Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-22 / 17. (760.) szám

X Csülör+ök, január 22. „B“-lista a szekrényemben Egy létszámcsökkentés története — A P. M. H. számára irt kroki — Budapest, január 21. Úgy történt a dolog, hogy felmondtak a hivatalban. Egy hirtelen, de határozott mozdu­lattal, ahogy itt mondani szokták létszámom redukálták, illetőleg másnéven „B“ listára tettek. • Mivel azonban valamiből csak kell meg­élni, nekem is meg családomnak is, el­határoztam, hogy addig is, amig állást szer­zek (?) odahaza én is létszámredukciót csiná­lok és ezért minden habozás nélkül felállítot­tam a „B“ listákat és ami ezekre rákerül, azt könyörtelenül elbocsáj'tom szolgálatomból, azaz eladom. Első lista: Listavezető a frakkom, konzervatív programmal, selyem kihajlással és a gomblyukban a monoklival. Utána a lis­tán szerepelnek: két selyem mellény, egy pár lakkcipő és egy glaszé keztyü. Második lista: Listavezető az egyik bricseszem kisgazda programmal. Utána szerepelnek: egy pár fekete csizma és egy meggyfából, végül bezárja a sort egy doboz félig telit bajuszpedrő. Harmadik lista: (A feleségem ingó­jából.) Listavezető egy barchet pongyola, fe­minista programmal. Utána sorakoznak né­hány üres kölni vizes üveg, öt méter ruhaszá­rító kötél, egy púderpamacs, egy ruhakosár és egy réz palacsintasütő. Végül a negyedik lista: (Újra az én ingómból.) Listavezető a fereincjóskám, legi­timista programmal. Amikor egyes redukáltaknak tudomására jutott erélyes intézkedésem, küldöttségileg felkerestek és külön-külön előadták érveiket. A küldöttség tagjai az alábbiak voltak: Bri- csesz, Frakk, Pongyola, Ferencjóska és Pala­csintasütő. Az első szónok Bricsesz volt, aki a kö­vetkezőket mondotta: — Megdöbbenéssel tellem meg, amikor értesültem, hogy hosszas szolgálataim dacá­ra „B“ listára helyezett. Kérem reaktiváláso- mat. £n: Kedves Bricsesz, örvendek, hogy csak megdöbbenéssel telt meg és más egvéb- bel nem, elismerem hosszas szolgálatait, de épp ezekben ön elkopott és ezért eladom önt. A második szónok Pongyoláné, hadarva és pongyolán adta elő kívánságát, miért is nem hallgattam végig, hanem megszakítottam, de kiderült, hogy nem kellett volna, mert fe­leségem a hosszas hordozásban szintén meg- szakitotta néhányszor. A harmadik szónok: Ferencjóska. — Legyen szabad becses figyelmét fel­hívnom, hogy bennem sok magasztos pillana­tot ért meg ön életében. Én: Például? ö: Például, amikor tisztelgett a miniszter urnái kinevezése alkalmával. Én (aki most tudvalevőleg „B“ listán va­gyok, úgy a sarokba vágtam ezekre a ferenc- jóská't, hogy azonnal kifordult a bélése): En­gem akar froclizni? A következő a Palacsintasütő: — Ne bocsásson el kérem, hiszen önnek kedvenc étele a palacsinta és hogy fogja ak­kor a nagyságos asszony ezentúl csinálni, ha én nem leszek . Én: Nagysád, micsoda palacsintákról be­szél maga, nem tudja talán, hogy abba tej is, meg tojás is kell, én pedig „Bé“ vagyok lis­tázva. Utoljára a frakkom szólt ünmepiesen: — Engem, a régi ismerősét akar eladni? aki annyi kedves emlékének reprezentálója vagyok . . . Én: Ugyan már mondjon egyet. Ö: Bennem tetszett meg ön a feleségének tíz évvel ezelőtt. Én (rezignáltan): Bár adtam volna már cl magát tiz évvel ezelőtt. Buda László. „Gavallér" adományok a pozsonyi mentőknek Pozsony, január 21. (Saját tudósítónktól.) Február elsején nagyszabású álarcosbált rendez minden esz­tendőben a pozsonyi mentő- és tüzoltó- egyesüjet. Egyszer egy esztendőben fordul a nagyközönséghez az az intézmény, amely az egész esztendő mird:n órájában, percé­ben egész szervezettségével készséggel és önfeláldozással siet hozzánk, amikor az éle­tünk vagy a vagyonunk van veszedelemben. Egyetlen egyszer jönnek az esztendőben. Ez a szokásuk más városokban is. És min­denütt örömmel nyitják ki a tárcái a ritka, becsült és szerény kérő előtt. így tették ezt most is Pozsonyban. _______________________________________ A mentőik és tűzoltók gyüjtőivvel járták be a várost és főképpen azokat keresték fel, akiknek a legtöbb félteni és védeni valójuk van: bankokat, gyárakat, nagyobb vállalato­kat. Ezek most is készséggel adták le az obulusokat. Értjük itt az öspozsonyi vállala­tokat, gyárakat, bankokat. De mit adtak azok az uj vállalatok, ban­kok, amelyek a legtöbbet szereznek szeren­csés mai helyzetükben. Sikerült megtudnunk egyet-mást, hogy az adományokat gyűjtő mentőket hogyan fogadták egyes vállalatok, szereplő személyek és rukkoljunk csak ki vele: ki mennyit adott. Fajnor Vladimír dr. táblaelnök volt mi­niszter igy fogadta a mentőket: „Olyant küldjenek, aki érti az anyanyelvemet!“ A Slavia biztositó intézet igazgatója igy hárította el magjától a bekopogtató gyűjtő­ket: — Olyan nagy adóink vannak, olyan nehezek a viszonyok, hogy nincs pénzünk az ilyen célokra­A Hypoteéna Banka igazgatója: „Mi ál­lami bank vagyunk!" jelszóval tért ki a kö­telezettség alól. I A Zemska Banka semmit sem adott. A Slovenska Banka nagynehezen száz koronát izzadott ki. A Slovákia biztositó nem adott semmit. Az Americko Slovenska Banka huszon­öt koronával váltotta meg a harminc koro­nás jegyet és igy a gyűjtőnek öt koronájába került a nemeslelküség. A Zivnostenska Banka, a csehszlovák köztársaság legnagyobb bankja a saját ne­vében száz koronát, az igazgató pedig a sa­ját nevében szintén összesen száz koronát adott. Gestettner Albert, a pozsonyi Közgaz­dasági és Leszámítoló Bank vezérigazga­tója, aki államhüségében odáig ment, hogy hivatalnokait eltiltotta a magyar szótól és köztudomás szerint legalább hatvanmillió ura, ötven koroiuá't guberált ki, illetve lökött oda az asztalra eléggé sértő módon. És igy folytathatnánk a listát leszögez­ve azt, hogy az igazán megadóztatott és a nagy konkurenciával küzdő magyar és né­met bankóig vállalatok, gyárak mindegyike, még a legszegényebb is, lefőzte adományá­val még a fentiek közül a legtöbbet adót is­Szerelmi tragédia Magyarsoókon Egy református lelkész öngyilkossága — A haldokló súlyos átka leány ablaka alatt éjjeli zenét adott. Utoljára elihuzatta a „Kitették a holttestet az udvar­— Nyitra, január 21­Megrázó szerelmi tragédia történt a na­pokban a nyitramegyei Magyarsoók község­ben, melynek Takács Ferenc református lel­kész lett áldozata, ki menyasszonya, Cser- nyánsziky Ilonka ablaka alatt szivenlőtte ma­gát. A tragikus eset részletei a következők: Takács, aki a közelmúltban jött haza szüleihez Pápáról, mintegy tizévi ismeretség után feleségül akarta venni Csernyánszky tehetős parasztgazda Ilonka leányát. A fiatal szerelmesek gyakran találkoztak és jövő bol­dogságukról álmodoztak. A fiú szülei elle­nezték a házasságot. A fiatalok mindennek ellenére hűen kitartotak egymás mellett, úgy hogy a fiú szülőinek ellenállását lassan si­került megtörniök. Ekkor egy váratlan do­log történt. A leány szüleit felkereste Piros Ferenc soíki dúsgazdag parasztgazda fia és kijelentette, hogy feleségül óhajtaná venni leányukat. A szülőknek jobban tetszett a gazdag fiú ajánlata, az intelligens, tanult, de mindamellett szegény Takács ajánlatánál és odaígérték a leányt A fiatal lelkész rövid néhány soros le­velet kapott, melyben értésére adták, hogy a leányukat nem adják nekik és igy felkérik őt, hogy házukat kímélje meg látogatásaitól. A fiatalember elkeseredése leírhatatlan volt. Búskomorságba esett. Senkivel egy szót se beszélt mint idegen járt a faluban, ismerő­seit nem üdvözölte. A kérdéses nap estjén néhány cigányt vett maga mellé és a hűtlen ra‘‘ cimü nótát, majd megparancsolta a cigányoknak, hogy men­jenek távolabb tőle. Mikor ez megtörtént, elővette revolverét és szivén lőtte magát. A lövés zajára a leány kinyitotta ablakát és kitekintett. A szerencsétlen fiatalember utolsó erejét összeszedve a következőket kiáltotta a leány felé: „Ne legyen nyugodt perced, furdaljon mindig a lelkiismereted azért, mert a halálba kergettél csak azért, hogy gazdag lehess!" Ezután kilehelte lelkét. A szerencsétlen fiatal papot az egész falu részvéte mellett temették el. A temetésen megjelent a csend­őrség is, mert joggal lehetett félni attól, hogy a falusiak inzultálni fogják a Cser- nyánszky-család tagjait. A menyasszony egy drága virágcsokrot vett a fin koporsó­jára, szülei azonban nem engedték meg. hogy odahelyezze, hanem széjjeltaposták azt. A temetés alkalmával a leány kilopódzott a házból és elbújt azon az utón, amerre a holt­testet vitték. Mikor a menet az elé a ház elé ért, melynek kapujában elrejtőzött, a fájda­lomtól eljájult a leány. A gazdag paraszífiu a tragikus eset után kijelentette a leány szülei előtt, hogy a tör­téntek után ő sem hajlandó a leányt elvenni. A temetés óta a menyasszony naponként ki­jár a temetőbe kedvese sírjához. Csicserin éles támadása luglies ellesi Az orosz külügyi népbiztos minden bajnak okozóját a lemondott amerikai államtitkárban látja Moszkva, január 21. A sajtó képviselői előtt Csicserin külügyi népbiztos nyilatko­zott Hughes amerikai államtitkár visszalépé­sének jelentőségéről a szovjetunióra nézve. Többek között a következőket mondta: Hughes sem bennünk, sem az olyan em­berekben, akiknek drága az emberiség ha­ladása, nem hagy jó emléket hátra. Kétszer utasította vissza a szovjet kö­zeledési kísérleteit és az orosz ügy Ameriká­ban Hughes személyes ügye volt. Vad gyűlöletet mutatott mindig Moszkvával szemben és a leglehetetlenebb szabályokat találta ki a rendes viszony fölvételének meggátlására. Axiómává vált, hogy addig amig Hughes államtitkár, lehetetlen az amerikai-orosz viszony rendezése. Amint az államtitkárnak egy érve megdőlt a szovjet rosszakaratára vonatkozóan, azonnal máso­kat talált ki és nem riadt vissza okiratok hamisításától sem. Főérve asz volt, hogy Szovjetoroszor- szág „gazdasági vacuum", holott ez az érve akkor megdőlt már, amikor a politikai kor­látoltság dacára a Egyesült Államok gazda­sági tárgyalásokat kezdett Szovjeíorosz- országgal. Kellogg kinevezéséről is nyilatkozott Csicserin és kijelentette, hogy időelőtti volna még ma jóslásokba bocsátkozni. Annyi bi­zonyos, hogy maga az élet követeli annak a falnak a lebontását, melyet Hughes a szov­jetunió és Amerika közt vont. Reméli, hogy Kellog segíteni fogja ezt a? törekvést. Coolidge leszerelési konferenciájáról nyilatkozva, Csicserin lehetetlennek mond­ja a tervet, mert azon nem vehet réjszt Oroszország, mely állam pedig a földnek csaknem egyhatodát alkotja. Már pedig addig, amig Moszkvát nem legalizálják, szó sem lehet a szovjet rész­vételéről. Az amerikai uniót igen nyugtala­nítja az, hogy Oroszország újból megjelent a Csendes óceán arénáján és befolyásolja az ottani amerikai politikát, mely a viszony rendezése nélkül napról-napra mind'nkább zsákutcába fut. Ez az egyik oka a diplo­máciai viszony rendezésének, a másik pe­dig az, hogy ha a szovjet természeti kincseit invesztálások segítségével kiaknázzák, az egész világgazdaság szanálását elősegít­hetik vele. — Végül Csicserin annak a kí­vánságának adott kifejezést, hogy Hughes lemondása legyen fontos lépés Amerika és a szovjet közeledésének történelmében. • London, január 21. Csicserin külügyi népbiztos nagyjelentőségű nyilatkozatát, melyben élesen támadja Hughes államtitkárt, élénken kommentálják Amerikában. A szov­jet expanc'óéhséget látják benne. A népbiztos úgy viselkedik, mint egy imperialista nagyhatalom külügyminisz­tere, kardcsörtetéssel hangsúlyozza monda­tait és különösen az a passzus, melyben csendes-óceáni politikájáról szól, keltett íöltünést. Tudvalevő, hogy Oroszország, Japán, sőt a jelenlegi kínai kormány és Csang- szolitj mukdeni kormányzó közösen lépnek föl keleten és olyan erőtömböt képviselnek ott, hogy még az egyesült angol és amerikai hatalommal is könnyen dacolhatnak. Csicse­rin büszkén hangsúlyozta, hogy Amerika és Oroszország ma a két leghatalmasabb világ­birodalom, melyeknek politikájától függ minden. Köd van az utcán- Fekete köd. Mint egy nagy krizan- tóműm a halott föld mellén. Regigei azt hiszed hagy este van, este azt hiszed, hogy most keze szürkül ni. összehúzod nyakadon a prémet, bor* zong a lelkied, borzong a hátad. Nem látsz a íu'Isc oldalra sem. Emberek nyüzsögnek a tár dán, ko­csik, autók futnak az ut közepén. Nem ismersz meg senkit. Téged sem ismer fél senkii. Nem ér­dekel a kirakatok fénye, az asszonyok szépségé. Nem állsz meg a szivedet hintáztató illat után Nem nyúlsz a kalapodhoz sem- Kit köszönténél? A villanykörte olyan a homályban, mint egy ki­gyulladt dió. Csak önmagát mutatja. A sznvaro- diat eldobod. Fojtó a füstje. Nyeltnél, de a torkod keserű. Sietnél s nem tudsz. Lassan ménné', s sietned kel!. Egyedül jársz, s változtatod a lépé­seidet, hátha jobban esne a Járás. Nem segít semmi sem. Hályog van az életeden- Köd van a sorsodon. Köd van az utcán, sűrű, fekete köd. Falu Tamás. — (Apponyi külföldi útja.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Apponyi Albert gróf több hónapos külföldi útra ké­szül. A napokban el is utazik a magyar fővárosból és először Szicíliát és Rómát keresi föl, majd Lequitóba is elmegy a* ki­rályi család meglátogatása céljából. Útjáról április végén tér vissza Magyarországba. — (Meggyógyult Smith föbizlos.) Buda­pesti szerkesztőségünk jelen i telefonon: Smi'th Jeromos népszövetségi főbiztos egész­ségi állapota annyira megjavult, hogy a fő­biztos, aki a napokban az Adriára utazik, feb­ruár 6-án már rész vehet a népszövetségi ta­nács ülésén, ahol a magyar kormányt Ko­rányi Frigyes báró párisi követ fogja képvi­selni. — (Tanítók elbocsátása.) A közigazga­tás egyszerűsítéséről szóló törvény a tanító­kat sem kíméli. A törvény tárgyalása már az előadók jelentése szerint az elbocsátásoknak nem volna szabad sújtania az iskolaügyet. Ennek dacára az iskolaügyi minisztérium el­határozta, hogy osztályösszevonások utján egyszerűsíti az iskolaügyet s igy a legköze­lebbi hetekben negyvenkilenc tanító foglal­kozás nélkül marad s elbocsátást kap. — (A Nótás kapitány Komáromban.) Ko­máromi tudósítónk jelenti: A Nótás kapitányt, mely a budapesti Király Színházban kétszá- zadik előadásához közeledik, előadják a Kato­likus Legényegylet műkedvelői. A darab be­mutató előadása február 7-én lesz. — (Meghalt idősebb Chorin Ferenc.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: Idősebb Chorin Ferenc főrendiházi tag, a GyOSz és af Salgótarjáni elnöke teg­nap este nyolcvanhárom éves korában meghalt. Már napok óta betegen feküdt la­kásán. Érelmeszesedés kinozta, amelyhez orbánc is járult. Tegnap újabb komplikáció lépett föl, a? beteg tüdőgyulladást kapott, amely azután kioltotta az öreg ur életét. Chorin Ferenc nagy szerepet játszott év­tizedek óta a magyar politikai és gazdasági életben. Harminc évig volt országgyűlési képviselő és mint ilyen főként nemzetga'zda- sági és igazságügyi kérdésekkel foglalkozott. Tagja volt a delegációknak is és mindig sikerrel védte meg a magyar ipar és keres­kedelem érdekeit a delegációs tanácskozá­sokban. 1891-ben a* Salgótarjáni kőszén­bánya rt. élére került, 1902-ben megalapí­totta a GyOSz-t, amelynek mindmáig elnöke volt. 1903-ban a király örökös főrendiházi tagnak nevezte ki. Az utóbbi három évben mindinkább visszavonult a politikai tevé­kenységtől és legutóbb 1924-ben szerepelt a nyilvánosság előtt, amikor kifejtette a szanálási programmal kapcsolatban a kriti­káját. Halálát előkelő és kiterjedt rokonság gyászolja*. — (Megérkezett a talár a pozsonyi tör­vényszékre Is.) Pozsonyi tudósítónk jelenti: A pozsonyi törvényszék ma hivatalos értesí­tést kapott az igazságügyrninisztertől, hogy január 14-én feladtak a törvényszék címére negyvenhat darab talárt. Ezt a bírák, ügyé­szek és a járásbíróság bírái kapják. A talár ma, szerdán érkezett meg. — (Újabb titokzatos holttest a vasúti sí­neken.) Pozsonyi tudósítónk jelenti: Kedden este telefon jelentés érkezett a pozsonyi ál­lamügyészségre a pozsony—szentgyörgyi csendőrségtől, hogy Szentgyörgy vasúti állo­másától ötven méternyire a vasnti síneken egy feldarabolt emberi holttestet találtak. Csak annyit sikerült megállapítani, hogy egy Grancsics nevű férfi holttestével azonos. Nem tudják, hogy öngyilkosság, vagy szerencsét­lenség, esetleg bűntény történt-e. Az utóbbi időben a harmadik eset, hogy ezen a vonalon holttestdarabokat találtak. 5»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom