Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-01 / 26. (769.) szám

6 Vasárnap, február !. koronára emelkedett a liszt kílogramjának az A bécsi egyezmény a szociál- demoMa pbrtvílasztiáBv élőit Budapest, január 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- lentése.) Tegnap este a szociáldemokrata párt nagy választmánya ülést tartott, amelyen Payer Károly jelentést tett a bécsi tanácsko­zásokról. Kijelentette, hogy a szociáldemok­rata párt. visszautasított minden olyan kísér­letet, amely belügyeibe akart avatkozni, te­hát nem lehet az önredelkezési jog megsér­téséről beszélni. Farkas István hangoztatta, hogy a párt továbbra is fentaríja az össze­köttetést az emigrációval, csak annak bolse­vista-kommunista szárnyával nem hajlandó szóba állni. A pártválasztmány ezután egy­hangúan elfogadta a bécsi egyezményt­Az amerikai spekuláció Játék­szere az európai gabonapiac Prága, január 31. Az amerikai fantasztikus buzahossz, a tegnapi napon változatlanul tartott. Ez a hossz, mely az egész világon érezteti ha­tását amerikai lapok közlése szerint csak másodsorban a kevésbbé jó termés ered­ménye, mert annak mozgató ereje a nemzet­közi spekulációban rejlik. A spekuláció élén egy Arthur Cutter nevű gabonakereskedő áll, akinek saját bevallása szerint 14 millió bushelnyi készlete van és aki ha piacra dobja ezt a készletét körülbelül 15 millió dollár nyereséggel zárja le spe­kulációs kampányját. A tegnapi chikágói tőzsdének szenzá­ciója volt a májusi búzának jegyzése, mert ez a búza a büenos-airesi termésből szár­mazik és mert e a jegyzés azt igazolja, hogy az argentínai termés sem íog segíteni a megindult és egyre fölfelé törő gabona- irányzaton. Az amerikai gabonahossznak prágai jelenségei ma már nem annyira a börzei, mint inkább politikai természetűek. Tegnap este egyrészt a Ceské Siovo, másrészt saját információnk alapján megírtuk, hogy a ga­bona drágulásával kapcsolatosan várható általános drágaság kérdésében a kormány jövő hét szerdájára összehívja a parlamentet. A ma reggeli lapok nem tudnak erről a kor­mányszándékról s úgy állítják be a dolgot, hogy a kormány a február 11-5 ülésen íog nyi- Sáíkozni a drágaságról. Beavatott helyről származó információk szerint a helyzet akként áll, hogy a kormány eredetileg a parlament elé akarta terjeszteni a jövő hét első napjai­ban a drágaság kérdéséi, de ezt az elha­tározását meg kellett másítani, mert előbb a koalíciós kompromisszumot kell megte­remteni és össze kell kalapálni azt az álláspontot, mely mellett jőlaknak a cseh agrárius kecskék is és megmarad a szo­ciáldemokrata elvek káposztája. Ma még mindig csak azt tudjuk, hogy a kormány rendszabályokat fog életbe lép­tetni. Ez a szándék nyilatkozott meg a? fo­gyasztók ankéntjának tegnapi ülésén, amikor a közélelmezési minisztérium egyik osztály­főnöke kijelentette, hogy a minisztérium rendszabályokra készül, melynek részleteiről ezidőszerint nem nyiíatkozhatik. Az osztályfőnök kijelentései szerint az a körülmény, hogy a belföldi árak nincsenek a világparitás fölött kizárja azt, hogy a gabonaárakat import utján mérsékelni lehes­sen. Szerinte az áremelkedéssel kapcsolato­san a legsürgősebb teendő a korona értéké­nek emelése és a liszt és gabonaárakhoz való állami hozzájárulás akként, miirt az uj államalakulás első napjaiban történt. A har­madik mód lenne rekvirálás és maximálás, a kötött, vagy félig kötött gazdálkodás amit azonban nehéz lenne keresztülvinni és ami a politikai helyzet tekintetében nem lehet praktikus. Mit írnak a cseh lapok? A cseh agrárpárt hivatalos lapjának, a Venkovnak eredeti véleménye nincs a kér­désről. A Ceské Siovo vezércikkben foglalkozik a kérdéssel. A kapitalisták lelketlen spekulá­cióját okozza a világpiac emelkedő tendenciá­jáért. Amerikából indult ki a spekulációs üzérkedés és onnét terjeszkedik tovább An­glián keresztül a kontinensre. Nálunk is öt ara. A felelősséget a közélelmezési miniszté- ritunra hárítja, de nem egészen. Mert annak ügyköre nagyon kicsiny egy ily hatalmas világbefolyással szemben. Vala­mennyi közgazdasági .minisztériumnak váll­vetve kell felvenni a harcot a drágaság ellen. Mert eddig leginkább csak egyéni és pénz­ügyi szakdolgokkal foglalkoztak és soha az egész fogyasztóközönség érdekében. Hamburgban másíélmilliárd korona érté­kű gabonát vásároltak itteni kereskedők még a hossz jelentkezése előtt és ezt a mennyiséget most nagy haszonnal tovább adják, ahelyett, hogy az itteni szükséglet fedezésére használnák íel. Az ilyen eljárás ellen a legnagyobb erély- lyel való fellépésre szólítja fel az illetékes köröket, esetleg a legvégső esetben a szabad keresik cdcle m fco rl'á tó zás á nak életbelépteté­sével. Nagy felelősség nehezedik ma a szo­cialista pártokra. Gazdasági harc kezdődik, ezért túl kell lépni az eddigi pártpolitikai ha­tárokat. A Ceskoslovenská Republika optimiszti- kusan ítéli meg a helyzetet. A gazdasági vi­lághelyzet vastörvényét látja a mai pánik­szerű gabonaáremeíkedésbein, amely mindig az általános kereslet és kínálat arányában szabályozódik. Rezignáltan, de őszintén mondja, hogy nincsenek eszközeink a drágaság megaka­dályozására. Csak az események kifejlődése hozhat változást. A gabonaárak emelkedése a ter­melőiket arra fogja indítani, hogy a vetőterü­letet kibővítsék, aminek következménye a na­gyobb termés és igy az újabb áresés. Ezért a mai helyzet csak átmeneti, mert az elmélke­dést áresésnek kell követnie, mihelyt a kíná­lat erősbödik. Beszélünk, mintha régi ismerősök lennénk... — Nekem is volt hasonló esetem — mondta a lány és a fekete szeme belesimult az enyémbe, mintha a múltba vagy az emlékezésbe pihent volna. — Tizenhétéves voltam. Május volt, gyönyö­rűen szerelmeskedő május. Kimentem a pesti ut­cára, hogy kacagjon belém a nap és az élet. Vala­mi nagy bolondság vágya hancurozott a lelkem­ben: jő lenne megismerkedni valakivel. Senki se tetszett. Egyszer jött egy magas, karcsú katona­tiszt. Utánam jött. A Népszínháznál találkoztam egy ismerőssel. Megkérdezte, hová megyek, azt mond­tam a Nyugatihoz készülök, megnézni, mikor indul a brassói gyors, de nem bírok felkapaszkodni a zsú­folt villamosokra. Továbbmentem. A tiszt utánam jött és magához intett egy kétfogatut és azzal szó­lított meg, hogy ha parancsolom, a kocsi rendelke­zésemre áll. Valami bolondságot kellett elkövet­nem és igy belementem a játékba. Elkísért. Együtt ebédeltünk és délután kettőnkkel játszott a Hűvös- völgyben a május. Másnapra randevút kért — nem kapott. Telefonált — nem voltam otthon. Irt — nem válaszoltam- Egyszer azt irta, hogy az egy­szeri beszélgetésünk több a lelkének, mint eszten­dők eseménye, ez a májusi játék több mint az egész életének szerelenijátszadozása s hogy ki­megy a harctérre és jöjjek elbúcsúzni a Keletihez. Nem mentem. Nem tudom mért: talán a játék illú­zióit féltettem. Aztán hónapok mentek el és egy­szer újra május volt. Párkánynánáról mentem Pest felé. Az állomáson sebesültszállító vonat nyöszor- gött. Néztem a sebesülteket. Az egyik borzalmas volt. Egy elvérzett roncs, egy elpusztult élet bor­zalma. Rám nézett a két legyötört szeme és magá­hoz hivott. Azt mondta, ő a tavalyi ismerősöm- Nem ismertem rá. Az Uj Szent Jánosba-viszik, lá­togassam meg holnap délután. Megígértem. Más­nap Pesten voltam. Gyönyörűen szerelmeskedett a május és belémcsókolta az életet. Én visszaadtam a csókot, aztán megbotlott a kacagásom egy gon­dolatomban: nekem el kell menni a kórházba. El­mentem. Ezt és ezt a főhadnagy urat keresem, mondottam. Rögtön jön X ur, mondották. Jött- Egy csodálatosan hosszú, rémesen sovány és kegyetle­nül szurósszemü ember. — Kegyed — a nevemet mondta — kisasszony, ugy-e? — Honnan tudja? — Nagyon várták — mondta. — Tessék várni, ho­zom a kulcsokat. — Micsoda kulcsokat? Kiáltott belém egy meg nem értett gondolat. És hozta a kulcsokat és vitt egy hosszú folyosón — a halottas­kamrába. Hát tudja, ez borzasztó érzés volt. Olyat fájt belém, hogy sohasem fakul ki a [elkemből ez a fájdalom. Ott feküdt egy ember, aki várt, aki hi­A kommunisták lapja, a Rude Právo, iro­nikusan jegyzi meg vezető cikkében, hogy a kormány nyilatkozattal fog „harcolni a drágaság ellen. És azt is csak február 11-én fogja meg­tenni, Hogy addig a drágaság nem fog várni, az a kormánynak hekuba. Persze a kormány­nak ez a nyilatkozata nem lesz egyéb kis pa­pír darabnál, amit esetileg az utcasarkokon ki fognak függeszteni. Csak a kormány eltávolí­tása segíthet, mert ő egyedüli -oka a nép nö­vekvő nyomorának. A Národni Osvobozeni a drágasággal foglalkozva a német szociáldemokratáknak a drágaság ügyében beadott interpellációját is­merteti. Ez az interpelláció szintén a világ­helyzet befolyásának tekinti az itteni áráéra- sági hullámot, de mig a szomszédállamok mindegyikében történtek kellő intézkedések annak leküzdésére, Csehszlovákiában nem történt még eddig semmi. Sőt ellenkezőleg, gyámoltalanságával előidézte azt, hogy a cu­korpiac világforgalmi árcsökkenésével szem­ben a belföldi árak emelkedtek. Érdekes, hogy a kormány legilletékesebb faktora, a közélelmezési miniszter meg sem jelent a képviselöházban csak azért, hogy ne kelljen nyilatkoznia erről a neki kényes kérdésről. Annál többet be­szélt Hodzsa, a földmivelésügyi miniszter, akinek jobb lett volna hallgatnia. Mert csak nem hiszi el senki, hogy az agrárpolitikusoknak leghöbb óhaja volna a terményárak leszorítása. Szóval a világpiac buzahossza általános cikkhosszt idézett elő. Minden lap a maga pártmeggyöződéseinek szemüvegén keresztül látja és Ítéli mieg a helyzetet. Egyben azon­ban majdnem mind hasonlóan rezonálnalk, hogy kissé kevesebbet beszélni, hanem minél hamarabb és minél többet tenni! voít, aki az élettel játszott és én nekem nem volt más, untot játék, egy délutánra kiválasztott játék az életem jókedvéért. Ott feküdt egy ember, aki­vel egyszer találkoztam és mikor találkoztunk, úgy beszéltünk, mintha • . . = régi ismerősök lettek volna. És ez az ismerős most a halál. A halál, akivel minden talál­kozásunk a régi ismerősök találkozása. Mert a ha­lál ismer minket, ir nekünk, telefonál, randevút kér és mi fütyülünk rá, mígnem jön egy hosszú, so­vány fekete ur, aki hozza a kulcsokat ... És be­vezet minket a halálhoz és azt mondja: várták... glin. Az Idő mértfőldkővei Az elment Január után . . . Száguld az Idő. Percekből egy pillanat éveket kovácsol, évekből életet, életből halált. 4z Idő napsugaras lovait mintha láthatatlan szellemek hajszolnák. Állunk a rohanó szekér tetején, gör­csösen szorítjuk a gyeplőt, vigyázunk a pálya akadályaira, hol egy követ, hol egy szakadékot kell kikerülnünk . . . rohanunk és belekapaszko­dunk a gyeplőbe: az órákba, hetekbe, liónapokba, évekbe — az időszabta határokba. A hónap fontosabb a hétnél, fontosabb az órá­nál, a -napnál, az évnél. Az óra t-ul kis egység, hogy vele számolnánk, az év túl nagy. Hónapok­kal számolunk, hónapok keretében élünk és a hó­napok mélyen beássák magukat a fekete földbe, beletúrják magukat, egyre mélyebbre nehézkedn&k lefelé és ott lent a föld gyomrában megállnak, a földdel egyesülnek • . . megkövülnek ... és kris­tályosodnak —: minden hónapból egy-egy sajátsá­gos kristály lesz. Ezt a nagy titkot csak azok tud­ják, akik olvasnak a kövek ráncai között. Ezek tudják, hogy január hónap a gránát, a vörös és a fehér. Az .elsőt mindenki, a fehéret csak kevesen ismerik. A vörös gránát a tél felkelő és lenyugvó vörösen izzó napját tükrözi. Jégmező fölött olyan vörös a nap, mint a vörös gránát. Testvére a fehér a tél jegéből és havából keletke­zett: fehérhavas, vörösuapos január hónap ott a föld mélyén kettős gránáttá kristályosodott. Aki hordja, annak bölcseséget és hatalmat ad: a januári jég hidegen-áttetsző bölcseségét, amely hatalom. Biztosítja a tartós barátságot, a tartós szerelmet és szerencsét — igy mondja egy ősrégi •könyv, amelyben a világrejtélyek meg vannak fejtve. Tartós csak hideg gondolkodás alkotta mű lehet és bölcs csak az az ember, aki szerelemben, barátságban egyforma marad, mint a januári lóg­ás hómező. A vörös gránát ennek a bölcseségnek és hatalomnak napsugaras izzó melege, a fehér gránát a jéggé dermedt Idő: a január. Január hava, január napja, a fehér és a vörös a bölcs őség és a hatalom — ez a gránát. Neubauer Elment* Azt mondta: vacsorára visszajön. Elment* És elment véle az öröm . Sokáig nem is volt itt senkisem, de aztán kopogtattak csendesen. Egy barna asszony lépett be. Puhán omlott a ránc a fekete ruhán. Bocsánat! — szóltam, — nem fogadhatom, én itt a feleségemmel lakom . . . A barna asszony lassan rámhajolt, két hófehér karjával átkarolt. S szemembe nézett két szép, szomorú szemével régi szeretőm: a bú. Szegedi István. * Mutatvány a szerzőnek most megjelent, „A halhatatlan hitves11 citnü verseskötetéből. — (Kinevezés.) Komáromi tudósitónk je­lenti: Jurecska János volt komáromi, most turócszentmártoni pénzügyigazgatót a köz­társaság elnöke az V. fizetési osztályba so­rozott kormánytanácsossá nevezte ki* — (A lévai református egyház közgyű­lése.) Lévai tudósítónk jelenti: A lévai re­formátus egyház évi közgyűlése egyhangúan gondnokká választotta közép Rácz Jónást és Polgár Jánost; Koncz János presbiter mandá­tumát további tizenkét évre meghosszabbí­totta. A megüresedett presbiteri helyekre Nagy András és ifj. Szabó Dániel pótpresbi­tereket hívták be. A nyugalomba vonult Tóth István tanitópresbiter helyébe Pekarik Vil­mos igaizgatótanifót, jegyzővé Dóka Sándort választotta meg. Antal Gyula helyettes lel­kész az egyház nevében köszönetét mondott Váczy Jónás lelépő gondnoknak lelkiismere­tes munkálkodásáért. — (Aranylakodalom.) Rimaszombati tu­dósítónk jelenti: Imre István nyugalmazott állomási önök és neje, Krisztián Karolina feb­ruár 1-én tartják meg aranylakodalmukat Csetnek en* — (A munkácsi Jókai ünnepségek.) Munkácsi tudósitónk jelenti: A munkácsi ma­gyarság Jókai-ünnepsegét február 18-án tartja a Csillag nagytermében. Az ünnepsé­gen ünnepi beszédet Párczy Károly dr. ta­nár mond, a műsoron Jókai költeményei, egy egyfelvonásos darabja és zeneszámok szere­pelnek. Az előadóművészek a ruszinszkói ma­gyar színtársulat tagjai. Március 1-én a mun- kácskörnyéki falvak részére tartanak Jókai- ünnepélyt, melyen a magyar színtársulat tagjai Jókai j.Aranyember^ét adják elő. A magyar színtársulat ezenkívül Jókai-ciklust rendez február havában. — (Nosztrifikációs doktorráavatás.) Nemes J. György dr.-t, Stószfürdő orvosát január 24-én a prágai egyetem is doktorrá avatta. — (A keletszlovenszkói szeszpanama.) Kassai tudósitónk jelenti: A nagymihályi szeszpanarna ügyében tovább nyomoz a rendőrség. A letartóztatott kereskedők újabb kihallgatásukon sem árulták el, hogy hová tűnt el az egy vagon szesz. — (Keresztényszociális községek depu- tációja a munkácsi pénzügyigazgatónál.) Munkácsi tudósítónk jelenti: Kadlec munká­csi pénzügyigazgatónál a múlt héten járt Pósaháza, Kerepec, Alsóschönborn, Német- kucsova keresztényszociáíis. párti német köz­ségek deputációja a vagyondézsma fizetés el­halasztásának ügyében. A deputációk kérel­mét Szánthó párttikár terjesztette a pénz­ügyigazgató elé és kérte, hogy a vagyon­dézsma most esedékes részletének fiztésére egy félévi halasztást adjon. A pénzügyigaz­gató a kérelmet teljesítette. A munkácsi pénz­ügyigazgatóság ez intézkedése precedens jellegével bir és rendkívül fontos. A pénzügy­igazgató a halasztásterminust csupán ahhoz kötötte, hogy a halasztást minden adóalany­nak külön kell Írásban kérvényezni s a ha­lasztást a pénzügyi hatóság csak abban az esetben adja meg, ha az adóalany vagyon- dézsmájára egy részletet már fizetett. — (Márciusban tárgyalják a Léderer- iigyet.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Léderer Gusztáv ügyét a katonai törvényszék márciusban tárgyalja, mig fele­sége pár hónappal későbben kerül a buda­pesti törvényszék elé a sógorával: Léderer Sándorral együtt. afk Mfc Reggelenként f,élP°llár SCHMIDTHAUER-féle ígmándi keserüviz, melegítve I IS S ^ HÉ ír I lí emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság," máj és lépdaganát, aranyér, elkövéredés. I aeyvértódulás, vérbőség stb- Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. - Kapható minden gyógyszertárban és iobb füszerüzletben íÜT Az ignröndi issem tévesztendő össze másidfta heserííwizefotoeí.

Next

/
Oldalképek
Tartalom