Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-24 / 44. (787.) szám

Kedd, február 24. •* Miniatűr Eperjes Házasság — Farsangi kabaré — Városi köz­gyűlés — A kommunista párt gyűlésének feloszlatása — Egy 13 éves flu öngyilkos­sága Eperjes, február 23. Dilemmába kerültem. A bennem lakó Testvér nógat, hogy László öcsémről, a poé­táról Írjak, aki miután megúszta a Bruszilov- offenzávát, a hadifogolytáboros Berezovkát, a hómezős Szibériát és cseresznyevirágos Nippont: a múlt héten a házasság szelidebb (ha ugyan szelidebb) vizeire tért. A Riporter ellenben, aki ugyancsak bennem lakik, fi­gyelmeztet, hogy a P. M. H. idegenkedik a családi vonatkozású dolgoktól. Mit tegyek? Töröm a fejemet, közben pedig észreveszem, hogy „nini, hiszen már félig-meddig el is mondottam azt, amit mondani akartam". — Egyébként is — a Mária kongregáció nrísz- szió szakosztályának farsangi kabaréjával, amelynek oly nagy volt a sikere, hogy meg kellett ismételni — vígan indult a Hét. De aztán megkomolyodott az események arca. A f. hó 19-én tartott városi közgyűlésen fon­tos ügyek kerültek tárgyalás alá. Legna­gyobb érdeklődés Bretz Sándor nyug. városi mérnök reaiktiválásának, valamint a közte­mető ügyének tárgyalását kisérte. Ugyané nap estéjén a rendőrség feloszlatta a kommunista párt gyűlését. Komolyabb összetűzés azonban — hála a mindkét részről tanúsított mérsékletnek — nem történt. A legszomorubb szenzáció: egy kis fiú öngyilkossága. Voltaképpen nem is Eperjes szenzációja. Bártfán történt, de a család révén, amelyhez a fiúcska tartozott, a gyilkos fegyver dörre­nése fájdalmas visszhangot vert itt is. Oly szokatlan, oly megrendítő és o'y kínosan ke­serű az eset, hogy bővebben kell foglalkoz­nom vele. Egy 13 éves fiúcskáról — Tokár Emil modrai föszolgabiró és neje Hortulányi Ma­rika gyermekéről van szó, aki önkezével vetett véget életének. Az apa ama szerencsétlenek egyike, akik immár valóságos típust képviselnek. Gyanús volt a régi uralomnak és gyanús az uj uralomnak. Erős szlovák. Tagja a nemzeti demokrata-pártnak s lelkes hive Kramárnak. De -- gyanús. „Magyarón“-gyanus. Mint ilyet, dobá'ják ide, dobálják oda. Az álllamfor- dulás óta hétszer helyezték át s emiatt, de meg a lakáshiány miatt is, jóformán állandó­an távol élt a családjától. Persze ennek az ál­lapotnak a viszásságát megérezte a kis csa­démiát, ahonnan első nagyobb kü'földi kon­certjére Berlinbe merít. Még ugyanebben az évben visszajött hozzánk, ahol akkor fiihar­monikusainkat a nagy dirigens, Richter Já­nos vezényelte. Egy ily hangversenyen (szeptember 17-én) Beethowen G-dur zongo­raversenyének átgondolt, stílusos előadásá­val nagy sikert aratott s Richter annyira ér­tékelte, hogy a következő év elején elvitte Bécsbe (1898 jan. 7.), ahol a filharmonikusok­kal játszott, azután pedig Londonba, ahol Richter saját zenekarával évente több hang­versenyt tartott. Az 1899—1900-as szezon­ban Dohnányi Angliában két hónap a'att har­minckét hangversenyt adott, nyolcat közü­lök Londonban. Ugyanekkor Skót- és Íror­szágban is hangversenyzett. Ugyancsak eb­ben az évben Amerika nagyobb városaiban tizenöt hangversenyt tartott. A következő évben is Amerikában maradt. Erre az időre esik ragyogó szépségű e-moll zongorakon­certjének bemutatása, mellyel megnyerte a bécsi 2000 koronás Bösendorfer-dijat. Nálunk Richter vezénylete alatt mutatták be. Egy évre rá megírta a-moll szimfóniáját, melyet Richter Manchesterben dirigált először. Be­járta azután Norvégiát, Skandináviát, Finnor­szágot, játszik Pétervárott, Párisban s Olasz­országban. Sikerei folytán neve úgy nőtt, hogy 1905-ben a berlini Zenefőiskolára hív­ták meg tanárnak. Mint zenepedagógushoz, a világ minden tájáról sereglettek hozzá a ta­nítványok. A háborús körülmények folytán Dohná­nyi Berlinből 1916 őszén hazakerült s Miha- lovich Ödön igazgató meghívására a Zene- akadémián a zongoratanszak tanára lett. Ta­nári működése kiváló pedagógiai kvalitásai mellett sem volt nagy eredményű, mert eh­hez tehetséges tanítványok is kellenek. Rendkívüli zenei tekintélye folytán elérte, hogy 1919-ben — bár rövid időre — a Zene- akadémia igazgatója lett. 1919-ben a Buda­pesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagyá­vá választották meg, mely pozícióját ma is osztatlan elismerés mellett tö'ti be. Három év óta néhány hónapra Amerikába megy, ahol neve a világ legnagyobb muzsikusainak so­rában is első helyen tündöldik. Iád is, amely az apán, anyán és az öngyilkos fiúcskán kivül még két lánykából állott. A gondolat, hogy a családfőtől elszakitottan kell élniök, állandóan ott borongott a család­tagok kedélyén. Különösen a kis Ferkó, aki imádta atyját, vette szivére a dolgot. Bánkó­dott s nem egyszer panaszkodott hitoktató­jának, hogy „nem tudom miért, de én úgy nem szeretek élni . . 17-én reggel történt. Tokámé a hajnali vonattal Kassára utazott harmadgimnaz'sta leányához s a két gyermeket, Ferkó és a 8 éves Katicát, a cseléd felügyeletére bízta. 7 órakor Ferkó kiment a konyhába a cse­lédhez és reggelit kért tőle. Aztán visszament a szobába és felébresztette hugocskáját: — Kelj fel, Katica, mert én meg akarok halni . . . A kis lány rémülten ugrott ki ágyából. — Feri, de hát mit akarsz csinálni? A fiú válasz nélkül hagyta hugocskája kétsébeesett kérdését s atyjának — távol’été- ben állandóan zárt — Íróasztalát kezdte va­lamiféle szerszámmal (Ferkó, mint mondják, valóságos kis ezermester volt) nyitogatni. Végre sikerü’t kinyitni az Íróasztal fiókját ahonnan atyja revolverét vette elő. Amikor a kis lány bátyjának kezében meglátta a revolvert, oly rettenetes rémület vett rajta erőt, hogy atyjának vetetlen ágyá­ba bujt s onnan nézte, vacogó fogakkal, hogy mit müve! a bátyja. Ferkó pedig ágya elé térdelt, imádko­zott s aztán — „Atyának, Fiúnak, Szentlélek- Istennek nevében" — szivén lőtte magát. Ferkót, szegényt, aki úgy, de úgy nem szeretett élni, már el is temették. Mi pedig, a kis fiú tragédiájának távolálló tanúi, elgondolkozunk. Arról a furcsa világról ás nemélet életről, amelyből még a gyerme­kek is kikivánkoznak ... H. T. A Komáromi lóhaí tinnepslgeh Komárom, február 23. (Kiküldött munkatársunktól.) Mintha a hajdani pozsonyi országgyűlési szessziók tá­madtak volna fel poraikból, azonban nem Pozsonyban, hanem Komáromban- Az egyéb­ként csendes kis város kivetkőzött hétköz- napiságából, hogy hajdan dicső nemzeti múl­túnkat felidézze Jókainak, a város és a ma­gyar faj büszkesége emlékének ünneplésére- Nemzetünk, sőt idegen nemzetek szine-java gyűlt össze itt két napra, hogy lerójja* a tisz­telet és kegyelet adóját Jókai születésére1' századik évfordulóján. A napi szürke esemé­nyek krónikásának tolla csüggedten áll meg, midőn a komáromi ünnepi pompát kell meg­írnia. Komárom városa kitett magáért, nagy fiának emlékét méltóképpen ünnepelte. Az ünnepségek első napja Ámbár a Jókai-centennárium által rende­zett ünnepségek csak szombaton délután kez­dődtek, a váró képe már a délelőtt folyamán igen élénk volt. A különböző irányból befutó vonatok ontják a vendégek tömegeit s az ün­nepség rendezői, Alapy Gyula dr. bizottsági titkárral az élükön ugyancsak hatalmas mun­kát fejtettek ki a százakra menő vidéki és külföldi vendégsereg elhelyezésénél. Az alkonyat beköszöntével fényárban úszott az egész város. Egyetlen ablak sem maradt sötéten, még a legszegényebb kuny­hó is gyertyát gyújtott ablakában. Az utcá­kat hömpölygő tömegek árasztották el. Este nyolc órakor színül tig megtelt a Kultur-palota nagyterme, ahol a Jókai Egye­sület műkedvelői az „Aranyember" előadásá­val nyitották meg a hivatalos ünnepségeket- őszinte fájdalmat okoz az, hogy a derék mű­kedvelők munkájának méltatására bővebben nem terjeszkedhetem ki, ezért röviden csak ennyit: Az előadás, mely hivatásos színé­szeknek is nehéz munkát ad, elsőrendű volt s ennek érdeme Fülöp Zsigmond bankigaz­gatót, a darab főrendezőjét illeti. Mondanom sem kell, hogy a Kultur-palota nagyterme tá­volról sem volt elegendő a közönség befoga­dására. A jegyek már hetekkel ezelőtt el­fogytak és mert egyesek mégis jelen akartak lenni, hazulról hoztak magukkal székeket s örültek, ha egyáltalán bejuthattak. A kitü­nően sikerült előadás éjszaka egy órakor fe­jeződött be­Vasárnap A vendégek javarésze a vasárnap hajnali és koradélelőtti vonatokkal érkeztek meg­Az ünnepi közgyűlés csak délelőtt féltizen­egykor kezdődik, addig van időnk benézni a Kultur-palotába, ahol most teszik az utolsó simításokat a Jókai-kiállitáson. A többi he­lyiségekben lassanként gyülekeznek a hiva­talos küldöttségek s az érdeklődők. Itt Csá­szár Elemért üdvözlik a bencés gimnázium hajdani tanárai, ott Csenged ismeri föl régi tanítványát Sziklay Ferenc dr.-ban, amott a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének küldöttsége körül legyeskednek a magyar jurátusok. Tíz órakor betérünk a református tem­plomba. A vasárnapi istentiszteleten résztve­vők nem távoznak el az Isten házából, ha­nem az ünnepi közgyűlés megnyitására vá­rakoznak. Lassanként gyülekezni kezdenek az ünneplők is. Az előbb említetteken kivül egyenként és csoportosam jönnek Szloven- szkó közéleti vezérfárfiai: Jabloniczky János, Lelley Jenő dr-, Füssy Kálmán, Palkovich Viktor, Holota János, Telek A. Sándor, Fia- che Gyula, Kégl Elemér, Bolemann Jánospé, Schubert Tódor, Ficza József, Hangos István dr-, Kukán Béla, Salkovszky dr., Balogh Ele­mér. Az elnöki emelvényen helyet foglal a Jó­kai centennárium-bizottsága Szijj Ferenc dr- ral az élén, valamint a magyarországi egye­temek, tudományos intézetek, társadalmi és lüvészi egyesületek kiküldöttel Végül be­vonul Bella Metód Mátyás, a kormány kép­viselője, Brychta Ágost megyei főjegyző, Tafferner Gyula dr. zsupáni tanácsos, No- votni Richárd járási főnök, Csizmazia György városbiró, Munka József dr. rend- örtanácsos és Krizs Ferenc rendőrfelügyelő, végül pedig a szlovák irók egyesületének a küldöttsége Bújnák Kornél dr. miniszteri ta­nácsos vezetése alatt. A díszközgyűlés megnyitása Pontosan féltizenegy órakor néma, áhi- tatos csendben fölzendül a komáromi dal­egyesület ünnepi himnusza. Majd pedig Szijj Ferenc dr., a Jókai egyesület ügyvezető el­nöke a következő szavakkal nyitotta" meg a díszközgyűlést: — Nem hirdették próféták az eljövetelét, nem jelezte tüneményes csillag a születését, nem keresték föl napkeleti királyok a bölcső­jét, mégis az eljövendő mester vált belőle, aki a megváltója lett a magyar könyvnek, melyet odavitt milliók kezébe, lelke áldásait jótéteményként osztva bőkezűn gazdagnak, szegénynek egyaránt. És megváltója lett a letört elcsüggedt nemzetnek, amelynek lelke előtt megnyitotta a képzelet menyországát. Alig van magyarul olvasui tudó felnőtt em­ber, aki nem részesült az ő munkáinak ál­dásaiban. akii főid g< ndjaitól n\g nem vál­tott volna akár csak órák tartalmára az ő életének egy-egy csodatétele. Ennek a csoda­tevő Mextrenek századik karácsonyát ünne­peljük ma mi is, a szülőváros népe és Jókai halhatatlan nevét viselő közművelődési egy­letünk. Hanem a mi ünnepünk több. nagyobb és mélyebb a többi milliókénál, ezen a napon, mikor múltba néző szemünk büszkén reá te­kint. Büszkén ismerjük fel benne azt az igazi .magvar nábobot", az! az „aranyereiben, aki lelke dús kincseit osztogatja pazarul, aki maga a „lélekidomár", mert egés.z nemzedék lelkét idomítja át, akinek betűi azok a „fekete gyémántok", melyek egy némáét soha el nem értéktelenedő közkincsévé váltak. Nagyobb a mi ünnepünk, hiszen mi, azj „elátkozott csa­lád" ö általa lettünk ..gazdag szegények", gazdagok, mert szegénységünket az ő dicső­ségének Soha el nem múló fénye aranyozza meg. Magyar panteonnak nagy szellemlakosa nézz le most hozzánk, nézz te is le ide j T« városodra, melyre most országok szeme ce- kint. íme: nyugat, kelet, észak, dél kü'döttei ( hódolnak itt együtt nagy emléked előtt- Test­vérek jobbja '-'a. -fik forró VézszorFásba és nemzeten találkozna*, hogy a kultúra sz n nevében békejobbot nyújtsanak egy­másnak­Üdvözölte Jókai családjának jelenlevő tagjait. az államkormány képviselőjét, az országgyűlés és a helyi hatóságok kiküldöt­teit, a magyarországi és szlovenszkói irodal­mi és kulturcgyesületek képviselőit. A közgyűlés színhelye, mint már említet­tük, az Isten háza s igy csak a jelenlevők szemének örömragyogása árulja el némikép­pen azt a lelkesedést, mely a megnyitó sza­vak nyomán fakadt, tapssal azonban nem profanizá.lják a jelenlevők a szent helyiséget- Ez a néma csönd kíséri egyébként az egész ülést. Üdvözlő’ táviratok Alapy Gyula dr. titkár fölolvasta ezután azoknak a névsorát, akik az ünnepségen sze­mélyesen nem vehettek részt. Üdvözlő táviratot küldött: A köztársaság elnöke magyar nyelven, amelyben kimentette magit, hogy az ünne­pélyen meg nem jelenhetett. A szenátus nevében Donáth Vencel elnök. — Az önök nagy szülöttje kiváló müvei­vel szemben tiszteletem fejezem ki, mivel az ő hírneves irodalmi munkái közismertek és igen nagybecsüek. Tomasek Ferenc, a képviselőház elnöke: — Teljes sikert kívánok ezen ünnepély­hez és hódolok ama kul túr jelenség előtt, aki­nek müveivel sikerült nemzetének nevét, úgy­szólván az egész müveit világban ismertté tenni, ami igen kevés embernek adatott meg. A diplomáciai karból meleg üdvözletei küldött a prágai pápai nuncius, Nagybritannia, Németalföld, Japán, Lengyelország prágai követei. A lengyel követ kimentette magát és azt írja: — Annyival is inkább sajnálom, mert a nagy iró működése hazámban is is­meretes és nagyrabecsült és magam is nagy csodál ója vagyok. Ezenkívül a görög és a magyar követ küldött meleg üdvözleteket. Pálóczy Czinke István püspök, a refor­mátus konvent elnöke, gyönyörű levélben fejezte ki hódolatát Jókai előtt úgyszintén Srobár Lőrinc dr., a szlovák írók egyesületé­nek elnöke Jókai nagy szellemének hódolatát fejezte ki. Üdvözlő iratokat és táviratokat küldöttek még a Szepesmegyei történeti tár­sulat, a Rimaszombati polgári kör irodalmi társasága, a losonci Madách-társaság és El­lenzéki Sajtóiroda. Léva és Érsekújvár váro­sok közönsége, a Szlovenszkói Képzőművé­szek Egyesülete, a Pozsonyi Orvos és Termé­szettudományi Társulat, a lekéri katolikus Tanítókor közgyűlése, a Magyar Asszonyok nemzeti szövetségének debreceni egyesülete, a kassai katolikus olvasókör, a 'katolikus le­gényegylet, a Sajó vidék szerkesztősége, Tóst Barna kassai kanonokplébános, Jamniczky Ottokár volt komáromi zsupán, Mattyasov- szky Elemér, Késmárk. Ugyancsak betegsége miatt mentette ki magát Szent-Ivány József és Körmendy-Ékes 1 rajos dr. Az ünnepi közgyűlés következő pontja ifj. Gergely! József szavalata, aiki Boríka Géza doktornak „Jókai szelleméhez" cimü költeményét adta elő nagy hatással. ] Az emlékbeszéd Ezután Erdélyi Pál, az országos Jókai- centennárium bizottságának elnöke tartotta meg nagy irodalomtörténeti és esztétikai fel- készültségre valló emlékbeszédét. Jókai nyel-! ve minden magyar Írónál gazdagabb, plasz­tikusabb, fantáziája páratlan. Költészetének alapvonása az etikai tisztaság és a mélyen gyökerező nemzeti érzés, melyet szülőföldjén szerzett. Ez a város mindig nemzeti és vallá­Grand Restaurant I Prága, CeSeimá ul. 13 MM Francia étterem, 9 y>Wo7 télikert, I ■^1^1 kárékáz, i ffflflpp helyiségek zártkörű I „ „ társaságoknak ^f/TAURA^ me^nyili. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom