Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-08 / 31. (774.) szám

Vasárnap, február 8. r Körmendy-Ekes gyászbeszéde A nyitott sir szájánál Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő, a közös és vezérlőbizottság politikai elnöke mondott beszédet. — Egy ködös, nyirkos téli délután hozta meg számunkra a rettenetes hirt — mondotta —, hogy Petrogalli Oszkár meghalt Petro galli Oszkár életét a magyarság ügyének szentelte és az ennek a szolgálatában lobbant ki. Minél mélyebben taszított le bennünket a kegyetlen sors igazságtalanul sújtó keze, an nál erősebb volt az ő szeretető fajunk iránt és annál megingathatatlanabb a hite a ma­gyar nemzetnek szebb jövőjében. — Amikor az államfordulat bekövetke­zett, ő talán a legelső volt, aki felismerte hogy az uj helyzet milyen uj feladatokat pa­rancsol. A letargiába esett kétségbeesetteket és az optimizmusban álmodozó hiszékenyeket ő kezdte ébreszteni. Elsőnek ismerte fe! az ideszorult magyarság politikai megszervezd sének és az uj helyzethez alkalmazkodó cél­kitűzésnek szükségességét és azóta egész tudását és energiáját és szivének kiapadha­tatlan nagy szeretetét e cél szolgálatának szentelte. ; — A politikai iskolázottság erős fegyver­zetével fogott munkához és ez a munka az első pillanattól kezdve komoly, reális és az uj viszonyokkal számoló s azokba okosan bele­illeszkedni igyekező volt. Hogy félreismerték, meggyanúsították és fogságba vetették, ez egy hajszálnyit sem téritette el őt arról az útról, amelynek célkitűzésekor nekivágott. — Ő tisztán látta, hogy a nemzeti csa­pásoknak egy olyan korszaka szakadt reánk, amely sóikkal nehezebb feladatokat követel tőlünk, mint követelt az előttünk járó nemze­déktől, Tudta, hogy m,i, ideszorult magyarok az édesanyánk kebléről leszakított árvák let­tünk. kidobva a meleg fészekből a legkemé­nyebb életküzdelmek közé, tudta, hogy a nap­fényes, meleg napra sötét, hideg éjszaka kö­vetkezik, amelyet magunkrahagyottan át kell virrasztanunk, de úgy, hogy a hitünk mécse­sét a. vihar el ne fújja, ki ne oltsa, de ennek a pislogó mécsnek a gyenge világossága ott ne égjetl minden magyar lélekben. És bár munkája közepéből ragadta ki a halál, e célt máris elérte. — Mindenre felkészülve, a küzdelemben megizmosodva álljuk a mi kisebbségi jogaink frontját. Fedezékeink a törvény, az alkot­mány, a külföld fokozódó rokonszenve, igaz­ságainknak úgy kifelé, mint itthon, szlovák testvéreink között napról-napra jobban tért- foglaló ereje, a közös érdekek és sok évszá­zados közös hagyományok szent köteléke. Petrogalli Oszkár, ne félts bennünket! A hi­tünk mécsét a Te lehanyatlott erős kezedből kiragadta ugyan a halál csontos keze, de ne­künk, elnyomottaknak elegendő, hogy bevilá­gítsa a£ utat, amelyen haladnunk kell. Ez az ut a fölfelé hatoló, a legyőzőitek privilégiuma, amelyet tőlünk senki el nem vehet. — Kedves Oszkár Barátom! A szloven­szkói és ruszinszkói magyarság nehezen összehordott épületének homlokzatáról Veled ledőlt egy hatalmas, gyönyörű oszlop, épüle­tünk egyik legnagyobb erőssége és dísze. yfáWsffaGtupfaveö? Megrendült az épület és megrendültek a léi­kéin k is. De a fájdalom könnyei nem szabad, hogy egyúttal a kétségbeesés könnyei is le­gyenek. — Ha ug' volna, nem volnánk mél­tók ahhoz, hogy megsirassunk. — Isten akaratában való megnyugvással, igaz szeretetünk és nagyrabecsülésünk gló­riájával körülölelve kisérjük földi poraidat utolsó útjára, de a lelked itt lesz közöttünk, a szellemed szent örökségünk marad. — Vidd magaddá! a szlovenszkói és ru- szinszkói ellenzéki pártokba tömörülj ősla­kosságnak soha el nem múló háláját és kö­szönetét és a hideg koporsón keresztül fo­gadd el tőlünk a legmelegebb kézszoritást, főleg pedig vidd Magaddal magyar testvé­reidnek azt az óhaját, hogy mintaszerű mun­kás, nemes életed fáradalmait pihend ki bé­kés nyugovásban. Az Ur színe előtt pedig könyörögj érettünk. Szent-Ivány József gyászbeszéde Szent-Ivány József beszélt ezután az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt részéről: — Annyiszor jártunk Nálad, hogy hall­hassuk a Te súlyos szavaidat, hogy vehes­sünk roppant nagy magyar lelked magtárjá- ból magot a mi sovány magyar földünknek. — És az volt a hitünk: Te vagy a mi ereinkben a vér, Te vagy a mi sivatagos me­zőnkön az életrehivó napsütés, a termékeny áldott erő: Most is eljöttünk Hozzád, hogy a Te életed, a Te munkád örök lángjában meg­növeljük a lelkünket és keményre tüzeljük a szivünket a jövendő küzdésre. — Eljöttünk, hogy amikor a halál hirte­len keze elpusztította a lelked ruháját, test­véri könnyeink kisérjenek — és dacosan és vakmerőén odakiáltunk a sors titok arcának: — Petrogalli Oszkár nem halt meg és sohasem fog meghalni! Tost Barna, Bakó Gábor, Stróbl János és Mónár Jenő búcsúszavai A keresztényszociális párt nevében Tost Barna elnöki tanácstag és kassai prépostka­nonok mondta el búcsúszavait. Mint barátot és mint a magyarság egyik legnagyobb fér- fiát ismerte meg Petrogalli Oszkárt és nem tudja elhinni, hogy ilyen fiatalan eltűnt az élről, A szlovenszkói és ruszinszkói magyar­ságnak egyetlen kötelessége lehet és ez az. hogy kövesse azt a tanítást, amit Petrogalli Oszkár tanított: a magyar egység megterem­tését. Bakó Gábor a ruszinszkó. pártszövet­ség nevében fogadalmat tett. hogy mielőtt elföldelik a nagy halottat, az ö tanításait a ruszinszkói magyarság ereje végső megfe­A P. M. H. bucsu a A magyar Írás nevében hajtok fejet si mar elégő mesteremberei helyett állok itt a életvégénél. Azok küldtek ide. akik a Te név halál közelharcát. Prágából küldtek ide, ahol embereinek lelkében arra a hírre, hogy nem hoztam ide, ahol hideg február földbe teszik együttérzés és együttdolgozás szent hevületé lengetőnek a februári föld hideg rögei közé. Az életed s ezzel az erős magyar aka jeztetett. De az a lélek, amit odaforrasztottál megkezdett munka továbbfolytatását paranc szolgálni az a magyar Írás, amit Prágából kü Pihenj nyugodtan — a lelked megsem künk! Flachbarth Ernő Flachbarth Ernő dr., a Központi Iroda helyettes igazgatója, igy búcsúztatta a nagy halottat: — A szlovenszkói és ruszinszkói szö­vetkezett ellenzéki pártok Központi Irodája és annak tisztviselökara nevében mondok utolsó Isten hozzádot Petrogalli Oszkárnak, a Központi Iroda halhatatlan emlékű nagy igaz­gatójának. Ez az intézmény volt az ő egész magyarság életét átölelő tevékenységének középpontja, innen irányította azoknak az akcióknak egész sorát, amelyeknek célja a porba sújtott nemzet látjogainak biztosítása volt, itt érlelte még az utolsó hetekben is szitésével szolgálni és követni fogja. Stróbl János, a szepesi németek nevében vett ke­resetlen, szívből jövő szavakkal búcsúzott Petrogalli Oszkártól és hangoztatta, hogy a nagyemberek teste elmúlhat, de szellemük örökké élni fog. Mónár Jenő a szlovenszkói és ruszinszkói autonóm munkáspárt nevében mondott utolsó Isten veledet Petrogalli Osz­kárnak. Ezután 0 á 1 Istán, a P. M. H. felelős szerkesztője lépett a koporsó elé és Így bú­csúzott Petrogalli Oszkártól, aki társa és barátja volt a küzdelmes munkában: Petrogalli Oszkártól rodnál, Petrogalli Oszkár! A magyar Írás ha- magyar Vás nagy halottjának hamar elégett ed alatt vivrk a nemzeti küzdelmünk élet­félelmetes sötétség támadt a magyar irás vagy többé! A Prágai Magyar Hírlap gyászát a Te mindig meleg szivedet s ez a gyász az tői meleg s ezt a szent hevületet adom me­ratod és a drága, egyre építő munkád befe- a miénkhez, az akaratunkat acélozza meg a solja s a lelked parancsát engedelmesen fogja idünk ide, arra a földre, amelyben Te pihensz! misülését nem engedi a mi forró magyar fel­ár. búcsúszavai azokat a gyönyörű terveket, amelyek, ha a kegyetlen halál meg nem akadályozza azok valóra váltásában, úgy politikai, mint gazda­sági, kulturális és társadalmi tekintetben ha­talmas lépésekkel előbbre vitték volna a mi igazságos ügyünket a győzelem felé. Mi, akik munkatársai voltunk a nagy halottnak, cso­dálattal láttuk azt a nagy energiát, amelyet a nemzet iránti szeretete mindenfelé kisu­gárzott. bámulattal adóztunk annak a nagy munkateljesitménynek, amelyet elvégzett, csodáltuk azokat a koncepciókat, amelyeket maga elé tűzött és a törhetetlen akaratot, a bölcsességet és a férfias erőt, amellyel azok zíÁRm Kedd: ALAPY QYULA dr.: Qábor Áron ásyuöntő tanítómestere. Szerda: KLIMITS LAJOS: Daccal 'nézek. (Vers.) Csütörtök: BÓNYI ADORJÁN: Az utosó randevú. Péntek: NEUBAUER PÁL: Kamarazene. Szombat: SZENTMIHÁLYI ÖDÖN; Csipkerózsa. Vasárnap: FALU TAMÁS: A halál sétabotia. (Vers.) — URR IDA A Jóság jó-szirom. (Vers.) SZÍNI QYULA: A mi dinét te. Az eljegyzés (Uj Szindbád-történetek.) —- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Krúdy Gyula. Az utazó-bricska az országúton pörgött, a. szarka-madár a sövényen csörgött, a kaka­sok az udvarokon kukorékoltak, Szindbád a kocsin egy dalt dudolgatott magában, amely dalnál az éjszakát töltötte: Csak az fog fájni majd — ójuhhé, Hogy a sírban nincsen kanapé. Közben elmaradoztak a tiszamenti fal­vak, a sárgatökös mezők, sőt messzi elma­radt Szindbád utitársa, Szolid Madár tisza­háti szolgabiró is, aki 182 ki’ós ember létére éppen ama bécsi professzorhoz vette az út­ját, aki tavaly már tizenkét kiló héjat kivett a testéből, de a külön faragott karosszéket még mindig magával kellett hordania a ko­csin, amelyen utazásait tette. Szép októberi nap volt, utazáshoz való idő, a környékbeli harangok mondogatták már a dél verset. „Nincsen kenyér Rádon“, panaszkodott a messziben egy kis harang „Itt sincs, itt sincs!“ sietett a felelettel a ke- mecsei harang. Az aranylábu ké*ki harang tű­nődve kérdezgeti a távolból: „Én Istenem, miből élnek a körnek ?“ „Mebelőlünk élnek!“ kiált a nagyhalászi harang. Feltünedezett ezen közben a „Lufercsi“-csárda, Éppen agarászat volt a környéken. Macskabajszu, rövid pipaszáras. lóhátas, öre­gebb urak és hiútokon üldögélő asszonysá­gok tanyáztak a pusztai csárda környékén, az agarászat végére várakozván, Az asz- szr-yságok végigmustrálták Szindbádot, mint a lovat, vagy a bikát szokták, te- tőtöl-taipig egyetlen pillantással; egy köpcös, válbanött nyakú férfiú, aki a szabálytalan testtartása miatt jóformán egész életét nye­regben töltötte, á1 »dltot Szindbádra: — Hát a kövér embert hol hagytad? Recski olt, a ia nevezetes Recskiek maradványa, akik tréfáikkal, duhajságalkkal annyi víg percet szereztek Magyrorszá^nak. — Nini bírják a lovak a szoUabirót’ - felelt Szindbád, mire Recski unottan megje­gyezte: — Nem is értem, miért utazgat az ilyen ember. Az ismerkedés hamarosan megtörtént a csárda környékén, mert hiszen a Lufercsinél nem sokat szoktak teketóriázni. Az agará- szok még messze jártak, Szindbád hamaro­san egy termetes asszonyság hintójábán ta­lálta magát; az asszonyság szeme úgy von­zotta hősünket, mint a pusztai pásztortüz vonzza a vándorlókat. R cski csak annyi magyarázatot tartott érdemesnek az asz- szonyságról, mielőtt Szil. ."bádot bemutatta volna: — Az övé a Kisisten-földje meg az öreg- isten-földje ebben a határban. — Miféle földek azok? —. A Tisza hozza és a Tisza viszi őket. Néha száz holdja is van Etelkának, máskor meg egy szál fűzfavesszőt sem tud U^dnl a kosárfonóknak, mert a szeszé!:. .$ Tisza el­viszi a földjét. Az idén Jó esztendeje van, bő­ve: hozott a Tisza vetés. Etelka agarakról, lovakról, rossz szolgá­lókról diskurált Szlndháddal. Rövideden ki­derült, hogy megveti Pestet és a pesti életet. — Nem terem ott egy szál árvalányhaj sem. Mit keresne ott egy .ricsei iszony? megvalósítására törekedett. f A nyitott sírnál megfogadjuk, hogfy az általa mutatott útról nem térünk le és hívek maradunk az ő eszméihez. Petrogalli Oszkár, Isten veled! Ezután leeresztették a koporsót a sirgö- dörbe és felfokozódott a nagy fájdalom, ami­kor a göröngyök tompán kezdtek hullani a fekete érckoporsóra... A mi gyászunk Délután három óra- Felbug a gyárzének Petrogalli Oszkár ravatalánál- A Prágai Ma­gyar Hírlap szerkesztőségében és kiadóhiva­talában megáll a toll, nyomdájában elpihen­nek az ólomkatonák. Valamennyien némán állunk tíz percig s lelkeimk odarőppennek ? vezér ravatalához. Az adóreform Brünn, február 7. A brünni kereskedelmi és iparkamará­ban Chylik dr. tegnap este informatív elő­adást tartott az egyenesadók reformjáról- Az uj adótörvény tervezete általában megtartja az eddigi adórendszert azzal a különbséggel, hogy az uj adórendszer gerince a kereseti adó lesz. Az egységes vagyonadó tervét a minisztérium végleg elejtette. Lényeges vál­tozást hoz az. hogy a kereseti adók átlag 50 százalékkal fognak csökkenni. Az adóleszál- litás fokozatosan öt év alatt lesz végre­hajtva. — A nyilvános számadásra a kötele­zett vállalatok adója szintén ötven százalék­kal lesznek leszállítva. A szövetkezetek emez adók helyett alaptőkéjük egy ezrelékét fizetik adó címén. Az állami vállalatok adó­mentesek. Legnagyobb változások a jöve­delmi adónál várhatók, amely elveszti ön­álló jellegét és a kereseti adóhoz lesz csa­tolva. A földadó a tiszta katasztrális jövede­lem két és fél százalékát teszi ki. A járadék­adó teljesen változatlan marad. A házbér­adó tizenkét százalékot fog kitenni. A ház- osztályadó változatlanul megmarad- A bün­tetési szankciók kizárólag pénzbüntetést Ír­nak elő- A községi pótadókat külön törvény fogja szabályozni. xx Parfümök és Eau de Colosaié a Procháska parfümériában. Prága, HoleSovice 700. szám alatt a legpompásabb fii átírnák és nemzetközileg eHv mertek s kedveitek. ... !> IMIIMIMlrilMllÜlllll A Cséka megteremtője magas méltóságra jutott Oroszországban Moszkva, február 7. A hadügyi népbiz­tos helyettessévé Unschlichtot nevezték ki. Unschlicht egyike a legradikálisabb és a leg- narciasabb kommunistáknak. A Cseka ala­pítói közé tartozik és az 1920-as és 19Jl-es borzalmas években ö volt a szovjetellenes polgárok üldözésének főnöke. Huszonhat év óta aktív részese a munkásmozgalmaknak és a cárizmus alatt számtalanszor volt elí­télve és kiutasítva. Na’gy része volt a Wrangel mozgalmak letörésében is. A hintó bakjáról csakhamar lekerült egy elemózsiás kosár, Etelka szives szóval ki- nálgatfca Szindbádot: — Addig egyen jó uram, amíg a szolga- bíró ide nem érkezik. Mert akkor aztán nem marad egy falat étel, egy gyüszü bor sem a cr' Libán és a kocsikon. Sült, hideg kacsacomb ’cerT' a Sz‘ dbád kezébe, amelyről eszébe jutottak neki min­denféle vidéki udvarok, ahol életében meg­fordult. Eperfák és bodzafák, amelyek alatt kacsák rázogattá'k a farktollaüwt. Kopott, hosszú kerti kerítések, amelyekre minden­féle olyan fehérnemüeket teregettek ki, amely fehémemüekről könnyen meg lehetett Ítélni a házban lakó nők életkorát. Szénapad­lások, amelyekre kövér szolgálóleányok jár­tak fel titkon szundítani. Vermek, amelyek­ből piros répákat ásnak ki. A zsindelyes tetőn düledező kémények, amelyek felett elrepül a gólyamadár tavaszkor, míg őszi éjszakákon besóhajtozik az eső és a kisértet. Etelka jó szivvel nézte Szindbád falato- zását, majd hirtelen megkérdezte tőle: Maga talán házasodás céljából jár ezen a tájon? Ha igen, tudnék valakit kom- mendáltri. Mondja, van felesége? — Sajnos, nincs feleségem, — felelt Szind­bád áhitatos hangon. — Mindig elkéstem az eljegyzésről, könnyelmű barátok, könnyelmű ■ „ » _ ^ _ pArrrr^UnL’^nf félpohár 30H*n>THAUEB-féle Igmándi keserüviz. melegítve 1 rrTTirTi n KlirAn Alin All tteggeienKem éhgyomorra mim tvékúr. bármely évszakban kiváló ered­ül T T f \ \ ; I V* " i || 1 || BB BB B fl BB BB BB ménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. étvágy- és M ® emésztéshlány, felfúvódás, sárgaság, mái és lépdaganat, aranyér, elkövéredés. agyvértódulás. vérbőség stb. Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. - Kapható minden gyógyszertárban és iobb füszerüzletben Mr m igmőndi nem tévesztendő össze masfatto heserilvizehhel

Next

/
Oldalképek
Tartalom