Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-13 / 35. (778.) szám

Péntek, február 13. SÍM Ofe ügyes vlja Kralét szenilml a kisebbségi MM g __________-____________ me rnek követelni s a demokráciának itt be- mutatott parádésága előtt alázatosan megha­jolni nem hajlandók. Az „állanrfentartók" nyugodtan belegá­zolhatnak a polgárok vallásos érzületébe, de ha magjrar szülök és gyermekek magyar is­kolát mernek kérni, azt szétpofozzák. Van-e elemibb jog a kultúra és nyelvhasználat sza­badságánál? Van vagy lehet-e egy igazán demokratikus államalakulatnak máshoz joga, minthogy polgáraitól az államnyelv tanulá­sát és tudását is megkövetelje, itt pedig egész sora az állampolgároknak meg van fosztva attól az emberi jogától, hogy gyer­mekeit anyanyelvükön taníttathassa. A kas­sai magyar szociáldemokraták a napokban előadták panaszaikat Markovié miniszter­nek. A kormányt támogató áll amién tartók és az általuk támogatott miniszter, miként haj­dan az augurok, összetalálkozván, valószí­nűen egymásra mosolyogtak. Avagy talán r.eru tudják a kassai szociáldemokraták, hogy a kormány épp az ö hathatós támoga­tásukból meríti az erőt, soviniszta antiliberá- lis és antidemokratikus kormányzatához? Nem érzik ezek az urak, hogy mindazért, ami itten a szocialista program megcsúfolá­sával történhetik, miint kormányttámogató úgynevezett államföntartó .elemek, ők a fele­lősek? (Vége következik.) Rbvák miniszter: ajásilom magamat... Prága, február 12. A múlt napokban a prágai terménytőzs­dének egy küldöttsége jelent meg Novak kereskedelmi miniszternél, hogy a gabona­piac állásáról jelentést tegyen s a miniszter ur védelmét kérje a felelőtlen elemek dema­góg támadásai ellen. A miniszter ur előre fi- gyelmeztte a deputációt, hogy csupán né­hány perce van számára- Egy óránál hosz- szabb várakozás után végül a miniszter ur színe elé kerültek, aki azt se kérdezte, hogy mit akarnak, hanem idegesen rájuk támadt azzal, hogy botrány az, ami a terménytőzs­dén történik. Midőn a küldöttség egyik tagja szerényen megjegyezte, hogy a prágai tőzsde csak reszonálja a világtőzsdék moz­galmát s egyáltalán nincsen abban a hely­zetben, hogy a, világpiacnak diktáljon, a mi­niszter ur ezekkel a szavakkal szakította félbe: ...Urak, erről ne beszéljünk, ajánlom magam." Ezzel* kezet nyújtott nekik s az audiencia véget ért. Benes és Oroszország. Az orosz szovjet elismerésének kérdése egyelőre nyugszik. Az elismerés ellenzői Kramárral élükön mindeddig sikeresen elhalasztották a problé­ma megoldását, jóllehet Benes a kisantant legközelebbi konferenciájára már kész pro­grammal szeretett volna megjelenni. Állító­lag Sv-ehla hazajöttét várják a kérdés meri- tórikus megtárgyalására. Éppen az utolsó két hét alatt egyes más pártok is az elismerés ellen foglaltak állást, mert az ifjabb Stránsky dr.-nak a Lidové Novinyban megjelent éles támadó cikkeit a petka ellen a koalíciós pár­tok a külügyminiszterrel vélik összefüggés­ben. Ezek azonban inkább érzelmi momentu­mok, mintsem bizonyító tények. A P. M. H. kiküldött munkatársának jelentése Brüsszel, február 12. A népszövetségi ligák jogi és kisebbségi albizottságai e hó 9—12-ikéig tartották gyű­léseiket Brüsszelben. A nagy számmal meg­jelenít tagok között ott volt Adelswardt báró svéd követ, Sir Dickinson, Benstorff gróf volt amerikai német nagykövet, Sir Walter Na- pier, a Privy councili tagja, Barbaris olasz szenátor és .egyetemi tanár, Jaspar volt belga külügyminiszter, Effretoíf, a Duma volt alel­nökié, Maccas görög követségi tanácsos, Prudbommeaux, a Sorbonne tanára, a cseh­szlovák köztársaságból a cseh ligákat Bra- becz szenátor, a németeket Ra.uchberg prágai | egyetemi tanár, „ a magyarokat Szüllő Géza képviselte. Magyarország kiküldöttei Lukács György volt miniszter és nemzetgyűlési képviselő és Paickert Alajos dr. miniszteri tanácsos. Első nap a jogi bizottság tartotta gyűlé­sét Dembinszki lengyel delegátus és képvi­selő elnöklete alatt, a tárgyalás anyaga a svéd ligák javaslata a polgári jogok egysége sütésé­ről és a svájci javaslat volt: Mennyibeh fe­lelős egy .álam a területén idegen állampolgá­rok általi elkövetett politikai bűntettekért. A 'kérdést Svájc vetette fél, mert terüle­tén van a legtöbb politikai menekült, az ő te­rületén követték el a legtöbb merényletet, a kérdés taglalása sok esetben mutatta a nagy szakadékot, amely a nemzetek lelkében van. Dumas francia delegátus azt javasolta, hogy tekintettel arra, hogy vannak államok, ame­lyek nem tagjai a népszövetségnek s amely államiok nem biztosítékot nyújtók arra, hogy pártatlanok; így az ott sérelmet szenvedett állam jogosított legyen részt venni a vizsgá­lat vezetésében. Szüllő Géza a kérdés ilyen beállítása ellen tiltakozott s rámutatott arra, hogy amikor Ferenc Ferdinánd trónörökös meg­gyilkolása miatt a volt monarchia részt akart venni Szerbia vizsgálatában, ezt há­borúra való alkalmas sértésnek ítélték ak­koriban az antanthatalmak, nem lenne logi­kus, ha most a ligák kívánnák ugyanazt, amit perhorreszkáltak azelőtt, ugyanilyen értelemben szólt a kérdéshez Rauchbérg tanár is. A bizottság elfogadta azt az indítványt, hogy a népszövetség keretén belül lévő nem­zetközi állandó bíróság mondassák ki ilyen esetekben illetékes bíróságnak. A kisebbségi bizottság ülése Kedden a kisebbségi bizottság kezdte meg Sir Dickinson elnöklete alatt munkála­tait. Az egyetemi épület tanácskozási terme zsúfolásig megtelt; a gyűlésre eljöttek az itt lévő missziók tagjai és újságírók, részt vettek a lengyel, a bolgár, a román, a japán stb. kö­vetségek is. A gyűlés elején Paickert Alajos fejtette ki a magyar delegáció javaslatát. A javaslat szószerint a következő: Mivé! a kisebbségek helyzete távol van attól az ideáltól, amely a kisebbségek vé­a népszövetségi ligák brüsszeli gyűléséről delmét célzó nemzetközi szerződésekben elvileg ki van kötve, ezért a tanács: 3. Szükségesnek látja, hogy a népszö­vetség tanácsában részt vehessen azon ál­lam kiküldöttje — még ha nem is tagja a népszövetségnek — a tanácskozáson akkor, ha az ő fajából származó kisebbségnek a panaszáról van szó, 2. Határozza eS, hogy az állandó neim- zetközi bíróság legyen az, amely a kisebb­ségek jogainak elismerésében és védelmé­ben határoz. 3. Határozza el a tanács, hogy a jogi és kisebbségi bizottságok a wilsoni elvek alapján állítsanak egy tanulmányt össze a nemzetiségek védelméről. A nagy figyelemmel hallgatott beszéd után a hangulat azonnal feszültebb lett, köz­beszólások hangzottak s a kérdéshez elsőnek Bővet svájci egyetenri tanár szólott a javasltai ellen; utána Románia kiküldötte, Professzor Mircea Djuvara lépett a sorompóba. A nem­zeti kisebbségek védelmét feleslegesnek mi­nősítette, a kisebbségeket vádolta meg, hogy azok nem lojálisak, nem engedik az uj álla­mok megnyugvását, Európa konszolidációja követeli, hogy a ki­sebbségi kérdés vétessék le a napirendről. Fejtegetéseiben odáig ment, hogy azt mondta, „az utódállamok nemzetiségei bol­dogabbak, mint a monarchiáéi voltak". Ohó! — kiáltott közbe Szüllő Géza. „Igazolja állí­tását!" szóltak a jugoszlávok, románok, len­gyelek a közbeszólóra. Djuvara után Brabecz szenátor kért szót. Fölemlítette, hogy a ki­sebbségek kérdése a szuverénitással függ össze s polemizál Szülő közbeszólására, hogy Csehszlovákiában minden nemzetiségnek ép­pen annyi joga van, mint a cseh nemzetnek. Brabecz beszéde után Bemstorff gróf szólott. Reá,mutat arra, hogy a kisebbségek kérdése nem azért van, hogy az utódállamokat korlátozzák fejlődésük­ben, de azért, mert az utódállamok nem moderálják magukat. — Önök azt vetették a háború alatt égyik bűnünknek fel, hogy mi jogtiprók va-' gyünk. Lehet,, de elbuktunk s most mi azt szeretnék látni, hogy Önök másként bánnak a nemzetiségeikkel, mint mi; amit látunk az, hogy a helyzet rosszabb, mint valaha. A lengyelek nagy Zúgással fogadták a beszédet. Szüli© Géza visszautasítja Brabec állításait Bernstorff gróf után Szüllő Géza szó­nk fel, elfogadja a magyar delegáció indítványát, mert a kisebbségek jogainak védelmezésére szükséges egy nemzetközi szerv. Mert a nemzetiségi sérelmek ellen a nemzetiségek saját területükön jogvédelemben nem ré­szesülnek. Annak illusztrálására, hogy igaz-e Brabecz állítása, hogy egyforma Szombat: SZENTMIHÁLY1 ÖDÖN: Csipkerózsa. Vasárnap: FALU TAMÁS: A halál sétabotia. (Vers.) — URR IDA- A Jóság jó-szirom. (Vers.) SZÍNI GYULA: A mi din ette. "■ ■ ■ ■ ■" -"imtiacpi1 «■——•---------­(Utá nnyomás tilos.) Kamarazene — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Neubauer Pál. Egy szalon. Véletlenül szalonformájában felállított bútorok. Oly kevéssé illenek ösz- sze, mint azok az emberek, akik itt találkoz­nak. Bár csak három ajtó vezet láthatóan ebbe a szalonba, az ember mégis azt hiszi, hogy legalább harminc ajtaja van, amelye­ket minden ok nélkül hol kinyitnak, hol be­csuknak. A szalon sarkában félve húzódik meg a zongora. A hegedű és a cselló számára pont ott vau felállítva a kottatartó, ahol a két hangszer vonója feltétlenül nekilökődik az asztallábnak. Kamarazene. Brahms egy zongora­triója. Húsz ember üli körül a zenélőket. Egy idősebb ur becsukta a szemét, tán azért, mert valaha úgy hallotta, hogy csukott szemmel jobban lehet zenét élvezni és azt hiszi, hogy ez a meghatottság legszebb jele. Kezeit hasán kor észtbe tette. Arcvonásaiból brutalitás sugárzik elő. Vájjon valóban al­szik-e? Egy fiatal, rendkívüli szépségű hölgy, kinek sötét szemei a zene \tüzét visszfénye­zik, szakadatlanul cigarettázik. Úgy látszik, hogy a kék cigarettafüsttel, maga és a tár­saság többi tagjai közé korlátot akar von­ni, mert a társaság zavarja a műélvezetben. Mivel azonban a hamutartó pont az asztalon áll, minduntalan föl kell állania — zajtala­nul természetesen , ami viszont a társasá­got zavarja. Egy másik hölgy, akin meglátszik, hogy abszolúte nem törődik a zenével, azon gon­dolkozik, hogy milyen dicsérő szavakat fog a zenésznek a darab végeztével mondani és milyen legyen az Ítélete. A trió tulhosszu és a hölgy közben elfelejti szépen komponált mondatait és mindenki biztosra veheti, hogy Brahmsot Mozarttal összezavarva egy Korn- gold-kritika ide nem illő részét fogja idézni. Egy ur színtelen borjuszeme és széles pofacsontjai előre megmondják, hogy min­denkinek ellent fog mondani, mert neki* „sa­ját Ítélete" vau. Ettől az úrtól jobbra ül egy fiatalember, aki szemét a mellette ülő lány fehérharisnyás lábáról nem tud;a levenni. A lány érzi lábai magnetikus hatalmát, érzi a férfitekintet ere­it t, de úgy tesz, mintha Brahms zenéjében teljesen elmerült volna, mert tudja, hogy ez esetleges házasság szempontjából csak elő­nyére szolgálhat. Egy idősebb kövér ur, aki a vig társa­ságot és a bort jobban szereti, mint az ösz- szes nagy mestert és ki alig tudja a tétel vé­gét megvárni, hogy egy kortyhoz jusson, ön­telten mosolyog. Időnként a zongorakottára sandít, mert tudja, hogy a tétel vége akkor érkezett el, ha a fehér lapon az unalmat meg­váltó duplavonal föltűnik. így meg van az az előnye, hogy kéí-két oldal tartama alatt nyu­godtan pipálhat. / A trió szinte végnélküli. Két idősebb nő suttog: „Látja a port a zongorán? Szép kis ház­tartás!" A másik jogos fölháborodásában nem tud szólni és némán-helyeslöleg bámulja a zongorán a port, amely seholsem látható. „A gyerekeket is jobban öltöztethetnék! Hasonlítsa össze kérem őket más gyerme­kekkel ..." " „Ja, ha írióesfélyeket rendeznek és egyebet sem tesznek, mint zenélnek, csak természetes, hogy a háztartás szenved!" Az energikus „psszt“-re méltatlankodó „pssztt-ek és félhangos megjegyzések kö­vetkeznek, mire a két nő azonnal elhallgat és arcukon megjelenik az érdeklődés ránca. A végnélküli triót egyre csak játszák. Az általános csendet az unalom isten­nője szeli ketté, alti láthatatlanul száll a szo­bán át és az egyes hallgatókat szelíden meg­érinti. Arcukon az érdeklődés honi! ok rá ne a mellett lassanként az elnyomott ásítás száj­mértékkel mérnek-e az uralkodó nemzetnek és a nemzetiségeknek, nem hoz fel más pél­dát, csak azt, hogy Csehszlovákiáb-n még most is tilos a határon áthozni bárminő ma­gyar nyomtatványt, tudományos könyvet; Így a magyar tanár, iró, orvos, mérnök, egyáltalán minden üitellekhiell mestersége­sen elvágatik kultúrájától, mert a cél, az el- nemzeílenités, meg van. Reflektál arra, amit a román képviselő mondott, hogy Magyar- ország területén a megmaradt nemzetisé­geinek rosszabb a dolga, mint az utódálla­mokban lévő magyarságnak. Ezt már Be­nes miniszter is állította s erre vettem a fá­radságot, leutaztam Békésmegyébe, átvizs­gáltam a helyeket, ahol szlovák lakosság van s nyugodtan mondhatom, hogy ott egy sincs, aki elégedetlen lenne s a gazdag vi­dékről el akarna vándorolni máshova. Szüllő után Maccas görög delegátus be­szélt, majd izgatottan Brabecz reflektált Szüllő szavaira. Kifogásolta, hogy Benes ne­vét M'hozza Szüllő, ez beleavafkozás a par­lament jogaiba s ez ellen tiltakozik. — Hogy minő a szabad tárgyalás nálunk — riposztozott Szüllő —, legjobban ez a fel­szólalás igazolja, amely iskolapéldája a türét meiílemséginek. Hogy semsaisiák ki a szavazásnál a csehszlovákiai magyarságot? Paickert Alajos szólalt fel, kifejtette, hogy lehetetlen fenyegetésekkel terrorizálni akarni az uraimon lévőnek a kisebbség képviselőit s Brabecz fellépését helyteleníti. A tárgyhoz még többen szólaltak, végül az elnök szava­zásra tette fel a kérdést. Minden állam öt. szavazattal bír; mivel a magyar liga csak most nyerte el alapszabályai jóváhagyását s a csehszlovák, német és magyar föderáció még nem alakult meg, a csehszlovák és német delegátusok nem adtak helyet Szüüő óhajának, az öt szava­zatból a magyaroknak nem adtak egy sza­vazatot sem át. igy Csehszlovákia öt sza­vazatot adott le a kisebbségi védelem ellen a német Rauchberg hozzájárulásával!, mégis a bizottság nagy többséggel magáévá tette a magyar javaslatot A gyűlés többi tárgyai a bolgárok dob- rudsai, a macedón, a catalian és a tivoli né­metség kérdései vcsötak. Ezek tárgyalása si­mábban ment. A delegáció délben az elnök Sir W'iíliam h Dickinson vendége volt, este tiszt ele téré naspar Volt belga külügyminiszter és miniszterelnök adott soiréet. Vita Csehszlovákia fontosságáról az angol alsóháziban London, február 12. Wedgewood a La- bourparty képviselője az alsóház tegnapi ülésén szóvátette, hogy az állam mily nagy pénzösszegeket áldoz a prágai angol követségre, holott Csehszlovákia nem az az állam, mely ezt a nagy kiadást érthetővé tenné. Jelentősége nem akkora, hogy az angol követségnek uj hatalmas palotát kellene vennie. Az interpellációra Sir Brittain bel­ügyi a [államtitkár válaszolt és kijelentette, hogy Csehszlovákia igenis Európa egyik igen fontos állama. A választ a ház tudomásul vette. végi ránca jelenik meg. A mester „isteni hosszai" elviselhetetlenek. Mindenki szeret­ne már szóhoz jutni, szeretnék a hétköznap­ról folytatott beszélgetésekkel a trió unalmas örökkévalóságát ellensúlyozni. A? idősebb ur lehunyta a szemét. Érzéki szája nyitott és annak ellenére, hogy álma­tagul mosolyog és evvel a mosollyal azt akarza mutatni, hogy még álmában is imádja a zenét (még álmában is hazudik), horkolása bizonyítja, hogy az álomisten fogva tartja. A hallgatóság egy töredéke erejének minden megfeszítésével még mindig kitart Brahms mellett. A többiek arcáról az erőszakosan elnyo­mott ellenségeskedés és unalom sugárzik le. A három zenész a boldogok szigetét al­kotja. Ök valódi művészek, akik játszanak és elvesznek a művészet isteni tér- és időfelet­tiségében. Elfelejtettek maguk körül mindent és tüzelő arcukkal, lángoló szemükkel a rit­mussal együttszállnak föl a magasba. Az adagio elhangzik . . . Hirtelen föltépik a szalon harminc ajta­ját és szolgálók hada özönlik be rajtuk. Po­harak, tányérok, csészék, villák, kések zaja. Csendesen akarnak lépkedni, de annál na­gyobb lármát okoznak. Senkisem törődik Brahmsszal. Megtérítik az asztalt. A lelkes társaság magánkívül van. Meg­jegyzések, Dühös pillantások. Pedig minden­ki úgy érzi. hogy meg van váltva. Az öregur, aki a zajra felébredt, haragosan néz maga köré. Pillantása ezt akarja mondani: „Ez a %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom