Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-04 / 3. (746.) szám

Vasárnap, január I. 3 Megkezdődnek a Jokai-ünnep- ségek Komáromban Komárom, január 3. (Salját tudósítónktól.) A Jókai centenná- rium bizottság újév napján tartotta ünnepé­lyes gyűlését Komáromban, melyet Erdélyi Pál dr. egyetemi tanár magasröptű beszéddel nyitott meg, méltatva Jókai évét'és világiro­dalmi jelentőségét. Majd Bognár Cecil dr. egyetemi magántanár a Jókai előadások so­rozatáról számólt be, melyeket január 4-én A'lapy Gyula dr. előadása vezet be Jókai és szülőföldje címen. Égler Dózsa a Jókai óda pályázat eredményét ismertette, a pályadijat nyert versek szerzői: Borka Géza dr., Tamás Lajos és ölvedy László; dicsérésben része­sültek Szabó S. Zsigmond (Bajka), Móra László (Budapest), Darvas Andor és Bukov- szky László (Komárom.) Fülöp Zsigmood fő­jegyző az Aranyember előadásáról tett je­lentést, melyet Komárom legjelesebb műked­velői adnak elő ünnepi előadásul február 21- én a centennáriuni országos ünnepére Komá­romba érkező vendégek tiszteletére a kultúr­palota színpadán. Február 17-én, a születésnap előestéjén kivilágítás lesz a városban, másnap pedig a református egyház és a többi egyházak há- laadó isztentiszteletel. Vasárnap, február 2"*- én zajlik le az országos ünnep, mely d. e. 10 órakor ünnepi közüléssel kezdődik a követ­kező soreniddel: Az énekkarok közös éneke után Szijj Ferenc dr. a Jókai Egyesület el­nöke megnyitót mond, utána Borka Géza pályanyertes ódáját szavalja, majd Erdélyi Pál dr. egyetemi tanár, a ceniennárium bi­zottság elnöke tartja meg em'lékbeszédét Jó­kai Mórról. Az irodalmi társulatok és egyesületek kül­dötteinek felszólalása után az elnöki zárszó és az énekkarok dala fejezi * e az ünnepségei. A közülés után a Jókai kiállítás megtekinté­se következik, majd a vendégek tiszteletére társasebéd. Délután Jókai Mór szülőházának és nevelő házának megkoszorúzása lesz na­pirenden. Az ünnepet a pazar szépségű Jókaii Bál fejezi be este, ahol a vendégek Jókai re­gényalakjai jelmezében vonulnak fel. Az első Jókai ünnep A Komáromi Református Ifjúsági Egylet január 1-én délután igen sikerült Jókai ünne­pet rendezett, melyet Bajcsy Sándor zongora- száma nyitott meg. Nagy Irén, Szabolcska- Kiss Lajos pedig Jókai egy-egy igen szép versét szavalták el. Horváth Rózsi Liszt VIII. rapszódiáját játszotta. Fülöp Zsigmond bank- igazgató, a Jókai Egyesület főjegyzője Jókai­ról tartott előadást a „Komáromi fiu“ cirnen, Kiss Margit kuruc dalai nagy tapsokat arat­tak. De az ünnepségnek fénypontja Jókai Mór dramatizált novellája volt; Melyiket a két nagy férfikönny gördült végig napégette* kormos arcán. — Mit siratsz? bajtárs! ... A hidat? a te müvedet? Ne bánd! Csak az ember annyira gyarló, hogy nem szereti a saját alkotását elpusztítani, csak a másét . . . Nem felelt. — Nézd, az Isten egyebet sem tesz, mint elpusztítja, amit imént alkotott. Szemöldö­kének egy mozdulatával eltüntette a legszebb őserdőket és engedte, hogy kőszénné vál­janak . . . Nézd ott a Giulia havas hegyte­tőit . . . Múlnak, múlnak. Isten önmaga pusztítja el őket a te ekrazitodnál gonoszabb erőkkel, mert örli a szikiacsucsckat a nap, a jég, a vihar. Itt lent ez a vad folyó a tengerfenékre hengergeti a köveket, melyek ölelkeztek vala a hajnallal meg az esti pirral. Nos és nem semmisít meg az Isten maga mindennap százezer müvet, mely kíilömb a te „ezüst szivárványodnál44 — az emberi testeket? Nem pusztul-e ember ronccsá, az ut porává az a sok nótás, víg flu és nem hervad-e otthon kóróvá a sok otthagyott leány meg özvegy? Nem felelt, csak bámult az összetört „ezüst szivárványra44 — a béke életének összetépett idegeire. Pár óra múlva a tábori kórház ágyán föléje hajolt az orvos és azt mondta az apácának: — Ezt az embert a legközelebbi vörös­kereszt-vonattal a front mögé kell vinni. Nincs sebe, de mintha egy gránát szele legyintette volna ... * Szelíd kedves úri emberrel találkozunk rendesen a folyó partján. Föl és alá jár. Meg- megáll és halkan, zavartan kérdi ismerőseit: — Nem tudjátok, hol lehet itt keresztül menni? . . . Nem találom azt a hidat, amely összekapcsolja a világot és átvezet a szédítő mélységeken — a nemzetek között . . . Fejét csóválva megy odább, mert ezt senki sem tudja neki megmutatni. kilenc közül? és A kötél áztatva jó, melyet Szijj Ferenc dr. nyug. polgármester, a Jókai Egyesület elnöke irt át egyfelvonásos víg­játékokká. A komáromi tárgyú darabokban Göttl Erzsi, Halka Gábor, Németh Lajos, I Tölíésy Imre és Telkes Rudolf jeles és ka­cagtató játékot nyújtottak és xiegérdemeit tapsokat artattak. A kitűnő darabokat, melyek csakhamar bejárják Szlovenszkót, a cenien- í nárium évében meg kell ismételni. Emberhús a lakodalmas ebéden Á vérrel öntözött rebarbaraültetvény — Cipözsinór emberhúsból — A Denke-eset uj szenzációi Bérűn, január 3. A tömeggyilkos Denke bűnügyének nyo­mozása újabb szenzációs részleteket hozott napvilágra. Eddig bizonyos, hogy Denke ti­zenkét embert meggyilkolt. Az is bebizonyo­sodott, hogy tényleg evett áldozatainak hú­sából, sőt az emberhúst forgalomba is hozta. Az elmúlt ősszel egy esküvői lakomán azt a húst ették, amit Denke ajánlott és szállított. Az egyik tanú arra emlékszik, hogy a gyilkostól egy alkalomimal hurkákat kapott, amelyeknek ize oly édeskés volt, hogy azon­nal az első harapás után megundorodott tőlük. Egy másik tanú tizenegy évvel ezelőtt dolgozott Denke' rebarb araül tét vényében, amely alkalommal egyszer egy emberi hüvelykujjat talált. Abban az időben igen csodálkozott a le­let felett, de nem tett róla senkinek említést. Az is bizonyos, hogy Denke ezt a kedvenc rebarlaraültetvényét vérrel öntözte, ami annak idején nagy feltűnést I keltett Münsterbergben. I Azt hitték persze, hogy állatvérrel törté­nik ez, ’.os/t azonban valószínűnek látszik, hogy ez a vér ember vér volt. Számos egyé neuraszténiás gyomor- báutalmakban betegedett meg mert nem mdta elviselni annak emlékét, hogy a múlt­ban Denke-féle emberhúst evett. Denke privátéletéröl is szenzációs rész­letek kerültek napfényre, melyek mutatják, hogy a gyilkos alapjában véve közveszélyes örült volt, a leglehetetlenebb és a legve­szedelmesebb különködésekkel. Az a párna, melyen aludt, nem tollal, ha­nem száraz borsóhüvelyekkel volt töltve. Cipőzslnórját pedig emberből készítette. Fá­ból való ebédlőszekrényén látszanak az ál­dozataival vívott küzdelem nyomai. A meg­gyilkolt embereknek feldarabolását mindig a kályha mellett a padlón végezte el. A „Zűr Heimat44 korcsmában megállapították, hogy azok közül az emberek közül, akik Delikével ennek lakására távoztak, soha egyetlenegy sem tért vissza. A lormaf-dinasztia § pta hatalmának csacsán U lejtőjén Németországban 52 részvénytársaságot kerítettek a kezükbe — Háromszáz rendőrt moz­gósítottak az elfogatásukra — A nemzetközi szocializmus tolta Barmaték diadalszekerét — Az ő pénzükön szervezték a republikánus ifjúsági csapatokat — Újabb 50 millió arany­márka vesztesége van a porosz állami banknak Berlin, január 3. (Saját levelezőnktől.) A legújabb német panama tisztán amerikai izü. Csak oly han­gon lehet róla Írni, amint a tengerentúl szok­ták a nagy szenzációkat kiszínezni. Az 5 Bar­mát fivér története Európa legérdekesebb pénzügyi regénye. Mutatja, hogy hova sü- lyedtünk. Mutatja hogy a politikáiban a pénz az első fegyver s ennek a pénznek soha sincs — illata. A Barmat fivérek Oroszországból kerül­tek nyugatra. A háború alatt Hollandiában kereskedtek — élelmiszerekkel és rengeteg pénzt kerestek, ők tehát nem az infláció meggazdagodottjai. Berlinbe őket a defláció hozta. Mert az uj német pénz, a Rentenmark, .megalapításánál ők voltak a gazdagok, ők voltaik abban a helyzetben, hogy a szorongó német iprnak nagyobb hitelt bocsáthatták rendelkezésére, öt fivér volt, mind az öt fé­nyesen rendezkedett be, a legidősebbnek Berlin közvetlen közelében egy kis tavacska partján fejedelmi villája volt. A tulnagy kamatokat az adósok nem tud­ták fizetni és a Barmat fivérek kénytelenek voltak kamat helyett részvényeket fizetés­ként elfogadni. Ilyformán lassan részesei let­tek egy sereg gyárnak, bányának, banknak, úgy hogy ma összevissza 52 válalat sorsa a kezükben nyugszik. ötvenkét vállalat kerek tizennyolcezer al­kalmazottal. Hogy rosszul ment volna Barmaték sor­sa, ki sem állíthatja. Nem is mehetett rosszul, mert a porosz állami bank korlátlan hitelt bo­csát rendelkezésükre; lassan kerek 50 millió aranymárka kölcsönt vettek fel, ellenértékűi adva nem sokat érő papirjaikat, a felhőkben nyugvó jövendő hasznukat és a legtöbb esetben talán tisztán állítólagos jóhi- rüket. Valószínűleg a kölcsönszerzés eme kétségkívül modern formájában látja az ál­lamügyészség a Barmat fivérek bűnét, vájjon csak egyszerűen félrevezették-e a porosz ál­lami bank vezetőit, vagy talán egyik másikat meg is vesztegették, még ki sem tudja. De hogy bűnösöknek tartják őket, bizonyítja, hogy az államügyész a múlt esztendő utolsó napján elfogatási parancsot adott ki ellenük. Négy Barmat már zár alatt van, az ötödik ebben a pillanatban még szabadságát élvezi. Állítólag üzleti utón van. Hogy mit jelentettek a Barmat fivérek Berlin pénzügyi világában, mutatja elfogatásuk története. Mintha csak királyok vadászatára indult volna a rendőr­ség. Háromszáz rendőrt rendeltek ki az állam- ügyész parancsának végrehajtására. Ötven-ötven ember indult egy-egy Barmat elfogatására. A legidősebbnek villáját körülfogták, mi­előtt a detektívek átlépték küszöbét. De még ez sem volt elegendő. Künn a kis tavon is motoros csónak cirkált, mert hisz nem volt lehetetlen, hogy a milliomos vizi utón próbál menekülni. Ez a panama pénzügyi része. A politikai oldala sem jobb. Barmaték már Hollandiából is összeköttetésben állottak a német szocia­listákkal. A nemzetközi szocializmus egyengette út­jaikat. Ők oroszok voltak, repuhlika, vagy mon­archia az ő szemükben vajmi keveset jelent, mint orosz bevándoroltak a jobboldali pár­tokhoz nem csatlakozhattak, tehát elvtársak voltak, bár márványos palotákban laktak és republikánusoknk vallották ..agukat, mert ez is az üzlethez tartozott. Érdekükben állott az is, hogy vállalataikban nevek szerepeljenek, mint elnökök, felügyelő bizottsági tagok. Bauer volt kancellárt épp úgy tisztelhették körükben, mint egynéhány jelentős elvtársi. A Barmat fivérek politikai munkájának betetőzése volt a republikánus ifjúság moz­galmának finanszírozása. A jobboldali pártok megdöbbenve látták, mini nő fenyegető mó­don a nagy mozgalom egyre szervesebb egésszé, csak az tűnt fel, hogy ezt az ifjúságot nem vezeti mi lelkesedés, mi szeretet, mi együttérzés sem. De mert az egyesület pén­zes kasszái telve voltak, mert a tömérdek ün­nep, zásziószentelás, kirándulás a résztve­vőiknek mi pénzébe sem került és egyre több élvezetet hozott, a tudat, egy gazdag csopor­tosuláshoz tartozni, vagy százezer ifjút ker­getett az uj zászló alá. Most egyszerre Bar­maték levették kezüket politikái alkotásukról. És az eredmény? A birodalom belügyi mi­nisztere beperelte az egyesülést, mert a ren­delkezésére bocsátott nemzeti zászlók árával adós maradt. Pedig csak 3000 márkáról vo’t szó. A baj tehát minden tekintetben nagy. A porosz állami bank hírneve újabb csorbát szenvedett. Előbb jött az orosz Kutisker Holzmann barátjával és megcsalták a porosz államot vagy tizenöt millió erejéig. Most pedig a börtönbe kerültek a Barrnátok, Berlin leggaz­dagabb orosz bankárai, akiknek számlája már ötven millióra rúg. Már vagy két tucat többé kevésbé előkelő, de mindenesetre gazdag bankár, gyáros, bankigazgató, proku- rista ül a börtönben és a sorozatnak még nincs vége. És fájdalom, mindez még nem je­lenti a nagy végső tisztogatást, mindössze csak egy csomó orosz kalandor romboló munkásságának a végét. Még valahogy napi­rendre lehetne térni fölöttük, ha gonosz tet­teik mögött nem rejlene 18.000 tisztes ember becsületes munkásságának a sorsa. És e ret­tenetes szám hallatára talán milliók szivében erőt vesz a gondolat, hogy nem annyira a Barmat dinasztia a bűnös, hanem azok, akik összetett kezekkel nézték mint lesz úrrá tíz­ezreken az emberi lelketlenség. _ V, Ma dártávlatból Ad nótám . . . A Daily News tiz iont sterlinggel jutalmazza a legjobb nótát, mely megkapéan, jókedvvel, közvet­lenül, főként pedig népszerűén énekli meg a sza­badelvű párt újjáéledését- Ezenkívül öt fontot tizet minden dalért, amit a szerkesztő érdemesnek tart a közlésre. A szövegnek valamely Ismert dallam­hoz kell alkalmazkodnia és c tekintetben minden pályázó szabadon választhat. Bemard Shaw régen megmondta már a maga szarkasztikus módján, hogy egyetlen dalnak nagyobb történelmi hatóere­je van ezer szónoklatnál és ezért nem féltjük a praktikus angolokat attól, hogy ráfizetnek erre a pályázatra. A liberális párt végelgyengülésben szenved. Bölcsődalt neki, hogy ujjászülethessék! Politikai daloskönyv. Azt olvasom az újságban, hogy a Moldva partján a koalícióra rossz idők járnak. Szegény kis ártatlan! Nem lehetne .angol mintára itt is vissza­muzsikálni a régi szép időket? Talán akad majd költő, aki uj szöveget ir erre a csábító dallamra: Gyere be rózsám, gyere be, Csak magánt járom idebe ... Vagy miiyen szivhezszóló nóta kerekednék ebből: Én vagyok a falu rossza egyedül.-. Igen alkalmasan húzhatnák a muzsikus nemzet fiai a szlovák néppárt iülébe ezt a népszerű dalt is: Gyere vissza, szeress úgy mint régem... a németek pedig bizonyára könnyekre fakadnának ettől a nótától: Befújt1 dich Gott, es war‘ so schön gcwcsen, Behüt‘ dich Gott, es hat nicht sollen sein. És milyen jótékony hatással lennie a pártkasszára, ha a szerénységéről híres koalíció rázendítene ked­venc nótájára: Pénzem az nincsen nékem, De van egy panamám... Rajta hát, tessék pályázni, szülessék mesg a fcoa#- cló daloskönyve! Kifent bajusszal, ünnepi ferenejózsefben.. • Ennek a nótásfüzetnek érzelmes tartalma kü­lönösen poótikus elmet kivan. Egyáltalán nem felél­ne meg a célnak az olyan dm, miatt „Demokratikus dalkaszoru11, vagy Koalíciós zenegyöitgyök44! Nem, ide valami nagyapáink idejéből való ildomos elnevezés kívánkozik, egy teljesen romlatlan szó, amit nem koptattak még el a rotációs gépek. Van­nak még ilyen szavak. Messze a modern kultúra országújától, sárguló lapokon, .antikváriumok jegy­zékeiben találkozom velük néhanapján. Hegyesre fent bajusszal, ünnepi ferenejózsefben parádéznak ezek az ittf-eledkezett szavak és képzelem, ugyan­csak csóválják a fejüket elfajzott unokáik láttán. Ilyen tisztességben meg-őszül't, nagytekintefü sza­vakat mutatok be itten illő tisztelettel. Két régi könyvnek címlapján találtam őket. Az egyiken ez volt: „Kalocsai szellemi omnibusz14. A másikon pe­dig meghatott lélekkel olvastam: „A pestbudai hangászegyesület! zenede évkönyve !865-re“- Sze­memmel ezt, üzentem nékik: vén legények, isten éltessen, ezt derekasan csináltátok! PeH-meík Hogy csapták be a kopenhága! lányok az elcopfosodott mamákat? Kopenhága, január 3. Kopenhága egyik elmaradt és maradi kerületében az elcopfosodott mamák nem akartaik leányainak megengedni, hogy levá­gassák copfjaikat és a korral haladva, bubi-' fejet viseljenek. Egy napon az egyik csitri sír­va szaladt haza és elzokogta, hogy mikor az iskolából hazafelé igyekezett, az egyik nép- telen utcasarkon egy borzasztó kinézésű em­ber rárohant és levágta a copfját. Igen egy­szerűen egy hatalmas ollóval lenyisszantotta a pompás szőke hajfonatot, kamaszlányok ékességét. A mama boldogan szorította ma­gához leányát és örült, hogy a copf árán nagyobb bajtól menekült meg. Sőt akarva, nem-akarva maga vitte el a csitrit a fodrász­hoz, aki a levágott hajból annak rendje és módja szerint bubifejet készített. Az esetek ismétlődtek. A maradi kerület minden csitri- lányos házának volt egy ilyen tragédiája, melynek következményeképpen végre is az utolsó kis mohikán feje is bubifed volt. Az egész város lázasan kereste a vad skalpolót és csak mikor sehol sem találták, gondoltak arra, hogy vallatóra fogják a csiíriket. Az iskolaigazgató ur személyes felügyelete mel­lett lefolytatott vallatás eredményeképpen a következőket állapították meg: a hajrabló egy „középtermetű, véznán-hatalmas, szálas­alacsony szőkebajszu ember borotvált feke­te körszakállal és simára borotvált állal, aki mindenütt jelen van és sehol és aki bő köpe­nye aló! hirtelen kirántott ollóval villámgyor­san lemetszi a copfot és eltenik44. így jöttek rá arra, hogy a csitrik „hajvágó véd- és dac- szövetséget44 kötöttek és egymás haját vág­ták le, mert nem akartak elmaradni a többi kopenhágai negyedtől. A ravasz kislányok még nem tudják, hogy Londonban már a bu­bifej is a múlté, mert ott az asszonyok egész férfiasra vágatják a hajat és szintelenitik, úgy hogy a legnagyobb szenzáció: legrövi­debb hófehér haj. Kérdés, hogy hosszú és szí­nesen virágzó ész lesz-e ennek az uj divatnak a következménye.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom