Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-13 / 9. (752.) szám

Kedd, január 13.

*3

JámzMifa

Englis

a határok megnyitásáért

Prága, január 12.

EngliS dr. a Prager Tagblatt karácsonyi szalmában a deflációs pénzügyi politika bírálatával foglalkozott. A cseh sajtó — a nemzeti demokrata lapokat sem véve ki — szaktudás híján személyes támadásokkal felelt Englis ciKkére, csupán egy németnyelvű közgazdasági hetilap kísérelte meg a Pr. Tagblatt karácsonyi számában megjelent cikk tárgyi kritikáját- Engli§ dr. a Lidove Noviny legutóbbi számlában válaszol a „Wirtschaft" bírálatára. A választ az alábbiakban közöljük:

1. Kétségtelen tény az, hogy a termelés deflációs krízise után jött a pénz- és pénzügyi válság. A gazdasági krízis a raktárak elértéktelenedésében, a termelés csökkenésében. a munkanélküliségben, a gyárak bukásában jelentkezett. Az ipar veszteségei rövidesen átszálltak a benk-oíkra, ahol ugyanezek a tünetek jelentkeztek. Az állam pénzügyei a nemzeti gazdaságon épülnek. A gazdasági krízis után jönnie kellett a pénzügyi válságnak s ez be is következett. Az állami költség- vetés kiadásait nem lehetett oly gyorsan szü- kebbre szorítani, amily gyorsasággal emelkedtek az árak, a bevételek pedig önmaguktól lettek kisebbek a pénz értéktelensége miatt Ha az 1921. évi állami zárszámadás felesleget tüntet fel, a következő évek hiány- nyál zárulnak2. A defláció várt előnyei optikai csalódások maradnak. A defláció áldozatai hiábavaló áldozatok voltak.

Az egyetlen tényleges haszon az üzemek ökonomlzációja, amelyet a tőke nagyobb részvétele erőszakolt ki, ez azonban egyáltalán nem növelte a cseh-szlovák ipar versenyképességét.

Nem teljesedett be az a nézet sem, hogy a deflációs politika megszabadít az ipar tul- tengésétől. Hogy tényleg fölöslegesen nagy-e az iparunk, azt ma nem, csakis normális viszonyok között lehetne megállapítani. A vállalatoknak a defláció által való elpusztításának közvetkezményei rendezetlenek s igy az adott helyzetben nem lehet okosabbat tenni, minthogy a vállalatokat foglalkoztatják, munkát adunk nekik és

exportpolitfkáí folytatunk.

3. A deflációs válság tehát nem egyértelmű a gyógyulási válsággal. A gyógyulási válságot nem a mesterségesen felemelt pénzügyi részvétel, hanem a külföldi verseny fogja előidézni, amely a behozatali tilalmak megszüntetése, a vámok leszállítása után fog bekövetkezni. A külföld is konszolidálódik és ökonomizálódik s a köztársaság ezt csakis teljes versenyben fogja megérezni.

E z a gyógyulási krízis azért lesz üdvös, mivel a köztársaságot bekapcsolja a világkereskedelembe, Hogy iparunk itt is megállja a helyét, ahhoz a munka és előállítási folyamat gazdaságos beosztására van szükség, még pedig az egyes üzemeken belül éppen úgy, mint az összes vállalatok között- Szükséges továbbá a Pénzintézetekkel való együttműködés is, de szükséges az egész állam lakosságának leghairmonikusabb együttmüködAse területi, nemzetiségi különbség nélkül. „Elvetjük a politikai autonómia gondolatát, nem szabad mesterségesen ápolnunk a gazdasági autonómiát"

— Az áhamjegyek forgalma csökkent. A

Bankhivatal legutóbbi kimutatása, szerint az államjegyek forgalma 497,679.000 K-val csökkent. A hitelezők girókövetéléséi 333, a külföldi követelések 32, a leszámítolt váltók 27, a leszámítolt értékpapírok 81 s egyéb aktívák 632 millió K-val csökkentek. Egyéb passzívák 16 millióval emelkedtek.

— Márványbánya Nyitramegyében.

Nyitráról jelenti tudósítónk: A nyitramegvei Jeskovejsa községben a közeljövőben megkezdik egy márványbánya kiaknázását. A bányaterület József főherceg egykori birtokán fekszik. Az előmunkálatok szerint a márvány anyaga vetekedik a hires carrarai márvány anyagával. A márvány színe fehér. A vállalat külföldi tőke segítségével kezdi meg működését. A hulladékanyagot és melléktermékekéit is fel fogják használni, amennyiben hatalmas mészégető és egyéb kemencéket is berendeztek. Az uj vállalat közel ötszáz munkást alkalmaz. A hatalmas bánya és ipartelep valamikor állami márványbánya volt, azonban ezideig kihasználatlanul hevert.

— Az uj úttörvény. A prágai kereskedelmi és iparkamara szombat este értekezletet tartott a közutakra vonatkozó uj örvény javaslatának megvitatása céljából. Az értekezlet elvetette a javaslatban foglalt ama elver, hogy egyes vállalatok — amelyek túlságosan igénybe veszik a közút egy bizonyos szakaszát — külön adókkal legyenek megterhelve. Az értekezlet kifogásolta azt is, hogy a törvény tervezete nem egyformán sújtja a mezőgazdasági és ipari vállalatokat.

— Cséplőgépek kölcsönzése. A prágai kereskedelmi és iparkamara elnöksége legutóbb tartott értekezletén oly elvi határozatot hozott, hogy a cséplőgépnek igazolvány nélküli kölcsönzése az ipartörvénybe ütköző kihágásnak tekintendő. Ugyancsak kimondta a kamara elnöksége, hogy a közönséges szil- vórium, rum és rozspálinka nem esik a finom likőrök kategóriájába s végül: a raktár nélküli film-kölcsönző vállalat a kereskedelmi törvény intézkedései alá esik.

— Cukorelíátás. Mint már jelentetek, a csehszlovák cukorfinomitók szövetsége Prágában tartott értekezletén elhatározta, hogy január hónapra az évi cukor'kontingensnek hét százalékát szabadítja fel a decemberi tiz százalékkal szemben. Ezen kívül a szövetség

! elhatározta, hogy a morvaországi cuko gyárak Csehország egyes területeire Is szállíthatnak cukrot.

— Az importált koksztormsüék vasúti tarifájának leszámítása. A csehszlovák államvasutak a poroszországi bányákból importalt koksz-törmelék vasúti teherszállítási tarifáit lényegesen leszállította. A szállitá ' tarifa a) Mezimesti állomáson keresztül 1699., Petro- vicén át 1845., Oderbs-rgen át pedig 1777. tétel szerint számítandó.

— A szlovenszkói bőripar és a cseh— magyar tárgyalások. A megkötendő cseh— magyar kereskedelmi trgyalások a legnagyobb mértékben érdeklik a szlovenszkói bőr iparosokat, mivel ezek termelésének kilencven százaléka a magyarországi exportra van utalva. A szlovenszkói bőriparosok követeléseit illetőleg az állábbi információt kaptuk: A bőr előállítása újabban kétféle módon történik: cserrel és clirommal. Az első módon kidolgozott bőr két és félszer súlyosabb, mint az utóbbi. A vámitariíajegyzék 329. tétele ennek megfelelőén okvetlenül két csoportra osztandó. Ezt azért is meg kell tenni, hogy ilyen módon a csehszlovák vámtarifa a magyar vámtarifához alkalimazkodS jék, ahol ez a módosítás már régebben megtörténik s éppen a cserzett bőrnek van nagy kereslete Magyarországon, sürgetendő, hogy Magyarország mindkétfajta bőr vámját szállítsa le, minthogy a szlovenszkói bőr versenyképessége nagyon meg van terhelve. Az érték 25 százalékát kitevő vámhoz járul 4 százalékos forgalmi adó, (3 százalék adó és 1 százalék uéyenevezett Horthy-pótJék.) A forgalmi adó a kiskereskedőknél újra számításba jön. Érdekes, hogy a szlovenszkói bőr iparosok nem követelnek a maguk számára vámvédelmet. Budapestről érkező jelentések szerint a magyar kormány hallandó honorálni a szlovenszkói bőriparnak a vámle- szállitá'sna vonatkozó követeléseit, ha Csehszlovákia megengedi a szlovenszkói és ni- szinszkői cserkéreg kivitelét. — A másik oldalon — vagyis csehszlovák részről — Magyarország kívánsága könnyen teljesíthető, mivel az itteni állami erdőkben nem eléggé intenzív a cserzőanyag előállítása, sőt a cserkéreg javarésze el rothad. — A Tribuna a legerélyeseibb hangon követeli a csehszlovák kormánytól, hogy a küszöbön álló tárgyalások során Magyarország kívánságát okvetlenül respektálja.

— A háborús szállítások kifizetése. Az

1924. évi 236. számú törvény kihirdetése után egyre-másra érkeznek a központi hatóságokhoz oly kérvények, amelyekben a felek a volt osztrák-magyar katonai kincstárral szemben fennálló követelésük kifizetését igénylik. A pénzügyminisztérium felhívja az érdekeltek figyelmét arra, hogy a kérvények beadása még korai, mivel a törvény végrehajtási rendelete még nem jelent meg. A végrehajtási rendelet pontosan megmondja majd, hogy hol, mikor és milyen nyomtatványokon kell a bejelentést megtenni. Az idő előtt beadott kérvények teljesen céltalanok s a minisztérium azokat nem veszi figyelembe.

— A vasalj személytarífák tízszázalékos

drágulása. Mint ismeretes, az állami öreg- ny ugdij ások i Hetimé nyei nek rendezésé r ől

szóló törvény tizedik paragrafusa megmondja, hogy a szükséges fedezetet — egyebek között — a vasúti menetjegyek árának emelése utján kell megszerezni. Értesüléseink szerint ezt a tízszázalékos emelést oly módon fogja eszközölni a vasuíigazgatás, hogy az eddigi 16 fillérnyi kilómé tér alap taxa 18 fillérre növekszik. Az iskolás gyermekek és munkások menetjegyei nem fognak megdrágulni.

— Az ingatlanok értéknövekedési adójának noveílálásárói sokat irtiak egyes lapok az utóbbi hetekben. Értesüléseink szerint a

történt. Minthogy a meg vámolás súly szerint

Kicsinyesek

— A P. M. H. eredeti regénye —

Irta: Falu Tamás (13)

Magával! hozta a lila napernyőjét is, amely, tekintve, hogy már fagyni kezdett s ruhája -a zöld szín átmenete volt a barnába, előtte elég indokoltnak látszott. Szája első felnyitásakor elárulta, hogy ünnepi fogsorát vette fel. nyilván azért, hogy az előre érzett kuglóf fogyasztgatásában ne kelljen forgalmi akadályokat szenvednie.

Leültek az ajtó mögé, a kilátásos ablak mögé. Emma néni be akarta vinni a hálószobába vendégeinek a melegben fölöslegessé vált ruhadarabjait, de nem engedték.

— No, akkor így, — mondta megnyugodva Emma néni. És a Ma napernyőt, meg a barna mufíot kitette a kirakatba.

— Tudjátok, szeretem a szép színeket s a változatosságot a kirakatban.

Bejött egy gyerek:

— Kérek egy koronáért pótkávét.

Nincs, — felelte Emma néni a világ

legtermészetesebb hangján.

Nemsokára egy asszony jött be:

— Ecetet kérnék, tekintetes asszony.

— Nincs, — felelte Emma néni a természetesség hasonló hangján.

Pár perc múlva egy öreg ember nyitott be. Törött paprikát kért.

— Nincs, — jelentette ki Emma néni, szinte fuvolahangon.

Az öreg ember körülnézett, a kezében lévő bankócsomóra nézett s a fiókok felírásait kémlelte.

Emma néni. észrevette a konok vásárlási szándékot s jónak látta, hogy erkölcsi oktatásban részesítse a tolakodó vevőt:

— Semmi eladó nincs, öreg. Ha venni

akar valamit, menjen a Schwarzhoz. Az bolt. Az kereskedés. Ez nem kereskedés. Az üzlet. Ez nem üzlet. Én csak olyan árukat tartottam mindig, amiben gyönyörűségem volt nekem is, amikor kimértem s a vevőnek is, amikor fogyasztotta. Ez a világ már megszűnt. Ez a helyiség is megszűnt. bolt, üzlet és kereskedés lenni

Aiz öreg megköszönte a kitanitást s alázatosan kiment az utcára.

Emma néni pedig, amint egy nagyhir- nevü füszerhivatal nyugalmazott vezetőjéhez illik, büszkén tekintett körül egykori diadalai színhelyén s a „Rizs", „Finom Rizs", „Legfinomabb Rizs", „Vanília", ,,Sárga cukor", „Giliszta cukor" és a többi megdiosőüit fii- szerszám nevét viselő fiókokon bársonyosan, szinte könnyesen hordozta végig tekintetét.: Ezekből hasonlóképpen meghatottság sugárzott s kiérzett belőlük, hogy bár oly üresek, mint egy kifosztott élet, a szivük tele van az emlékek kötelén hintázó fájdalommal. Mintha zongora billentyűi lettek volna a fiókokon diszkó betűk, Emma néninek a múltba révedező pillantása alatt tremolózni kezdett a lelkűk s felsóhiajtották régi illatukat. A gyarmatáruk kiürült laktanyáiból kitört az illatkoncert s min egy ör nagától megmámorosodott énekkar harsogták a múltak melódiáit.

Klemma néni köhécselni kezdett.

— De erős a levegő, — panaszolta,

— Ez szokott igy lenni, — magyarázta Emma néni. Talán az ajtócsukódástól van. S nem egyforma a füszerszag. Most a bors vezet. A bors ...

S úgy ellágyult a hangja, mintha a világba kitagadott szegény árva borsszemek százezreit külön-külön akarta volna a keblére ölelni.

Egy pápaszemes idegen sétált a kirakat előtt, be-benéz" .etett, habozás látszott rajta, végre benyitott;

— Mennyibe kerül, kérem, a lila napernyő?

Terka néni puderíelhője alól vörös árnyalat lángolt ki s ünnepi fogsora belső nevetése elé állt palánkul. Klemma néni hirtelen a harisnyák ütésbe mélyedt, Emma néninek kellett ezért az idegent felvilágosítania:

— Nem eladó, kérem. A kirakat tárgyai privátdolgok.

Az idegen bocsánatot kérve távozott.

Az asszonyok fölnevettek s Terka néni boldog hiúságot érzett szivében.

— Látjátok, milyen sikere van a napernyő-minek! Még a szegény boldogult Jani vette. Akikor levélzöld ruhám volt, nagyon jól állt hozzá.

Emma néni, mintegy ihlettől megszállva, i rohant az ablakhoz s a várnak irányította látcsövét.

— Látsz valamit? — érdeklődött Klemma néni.

— Egy ród’li repül a hegyről, — felelt Emma néni a felfedező örömével, Várjatok... Most... Áhá!... Wildné, meg az én lakóm!

— Raikó tanár? — csodálkozott Terka

néni s közben lepeckelt sárgaoipője orráról egy kis sárdarabot. *

— Az uj szellem, ugv látszik, ezt az embert is magával ragadja., — jelentette ki szomorúan Emma néni. — Azt lehet mondani, hogy ő volt az egyetlen komoly ember a városban. Én, hisz . djáto'k, évek óta itt ülök az ablaknál, kint állok az ajtóban, behúzódom a látcsövem mögé s figyelem a férfiak korhelykedéseit, az asszonyok erkölcsi sü- lyedését. Mondhatom, nincs ember a városban, kit n-e láttam volna részegen. R a tkot soha!

— Sőt, hallani se lehetett róla, — állapította meg Klemma néni. — Én az ablak mögül, a függöny mögül sok mindent hallok, de ezt igazán nem hallottam

— Én meg sokfelé járok — sietett tekintélyét megóvni Terka néni — s mindenütt túlságosan is józan embernek mondták.

— No látjátok! — vette át újra a szót Emma néni. Most meg ráült egy ródlira. Egy ilyen sikamlós jószágra, amelynek feltalálóját én a pokolba zuhantatnám, ha rajtam állna! Ez a ródli nem való másra, mint hogy az asszonyok férfiasán terpeszkedjenek rajta. Hát való ez? Hát szép ez? Az asszonynak, lánynak mindig ügy kell ülni, járni, hogy a két térde közel legyen egymáshoz. De a maiaknak ez tetszik! Épp tegnap mondtam valakinek: ezelőtt, ha egy asszonynak férfinadrágot mutattak, ha nem is volt benne férfi, u-gy elpirult, mint a bazsarózsa. Ma meg... Ma meg, ha egy férfit mutatnak nekik nadrág nélkül, akkor sem jönnek zavarba,

A hármas tanács teljesen egy véleményen volt az erkölcsök romlottságát illetően. Terka néni legkivált a szoknyák kurtaságát s a fátyolnélküli arcot kifogásolta, ö maga például egy lépést sem tett soha fátyol nélkül, amely sürü volt s akkora pettyek voltak benne, mint amekkora pettyekkel a térképeden az országok fővárosai vannak jelölve.

— A helyzetet nagyon szomorúnak látom, — folytatta tovább Emma néni észrevételeit. — Körülbelül egy félesztendő óta, tudjátok, mióta igy vagyunk, az emberek mintha megvesztek volna. Eleinte maid megőrültek, egy szavukat sem lehetett hallani. Kerülték egymást: ma meg csapatosan járnak, mint a fogolymadár s egyik mulatság a másikat éri. Ahelyett, hogy otthon ülnének s imádkoznának, hogy az Isten vagy változtassa meg ezt a világot, vagy sülyessze el végérvényesen, '.helyett, mondom, folyton dorbézoínak s erkölcstelenkednek. Majd meglátjátok, ennek nem lesz jó vége.

(Folyt, köv.)

I MEOMTOI Vulkán (

ggRá Tír«iSͧ«5» S®cöB-»’€3li*«a2El és étftffisarmral SEM S$2E'$’J&SIL.

■wm1! ipiiiii'i nmii"i mgMMÉMmwwMwmBMi iwniiiriiiiiiiiiwniiiinni—in ——— ——■ i —>—i—i——a—