Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-21 / 16. (759.) szám
Szerda, január 21. 5 Mennyi! nyom az egész emberiség? Ilyen számításokkal is foglalkoznak Prága, január 19. Természetesen Amerikában foglalkoznak ilyen számításokkal. Kiszámították, hogy az egész emberiség együttéve mennyit nyom. Az eredményt lekerekített számokkal fejezték ki, mert egy pár métermázsa ide-oda nem számit. Egy ember súlya átlag 60 kilo- gram. Ennél fogva az egész emberiség 94 milliárd kilogrammot nyom. Ezt a súlyt 120.000 tehervonat, melyek mindegyike 50 kocsiból áll, tudná számtani (ha a világon 6 millió teherszállító kocsi fölött rendelkeznénk!). Iy módon az egész emberiséget be- vagonirozha’tnánk és a vonat nem is volna túlságosan hosszú: csak egyszer övezné át a földet Érdekesebb a számítás, ha az emberiség súlyát a föld súlyával hasonlítjuk össze. Az emberiség 90 kilogram milliárdnyi súlya a föld összsúlyának csak 66 billiomod része. Ezt a kis számot nem tudjuk elképzelni, sőt minden hasonlat lehetetlenné válik. A különbözet körülbelül olyan, mint egy pehelytoll és egy amerikai felhőkarcoló között. Mivel annyi vagonunk nincsen, hogy az emberiséget egy vonatra ültessük, csomagoljuk be egy nagy ládába. Ha minden emberre 170 centiméter magasságot, 40 centiméter szélességeit számítunk és az embereket he- ringek módjára egymáshoz préselnénk, a láda 675 méter hosszú széles és magas volna. Ilyen kevés? Gondolja önkéntelenül az olvasó. De a statisztika újabb meglepetéssel szolgál: ha az egész emberiséget egy helyen egymás mellé állítanánk, nem kellene nagyobb tér, csak egy olyan, amely 13 és fél kilométer hosszú és széles. A tér tehát 52 kilométer terjedelmű s egy jobbfajta autó egy óra alatt az egész emberiséget könnyen körül roboghatná. Így bizonyosodik be, hogy az emberiség a világegyetemben igazán csak egy porszem. • Épp ilyen érdekesek az időbeli számítások. Minden ember életének egyharmadát átalussza. Továbbá három és fél évig megszakítás nélkül eszik, ha a*z összes étekzések időtartamait összegezzük. Hihetetlen elképzelni, hogy valaki három és fél éven keresztül megszakítás nélkül eszik! Mégis minden ember,- aki 60-ik életévét elérte, összesen ilyen hosszú ideig étkezett, mert naponta az összes étkezésekre egy óra időtartamot kell számítani. Ez nem túlzott számítás, sőt bizonyos, hogy az erős evők sokkal többet falnak föl saját életükből. Minden ember másfél évig öltözködik, minden beretvált arcú arcát teljes négy hónapig fedi a szappan. Milyen tékozlóak vagyunk és hogyan dobálódzunk éveinkkel. Senkisem gondol arra, hogy naponta elvesztett öt perc egy közönséges átlagéletben teljes elvesztett két hónapot jelent A prózai piramisok Kairó, január hó. A rendkívül csinos, előkelő, de sajnos romantikus hajlamokkal biró asszony kérésének engedve, végre mégis csak rászántam magam arra, hogy holdvilágnál megtekintsem a piramisokat. Szerinte: „Senki sem tudja elfelejteni, hogy egyszer a piramisokat holdvilágnál látta.11 Később rájöttem, hogy a „Baedecker“ ezzel a mondattal zárja a piramisokról irt fejezetet. Az éjszakát tehát ott töltöttem a csodák lábánál és másnap, a kairói nagyszálló halijában illatozó tea mellett, egy álmatlan éjszaka nyomaival arcomon, parancsra elmondtam a kirándulás történetét: — A nap lenyugvóban volt és megaranyozta az évezredes óriásokat — kezdtem, mert a hölgy romantikus hajlamaira gondoltam — és én ott ültem Ch-eops király óriási sírboltja előtt. Magam voltam. Egyedül a múlttal. De egy arabs gyerek szkarabeuso- kat és vaiódi ékszereket ajánlott megvételre. Ezeket Berlinben készítik és itt adják el. A kölyök nem ment le a nyakamról. Kövekkel dobáltam meg. de csak akkor sikerült eltalálnom, amikor közelebb merészkedett, hogy látképekkel ostromoljon. Fejen találtam, mert üvöltve elrohant a pusztába ... — Beszéljen a holdfényes piramisokról!- — szakított félbe a hölgy. — Igen... kérem... Tehát egyedül voltam Chebps királlyal. Micsoda hatalmas ér zés! Valami egész testemet megbizseregtette ... Egy oroszlán hangja hallatszott a távolból a bizsergés erősbödött... Nem tudom, miért, de eszembe jutott egy mondás, amit egy berlini kabaréban hallottam: „Milyen bölcs dolog, hogy az oroszlánok a pusztáiban tartózkodnak és a bolhák az ágyban.“ És pont ebben a pillanatban rájöttem a bizsergés okára: sivatagi bolhák lakmároztak rajtam — belőlem. Szegények — gondoltam — milyen sokáig kell várniok, mig egy jó! táplált európai idetéved... — A piramisok! — utasított rendre a hölgy és kissé odébb ült. — Igen... kérem! A nap leáldozott és a csillagok úgy ragyogtak, mint az ön szemei, nagyságos asszonyom! Hold nem volt- Megindultam a piramis felé. Aliig léptem egyet, egy gödörbe estem. Kimúlsz tant. öt lépéssel odébb uj gödörbe estem. A tizedik gödörnél valaki megragadott, arcul ütött és angolul ordította, hogy gazember vagyok. Villanylámpát szegeztem neki. A gentleman pisztolyt szegzett nekem. Végre megtudtam: angol tudós, aki azt hitte, hogy francia tudós vagyok. Ö évtizedek óta itt bujkál és abban a veremben tölti az éjszakát, amelyet a tudomány dicsőségére két kezével ásott ki. Tutankbament keres. Harmincán, negyvenen vannak ők tudósok; sok a tudós és kevés a fáraó. Mindegyikük legalább egy fáraót szeretne fölfedezni és olyan féltékenyek egymásra, hogy revolvert szegeznek egymásnak. Pedig a tudomány nemzetközi valami. Mikor látta, hogy nem vagyok tudós, megosztotta velem szerény vacsoráját, mely fügéből és viszkiből állott. Mikor megkérdeztem, mit fedezett fel eddig, nemcsak a fejét vakarta, ügy látszik, ő is csak bolhákat fedezett föl... — Hagyjon már fel velük ... — kér az asszony. — Pardon... Végre is megindultam, hogy fölszólitásának eleget téve, fölkeressem a szfinkszet. Hatszor is megkerültem Cheops király piramisát, de nem találtam meg, amit kerestem. Lehet, hogy a vlszki tette. Bizonyos az, hogy nem láttam belőle semmit. Ellenben a hetedik kerülőnél a piramis sarkából egy nö jött eiö •. • — Ah, — sóhajtott föl a hölgy — végre... —... De ebben a Pillanatban előbujt a hold és én megláttam a nőt: hetven év körül járhatott. De lehet az is. hogy Cheops király kedvese volt. Egy tevét ajánlott föl nekem megvételre. Nem vettem meg, de a nő addig unszolt, amig ráültem a tevére, amely vele együtt elvitt az autóbusz állomásáig. Az egész utón a lábamat nyomkodta, mert lefordultam volna. így érkeztem vissza Kairóba. — Ez az egész? — kérdezte csalódva a hölgy. — Igen, — mondtam. — Aki a piramisokat a holdvilágnál látta, ezt a látványt nem felejti el soha többé. — A versek zengő papnőjének, N. TessKóri Nóra asszonynak — Lenge szóra, lenge rímre: lengve szálljon, mint a pille, Lengve szálljon, szétsuhanva, mint a harmat száll a Napba, Halkan, csendben, láthatatlan . . . Rlgófüttyös, nyári reggel szálljon a madársereggel, Szálljon a madársóbajjal, lengjen lágy árvái ányhajjal, De ne jajjal, sose jajjal ♦ . . Merre száll, pillénél szebben, merre jár, fii se rezzenjen, Aranyporral megcsillanjon, fénytelen el mit se hagyjon, Hangtalan el kit se hagyjon . . . Merre visz nyom nélkül útja, a nevét meg ki se tudja, Csak suhanjon, szálljon egyre, tág vizekre, nagy hegyekre, Ha röpít] játszi kedve . . . • .. Lenne a tavaszi áldás, csüggedöknek lélekvá’fás, Gőgösek elkábltója, Illatát amerre hordja, Víg magát amerre szórja . . . . . . Egy tekintet, vagy egy dallam, lenne sose halott dalban Víg kacaj, vagy csók zenéje, kézfogások könnyű kéje, Eltek édes mákony-mérge . . . Dal legyen, szomjas, esengö, s csengve szóljon, mint a csengő, Csengve szálljon a szivére kinek kínnal hull a vére, Kinek huH a szive vére . . .---------Csak: Le nge szóra, lenge rímre, száUjc" A"y, miként a pille, Szálljon úgy, mint a sóhajtás, mit tán soha meg se hall más, Mit tán soha meg se hall más • . . (Kolozsvár) Jakab Géza, A zátony — Nagyon sápadt vagy, öregeim! Barátom nem felelt. Négyórás e'keseredett kártyacsata követte megjegyzésemet. Azután hazafelé indultunk, mint mindig. Rendszerint szótlanul haladtunk egymás mellett, mert a partik nagyon lefoglalták az agyat. Egy mel'.ékutcánál megszorítottuk egymás kezét és utaink másnapig elváltak. Ma másként történt- Barátom megállt és láttam, hogy elsápad. Vártam. Mintha csak nagyon nehezen tudná áttörni a hallgatás falát, úgy zilált <a tüdeje. Azután ezt mondta: — Nekem ma nincs otthonom. Barátom hosszabb idő óta egy asszonnyal élt együtt. Nagyon boldogok voltak. Nem értettem tehát a doígot. Mégis azt feléltem: — Akkor gyere fel hozzám. Nem akart. Félt- Ha®a akart menni, de nem '-olt otthona. Elmentünk egy kurtakocsmába. És azután hirtelenül úgy tört elő belőle a szó, mint a hegyipatak, ha az akadályt legyőzte: — Tudod, hogyan éltem vele. Nehezen hódítottam meg, nagyon nehezen. De épp ezért tartós volt a — viszony. Azután összeálltunk. Boldogok voltunk Az asszony elfelejtette, hogy szerette vo’t a bárt, a zenét, a táncot és azt. hogy ragyogott, hogy udvaroltak neki. Boldog volt kis otthonában. Minden apró örömnek tudott örülni- Es tudod, hogy én minden igyekezetemmel azon voltam, hogy minél több örömet szerezzek neki. Féltem ettől a boldogságtól . . . eleinte . . de azután megnyugodtam. Láttam, hogy at asszony szeret, éreztem, hogv boldog. Ereztem: nem ke” neki több kaland- Elmúlt az attól tartó tételem, hogy egy napon . . . Elhallgatott. Láttam, mint szorítja össze fogát, hogy elharapja a szemébe szökő fájdalma’. Aztán folytatta' — Tegnap este vacsora után egymás m"' ültünk és hallgattunk. Tudod, hogy boldog emberek szeretik a hallgatást. Az asszony úgy ézett rám, ahogyan műidig sz-ckot't: kedvesen, szeretettel. Simogattam a kezét, a haját . . . Ma régiéi csendes, meghitt vigsággal mentem el háziéról. Az irodában kicsomagoltam Irattá skáma-t é egy levelet találtam benne ... ezt itit . . . És barátom egy levelet adott át, amelyben ez áll't: „Kedves barátom, nem élhetek többé magával- Nem szeretek mást. mégse-m tudok magával élni. Né kérdje, hogy miért? Szeretettel köszönt öm.“ — Érted ezt? Érted ezt? — lihegte baráton,. És én csendesen válaszoltam: — Igen. Hajód a boldogság zátonyán megfeneklett. Érted ezt? Nem értette. És e^en az éjszakán nem aludt sehol. Elment, hogy megtalálja ennek a szónak az értelmét: A boldogság zátonya. Neubauer Pál. — (Bratianu Londonban.) Bratianu román miniszterelnök több heti ts’rtózkodásr/’ Londonba érkezett. A Reuter-irodának kijelentette, hogy a hadi adósságok és bizonyos kérdések rendezése céljából érkezett az angol fővárosba. — (Taussik képviselőt meglopták.) A Slov. Vychod értesülése szerint Taussik Her- mann képviselőt ismeretlen tettesek meglopták a vonatban, alvás közben, amidőn Prágából Kassára utazott. A tettesek elvitték a képviselő irattáskáját, amelyben bizalmas iratokat vitt — (Református vallásos este Komáromban.) Komáromi tudósítónk jelenti: Vasárnap élénken látogatott vallásos este volt az ősi református kollégium termében, melyen közreműködtek: a főgimnáziumi vonós zenekar, Nagy Marika és Jankulár Manci énekszámokkal, Rozsa Pál és Kelemen Juliska mélyein át- érzett szavalatokkal. Galambos Zoltán segédlelkész külföldi útjáról mondott el érdekes tapasztalatokat. Az estét Zsemlye Lajos lielyet- tcslelkész bibliamagyarázata és gyönyörű imája fejezte be. — (Változások a Reggelnél.) Pozsonyi tudósítónk jelenti: A Reggel cimü kormány- lapnál újabb személyi változások történtek. Nemrég a felelős szerkesztői tisztséget Hor- nyánszky Aladár dr. evangélikus teológiai tanár vette át, de már akkor „leépítették" a szekesztőségi létszámot és két munkatársat elbocsátottak. Most egészen váratlanul három munkatársat küldtek el a Reggeltől: Újvári Pétert, Darvas Henriket és Faragó Sándort, akik a Reggel föerősségei voltak. A helyettes szerkesztői állást Bihari nevű újságíróval töltik be és a B. Z. am Abend megszűnt német kormánylap egyik magyarul tudó munkatársát szerződtették. — (Botrányos állapotok Pozsony város erdejében.) Pozsonyi tudósítónk jelenti: Két pozsonyi városi tanácstag vasárnap künn járt i Vaskutacska nevű kirándulóhelyen, ahol a város erdei vannak. Pozsony városa a favágási munkálatokra Trencsénből hozatott ide csóvák favágómunkásokat, akik tíz korona napszámért dolgoznak. A két városi tanácstag a munkások helyzetét a legsiralimasabb- nak találta. Alvóhelyül a munkásoknak egy nyitott veranda szolgál, ahol rothadt szalmazsákokon ruhástól alszanak. Minden higiénikus szempontot sutba dobtak, úgy, hogy a csodával határos, hogy valami ragályos betegség nem ütött ki közöttük. A napi tiz koronából kilencet élelmezésre fordítanak, úgy, frtgy naponta egy korona marad nekik ruházatra stb. A két városi tanácstag sürgős beavatkozást kért hétfőn a városházán. — (A Felvidéki . Egyesületek mulatsága Budapesten.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Felvidéki Egyesületek most tartották táncmulatsággal egybekötött rnüso- - s estélyüket a budai Vigadóban, amelyet ez alkalommal kétezer ember töltött meg. A : ulatság főrendezője Juhász Béla dr. munkaügyi felsőin rósági tanácselnök volt és az 5 .revéhez fűződik a nagy siker. Az estélyen a legkiválóbb budapesti színművészek szerepeltek. (Zárt tárgyalás a Roboz-ügybert.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Roboz-pörben ma zárt tárgyalást tartottak, amelyen a kormányzósértés, valamint a hűtlenség és hazaárulás vádja ügyében folytatták le a bizonyítási eljárást. Több tanút kihallgattak. — (Eljegyzés.) Büchler Miksa fatermelő, Turócszentmárton, eljegyezte Blumenthai Magdát Hatvanból. — (A Nótás kapitány Érsekujvárott.) Az érsek újvári róm. katolikus kör 1925 február 1-én, vasárnap, este 8 órai kezdettel, a Katolikus Kulturo thon-alap javára az „Arany Orosz!án“-szálló nagytermében zártkörű, szinielőadással egybekötött nagy farsangi estélyt rendez, amelyen színre kerül Farkas Imrének háromíelvonásos operettje, a Nótás kapitány. A főszerepeket Szombathy Rózsi, Gottgeisel Béla, Holota Lajos. Bijeszik Gyula. Honfy Etus, Horváth Gyula, Horváth István. Farkas Ferenc, Stiaszny Manci iátszák. TÁRSASÁG drótnélküli telefonállomások berendezésére SZÁLLÍT: Készülékeket az összes európai radiókoncert, opera, tőzsdei-, ujsáf és sporthírek felvevésére Központi iroda: PreSov-Eperjes, Masarykova 37 Telefon: 71 és 71a Laboratórium: New-York, Sekond ave 1585 Eperjes, Sabinnovská 2 Rádióamatőrök részére alkatrészek állandóan raktáron __________________________________ Mii ben idő €% Mélyebben fekvő helyeken ködök. Hegyes vidéken szél, a hőmérséklet fokozatosan leszáll.
