Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-14 / 10. (753.) szám

Szerda, január 14. 7 57°P(j(vlI- ÍU&CAjffiRr-tP megadja a sötét játék irányát f7-f5-re, ezért jobb volt Hgl. 18 ............ Kg8*g7 19 Hf3-gl fff6.s8! Jo bb mint Uh5, twrt arra f7-f5 nem követ- írezdieták a g3-g4-gyel fenyegető villa miatt. 20 Vd2-c2 f7-f5 23 Ke2-f2 Be8-f8 21 f2-f3 Hg8-i6 24. Hc4-d2 BÍ8-Í7 22. Bcl-fl . Hí6-h5 Még erősebb g5-g4, amire a világos állás egy-kettőre ftirtbatatkan. Sötét érdekes kombiná­cióra játszik. 25. e4Xf5 Fe6Xí5 26. g3-g4 e5-e4 Gélhoz vitt Ff5Xg4 is; például 27. h3Xg4, Vd7Xg4 és most a g2 futár elveszett, mert 28. Fh3-ra Vg3f 29. Ke2, FLf41' következik, 28- Fhl-re pedig Vh4t nyerd a futárt. 27. g4Xf5?? ------­A figura áld ozat elfogadására világos azonnal vészit. Még a legjobb volt HX«4 27............ Fc7-g3+ 29 ... . Hh5-Í4t 28 . Kf2-e2 e4Xd3t Vezérütésre vezér vész. 29. Ke2Xd3 . , . , 30 Kd3-c4 Vd7-d5t és matt. Sötét részéről rendkívül szellemesen veze­tett, élvezetes játék.__________ Sak khirek A Haikoab és a Kassai Atlétikai Klub szak­osztályai január 4-én tizes csoportversenyben mérték össze erejűiket. A győztes 5.5:4.5 arány­ban a Hakoah lett, melyneik igen erős gárdája van. Maii rendkívül értékes játszmánk őrről a versenyről való- ___________ A rovatvezető üzenetei Karácsonyi díjtételünk megfejtői mind rossz oton haladnak. A probléma rendkívül nehéz, ezért « megfejtés terminusát január 25-ig kitoljuk. Ka­rácsonyi számunk kiadóhivatalunkból megszerez­hető. Biztos eredményt csak akkor ér el» ha hirdetést a Prágai Magyarban ad fel ■S" Sérvben szenvedők + Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here. comb és köldöksérvnél a mi tökélete­sített rugónélkiiH sérvkötönk, mely éjjel is hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fla­nel! has-, hát- és mellmelegitő „Hystea" RötszerMz Braüslava, üima-tL 51. Vezető orvos: M. U. Dr. Izsák Lajos Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap elintéztelek — A kartellek elleni törvény javaslata, amelyről oly sokat írtak egyes lapok s ame­lyet a közellátásiigyi minisztérium alkotott, még soká marad a minisztériumban s egyál­talán igen nagy kérdés, hogy a mai formájá­ban sor kerül-e annak letárgyalására. — Az állami földhivatal terjeszkedése Szlovenszkón. Az 1920. év folyamán újabb 120.000 katasztrális hold földet kíván parcel­lázni a földhivatal Szlovenszkón és Ruszin- szkóban. Eme munkálatok elvégzésére szük­séges mérnökök és segédszemélyzet, java­részt Cseh- és Morvaországból kerül Szlo- venszkóra és Ruszinszkóra. A prágai földhi­vatal elnöke eddig negyvennégy kultur- és építészmérnököt helyezett Sz'ovenszkóra. A tisztviselőáthelyezés azért történhetik meg, mivel Csehország egyes részeiben már be van fejezve a földreform. — Kamatlábemelés a pozsonyi városi ta­karékpénztárnál. A pozsonyi városi takarék- pénztár elhatározta, hogy f. évi január 1-étől kezdve a takarékbetéteket 4 és fél százalék­kal fogja kamatoztatni, ezenkívül a bank vi­seli a betevőnek tőkekamatadóját is- A jelzá­logkölcsönök kamatlába továbbra is 6 és fél százalék marad. — A szlovák bőrpiac. Kassáról jelentik: A szlovák börpiacon a helyzet változatlan. A fo­gyasztás az utóbbi időben esést mutat, mert az ünnepek alatt a munkát redukálták. Dacára a megszabott áraiknak nagy a behozatal- Az árak változatlanok és nem remélhető, hogy a követke­ző hetekben áresés fog beállni, mert a nyersáru ára magas és a gyárosok ezidőszerint nem ren­delkeznek nagyobb mennyiségű készáru fölött. — A szlovák szeszpiac. Már karácsony előtt élénkség mutatkozott a szlovák szeszpdacon és a javulás ma is oly mértékben tart, hogy a közel jövőben az áraik emelkedni fognak. A készletek elhelyezése nem ütközik nehézségbe, mert a ke­reslet emelkedik. Általában’ a szeszpiacon 1925-re javulást remélnek. — A magyar korona meglepő árjavulása. Budapestről jelentik: A magyar szanálási akció első következménye, hogy a magyar korona ár­folyamát sikerült stabilizálná. Mihelyt ez megtör­tént, megindult nálunk a tezaurált valuták felkíná­lása, amely valóságos pánikszerű jelleget öltött, úgy hogy a Jegybanknak többször be kellett szüntetni a valuták beváltását. Midőn a közönség látta, hogy elegendő valutát tud kapni utazásra és árubeszerzésre, visszatért a bizalom a magyar korona iránt és a külföldről is nagyobb fedezési vásárlások történték magyar koronában. Ma már az a helyzet, hogy a magyar korona csaknem el­érte az osztrák korona árfolyamát. Nem vitás, hogy a mostani pénzügyi politika alapján a ma­gyar korona előreláthatólag még január hó folya­mán teljesen egyenértékű lesz az osztrák koro­nával. — A Skodagyár automobiljai. Annak ide­jén közöltük, hogy a Skodamüvek üzemeiket automobilgyártásra is berendezik. Értesülé­sünk szerint az első Skoda-automobilok a legközelebbi napokban már forgalomba ke­rülnek. — Magyarországon leszállítják a Csehszlová­kiából Romániába szállított tranzitáruk tarifáit. A Máv igazgatósága elrendelte, hogy azon vas­áruk, melyeket Csehszlovákiából valamely román á1,IIomlásra szállítanak, tanitfaengedmónyben része­süljenek. — Az uj vámtörvény. A pénzügyminisztérium most fejezte be a vámtarifa módosítását célzó törvényjavaslatát s ezt a legközelebbi napokban tónyomatja és az érdekelt szak testületeknek fogja megküldeni véleményadás céljából., — A budapesti nagybankok aranymérlegel. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A budapesti nagybankok pr óba ar an yrné r' e ge t ké­szítettek, amelyek nagyszerű eredménnyel zá­rultak. A nagybankok helyzete sokkal kedvezőbb, semmint hitték volna. — Újabb fizetésképtelenségek a textilszak- mában Magyarországon. Budapesti szerkesztősé­günk jelenti telefonon: A textiilszakmában újabb nagyobb fizetésképtelenségek voltak. A Spatz és Klem cég Budapest 250, Schlestnger Mór Pécs 140, Weisz Adolf Pécs 470, Mauthner Mihály Sik­lós pedig 500 millió koronával fizetésképtelensé­get jelentett be. — Gépek szabad bevitele Perzsába. Te­heránból kelt jelentés szerint az ottani kor­mány elhatározta, hogy tiz éven keresztül vámmentesen engedi be a gazdasági és mű­szaki gépeket, valamint a drótnélküli táviró- felszereléseket­Magyarország jövője mező gazdasági termelésének foko­zásától és terményei kivitelé- nek lehetővé tételétől függ Irta: Serbán Iván dr. Budapest, január 13. Az állandósított koronaértékben a ma­gyar közgazdasági élet megtalálta azt az el­ső szilárd pontot, amelyen lábát megvetheti. Amennyiben a koronaérték álandósitásán Ki- vül a korona állandóságában való bizalom megszilárdul, a vásárlóerő stabilizáltatik és a koronaértékben való tőkésítés megindul, egy uj kedvező és reményekre jogosító szakába jutunk az elmúlt évtized gazdasági válságá­nak: az újjáépítés megkezdésének és befeje­zésének fázisába. Természetes, hogy a gazdasági viszony­latoknak uj szabályozása a különböző gaz­dasági érdekeltségek erős harcából fog ájlani s a helyes eredmény kialakulása szemponijá- ból ez a vetélkedés nem is ártalmas, de csak akkor, ha tisztán gazdasági és szociális szempontok vezetik és irányítják és nem po­litikai vagy hatalmi kérdések. Mi olyan ke­vesen maradtunk most és olyan szomorú gazdasági helyzetben, hogy nagy nyomorú­ságunkban már igazán ráeszmélhetnénk arra, hogy az egyetlen teendőnk most a legfontosabb gazdasági életérdekelnek biztosítása, a megélhetés kérdésének helyes alapok sze­rint való megoldása. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy egyik gazdasági ág sem állott annyira politi­kai függőségben, mint a mezőgazdaság. A háború és a forradalmak likvidálásá­nak éveiben nem az volt a főgondunk, hogy miként juttathatjuk a mezőgazdaságot abba a helyzetbe, hogy a legnyugodtabban foghas­son hozzá lerongyolódott instrukciójának pótlásához, befektetésekhez és az intenzivebb termeléshez, hanem mezőgazdaságunk le­gyengült szervezetén egy súlyos operációhoz fogtunk hozzá: a földreform végrehajtásá­hoz­Kétségtelen, hogy a valuta értékállandó­ságát csupán három tényezőnek együttes ha­tása biztosíthatja tartósan és pedig a budget egyensúlya melett a fizetési és külkereske­delmi aktivitás, végül a jegybank helyes ka­mat- és devizapolitikája. Ha e tényezőknek valamelyike hiányzik, az értékállandóság csak mesterséges eszkö­zökkel tartható fen ideig-óráig. De ez az ál­landóság egyik alkotó eleme, a külkereske­delmi mérleg egyensúlya. Ha a 'külkereske­delmi mérleg szempontjából bíráljuk el az idevágó eshetőségeket, meg kell állapítanunk, hogy mezőgazdaságunk fejlesztésének és a ke­reskedelmi szerződések helyes, a mezőgaz­dasági cikkeink piacát biztosító megkötésé­nek fog a jövőben döntő szerep jutni valu­tánk értékállandóságában. Ami alatt azt értjük, hogy mezőgazda­Kicsinyesek — A P. M. H. eredeti regénye — Irta: Falu Tamás (14) — Nem is lehet, _ erősítette Klómmá néni. — Ne is legyen! — kívánta Torka néni és hátranézett, hogy megvan-e még az uszá­lya. Szerencsére meg volt, ezért nyugodtan folytatta: — Veszitek észre, hogy a családi életek melege párologni kezd? A férjek el-el- maradoznak s az asszonyok más szórakozá­sok után nézegetnek. — Tudsz valamit? — kérdezte Klómmá néni titokzatosan. — Tudod, sokat hall az ember. Gerlach- falvy a kaszirnöt pénzeli, a felesége meg mindennap azzal az izével jár korcsolyázni. — A Puskással, — mondták egyszerre Emma néni és Terka néni. — Azzal. A patikusáé meg nekem na­gyon jóban van Vizesréthyvel. Nekem na­gyon jóban van! Nektek nem? A két másik néni olyan arcot csinált, ami Terka néni. nagy megnyugvására azt fejezte ki, hogy bizony nekik is nagyon jóban van. Editke tánciskolái bókkal jött be, hogy kezet csókoljon a néniknek. — Ma órád van, ugy-e, kislányom? — kérdezte tőle a nagyanyja. — Igen, nagymamuska. — Csak jól tanulj, kicsi lányom. Editke kiment, hogy az órára készüljön. De pár perc múlva nagy ijedten jött be, a visító Elemérkét tolva mag.a előtt. — Mi van már megint, szent Isten!? — riadó zott a nagymama. ^lemér naev jajgatással mutatta fel vé­res kezét. — Csak nem valami veszett kutya? — ijedt meg Terka néni. — Nem, — magyarázta Editke. — Tes­sék csalk megszagolni Elemért. Az ajánlat valóban nem volt elijesztő, mert Elemérke úgy illatozott, minit egy rózsa­kereskedés. Csak ugy dőlt belőle a parfőm. — Ellopta a szénaillatomat — magya­rázta tovább Editke —, bekente vele a kezét s a tehén orra alá tartotta. A tehén azt hitte, hogy széna és persze, hogy beleharapott! Elemér kezét be kellett pólyázni s ami­kor a nagymama kuglófot is kilátásba helye­zett neki fájdalma csiillapitásá-ul, megszüntette könnyei hullatását. A hídon tüzérség vonult át. Nehéz ágyu­kat vontattak s a lovak patái mennydörgést utánozva verték a bidfát. — No, ezeket nem nézzük! — szólt ke­serűen Emma néni. — Megyünk be uzson­názni. És kiszaladt az ajtón, lehúzta a redőnyö­ket, hogy se a bolt ne nézzen ki, se senki idegen emberfia be ne nézhessen a boltba. IX. Idegen hivatalnokok lepték el a várost.! Messziről jöttek, szúrós szemekkel, szúrós lélekkel. Kitört az életek válsága. Menni, vagy maradni? Ez lett a kérdés. Megalkudni, vagy nekivágni a bizonytalannak? A meleg tűzhe­lyet őrizni továbbra, vagy a meggyőződés fűtötte üres fazék mellé telepedni? A leikékbe választóvizet cseppentett a nemzet végzete. Jöttek az álmatlan éjszakák, a sápadt nappalok, a lázas bolyongások. A mérlegelések, a. mérleg serpenyőibe tett gye­rekek, feleség, szülők. Betegség réme, halá­los szorongások, nélkülözés és megfagyás. És a vonatok egyre-másra mentek. Vészes, síró, jajgató füttyök szaladtak elbujdosni az erdőkbe, hogy eljajdultan múljanak el a téli élettelenségben. Szobák, házak ürültek ki, íróasztalok lettek árvákká. Rég mozdulatlan bútorok keltek útra megszokott sarkaikból. Kedves, barátságos lelkű képek hagyták ott régi falaikat, hogy utolsó sóhajtásukat füg­gesszék a velük élő hűséges szögre. Kam­rákból kibillent az élet tárháza, hogy ne ott fogyjon el, ahová rendeltetettt. Nehéz sze­kerek, döcögő kocsik jártak az utcákon s ci­pelték, hurcolták a kifordított házakat, a szo­morú matracokról lecsúszott álmot és a for­dított székeken fejjel lefelé ülő sorsokat. Emberek mentek, emberek maradtak. És voltak, akk nemcsak maradiak, ha­nem meg is változtak, óriási karriérek táv­latai nőttek a levegőben. A választóvíz meg­tette hatását. Ezek egészen elkülönültek. Az utca egyik oldala csak az övéké lett. Kalapjukat szemükre huzva, siettek haza és el hazulról. Csak hivatalnokok voltak ezen­túl s nem társadalmi lények is. A többieket még jobban kerülték, mint a több;ek őket. : Hogy ne kelljen számot adniok, hogy ne kelljen magyarázgatniok . . . Oh, borzasztó volt a lelkek hullámzása, a hullámok keserű­sége és a keserűség ereje. A cimtáblákat át kellett festeni. Huszon­négy óra alatt. Dolgoztak a cimfestök és az üzletek homloka egy nap alatt az időkhöz komorodott. Az utcán elhalkult a régi szó s egy másik lett hangossá. A régi megfélén- kül't, falak közé bujdosott. Az uj kiállt az utcára s világgá harsogta dicsőségét. Vissz- tiangját kereste s megtalálta. A hegyek el­felejtették a régi hangokat, fülük gyorsai megszokta az újakat s szájuk ezeket ismétel­gette. Egy uj emberiség keletkezett. Akii régente talán nem is voltak, akiknek hangjuk sem volt a szólásra, most előjöttek eddig láthatatlan odúikból, kiálltak kapujukba s megfeszült mellükre mohón szívták az uj levegőt. És kint voltak láthatók állandóan. Most születtek meg. Most született a lábuk, mellyel büszkén lépdelteik. Most született a kezük, mellyel a múltba és jövendőbe muto­gattak. Most született a szivük, mely a máért dobogott. Senkik és semmik jutottak nagy szerepekhez. Hangadók lettek s jo-bbra-balra éreztették hatalmukat. Tollszár került olyan kézbe, mely nem tudta sorban leírni az a-b-c betűit. Hivatal hívta azt, aki legfeljebb hi­vatali előszobáról álmodozhatott. És . . . De nem szabad beszélni ... A világ kifordított esernyő lett a régi kézben. A vi­har zug, a zápor csattog, halaira kell ázni az utasnak. De a szélvésznek ez sem elég. Kicsavarja a utas kezéből az esernyői, letöri nyelét, más utas kezébe röpíti, ugy, hogy aki a fordított esernyő alatt bandukolót látja, nem is veszi észre, hogy a túloldali végét fogja az esernyőnek. Igen, igen. Nem szabad beszélni. Ez szi­gorú szabály. A szó nem segít, a szó csak árthat. Ki sem nézni az utcára, rá sem nézni az uj utcajelző táblákra, fel sem tekinteni a megváltozott cégfeliratokra. Csak menni, élni, dolgozni tovább. Csak összebújni, csak szeretni egymást, csak ölelni egymást, csak felolvadni a végtelen keserűség csészéjében és nem nézni a holnaputánba, nem törődni a mával, csak enni, inni, sokat, sokat inni és apró ügyekkel vesződni. Kicsinyitő iive get rakva a lélek ablakaira. (Folyt. köv.> nitQ NY11I Vilik Ijg raisgftMxiajr |I n»<s»K*c«£lléura és «Msanm^éunftSft4»z, l«é*»a««es*«5Ése*és é» <Éta®€&l<eaf iftw<e£i«eaEés, «a Rs«airlsl»u«9fl ..Jtfnoll" EorcelSásislyárnak ftéppiseíete és /öieraftatfa e^ész és Pad^arpalska Kuss részére. ­N OKOS. felles IcérvéRséaxi és éltfernil S*Mesr<BHa«fl«;a:és«íI*. EN BIEf AIL g 59 ........íizl — S€«*s»«b ,:=t—: Fő-ulca $9 |

Next

/
Oldalképek
Tartalom