Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-09 / 6. (749.) szám

Szombat, január í 3. végett nagyobb kölcsönt keres. A képviselő- testület elhatározta, hogy Komárom város is részesedni fog abban a hitelműveletben, ame­lyet a Zemská Banka indított meg a szlovén- szkói városok érdekében. A városi elöljáró­ság azt az utasítást kapta, hogy hárommilliós kilőne százalékos amortizációs kölcsönt ve­gyen fel a külföldi hitelművelet kapcsán. — A nemzetközi dunai konferencia leg­közelebbi ülése folyó évi június 30-tól julius 15-ig lesz valamelyik tátrai fürdőhelyen, min­den valószínűség szerint Csorbán. Enne tár­gyalások napirendjén egyebek között a dunai tranzltőfoirgalom, az uj Dunagöz hajózási rend, valamint a magyarországi 3 százalékos Vaskapukölcsön kérdése szerepel. — Forgalmi adóval terhelik meg az import- lisztet és takarmányt. Érdekelt kereskedelmi és termelői körökből vett értesüléseink szerint fő­leg a termelők nagyon sürgetik már az import- liszt és imporUakarmátiy forgalmi adóval való megterhelését. Ezt a követelést főleg a belföldi termelésnek a védelmével indokolják. A pénz­ügy min is z>tepium csaknem egy év előtt beterjesz­tette az Illetékes törvényjavaslatot a miniszter­tanács elé, ez azonban még nem foglalkozott az­zal érdemlegesen. Ámbár ez a kérdés nincsen összefüggésben a gabona vámok kérdésével, a kormány mégsem tárgyalta azt abból az okból, mivel a szocialista körök polítíkuirtot csináltak abból s igy ez az ügy is a többi elintézetlen poli­tikai kérdések láncolatába kapcsolódott. Az ügy végleges rendezése azonban most már csali he­tek kérdése. — A nyitrai kereskedelmi társulat évi köz­gyűlése. Nyitrai tudósítónk jelenti: Négy nappal ezelőtt tartotta rendes évi közgyűlését a nyitrai iparosok és kereskedők társulata. A jövedelmi adója vas! a tok megtétele céljából a pénzügyigaz­gatóság felszólította a kereskedők társulatát, hogy adjon véleményt az egyes kereskedőkre •kivetendő jövedelemadó nagyságáról. A gyűlés elhatározta, hogy az adójegyzéket a legrövidebb időn beiül összeállítja. Figyelemmel lesznek a mai teljes üzlettelenségre és pangásra- A listába csak azokat a iker esik edőket veszik fel, kik tag­jai az egyesületnek. A gyűlés tiltakozott a pénz­ügyigazgatóság amaz Intézkedése ellen, mely több mint 100 százalékkal emelni akarja a ház- béradóalapot. Határozati javaslatot hoztak, mely szerint az jpartestületet átiratban fogják értesí­teni és egyöntetűen fognak eljárni e rendelet keresztülvitele ellen. — Az áru eredetének megjelölése. A prágai kereskedelmi és iparkamara a legutóbbi napok­ban értekezletet tartott az áru eredetének köte­les megjelöléséről szóló törvény harmadik para­grafusának helyes értelmezése céljából- Egyes áruk földrajzi eredetének megjelölése ugyanis nem csupán az eredetet jelöli, hanem , a minősé­get is, úgy hogy a hely megjelölés teljesen el­vesztette jelentőségét. Az értekezlet hosszabb vita után azt a határozatot hozta, hogy a keres­kedelemügyi minisztérium által kiadandó áru­jegyzék az érdekelt termelői, kereskedelmi és ipari körök meghallgatása után állíttassák össze.-*■ Az utazók mintaböröndigazolványa. A kassai kereskedelmi és iparkamara közli az ér­deketekkel, hogy mintabőröndigazolványok ke­reskedelmi utazók részére az 1925. évre kiállít­tatnak. Az illetékes utaztató cég -tartozik az iga­zolvány kiállítását írásban kérelmezni, melynek tartalmaznia kell az illető vállalat cégszerű el­nevezését, az utazó elő- és utónevét, a szállí­tandó mintabőröndök számát és tartalmát. A múlt ■évben kiállított fehérsziruü személyazonossági 'igazoló lapok továbbra Is megtartják érvényes­ségüket, a rózsaszínű igazo’ványok ellenben ér­vényüket vesztik s a cégek által az esetben is visszaadandók, ha az 1925. évre uj igazolvány -kiállítása nem is kérelnveztetijg Uj fehérsz-inü személyazonossági igazoló lap kiállításához ok­vetlenül benyújtandó az illető utazóknak saját­kezű aláírásával ellátott vizitformáju arcképe. Az összes kérvényekhez bélyeg és illeték kiállí­tása címén 8 Kő portó mellék’endő­— A Skodamüvek kiaknázzák a ruszin- szkói alumínium bányákat. Jelentettük, hogy Ungvár közelében alumíniumot tartalmazó érceikre bukkantak -és hogy ezeket a bányá­kat ki fog-já^: aknázni. Ruszinsz'kó kormány­zósága most a Skodamüvek igazgatóságával tárgy alá sokba kezdett, amelyek a bányák in­tenzív kiaknázását célozzák és legközelebb egy mérnökcükbői és bányaszakértőkből ala­kult bizottság fog Ungvárra kiszállni, hogy ott a szükséges méréseket és vizsgálatokat megejtse. — Lengye’ország fo'emell a lábbeli be­hozatali vámját. Beavatott kereskedelmi kö­rökből nyert értesülés szerint a lengyel kor­mány respektálni kívánja a belföldi cipő gyá­rosoknak a belföldi áru védelmére irányuló kívánságait s ezért el határoz! a azt, hogy a külföldi cipő vámját az áru értékének 300 százalékában állapítja, meg. A lengyel ci- pőgyárosok azonban ezzel a vámmal sem elégszenek meg, hanem még magasabb vám­védelmet kívánnak. — Magyarország a legközelebbi napok­ban emeli a textiláruk vámját. A magyar kor­mány a legközelebbi napokban kiadandó ren­deletével lényegese-n felemeli -a textiláruk be­hozatali vámját. A prágai V enkov ebben az intézkedésben a cseh textilipar ellen intézett támadást lát s kétségbeesetten kérdezi: „ho­gyan fogunk tárgyalni ilyen körülmények között a magyarokkal a kereskedelmi szer­ződésről ?“ — A rönkfa kiviteléről folytatott beható ta­nácskozásokat a -legutóbbi napokban a Csehszlo­vákiai Nagyiparosok Szövetségének faosztálya. A vita igen élénk volt. A fatermelők és a fafeldol­gozó vállalatok képviselői állást foglaltak a rönkfa kivitelét illetőleg. A kivitel elieo foglaltak állást főleg a fafeldolgozó vállalatok és fűrész­telepek, mig a termelők a szabad kereskedelem védelme érdekében a rönkfa szabad kivitelét kö­vetelték. Az értekezlet végül úgy határozott, hogy a -kereskedelmi minisztériumnak az eddigi gyakorlat megtartását fogja indítványozni azzal a módosítással, hogy a jegenye, nyi-r, hars, nyár, fűz és jávorfarönk kivitele teljesen betiltassák. — A kőolaj forgalmi adójának átalányoshását — értesüléseink szerint — folyó évi április 1-én vezetik be. Az átalányo-stett adó az áru behoza­talánál lesz kivetve és behajtva. — A magyarországi részvénytársaság fúziós illetéke. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Búd János pénzügyminisz­ter a Részvénytársaságok fuzionálása ese­ten eddig fizetett három százalékos illetéket másfél százalékra szállította le. — Megszakadtak a magyar-osztrák ke­reskedelmi tárgyalások. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: A magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalásokat újból megszakí­tották. Rövidesen újból folytatni fogják azokat. — Rossz volt a magyarországi borter­més. Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: Magyarország ezidei bortermése 1.400.000 hektoliter volt a tavalyi 4.5 millió hektoliterrel szemben, ami igen nagy hanyat­lásnak tekinthető. Magyarországból 1922- ben 858, 1923-ban 165, 1924-ben pedig csu­pán 119 ezer hektoliter bort exportáltak. A bortermelést ebben az évben a nagy terme­lési költségek vesztességessé tették. — Sikeres volt a Futura első ötévi mű­ködése. Budapestről jelentik: A Futura rt. első ötévi működéséről figyelemreméltó ta­nulmány keretében számol be Ipolyi-Keller Gyula volt államtitkár, a Futura elnöke. A Futura, amely négyszer emelt alaptőkét, ma másfél milliárd korona alaptőkével rendel­kezik. Különösen a terményosztály fejtett ki nagy munkásságot, mert az elmúlt években 50.000 vaggon terményt vásárolt és ezért a gazdáknak több, mint 500 milliárd koronát fizetett ki. Több vállalatot létesített a Fu­tura, amelyek mind nagyszerűen prosperál­nak. A Futura a jövőben is folytatni fogja eredményes munkáját, amellyel nemcsak a részvényeseknek, hanem az államnak is nagy hasznot hajt. — A Városi Villamos részvényeit 107.060 koronával váltják be. Budapestről jelentik: A BESzKÁR újból 3785 darab Városi Villamos részvényt sorsóit ki, miáltal a részvényekből kőtvénj’ekké változott címletek száma 95.914 darabra csökkent. A BESzKÁR a kisorsolt Váro­si részvényeket 1Ö7-060 korona valorizált érték­ben fizeti ki, de a fizetést csak március elsejére Ígéri. = Káílay a mezőgazdas gi kamarákról. Pozsonyi tudósítónk jelenti telefonon: Kállay József dr. teljhatalmú szíovcnszkói miniszter a Magyar Újság főszerkesztőjének adott in­terjúban kijelentette, h-ogy a mezőgazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat már elké­szült és P-’dig a szlovenszkói szociális hely­zetnek és kivánalmaknak megfelelő módon. A javaslat most fekszik a fökknivelésíigyi miniszter előtt. A nyelvi nehézségekre való tekintettel az olyan községeket, ahol vegyes nyelvű lakosság van, a szomszédos magyar­nyelvű kamarához fogja kcsatolni. (x) = A tejfogyasztás emelkedése az Egyesült Államokban. Az Amerikai Egyesült Állatitok tej- fogyasztása lényegesen emelkedett az utóbbi években, mely körülmény a teljes alkbhoitfialom következménye Számokban kifejezve a követ­kezőképpen alakul a tejtermékek fogyasztása. A múlt év első kilenc hónapjában 50 mi Hó font-ál több vaj fogyott el, mint 1923-ban Ugyatiiiyen idő alatt. Az egész vajfogyasztás 1.516.690.0 K) fontet tett ki. A legutolsó három év alatt a tej- fogyasztás 23 Százalékkal növekedett. IQ^O-bm egy személyre 200 liter fö özetlen tej jutott, mig 1924-ben már 250 litert fogyasztott egy személy. Ugyanezekben az években a 14.7 fontnyl egy személyre eső vajmertnyfség Í7 fontra emelke­dett. Mig 19'20-ban 6 font kondenzált tejet fo­gyasztott az amerikai, 1924-ben már 13 25 fontot tett ki az évi fogyasztás. = A mezőgazdasági véd vámok bevezetésé­hez. A kormány eddigi tervei szerint a mezőgaz­dasági véd vámokat fefapönkfnt fogja bevezetni. A kérdés vég’eges megoldásának Czideig techni­kai akadályai is voltak, rrfost azonban a csehszlo­vák-lengyel kereskedelmi tárgyalások a kérdés legsürgősebb rendezését követelik meg. Elsősor­ban a vágómarha- és sertástehozntal lesz Sújtva vámmal. A második ©lapot fogja a'kothti a gabo­na- és lisztvám bevezetése. Mind-ét kérdés a legrövidebb időn belül s okvetlenül még a cseh­szlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások meg­kezdése előtt lesz rendezve, a vámtarifajegyzék teljes átdo'gozásával. OOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOGOOOOOOOO O t , i Szenl-lvűDv [özsgI nsmze!gvQl§si képviselő q könyve a: § MezGgazflsságl-ltSüVWitel 1 gamiár lo-£n ftaguja el o sajtó!. 1> A 24.— koronás bó ti árú könyvet a U Prágai Magyar Hírlap előfizetői és olva- 9 sói 20.— koronás árban kapják, ha ó január 10-ig ezt az árt kiadóhivatalunk- O hoz beküldik. * x | €3rw<©^. «»«*«: cellásai <fc* «Slsanst*a€S^iir^aSa®i3E, «5® «■ !«**«•!»*»sasit „Mim&li" féépiuáseSetfe és& t&te®«a.gkeaű*s és £»&s>€5 Icsaa’gfrcaásftcga KSaas® ­EiíU <OrSSO®. TSresUjí©® ©a ©áá©B*BrH»l B»eresMl«®é*ek. SE Rí | |j SFífc-Bitfcsa 59 sássá: Rítoiic© — r::::::, Fc®-**Icai jj | mmvctu wrawCTüi ra.vMt^LiuiMW^ v -»arcig»-jm .Bírna mii III' IIT TU ,1 —n 1'W'M jfj Kicsinyesek — A P. M. H. eredeti regénye — Irta: Falu Tamás (11) — Oh, kérlek... — hebegte Ralikó elpi­rulva. — Olyan kedves vagy... — Tu-dod, szereti a feleségem a komoly embereiket. Azért nem igen jár le a városba sem. Mikor lesz szerencsénk? Ratkó az órarendre gondolt, a tanári konferenciára gondolt. — Engedd meg, hogy ne mondjak dátu­mot. Tudod, valami közbejöhet s szeretek pontos lenni. Másnap délután felment. Gyönyörű volt a hegy. A napsugarak csillagokat csókoltak a hóba s a romok kövei a tetejükre rakodott hóval olyanok voltak, mint a cukrászda ha­bos süteményei. A város mind mélyebbre tűnt alatta, jő volt letekinteni az ismerős ut­cákra s fölé-bük kerülni az ódon bagulatu há­zaknak, Csak egyszer járt erre, amikor a vá­rosba érkezett, hogy az elengedhetetlen be­mutatkozó látogatást megtegye. Akkor ősz volt. A legutóbb múlt előtti. Emlékezett, hogy egy kicsit sötétedett már, amikor feljött. Félt attól, hogy eltéved. Wildné épp szembe jött vele az utón. még addig nem látták egymást soha. Elhaladtak egymás mellett s pár lépést téve, mindketten megfordultak egymás után. Wildné elmosolyodott s utána szólt: Hoz­zánk? Ő elpirult s bemutatkozott. Együtt mentek a várba, Kedves, eleven asszony ké­pét hagyta emlékezetében, de nem találta magiasabbrendünek a többinél, igaz, hogy tiz percig tartott a látogatás s az alatt arról ta­nakodtak, hogy kinél volt már s kihez kell még mennie. Régi évszám köszöntötte a ledőlt vár épen maradt kőkapujáról. 'Valamikor itt csak fegyverrel lehetett bemenni, vagy szerelem­mel. Évszázadokfiak kellett a történelem romjaivá válniok, hogy egy szürke gimná­ziumi tanár szürke táblás könyvvel a hóna alatt, szürke hamuval a szivében átsétáljon alatta fényes nappal, a nap fényességében. Minden ; kődarabnak száz éle volt már s a köztük lévő malter is kővé keményült. A kis ablakból, a toronyőr elárvult íesihélyérői, el­száradt fü bólomgatott elő. A lépcsője félig- meddig már maguk is a múltba léptek s az itt kezdődő kőcsipkék oly levertek, oly szo­morúak voltak, mint egy százéves nagyasz- szony ötszázéves szoknyájának csipkefogai, Ratkó megpihent, megállította lihegése s letörölte homlokát. Gyönyörű panorámára fordult vissza. A hegyek a háttérben magasra szöktek s mindegyiken égett, lángolt a hó. A legmagasabb csúcsa körül leheletnyi felhő kóválygott, mint egy égi zsebkendő, talán, hogy letörülje homlokát. Fehér völgyekből barna faluk komolyodtak elő s az erdők der- medten viselték. koronájukon a tél fehér gyászjelentését. Wildné az üvegházban volt. — Akarja ismerni a rózsáimat? — kér­dezte. — Majd bemutatom őket magának. De előbb menjünk be a szobába. Az uram mind­járt hazajön. Már itthon is kellene lennie. Va­dászaton van. Ratkó a szép fehérfalu, ragyogó kiíincsü előszobában letette a téli kabátját. A fal tele volt aganccsal. Mindegyik egy kis íapáLzsot hordott magán a lövés dátumával. Egy szarvast emelő volt az előszoba. Sok-sok agancs, mint fájdalmas felkiáltójel meredt a' levegőben. Mint sok-sok halottá vált szög,1 amelyeken egy vékony lőcsatornán át el­szállt élet lógott. — Szépek, ugy-e? — kérdezte büszkén Wildné. — Szépek, — felelte Ratkó, amig követte Wildnét a szalonba. — Én azonban, ha rajtam állna, visszaéleszteném mindegyik korona alá a szarvast s zavarnám ki őket az erdőbe. Élni! Élni, nagyságos asszony. Azt tenni, amit mi folytatunk, amihez mi ragaszkodunk, amiben, ha bennünket zavar valaki, gyilkost kiáltunk. — Maga, látom, nem vadász. — Nem. S legjobb szeretnék húsevő sem lenni. Voltam egy ideig vegetáriánus, de na­gyon legyöngültem. Azt szeretném, ha ki­élhetné magát minden élőlény a földön s vé­gigélhetné életveszedelom nélkül napjait. A szarvasnak is van joga arra, hogy végkime- rülésben haljon meg. — És a szarvaspecsenye áfonyával? — Majd a tuberkulózis bacillusával fele­lek: És az emberpecsenye árvazokogással? — De maga anarchista! — Lehet, nagyságos asszonyom. Én azonban fizikus is vagyok és csillagász. Tu­dom, hogy minden egyforma fontos a maga helyén. — A szarvas húsa is a maga helyén. A pecsenyés tálban. De beküljünk ki. Gyújt­son rá. * — Kezét csókolom. Nem dohányzóm. — No, akkor én. Van gyufája? Mint minden nem dohányzónál, egész tele skatulya volt Ratkó zsebében. Wildné rágyújtott s az ablakhoz ment, hogy félrehúzza a csipkefüggönyt. A csipke- * zsilip eltávolítása után a nap akadálytalanul 1 ömlött be az üvegen s aranycsiikban feküdt az asztal lábához. Mintha lámpát gyújtottak volna, megvilágosodtak a bronzszinii bőrfo­telek, a kétszáz évet mutató könyvszekrény, az idővel szemben érzékenységét már elvesz­tett oszlopos óra s a várbegyet ábrázoló zöldtónusu festmény. — Hozott könyvet? — kérdezte Wildné félénk-kedvesen. — Hoztam. Először azért, mért örülök, hogy van valaki ebben a kis fészekben, aki a hetük nehezét is meg tudja emészteni s másodszor azért, mert tudom, hogy úgy fog vigyázni a könyveimre, mint az, aki lelkes lénynek nézi a könyvet. Wildné mohón kapott a szürketáblás könyv után. — Jaj de jó! Köszönöm! Nagyon fogok rá vigyázni! Az udvaron fölcsengett a szán. A fensik- ról, a hómezőkről jött haza Witd. A bajuszá­ról jégcsap csüggött alá s vastag bundája tele volt zúzmarával. Olyan volt, mint télapó unokája. A szánkó megállt a veranda előtt s látható lett egy vérben lógó szárvásfej. amint barátságosan, a halál mindent kiegyenlítésé­vel simult egy elejtett vaddisznó hátuljához. Hat vadászkutya a diadal ragyogásával ug­rált a szán körül s kiérzett felhevülésükből, hogy még egyszer szerették volna megza­varni a halálba kergetett vadakat. Wild lekecmergett a szánról. — Be van csípve, —- névetett Wildné. —• Minden vadászaton becsipnek. Ma ez külö­nösen bizonyos volt, mert velük ment báró Bészterczey is. Az öreg pedig nem áll meg, amíg meg nem érkezik. Wild ledobta kinn a bundáját, kibújt a nehéz halinacsizmából s dalolva jött be. (Folyt, köv.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom