Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-15 / 37. (780.) szám
A P- M* H. VASÁRNAPI ROVATA írja: Tömöri János. I öeipliíiüa Heti sorempéiáRál Prága, február 14. Az éppen befejezett hét méltán mond- fiató a kommunisták hetének. A kommunis- i.ták szentelték fel azt drága ember vérrel hat nap előtt s a kommunisták kudarcáról beszél mindenki a hét végén is. A hét közepén — a kommunisták forradalmi törekvései kapcsán — láthattuk azt, hogy a csehszlovák páriáimén turizmus a technikai obstrufcoiót pontosan egy félóra alatt leszereli. Háromnegyednégy órakor lépett a szónoíkd emelvényre a kormányelnökhelyettes, akit a kommunisták nem akartak meghallgatni s ezért Jerikói lármát csaptak. Háromszor öt perc alatt háromszori rendreutasítást kaptak, a huszadik percben jött az ülésről való kizárás, a huszonötödikben a karhatalom szólította fel távozásra a zajongókat és mert erre nem hallgattak, a harmincadik percig egyenként kihordja őket a nyers erő. Az obstrukció leszerelésének iskolapéldája. Önként felmerül a kérdés, hogy miért íhordatták iki magukat a kommunista képviselők az ülésteremből; ha már nem akarták meghallgatni a kormány nyilatkozatát, módjuk volt előzőleg békésen eltávozni, miként a német és magyar polgári ellenzék tette azt. Mi, akik láttuk, hogy milyen közömbösen, sőt apatiikusan — ütögette Smeral az asztalt egy vékony füzettel s akik láttuík azt, hogy az egyes képviselőelvtársaik a parlamenti őrök karjaiban nevettek, kénytelenek vagyunk meg álla pitani azt, hogy a karzatra sem gyakoroltak kedvező befolyást. Egyszerűen nevetségesek voltak. A csehszlovákiai kommunista párt imponálni tudott talán 1920 őszén, amikor az elvekhez való ragaszkodás a szociáldemokrata pártból váló kiválásra vezetett. Újabban azonban elvesztették a hatalmat a kommunista tömegek felett anpak komoly, idős vezérei s a vezetést a fiókák ragadták magukhoz. Ezek az ifjú óriások mindenáron azt akarják megmutatni, hogy a forradalmárok vére csörgedezik ereikben s ezért a rendőrök revolverei elé hajtják a gondolkozni nem tudó tömegeket, maguk azonban ilyenkor csende2 _________________________________ se dd: GESZTESSY GYULA: Francia irodalmi mozaik. Szerda: MÓDINK A TIVADAR: The odoron. Csütörtök: ERDÉLYI ÁRPÁD: Két kiállítás Budapesten. Péntek: ARATÓ ERZSI: Elfáradt emberek. Szombat: VÉRTESSY GYULA: Rózsa a jégsiron. Vasárnap: JAKAB GÉZA: Életem áldott gazdagsága. (Vers.) — KRÜDY GYULA: A balatoni sellö. (Uj Szindbád-törtéetek.) ——" ’ " ■—cBonacs—■■ 1 " A halál sétahotia Sótabotja vagyok a halálnak, Hóna alatt vitt az életen. Meglóbált a tavaszi kertek közt, S nyári porba rajzot irt velem. Szüret után szivéhez szorított, Hideg volt, mint november szele, Temetőnek veszi útját most már, Nincs menekvés. Menni kell vele. Falu Tamás. A Jóság jó-szirom Jóság jár az utcán estetájt j félhomályok padján meglesem, parfömje jó, egy kissé fűszeres * a szive ver egyformán *'»endesen. A Jóság jön magától mint a nyár, csak várni kell és hull a jó-szlrom, nem Is sejti hogy nagynéha nevét: szobám falára némán felsírom. A Jóság zongorán futtatja ujjait, és meghal majd egy fáradt hajnalon, én fölszedem eíbullt jó-szirmait s elküldöm érte legszebb angyalom. TJrr Ida. sen félreállnak, hogy az ő drága vérük ne hulljon. A drágaságban a kommunisták nevetséges fellépése épp oly kevés kárt tett, mint a kormány expozéja. És ha a kommunisták az eddigi tragikomikus tapasztalataikon nem Okultak és vasárnapra a hatósági betiltás ellenére újabb vérontást provokálnak, úgy csak önmagukra vessenek, ha vér helyett a prágai tüzcUófecskendők hideg vizet ontanak majd a hevesvérüek nyakálba. Ugyancsak érdekes megfigyeléseket tehettünk a szlovák néppárt magatartását illetően is. Klubelnökük állandóan részi) vett a passzivitásban maradt ellenzéki klubok elnökeinek értekezletein, ez azonban nem akadályozta meg a szlovák képviselőket abban, hogy a drágasági vitában is résat vegyenek. Különös politikai felfogás! A szlovenszkói püspökök pásztorlevelére vonatkozó ellenzéki sürgős interpellációnak a sorsa is meg van pecsételve. A többség a sürgősséget el fogja vetni, ellenben junktimot kötnek a szocialista csoportok a polgáriakkal a kiütünk érdesek és az agrárvámok között. .Ismerve a koalíciós pártok észjárását, ez a junktim azt jelenti, hogy belátható időn belül egyik kérdés sem nyer megoldást. »❖»»»»»»O-frOfrO»»»»♦»■»»»♦»<>»>»»■»»»■»»♦»»»»»♦< 1« A Nagybirtokosok Szövetségének karca az igazságos földreformért Maradékbirtokokat létesítenek politikai korifeusok jutalmazására — Némák Titusz főtitkár nyilatkozata a P. M. íí-nak Tátraujfured, fébruár 14. (Saját tudósítónktól-) Szűkszavú hivatalos közlemények jelentették, hogy az ötös tanács jóváhagyta a földhivatalnak 1925. évre vonatkozó tervezetét, amely a földbirtokre- formnak fokozottabb végrehajtását jelenti. A hir a nagybirtokosok körében annál nagyobb meglepetést keltett, mert a földbirtokhivatal bürokratikus berendezkedése miatt már a múltban is döcögősen, nehezen boldogult csak és igy kétséges, sikerülni fog e most kidolgozott tervét keresztülhajszolni. Tudósi tónknak ez ügyb en alkalma volt kérdést intézni Némák Tituszhoz, a Pöstyénben székélő Nagybirtokosok Szövetségének főtitkárához, aki a következőket mondotta: — Szlovenszkóban a kormány körülbelül 1000 nagybirtokot foglalt le 460.000 belli tár föld, rét és szántó, 116-000 hektár legelő és közel 800.000 hektár .erdőséggel, melyből 1925-ig 130.000 hektár mezőgazdasági területet és ennek megfelelő legelőt parcellázott fel. A most nyilvánosságra hozott tervek szerint 1925-ben 611 nagybirtok 150-000 hektárnyi mezőgazdasági területet és 30.000 hektárnyi legelőt akarnak felosztani, vagyis 20 százalékkal többet, mint az elmúlt négy év alatt összesen. A földbirtokhivatal eme úgynevezett „fokozottabb tevékenysége" súlyos és nem várt Iprizis elé állítja nem csupán a nagybirtokosokat, de velük együtt Szlovenszkó egész gazdasági életét, hiszen a nagyobb Ipari telepek szándékos tönkre- juttatása után csakis a föld az, amely még megélhetést biztosit a lakosság egy nagy rétegének, nem is beszélve arról a sok tízezer gazdasági alkalmazottról, akik a nagybirtokok felosztása után állás nélkül maradnak, mert ne hígyje, hogy az úgynevezett nincstelenek, cselédek számára nyugodt megélhetést biztosit a számukra kiosztott föld- Távolról sem. A feldolgozott statisztikai adatok szerint egy igénylő átlag 1,23 hektár földet kap a nagybirtokokból. Zsiros, jól termő helyen még-még eléldegél családjával ennyi föld megműveléséből az uj törpebirtokos, nemi igy azonban ott, ahol már kevésbé jó földhöz jut. Már pedig mondanom sem kell hogy a déli és nyugati széleket leszámitva rossz, nehezen megnövelhető, olyan földhöz jutnak, melyből csak a legbel- terjesebb gazdálkodással lehet valamit kihozni. Persze ezeknél a törpebirtokosoknál inkább ősgazdálkodásról lehet beszélni, mint belterjes megművelésről és igy a földhöz jutottak tízezrei sokkal rosszabb viszonyok közé kerülnek, mint amilyenben eddig éltek- Általában a földreform egyik legnagyobb hibája, hogy úgy a meghagyandó birtoknál, mint a felosztásnál nem tesz különbséget föld és föld között és például ugyanannyit hagy egy hegyvidéken gazdálkodó nagybirtokosnak, mint annak, akinek földje valahol a déli humus legkitűnőbbje. Mihez kezdjen már most egy hegyvidéki nagybirtokos a maga 250 hektárjával! Legfeljebb felcsap kisbirtokosnak, ebből azonban a városok ellátásának vajmi kevés haszna lesz és oka lesz annak, hogy 1924-ben háromszor annyi búzát és lisztet kellett importálni, mint 1923-ban, így ki vagyunk téve a világpiacok spekulációjához alkalmazkodó árváltozásoknak, ami semmiesetre sem befolyásolja kedvezően gazdasági életünket. — A földhivatal uj tervezete szerint 50 komiszárussal több fog működni, mint működött eddig- Ez azonban aligha fogja megnövelni a földieknek szükségleteit és én egészen bizonyos vagyok abban, hogy a felosztásra kerülő földek nagy részére nem akad igénylő még akkor sem, ha a politikai célokat szolgáló telepítéseket fokozzák. Arról szó sem lehet, hogy az őslakosság földre jogosult rétege felvegye ezt a mennyiséget, a nagyobbmérvü telepítéseknek pedig A midínette — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Színi Gyula, Emlékszel, Rudolphe? Mi, vadidegenek, akiket valami beteges vágy, ösztön, vagy magasabb parancs vitt Rárisba, eleinte milyen rosszul éreztük magunkat, amikor kocsis, pincér, boltos kiszipolyozott minket a maga tréfás módján, amely körtének, „poi- re“-nak csúfolja a becsapható idegent. És nagy idegen árvaságunkban egy szívre vágytunk. Megjött. Mindig és mindenkinek megjött. Egy szép napon a nagy1, bűnös város egy kis nőcskéje toppant elénk. Megtaláltuk a szivet, amelyet kerestünk és amely talán csak a mi bohó szivünk érzékcsalódása volt. Megfogtuk a leány kezét, valami átnyilal trajtunk, mint a holt-eleven testen a galvánáram és uj életre ébredtünk, párisi életre. Azok a feketeruhás; lyányok milyen egyformák voltak! Szinte ‘testvérek és mintha egyenruhában jártak volna. Karcsú, sötét ruhában, amely alatt a fehér-fekete csikós alsószoknya párisi hagyománynak látszik. Ahogy a zsebkendőjük után nyúltak, amely ebbe a zsüpónba volt elrejtve, egy délibb éghajlat szabadabb szokásait juttatták az ember eszébe. És egyforma volt a szavuk járása, a mozdulatuk, a szemük beszédje, a tréfálkozásuk, a dalaik, a falánkságuk, a köny- nyelmüségük és a szerelmességük. Csak a sorsuk és történetük volt más és más ezeknek a „midinette“-eknek. hz egyik tizenhárom éves kora óta egyedül tartotta fenn magát az élet szédületes örvényében. A másik mutatta keblén a késszurás nyomait, amelyet egykor féltékeny szeretője okozott. A harmadik valami „félreértésből" mar .Tiltja Saint-T_*,T írónői fogház* L*ruis szomorú emlékei támadtak, ha tolonckocsi — párisi tájszólással salátás kosár, panier au saladé— döcögött el mellette. Volt, aki abszinttől mámorosán a „Ca irá“-t vijjogta és „forradalmi chahut‘‘-t lej- tett. A másik templomba járt és ájtatos bo- rongásu bretagnei dalokat énekelt. Volt, aki Béxanger dalait, vagy Musseí „Mimi Pinson“-ját suttogta füledbe. Egy másik Baudelairet idézte minduntalan és a temetőt tartotta szépségéhez legillőbb keretnek. Az egyik betegápolónak készült afrikai francia gyarmatra, a másik a polgármesteri hivatal ingyenes esti kurzusain művelődött, a harmadik le tudta rajzolni-karrikaturádat, a negyedik Charpentier, a „Louise" opera népszerű szerzőjének esti zeneiskolájába járt, amely munkások számára volt nyitva. Mindez már régen volt, Rudolphe! * És egyszer kinn álltunk Rudolphe barátommal, akit természetesen odahaza Rudinak neveztek, egy diákszálló hatodik emeleti erkélyén. Alattunk szűk, de szent utca vonult, ahol egykor a párisi egyetem állt, amelyben még szalmán ültek a hallgatók. És ebben az utcában lakott valaha Moliére, inig a mi időnkben Renan ment el mindennap az ablakunk alatt a Collége de Francéba tanítani. A környéken a mi házunk volt a legmagasabb és elláthattunk messzire Páris bázfe- delei felett, amelyeknek kéményei úgy hatottak ránk, mint egy pihenő, óriási orgona, halkan zsongó sípjai. És Rudolphe, aki rajongó pillantásával mintegy magához ölelte az egész várost, igy szólt csöndesen, de diadalmasan: — Ma eljön . . . Nem kellett sokat magyaráznia, hogy ki jön el. Csak Fifine lehetett, a fitos, szőke jnouttUALti&i leány. Vasárnap, február 15. akadálya a pénzhiány. Nem szabad elfelejteni, hogy nem elég, ha a telepesek földjét hitelezik, mert nekik felszerelésre sincs pénzük, ‘ezt is az állaim adja hitel címén, de éppen a fenti okok miatt egész kétséges, viszontlát-e ebből valamit* Az őslakosság által a föld árához lefizetett 15 százalék telepítési költség ezt a kiadást csak jelentéktelen részben fedezi, más alap pedig az eddiginél nagyobb összegben nem áll a kormány rendelkezésére. így azúr tán a lefoglalt területek nagy részéből párt- politikai céljaik támogatására ujabbi rnara- dékbirtokokat fognak csinálni és ezeket kiosztják a politikailag exponáltak jutalmazására. Már eddig i!s 63 ilyen maradékbirtokot ■létesítettek 15.000 hdd terjedelemben. Bár ezek nagy részét a választások idejére tartják, mégis potom áron kapott már ilyen maradékbirtokot több pártvezér. Zichy báhonyi birtokához ilyképp jutott Smrcek, a Hodzsa-párt titkára és az Erdődi-féle vágszerdahelyi birtokhoz Fábry Pál volt kassai zsupán, jelenlegi pozsonyi ügyvéd atyja. Természetesen egy-egy ilyen maradékbir- tok sok százezer koronás ajándékot jelent az eddigi tulajdonos bőrére. — Általában a „fokozottabb végrehajtásban" is politikai tendenciát látok. Legjobban igazolja ezt az, hogy ma már sokkal jobban sürgeti azt a szociáldemokrata párt, mint az agrárpárt. A szociáldemokraták eme elhibázott taktikájukat csak később fogják meg- bünhödni. — Az egyes nagybirtokosok természetesen sérelmeik orvoslása végett minden törvényes lehetőséget kiaknáznak. A szövetség pedig mindenkor azon volt és azon lesz, hogy a kirívó' igazságtalanságokra felhívja a közönség figyelmét. Nem akarjuk mi gátolni a földbirtokreform keresztülvitelét, sőt mi magunk szívesen nyújtunk ahhoz segédkezet, csupán azt kívánjuk, hogy a kormány tartsa szem előtt egyrészt az igazságot, másrészt a cél és okszerűségetxx A legkiválóbb púderek és toaletlszappa- nok, melyeknek kozmetikai hatásuk nagyszerű és az illatuk csodásán finom, Procháska parfümériádban kaphatók. Népibiztos a rablóbanda élén Moszkva, február 14. Blagodatnoje községben a szovjethatóságok nagy rablóbandát fogtak el. A legjellemzőbb, hogy a rablóbanda élén Rachkowszki, az odesszai kerületbeli parasztszovjet vezetője áll. Ez a rablóbanda két éven keresztül a legraffináítabb gaztetteket vitte véghez s Rachkowszki volt az, aki hivatalából értesítette a bandát, hogy hol és mikor van kilátás jó zsákmányra. OTP Ereden, amerikai smai-HlgaltgessIsek minden patikában, drosróriá bán és parfümériában kaphatók És mit szól ehhez lord Bifsztek? — Fifine szakított vele ... A kedvemért! — Mi . . . mit beszélsz? — kérdeztem. — Kiütöttél a nyeregből egy angol pénzes- zsákot? Lord Bifsztek volt az álneve köztünk annak az idős, de jómódú angol bácsinak, aki nemcsak sűrűn átkelt a csatornán a Fifine kedvéért, hanem szorgalmasan küldte Fifine után az angol fontokat. Sohase derült ki, hogy lord Bifsztek miféle foglalkozást üz odahaza, a köd városában. — Elveszem feleségül Fifinet, mihelyt megjön az örökségem — magyarázta Rudolphe. — Te örökölsz? — kérdeztem 'meglepetve. — Anyám után — felelte Rudi. — Be- pöröltem apámat, hogy adja ki anyai jussomat. A port megnyertem. Jön a pénz. Rudinak az apja Budapesten gabonazsákokat bontott föl és ezekből ömlött zsebébe a pénz, de Párisban tanuló fiát csak gyéren látta el a szükséges apró pénzzel. Igaz, hogy Rudolphe a Dárius vagyonát is elköltötte volna, de ha nem volt pénze, épp oly szerényen, igénytelenül tudott élni, mint mi többi Párist bújó szegény fiatal ember. Az örökség, sejtettem, nagy változást fog előidézni Rudi életében. « Az ajtón kopogtak és mint valami illatos csipkefelhö beröppent Fifine. Előkelő volt, mintha a Saint-Germain negyed valamelyik palotájában tanulta el volna az öltözködés raffinált művészetét. A kis diákszoba szégyellős, de boldog, tulboldog keretet adott ennek a párisi szépségnek, aki táncosnő volt egy nyári színházban és aki külföldi heroegekkel vacsorázott, eközben pedig fe-
