Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-28 / 22. (765.) szám

Szerda, január 28. yfyifíA/- WtG&fiTfíRm* •s (*) Kósa György zenedarabjai Berlinben. Budapesti szerkesztősé.önik je’enti telefonon: Kósa György, a kiváló magyar zongoraművész, hat kompozidóját elfogadta Kiélhet Eriik, a berli­ni operaház főzeneigiazgiatója és azók márciusban kerülnek bemutatásra Berliniben. ' Májusban a Prágáiban miegurtandó nemzetiközi zeneünnepsé­gen is be fogják mutatni e darabokat. (*) Móric Rosenthal Budapesten. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Móric Ro­senthal, a világhírű zongoraművész, márciusban hangversenyt ad Budapesten, ami annál érdeke­sebb lesz, mert a világhírű művész több iránt tiz óv óta nem volt a magyar fővárosban­(*) A Föidessy-szlntársulat Losoncon. Losonci tudósítónk jelenül: A déls-zlo venszlkói magyar színtársulat 20-iika óta Losoncon játszik. A feliío- kozott igényű, műértő losonci közönség meglehe­tősen hűvösen fogadta az uij társulatot, amely azonban — az első előadásokból ítélve — foko­zatosan meg fogta nyerni a közönség érdeklődé­sét. A technikai nehézsebekkel küzködő társulat­nak első figyelemre és elismerésre méltó fellesi t- m'énye a Sasfiók előadása volt, amelynek oiim- szerepében Kőműves Erzsi elsőramgu drámai erő­nek bizonyult. Somogyi Károly Motternidhie és Fő kiess y Sándor Flam'beaiuja is művészi alakítás volt. A kristálytiszta kiejtéssel beszélő és sok­oldalú Kőműves Erzsinek az Árvácsika oiimű operettben is meleg sikere volt. Rajta ikfVűl a kétszer megismételt, gördülékeny előadásnak fő- erősségei voltak Kardos József, Sándor Aranka, Várnay László, Reményi János és Palái Aranka­(*) A kolozsvári magyar színház háromnapos vendégszereplésre indul Bukarestbe. Kolozsvárról ielentik: Szombaton reggel indult el a kolozsvári magyar színház együttese, hogy három estén át Bukarestben vendégszerepeljen a Teatrul Popu- lar színpadán. Ebből az alkalomból a kolozsvári Ellenzék lelkes cniklket Lr, melyben a terv meg­valósítóját, Jorga Miklós egyetemi tanárt, volt minisztert „a konstruktív Románia legnagyobb tudósának és (ködőjének4' nevezi. A vendégsze­replés kétségtelenül figyelemre méltó és rend­kívül jelentős esemény. Az első magyar szini- etőadás Bukarestben 79 évvel ezelőtt volt, 1846- bam, és azóta sem vol't több. Bukarestben száz­ezernél több magyar él, az 5 kezükben van Bu­karest iparának egy jelentékeny része és majd­nem tejesen a bérkocsisipar. Bukarestnek ez a magyarsága természetesen lázasan készül a ko­lozsvári színészek fogadására. A propaganda- bizottság élén Tőkés Ernő dr. bukaresti reformá­tus esperes áll, aki fellnivásában „hősiességgel határos szép vállalkozásnak" minősiti a kolozs­vári színészek bukaresti vendégszereplését. A ko­lozsvári magyar sziuház vendégszereplése Január ?5-'ikén este kezdődött, amikor bemutatták Mó­ricz Zsivmomd egyfelvonásosá't: a Tanító ur-at és utána Bi'tay Árpád fordításában Jorga Miklósnak Apáról-fiura cimü drámáját. Január 26-íi1k4n Cara- jrale színmüve: a Fogat-fogért, szemet-szemért 5s Moliiére: Tartuffe-je került színre- Az uto'só sstáu a kolozsvári magyar színház legnagyobb vigjátéksilkerét, Lengyel Menyhért: Antóniáját látszák el a magyar színészek. (*) Liszt Ferenc Akadémia lesz a Magyar Zeneművészeti Főiskolából. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: A Zeneművészeti Fő­iskola nemsokára megiimnepli fennállásának ötvi- ledlik évfordulóját. Ebből az alkalomból Liszt Ferenc Akadémiának fogják elnevezni. \ ruszínszkói magyar színtársulat eheti műsora: Szerda délután: Hamlet. Ifjúsági éöadás. Csütörtök: Felség csókja- Papp Mand felléptével. Péntek: Árvácska. f 'zombat: Árvácska. Szombat délután: Cigányszerelem. Vasárnap este: Árvácska. Faragó Ödön színtársulatának műsora Kassán: Szerda: Madarász. (Schmidt C. felléptével.) Csütörtök: Süt a nap­Péntek: Kis muszkák (Bemutató). Szombat délután: Nagymama. Szombat este' Sasfiók. Vasárnap délután: Piros bugyelláris. Vasárnap este: Árvácska. (Először.) v^J&ORT Haldoklik a sport a Szelességen? Prága, január 27. A csehországi német lapok sportrovaitait ol­vasva, láttam és olvastam, hogy a Deutscher FusSball-Verband ülésezett, továbbá a Deutsche Scbiedsridíter-Vereinigung ils megtartotta évi ren­des közgyűlését. Amikor a kiteket olvastam, ke­restem ismerős szepesi neveket, mert hiszen a Szepcsság, Ostgau elmen, a német szövetségnek egyiik kerületét képezi. Kerestem, de hiába . . • A Szepesség sehol nem képviselte magát, a Sze- oességről senkiit sem választottak be a bizottsá­gokba, a Sze pess égről egyáltalában szó sem esett . . . S amikor ezt szomonu szívvel konstatálom, magam elé képzelem a tavalyi tavaszi és nyári sportszezónt. Ha fölállítjuk annak mérlegét, na­gyon szomorú eredményre jutunk. A veszteség mérlege száz százalékkal nagyobb, mint volt két- három évvel azelőtt. Nem volt egyetlen nagy esemény sem! A futball sport nívón aluli, az érdeklődés a legmini­málisabb. Atlétika, tenniisz, úszás úgyszólván tel­jesen szünetel • . . Szomorú tények ezek. S ha kutatjuk azoknak okait, úgy látjuk, hogy ezek legfőbb oka a mai gazdasági válság és Prága szerencsétlen nemzetiségi politikája a sportban. De nemcsak ez okozza a sport végleges pusztulását. A régi kipróbált sport vezéreik hűtle­nek lettek, visszavonulták s sorsukra bízták az egyes egyleteket. Hová lett Zuber. Löw dr., Dwo- rák, Löffler, B rés öl Sándor? Miért nem veszik újból á kezükbe a vezetést? Hiszen éppen ők voltak azok, akik a forradalom után olv népsze­rűvé tették a sportot a Szepességen. Ők voltak azok, kiknek segítségével Késmárk, Igló és Pop- rád gyönyörű sportpályákhoz jutottak. Miért nem hallani sohasem arról, hogy Adriányi Meteócan, Fohberger dr. Iglón uijból a sportegyletek élén vannak? Miért hanyagolják él Késmárkon az at­létikát, holott a múlt években láthattuk, hogy mi­lyen gyönyörű szép mezőnyü atlétikai versenye­ket rendezett a KSC. Szaibad-e azt továbbra is úgy hagyni? Nem gondolják az urak, hogy le’ktismeretlenség úgy magukra hagyni a sportegyesüle(eket? Nem lát­ják, hogy ő nélkülük teljesen tönkremegy a sport­élet a Szepességen ? Azt hiszem, hogy jó szolgálatot teszek a köz­nek, ha ezúton ébresztem fel a Szepesség sport­életét letargiájából s igen üdvös lenne, ha a régi sportvezórek összeülnének s az ezidei tavaszi és nyáni szezonra összeállítanának egy szép, válto­zatos sportprogramot. Kopper Miksa. A tátrafüredl ródl'bajnokság. Felkértek ben­nünket annak a közlésére, hogy a KSC verse­nyek srlovenszkói ródlfoajnokságának nyertese Kufler Artúr, aki a legjobb idő, 5 perc 05 mp alatt tette meg az után Utána következett idő­ben Anigyalossy Ernőné, a női bajnokság nyerte­se, akinek útja 4 nrp-cel tartott tovább. Kufler 6 év óta az összes tátrai róditibajnokságok nyerte­se és jeges pályán 4 percen aluli ideje is volt már. (o) Svéd—norvég országközi boxverseny- Stock­holmban bonyolították le a svéd—norvég ország­közi boxmeccset s azt a norvégek nyerték meg. Az összeredmény ugyan 4:4. de a győzelmet a nehézsúlyú számban elért győzelemmel a norvé­geknek Ismerték el. Középeurópa sibainokságához, amely február 12—15-én kerül itt Csehországban, Johannisbad- ban eldöntésre, Svájc a következő csapatot küldi ki: Xavér, Affentramgor, Bartsüh, Eidenbenz, Lauener és Schimledt. — Hotovetz dr. a kereskedelmi és pénz­ügyi politikáról. A cseh nemzetgazdasági egyesületben Hotovetz dr. volt kereskede­lemügyi miniszter előadást tartott a keres­kedelmi és pénzügyi politika aktuális na.pi kérdéseiről. A hivatalos statisztikai jelenté­seik szerint a csehszlovák „szabad" keres­kedelem mérlege 1922 óta évröl-évre hanyat­lik. Ez a hanyatlás természetesen igen rossz hatással van a csehszlovák hitelviszonyokra. A külkereskedelmi hanyatlásának legfonto­sabb oka a csehszlovák korona aránytalan és indokolatlan árfolyamemelkedése. Ezt a po­litikát már abbahagyta ugyan a kormány s rátért a stabilizációra, melyet a szónok és a defláció más ellenségei mindig sürgettek. A hanyatlás további oka az esztelen keres­kedelmi politika, mely nem felel meg az ál­lam közgazdasági szükségleteinek. Az import javarésze — harminc százalék — élelmisze­rekből áll; további harminc százalékot tesz ki a textilipar nyersanyagimportja; egyéb nyersanyagok importja húsz százalékot tesz ki. Az 1924. évi behozatalnál még nagyobb az élelmiszerimport, aminek oka a rossz mezőgazdasági év .Az exportra determinált olyan államnak, mint Csehszlovákia, okvet­lenül a szabad kereskedelem alapján kell dol­goznia; a prohibiciós politika egyenesen ön­gyilkosságot jelent az államra. A csehszlovák kereskedelmi politikai program nem merül­het ki a prohibició fokozatos eltávolításában, hanem szerződések nélkül is barátságos vi­szonyban kell élnie a köztársaságnak az összes szomszédokkal. Sőt törekednie kell arra, hogy megalakuljon az egyenlő és azo­nos kereskedelmi s gazdasági érdekeltségű államoknak minél szorosabb szövetsége, melynek tagjai a legmesszebbmenő vámked­vezményeket nyújtanák egymásnak. A szó­nok nézete szerint az utódállamoknak és a balkánállamoknak egy erős gazdasági egy­ségbe való foglalása egyáltalán nem tartal­mazna politikai veszélyeket. Már eddig is sok olyan nemzetközi szerződés létezik, amely az egyes államok törvényhozását sokkal erő­sebben érinti, mint például egy vámunió. Az ilyen szerződés — a vámszerződés — nem követeli meg sem az egységes törvényho­zást, sem az egységes pénzt, sőt az egysé­ges vámtarifát sem. — Tovább csökkent a bankjegyforgalom. A pénzügyminisztérium bankhivatalának ja­nuár 23-iki kimutatása szerint a bankjegyfor­galom további csökkenést mutat. A deviza- készlet 14 millióval csaknem 660 millióra csökkent, nemesfémfedezet csaknem válto­zatlan. A hiteltételek 92 millióval emelkedtek és pedig: váltóeszkompt 45 millióval, érték- papireszfcompt 27-el és a lombardeszkompt 20 mii Hóval. Az államib ank jc gya dóssá gok a 12.5 millió értékben befizetett vagyondézsma arányában csökkentek. A zsír óbe tétek 827 millióra emelkedtek. Ezáltal a bankjegyforga­lom 251 millióval 7499 miióra csökkent. A bankjegy tartalék 71 millióval haladta meg a második miíliárdot. — Aktív a csehszlovák kereskedelmi mérleg. A Nár. Listy értesülése szerint az ed­digi számítások alapján a decemberi kereske­delem behozatalát kerek másfél milliárd ko­ronára becsülhetjük. Ennek alapján a már hi­vatalosan közölt két milliárdos kiviteli for­galom mellett decemberben egy fél milliárd aktívum mutatkozik és ezzel az 1924. évi ke­reskedelmi mérleg 1.5 milliárd korona plusz- szál zárul. — A vidék elektrizációja. Értesüléseink szerint a földmiveiésügyi minisztérium tör­vényjavaslatot készít a vidék elektrizációiárói. A minisztérium azt kívánja, hogy a legköze­lebbi négy évben, mintegy harmincmillió koronát fordítson a kormány az elektrizá- cióra. — Csökkentik a maláta kiviteli diját. A kereskedelmi minisztérium rendelete szerint a maláta kiviteli illetékét 1925 február l-ével V\ százalékról b> százalékra csökkentik. — A cseh malmok súlyos helyzete. A cseh malomtulajdonosok prágai szövetsége meghívta az újságírókat, akiknek számlára előadást rendezett a cseh malomipar súlyos helyzetéről. A köztársaságban 9480 malom van; ezek a malmok évi ötvenmillió méter- mázsa gabonát képesek őrölni, tehát nem­csak a belföldi termés feldolgozására elegen­dők a malmok, hanem külföldi gabonát is őrölhetnek. A kormány semmit sem tesz a malomipar védelmére. A vizierőadó át ará­nyosítását évek előtt helyezte kilátásba a pénzügyminisztérium s máig sem történt még semmi ennek érdekében. A kormány esztelen gazdasági politkája következtében a földmivesek a gabonatermelést abbahagyják s ehelyett a jövedelmezőbb répa és zöldség- termelésre térnek át. — A magyar paprika ára. Szegedi piaci árak: édesnemes paprika kilónként 26— 28.000, rózsa paprika 15—16.000, II. paprika 10.000, füzér 28—30.000 K. — Az európai magnezitkarteCl. Ama bécsi ta­nácskozások, amelyek az európai mag nézi tikár tel felállítására irányultak, már befejezést nyertek- Az összes európai magneznüzemek bejelentették csatlakozásukat s létrehozták azt a megállapodást is, amely megmondja, hogy az egyes európai ál­lamok mennyi magnezitet kapjanak. A kartell székhelye Bées lesz. Kicsinyesek — A P. M. H eredeti regénye — Irta: Falu Tamás (26) — Semmi! — mondta. — Hiába másztam fel. Nem volt ott. Nem jött fel később sem. — Ezt már én régen tudtam, — nevetett Emma néni. — Alighogy felmentéi, mindjárt hazajött s olyan zörgést, dörgést visz oda­benn véghez, mint még soha. Nincs azok közt semmi, fiam! Terka néni sóhajtott, Emma néni is só­hajtott. Bele kellett nyugodniok a megváltoz- hatatlanba. XV. Elemér kalap nélkül sétált a kertben. A tavasz már átlépett a hegyeken s lelehelte róluk a havat. A hegyhátakról a rétek zöld foltjai ujjongtak le különböző árnyalatokban. Mint a tavasz zongorájának zöld billentyűi, piáno és fortissimo énekelték az élet ak­kordjait. — Elemér, gyere be, — szólt ki hozzá Edifeke. — Ne beszélj, mert megmondlaik a nagy­mamának, — volt a válasz. — Tudod már a leckédet? — Megmondalak! — Ne kiállhatatlankodj, Elemér. Tudod, hogy pár hónap múlva vizsga lesz s most sem akarod magad megemberelni. Majd ki­hallgatlak, Elemérke. — Megmondalak! — Elemérke, ne komiszkodj. Egy ne­gyedóra alatt te megtanulsz tiz oldalt is, Hisz okos fiú vagy. Csak komiszkodsz. Gyere be, édes Elemérkém. — Nem bánom, megmondalak! — felelte durcásan tovább Elemér s nagy figyelmesen vizsgálta az eget. a háztetőket, fálkiai: s min­dent, ami a föld fölött fejezte be életét. Editke, szegény, nem erőltette tovább a dolgot. Elemér megcsökönyösödött, nem hall­gatott a.szép szóra, de nem akart, nem mert vele ujjat huzni. Az az átkozott „Megmonda­lak" teljesen megbénította akaratszabadságát. Ezzel zsarolta Elemér már hetek óta. Ediitkét ugyanis a Nyáry Feri tanította magánúton, hogy letehesse majd a kereske­delmiben a vizsgát. Minden délután eljött hozzájuk, hivatal után, egy órára, másfél órára, ahogy a lecke fontossága kívánta. Csi­nos lány volt Editke is, csinos fiú vol’t Nyáry Feri is s a haszontalan Elemér, anélküli, hogy valaha a legkisebb gyanús mozdulatot ve­hette volna észre náluk, kieszelte uzsoracé­lokból ezt a hátborzongató, szivdöngető szót, hogy „Megmondalak!" S ezt olyan hangsúl­lyal, olyan mimikával tudta elsuttogni, el or­dítozni, hogy szegény Editke mindent a vi­lágon megtett neki, csak be ne váltsa fenye­getését. Ha egyszer Editke a sarkára tudott volna állni s azt mondta volna: No jó, mondj meg! Csak mondj meg! Magam is kivanom, követelem, hogy mondj meg! — bizony Ele­mér alaposan meg lett volna verve, mert nem tudott volna megmondani semmit. De mért Editke először, az első fenyegetésre, az üres kézigránát első megeső válásakor elsá­padt egy kicsit s biztonságában megtánto- rodni látszott, Elemér nem adta ki többé ke­zéből a fegyvert. A lelketlen azt is megtette egyszer, amikor Editke nem akart neki ba­racklekvárt lopni, hogy délben az asztalnál énekelte a körösi lány dallamára: Megmondalak, megmondalak, Megmondalak, megmondalak! Editke félhal ottan szaladt ki a konyhába, hogy egy kanállal térjen vissza. S elszorult szivvel várta halálos Ítéletét. De, szeren­csére, a nagymama nem látott semmiféle ér­telmet a különös szövegben s erélyesen rendre is utásitotta Elemért: — Elsősorban: asztalnál nem illik éne­kelni. Másodsorban: ha az ember énekel, ak­kor énekeljen tisztességesen. Mivel azonban elsősorban: asztalnál nem illik énekelni, fogd a kanalat és egyél. Elemér tehát a kertben maradt s foly­tatta vizsgálódásait a levegőben. Galambot akart fogni. A városban ritkaság volt a ga­lamb, valamikor talán épp olyan számban éltek itt Is az udvarok idilli madarai, mint az alfáidon, de a hegyek és erdők ragadozói, az ölyvek, sasok, vércsék, keselyük kiirtották egész nemzetségüket. A szomszéd most va­lahogy hozzájutott egy galambpárhoz, amely szabadon, veszélyeket nem sejtőn röpködött a házak fölött. Elemér kivetette rájuk a célt. Gondolta: inkább ő, mint egy vércse. Lépet szerzett s amikor tisztának érezte a látha­tárt: a nagymamát a boltban. Editkét Nyáry Ferivel a könyvek között tudta, kiállt a kert közepébe s a lépet gyorsan rákente a hajára. Ö ugyanis, eltérően a többi lépvadásztól, a saját fejével, a saját fején akarta megfogni a galambot. Nem közvetve, léccel, vagy rúd­dal, hanem közvetlenül önmagával. Érezni aharta a galamb lábát a haja között s a szár­nyát a haján. Érezni akarta vergődését. Ki akarta próbálni a galamb ereiét, hogy az esetben, ha a lábával ragad a fejére, fog-e repülni tudni s ha tud repülni, felviszbe őt is a levegőbe s mekkora darabot repül vele? A haditervet nagyszerűen készítette elő. A házban ünnepies csend volt s még a cseléd sem csörgette úgy mosogatás közben az edényeket. Emma néni bent kötötte piros harisnyá­ját a néhai boltban, az egykori füszerhivatal- ban, a cégtáblanélküli szobában, amelyben üres fiókok vicsorgatták éhségükben fehér cim-fogaikat. Az ablak mellett ült, amelyre a zöld zsalu úgy borult rá kívül, hogy Emma nénit senki se lássa, ő azonban mindenkit lásson. A hosszú tengerészlátcső felvonva állt helyén, mint valami gyilkos ágyucső, hogy bármely pillanatban leterithesse a túloldalon járókelőket. A háta mögött, a pult mellett, amelyen valamikor Indiák legillatosabb füszerszámai hevertek, Editke ült Nyáry Ferivel. Emma néni nagyanyai gondossága rendezte igy, hogy az unoka az ő jelenlétében, az ő erköl­csi felügyelete alatt vegye óráit. Épp számtanóra volt. S talán, mivel szá­mológép nem volt kéznél, emiatt tartotta Nyáry Feri a jobbkezét Editke balkezén A professzor ur nyilván azt akarta kézzel fog- hatóan bebizonyítani, hogy kétszer öt az tiz és hogy nincs a világon még egy ilyen tiz, mint ami ezzel a kétszer öttel felér. A jobb- kéz állandóan számtani műveleteket végzett az alatta simuló balkézzel. Szorozta, osztotta, kivonta, négyzetre emelte, gyököt vont be­lőle, de legtöbbször összeadta magát vele, hosszú ölelkezésben. Editke jobbkeze ezalatt szorgalmasan irta a számokat a füzetbe s mert hangnak is kellett hallatszani Emma néni megnyugtatása okáért, hangosan is szá­moltak: fFolyt. köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom