Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-24 / 292. (740.) szám
ÍSf& c/vwGArjiyiGwxffmzTP Szerda, december 24. szt'kesegj hiz románstiiü kapujának maradványa. Dehogy a Tátrához kikel maradjak, csak Poprá- dot entóitem, amelynek kain páni Héjét a cseh-szlovák muiuiiiékck országos bizottsága most re- stauráltatta és ameiy egyik legszebb sgrafittó műemléke a Szcpcsségnek. A poprádi plébánia templom freskóinál érdekesebb festmény a ,5. századból kevés maradt ránk. Kii önösen a három király vándorlását és a gyermek Jézus imádasát ábrázoló rendkívül érdekes. Sajnos a 80-as években történt restaurálásokkor elrontották, de még mindég eitékes műemlék. A Szepesség templomaiban több mint ICO szárnyas oltárt lehet találni és nagyon gazd gok régi bútorokban müvasalásókban, kö és bronz keresztekben, ötvösmunkában és másnemű egyházi edényekben. A cipszcr nép meglehetősen konservativ természetű és ragaszkodik régi lim- lomjához és ennek a természetének köszönhetjük, hogy minden legkisebb községben műtörténet! emlékekre bukkanunk. Vannak templomok, ahol még ma is a 15. századbeli miseruhákat, tömjén- füstö’öket és egyébb temp’omi felszereléseket használják. A szepcsségi városok büszke és jómódú polgárai áldoztak közintézményekre és ezekhez a török hódoltság pusztító kezo nem ért el. Nem lehet ezen cikk keretében mindazon műemlékeket felsorolni, amelyeket a Tátrába tóduló idegeneknek büszkén mutogathatunk. Ha ezek a kincsek külfö’dön volnának, úgy azokhoz ezrével zarándokolnának az idegenek. A Kárpátegyesületnek egyik fontos feladata volna a tur’sz- tikát ezekhez a műtörténet! emlékekhez is terelni és ezen ténykedésével három féle célt érne el. 1. Rendszeres kirándulások szervezésével autókon, kocsikon a tátrai fürdúhe'yekről szórakozást nyújtana a tátrai publikummak. 2. Turistáknak avatná azt a közönséget is, amely nem tud csúcsokat mászni, gyalog túrákat tenni. 3. Végül pedig óriási kultur feladatot teljesítene. Nálunk a képzőművészeteknek al’g van még közönsége. Ezen kirándulások szervezésével nagyban hozzájárulna a müizl's fejlsztéséhrz és a V'l'osságot megtanítaná meorbe-csü1ni műemlékeinket. Vág. H, Lajos. Szomorú riport a magyar Határszélről TORNA. Ott fekszik a magyar—cseh-szlövák határ szélén a Bódva folyó völgyében. Egy kőliaji- tásnyira már a magyar róna mosolyog ide és magyar katona áll a vámsorompó melleit. A volt megyeszékhely, a kuruc Torna ma szomorú kisközség tett- Lakossága tiszta szinmagyar — nagyrésze már Amerikában — s az idercndclt hivatalnokok, határőrök törik a magyar n elvet. A borzalmas világháború utolsó felvonása Tornát is érintette. Valóságos nagy harcok fo ytak itt le a vörös katonák és a legionisták kö ött. De szomorú, pusztuló sorsát nem e harcoknak, hanem annak a harcászati szempontból igen fo .- tos útnak köszönheti, mely Kassa-Torna-Rozs- nyó-Rimaszombatot köti össze. Mikor 1919-ben a vörös hadsereget visszaparancsolták, Torna beleesett a semleges zónába. Boldog, nyugodt idő volt ez. Nem láttunk katonát, fináncot, adószedőt. De ez a nyugodt idő csakhamar elrepült, Váratlanul megjelent a községben egy katonai bizottság, élén egy francia tábornokkal. Megálltak a város végén, azon a ponton, ahol a fontos ut kettészakad. Egy k szárnya Miskolc, a másik Rozsnyó felé vezet A Rozsnyó felé vezető útnak megtartása, sőt azonnali megnyitása fontos érdek volt. Megsrünt a semlegesség — eldőlt Torna sorsa és jövője, Tu nya lett. Vájjon miért kellett megváltoztatni az évszázados, minden nyelven ugyanúgy hang ó Torna nevet? Miért lett Tornagörgöből Hrhove? Talán azért, hogy ha majd a feltámadás nagy napján előjön IV. Béla király és keres! a gö gői barlangot, ahova a tatárok elő! menekült és ahol magyar hivei megmentették életét, ne találja meg? Vagy ha a Bebekek feltámadnak, meg ne találják ősi fészküket? Ahogy a szomorú sorsra jutott Torna íeé közeledünk két hatalmas épület tűnik szemünkbe. Az egyik: a vár, romokban hever, de ha megszólalhatna, igen sokat tudna beszélni. A másik, a tizenharmadik század elején épült gótstilü, hatalmas bástyával körülvett temp’om. A’atta kriptában nyugosszák örök álmukat a Eeb kék, Zicliyk és a Keglevichek, a kikne k murvái b 1 készült remek szobrai a régi templomban állan.'k Nevezetességei e műemléknek a XIII században festett teljesen ép régi freskók, ámenek Krisztus lialálraitélését ábrázolják öt képben. Rendkívül érdekes idők tanúja valóságos kis történelem a templom tornyán levő hatalmas je’- vény, amelyet 1680-ban Hamar és Hirkó ferencz- rendi szerzetesek tűztek ki a toronyra. A torony- gombból emelkedik ki a kereszt szára, rttnl-on egy hatalmas huszita kehe'y áll. A kehelv fö’ött csillag ragyog, melyet lcgHől a kettős kére zt ural. A templomtól pár lépésnyire emelkedik egy nyolc-tiz méter átmérőjű szabályos kö_alaku nagy sirhalom. A néphagyomány szerint a kunok sírj-1. Salamon, aki a kunokhoz menekült, betört az országba. Szent László királyt csapatostól Torna vidékére szorította. Szent László átugrotta lov'- val a Torna mellett levő hatalmas hegyszakedékot: a szádelői völgyet, (patkója nyom it ma is m nógatják) és megkerülve seregestő: a kunokat, szétverte őket. Az elesett kunokat közös si be, a templom mellé temették A múlt évi nagy esőzés a sirhalom bejáratát besülyesztette s felhivta rá az érdeklődők figyelmét úgy hogy tavasszal ásatásokat akarnak itt rendezni- Talán lesz eredménye. s az ezeréves magyar történelem leheli '<e fog felcsapni a fö’d mélyéből. Magyar történelem van itt a föld alatt. (Torna.) gen?“ A hősiesen elesett Dampierre Duval Henrik gróf várparancsnok szelleme is itt jár talán, íme, ött a falon, mintha árnyak suhannának el. Old ;lt nagy nyílás, a várpince tátong előtt m. Hideg, dohos levegő csap fel belőle: Odalent patkányok hancuroznak A várudvai He mázsányi kődarabokkal. A koronatorony ■ Pécs fülé néz. Az udvaron száraz vadrózsebok ok, lenézek a Pokubil kútjába. A Mária Terézia vize kiszáradt belőle. * Lefelé menet Szoukup bécsi szaval jutnak az eszembe: ,.Mikor koronázták, elpirult, de a sok : lagut az bizony csak mese . Alagutekat ténvleg nem találtam, de a pozsonyi várrom amig fennmarad, vagv még azután is m^dig találgatásra ad alkalmat- a babonák, misztikumok Iránt fogékony lelküeknek. MXlt,a mVis megvo1'"1' a rejtett alagutak. (Pozsony.) f/ Ember a barázdában Száz véres látáson, százezer arc, idegen országok piszkán, sarán áthurcolt szegény, egyszerű élet volt: az Ember. Négy véres esztendő minden fájása még benne lüktetett a lelkében, még saigott lassú sajgással a testén minden adott és látott ütés. De a szeme még szerette soha ki nem alvó, ükapjától örökölt ragaszkodással a földet. Most, hogy granátszántotta, eldobált katonaholmikkal ismeretlenné torzított földarc helyett eléje tűnt az ö megszokott és gyerekkorától szántott földje, a szeme odakápráztatta a harcot, nem látott földje helyett a harctér földjeit. És magához ölelte egy hatalmas öleléssel a négy év óta nem látott, nem müveit egyetlen apai örökét és végtelen szeretettel akasztotta be az ekéjét, hogy felhasitsa vele az első barázdát. Ez volt az igazi béke kezdete. A két ló is mintha megérezte volna az ekére súlyosodó két kéz erejét. Négy évi asszonykéz, siheder legényemberek kínlódtak az eke szarván, de ma a visszatért Ember kezenyomán újból hatalmas rögök iordultak ki az ekevas alól. Az igaz, hogy megkeményedett a szive. Most, hogy az Isten házába is eljutott, valami visszaemlékezés hatása alatt állt. Ahogy hazafelé ballagott, csak akkor jutott eszébe. Lengyelországban jártak. Előző nap egész éjjel meneteltek és a fáradtság öntötte el testük minden részét. A nagy ágyúzás miatt napok óta nem aludtak és ott álltak másnap estefelé egy erdei úton. őszre járt, csúnya idő kerekedett és az erdő fái hangos nyögéssel hajlongtak, s a század emberei mint összeverődött remegő embernyáj vártak az u.iabb parancsra. A fák között egyszerre halk csilmgelés jött a fülükbe, amely egyre közelgett. Az erdei utón egy pap jött, * * előtte ministráns gyerek rázta a csengőt. Kezében az Oltári- szentsóg és amikor melléjük ért, feléjük hajtotta áldásosztóan. De azok csak álltak, riadtan és bámultak a rap után, amig e! nem nyelte öt az erdei út hajlása. Nem hullott a Szentség előtt egy sem térdre közülük. * Ember a barázdában ma újra. négy év után. Szánt. De ez a szántás ma már nem az, mint négy év előtt. A feje már nem olyan tisz'a mint a szikrázva csillogó márciusi napfény. A háború megtöltötte történésekkel. amelyekre nem lehet csak nehéz fejjel gondolni. A kép ugyanaz. Csak a feje telitett súlyos gondolánkkal. Csak ennyit változott minden az Embernél. a barázdában. (Katalinhuta.) a » CR /CLteJ\/hJaJ ii A pozsonyi vár misztikuma Egy délután az ezeréves romok között..* A felvonóhíd zárja nagyot csikorog rozsdás szerkezetében, aztán leeresztik, kitárúl a nagy két szárnya és rajta aranyos hintóbán, apródok, lakájok, aranysujtásos frontja között kivonul a szépséges királyné sétakocsizásra. Leereszkedik a várhegyről a zsidónegyedbe, a hires Ghettóba és elcsodálkozik. Ni-ni, egy újvilág: jámbor k f- tános zsidók a templomba sietnek, odább a Du- naparton végigmenve csupa ismeretlen csodálkozó arcok. A koronázó domb tér re érve egy ledöntött szobor helye. Ah! Az én szobrom. Micsoda világ! Megváltozott minden. Gyerünk vissza inkább a sírba, pihenni, csöndben átaludni a rideg valóságot. & Mária Terézia nagyot nézne, ha feltámadna sírjából és leszállna a várról, egykori büszke rezidenciájából, amely ma már cak rom, om- ladék. De a pozsonyi vár a maga titokzatosságával, a soha meg nem fejtett misztikumával talán egészen kivétel a sok közül. Még ma Is mutogatják a vár tövében Mária Terézia fürdőjét, azután sokat beszélnek titkos alagutakról, Duna alatti folyosókról, amelyek mindig csak arra teremtvék, hogy a szépséges és állítólag kalandvágyé természetű uralkodónö céljait szolgálják... Száznyolcvanhárora esztendő pergett le az idő óramutatóján, amióta a „Vitám et sangu’nein** elhangzott a hires nevezetes pozsonyi országgyűlésen. Három emberöltő. Ez Idő alatt hej be srk minden megváltozott. . A vár 1811-ben rommá*gett és ma már csak a kegyelet tartja fenn a hömpölygő Duna mellett. Nekünk emlék, szent he'y, ahol árpádházi Szent Erzsébet Is született afrl a magyar szent koronát is őrizték egykor- Nézzük meg mi újság odafönn. A pozsonyiak, kü’önösen az uj pozsony'ak nem Igen tudják, micsoda nevezetességek fűződtek a múltban a ma csupasz, üresen az égfelé meredő falakhoz! Bekopogunk. Az öreg Szoukup bácH rég!- módl kopp-mtóvnl ellátott tuszkulánumán. Oda rúg ki a Dunára az öreg Ce^be^us vitvillőjn. Csoszogó léptek hangzanak belülről, aztán egy öblös, mélv hang megkérdi: — Ki ott? — A vár ügyében jöttünk Szoukup bácsi, — szeretnénk megtekinteni. — Tessék beljebb! — dörmögi egy ittfelejtett élet. Szoukup bécsi, aki a vár minden gegát *s 7«- gét ismeri, vaPm'kor egészséct’gv! altiszt volt Pozsony szobád kirágd városnál. Ma nyuga’om- ban van. Hetvenhat éves. Vö’-ösWesrtes ny'kk'mdő, talán ez m’nJen, n.m» Szoukup bácsi multiéra, az eg**zs^űgvi szolgalatra emlékeztet. Büszke yp. hogv F<*- renc7 József Is szóba állt vele Kárnlv kb"My m4cf*1 orítf he<;7éVetett Vele <^s 3Z ul vt^b"!! MaS-’-vV el-KV ti Vun-teH* ö* Trtr,nr<;7rPr á ElsérpMt récl tréseket szed elő.a S”bi*dbé1. va<,"TV,i VK-ne y-vn o vérbe*. a a Be; Szoukup b^i-ej. a bel';" oiAh-nt fdesége védelfTi’ikbe ves-*ttr Mérja Ter/rtét 9r>V 1 rr> »pe7 Am -.VS.A1 -,rn?f rAíff tl'ST'1_____________fi f-a-aő b*t ar t**-,. -<rí * mVec- ot-O'-l’-t e-r bt»C~ US“*Í» <W ■>* volt tehát hazugság amit róla p’etykálnak. Felüti Szoukup bácsi a naplóját, ahová szarkaláb betűkkel bevezette a pozsonyi vár egcsz történelmét, majd kilencszáz évre visszamenőleg, úgy ahogy azt a történészek is feljegyezték: 1074-ben már Salamon király megerősítette a pozsonyi várat. 1211-ben itt született és innen indult ki Wartburgba Szent Erzsébet, árpádházi II. András király leánya, Erzsébet királyné védöszentie. 1458-ban Corvin Mátyás „az igazságos1* oly kitűnő karba helyezte a várat, hogy a ferrar„rl olasz követ paradicsomi kertnek nevezte. 1620 október 9-én Dampierre Duval Henrik gróf várparancsnok, a vár védelmezésénil a diszkapu előtt elesett. (II. Ferdinánd király alatt.). 1674-ben I. Lipót megépiti a szép (bécsi) díszkaput, a mit most renováltak. 1741. A „vitám et sanguinem** országgyűlés Mária Terézia alatt itt a várban zajlik le. 1760-ban Mária Terézia a várat Krisztina leánya részére egymillióháromszázezer forint költséggel átalakíttatta. (Krisztina főhercegnő Albert szász-tescheni herceggel lépett házasságra.) 1784-ben II. József császár katholikus papnevelőt csinál a várból. 1862. I. Ferencz király egy ezred részére kaszárnyává alakíttatja á't. Ettől kezdve 1811 május 28-ig, mig porig le nem ég, kaszárnya Is maradt. A magyar szent koronát 1784-lg a várkastély úgynevezett „Koronatornyában** őrizték. Innét vitték át azután Budára Szoukup bácsi még ennél is többet tud. Szerinte a pozsonyi vár a Krisztus utáni 163 esztendőben Claudius császár alatt már megvolt. A várudvar kutjáról is van mondanivalója: Mátyás király alatt egy Pokubil nevű ember volt fogva a várban. Ezer aranyforintját Pokubil, aki politikai fogoly vo't, egy kút céljaira adományozta. A kutat meg is ásták. Mária Terézia ennek a kútnak vizéből fürdött. — Mikor koronázták, — folytatja a derék öreg — leom’ott a hajfonata. A királyné e1p,ru1t és olyan szép lett, hogy a magyar tirakat valósággal elbűvölte. InÓen van az, hogy az „életünket és vérünket** kiáltották feléje . . . * Odafönn a várban a katonai laktanyákat most tatarozzák, átfestik. A két diadalkapu, a bécsi és a délikapu már renoválva van. Magát a vá-ro- mot nem renoválják. Átadják a csöndes enyé- s^cfck A katonák mondják: föl tilos a bemenet. A falak esetleg omladozhatnak és életveszélyesek. De minden tilalom azért van, hogy azt megszegjék. En is felkapaszkodtam a várromra A fe’vo- nóhldnak már a nyoma sem látszik. A várkaru kidöntve. Mellette egy kis cseréppel fedett házikó, valamikor a kulcsár lakása lehetett, most egy cseh-sz1ovák fegyvermester lakik benne. Megmutatom az igazolványt. — Proszim, proszim — mondja és betessékel a várromok közé. Itt vagyok, a misztikumok gócpontjába^, ahonnan ragyogás fény Indult ki egvkomn és ahol most az envészet az ur. A roskadozó, n^héz a^gvsoros fnl~k között e pillanatban ngv érzem magam, m’ntha odon lovag teremben voDév, eme’vnek sisakos, páncélos vitézét rn“rp'-trt.<rtrl( le rám kérdőleg: „Mit keresel köztünk te ideMuzsikus a farkasveremben Lakziból jöttem ... mámoros fejjel S beleestem a farkasverembe ... Nyaktörő verem az élet verme S benn az ordas sors szenumme! szembe ... Hej! szép lakzi volt. Parasztok, urak Ölelték egymást s gyöngyözött a bor ... Kalács is került szegény cigánynak Es egy kis hús is úgy néha-olykor. Asszonyok lányok babonás szeme Simogatott mig egy-egy nóta szólt Azután ... igen ... elmúlt a farsang Elmúlt a mámor ... tán igaz se volt ... A hónom alá csaptam muzsikám, Menj no vén cigány vittyil'ódba és Regéld el otthon, porontyaidnak Hogy az élet nem lakzi: szenvedés. Meséld el otthon, hogy a lakzi csak Másnak volt Lkzl, neked gyötrelem: Mig tivornyázott az úri világ, Te csak cincogtál a sok éjjelen, Hogy te a lelked szórtad elébük. Amin könnyelmű táncot jártak ők Parfömös báTa szédü’ve várók A nótás farsangra gondtalan kelők. Hogy már nincs lakzi. hogy már jó lenne Egy karéj barna kovászos kenyér Hogy asztaláldást rebegnének rá \ Mig uj lakzit ül sok száz ur-ledér. - j De mit mesélnék. A Prkas-sors már Feni a fogát amíg itt ülök ... S szorult vén cigány mit tehetek mást: Csak hegedülök, csak hegedü'ök. (Rimaszombat.) Kisváros — világváros Ma nem létezik kisváros. A világvárosok kinyújtották kezüket és leseperték a házak ablakairól a muskátlikat, az emberek gömbö yü atcáról a piros mosolyt, a férfiak kezéből az ódon sétapálcákat, s az öreg kisasszonyok kezéből a hajdani napernyőket. Vonat, táviró, újság, automobil — elhozták magukkal a világvárosok tempóját Ungvárra is. Húszezer embernél alig több a lakosság, de mintha százezren nyüzsögnének: a lelkekben a belső emberekben ugyanaz a mámor, ugyanaz az illat és vágy, mint Budapesten, Bécsben vagy Prágában. Hajdan négy hétig beszéltek arról, ha a nagyvárosból letévedt ide egy elegánsan felöltözött férfi, vagy nő, mamák bújtak össze kislányok epedtek és a férfiak kihúzták magukat az utcán. Ma: tollettek, mint másutt Az üzletekben ugyanaz a Crepe de chlne, mint Bécsben és egy- egy asszonyon Páris ruhacsodái, is megjelennek. Mozdulat, tánc, beszéd és szenzáció nincs külön, nincs másként, a divatvonal két hét alatt Itt van, a cipő hegyétől a haj hordásáig ugyanaz az egyenruhaság, mint másutt. S a társadalmi élet? Teadélutánok, tánc, és táncőrület mint a nagyvárosokban, vagy fürdőhelyeken. A hölgyek estélyi ruhában, a férfiak sötétben — s az arcokon hódolás a tánc istennőiének, adaadás, gondfelejtés, rlngás, lengés, ugyanugy mint másutt- A modern táncok lassú vonala itt Is ugyanaz ugyanaz a nők ruhádnak testhe7s1mulása és k'gyószerüsége. Nlcs kü'önbség. A világ ma egybe van fogva. Ami nyomor Pesten, nyomor Itt Is, ami mámor ott, az mámor Itt Is. — Talán csak a pletyka maradt a régiből számunkra még! (Ungvár.).
