Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-05 / 28. (771.) szám

tavt$7fry*P

>rtök, február 5.

(..n, \ hónap alatti részlettörlesztéssel, adbankgaranciával. Ha ezt a kivetést ^ ;Jm változtatják, csak azt érik el, hogy

.óbb cég kénytelen lesz üzemét ismét korlátozni, ami által csak a munkanélküliség nő.

A jelenlevők nagy lelkesedéssel hallgatták végig Friedmann dr. előadását, amihez Spitz Dezső, Haas S., Blumenthal dr., Reis- raan Móric, Apfelman dr., Spitzer Lipót és mások szólották. Különösen sok panasz hangzott el a cellulozegyárak ellen, aki ka kormánynál levő befolyásukat a fatermelők ellen igyekeznek felhasználni- Az utolsó két év alatt

a történelmi országokban számos faüzem alakult, jóllehet teljesen életképtelenek,

mert létesítésüket nem kívánja a gazdasági szükségesség. Vitkovszky dr. kamarai titkár előadja, hogy a morvái asztalosok azt panaszolják, hogy nem képesek elegendő fát beszerezni, miért is

arra kérték a kormányt, hogy a vágott fa kivitelét korlátozza,

illetve egyáltalán ne engedje meg. A bejelentés általános felzúdulást keltett. Spitzer dr. nevetségesnek tartja az asztalosok panaszát, hiszen a fakivitel az összes kivitelek között a második helyen áll és belfogyasztásra elegendő az össztermelés 10 százaléka is.

Blumenthal Vilmos dr. a vasúti tarifa ügyében terjesztett elő részletes jelentést.

Blumenthal előadása a panaszok áradatát váltotta ki a vasút ellen. Többek között Rot- bart, Weber szólaltak fel.

A balesetbiztosításra vonatkozólag Vajda Ernő tett előterjesztést. Rámutatott arra, hogy a legutóbbi 3—4 év tapasztalata szerint egy-egy üzemben körülbelül öt baleset történt, ami körülbelül 30-000 koronával terhelte meg a Z. U.-t- Ezzel szemben a megfigyelt cégek

átlag 600.000 koronát fizettek balesetbiztosítás címén.

Az előterjesztés után Burda miniszteri tanácsos kért szót a kormány képviseletében. Előadta, hogy négy év alatt közel négy milliárd korona értékű fát szállítottak Csehszlovákiából külföldre, amiből másfélmilliárd esik a fűrészelt fára. Az exportált fa egy hetedrésze Magyarországba szállíttatott.

Statisztikai adatokat terjeszt elő annak az igazolására, hogy

a szlovenszkói faipar túl van a krízisen és egyre jobban erősödik.

ígéretet tesz, hogy a kormány minden- . kor támogatni fogja a faipart. Ez a<z ígéret azonban a hallgatóság előtt csak mérsékelt hitelre találtReisman elnök bejelenti, hogy a kereskedelemügyi minisztérium telefonon megkeresést intézett az iparkamarához aziránt, hogy a

3-án kezdődő csehszlovák—magyar tárgyalásokra küldjenek ki egy faszakértőt.

Ez meg is történt.

Másnap Tiehy főtanácsos, a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóság referense hallgatta meg a termelők tömeges panaszát a könyörtelen és indokolatlan adózási rendszer ellen, i

ígéretet is tett, hogy ezeket a panaszokat megvizsgáltatja.

Végül megválasztották a vezetőséget a következőképp:

Elnök: Stodola Kornél (Pozsony), alel- nökök: Silberstein Lipót dr. (Teschen). Spitzer Lipót, Neéas Thomas, Sonnenfeld Lajos és Reisman Mór. Igazgatóság: Blumenthal

Vilmos dr., Haas Oszkár, Spitz Dezső és Weber Szigfried. Megválasztottak még egy 5 tagú ellenőrző- és 35 tagú választmányi bizottságot.

Este nagysikerű bankett volt Lilienthal Emilnek a Grand-szálló jónevü vendéglősének gondoskodása mellett

— A szesztörvény unifikációja. ÉrtesüLéseiiík szerint a pénzügyminisztérium most készíti elő ama törvény javaslatát, amely a történelmi országokban és Szlovenszkón érvényes, különböző szesztörvényeket unifikál- ni fogja. Az uj törvény csak annyiban tér el majd a régi intézkedésektől, amennyire azt az egységesítés megkívánja. Az uj törvény javaslatát még a tavaszi ülésszakban fogja a kormány benyújtani alkotmányos jóváhagyás céljából a nemzetgyűléshez.

— A magyar aranykorona szorzószáma. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A pénzügyiminiszter az aranykorona szorzószámát február első felére 14-800 papirkoro- nában állapította meg, szóval 200 koronával kevesebben, mint január végén volt.

' — Állami jeízálogintézet alakul Ausztriában. A P. M. H. bécsi tudósítója jelenti: Az osztrák kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy az egyes szövetséges tartományok bevonásával állami jelzálogintézetet alapit. Az uj hitelintézet alapításában az államon és a szövetséges tartományokon kívül a jegybank is résztvesz.

— Mannersmann-Kóburg Bánya- és Kohó

Rt. Pozsonyi jelentés szerint A Kóburg Fü- löp Bánya- és Kohó Rt. rendkívüli közgyűlést tartott, mely elhatározta, hogy a vállalat nevét Mannesmann-Kóburg Bánya- és Kohó Rt.-re változtatják és a vállalkozás székhelyét Pozsonyból Nagyszombatba helyezik át.

— A Pesti Hazaibank bécsi kommanditját törölték a devizaközpont tagjainak listájából. A P. M. H. bécsi tudósítója jelenti: A deviza- központ törölte tagjainak névsorából a Mellen*, Sattler & Co. céget, a Pesti Hazaibank kommanditját, amely igy elvesztette a jogct

— Atpecsételik az osztrák bankjegyeket.

A P. M. H. bécsi tudósítója jelenti: Március elsején az összes osztrák állami hivatalok áttérnek a schillinszámitásra. Mivel azonban ja elkészíteni, az osztrák nemzeti bank az összes forgalomban levő bankjegyeket átpecsételi. így a 10.000 koronás bankjegyekre egy schilling, a 100.000 koronásokra 10 schil- ling és a félmilliárdosakra 50 schilling vörös szinü pecsétek kerülnek.

— Kedvezmény a magyar vasutakon az Idegen vásárok kiállttól részére. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara azzal a kérelemmel fordult a magyar kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a folyó évi április 18— 27-ig tartandó nagyarányú Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából a külföldi érdeklődök úgy árumintáik szállításánál, valamint személyes utazásaiknál megfelelő tarifaen- gedményben részesüljenek. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére a magyar kereskedelemügyi miniszter az oly államokban tartandó nemzetközi vásároknak, amely államok vasutai a Magyarországban rendezett nemzetközi vásárokra menet- és szállítási kedvezményt adnak, tehát a reciprocitás esetén szintén esetről-esetre meghatározandó mérvű menetre és szállításra megfelelő menet- és szállítása kedvezményt fog engedélyezni.

— A Nemzeti Hitelintézet közgyűlése.

Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele önön: A Nemzeti Hitelintézet január 31-én tartotta ez évi rendes közgyűlését, amelyen a 21932 millió koronát kitevő nyereség alapján rész- vényenkint 400 korona osztJék kifizetését határozta el. Ez összeg a névértéknek 20 százaléka. E közgyűlésen újították meg az igazgatóságot is.

— Megszakították a jugoszláv—magyar kereskedelmi tárgyalásokat. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Belgrádi jelentés szerint a jugoszláv—magyar kereske— 1 'gva'ásokat ismét megszakították. Valószínűleg február hó 15-én fogják újból folytatni.

— Apad az élesztőtermelés. A liszt árak emelkedése következtében lényegesen esett a lisztfogyasztás, mig a húsfogyasztás megnövekedett. A lisztfogyasztás csökkenése magával hozta az éleszíőszükséglet csökkenését is; ennek következtében az élesztőgyárak termelése január hóban lényegesen megapadt.

I Bl fii Ifi szappan j

I r ULIU mosópor |

|bbt a iBaiobti mosószerek, /gfl

deviza- és valutaüzletek kötésére.

Bergholier iános

magkereskedő cég ajánlja t

■ I

: fajtiszta konyhakerti-,

virág- és gazdasági magvait

j POZSONY, Vásáriér IS.

Árlap ingyen és bérmentve.

■ _____________________________

'■■■■■■•■■■■■■Baaaaaaaacioaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

— Az Első Magyar Sörfözö ezldei osztaléka. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az Első Magyar Részvénysörfőzö 5200 korona osztalékot fizet az 1923—24. üzletfélévre.

— Németországnak nem kell a prágai sonka. A sonkaexportőrök felpanaszolják azt, hogy Németország minden lehető módon nehézségeket támaszt a cseh sonkának Németországba való özönlése ellen. A sonkaküldemények Drezdában alapos vám- és állategészségügyi vizsgálaton mennek át, ezáltal nyolc-tiz napos késedelmet szenved a szállítás. A sonkagyárosok a külügyminisztérium utján interveniáltak a német kormánynál eme nehézségek megszüntetése érdekében.

—■ A bor maximális kénsavtartalma. Mint ismeretes, a francia borok, főleg a bordeauxi vörös borok liiteren’kmt 40—100 miligram kénsavat tartalmaznak, ezzel szemben Csehszlovákiában érvényes törvények szerint csak oly borok hozhatók forgalomba, amelyek legfeljebb tizenhat miligram kénsavat tartalmaznak. Értesüléseink szerint a földművelésügyi minisztérium megengedte az Olyan borok árusítását, amelyeknek legnagyobb kénsavtartalma negyven miligram, hogy ily módon a francia borok behozatalát lehetővé tegye. Ezzel az intézkedéssel azonban még mindig nincsenek megelégedve a francia bortermelők s igy rövidesen várható a francia kormány intervenciója annak érdekében, hogy a cseh kormány is száz miligramra emelje fel a kénsavtartalom maximumát. Ez a mennyiség ugyanis egyáltalán nem mondható ártalmasnak az ember egészségére.

— Tárgyalások az osztrák magánbiztositókról. Csehszlovákia és Ausztria között a legutóbbi napokban megtartott s a magán- biztosításra vonatkozó tárgyalások befejezésükhöz közelednek. Az egyezmény szerint a csehszlovák állampolgársággal biró biztosítottak 1:1 arányban cseh koronában fogják megkapni a biztosított összeget. A tárgyalások során csupán néhány jelentéktelen kérdés maradt még elintézetlenül. Cseh részről Autengruber miniszteri tanácsos vett részt a tárgyalásokban, aki Becsből egyenesen Budapestre utazott, hogy ott a magyar biztosítókra vonatkozólag hasonló megegyezést kössön.

Kicsinyeseit

— A P. M. H. eredeti regénye —

Irta: Falu Tamás (32)

Nagyon hamar fölért. A homloka megizzadt, a szive erősen dobogott.

Wildné már messziről leolvasta arcáról a felindulást.

— Baj van?

— Nem tudom, magának baj-e. Nekem végtelenül az. Egy-két hét múlva már neon vagyok itt.

— Hogyan?

—* Becsukják az iskolát s minket szélnek eresztenek. Ne haragudjék, hogy ideszaladtam először...

Wildné egy kicsit sápadt lett.

— Gyerünk a rózsák közé, — mondta.

A rózsák már a tavaszt hirdették. A koranyiíó’ gyönyörű szirmokkal illatozták május himnuszát. Mint színes érdemjelek ragyogtak a legszebb hónap mellén.

— Tudja, hogy neveztem ezt el? — kérdezte Wildné egy sárga rózsára mutatva. — ..Alfa Centauri“-ikk.

— Igen találó, — mondta Ratkó szomorúan. — Nemsokára csaknem oly messze lesz tőlem, mint égi névrokona. Hanem a panaszkönyvbe én is hoztam néhány adatot. Elmondom most, erv hónap múlva már nem tehetném. Miért követi a vágyak elérését lehan- goltság? Hová juthatna az ember, ha céljainak hegycsúcsáról nem zuhanna le a völgybe, hanem az elért csúcsról uj csúcsra vágyakozna, ezt is elérné s haladna mindegyre följebb? Miért savanyodik meg az emberben a cukor s a cél, elérve, miért válik az emberben cukorrá? \zután: miért oly tökéletlenek érzékszerveink, miért nem fejlődnek intelligenciánkkal? Vannak hangok, amelyeket még nem hallunk s vannak hangok, amelyeket már nem haliunk. Miért ne hallhatnék a minden- ség annyi millió hangját, a csillagok zenéjét az űrben, a fü növését az éjszakában, az alkonyat leszállásának suhogását és a távoli kedves titkos sóhaját? Az uléraviolettet már csak műszerrel bonthatjuk szemünk elé. Mennyi, de mennyi szín van, amely előtt vakok vagyunk s amelyre szavunk sem lehet! Azt mondjuk nagy gőgösen: A szivárvány miniden színe! Istenem, hány színe van még a szivárványnak, amelyben nem vagyunk képesek gyönyőrködni! És hány iz van a természetben, amelyet érzéketlenül nyelünk le. És hány illat, amely közömbösen hagyja lelkünket, holott szárnyakat adhatna neki. És az érzékszerveink miért nincsenek t^tvéribb viszonyban egymással, mint ahogy a vaknál van a tapintás a látással? Miért kell előbb megvakulni, hogy az ujjunk lásson is? Miért nem látja a szem a messze tárgyról annak hőfokát is, miért nem közli az orral illatát s a füllel hangját? Miért nem lehetünk a min- denségnek telefonközpontjai, akiken keresztülfuthat egy egész világ s miért vagyunk csak táviróoszlopok, akikben csak egy-két drótszál lelke rezeg? És — de ez már nem a gondviselés dolga, hanem az embereké — minek az ember születési idejének homlokra írása? Minek azt nekem pontosan tudnom, hogy ekkor és ekkor születtem, hogy a tavaszom eddig és eddig tart és ettől és ettől kezdve csak a halálra szabad gondolnom. Miért oly kegyetlenek az emberek önmaguk és egymás iránt, hogy örökké egy sírkeresztet tartanak kezükben, amelyen a születési dátum alól a közelgő halál dátumának üresen i hagyott helye sikoltoz? Nem más lenne-e ai világ, az emberek kedélye, lelkűk ruganyossága, reményük tartóssága, vágyaik szilárdsága, ha nem tudnák, hány évesek, ha ősz hajukról azt is hihetnék, hogy öröklött tulajdonság, ha nem erőszakolnák magukra a tudatot, hogy éveik száma szerint most már meg kell rokkanniok s már csak a kályha mellett a helyük? Hány öreg van, akinek lelke fiatalabb, mint a fiatalé; hány öreg folytatná a nyarat, ha nem vágnák évszámai a szemébe: Mars az őszbe! Minek a természet tuajmolása, az emberi élet évszakokra osztása? Hány élet van, amely megérte az őszt és sohasem volt tavasza? Hány élet van amely a tél csürjébe nem hordhatta be a nyár asztagjait? Ha az élet oly hosszú lenne, mint egy méter, fel lehetne osztani centiméterekre. De csak egy centiméter...

— Ember! — hallatszott a veranda felől, — te szavalsz!

Wild jött széles mosolyával, amely csak akkor simult el arcán, amikor a váratlan hirt hallotta.

Egy kicsit még ültek, beszélgettek s mikor Ratkó búcsúra állt fel, Wild kijelentette, hogy vele megy.

— Ma úgy érzem — mondta a feleségének —, hogy valami lesz odalenn. Valami előbucsu-féle. Én nem maradhatok el a barátom mellől Nem igaz, ember?

A piacon találkoztak Hegyivel. A kaszinóba ment. Nem volt kosár a karján, semmiféle megbízása nem volt a család részére, a leghatározottabb mulatási szándékkal jött.

— Ma én is! — mondta felbe vülve. — Két év óta nem voltam becsipve, ma leiszom magúin. Csak ez segít most rajtam. Tudjátok, úgy fel 'vagyok izgulva, mint amikor a feleségein' az első ikreket szülte.

A könyvtárszobában már alig lehetett látni a füsttől. Mindenki el volt látva tekintélyes adag borral. A poharak nem szűntek meg pohár társaikat csókolgatni a levegőben. Ott volt csaknem az egész tanári kar, hogy füstben és borban oldja fel a napi keserűséget

— Tévedtek, — mondta Fényi doktor borízű hangon. — A cipő sarka lehetne a cipő orra alatt is. Azért, hogy egy bolond suszter így fogalmazta... Épp úgy tudnánk járni benne éjfél után, becsipve, mintha a sarkunk alatt lenne. Sőt talán jobban. Én csináltatok egy pár cipőt próbára, amelyiknek elől lesz a sarka.

— Csuhaj! — kiáltotta Hegyi tanár, aki egymásután hajtott föl öt pohár bort. — Sőt ihajcsuhaj! Ihajabb és csuhajabb még sohase volt a világon!

Arcát elöntötte a pirosság, a szeme megtelt könnyel és fénnyel. A bor vad rohammal vette be előbbi elkeseredettségének várát és kitűzte rajta a vörös lobogót. Két év óta vágyott erre a mámorra, de nem érhette el. Nem lehetett, nem futotta. Kellett kenyérre, ruhára, keresztelőre és orvosságra. De most a felesége küldte. A felesége mondta neki: Eredj, Miska, most rád fér. Mulasd ki magad! És Miska szót fogadott s ivott. Minden izével érezte a bort s minden izével kapkodott a feledés után. Előbb sírt. Sok-sok könny volt benne lerakodva. Egymásra raktározva, mint egy régi boltban. Poros, pókhálós, avas könnyek. Nehezen, fájva törtek föl, de följöttek mégis. A többi, a fiatalabb már köny- nyebben ért a szemhez. Lehajtotta az asztalra a fejét, úgy sírt. A többiek nézték. Talán értették is. Nem bántották. Nem űztek belőle csúfot, nem zavarták. Wild, a nagy tréfacsináló, még a vállára is tette kezét s szomorúan mondta:

(Folyt, köv.)

\