Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-18 / 14. (757.) szám

Vasárnap, január 18.

A belpolitika vasárnapi sorompójánál

(tj.) Prága, január 17- A kormánypártok ötös bizottságának, a petkának egy heti tanácskozásai eddig egy pozitiv eredményt mutatnak s ez abban áll, hogy a nemzetgyűlés összehívásának a napját sikerült bizonytalan időre elhalasztani. Még e hét elején a közvélemény kívánságát tolmácsoló sajtó azt az egyhangú nézetet vallotta, hogy a parlamentnek január utolsó hetében okvetlenül meg kell kezdenie az őszi ülésszak második szakaszát, mivel oly nagy a feldolgozásra váró anyag, hogy a parlament összehívásának halogatása feltétlenül veszedelmes- A petka azonban túltette magát a közvélemény óhaján s kategorikusan kijelentette:

januárban nem lesz parlamenti ülés.

Sokan azt a szemrehányást teszik, hogy a köztársaság alkotmánya nem nyugszik régi hagyományokon. A petka ezen a panaszon is segít, még pedig oly módon, hogy önmaga számára alkot hagyományt.

Alkotmányos létalapja ugyanis nincs, ennek megfelelően eddig csak a kulisszák mögött dolgozott s létezéséről inkább csak abból szereztünk tudomást, hogy az összevesző kormánypártok elveik felhagyásával kibékültek. Az utóbbi időben a négyéves tradíció alapján feljogosítottnak érzi magát ez a közjogi monstrum, hogy a nyilvánosság elé járuljon. Tanácskozásairól hivatalos nyilatkozatok jelennek meg a lapokban, pedig néhány hónap előtt indiszkréciónak minősült az, ha a petka egyik tagja a tanácskozásokról egyet-mást elárult az újságíróknak.

A legjobb u'on vagyunk tehát ahhoz, hogy a petka alkotmányos szervvé legyen s bizonyára nem messze vagyunk attól az időtől, hogy léte törvényileg is szabályozva lesz.

A választási reformról, illetve a választási törvény részleges módosításáról ismételten beszámoltunk. Lassanként rájöttek azonban a koalíciós pártok arra, hogy a demokrácia álarca mögé lehetetlen egy oly választási törvényt elbújtatni, amelynek alapján a magyar és német kisebbséget egyszerűen ki lehetne zárni a törvény- hozásból, ezért fordítottak egyet a köpenyen s készen lett a másik választási reformtervezet. A koalíció tisztában van azzal a ténynyel, hogy egy uj választás után soha többé nem lesz képes a nagy nemzeti koalíció megalkotására. Minthogy alapos meggondolás után rájöttek a hatalmon levők arra, hogy a németek és mgyarok ,,nyelvecskéit“ képtelenek kitessékelni a házból, jött a másik reformtervezet. melvnek alapgondolata: a hatalmat tartsuk addig a kezünkben, ameddig csak lehetséges.

Mivel pedig a választási ciklus vége veszedelmesen közeledik, a választási törvény reformjának egyetlen célja lehet: a ciklus meghosszabbítása.

Mondanak sem kell talán, hogy ez a szociális és demokratikus eszme a cseh szociáldemokrata párt vezéreinek fejében fo- gamzott s az „életrevaló44 eszmét nagy örömmel üdvözölte a többi kormánypárt is, ennek követKeztében bizonyosra vehetjük, hogy .

a kormány minden lehető* elkövet arra, hogy a képvisleőház élete 1928-ig meghosz.. szüfabittassék.

Egyszerűség és a választási kétségek elkerülése céljából 'legalkalmasabb volna az, ha a inai parlament örökösnek jelentené ki magát.

Az elmúlt héten tartotta első értekezletét a minisztertanács is. amelyen a szocialista minisztertestvérek és szociáldemokrata miniszterelvtársak szóvá tették a püspöki pásztorlevél kérdését. Ha a szocialista sajtónak hitelt adtunk volna, mely az unalomig ismételi azt, hogy Jam proximius ardet Uka- legon, úgy nem lepett volna meg az sem, ha a lelkészek ellen tényleg megmdnl a bűnvádi eljárás. A minisztertanácsban azonban nemcsak szocialisták ülnek s ezért nem is történt ott semmi, mert nincs is ok arra, hogy bármi is történjen. A szocialista testvérek most tanácstalanul kapkodnak fühöz- fáW,, mert érzik, hogy a kultúrharcban ök maradnak alul.

A minisztertanács tehát tanácstalanul áll szintén a pásztorlevél kérdésében, legalább is nem tudja, hogy mit tegyen. Nyilatkozatot egyáltalán nem várhatunk sem a kormányelnöktől, sem a kultuszminisztériumtól, amelynek egyébként nincs is feje. Svehki ic I a ,,hallgatni' arany44 elv hűséges követője, el-1

lenben van a kormánynak egy csomó drága pénzen kitartott sajtószerve, amelynek az a célja, hogy az ilyen tanácstalan helyzetbei a, kormánytényezők helyett beszéljen. íia tehát a kormány véleményét akarjuk tudni, úgy a Ceskoslovenská Korrospondenz nevű, a kormány által kitartott lapot kell ieicsap- nunk. Ez pedig minden lehetőt elkövet, hogy a szocialista lapok elgaloppirozását némi’eg megfékezze, íme:

— Mi semmiesetre sem megyünk oly messzii e, mint azok a lapok, amelyek a szentségek kiszolgáltatásának megtagadását politikai terrornak minősítik, mivel nézetünk szerűd az egyházellenes politikai pártok tagjainak nincs is az a joga. hogv Önmaguk számára a szentségeiket követeljék. A püspökök ama aggodalma is teljesen érthető, íogy a hívek az egyházellenes pártokhoz csatlakozva, hitüket vesztik. A fe'használt eszközök azonban kissé erősek, mint azt a következmények igazolják. A politikai nóta mindig csúnya nóta, ezt meg kellett volna fontolniok a püspököknek. A pásztorlevél nem volt jó politikai fogás, mivel idő- és célszerűtlen. Nem tévedünk, ha a pásztorlevél szerzőjének és kezdeményezőjének Fischer-Colbrie dr.-t tartjuk. A szlovenszkói püspökök pásztorlevele semmit sem árul el abból az áham- és világbölcsességből, amely a vatikáni diplomáciát oly híressé tette.

A kormány félhivatalosa tehát nem lát a pásztorlevélben büntetendő cselekményt, ’supán téves politikai lépést. Hogy igaza van-e, azt a legközelebbi jövő mondja meg.

Ruszinszkó kormányzójának elvei és tervei ötesztendő boszorkánylámpájássál

Miként látta és akarta Beszkid Antal Ruszinszkó jövőjét? — Interjú, mely öt esztendő előtt történt s amcíy megingnia a politikai konzekvenciába vetett hitet

— A P. M. H. eredeti riportja —

Sztropkó, január 17.

E hó 10-én szerencsém volt Beszkid Antal dr.-ral, a jelek szerint a „Podkarpatska Rus44 jövendőbeli gubernátorával, csaknem másfélórás eszmecserét folytatni.

Beszélgetésünket, amely természetesen az uj államalakulat körül forgott, nagy vonásokban megkísérlem leadni.

ö kezdte a maga nyugodt, szenvedélyte- ien hangján:

— Ugy-e, sokan lemosolyogtak bennünket a mi rutén álmainkkal, pedig azok az álmok nem voltak délibábok és reményen felül nyertek beteljesülést, úgy hogy a csehszlovák állam minden más nemzetisége joggal irigyelhet bennünket. Nekünk oly széleskörű autonómiánk lesz, amellyel tökéletesen meg lehetünk elégedve.

= Hogy érti ezt, uram?

— Külön nemzetgyü’ésiink lesz Ungvá- ron. Az intézi minden ügyünket. A közös ügyek intézésére pedig onnan delegálunk tagokat,

= Tehát a belügyek intézése tökéletesen a kezükben lesz?

— Természetesen. A legfőbb súlyt fogjuk fektetni a közigazgatásra. Ebben a tekintetben a mostani rendszertől eltérően egészen más alapokra fogunk helyezkedni. Nem lesznek zsupánok, sem hlavny sluznyk (fő- szolgabirák), hanem hetmanok. A ruszin jelleg kidomboritása a céhünk ezzel is. — De mert gazdasági alapok nélkül nincs élet, & közgazdaság és kereskedelem fejlesztése egyik legnagyobb feladatunkat fogja képezni. Azért a vasutak kiépítése Ruska-Krajnában a boldogulásnak „sine qua non“-ja. Tervünk a legrövidebb időn belül kiépíteni a Bártfa— Sztropkó—homonnai ágat, a Kapi—Varranó-i vonalat, továbbá vasúti összeköttetést létesíteni Nagymihály és Ungvár, valamint Tak- csány és Nagyberezna között.

= És azt hiszi, hogy mindez igy egykettőre menni fog?

— Igen. Erős a meggyőződésem. Nekünk a mi kis államunkkal szerencsés fekvésünk van. Bennünket ki nem kerülhet senki. A lengyel-magyar forgalom, az ukrán-cseh összeköttetés csomópontjába esünk.

= Mi a felfogása a cseh 1 'vatalnokokról, cseh csendőrségről, pénzügyőrségről, amelyek most mind az önök területén vannak, ml lesz a bíráskodással?

—r Ez mind ideiglenes. Nekünk lesz magunknak esendőrségünk, pénzügyőrségünk, hivatalnokaink, bíráskodásunk, sőt ítélő táblánk is Ungvár székhellyel, mig a ruszin katonaság szervezése most folyik,

= Az egyház és állam közötti viszonyt milyennek szeretné Ruska Krajnában?

— Amennyiben tudom,

minden befolyásomat latba vetem, hogy Ruska Krajnában az egyház és az állam szét ne választassék.

Mert amint tudja, nálunk az egyház ál- lamfentartó és a szó szoros értelmében nemzeti egyház. Ha nincsenek ruszin papok, nincs ma egy rutén sem a világon. Már csak a hála is amellett szól, hogy a ruszin állam a ruszin nemzeti egyházzal a legszorosabb kapcsolatban éljen.

— De mi lesz velünk, római katolikusokkal? Mi lesz a nem ruszinokkal?

— Ömlők a mi kis államunkban velünk egyforma elbánásban fognak részesülni.

Ezer évig éltünk egymással megértésben és élhetünk még ezred évekig együtt azok — és csakis azok, akik eddig éltünk.

Ruska Krajna jövendőbeli gubernátorától, amikor elváltam, a mikor barátságos kézszo- ritásra nyújtotta jobbját és amikor a szemünk összevillant, — éreznie kellett, — mert éreztem én is, — hogy mi valamikor fegyvertársak a régi néppárt kötelékében egí^ célért lelkesed tünk, —■ hátha az a nép még mindig él, a ml életcélunk sem téveszthette irányát és mi tovább is dolgozni fogunk a népért és csakis a népért

*

Följegyzéseimben igy találtam szóröl- szóra mindazt, amit itt leírtam. 1920 jan. 10-ét Írtak akkor. Azóta öt év telt el. A gubernátorjelölt ma a gubernátori széken ül. Visszaem- lékszik-e még az ö ideálisan szép programjára? Nem érez-e mélységesen mély csalódást, ha végignéz azon a más nemzetiségektől irigyelt, tökéletes autonómiával rendelkező Podkarpatska Rus-on? A ruszin nemzeti egyháznak hálából való megtépázása, vallási villongása, gazdasági leromlás nem fáj-e telkének? Vagy talán, amit nem akarok hin-. ni, másként gondolkodnak a. tényleges kormányzók, mint a kormányzójelöltek? Erről szeretnék most, 1925 januárjában beszélgetni a kormányzó ®ral.

™ Iíj. Inczinger Ferrnc.

| “i® Mén szeöveiffi I

) K -----.4-1__»__________________ __

! E

gyetlen biztos védelmet nyuji a lágyék. 3 dere comb és köldöksérvnél a mi tökéiete- g sitett rugónélküli sérvkötönk, mely éjjei Is ^ hordható Mindenféle bandázs operáció $ után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- S désnéi. Szabadalmazott lúdtalpbetét Fia- ^ oell has-, hát- és mellmelegitő .0,

Jygier kötszerig Breflsiava, Biiaa-n. 51. |

Vezető orvos: M U Dr. Izsák Lajos A

Árjegyzék ingyen 5

A vidéki felek még aznap elintéztetnek a

Futok, futok

hoSdfalau éccakák után,..

Mindig a régi, régi hajsza, hiába hívtak, csabait mások; azt mondom mindig: rajta, rajta! mén oly fájók az elmúlások . . .

Mindig azt mondom: csak megegyszer hulljon elém a kormos élet; s aztán az arcom megínuiatja, ami Nikémbe belemélyedi.

Arany lesz minden, minden, minden, ami rátapadt arcra, kézre; az én arcom és az éj keze, de ó seul-iseni veszi észre.

Futok éjek! .Menjetek holdak!

Zsibbadt karót, i- u. cm vádnak;

Futok s a vérem .-zö kök útként bliDiiuszt fröcsköl a magasságnak . . .

Urr Ida.

fedd: TÍCFIY KÁLMÁN: Jókai gömöri pohár*

köszöntőiSzerda: JAKAN GÉZA: Sóhaj mely mindenkinek szól. . . (Verso

Csütörtök: SCMÖPELIN ALADÁR: Mécs László uj könyve.

Péntek: KALMÁR BÖSKE: Sietni kell . . .

Vers.) — LAJOS KÁROLY: A gyerek.

Szombat: LÁZÁR ISTVÁN; Ünnepi ebéd- Vasárnap: ZSOMBOLY ZOLTÁN: Éji banduikolás. (Vers.) — EMBER TAMÁS: Isten. (Vers.) _ KRÚDY GYULA; A vendéglátás. (Uj Szmd- •■hád-tör tón etek.) %

A hagyma

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Nyáry Andor.

Juli néni a csend-őrség öreg szakácsnéja retíemtö nagy bajban volt. A csendőrök ugyanis nagyon szerették a jó hagymás ételeket. Juli néni főzte is nekik innen-on.nar már tizenöt esztendeje, de mióla a hagyma ára felszökött, igen meggyűlt vele a gondja. Mert hát az emberi szervezet úgy van megalkotva, hogy akármelyik ujját vágják le, mindenik fáj. Ezenképpen Juli néni is érezte a természet ezen rendjét, amennyiben, ha a hagymával spórolt, akkor a csendőrök elégedetlenkedtek, ha pedig a kedv-ökre főzött, akkor meg a kiadás bánta.

Szidta is a hagymát hogy pusztította volna el a vihar még azt is, aki kitalálta!

Batu József, a fiatal óriás csendőr egy ízben megkérdezte tő'e:

— Mi baja keenek, Juli néni?

Juli néni elpanaszkodta keserűségét a hagyma iránt.

József csendőr nevetett:

— Na, majd hozok én magának, ha valamerre utamba lesz. Ne búsuljon. — Juli néni megnyugodott, Batu csendőr meg készülődött a nagy útra, mert még az nap este parancsba kapta, hogy csendőrtársaival együtt holnap reggel útra kell indulnia egy kisalföldi községbe, ahonnét távirat érkezett, hogy az ottani csendőrség elfogta a tőlük megszökött zsebinetszőí. Hát azt kell Debrecenbe elszállítani.

Akkor volt Debrecen környékén az a híres tél, amikor még a vonatok is napokig áll- i tak a hófúvásban.

Hideg volt rettenetesen.

Mikor Batu József csendőr komájával megérkezett a kis faluba s a zsebmetsző körül elintézett mindent, megebédeltek az őrsön. Mivel pedig az ebéd igen silány volt az ételről eszébe jutott Juli néni. Juli néniről meg a hagyma, a hagymáról meg az Ígérete, hogy majd visz ő hagymát, ha útja lesz valamerre.

Most itt van az alkalom, hogy ígéretét beváltsa.

Mive! pedig Batu sógor nemcsak testre volt kiváló, hanem jellemre is be szokta váltani a szavát, liát mindjárt ráfordította a szót a hagymára. Igen megörült, amikor megtudta, hogy a faluban hallatlanul olcsón vesztegetik a hagymát.

— No, Juli néni, — gondolta magában, — viszek keenek egy hátravalót!

Mindjárt megvásárolt tíz kilót, ió vastag csomagoló papirba bekötözte s a pakkot rákötötte a zsebmetsző hátára. Két célt is szolgál vele: először is nehezebben szökik, ha netalán szökni akar, másodszor meg, hadd szenvedjen a hazáért, amiért a múltkor megszökött.

Aztán útra keltek.

Elől ment Batu sógor. A zsebmetsző bilincsláncát ió! a csuk’njnra csavarta, hogy az esetleges szökés körül baj ne essék. Utána a zsebmetszö kullogott hátán a tíz kilós hagymacsomaggal, leghátul meg a csendőr koma, hogy — ha a sors úgy kívánja — hát a csizmája orrával kicsit gyakorolhassa magát a futball ozásban, ha a megkötözött ur nem akarna hotelnek állni.

Mivel pedig az em 1 itett hófúvás miatt a vonatok a síneken állottak, hát a karavánnak

gyalog kellett az utat megtennie.

Mentek, ballagtak.

A szél hordta a havat, a hó vágta az arcukat s a sodort kristálysima egyformaságra lepte az egész határt. Jóformán még egy órát se mentek, már letértek az útról s a nagy egyformaságban azt se tudták merre vannak.

Baktattak, bugdácsoltak a hótorlaszokba s hol térdig, hol derékig süppedtek a befújt árkokban.

Fújtak, ziláltak, szidták az időt, a hideget, a havat, de legjobban a zsebmetszőt, mert hogy a tulajdonképpeni oka ő volt a csúfságoknak. Ha nem szökött volna meg, nem kellett volna érte menni s most nem volnának itt. Mivel pedig a zsebmetsző a nagy dorgálásra egy szót sem szólt, hanem kezeit a nadrágja zsebébe mélyítve egykedvű mosolygással hallgatta a kifakadásokat. a csendőr koma igen megmérgesedett rá, keserűségében lekapta válláról a fegyverét s a mosolygó zsebmetszö urat úgy hátba zuppantot- ta, hogy csak úgy puffant.

A zsebmetsző mire se gondolva baktatott, váratlanul érte a nekibuzdulás s a nagy hóban úgy eltenyerült, mintha kirántották volna a földet a lába alól.

A csendőrök nagyot nevettek.

A nevetésük azonban csak rövid ideig tartott, a jókedvet hamarosan mérge'ődés követte. Az eséstől ugyanis a zsebmetszö hátán kiszakadt a hagyma papírja s a hagyma szétszóródott, mintha kiöntötték volna.

Batu sógornak melege lett.

— Hii a keserüségií!

Azzal neki fogtak, hogy a kihullott hagymát visszadugdossák a szakadáson. A próbálkozás azonban sehogysem sikerült, mert a