Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-06 / 29. (772.) szám

áf JL r/M -g^r IV- W. 19. (772) szSm Pfinfeh - 1925 feSruűr B wj{k ám S JmW jB ÉmLy fljff JV jSW Lkííizetésj árak bdiöiílon: évente Tiil|l'|’^' ^hntlTm**ifflw Jf JBjT SK "iiBrW^ttuL JaT 300, íétévre 150. negyedévre 76, /fgy Wá JB wbj&fáL havonta 26 Kő; külföldre; évente 150, félévre 225, negyedévre 115, JöT J\ IWWLjr ÉIF'I*BÍ*9 havonta £ Ki I/mTiítWifífTÍf^IM^P Si “ É JÍtr 4 W8& 8£i lff^a Bf 3^ WM Mff ££0 .$3? iif s|öí JZ 4||r KiadóhfvataJ: Prága, I., LIHová nlf­gff ce IS. Telefon: 67-37. Sürgönyeim: —^SSíSSSSSSS^í**— ./I Sziovenszfcói és (Ruszinszkói 3ck«íős **erfte®*íd. járcfro^oifí CsxftAgdr. | Szövetkezeti itteuzéki (fávtok ^oíiiikui vmufitamu Jsiwán Irta: Szent-Ivány József, az Országos Magyar Kisgazda, Földmives Kisiparospárt országgyűlési 'képviselője és Szombaton délután bárom árakor temetik PefropiSi Oszkárt Prága, február 5. Megreszket a toll a kezemben, amikor róla, az ő elmúlásáról kell írnom. Nem hiszek a táviratnak, nem a telefon­nak, nem tudom elhinni, hogy a szlovenszkói magyarság egéről letűnt a legnagyobb fény, a legnagyobb és legfényesebb útmutató. Hi­szen mintha csak tegnap lett volna, úgy Ital- lom komoly, de szives szavait. Mintha csak most váltunk volna el rövid kis időre, hogy újra találkozzunk, hogy újra vitázzunk a poli­tikánk áldatlan útjairól és hogyha összezör­dültünk, meg tudjunk mindjárt békülni és megértsük egymást — mert bíztunk tiszta szándékainkban. Petrogalli Oszkárban hinni, bízni lehetett — úgy, mint senki másban! Petrogalli Osz­kárban testet öltött a magyar jellem minden kiválósága és kimaradt belőle minden hibái a- Makacs,' kömény magyar volt, őé tudóit a helyzetekhez alkalmazkodni. Puritán egyszerű­ség volt az élete, végtelen magas régiókban járt a szelleme. Sohasem hódolt a külsőnek, sohasem kereste az elismerést. Mindig mesz- sze tekintett, sohasem volt a ma annyira di­vatos, kicsinyes céloknak és eszközöknek embere. Megnyilatkozását nem a szóvirágok jellemezték. Robusztus, nagy igazságokat mondott, mindig egyenes és határozott vona­lakat húzott. Dolgozott, nem tudott elfáradni a munkában és nagy szelleme minden ma­gyart átfogó erőt jelentett a mi szomorú nem­zeti életünkben. Ez volt Petrogalli Oszkár! Mindnyájunk­nak mestere lehetett volna és most, hogy el­hagyott bennünket, valami szomorú döbbenet szállja meg a lelkem. Nem lesz, aki a helyét betöltse küzdelmes politikai életünkben, nem lesz, aki helyét betöltse a mi sorainkban. Mert Petrogalli Oszkár úgy élt az őt környező munkatársai szivében, mint hűséges jóbarát, aki ott volt mindenütt, ahol jót kellett tenni, ott volt, ahol szigorúsággal kel­lett osztani a szereteted Megbecsülte a mun­katársait egytől-egyig. Megmondta hibáit mindenkinek és mindenki tudta róla, hogy nem jár tekervényes utakon és mindnyájan megbecsültük egyenes jellemét. Sohasem ta­kargatott semmit, sohasem hallgatta el, ami benne élt — azért volt nagy, ezért volt a munkatársak nagy ragaszkodása hozzá. Min­dig meg teletett érteni világig beszédét és mindig egészen és mezítelenül láttuk az ő szigorú * rlkiismeretével megszámolt akaratát, mert nem takarta el semmikor. Elveszítette benne a nemzet egy óriását! Elveszítette a mi politikai életünk hányódó hajója iránytűjét! Elveszítettük a hűséges jó­barátot! E pillanatban a megdöbbenés és az elmu­# tása feletti éles fájdalom ural. Hogy merre fordul nélküle a mi hajónk — még ma belátni nem tudom. Besztercebánya, február 5. (A Prágai Magyar Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) Valahogy nem akarják el­hinni az emberek, hogy Petrogalli Oszkár nincsen többé. Nem tudják, mert nem akarják tudomásul venni, hogy ez a nemes élet, amely minden percét annak szentelte, hogy a szlo­venszkói és ruszinszkói magyarság bánatát enyhítse és szenvedéseit elviselhetőbbé tegye, aki feláldozta egyéni és anyagi függetlensé­gét azért, hogy szive szerint áldozhasson nemzetének, nem fogja többé felemelni tilta­kozó szavát a mi bajainkban. Tegnap délben pont egy órakor történt ez a tragikus esemény és a fájdalom ezernyi roardosása tépi lelkünket ma talán még job­ban, mint tegnap, amikor ezeket a sorokat Írjuk. Nem volt beteg, a kór nem tudott ha­talmas szervezetéhez hozzáférkőzni, de a nagy és idegfeszitő munka felőrölte szivét. Soha senki sem gondolt arra, hogy a halál férfikora delén fogja érte kinyújtani csontos kezét és akkor fogja elragadni közülünk az élről, amikor leginkább van szükség az ő ta­pasztalt vezetésére nemzetünk fentartásáért folytatott nagy küzdelmünkben. Nem, nem lehet öt pótolni, aki e’sö volt az elsők között és akinek sokat, mindent kö­szönhet az a magyarság, amelyet megkérde­zése nélkül csatoltak a csehszlovák köztársa­sághoz és amelyben élnie kell. Csak huszon­négy ó/a múlt -• Vagy eg.v éí‘ző szív megszűnt dobogni és máris a gyász fekete szomorúsága üli meg ez ország minder magyarjának szivét. Ott fekszik a kihűlt test a besztercebá nyai gyászházban és egy nemesíeikü öreg­asszony zokogása töri meg a csöndet, ő vr- raszt, az édesanya a nagy halott mellett is fátyolos szemein keresztül ő sem tud hinnia fájdalmas valónak. Tegnap délben háromnegvedegy órakr még ott ült az íróasztala mellett és végezi politikai munkáját. Néhány perccel egy ói előtt kelt fel az íróasztaltól és ment ebédelni. Ekkor panaszkodott először édesanyjának, hogy szúrásokat érez a szive körül, de ö maga sem tulajdonított ennek különösebb je­lentőséget, pedig egy negyedóra múlva már megszűnt élni. Hirtelen odakapott szivéhez és a következő pillanatban szive megszűnt do­bogni. Nem sokáig szenvedett, egy pillanat alatt ragadta el az élet nagy kalauza, a halál. A távíró a szélrózsa minden irányába szétvitte a hirt és mindenütt, ahol bekopogott a szűkszavú táviratokkal a sürgönyhordó, könnyek gyűltek a szemekbe. Nagy rokonság gyászolja őt: nem egy család, egy nagy csa­lád: a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság halottja ő. Csak huszonnégy óra telt el a tragikus esemény bekövetkezése óta és máris meg­mozdult egész Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar társadalma. Száz- és ezerszámra ér­keztek már a mai nap folyamán a gyászház­hoz a részvéttáviratok tömegei. Szlovenszkó- nak és Ruszinszkónak nincsen olyan magyar egyesülete és közéleti férfia, aki ne sietett volna első lenni a kondoleálók sorában. Szombaton délután három órakor lesz a szomorú temetés. A szlovenszkói és ruszin- szkóí magyarság saját halottjának tekinti Pítrogaüi Oszkárt és utolsó útjára könnyes , siemmel fogja elkísérni. A temetésen részt i h gnak venni a magyarság nemzetgyűlési 1; és szenátorai, a kereszténvszocia­tísta, kisgazda és jogpártok elnökségei, a köz­ponti iroda egész személyzete, a Prágai Ma­gyar Hírlap szindikátusa, szerkesztősége és kiadóhivatala, a szlovenszkói és ruszinszkói politikai és társadalmi egyesületek küldöttsé­gei és sokan mások. * A Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségé­hez a mai nap folyamán számos részvéttáv­irat érkezett lapunk munkatársaitól, tudósítói­tól, előfizetőitől és barátaitól, valamint szá­mos laptársunktól. (Íjain Sölűragfó Egcriai A szombati földrengés tizenht milliárd korona kárt okozott Coolidge fogia intézni Amerika külpolitikáját Páris, február 5- A francia lapok élénken kommentálják azt a washingtoni jelentést? mely szerint Frank Stearn, Coolidge elnök bizalmas barátja európai körútra indul, hogy az elnököt az Európában uralkodó helyzetről informálja. A lapok ebben annak jelét látják, hogy Hughes államtitkár visszalépése után az elnök maga akarja átvenni az Egyesült Államok külpolitikájának irányítását. Nagy sikkasztás az olmützi garnizonban Olmütz, február 5. Február 4-én reggel, amikor a tüzérségi laktanyában a postaátvé­telt akarták ellenőrizni, Roth őrmester, aki a postaátvételt már hónapokig intézte, nem je­lent meg hivatalában. Lakásán sem találták meg s a városban is nyoma veszett. A meg­ejtett vizsgálat nyomán kitűnt, hogy Roth az egyes csapattestek februári gázsijára küldött pénzt elsikkasztotta és megszökött. A kár körülbelül 72-000 korona. A rendőrség érte­sülése szerint Roth Prágába szökött, ahol nyomozzák. Braun porosz miniszterelnök ismét lemondott , Horion lesz utóda Berlin, február 5. A hivatalos sajtószol­gálat jelenti: Braun miniszterelnök ma délben a porosz országgyűlés elnökéhez levelet in­tézett a következő tartalommal: Folyó hó 30-án kelt írásira, melyben a porosz minisz­terelnöki állásra hív meg, tisztelettel értesí­tem, hogy a miniszterelnökséget nem fogad­hatom el. — Braun utódaként Horion cen­trumpárti képviselőt emlegetik, akinek hely­zete azonban a jobboldali pártok magatartá­sától függ. A török-sörig iesWg m enyhül Törökország is harcias — Angoraiem ismeri el a döntőbíróság ítéletét ismét súlyosan megsebesítettek egy képviselőjelöltet Jugoszláviában Belgrád, február 5. Újvidéki jelentések szerint Szektilicz szociáldemokrata képviselő­jelöltet Zentán hadiönkéntesek oly sokáig vertek, mig ájultan és súlyosan sebesülten a helyszínen maradt. Ebből az alkalomból szociáldemokrata •árt főbizottsága’ a belügyminiszternél tiíta- jzását fejezte ki és kijelentette, hogy a támadásnál álöltözetben lévő rendőrök is résztvettek. Belgrád, február 5. Davidovics a demo­kratapárt elnöke Ljuba Johanovicsnak a parlament elnökének egy Írást adott át, melyben fölszólítja, hogy gondoskodjék a horvát és a szlavón választási bizottságok elnökeinek teljhatalmáról. A kormány ugyanis minden kétséget kizárva arra törek­szik, hogy az állambizottság által a válasz­tások vezetésére törvényesen fölkért elnö­köket működésűkben meggátolja. Lapjelentések szerint a kormánynak az a szándéka, hogy a Bánságban még mindig érvényben lévő 1913-ban hozott XXXIX. magyar t. c. érvényét Horvát­országra is kiterjessze. Ezzel a Radics-párt köztársasági akció- iának akar véget vetni. 100 cseti-szl. koronáért fizettek ma, február 5-éa: Zürichben 15.305 svájci frankot Budapesten 212100.— magyar koronát Bécsben 209400.— osztrák koronát Ber!ÍDÍJ6D (2330 000000000*—német márkát Az utcasarkokon falragaszok jelentei meg, melyeket számos kiváló egyéniség is aláirt és melyek a legkérlelhetetlenebt harcra szólítják föl a népet. A gazdag kereskedők nagy pénzügyi támogatást Ígérnek egy Törökország elleni önkéntes hadsereg toborzására. A jugoszláv követ állítólag kijelentette, hogy kormánya azonnal hajlandó a jugo- szláv-görög szerződést megújítani. A francia és az angol követek a miniszterelnöknél voltak és figyelmeztették, hogy cselekedjék elővigyázatosan. London, február 5. A Times mai vezér­cikkét a török miniszterelnöknek ajánlja és kifejti, hogy a két ellentétes fél közül az, amelyik vonakodna a döntőbiróság ítéletét autentikusnak elismerni, elvesztené Anglia é.s Amerika szimpátiáját. Konstantinápoly, február 5. A törő miniszterelnök a nemzetgyűlésen kijelentett' hogy az ökumeniai pátriárka kiutasítása te jesen törvényes alapokon történt. Azt hozzátette, hogy Törökország fegyverrel a kezében utas vissza minden külföldi beavatkozást, mel egy puszta belügyi kérdés nyomábí történik. A nemzetgyűlés, melyen a köztársasá elnök és néhány miniszter is jelen volt, eg: hanguan és lelkesen méltányolta a miniszte elnök kijelentését. Páris, február 5. A Ma’tin athéni jele tései szerint Görögországban a hangulat elkeseredés tetőpontjára emelkedett, ann; az angol forrásból származó hírnek elte jedésére, hogy Törökország nem hajlandó az ökumen pátriárka ügyében hozandó döntőbirósf Ítéletet autentikusnak elfogadni. féle kárt. A városi hatóságok most állították ossz* a statisztikát arról, hogy a szombati földren­gés mekkora kárt okozott. A hivatalos becs­lés szerint a föld megmozdulása magábar Egerben tizenhat milliárd korona kárt oko­zott, mig a vidéken legalább is ugyanannyira tehető az okozott kár. Budapest, február 5. (Budapesti szer kesztöségünk telefonjelentése.) Ma reggel f( tiz órakor ujaöb hullámszerű földrengés vo nult végig a városon, mire újabb hatalmas pá nik tört ki. A lakosság ijedten hagyta el la kását és várta a földlökések megismétlődé sét, amelyek azonban szerencsére elmarad tak. A mai földrengés nem okozott semmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom