Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-30 / 294. (742.) szám
Kedd, december 39. 3 Karácsony estéjén, római magyar munkások között Beszélgetés Európát járó magyar mujikások- kal — Milyen a magyar munkások helyzete Belgiumban, Spanyolországban, Németország- bán — Magyar zsokék Olaszországban Róma, karácsony. Karácsony estéjén felkerestem a római magyar munkásokat. A Traíoro (alagút) előtt elhúzódó Via Rosella egy nagyon szerény trattoriájában ültek három-ncgy fehérre terített asztal mellett. Voltak: bányászok, vasmunkások, borbélyt*, film-gyári alkalmazottaik, cukrászok, szabók síb. Nagy részük bejárta Belgiumot, Spanyolországot, Németországot, Olaszországot- Némelyek évek óta Rómáiban dolgoznak, másik részének a sorsa a vándormadáré, amelynek nincs nyugalma, nagyrészt azért, mert hála a gazdasági anarchiát teremtett békeszerződéseknek, egész Európa visszhangzik különösen a munkanélküliség átkától. Megkérdeni az egyfte földit: — Horniét jött Rómába ? — Belgiumból* A bányavidékekről. Bejártam a chaileroH szénbányavidéket, kiéget. S ha valaki ezután előttem a Nyugatot fogja feldicsémi a magyar bányaviszonyok helyett azok után, auiK ott láttam, velem gyűl* meg a baja. A belga bányák felszerelése és berendezése — úgymond — messze elmarad a salgótarjáni, clorogi, tatai stb. bányák mögött. S a bánásmód rabszolgái. Az ember nem más a belga bányákban, mint „emberanyag44, a Jegköhyörtelcnebb bánásmód miatt kérem, szerkesztő ur, Írja meg, hogy magyar a világért ne menjen munkáért Belgiumba* A magyart, mint a legtöbb idegent a legveszedelmesebb helyekre állítják, ahol minden pillanatban halálos katasztrófa érheti Winícrschlag környékén levő bányában legutóbb egy ily katasztrófa alkuiméval 14 haláleset közül három volt a magyar. Mikor először a bányaíiftbe beálltam, a kezdetleges lift több száz méteres mélységbe olyan borzalmasan szédítő gyorsasággal zuhant le velünk, hogy azt hittem, mindjárt végem lesz; majd elállt a szívverésem, kapkodtam levegő után, nem bírtam egy hosszú sikoltást elfojtani. Mikor végre leértünk, csak pillanatok múlva tértem magamhoz. Köriilnézteitus. láttam a munkás társ a,imát. Mikor jó sorsom ismét a külvilágra hozott, hányásztársaimmal együtt arcunk, bajunk, széniünk vastag szénporral volt belepve. S mily sok köztük a tü- dövészes, pedig fiatalok. A magyarok még az útiköltségüket sem tudják megkeresni a munkabéreket különben is leszorítják a nagy számban beözönlő lengyel munkások. Egy másik asztaltárs minden mondatra bólint: — Így van ez, kérem- Azt is tessék megírni, hogy nagyon sok magyart kicsaltak Cseh-Szk>vák inból. A vonaton is együtt utaztunk nagyszámú esett-szlovákiai magyarral, de szlovákok Is sokan voltak köztük. Az ügynökök terrorizálják a szerencsétlen, becsapott embereket. Künn, a Belgában pedig belekerülnek a poklokba, az ügynökök kicsalják a pénzeiket s mert többnyire rövidesen visz- szametme szülőföldjére, pénz nélkül maradnák. Pedig sokan odahaza eladták mindenüket. így öngyilkosságba kergetik a szegény áldozatokat. — Hol van az ilyen toborzó cseh-szlovák ügynökök rablófészke? — Antwerpen, Hotel Chicago, Zand 9. szőni alatt Egy vasesztergályost kérdezek: — Hol dolgozott legutóbb? . — Aache ben és Németország belsejében. A németek, kérem, derék magyarbarátok. Szeretnek bennünket és biznak a magyar becsületességben. Egy német gőzfürésztulaj- donos Malanédyban (belga megszállott terület) csak azért bízott meg egy előtte azelőtt ismeretlen munkanélküli földieket a felügyelettel, mert azt mondta, hogy magyar— Ho! volt még? — Spanyolban is voltam. De onnét sietve menekültem el, mert hallottam, hogy a Spanyolban levő német munkásokat és másokat is erőszakkal kényszerítik a spanyol idegen légióba, akiket Marokkóba visznek. A német követnek emiatt nagy eréllyel kellett közbelépnie. Csak azt nem tudom, nem csinálta-e már későn, amikor már sok német hagyhatta ott a fogát. Egy kis szőke, szerény fiút szólítok meg: _ Önnek, kedves földim, mi a foglalkozása? —- Zsoké vagyok. Kérdésemre elmondja, hogy több kitűnő magyar zsoké van az olasz versenypályákon. de sok aknamunka folyik ellenük más nemzetiségű pályatársaik részéről- Engem is tőrbe csaltak az intrikájukkal —* mondja. Erre a többi magyar veszi át a szót. J — Kérem, ez a fiú a hgfiatalabb zsoké i Rómában- De két hibája volt a pályatársai szemében: hogy idegen s hogy 44-szer győzött. Ezt nem birtáik elviselni. Két ravasz ügynököt küldtek hozzá, akik elcsalták színházba s haznkisértéfc. A lakásán felajánlottak neki pénzt, ha nem győz a Gitarre nevű magyar lovon. A fiatal zsoké tudta, hogy ez \ ajánlat rá nézve milyen veszélyekkel jár, tehát nem fogadta el. Erre a két ügynök a lakásán hagyta a pénzt, amit a magyar ftu nem vett észre'. A Gitarre futott és a ikrád Líráik j Andipáts győzött negyven Heg ved szer is. Mire j hazaért, ott találta az ügynököket akik :m-! tán a sikerült trükk után a Jr.okev Clráb d ! kimtríkálhatták a fiatal embert a római ver- ; senypályáról. — Es nrost mihez fog? — kérdem I.Írták Andrást. I — Kereng —- mondja nevetve — egy ! n«gv fikntársaságr. íl filmíovagíást ég:rek. • Így is meg vagyok elégedve. Legalább nem J Intrikálnak ellenem— Mindenütt bántják a magyart. —, mondja a vasesztergályos. Össze kellene fognunk! — Ugv van. — mondja a bányász •— össze kellene fogni az egész vilú ; -nagyáriáinak! — Csak tgv a baj, — mondja a vasesz- \ te rgályos. — Mi az? — kérdem* — Az kérem, hogy sehol sincsenek olyan i magyar hazafiak, mint nálunk Erdélvorszrg- hanl — Olyat ne mondjon. — mondja éles j hangon egy >-■/ -ibőscgéd — én szloveruzkói I vagyok, hát ott nincsenek olyanok? — Nincsenek sehol! — kiált a vasas ük- i lével az asztalra csapva. Lendvay Károly. Tizenkét ianoneot gyilkolt r«eg és húsúkat megette Haarmann No. IL Boroszló, december 29. Haarrnatmak követője akadt a borza- lornbaB és az állati kegyetlenségben.. M ün- sterbergben egy Denke Károly nevű embert letartóztattak, aki több férfit mészárolt le. holttestüké.c földarabolta, a húsúk egyrészet elfogyasztotta, a másik részét besózva elrakta. A meggyilkoltak bőréből nadrágínr- tókat készített és egy ilyen emberbőrből készített nadrágtartót viselt állandóan. A letartóztatott Denke a fogházban fölakasztotta magát* Az eddigi vizsgálat megállapította, hogy Denke évek óta legnagyobbrészt iparos ía- noncokat csalt magához, kiknek 'legnagyobb része áldozatául esett bestiális hajlamainak. Egyiknek vagy másiknak sikerűit elmenekülnie, de csodálatosképpen egyik sem tett Denke ellen följelentést. Általában érthetetlen az, hogy a rendőrség nem jött már előbb nyomára a borzalmas esetnek, mert hiszen a szomszédok már régen észrevették gyanús körülményeket. Denke a jámbor templomjáró álarcában hárított el magáról minden gyanút. Denke vagyonos gazdacsaládból -származik s míg idősebb bátyja átvette az atyai’ birtokot, ő 25 éves korinán Müristerbergbe költözött, ahol mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozott. Az utóbbi években kénytelen volt, mint napszámos megkeresni kenyerét. Agglegény volt és ál| tálában úgy ismerték- mint a nők gyűlölőiét. Tegnap valóságos népvándorlás volt > Münsterbcrg városában. A kiváncsiak ezrei I keresték föl a gyilkos házát, melyet azonban Ja rendőrség elzárt. A bíróság a gyilkos j összes iratait lefoglalta s iratok között talált írásokból megállapította, hogy' Denke legalább 12 tanoncoí gyilkolt meg és húsúkat elfogyasztotta. Az áldozatok számát sohasem lehet megállapítani, mivel a gyilkos a kihallgatás elöl a halálba menekült. Egyes hírek szerint Denke egy tizenötévé? lányt is kivégzett, aki heiékkel ezelőtt eltűnt egy szomszédos községből. Mivel valószinii, hogy Denke az áldozatok csontjait és koponyáit elásta, a bíróság ásatásokat rendelt e! Denke kertjében, ezeket azonban a fagy miatt nem lehetett elvégezni. Eddig öt áldozat személyazonosságát állapították meg. Ma kiadott hivatalos jelentés szerint, mivel Denke áldozatait csak a vándorló iparósíanoncok köréből vette, rendkívül ne- háj a borzalmas cselekedetre tökéletes világosságot deríteni. A rendőrségnek sikerüli egy vértöl rozsdás fűrészt, több fejszét és egy kalapácsot lefoglalni. Azt a hirt, hogy a tizenötéves lány is áldozatul esett, eddig nem erősítették meg. Karácsony a gödöllői művésztelepen Gödöllő, karácsony. (Saját tüdős! tónk tői.) A magyar világhírű képzőművészet törzsének egyik legszebb és legizmosabb ága a gödöllői művész- telep, amely a Krisztus-születés örömét talán mindenkinél bensőségesebben ünnepelte meg. A nyirkos decemberi ködben előkattogott a vonat a környező rozsdá.sszinü erdőségekből, legurult a királyi kastély állomásához és megállt. Sokan száiM: ki velem, tele lett a pályaház tája fejük búbjáig kabátba húzódott utassal, akik azonban gyorsan szétsiettek, mert késő délután van most és karácsony lesz nemsokára Iámpsgyujtáskor. Nagy Sándor kertkapuján megyek be legelsőnek. Az ajtón se kulcs, se reteszzár nincs. Ó, a nagy mesemondóhoz mindenki eljöhet, különösen ilyenkor karácsonyon. Süppedős kertiül vezet hátra, messzire a bagolyvár felé és ha odaért az ember, nyitott veranda elé jut, ahonnan egy ajtócska mögött feffcanyarog a végígszőnyagezetí lépcső a toronyszobába, a műterembe. — Boldog karácsonyt kivárok. — köszöntöttem igaz szeretette! a Mestert. — Viszont kívánom, fiam — és meleg mosolygással jött hozzám kezet nyújtani. A nagy műterem falai teleaggatva az ö meséivel. Itt Atlantis elsüllyedt világa gyü- lésezik, olyan fantázián túli lények, akiket csak Nagy Sándor ismerhetett. Másutt Toldi Miklós életéből vett ab? ak r a j zka r tón ok. Köz- ; tűk a falon és a padlón mindenütt Nagy Sán- dor-féle szőnyegek és gobelinek, mind az általa alapított, messze hires gödöSői tonóte1 épről valók. Megmutatja aztán vázlatait is, amiket Kréta szigetén töltött c nyári üdüléséből hozott haza magával. Beszél a most elkészült gödöllői premontrei gimnázium csodálatos freskóiról. — Hát dolgozom, fiam. Megfehéredett a szakágam közben, felcseperedett nagyMny- nyá ez a még nemrég ölben dajkált baba itt — és a viMgon legjobban szeretett kisasz- szony-kkiyára mutat. — Bizony jönnek-men- nek a karácsonyok ... De vájjon az igazi boldog ünnep mikor érkezük?... Már tócsában iák a lámpák a ködbe, amikor elbúcsúztam a íehérszakáílu, nevetgélő nagy mesemondótól. Elindultam a második látogatásra. Nagyon hamar érteni oda, egy magasan kerített kapu elé, ami csendes nyikordulással tárult ebáléra az udvarra. Remsey .Tenő portája ez, a spiriínaibta bibüás festők gyűlőhelye, ahol együtt találtam őket a karácsonyfa alatt, asszonyaikkal és csupa szőke gyermekeikkel. Imádkoztak. Bibliát olvastak. És örültek a Krisztus-születésnek.- Műterem. A karácsonyfagyertyák misztikus, vibráló fényt táncoltatnak a figurákon. képeken. A gyülekezet felém fordul és barátsággal fogad körébe. Kínra-;:doni, hogy nagy szeretet ükét oda akarom mutogatni az embereknek, akiknek olyan kévé., a szeretettarráójuk. Adjanak kölesé;;) egyetlen fényt akár a lelkűkből, háfclta világit, hátha meglátják a jóságot... karácsonykor legalább ... Elvehettek a képek előtt. Az egyiken Krisztus betegeket gyógyít. Ez Remsey Jenő prédikációja. A másikon a véges ember e1- hújított karokkal fekszik az Élet sötét földién é.-> arcára-fej érc lehull az Ég nagy világossága. Samud!i; a címe. Remsey Zoltáné. Tovább, a ham;ad:v.un Krisztus fehér lepel- alakja emelkedik ki az emberek közűi, lenéz rájuk, szeretet re inti őket és megbocsát Sztélék Deresé. Ők a három gödöllői bibliás festő. Aztán visszaíelepszenek a karácsonyfa köré. És elkezdik újra a halié!úját... A falu túlsó végén élnek a természetimádó Dettárisfák, akiknek központja De ttár György és aki köré fel csoportosul: széntgáfi Tóth Zoltán, Pintér Imre, Pádua. Kálmán, Lukács István és az ifjú Radnay József. Végiglátogatom őket is. Dettár György rezidenciája bent ül egy télire kopott, ezerszinü kert mélyén. A háztető kupakjára rábólogat néhány zörgő akác- és diófaág. Istenem, milyen üde, nevető, jókedvű lehet itt nyáron minden!... Becsattari a KertKapu, teicsaöoi itu! láncra kötött dühös komondor. Erre. ió ég tudja, honnan, kibukkant valamelyik ajtón két drága, szőke gyerek, hozzám kullogtak, megfogták kétfelői a kezem. Megmondták a nevüket is mindjárt. Pötyi a nagyobb, a leány és Gyurka a kétesztendős körüli férfi. — Ejje tesszét. báci — és vezettek. Melegre fűtött műterembe nyitunk így hármasban. Lámpánál dolgozik még az ifjú mester. Egy hatalmas tájkép van az állványon előtte, amit nemrég hozott haza a környékről és javítgatja. — Ohó, karácsony! Soká lesz. soká lesz. Nekünk nagyoknak legalább. Mert ezek a csöppségeik. . ó, ezeknek elég, ha bevonulnak maid a gyerekszobába, ahol édesanyjuk éppen díszíti a karácsonyfájukat. Az ö egész J világuk mi vagyunk. Őket tehát az egész | világ szereti...
