Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-10 / 8. (751.) szám

Vasárnap, január 11 ■ végleges kibékülést, hasznos dolgot azonban már nem lesz képes alkotni, ahogyan eddig sem tett semmit. Egy c§ciiMrf$3iadnag0 iiiegggiiüolSa. Kirabolta, íeidarabolía és a Dunába dobta leiescie ndvarlófáf Nem sürgős a parlament összehívása A parlament összehívásának napja még nincs megállapítva, ami egyébként nem is sürgős, mivel az elintézésre kerülő anyag nem olyan nagy. Mint már megmondottuk, új nagyszabású törvények alkotásába már nem fog kezdeni a nemzetgyűlés, legfeljebb a határidőhöz kötött törvények lesznek el­intézve. Kétségtelen, hogy ezek közül a bér­lőik védelme és az építkezési mozgalom álla­mi támogatása igen nagyfontosságu, de nincs okunk kételkedni abban, hogy ezekre vonat­kozólag megtalálja a koalíció a kiegyezés út­ját, ámbár a cseh nagytőkések pártjának ifjú képviselője, Samek dr. nagy dühösen megfor­gatta feje fölött a csatabárdot: a nemzeti demokraták nem engedik meghosszabbítani a bérlők védelméről szóló törvényt. Ezt a fe­nyegetést senki sem veszi komolyan annál is kevésbé, mivel egy uj. ifjú és bohó szájából hangzott el. Annyi bizonyos, hogy a bérlők védelme némi csekély módosításon fog át­menni, igy a felmondási okok megszaporod­nak, a házjavitási költségek Pontosabban lesznek megállapítva, a bérlők védelme azon­ban megmarad. Ugyancsak megmarad — változtatás nélkül — az építkezési mozgalom támogatásáról szóló törvény is. Minden egyéb, amit a szélsőséges pártok sajtója ál­lít, merő kombináció, melyet a koalíciós „testvériség" érzelme füt. r i Ártalmatlanná tett feetörőbanda Nyitra, január 10. (Saját tudósítónktól.) A nyitrai csendőr­ség a közelmúlt napokban letartóztatta fiayek Henrik és Zá-borsziky Sándor rovott- multu betörőket, valamint Markstein Malvin nyitrai asszonyt. A letartóztatott betörők több nyitrai betörés elkövetését beismerték. Marksteinné lakásán házkutatást tartottak, amelynek során sok értékes lopott tárgy ke­rült elő. Megállapították, hogy a csendőrség egy nagystílű betörőbanda tagjait tette ártal­matlanná. A letartóztatottak beismerték a Ferenczy József nyitrai pap és Csemyán- szkyné kárára elkövetett betöréseket. A lo­pott holmi egy részét Nyitrán, másik részét Érsekújváron értékesítették. A csendőrség Érsekújváron is házkutatást tartott, ahol több tárgyat foglalt le. Amint illetékes helyen érte­sülünk, a csendőrség olymódon szerzett tu­domást arról, hogy kik voltak a betörések tettesei/ hogy január 6-án Érsekújváron le­tartóztattak egy fiatalembert — akinek ne­vét a nyomozás sikere érdekében egyelőre nem közölhetjük — és ez a letartóztatott a vallatás során elszólta magát, majd amikor látta, hogy már úgyis „minden mindegy", részletes beismerő vallomást tett és e beis­merő vallomás alkalmával nevezte meg a fentieket, mint a nagystílű banda tagjait. A borzalmas gyilkosságra felesége bírta ra — Egy mészáros mesteri lemészároltak — ííetvea millióval és éleiével fizette meg a meg sem kezdett pásztorórát Budapest, január 10. (Budapesti szerkesztőségünk • telefonje­lentése.) Tegnap este a Csepel-szigetcn az éjjeli őr egy egyenruhás emberre lett figyel­mes, aki gyanús csomagokat dobált a vízbe. Az, éjjeli őr hozzálépett és megkérdezte, hogy mit dobál a vízbe. Az illető ekkor felfedte ki­létét. Lédereir Gusztáv csendőrhadnagy Volt, a csepeli csendőrség parancsnoka. Nyugod­tan válaszolt az éjjeli őrnek és azt mondotta/ hogy kutyája hulláját dobja a vízbe. Az őr nem gyanakodott tovább, hanem otthagyta a parancsnokot. Röviddel a csendőrtiszt eltávozása után egy véres zsakettet találtak a Duna parton, mire gyanút fogtak. Az éjjeli őr' jelentést tett a különös leletről a budapesti rendőrségnek, amely nagy titokban megindította .a nyomo­zást. Röviddel utóbb a víz partraveteííe a csomagokat, amelyet kibontottak és ekkor kiderült, hogy abban félig oszlásnak induló huliadarabok vannak. Erre a főhadnagyot letartóztatták. Ugyanekkor a detektívek kiszálltaik a főhad­nagy Tölgyfa-utcai lakására, ahol kihallgatás alá vették a főhadnagy feleségét. A házmes­ter elmondotta a detektiveknek, hogy néhány nap előtt Lédererné elkérte tőle a padláskulcsot és a késő esti órákban kof­fert cipelt fel férjével együtt a padlásra. Hogy történi a gyilkosság? Az asszony tagadott és semmiről nem akart tudni, később azonban mindinkább be­lezavarodott a mondanivalóiba és amikor a detektívek felszólították, hogy menjen fel ve­lük együtt a padlásra, megtört. Elmondotta, hogy néhány nappal ezelőtt, szerdán délután ná­luk volt egy régi ismerősük, Ka de lka Fe­renc budapesti hentesmester. Csendesen beszélgettek, majd a főhadnagy lement sé­tálni Ekkor Kadeika szerelmi ajánlattal hal­mozta el az asszonyt, aki mindenképpen tiltakozott Kadeíka ajánlatai el'en. Kad lka azonban erőszakoskodott és áíöVíe az asszonyt. Ebben a pillanatban tért haza Léderer Gusztáv és mikor meglátta ezt a jelenetet, előrántotta revolverét és bele­lőtt a Ijentesbe. Feldarabolják a hűl-át A golyó Kadeika nyakszirtjén fúródott be és nyomban megölte. Léderer a hullát kici­pelte a konyhába és ott egy konyhakéssel darabokra vagdalta. A hufladarabokat papirosba csomagolták, majd ezt vászonba burkolták ás a kis cso­magokat kofferben helyezték el. összesen öt kofferben rejtették el a gyilkosság áldo­zatát. ezek közül kettőt tegnap éjjel a Margit-hid- ról a Dunába dobtak, kettőt Csepelen hajítot­tak a vízbe, egy koffer pedig még fent volt a padláson. A detektívek felmentek az asszonnyal a padlásra és ott tényieg meg is találták a koffert, amely te­le volt már oszlásnak indii’6 hullatíarabok- kal. Az asszonyt nyomban letartóztatták és bekísérték a renídőrfőkapiíányság bűnügyi osztályára. A bűnügyi osztály valamennyi detektiv- je nyomoz e hihetetlen bűnügyben, amely lázas izgalomban tartja az egész fővárost. A mai reggeli lapok hat-nyolc oldalas tudósí­tásokat közölnek a bűntényről, amely a ma­gyar kriminológia történetében ritkítja pár­ját. A gyanút az terelte Lédorerre, hogy a Cse- pel-szigefen gyanús csomagokat hajigá’t a Dunába, de ez talán nem lett volna per­döntő bizonyíték, ha a főhadnagy izgatott­ságában nem hagy egy véres zsakettet a Duna partján. Tegnap a késő éjszakai órákban a rend­őrség hozzákezdett a gyilkosság elkövetői­nek kihallgatásához. Megállapították, hogy két koffert a gyilkos főhadnagy öccse: Léde­rer Sándor bankhivatalnok is segített a Mar- git-hidra cipelni. Léderer Sándor kihallgatása alkalmával azt vallotta, hogy nem tudta mi van a csomagokban, mert bátyja azt mondot­ta neki, hogy könyvek vannak benne. A bűntényről semmit sem tud. A meggyi’koltnál száz millió volt Közben Kadeika családja értesítette a rendőrséget, hogy a. hentesmester, mikor szerdán délután el­távozott otthonról, száz millió koronát vett magához, azonfelül felbecsü hetrtlen érté­kű ékszerek voltak nála. A főhadnagy ta­gadta, hogy látta volna ezeket az értéktár­gyakat, Felesége hasonlóan vallott. Léderer Sándor, a gyilkos öccse azon­ban perdöntő vallomást tett. Kijelentette, hogy csütörtökön délután Léderer fe’esége hat­van mil’ió koronát adott 'át neki, hogy azt megőrizz^ Ezek után kétségtelen, hogy rablógyilkosság történt, mert sem a főhadnagy, sem felesége nem tudtak számot adni arról, hogy honnan jutot­tak ilyen nagy Összegű pénz birtokába. Ami­kor a terhelő vallomást a gyilko-s pár elé tár­ták, mindketten elsápadtak, de megmaradtak tagadásuk mellett. A rendőrség p hatvan mil­lió koronát lefoglalta, az ékszereknek, ame­lyeknek pontos leírását a Kadeika család kö­zölte a detektivekkel, még nem sikerült nyo­mára jutni. KI darabolta fel a holttestet? A detektívek faggatására Léderer azt valotta, hogy akkor lépett be a szobába, mi­kor Kadeika feleségét meg akarta ölelni. Ezen annyira fölbő szült, hogy elveszítette eszét* kirántotta revolverét és agyonlőtte felesége csábítóját. Amikor Kadeika meghalt, nem tudta nézni a hullát és kirohant a szobából. Néhány perc múlva érkezett vissza és akkor fele­sége már hozzákezdett a bűntény nyomai­nak ©{tisztításához és a hulla feldarabolá­sához. Ezzel szemben Lédererné azt vall­ja, hogy ö volt az, aki a gyilkosság után a konyhába sietett és mikor visszatért a szo­bába, férje akkor már javában darabolta Kade’ka holttestét. Ekkor már le volt vág­va a meggyilkolt hentesmester feje. A hul­la feldarabolását férje végezte el és ö csak a becsomagolásnál segédkezett neki. Újból vall a gyilkos felesége Ma délben újból kihallgatták Léderernét, aki a rendőrségen elmondotta, hogyan ismer­kedett meg Kudelkával, majd azt, hogy a kérdéses estén miként ostromolta Kudelka szerelmével. Közben hazajövő férje a szom­széd szobában helyezkedett el. Kudelka to­vább ostromolta, mire férje bejött és lelőtte a hentesmestert. Én ekkor kimentem a konyhába — foly­tatta vallomását — majd újból bejöttem a szobába és feltöröltera a vért. Férjem rámparancsolt, hogy darabol­juk fel a hullát. Ellenkezés nélkül engedel­meskedtem és egy bárdot meg egy kony­hakést hoztam be a szobába. A holttest feldarabolása fél tizenkettőtől hajnali Öt óráig tartott. Hajnalban a hulladarabokat bét kofferbe csomagoltuk és a Fálfíy-téren ezek közül négyet behajitottunk a Dunába. A másik három koffert sógorom, Léderer Sándor segítségével, akinek azt mondot­tuk, hogy a kofferekben, könyvek vannak, Csepelre cipeltük. Férjem egyet be is hají­tott a Dunába, a másik két koffert azon­ban én nem tudtam a vízbe dobni, mert az éjjeli örök figyelmesek lettek. Erre a két koffert visszavittük és a padláson rejtet­tük el. Izgalmamban sógoromnak elárultam a gyilkosságot és ekkor biztam rá a hat­van millió koronát, ami Léderernél volt és amit elvettünk tőle, megőrzés végett. Ku­delka duplafedelü ezüstóráját, aranyláncát és két brilüánskövekkel ékesített gyűrűjét elrejtettem. Bőr cigarettatárcáját azonban elégettem. Lédererné vallomása alatt rendkívül ideges volt és többször félbeszákitva elő­adását vizet kért. Helyszíni szemle. A rendőrség ezután Léderernét a gyil­kosság színhelyére szállította, ahová néhány pillanat múlva megérkezett a Margit-köruti katonai fogházból Léderer Gusztáv is. A detektívek a helyszínen előbb Léderert hall­gatták ki. A főhadnagy elmondotta, hogy felesége költekező életmódja vette rá a gyilkosságra. Felesége volt az, aki felbuj­totta a bűntényre és ő nem tudott ellent­Kedd: SZOMBATHY V. VIKTOR: A vak és a verkli­Szerda: GEORGES BOUTELLEAU: Áhítat. (Vers.) — MIRA VIOLA: Látogatás a weimari Liszt-házban. Csütörtök: BOLEMAN JÁNOSNÉ ZORKÓCZY ATALA: Szellemi dézés. Péntek: CHOLNOKY LÁSZLÓ: A zöldkilences története. Szombat: SCHÖPFLIN ALADÁR: Mécs László uii verseskönyve. Vasárnap: PALÁGYI LAJOS: Parittya. (Vers.) URR IDA: Futok, futok holdtalan éjszakák után. (Vers) — NYÁRY ANDOR: A hagyma. -------------..............................■ ■■ ■ — Tél i este... Téli est. Az ablakomba szél dobálja bókezét. És a kis piros fotelben ülök árván, szomorún. A sarokban pici ostor, kis aufyü, meg I.intaló, Messze ment a kis gazdájuk, kisbarátem . . . kisfiam . . . A kályhának rőt sugára pirosítja arcomat. Felemás-szinii bohócka a sarokból rámteklnt. A pohárszék tetejében még az Ö bögréje áll, — Lassan megfőzöm teámat, abba öntöm s megiszom • .. % ♦ Spmlyó Zoltán. A világit© emberek — A Prágai' Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Lőrinczy György. Sarkig érő feliét vászoulebernyegben ült a verandán a festőállvány előtt és hosszasan bámult a félig bemázolt képre. Pálfay Lucián rendszerint ilyenkor élvezi, kora reggel, az ihlet izgató gyönyörét. A térdére könyökölt. Jobb kezéből hanyagul csügg alá az ecset, bal kezében a palettát szorongatja. Majd ol­dalt fordul a feje és szeme a fasorba mélyed, ami a veranda alatt, a parkon túl húzódik el. Nem is sejtette, hogy a háta mögött valaki ólálkodik. Pedig a jövevény könnyű, mint az illat és szép, mint . . . igen, olyan szép, ami­lyen egyetlenegy lehet a világon: Ö. — Fia­tal hölgy, két hét óta a Pálfay Lucián felesé­ge. Kék pongyolája csupa csipke, ami szinte összeomlik karja, válla és nyaka fehér havá­val. Nedvesen csillogó kék szeme: maga az ég; ártatlan, derűs és mosolygó. Mozdulata, lépése, hajlékony alakjának minden mocca­nása csupa báj, ritmus és grácia. Lábujjhe­gyen oson a művész háta mögé és két pici kezével letakarja a férfi elbámuló szemét. — Találja ki, hogy ki vagyok! Lucián elmosolyodott. — Gyermek! Letette a palettát és megsimogatta a szemére tapadt fehér kezecskéket. — Mintha magát össze lehetne téveszte­ni bárkivel is, Hedvig! Mintha volna még a világon más ilyen kéz! Ilyen hang! Ilyen szem! Ilyen . . . A kis Hedvig odaptoppant elébe és azt a pici kezet odakulcsolta a férfi nyaka köré. Szép fejecskéjét fölnyujtotta hozzá, ’ ""n Csókoljon meg! Addig szóba se állok! Pálfay Lucián nevetett. Nevetve kapta karjai közé a bájos teremtést, aki, mint a macska, úgy kúszott az ölébe. A férfi széles mellére hajtotta szőke borzas fejét és ka­cagva fogadta az ajkán, kipiruló arcán és le­csukódó szemén csattogó csókokat. — A csókok reggele, — szólt a férfi és megsimogatta az asszonyka lágy selyem­haját. Elmerültek a gyönyörbe. A boldogság gyönyörébe. De valami neszre ijedten fölkap­ták a fejüket és kérni elődve széjjel néztek: nem kapták-e őket rajta? A boldogságra sok veszedelem leskelődik. — Semmi, — szólt megnyugtatóan Lu­cián. — Csak képzelődtünk. , Hedvig a szemrehányót játszotta. A macska mindig játszik. Hedvig is játszott. A pamutgombolyaggal. — A rossz lelkiismeret . . . incselkedett. — Engem nem bánt a lelkiismeret, — tiltakozott Luciám — Akkor bántana, ha egyetlenegy csókját elszalasztanám, Hedvig. Két hete, hogy megesküdtek. Két hete, hogy itt vannak; a Pálfayak ősi kastélyában és parkjában, a locsogó hegyi patakok és a túláradó szerelem suttogó álmai és meséi kö­zött. A kéthetes asszony maga is mese és álom. Hedvig pedig a szépség és az álom me­séje. Nevető madár. Vadrózsa, aki most nyilt ki, tán épp ezen a reggelen. Az ébredő nap a hátuk mögött bujkált; sugara leskelődve csú­szott, osont, csillámlott át a lombok résein. Köröskörül, a parkon és a homályló erdőn ömlött el s a csönd mélyéből félénken szepe- gett ki a rengeteg lelke. Madarak daloltak az erdő hajnalának bubájáról, az élet álmairól: az ifjúságról és a szerelemről. A szamóca iyenkor váltja első szűz csókját az ibolyával. A gerle kacag; ő már tudja, ö már boldog. Tegnap ilyenkor még zokogott: hol vagy? — Reggelizett már? — kérdezte Hedvig és pici ujjaival a férfi bajuszát kuszálgatta. — Mikor volt az! Már el is felejtettem. — Akkor gyerünk! / — Hová? — Hová! Hát egyet sétálni a fasorba. Na, mintha ma először . . . A férfi keményen, bosszúsan rázta a fejét. — Nem. Nem megyek. Hedvig kérdően nézett rá. A legelső nem szót nehezen érti meg a nő. Vagy egyáltalán nem Is érti meg. Nem akarja megérteni. — Nem jön? Miért nem jön? Lucián habozott. Az előtte álló képet igazgatta, mintha el akarná takarni Hedvig elől. De az asszony észrevette. — Hadd lássam, mit csinált.- Lucián elkapta előle a képet. — Semmit. Bolond ötlet. Képtelen vízió. — Lássuk. Félretolta a férfi kezét és nagy kék sze­me a képre meredt. Zavaros vázlat volt. Hosszou, nagy messziségbe vesző távlatban kettős fasor. Merev fák állanak, a fa és az ember kombinált, groteszk figuráiban és pó­zában. A fantasztikus alakok, mint óriás fosz- foreszkáló fáklyák, a tiiz sugárzó fényével ostromolják a körösköiül terpeszkedő ho­mályt, melyben a silhouettek tarka sokasága kavarog. Hedvig maga is zavartan és két­kedve nézett a férjére, miközben az allééra mutatott. — Ez volna?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom