Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-08 / 31. (774.) szám
| Jettofentii Csxftnr ár \ Szövetkezett Ellenzéki (fáitok politikai napilapja Eltemették Petrogalli Oszkárt. Magyaroknak gyászos tömege zarándokolt el a besztercebányai sirkertbe, hogy megadja vezérének a végtisztességet. Elárvult magyarok könnyes szeme meredt a sirgödör vigasztalan feketéjébe és a koporsóra hullott hideg rögök bús dübörgése néma jajt visszhangzott sziveikben. A fájdalom mart bele a keblekbe és a döbbenet lett úrrá a lelkeken. A búcsú szaván átsikoltott a maroknyi nemzet ensorsának aggodalma. Egy ember dőlt ki a sorból s mennyivel kevesebben vagyunk! Egy kar hanyatlott le és mennyivel kevesebbek a mi erőink! A magyar nemzet történelmi tragikuma: elei, vezérei, legjobbjai életük delén hanyatlanak le. Vagy a halál, vagy az ő szolgálatába szegődött erőszak akkor töri ketté a nemzet jegenyéit, mikor győzői a viharnak, mikor bizva bízunk bennük, mikor reménykedésünknek erőt ad vitézi erejük. Ez a magyar tragikum a mi kálváriás utunkat is szomorú stációkkal hinti be. Alig csillannak fel a szenvedéstől tört szemek, alig szegődnek nagy reménykedéssel az élen álló hős vezérre, — bekövetkezik az ősi tragikum: kidől a vezér s könnyek ködőlik el a remény holnapját. ,f , Ez volt a sorsa Petrogalli Oszkárnak is, ez a tragikuma a szlovenszkói magyarságnak is. Porba hullott zászlónkat erős kezébe ragadta, vészben, viharban, egyenlőtlen haséban testével fedezte, fennen lobogtatta, lelket vert a megriadtakba s erős táborba terelte szétfutott nyájunkat. S mi mentünk vele a csapáson, melynek éles rögeit, durva göröngyeit az ő lába taposta elsőnek, mentünk utána, aki ezer gáncson, ezer akadályon meg nem botlott, meg nem tántorodott soha és láttuk azt, amit ő rajzolt szemeink elé: holnapunkat, a diadalmast.. Aztán... elesett és ma sírba tettük, és ma vele temetjük hosszú időre az erőnket, a kitartásunkat, a reménységünket. Mert a zászló, amit ő tartott, nem fog ugyan porba hullani, de hol van az a kéz, amely olyan erős lesz, mint az övé volt. Hol van? ¥ A temetésről szerkesztőnk a kővetkező telefonjelentést adta le: Besztercebánya, február 7. Fekete gyász ül a városon. Bár a nap kévékben szórja sugarait a gyászoló városra, ma itt senki sem tud örülni a ragyogásnak, a napfénynek, amely ezer szikrájával akarja elkergetni a bánatot a kemény férfihomlokokról Az utcák zsúfolva vannak, gyászruhás emberek rójják a kövezetét. Itt vannak mindenfelől a magyarok. A messze Ruszinszkóból éppen úgy, mint az ezüstpitykés dolmányu komáromi szekeresgazdák és a Tátra aljáról a szepesi németek. Számos nagy küldöttség érkezett e napra Besztercebányára, hogy megadja az utolsó tisztességet a nagy halottnak, aki csak nemzetéért élt és akinek minden lehelete a magyarság javáért szakadt ki tüdejéből. Gyászol Besztercebánya magyarsága. A házakon a gyenge szellő gyászlobogókat lenget, a legtöbb magánházon ott van a fekete zászló, az egyesületek és kaszinók házain is ott van a gyász jele, sőt még a városháza ormán is a gyász szimbóluma lobog. A város polgársága azzal a kéréssel fordult a sztarosztához, hogy tűzze ki a gyászlobogót ma, amikor a magyarság nagy halottját temetik, de a sztaroszta még a kegyeletbe is politikát akart vinni és kije'entette, hogy csak abban az esetben engedi ezt meg, ha legalább 10—12 képviselőtestületi tag Írásban kéri ezt tőle. Csak néhány percig tartott és már ott volt a sztaroszta asztalán a kérvény megszámlálhatatlan sok névvel, mert a szlovák néppárt és a kommunista párt tagjai is kérés nélkül, önként írták alá azt az ivet, amely kérte, hogy a városháza is vegyen részt a gyászból. Délelőtt tíz órakor ki is röppent a gyász'obogó a városháza ormára. A város liheg a fájdalomtól. A besztercebányai őslakosok szemében a könny csillog, amely azóta sem száradt ki, amikor meghallották, hogy a nagy ember nincsen többé. Többen sirva fakadtak az utcán, amikor a szomorú hir véglgröppent a városon. És a bánat egyre jobban, e^yre erősebben tépi és mardossa az emberek szivét A ravatal körül Petrogalli házának kapualjában van felállítva a kaJ fáik, amelyen a komor, feketeszlnü hatalmas érckoporsó nyugszik. Már le van zárva, már nem éri többet napfény Petrogalli Oszkár nemes vonásait, már az enyészetnek van átadva teste, hogy szelleme annál magasabb régiókban szárnyaljon mindenütt, ahol magyarul dobban az emberek szive. Aranybetükkel jajgatja a felírás: Petrogalli Oszkár dr„ élt öt ven évet. A hatalmas kapualját teljesen betöltik a koszorúk. Több, mint harminc koszorú öleli körül a koporsót. A nagy érckoporsón csak a család koszorúi foglalnak helyet, ott van még a Központi Iroda koszorúja, jobboldalt a koporsó mellett a Prágai Magyar Hirlap koszorúja siratja vezére elhunytét, mig a baloldalon a közös bizottság koszorúja van. Mellettük vannak a magyar pártok és egyesületek, a jóbarátok és ismerősök, a magyar nők, a besztercebányai polgárság, a gömbnek, a ruszinszkóiak, a nógrádiak stb. koszorúi Friss virágok fehér szine szomorúan ölelkezik a komoly, sötét babérkoszorúkkal. A koporsó mellett áll a nagy halott szivén sújtott édesanyja, özvegy Petrogalliné, akit a fájdalmak annyira megviseltek, hogy nem Is tudott kimenni a temetőbe. Petrogalli Lajos dr.budapesti táblabiró, az elhunyt vezér öccse áll az édesanya mellett, aki most érkezett meg Budapestről a temetésre. Egész délelőtt egymásután járultak a küldöttségek a gyászolókhoz és őszinte részvétüket fejezték ki azért a csapásért, ami a szerető anyát és a magyarságot érte. Magánosok és egyesületek sorfalat állottak, egymásnak adták a kilincset, hogy osztozzanak a család nagy gyászában. A keresztény- szociáli párt részvétét Körmendy^Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő tolmácsolta. a kisgazdapárt nevében Törköly József dr. nyújtotta át a fegyvertársak búcsúzó kézszoritását a családnak, a ruszinszkói pártszövetség részvétét Bakó Gábor dr. tolmácsolta, a zipszerek nevében Stróbl János mondott vigasztaló szavakat, a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségének és kiadóhivatalának halhatatlan veszteségét pedig Gál István felelős szerkesztő fejezte ki Egymásután jöttek azután a magánosok, küldöttségek és egyesületek megszámlálhatatlan sorai. A gyászszertartás Pontban három órakor kezdődött meg a gyászszertartás. Ekkor már feke- téllett az utca az emberektől, három-négyezer ember volt ott, hogy utolsó útjára elkísérje azt az embert, aki, amig ólt, az élükön járt. Szem nem maradt szárazon, amikor Gürtler József nagyprépost megjelent fényes papi segédlettel és amikor a papi ajkakon felcsendült a Circum dederunt me. Görcsös zokogások hangjai hallatszottak és a koporsót körülálló feketeruhás urak arcán lassan csörgedezni kezdett az őszinte fájdalom nedűje: a könny. A holttest beszentelése és a gyászénekek után megindult a szomorú menet a temető felé. Hatlovas gyászhintó vitte akoporsót, amelynek jobboldalán a komáromi szekeresgazdák és a magyar képviselők küldöttségei haladtak. Egyre többen és többen csatlakoztak a gyászmenethez és végeláthatatlan embersokaság haladt a koporsó után nagy és őszinte fájdalommal. Amerre a menet elhaladt, mindenütt emberek állották végig az utcákat. Az üzletek zárva voltak, a besztercebányai kereskedők elhatározták, hogy a gyász jeléül a temetés ideje alatt becsukják üzleteiket. A harangok a város valamenyi templomában zúgtak és a gyenge februári szellő messzire szétvitte a szomorú kongást, hogy belemarkoljon az emberek szivébe és egy pillanatra még azok is feleszméljenek, akik életében annyi követ akartak a nagy halott munkája elé görditeni. A temetőben Lassan érkezett ki a menet a temetőbe, ahol a családi sírboltban helyez ték el a fekete érckoporsót. Amikor levették a koporsót a Szent Mihály lováról és odavitték a nyitott sirgödör szájához, marcangoló fájdalom rázta meg a sokszor ezernyi embertömeget, kik csak most tudták elhinni, hogy Petrogalli Oszkár nincsen többé. A pap még egyszer bezentelte és a tömjénfüst belefojtotta az emberek torkába a zokogást. Egymásután jöttek a búcsúszavak és a gyászbeszédek. j ^ ív. Svi. 31. (774> szám » Vasárnap ». 192,'j fetniár 8 ||1 $ ©gr fflp «umbM EJoiisteUisi arai oeüoldori; evente sSfejBawffII"rn g 6g ÍSV 300. félévre 150. negyedévre 76. ^0 ^B>f«49SL havonta 26 Ki; küllőidre: évente Mm MW havonta 3S Ki M Blíws ~ Mg Jj^ Szerkesztőség: Prága. Stépánce 18. Telefon: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap. Praha. —JSSÍSSÍL—- A Szlovenszkói és ítuszinszkói dclüSös sz&rticsziö. I PetraGatti CsxGárdr | Szövetkezett £ílenzéM (Fáwtofc pofítifiai napilapja István
