Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-10 / 8. (751.) szám

& „ __ 1918-ban meghalt. Hátrahagyott könyveinek száma 5000- Ez a vallás reform bibliája cs ezt „mcltóságos ecset vonások11 néven szent Írás­ként őrzik és tanítják. O-Nao szerint a világ most abban az ál­lapotban van, hogy úgy virágozzék újra, mint egy szilvafa. Egyike a Nagy Istenek­nek nemsokára kinyilaíkozik, akit üdvözölni fog az ember, állat, a kertek, mezők virága és az erdők zöldje és aki elhozza a földre az örök békét. Az emberiség élete a legbecste­lenebb önzésre van felé-pitve. A Nagy Isten­ség eljön, kiirtja a szivekből az önzést és ez­zel megváltozik az Élet-Képe- A beteljese­dést pedig 1922. évtől kell várnia a szent ja­pán! népnek. A mi időnkre eső világ végét Ígérő jós­latok lényege tehát az, hogy megtisztul az emberiség szörnyű bűnéből és élni kezd majd újra az Isten parancsolatai szerint: szerétéi­ben, jóságban, igazságosan, részvéttel, bé­kén. Ó, mekkora szükség is volna rá! Radnay Oszkár. Mikor kendődnek a parlamenti ülések? Prága, január 10. A Vec-er jelenti, hogy a szenátus első ülése január 26-ám, a képviselő-házé pedig ja­nuár 29-én lesz. Magyarország 38 mozdonyt és 500 teherkocsit kőteles szállítani Csehszlovákiának Budapest, január 10. (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló arról értesül, hogy a Becsben székelő ugyneve- zett „Rep.artierungskommission“ egy újabb döntése ismét nagyobbszámu mozdonytól és teherkocsitól fosztja meg a Máv.-ot. A lap munkatársa érdeklődött illetékes helyen, ahol kijelentették, hogy a bizottság a közelmúltban hozott döntésével 30 mozdonyt és 500 teherkocsit utalt ki a magyar vasutak birtokából a cseheknek. A rajnamegsz.állás költségei a pénzügyi konferencián Anglia 150 milliót ajánl Paris, január 10, A párisi pénzügyi kon­ferencia tegnapi ülésén Clérnentel, Theunis és Churchill főleg a belga prioritásról tár­gyaltak. A szakértők megállapították azt az összeget, amelyet Belgium eddig prioritásá­nak jogán kapott. A Rajma-megszállás kérdé­sében Franciaország és Belgium beleegyez­tek az okkupáció-s költségek leszállításába. Anglia azt ajánlotta, hogy ezt az egész ösz- szeg-et állapítsák meg 150 millió aranym-ár- ikában. Franciaország hajlandó ezt az össze­get elfogadni, de kevesebbről szó sem lehet, mert 150 millió aranymárka a megszállási költségek minimuma. — Bratiami és Titul-escu az est folyamán Clémentellel tárgyaltak a spaai konferencián a Romániának ígért ré­szesedési összeg fölemeléséről. PlftOYAB Élül (Vasárnapi levél) Irta: Scböpfliu Aladár Vasárnan. január IP Kinek lesz főbb szavazata Olaszországban az iij választási törvény alapiján? Róma, január 10. A kamarai bizottság ma befejezte a választási reform megtárgya­lását. A plurális választójogra vonatkozóan 11 olyan kategóriát állítottak föl, amelyekbe tartozó egyéneknek egy második szavazati joguk lesz. F kategóriákba a következők tartoznak: tudományos akadémiák tagjai tanárok, középiskolákat végzett hivatalno­kok, rendjel tulajdonosok, tisztek és altisztek, hadiki tüntetések tulajdonosai, községi és tartományi elöljárók, kereskedelmi kamarák tagjai, újságok kiadói és vezetői, újságírók, bankok vezetői, családapák, akiknek legalább öt gyermekük van. vagy akiknek két fiuk esett el a háborúban. Három szavazati jo­gú’- van a királyi család tagjainak, a tábor­nokoknak', az arany vitézségi érem tulaj­donosainak, szenátoroknak, volt és jelenlegi képviselőknek. — A törvénytervezet szer­dán kerül a kamarában második olvasás alá. Budapest, január 9. Tehát csakugyan megtörtént: Rákosi Jenő ■ megvált a Budapesti Hírlaptól, amelyet negyven­három év előtt ő alapított, felvirágoztatott, első­rendű hatalommá tett, amely, eszköze .volt tehet­sége fényes szivárványjátékár.ak, fegyvere sok nagy harcának s amelyet személyével olyan összenöttne'k •tartottunk, hogy el sem tudtuk az egyiket a másik nélkül képzelni Neve már csak az újságkiadó részvénytársaság cégjegyzésében marad meg a lapon, uj nevek kerülnek az övé helyébe a lap homlokán, uj emberek kezében az irányítás. Rákosi Jenő lelke nincs többé a Buda­pesti Hírlapiban-, uj lélek tölti el a szerkesztő­séget. Tűk túl van a nyolcvanon Rákosi Jenő. Ha arról volna szó, hogy egy törődött aggastyán hagyja el a munka mezőijét, mert reszketős keze már nem bírja a tollat, agya a szellemi erőfeszí­tés mindennapos megújulását, akkor azt monda­nék: fájdalommal vesszük tudomásul a bevégzett tényt, de bele kel! törődnünk, mert a természet rendelése, melyről nincs vita. Csakhogy Rákosi Jenő nem törődött aggastyán még. A kezében még keményen szorul meg a toll. Az agyából szikrázva pattog ki a 'gondolat, az ötlet. Még megvan a pátosza, a poétái lendülete, dialektiká­jának ereje és tüze. a szava még tud meleg, sőt forró lenni, az észjárása csípni és vágni, tud fö­lényesen vitáim komoly argumentummal és tud ironikus játékot játszani. De hát, öreg emberben meg szokott merevedni minden, a véredényével együtt elmeszesedik az elméje, nem tud már elasztikus lenni. Rákosi Jenőnél, ez a vi-1 ágcsoda, nincs meg a nyoma sem ennek a szellemi ér- eimeszedésnek. Az ő szelleme friss és ruganyos, még mindig megvan benne a jó újságíró legfőbb kvalitása: meg tud ujuinl minden nappal, hozzá tud idomulni az eseményekhez és körülmények­hez- A modern világban ö ma is egészen modern. Az utolsó napig minden nap megírta a maga cik­két, néha kettőt-hármat is, vezércikkei, tárcát, entrefilet, napihirt, ahogy jött és áld nem udta, sohase jött volna rá, hogy egy nyolcvan egyné­hány éves aggastyán írását olvassa. Büszkén vállalhatta volna bármelik fiatal kartárs. A lapiá­nak ő volt a legfiatalabb munkatársa, egy sem tud közülük olyan tűzze! és temperamentummal Írni. Ha ő fáradt volna el és azt mondaná: elég volt, eleget dolgoztam, most pihenni akarok, nap­hegy! kis házam ablakából nézni a világot, áten­gedem a helyemet másoknak, ifjablbakn-ak, az em­ber azt mondaná: milyen kár, hogy ez a fárad­hatatlan munkás is kifáradt, hogy ő is ki van té­ve a természet rendjének és munkanapja, * ime, véget ért. De minderről sincs szó. Rákosi Jenő tudott dolgozni és akart dolgozni. Nem úgy ment el, a maga jószántából. Minek szépíteni a dolgot: azért ment, mert menesztették. Akik a lapnak anyagi ügyeit intézik, úgy látták jónak, hogy Rákosi Jenő nélkül menjen tovább a munka: Valahogy terhűkre volt az öreg ur. Talán azért, mert ők pártpolitikusok, Rákosi Jenő pedig sohasem volt az, ő mindig a saját politikáját hirdette, de nem az ő politikájukat- Készségesebb eszközzé kíván­ták tenni a tulajdonukban levő lapot. E! kellett tehát szép szerével távolítani azt az embert, aki ennek útjában állt. Még ha Rákosi Jenőről van is szó. Jog szerint nem is lehet a dolog ellen szólni. Akiknek tulajdonuk a lap, azok rendelkeznek vele ás érthető, ha feltétlenül akarnak vele rendelkez­ni. Rendes Körülmények között az ilyen személyi változás egyszerű tudomásul venni való bir, egy szerkesztőség belügye. Rákosi Jenő szemé1 vének monumentális méretei azonban tulemelik a rendes körülményeken. Az ő sorsa meg kell hogy resz- kettese a szivét mindenkinek, aki tollal kezében dolgozik a nyilvánosság számára, minden újság­írónak és Írónak. Hát ez a vég? Ez a mi sor­sunk? Mit ér a legnagyobb kivá’óság, még ha már életedben a halhatatlanság presztízsével ve­szi körül a homlokodat? Mit ér, hogy első voltál a mesterségedben, vezére a közvéleménynek, ki­nek eszméi mül’ó agyban éhek, csíráztak tovább, millió szívben hajtottak virágot, millió akaratot Irányítottak? Mit ér, hogy teremtettél magadnak orgánumot, építettél szószéket, amelyről szavad elhallatszott mindenüvé, és betöltött egy világot? Mit ér, hogy dolgoztál, keményen, pihenés nél­kül, férfi-módra, pihenés nélkül? Mit ér, hogy be­csületes meggyőződéseid voltak, amelyekhez ra­gaszkodtál? Mit ér, hogy megvolt benned a be­csületes újságíró minden erénye • és ereje? Bár­mely nap jöhet a kiadód, aki talán üzletember, talán pártpolitikus, az elvégre egyre megy — és ! azt mondja: ön, szerkesztő ur, kitűnő ember, kö­szönöm, hogy kitűnőségét hasznomul rendelkezé­semre bocsátotta, de most már nem kérek többet eb-bői a haszonból. Isten önnel! És erre kihull ke­zedből a toll, leibotlasz a szószékről és mehetsz a homályba vissza, ahonnan jöttél vagy ha rá vagy szorulva, mehetsz egy más szerkesztőségbe ál­lást ^keresni, azzal a tudattal, hogy annál nehe­zebben kapsz, mennél pregnánsabb egyéniség vagy. Ez a te sorsod, testvérem a pennáiban, most láthatod annak a példáján, aki a legnagyobb köztünk, aki vezér volt, aki egy hosszú korszak zsurnalisztikái vezérszólamát játszotta- Te, aki nem vagy olyan nagy, nincs benned annyi halha­tatlan energia, mit várhatsz, ha ez jutott Rákosi Jenőnek? Hiába panaszkodol, ezen változtatni nem tudsz, mert a modern sajtó olyan zenekar, amelyet nem művészek dirigálnak nyíltan a kar­mester pulpitusáról, hanem üzletemberek vagy politikusok a -kulisszák mögül és a szegény mu­zsikus-, lehet prlmhegedüs, lehet egyszerű do­bos, ki van nekik szolgáltatva. Barátitag arról értesítenek, hogy Pozsonyban jelenik meg egy Reggel című lap, amely gyakran közöl tőlem tárca- és egyéb cikkeket. Magam ezt a lapot nem láttam soha, de a baráti értesítést el kell fogadnom hitelesnek. Hát ez ellen ezennel tiltakozom. Én, mon­dom, az e-mütett lapot soha nem láttam, vele* sem­miképpen nem érintkeztem, engedélyt arra, hogy bármit is közöljön tőlem, nem kért tőlem és én nem is adtam neki. Ha mégis közli dolgaimat, az csak úgy lehet, hogy kiollózza budapesti lapok­ban megjelent -Írásaimat és leközöl szégyenkezés nélkü-l. Tudomásom szerint a csehszlovák köztár­saság nem tagja a berni nemzetközi egyezmény­nek és külön megállapodása sincs Magyarország­gal a szerzői jog dolgában. Törvényes utón tehát nem járhatok el szerzői jogaim ilyen bitor’ása ellen. Nem tehetek mást, mint hogy e hasábokon tiltakozom minden uyomatékkal az ilyen irodalmi marodőrség ellen és felhivom az olvasó közönség íigye’mét az ilyen szerkesztők megbélyegzésére. Erre a nyomatékos fellépésre két okom is van, mind a kettő elég nyomós arra, hogy kihoz­zon máskülönben ismeretes hidegvéremből. Az egyik az, hogy nekem nem mindegy, mi­lyen társaságban, lépek a nyilvánosság elé- A tá­jékozatlan olvasó könnyen azonosítja az irót a lappal, amelyben megjelenik és én, ha ennek ki­teszem magamat, legalább tudni akarom, milyen lap az, amelyben megjelennek müveim. A fentebb megnevezett lap létezéséről pedig eddig nem is volt tudomásom. Ha tehát a szives olvasó nevem­mel jelzett közleményt talál benne, gondoljon ar­ra, hogy megint az olló dolgozott a szerkesztő­ségében az újságíró becsületes fegyvere, a toll helyett. A másik ok a szlovenszkói magyar iirók ér­deke. Ha a budapesti lapokból kiollózzák az én közleményeimet, akkor joggal íöltehetem, hogy ugyanezt az eljárást művelik más magyar írókkal is Sőt okom van föltenni, hogy ezt nemcsak ez az egy lap csinálja, hanem más szlovenszkói la­pok is. Ez igen könnyű módja a szerkesztésnek. Megtölthetik a lapot a legjobb írók Írásaival és nem kerül semmi másba, mint néhanapján az oilóköszöriilés árába. Ezzel azonban elveszik a levegőt a szlovenszkói irók elöl. Nekik honorá­riumot kellene fizetni, tehát őket mellőzik, in­kább csenegetnek ingyencikkeket Budapestről. Hova Írjanak tehát ők, ha a saját lapjaik kiszorít­ják őket hasábjaiktól? Hogy fejlődjék ki valami­féle szlovenszkói irodalom ilyen módszerek mel­lett? Nem volna valamiképp módjukban a szlo­venszkói magyar Íróknak ez ellen az afouzus el­len fellépni? ‘ K A f I r| j | tf UifllU mosópor ljjg| a ieilsüfe naasöuereK. -mj Farsangi lánc-lánc . . . Egy letepeti álarc feküdt az utcán. Az utcán, ami még söpredériül a tegnapi volt ma. Ma, ami­kor uj nap vergődik életre, hogy belevesszen az estébe, az estébe, ami hangosan jókedvű ilyen­kor: farsangkor. Farsang idején, mikor szerel­mes lesz az ember a kacagásba, 3 táncba, borba és asszonyba. Az asszonyba, aki ilyenkor: far­sangkor beiepárdül az élet muzsikájába és meg­oldja a szívnek .kötelékeit. A kötelékeket, amik ritkán erős fonásnak, sokszor vékony, elnyűtt spárgadarabok, néha csak pókhálószálak, amikre elég ráfujnl, hogy szakadjanak. Szakadnak és minden szakadás nyomán kacag egyet a farsang és kacag egyet a szív- A szív, amit úgy lehet ka­cagtatni, mint a csalogány dalát, de aminek a ka­cagásában néha fe'csuklik egy siróakkord: a fáj­dalom. A fájdalom, ami megvan ilyenkor: far­sangkor is a szivekben, de amit elkendőz a víg esték púdere. Az a púder, ami miatt nem látni szivhervadások ráncait, lélekszeplő'ket, amiket a szerelem napja csalt ki s a hagulat vérszegény sápadtságát. Sápadtságot, amit kifinom.it,' kifehé­rít a fekete álarc, két sz-em köré borított selyem- darab. Selyemdarab, amit este megsimogat az asszonykéz, éjiéi megmelcg.it a szem perzselő su­gara s ami reggelre odakerül az "utcára. Az utcá­ra, am-.it elfelejtett felsöpörnl a házmester. A ház­mester aki-t talán karoníogott a farsang és láncol- tatotl maga körül, mint a hópih-éket a szél ... A szél, am' ma nem táncoltat havat, csak farsangi sóhajokat hordoz és dideregtet • . . Dideregtek mint ahogy didergett- a letépett álarc a söpre Jen utcán. Az utcán, ahol bennem is didergett a far­sangtól cserbenhagyott lélek. A lélek, amiről még a farsane sem tépi le az álarcot. Az álarcot ... Q * . _____ r « — (Mécs László prágai estje.) A P. M. H. értesülése szerint a prágai német kaszinó tü­körtermében megrendezendő Mécs László- szavalóest előkészületei serényen folynak. Az est február ’ első napjaiban lesz. Az esten Mécs László szavalatain kívül a prágai né­met színháznak egyik művésze lép föl, aki Neubauer Pál munkatársunk fordításában fogja Mécs legszebb verseit német nyelven interpretálni. Az esten szerepelni fog Kálix Jenő zongoraművész is modern magyar és német komponisták szerzeményeivel. — (Eljegyzés.) Grünfeld Fmánuel. Bereg­szász és Rozenzweig Erzsiké, Nagytapol- csány, 1924 december 25-én tartották eljegy­zésüket Nagytapolcsányban. (Minden külön értesítés helyett.) — (Szení-Ivány József a Magyar Újság főszerkesztője.) Tegnap jelent meg a pozso­nyi Magyar Újság első száma az uj gazdák kezében. A lapot Szent-Ivány József nem­zetgyűlési képviselő jegyzi mint főszerkesz­tő, míg az adminiszírativ főszerkesztői tisz­tet Dzurányi László, a kiváló szlovenszkói újságíró tölti be. A lap felelős szerkesztője átmenetileg Angermayer Károly. — (Orvosi hír.) Szarnák Gusztáv dr. se­bészfőorvos rendel Bratislava—Pozsony, Stefani'k-ut 6k. sz. alatt d. u. 3—4. Tel. 573. — (borostyák megérkezett Prágába.) Néhány nap előtt a köztársaság egész sajtó­ját bejárta az a hir. hogy egy ungvári rok­kant cipészsegéd. Horostyák. g yalogszerrel indult Prágába, hogy itt a köztársasági el­nöknél tárja fel panaszát a pozsonyi rokkant­gondozó hivatal ellen- Ez a hivatal ugyanis minden ok nélkül tartja vissza a bíróság ál­tal jogérvényesen- megállapított járulékát. Horostyák ur jóegészségben érkezett meg tegnap Pngáh 1 s nrvel 0 rnszmszkói koalí­ciós képviselőktől kapott ajánlóleveleit nem tudta a címzettekhez eljuttatni, mert azok köz-iil egyet sem talált otthon, szerkesztősé­günkhöz. majd a magvar képviselők klubtit- kárs-'gához fordult támogatásért. A klubtit­kárság elkalauzolta Horostvákot a kabinet- irodába s minthogy a köztársasági elnök ur ri^rn ^o-ndhuHa. az illetékes referenshez nyert bebocsáttatást. Horostyák panaszát a kabinetiroda jegyzőkönyvbe foglalta, majd ingyenes vasutijeggyel s kegvajándékkal el­látva bocsátotta őt el azzal, hogy ügyének állásáról irásbelileg fogja értesíteni. — (öngyilkos lett egy tábornok.) Ma reggel S órakor prágai lakásán gyógyíthatat­lan betegsége miatt Chaule Antal tábornok agyonlőtte magát. % I SSSS *Sr#3 V. ..... 5 ÍR ... " ' Rp<rn-f.'ÍAnL'Ant íelpohár SCHMIDT HAUER-félc Igiiuituii keserű víz melegítve ' É fp f 1 H Miig Stlá Hifiidül ggUenkent éhgyomorra mint ivókúra bármely évszakban kiváló ered- | * jT “t 5 f VT f j y§§ yfl É vjd §|{1 mW || jl || %W UH- ménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen 11. m. étvágy- é« 9 PA> w m ® emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövérecé | agyvértódulás, vérbőség stb. Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. - Kapható minden gyógyszertárban és iobb füszerüzlethen 1 ■3gar Az HgntámtH eíot tévesztendő össze mas§ai««» teerawszehfóes |

Next

/
Oldalképek
Tartalom