztendő folyamán. Ha a frázisoktól, propagtamdiísztikus beállításoktól el­tekintünk, a 1 én y e g a következő; a háború előtt a nyugati nagyhatalmak mindig arról ábrándoztak, hogy ha nem volna Ausztria- Magyarország, meg kellene csinálni. És ha már kritizálták, csak odáig mentek el, liogy Ausztrüa-Magyarországot egy rosszul be* gombolt mellénynek tekintették, melyet fel keli gombolni, hogy újra jól lehessen be­gombolni* — Érthető, hogy az ut ettől a politikai dogmától Trianonig és St Germainig nem lehetett valami sima. Kényszerhelyzet előtt állottak a nagy Inat álmák- A háború megnye­rése érdekében kötött szerződések betartá­sának eredménye volt Ausztria és Magyar- ország szétbomlása. Igen ám, de valamit kel­lett a helyére tenni. Ebben az időben érez­hető volt valami Duna-konföderáció-fále gondolat: kis államok politikai határokkal, melyek egyedül többékevésbé életképtelenek lóvén, erre lassacskán rá fognak jönni és egymásra utaltságuk érzetében közeledni fognak egymáshoz, egyelőre gazdaságilag, — na és a többit majd meglátjuk... — Nem igy történt Az újonnan alakult, illetve megnöveke­dett államok teljesen önálló állami és gaz­dasági életre, imperialista politikára ren­dezkedtek be és az őket segítő nyugati nagyhatalmak államféríia'nak hátsó gondo­lata nem valósult meg. —• Hogy a dolgok meglevő rendje nem nyújt garanciát a jövőbe látó angol, francia vagy olasz 'politikusoknak, az 'kétségtelen. De mindegyik más megoldás felé hajianék bármily változás esetén s igy ez oldalról nincs mit várni. A természetes fejlődés utjai el fognak valami megoldáshoz juttatni; kívánatos, hogy ez minden megrázkódtatás nélkül, az összes érdekelt tényezők békés megegyezése utján jöjjön létre­»»♦♦♦»❖»»»<»♦»«»»♦»♦»♦»«>♦♦»»»♦♦»»♦♦»»»♦♦♦♦♦»»♦♦»♦» Az iglói járási főnök nem en­gedte meg Zilahy Lajos Süt a nap című darabjának előadását Igló, március 2. Iglói tudósítónk jelenti; A liptói nagy- zsupa február 28-án közigazgatási bizottsági ülést tartott, amelyet megelőzőleg Teschter Antal dr. interpellációt nyújtott be a zsupánhoz azért, mert az iglói járási főnök elutasította Langsféld György iglói lakosmk a kassai ma­gyar műkedvelő társulat képvielsetében be­nyújtott kérését, hogy Zilahy Lajos Süt a nap c. darabját az iglói városi színház március 1- én bemutathassa. Az elutasító végzés indoko­lása szerint a magyar nemzetiségű lakosság az iglói la­kosságnak olyan csekély töredéke, hogy az előadás megtartása nem indokolt. Teschler Antal dr. interpellációja ezzel szemben rámutatott arra, hogy ez a megoko- lás nem állhatja meg a helyét, különösen ak­kor, amikor egyidejűleg a járási főnök egymásután négy előadást engedélyezett a Habimah nevű zsidó szín­társulatnak, valamint német operett elő­adását is megengedte régebben, holott a zsidók Iglón sokkal kisebb számban van­nak, mint a magyarok, a németek pedig alig valamivel többen. Teschler Antal dr. szóvátette a zsupán előtt a lőcsei műkedvelők késmárki Jókai elő­adásának a betiltását is, melyről megdöbbe­néssel vett tudomást a zsupán. A zsupán válaszában kijelentette, hogy mindkét ügy elintézése az állami közigazga­tásra tartozik, de teljes jóindulattal fog köz­belépni azoknak kedvező elintézése érdeké­ben. A gyűlés a zsupáni jelentés felolvasásá­val kezdődött, amelynek pontjai közül emlí­tést érdemel a közlekedésügyi minisztérium válasza Nitscli Andor és Kéier Tibor dr. in­dítványára, amelyben a Szepes—gömöri vasutösszeköttetés lét­rehozását sürgeti a Dobslna— Poprád közöt­ti vonal felépítése révén. A kormány tárgyalásra elfogadhatónak tartja a tervet, die 30 százalékos hozzájáru­lásra kíván kötelező ígéretet az érdekeltsé­gektől. A nagyrőcei járásnak a Tisza—Mu­rányi vasút építésére vonatkozóan tett indít­ványát egyhangúan elfogadták, valamint el­határozták az iglói szeretetház kiépítését is, bizottságot küldve ki a tervek kidolgozására. A tárgysorozaton szerepel a Slovenská Vy- chodának, vagyis az uj tisztviselők fizetési előnyének a szlovenszkói köztisztviselőkre és felekezeti tanítókra való kiterjesztése. Az er­re vonatkozó indítványt szintén egyhangúan elfogadta a gyűlés. Kedd, március 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom