Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-14 / 36. (779.) szám
Szombat február 14 r> r Ehinség a Csilizközben A hét község jajkiáltása — Saját tudósítónktól. — Komárom, február 13. Á Csilizköz hét községet foglal magában a Csüiz és a nagy Duna között: Balony, Csi- lizradvány, Csiüznyárad, Csilizpalas, Szap, Medve és Kulucsod községekben szomorú sorsra jutottak a magyar lakosok éppen úgy, mint a cseh és morva telepesek: nincsen kenyerük. A múlt évi nagy vízállás folytán úgyszólván egész Csilizköz víz alatt állt egészen az aratásig és a vetőmag sem termett meg. A gazdasági napszámosok és aratók ehhez képest télire nem kaptak semmit. A vizimada- rak százezrei lepték el a Csillzközt. Takarmány sem termett és most a hiányos táplálkozástól az állatok kezdenek hullani. Már megírtuk, hogy a csilizközi cseh- morva telepesek milyen ínségbe jutottak. A magyar lakosság is ugyanoda jutott: nincsen betevő falatja. A telepesek a köztársaság elnökéhez fordultak panaszaikkal, mert a helyi hatóságokban és a volt légionárius jegyzőkben nem bíznak. A csilizközi segélybizottság kérő szóval fordult a környék lakosságához támogatásért. Csodálkozunk, hogy Hodzsa miniszter aki felé irányították a nép nagy részét annak hivatalos vezetői, híveinek baja iránt nem mutat nagyobb részvétet. A Csánki-Neu- mann sajtó támogatása helyett inkább a csiliz- közieknek küldene vetőmagot és kenyérlisztet, mert a nép a lehető legnagyobb ínségben van. MMtHOMMtHtUttttUt**************4**4**4* Egy család tragédiája A rossz kályhából kiáradó széngáz álmában lepte meg a családot s megölte az apát és két kis gyermekét — A P. M. H- eredeti tudósítása — Eperjes, február 13. A férfi, Sifltcsó József, élete virágában. 27 éves- Erős, munkabíró. Vasúti géplakatos. A nő 23 éves. Szorgos, dolgos asszonyka. Két gyermek — a kétéves Béluska és az ötéves Bözsike — egészítette ki a kis családotÉlték a szegény emberek szerény, de megelégedett életét addig, amíg — e hó 9-én — jött a szörnyű, a halálos éjszaka. Úgy jött, mint a többi februári éjszaka: álmos-feketén. De, hajh, nem úgy távozott, mint a többi, munkás, vidám reggelre ébredő éjA kis család szokott időben tért nyugovóra. Bizonyosan nem hiányzott a „csendes, nyugodalmas, jó éjt!“ sem. Már szentükön ült az álom, amikor a kályha, a szegény emberek örökké füstölgő rossz kályhája, amely kürtőjének dugultsága miatt nem tudott lélegzethez jutni, a hamvadó parázs széngázmérgét a kicsi szobába lehelte ki. Reggeli 8 óra. A családfő ilyenkor már rendszerint munkában, Béluska meg Bözsike pedig lármásan követeli a szegényes reggelit. Ma csend. Nyugtalanító csend- Feltűnik a szomszédasszonynak és Simcsóné anyjához megy, abban a reményben, hogy a kis családot ott találja. Simcsóné anyja mitsem tud, de elmegy a műhelybe, ahol veje dolgozni szokott. Veje még nincs ott, pedig máskor ilyen időtájban már kezében a szerszám, mert pontos, szorgalmas munkás -.. Mi történhetett? ... Feltörik a zárt szobácska ajtaját. A szobácslkából a széngáz gyilkos szaga árad ki. Alszik az apa, a mama, a kis fiú és a kislány. Ébresztgetik, költögetik őket, de csak nem akarnak felébredni. Mélyen, nagyon mélyen alszanak. Jön az orvos. „Szén- gázmérgezés." Be a kórházba. De Béluska Pozsony, február 13. (Saját tudósítónktól.) Kohoutek Frigyes 30 esztendős csehországi fiatalember az ösz- szeomlás utárni időkben jött a „tejjel-mézzel folyó „Kanaánba“: Szlovenszkóba szerencsét próbálni. Bár csak valami földmivesis- kolai tanfolyamot végzett, legutóbb egy nyit- ramegyei földbirtokoshoz sikerült is elszegődnie. Egy gyöngéje van Kohouteknek: a női nem. Bigámiáért már több hónapi fogházat is ült, mert egy időben két nőt is feleségének tartott. Amolyan „fiékkékszakáll" az ipse, akit csütörtökön fogházőrök vezettek a pozsonyi törvényszék Pászek büntető tanácsa elé. A vád meglehetősen ritka: nőrablás büntette, amit azzal követett el Kohoutek Frigyes, hogy a Nagyszombat melletti Szilincs községből elcsalta szüleitől a húszéves Csa- picsek Terézt, egy szőke, kékszemü csinos leányt. Házasságot ígért neki és azt mondotta, hogy ő a kiszemelt ruszinszkói kormányzó. Kinevezését az elnök már alá is irta, csak formaságok miatt késik. El is vitte a leányt Ungvárra, ahol rámutatott a kormányzósági palotára. — Nézd, szivem — mondotta — ott lesz a mi fészkünk . . . A leány hitt a csábitónak és hetekig Ungvárott lakott a „gubernátor41 jelölt úrral egy kis zugszállóban. Itt akadtak rá a detekBécs, február 13. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A dunai államok konföderációjának újabban ismét sokat disputáit és tegnap Juriga által a szlovák néppárt részéről is támogatott tervét a monarchia bukása után először Hantos Elemér volt magyar államtitkár kezdte propagálni. A P. M. H. bécsi tudósítójának módjában van reprodukálni Hantos Elemér legújabb nyilatkozatait, amelyeket a dunai államok együttműködéséről egy beszélgetés során tett: már holtan érkezik oda. A többieket élesztgetik- Egész délelőtt. Az orvosokról az emberfeletti munkában szakad a verejték . •. Délután 1 órára meghal Bözsike is, a mo- solygószemü. szép kis emberbimbó. Ma reggelre pedig az apaMár csak az anya van életben. Ugylát- szik. ő a legszívósabb. Már ébredezik. Tiszta percei is vannak s ilyenkor férjéről és gyermekeiről tudakozódik. A „kedves nővérek" kegyes hazugsága — „férje munkában van, gyerekei pedig a mamánál" — megnyugtatja. De mi történik, ha teljesen eszméletre tér és megtudja, hogy meghalt Józsi, meghalt Béluska és meghalt Bözsike?... Hódinka Tivadar. tivek, akik a szülők feljelentésére letartóztatták a leányszöktető Rómeót. A szülők határozottan állítják, hogy Kohoutek veszedelmes leánykereskedő, aki leányukat Törökországba akarta kiszállítani egy bég háremébe. Kohoutek a tárgyaláson igen bőbeszédű volt. Tagadta, hogy a leányt erőszakkal vitte magával. Az magától jött, mert szerelmes volt bele. Csapicsek Teréz vallomása szerint a vádlott azt hazudta neki, hogy 400 hold földje és 100.000 koronája van. Ez tévesztette őt meg. Pászek elnök: És akkor is szerette volna, ha megmondja, hogy nincs vagyona, hogy szegény flótás? . . . Tanú Akkor bizony nem. (Derültség.) Az elnök: És a „guber'nátori" állással mi van? T anu: Ő mondta, hogy gubernátor lesz Ungvárott . . . Elmondta még a naiv leányzó, hogy „vőlegényével" már meg akart esküdni Pozsonyban. Ide is utaztak egyszer, de a férfi azzal jött ki az anyakönyvi hivataltól, hogy „ma nem. esketnek, mert böjt van". A bíróság a perbeszédek után bűnösnek mondotta ki Kohoutek Frigyest a nőrablás bűntettében, amiért nyolc hónapi börtönre — A dunai konföderáció jelszavával űzött játék mutatja, hogy a publicisztika sem Magyarországon, sem a szomszéd államokban nincsen tisztában azokkal a problémákkal. amelyek sürgős megoldásra várnak és a közel jövőben döntésre jutnak. A dunai konföderáció politikai jelszavát a békeszerződések megkötésekor elevenítették fel francia részről, mert a franciák azt hitték, hogy ilyen konföderációval ellensúlyozhatják Németország expanzív törekvéseit, s a Habsburg-monarchia feltámasztását. A francia1 „Én leszek az ungvári kormányzó Nőrablásért a törvényszék előtt — A szlove nszkói ,,kékszakál!“ és a naiv szőke Teréz Törökországi hárembe akaríák elhurcolni Ítélte. Beszélgetés Hantos Elemérrel a dunai konföderációról és az utódállamok gazdasági kapcsolatairól tervet a kisantant megalakulása húzta keresztül, amely szláv hegemónia alatt kívánná egész Középeurópát konszolidálni. A kisantant terve nem sikerült. Lengyelország kivid maradt, Ausztria és Magyarország ellenséges indulatot mutatnak vele szemben. Ilyen körülmények között komoly és mértékadó körökben már évek óta nincs szó a középeiirópai államok valamelyes politikai csoportosításáról. A probléma reálisan gazdasági kérdésekre korlátozódik, amely gazdasági kérdések megoldása ugyan feltételezi szintén a politikai ellentétek kiküszöbölését, vagy el simítását, de nem tételezi fel az érdekel államoknak egjunássul politikai kapcsolatb; való jutását. Amennyiben Géniben és másuk alkalmam volt legilletékesebb tényezőkkel érintkezésbe jutni, azt a meggyőződést nyertem, hogy komoly angol és francia vezető körökben minden támogatást meg lehetne kapni arra, hogy az utódállamok között egy szorosabb gazdasági kapcsolat léteslttessék. Ez a gazdasági kapcsolat hármas irányú volna: kereskedelempolitikai, forgalmipolitikai és valutapolitikai. — A kereskedelmi kapcsolat jelentene olynemü szerződéses állapotot az utódállamok között, amely mellett azok egymásnak kedvezményes vámokat biztosítanának, anélkül, hogy ezekre a kedvezményekre legtöbb kedvezmény alapján a többi államoknak igényük volna. A íorgaliriipolitikai közeledés pedig jelentené .hogy a tarifa-alkotás az egyes államok között, amelyek ugyanazokon a? fővonalakon vonulnak el, egységes volna és továbbmenőleg az egyes államok vasúti fővonalai, amelyek ezelőtt egy egységet alkottak, külön kereskedelmi társaságokként újból egységesen alakulnának meg. Erre vonatkozólag olyan magángazdasági megállapodások jöttek létre, aminőben a Délivasut tekintetében néhány évvel ezelőtt mi is megegyeztünk és aminői a német birodalomi vasutakra vonatkozólag a Dawes-féle tervezet megállapított. A valutáris közösség végre jelentené, hogy egyes államok jegybankjai olyan kartellszerü megállapodásokai létesítenének egymással, amelyeknek révén a területükön levő forgalomban levő és a többi államokkal közös nevezőre hozott pénzük a többi állam területén is szabadon foroghasson és a különböző államok valutái között semmiféle ázsió ki ne alakulhasson. Mindezek a tervek természetesen az egyes államok féltékenyen őrzött szuverenitásának érintetlenül maradása mellett kell, hogy megvalósuljanak. Jl* várd mis* /eísxófííunft, Ao^v S&rsfcfftjckti mindenki csak Galerik és Tsa bankjában vesz, m\TISLAVA. RöÖIliC :ti Ul. Tele on 1 920 és 3üt>. —H—M— ■! Il i I lebirhatatlan lángja. Leültek a padra és néhány percig szótlanul néztek egymásra. Végre megszólalt a leány. — Eljöttem, akaratom, elhatározásom ellenére, mert megéreztem én is, hogy várakozik reám. Többször nem jövök s ha találkozni óhajt még velem, látogasson meg bennünket holnap délután. A Nagy János-utca 125. számú ház kapusa útbaigazítja, ha Rózsi kisasszony után tudakozódik. Most pedig bocsásson el, mert szégyenkezném önmagam előtt, ha még többet kellene mondanom. Néma kézszoritással búcsúzott el a fiatalembertől, aki meglepett pillantással kísérte a fasor lombsátora alatt sietve tovalibbenő bájos leányalakot. Garamszeghy Béla másnap délután pontosan becsöngetett a Nagy János-utcai előkelő magánpalota kapuján. Jóképű lakáj nyitott neki ajtót és a kapufülkébe tessékelte. Meglepetten állt meg az ajtóban és zavartan nézett körül a barátságtalan, homályos helyiségben. — Hozta isten, Garamszeghy ur — csendült fel a háttérben a jól ismert dallamos leányhang. — Bocsásson meg egy pillanatra, mindjárt elkészülök. Garamszeghy Béla növekvő zavarral tekintett a hang irányában s a homályos háttérben végre megpillantota a leányt, amint egyszerű, kékpettyes kartonruhában, kacér fehér köténykében az ebéd maradékait takarította el az asztalról. Aztán előlépett, barátságosan mosolyogva, de a szemében fojtott izgalom lángja lobogott. Kezet nyújtott a fiatalembernek, aki ezúttal elfeledte a karcsú ujjacskákat megcsókolni és széket tolt eléje. — Foglaljon helyet, kérem! Egy kicsit megkéstünk az ebéddel. Tudja, nagy vendégség volt odafenn az uraságnál és nekem is segítenem kellett a felszolgálásnál. — Ah úgy, odafönt az uraságnál — ismételte az ifjú lovag zavarodottan és kínosan feszengett a székén. — Úgy látom, Garamszeghy ur, önt most egy kis meglepetés, hogy ne mondjam, csalódás érte. A díszes hintó után, amelyben látott, méltán azt hihette, hogy ragyogó környezetben, selyem és csipkefelhők között fog viszontlátni. — Valóban a hintó . . . Igazán magam sem tudom, mit gondoltam . . . — Pedig érthető a dolog. Az uraság nem volt itthon és ilyenkor kikocsizhatom a hin- tón. A lovakat amúgy is meg kell jártatni. Aztán meg az uraság leánya tejtestvérem. Szegény boldogult édesanyám volt a dadája. Az elviselt ruháit is én szoktam megkapni. — Az elviselt ruháit . . . igazán nagyon kedves dolog — dadogott Garamszeghy ur és tüntetőén az óráját nézegette. — Csak nem siet máris, Garamszeghy ur? A papa is mindjárt itt lesz. Az uraság éppen az előbb hivatta fel valamiéit. — Nagyon köszönöm . . . Talán majd máskor . . . Csak éppen búcsúzni akartam... Holnap hazautazom. Máris az ajtót kereste tekintetével. Futólagosán megszorította a leány kezét, amely görcsösen megvonaglott az ujjai között. Hirtelen fölpillantott reá és mikor a leány holtfehér arcát, dúlt tekintetét meglátta, egy pillanatra ellágyult, de aztán gyors elhatározással kirohant a szobából. * Garamszeghy Béla másnap csakugyan hazautazott. Belevetette magát a munkába, hogy kiűzze emlékezetéből a kapusfülkében átélt izgalmas tragédia fájó emlékét. Mindhiába. Kínzó látomásként üldözte az édes leányarc meggyötört tekintete. Mintha csak segítségért könyörgött volna, hogy kiszabadítsa méltatlan helyzetéből, amelyből ragyogó szépségével és vonzó bájával annyira kirítt, mint valami elvarázsolt királykisasz- szony, aki csak a tündérkirályfi megváltó csókjára vár, hogy a gonosz varázslat alól felszabaduljon.. — Rózsika . . . Csipkerózsika. — Ötlött az emlékezetébe gyermekkora tündérmeséinek legkedvesebb alakja. — Nem várakozol hiába . . . Meg foglak váltani! Másnap már Pesten volt és a vasútról egyenesen a Nagy János-utcai ház felé indult; de minél jobban közeledett hozzá, siető lépései annál lassúbbak, annál bizonytalanabbak lettek. Tétovázva állt meg a kapuval szemben és határozatlanul nézegette a kis palota nemesvonalu homlokzatát. Dernai Alisz leányszobája ablakánál álmodozott. Könnytelen szemmel siratta el rövid boldogságát. Lélektelen tekintete öntudatlanul a szemközti gyalogjáróra téved és megpillantja álmainak bősét. Szemében boldog örömsugár villan fel és rohan öltözőjébe. Sebtében magára kapkodja a kékpettyes kartonruhát, a kacér fehér köténykét és lélekszakadva lesiet a lépcsőkön. Mire Garamszeghy hosszas lelki vívódás után megnyomta a csengő gombját, már ott ült a homályos kapusfülkében. Kézimunkát szorongatott reszkető ujjai között és izgalmas várakozással leste az ajtót, amely csakhamar megnyílt, aztán boldog ujongással repült szerelmese kitárt karjai közé. — Csipkerózsikám, drága Csipkerózsi- kám. Eljöttem érted! A leány hirtelen kibontakozott az ölelő karok közül, megfogta a kezét és szótlanul maga után vonta. Garamszeghy meglepett csodálkozással követte. Ki az alacsony szobából. Fölfelé a pazarul kivilágított márványlépcsőn. Éppen úgy, mint a mesében. Az emeleten hatalmas szárnyasajtó nyílt ki előttük. Garamszeghy már szinte azt várta, hogy — éppen úgy, mint a mesében — a trónterembe lépnek, amelyben a királyi apa fogadja leánya megmentőjét. Valósággal csalódottnak érezte magát, mikor nem trónteremben, hanem előkelő Ízléssel berendezett dolgozószobában találta magát. A hatalmas Íróasztal mellől előkeő férfi állt fel és várakozó tekintettel nézett a belépőkre. A leány megszólalt. — Drága apusom, bemutatom neked a vőlegényemet, Garamszeghy Bélát. Garamszeghy Béla némán meghajtotta magát és elámult tekintete ott röpködött az apa és leánya között. — Még mindig nem érted a dolgot, drágám? Próbára akartam tenni a szerelmedet — csicseregte a leány hamiskás mosollyal. Dernai Ábel pedig boldog örömmel ölelte magához mindkettőjüket.
