Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-17 / 286. (734.) szám

Egy miniszteri válasz Szerda, december 17. Wilsaros megyegijiiíies Pozsongftaa Elfogadták a költségvetést — Az ellenzéket a kinevezett tagokkal leszavaztatták—Szíilíö Géza a magyarság jogairól Prága, december 16. Jabkmiczky János dr. képviselő inter­pellációt adott be annakidején a beliigy- és a szlovenszkői teljhatalmú miniszterhez a lé­vai járási főnöknek ama nyelv rend ele te tár­gyában, amellyel megtiltotta a magyarnyelvű cégtáblák használatát, illetve kötelezte a cégtulajdonosokat, hogy régi, magyarnyelvű cégtábláikat uj, cseh nyelvű táblákkal cserél­jék M. Nevezett miniszterik az alábbi választ jászt adták az említett interpellációra: A magyar kormányzat alatt még a ki­záróan szlovák lakosságú városokban sem volt szlovák-nyelvű cégtáblák használata megengedve. Érthető tehát, hogy a levioei járási főnök azon volt, hogy a feliratok' a változott viszonyokhoz alkalmazkodjanak, úgy, hogy az eddigi magyar feliratok mellett az állam nyelvén szóló feliratok is alkalmaz­tassanak. Levice nemcsak az egész levicei járásnak, hanem túlnyomórészt a novobaiiai járásnak is, ahol az utolsó népszámlálás sze­rint csupán 348 magyar anyanyelvű lakos van, kereskedelmi és gazdasági központja. Tekintettel azonban a járási hivatal megtámadott rendeletének jogalapja Iránt felmerülő kételyekre, annak további végre­hajtása beszüntettetek M a tisitvisgiifc elkeseredése Prága, december 16. A főiskolai végzettséggel biró közalkal­mazottak tegnap este a terménytőzsde nagy­termében gyűlést tartottak az állami tisztvi­selőkre vonatkozó kormányjavaslatokkal szemben való állásfoglalás céljából. A nagy­terem teljesen megtelt, sőt a folyosókat és a lépcsőházat is ellepték a résztvevők. Az ösz- szes szónokok a legmélyebb elkeseredéssel szóltak a köztisztviselők fizetésének rende­zési módja ellen. Pilsenböl ötven kiküldött jelent meg a gyűlésen; ezeknek szónoka ki­jelentette, hogy oly elkeseredett hangú levelek birtokában van, amelyek nem Is olvashatók fel. Egy másik szónok latinul idézte szent Ágoston szavait az államokról, azért latinul, hogy a hatóság jelenlévő kiküldöttje az ülést ne oszlathassa fel. Midőn az egyik előadó azt indítványozta,' hogy az állami tisztviselők lépjenek ki valamennyi politikai pártból, mi­vel ellenzéki pártnak a tagjai létük- veszé­lyeztetése miatt nem lehetnek, a nemzeti de­mokrata pártot Lukavsky képviselő vette védelmébe, azonban pórul járt: szavaira oly zaj támadt, hogy beszédét képtelen volt be­fejezni s midőn a közönség között „le vele", „hallgasson*1, „takarodjék innen**, „uj válasz­tásokat" szavak hangzottak el, Lukavsky képviselő eltávozott. Csupán Lukavsky ön­kéntes távozásának köszönhető, hogy na­gyobb rendzavarás nem történt: jellemző egyébként, hogy egy koalíciós képviselőnek csupán jelenléte mennyire felingerelte a köz- alkalmazottakat, mihelyt ugyanis eltávozott, az ülés. az illetékes rezoluoióik elfogadása után. békésen feloszlott. Pozsony, december 16. (Saját tudósítónktól.) Pozsony nagyme­gye képviselőtestülete tegnap tartotta köz­gyűlését. A tagok úgyszólván teljes számban megjelentek. Egymásután jönnek a magyar pártok képviselői: Szüilő Géza dr., Bittó Dé­nes, Lukovics Ferenc, a markáns Uhrovits Vendel dr. A tárgysorozat 24 pontból áll. A főpont: a költségvetés. Negyed tizenegykor nyitotta meg Bella zsupán a közgyűlést. Napirend előtt Luko- vits Ferenc (magyar kisgazda) fel akart szó­lalni, hogy a november 7-iki kivonulás alkal­mával egyes cseh-szlovák tagok a magyar pártok felé sértő szavakat kiabáltak. A zsu­pán megígérte, hogy a személyeskedéseket ki fogja küszöbölni, mire Lukovits elállt a fel­szólalástól, majd az interpelációkra adott zsupán! válaszokat olvassák fel — szlovákul. Szüilő Géza dr. kéri, hogy magyarul is válaszoljanak a magyarul beadott interpellá­cióra, mire a zsupán azt felel!, hogy magyarul! joguk van a magyar tagoknak interpolálni, de a választ az állam nyelvén adja meg. Benevolentiát emleget, azaz azt, hogy „jóakaratból** esetleg magyarul is referáltat. Szüilő Géza dr.: Itt nern benevolentiát kérünk, hanem a magyarság, mhit törvényesen e’lsmcrt kisebbség követeli a békeszerződésben biz­tosított jogait. A magyar kisebbség nevé­ben kijelentem, hogy ebben a vármegyében és egész Szlovenszkón a magyar kisebbség jogait csak „benevolentiának** minős? ik... A zsupán itt erélyesen lecsöngeti a szó­nokot és nem engedi tovább beszélni. Több apróbb pont tárgyalása után Kru- lis előadó áttért az 1925. évi költségvetés is­mertetésére. Pozsony nagymegye 1925. évi költség- vetése tizennyolcmillió korona. Ebből csak hat millióra van fedezet, tizenkét milliót adókból kell bevasalni. Ezért a megyei pót­adó hetvenegy száza’ék. A költségvetés első szónoka Szülő Géza dr. Azzal kezdi, hogy semmi sem igazolja jobban az uj zsupatörvény tarthatatlanságát, mint ez a költségvetés. Nyolc fő pontban fog­lalták össze a kiadásokat, de semmi esetre sem látja ebben a népakarat megnyilvánu­lását. Olyan fe’adatokat, amiket az államnak kel­lene megoldani és fedezni, most eg' te­rűén a vármegye nyakába sózzák, amely azután 71 százalékos pótadót fizethcl. A sokszor ledorongolt régi magyar uralom Idején 3 száza’ékos a megyei pótaf’ó. Pa 5 százalékig ment, akkor már a belügy­miniszter engedélyére volt szükség. A költségvetésre fedezet nincs, azaz a gazdálkodás óriási deficittel végződik. Ne­künk az önkormányzatunk csak addig ter­jed, hogy uíkanarók nyitóárát alapítjuk a ti; 'viselők alkalmaztatásába már beleszó­lási nincs. Mikor viruL jogon voltak tag­jai a megyebizottságnak a polgárok, akkor ezerötszázan vehettek részt egy nagymegye ügyeinek intézésében, ma pedig csak har- minchatan vagyunk, de már jóJöre gor^-- kodott a kormány, hogy a majoritás itt is meglegyen. (A zsupán figyelmezteti a szó­nokot, hogy maradion a tárgynál.) Szüilő dr. folytatja: — Én kérem először is kifogásolom, hogy a megyebizottság hatásköre igen szűk. Azt a tendenciái látom továbbá, hogy az ál­lam le akarja magáról rázni a kötelezettsé­geket és a vármegyék nyakába varrni. — óvást emelek a költségvetés súlyos tehertételei ellen, mert a közönség teherbiró képessége is felmondhatja egyszer a szolgá­latot. Lehetetlen állapot az, hogy csak utaV beruházási költségei cimén 13 millió koronát fizessünk. (A cseh-szlovák pártok felé for­dul.) — Van-e az uraknak bátorságuk, k^gy a nép közé menjenek a 71 százalékos póta Uval a demokrácia szent nevében? Én nem tudom nyugodt lelküsmerettel megszavazni ezt a költségvetést és ezért „em fogadom el. (Taps az ellenzék oldalán.) Treszkony Ernő (szlovák néppárti) eré­lyesen ostorozza a költségvetést, amit -em fogad el. A zsupán működését ..oligarchiLr- nak“ mondja, amiért a zsupán lecsöngeti. — Mi úgy látszik fölöslegesek va—unk itt — mondja Treszky ingerülten. — Hisz mindent a többség intéz. Csuk.. Márkus (kommunista) szintén el­lene van a költségvetésnek. Pavlat (cseh-szlovák): Elismeri a költ­ségvetés fogyatékosságait, de a bajokat a magyar rezsimre kell visszavezetni (!) Utána Ivánka Milán dr. szólal fel a szlovák néppártiak és a kommunisták állandó zajon­gása közben. — A fegyvert eldobni és letenni — mond­ja Ivánka az ellenzék múltkori kivonulására célozva — nem okos és célszerű dokg Szüilő dr. (közbeszól): A históriában láttunk már példát, hogy sokszor nc~yon is jó. (Élénk derültség.) Ivánka Milán dr. a továbbiak során poli­tizálni kezd, mire Machacsek Pál dr. Idege­sen az asztalra csap és közbekiált: — Ne tessék itt politizálni önnek sem! Ivánka dr. a szlovák néppártot bírálja és azt mondja, hogy magyarón ás Horthysta Az ellenzék soraiban erre nagy felhá­borodás tört ki. A szloyák néppártiak ökö’- !el fenyegetik Ivánka dr.-t. Fábry Pál dr. is a néppártot szidja. Gyávaságnak minősiti ama eljárását, hogy a pénzügyi bizottságban megszavazta a kö’t- ségvetést, most pedig a karzatnak és a sajtó­nak beszél. Machacsek Pál (szlovák néppárti) tiita­Kfi3 kozik ellő,.- hogy a szlovák nemzet . ^ ben két cseh tag beszéljen. Erélyesen visz. szautasitja Ivánka dr. vádját és azt „alj.._ság- nak“ nevezi. A zsupán rendreutasitja Machacseket Machacsek: Mégis fentartom! A költségvetést ezután a többség álta. 1 .csságfc és rész eiéiben is elfogadta. Ajsigoszláviai szlovák néppárt és a választások Szabadka, december 16. A jugoszláviai szlovák néppárt választ­mánya tegnap gyűlést tartott, amelyen a pártnak a választásokon tanúsítandó taktiká­jával foglalkoztak. Ismertették a radikális párt ajánlatát, amely szerint abban az eset­ben, ha szlovákok belépnek a radikális pártba, akkor a radikálisok teljesitik a szlo­vák néppárt iskolaköveteléseit, ezenfelül az újvidéki kerületen a radikális listán két szlovák néppártit szerepeltetnek, mint helyet­test. Az értekezlet nem hozott végleges dön­tést és egy bizottságot alakított, amely erre vonakozólag javaslatot fog kidolgozni és azt a párt nagybizottságának karácsony és újév között megtartandó ülése elé fogja ter­jeszteni. Még kétséges, hogy a szlovák néppárt magáévé tesz:-e Pasicsék ajánlatát, mert a párt törhetetienül híve a nemzeti egységnek és inkább az az irányzat rokonszenves a—“Ivet Pavidovif's L'11^ Lánv!c:“I FelhHás egyesekhez és szervezetekhez! (ESŐ.) Az 1919 december 19-én kelt 663. számú törvény értelmében az állandó választói névjegyzékek ösz- szeállitása és helyesbítése ismét folyamatban van, A választási bizottságok álta! összeállított név­jegyzék ekeket a községi elöljáróságok folyó hó 15-től kezdődőleg 8 napon keresztül (tehát decem­ber 22-ig bezárólag) közszemlére állítják ki Ezen idő alatt a névjegyzékekbe mindenki szabadon be­tekinthet, valamint azokból másolatokat és kivona­tokat is készíthet. Ugyanezen nyolc napon belül a kiá’íitott névjegyzékek ellen a községi hivatalok­nál Írásbeli vagy szóbeli utón kifogás emelhető. A kifogásemelési jog azon polgárokat illeti meg, akik a kiállított választói névjegyzékekbe föl vannak már véve, vagy a névjegyzékekbe való fe'vételü- ket igénylik, továbbá mindazokat, akik ugyanazon választói kerület bármelyik községének választói névjegyzékébe fel vannak már véve. A kifogás­emelésnél-tekintetbe kell vennünk azt, hogy a tör­vény rendelkezése szerint a választói névjegyzé­kekbe nemre va’ó tekintet nélkül mindazon cseh­szlovák állampolgár felveendő, aki 1924 december 15-én 21. életévét már meghaladta, aki legalább három hónap óta (tehát legalább 1924 szeptember 15-ike óta) a községben lakik s aki büntető Ítélet vagy csőd következtében a választójog gyakorlá­sából nincs kizárva. Ezúton hívunk fel mindenkit, hogy lelkiismeretesen győződjék meg e hó 22-ig, hogy a törvény rendelkezései ellenére nem ma­radt-e ki a névjegyzékekből. Aki kimaradt, az ka­ját maga, nemzete és az állam iránti, törvényben előirt kötelességének ismerje a kifogásemelési jog gvakor’ását. Egyúttal felhiviuk a Szlovenszkői és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok összes szervezeteit is, hogy a maguk részéről is mindent kövessenek el annak érdekében, hogy az őslakos­sághoz tartozók közül senki se maradjon ki a név­jegyzékekből. aaanríiPTW»wtEMBBM»«aEMBHg5rare:g?^^ Csütörtök: IGMÁNDY GÉZA: Két Isten szolgája,. Szombat: SCHALKHÁZ SÁRA: Szombat felé. Vasárnap: TAMÁS LAJOS: A csók törvénye. (Vers.) — GLIN: Falu Tamás regénye. Francia irodalmi mozaik- A P. M. H. eredeti párisi tudósítása — Páris, december 16. Francia irodalmi körökben még nem ült j! a harc Anatole Francé halála és irodalmi öröksége körül. Legújabban a „Gyöngyház hüvely11 (Etui de Nacre) című novellájáról bi­zonyították, hogy az tours-i Gergely müve. Ütóbb azonban kiderült, hogy ez nem plá­gium, mert maga Anatole Francé lojálisán megmondta, hogy a novella szövegét honnan vette. Mintha a nagy Anatole Francé kultusz véget ért volna és a nagy szkeptikus emlé­két olyan részről érik támadások, ahonnan ö a legkevésbé várta volna, így a kommunista intellektuellek orgánuma, a Barbusse által szerkesztett „Clarté** folyóiratban egy külön számot ad most ki a mester müvei és gondo­lata ellen. Úgy látszik halála után kiderítik, hogy Anatole Francé voltaképpen nagy arisz­tokrata volt. Az Anatole Francé kultusz további tör­ténetére minden esetre nagy hatással lesz Jean-Jaques Brousson-nak rrosf megjelent könyve: („Anatole Francé en Pantouffles, Pa­ris, Crés“) „Anatole Francé pongyolában**. Brousson, aki Anatole Francé titkára volt, a mester szellemi morzsáit gyűjti össze, de ezek a morzsák együttvéve nagyszerű irodal­mi táplálékot nyújtanak: „Voltaképpen — mondotta egyszer Brousson-nak Anatole Francé — nem is Jeanne d‘Arc volt az, aki megmentette Franciaországot, miután ma­gunk között vagyunk, elárulhatom önnek, ez Szent Lajos francia király volt. De ha ezt megírnám, a füttyök egész zenekara támad­na rám. Minkét részről bántanának. A fanati­kusok éppúgy, mint a liberálisok. És ha egy­szer a liberálisok fanatikusokká válnak . . .“ Még egy pár ilyen leleplezés és ki fog derülni, hogy Anatole Francé royalista volt. Sokat beszéltek Lahy Hollebecque „Anatole Francé és a Nők" (Paris, Baudiniére) cimü müvéről. Azonban ez semmi újabb leleple­zést nern hozott. Azt úgyis mindenki tudja, hogy a mester nőimádata nagyon is gyakor­lati természetű volt. Vájjon ismerte-e a ma­gyar nőket Anatole Francé? . . . Aligha. Brousson régi képeslevelezőlapokat vett elő, melyeket Anatole Francé küldött neki utazá­sairól. Meghatottsággal olvassuk együtt Anatole Francé régi betűit. Egy esős napon (Venlse toute grise) hagyta el Velencét és utazott Becsbe. A bécsi nők nagyon tetszet­tek neki. „A francia nők, mondotta, nem tud­nak járni Magas sarkú cipellőjükben csak szökdelnek. A bécsi nők kecsesen tovasikla- nak az utcán és erőteljes „croupe“-iuk elle­nére is könnyedeknek tetszenek." Magyar- országot és Budapestet azonban sohasem lá­togatta meg. A hivatalos irodalmi körök Ponsard 400 éves születési évfordulójával foglalkoztak sokat. Ronsard valóban egyike a legérdeke­sebb költői egyéniségeknek, akit 300 éven keresztül elfelejtettek, mig azután a francia romantikusok fel nem fedezték és azóta őt a francia irodalom legnagyobb költői közé so­rozza. Mióta Ronsard-ból ily nagy ember lett az irodalma köztársaságban, azóta a románok is rávetették magukat. Ronsard nemesi cí­merében 3 ezüst hal (ross d‘argent) foglal­tatik és innen származott volna magának Ronsardnak a családi -neve is. A szó erede­tét bolgár, illetve román szókincsben keres­ték, ami megmagyarázta volt azt a felte­vést hogy Ronsard román származású A románok tényleg maguknak vindikálják Ron- sard-í s nemrégiben a román közoktatás- ügyi főtitkárnak sikerült a román büdzsébe egy utazási ösztöndíjat beilleszteni, arra a célra, hogy Franciaországban kutatásokat eszközöljenek Ronsard oláh származását il­letőleg. Bukarestben most is van egy Mara- oeano nevű család, amely a költő leszárma­zottjának tartja magát. Ezekkel a feltevések­kel szemben elég hivatkoznunk a Bibliothéque National© .egy okiratára, amely szerint „Baudoin Ronsard, Bulgáriából, azoknak a magyaroknak a kapitánya, akiket Franciaor­szágba vezetett Valois Fülöp királyhoz, az angolok ellen." Ronsard emlékére a francia kormány pár irodalmi kitüntetést szervezett, amiket az Írótársadalom igen nagy izgalommal vár és már meg is indultak az irodalompolitikai in­trikák a jelöltek érdekében. Egyelőre csak az bizonyos, hogy7 a kitüntetettek egyike lesz de Noailles grófnő, akinek Herriot régi idő óta nagy tisztelője. Herriot 1921-ben előadást tartott Noailles grófnőről, melyben az ő köl­tészetét, mint az egyetemes latin szellem tün­döklő megnyilatkozását ünnepelte. A XVI. század görög-velencei humanistáiig viszi vissza a grófnő családfáját. Noailles gróinő „latinságához" talán az is hozzájárul, hogy a Bibescu román hercegi családdal rokonsáv­ban van. Ez a román származás egy kis in­cidensre is adott okot a tavalyi francia Pe­tőfi ünnep alkalmával. Bonnefon ugyanis az ismert francia Írókat felszólította, hogy az ünnepség előkészítésére egy Írói komitét alakítsanak. A felszólítottak közül egyedül a grófnő nem tett eleget Bonnefon felszólítá­sának, amit ez utóbbi egy magyar lapban közzétett nyilatkozatában a grófnő román származásának tudott be. Noailles grófnő egy rövid hírlapi nyilatkozatban visszautasitotta Bonnefon feltevését. A Bibescu család kü­lönben is élénk szerepet játszik a francia iro­dalmi körökben. Egy Bibescu hercegnőnek „A zöld papagály** cimen most jelent meg egy regénye („Le perroquet vert**, Grasset), amelyet a kritika és a nagyközönség is igen kedvező fogadtatásban részesített. Legutóbb egy magyar arisztokrata neve is megjelent a könyvpiacon. A Revue Hebdo- madaire november 23-iki számában meg­kezdte Apponyi Rudolf gróf memoir-jai utol­só részének közlését. Apponyi Rudolf gróf mint fiatal követségi attasé a Metternich- féle diplomáciát képviselte Parisban. Itt érte az 1830-iki júliusi és az 1848-i februári forra­dalom. Élményeiről francia nyelven igen ér­tékes naplói vezetett, amelyet a Plon ki­adócég a háború előtt kezdett kiadni. A ki­adások folytatását a háború megakadályozta. Most végre az utolsó kötet is hamarosan meg fog jelenni. Ez a kötet a februári forradalom naplójával kezdődik. g. gy. VS,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom