Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-03 / 275. (723.) szám

2 Szerda, december 3. Mi van Ruszinszkó rokkásitjaival? Se illetőség, se nyugdíj — Ne vigyen a kor­mány politikái a rokkant-ügybe — A P. M. H. eredeti tudósítása — Ungvár, december 2. November 15-én a ruszinszkói hadirok­kantaik, özvegyek és árvák ungvári csoport­ja, a ruszinszkói nemzetgyűlési képviselők bevonásával tartotta meg népes értekezle­tét. Elhatározták, hogy sérelmeiket memo­randum és interpelláció alakjában a parla­ment elé viszik. Munkatársunk felkereste a rokkant- ügyet alaposan ismerő, a központi elnökség­gel szoros nexust fentartá Gorej János rok­kant, csoportelnököt, aki a többi köz-ött eze­ket mondotta: — A ruszinszkói rokkantak helyzete a kormány részéről tanúsított érthetetlen nem­törődömség miatt kétségbeejtő, öt év alatt alig-alig sikerült valami jelentéktelen ered­ményt elémiök. A képviselők utján a parla­ment elé terjesztendő memorandumunknak főbb pontjaiban, kérik: a) A rokkantak illetőségének rendezését, a Dérer-féíe törvény hatálytalanításával. Ha nem kérik az illetőséget a hadirokkanttól és özvegytől, amikor adóznia, fiának katonás­kodnia kell, ne kérjék akkor sem, amikor ke­nyerét biztosítandó valami állásra pályázik. b) Radikális intézkedéssel szüntettessék meg a rokkantak mai áldatlan helyzete, ne vigyenek még ebbe a kimondottan gazdasá­gi harcba is politikát. Amikor a cseh rokkan­taknak meg van odahaza állami támogatással a műhelye, legyenek meg mindezek a ruszin­szkói rokkantak részére is. A véradó részesítse egyenlő elbánásban a repubfika minden rokkaníját! Az alkotmány módosítása nélkül mms meg a lehetősége annak, hogy a németek részt vegyenek a politikában Prága, december 2. Megemlékeztünk tegnap a német polgári pártoknak gablonzi gyűléséről, amely hatal­mas proklamáció volt a német ellenállás egységes frontja mellett. Hatalmas megnyi­latkozása volt annak, hogy a németek jólak­tak, a kormány politikájával és nem hajlan­dók statiszta szerepei játszani abban a poli­tikában, ahol a kisebbségi jogokat tiporják és ahol a kisebbségi nemzetek számára a farkasvermeket készítik elő. A gablonzi gyű­lésnek legjelentősebb momentuma Medinger képviselőnek levele volt, amelyet a ma reg­geli német lapok bőven ismertetnek. Ez a levél kijelenti, hogy a német poétika min­dent elkövetett arranézve, hogy az aktiviz- mus utján a cseh politikát az elkövetett hi­bák jóvátételére bírja, de ma minden fárado­zását tökéletesen eredménytelennek látja. A költségvetési vitában való részt nem vétel logikus válasz volt a német javaslatok örö­kös elutasítására. Amint nem volt értelme annak, hogy a németek részt vegyenek a költségvetési vitában, épp olyan céltalan a további parlamenti munkában való rész­vétel. Mi érett, komoly' emberek' vagyunk — írja Medinger -— mi minden más államban betölthetnénk helyünket a törvényhozás testületében, vagy a kormányban. Lármás obstrukciőt épp úgy nem akarnak folytatni, mint ahogy nem hajlandók tovább játszani a statiszta szerepét. Komolyan akarnak dol­gozni és nem húzódnak el a felelősség alól. Az alkotmány módosítása nélkül azon- bán nincs meg a technikai lehetősége annak, hogy törvényhozásban részt, vegyenek. Mivel a kormányzáshoz szükséges két­harmad többséget sohasem szerezhetik meg, fölvetődik az a kérdés, hogy miképpen jár­janak el. A parlamenttől való távolmaradás becsületesebb lenne, mint a diéták felvétele Ungvár, december 2. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ru- szinszkói kormánysajtóban egy re-másra tá­madások jelentek meg Korláth Endre dr. ru­szinszkói magyar ellenzéki képviselő elten, amelyekben állandóan hangoztatták, hogy a Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetsége bomlófélben van. Az egyes pártokban ez a saj- tóhiresztelés nagy megütközést keltett s hogy a hamis hírekre megadják a méltó választ, András napján közel kétszáz párttag jelent meg a különböző pártok kebeléből Korláth Endr é nél. Elsőnek a kér esz tó ny szociai is ta párt ruszinszkói kerülete részéről hangzott el fölfoöszöntő, amelyben a képviselő elleni saj­tótámadásokról is szó volt. A nagy éljenzés­sel fogadott feíköszöntö és bizalmi nyilatko­zat után a kisgazdapárt elnöksége részéről szivhezszóltó, a kisgazdatársadalom gondol­kodásából fakadó üdvözlő beszéd hangzott el. A kisgazdapárt is mélyen elítéli a konkoiy- hinfő ellenségekéi és a képviselő iránt tör­hetetlen bizalmát és ragaszkodását aZ egység tántoríthatatlan megőrzésében látja. Nagyjelentőségű volt, hogy a bizalmi nyilatkozatok során a ruszinszkói iparosszö­vetség nevében az iparosszövetség elnöksége részéről Vargha N. munkácsi kiküldött üdvö­zölte a képviselőt, hangsúlyozván azt, hogy az a pártbontási akció, amely az iparosságot ki akarta vonni a magyar pártok szövetségé­nek kebeléből, kudarcot fog vallani ezután is, mint ahogy kudarcot vallott a választások alatt. A vidéki kiküldöttek közül számos felszólalás és üdvözlés hangzott el. így az ugynevzett erdőiközi (beregi) magyarok ne­a törvényhozási ellenszolgáltatás lehetősége nélkül. Abból az illúzióból, hogy a Prágában való szereplés által valamit el lehet érni, az elmúlt öt esztendő kigyógyitotta a néme­teket. A németek távolmaradása esetén sem lehet a németek ellen erőszakosabban el­járni, mint eddig. Az abszenciának morális hatása rendkívül nagy lenne. Az bizonyos, hogy a költségvetési vitá­tól való távolmaradás következő lépéseként a parlamenttől való távolmaradás akciójára kell gondolni. Ezt azonban nem lehet addig megtenni, amig a német nép erre föl nem hívja a képviselőket. Szólt az Írországi és az indiai módszerről és arra a konklúzióra jutott, hogy a németek számára legalkalma­sabb harci eszköz a legszigorúbb passzivi­tás lenne, melyet úgy kell keresztülvinni, hogy ezáltal semmi rendzavarás ne történ­jék, amellyel kapcsolatosan a németeknek abszolút loyálisan az állam alapjára kell helyezkedniük. mánypárti képviselők vidéki akciói elten folytat, hogy a pártszövetségben rejlő politi­kai erőt megvédelmezze. A máramarosi ma­gyarok nevében Ács L. Sámuel hozott meleg üdvözletét. Korláth Endre dr. meghatva mondott kö­szönetét a személyének szóló üdvözleteként és kifejtette, hogy nem tartja illőnek az ün­nep éltetést akkor, amikor annyi elbocsátott tisztviselő és munkanélküli iparos és munkás nélkülöz és szenved, de mivel ennek zz üd­vözlésnek messzebbmenő céljai vannak és a magyar pártok kebelében lévő egység kidom- boritását szolgálják, örömmel üdvözli a meg­jelenteket. Ez alkalommal ismét látja, hogy a magyarság megérti egymást és most a kü­lönböző pártállása tagoknak alkalmuk van egymást szem tői-szembe megismerni. Beszé­dében kijelentette, hogy ne várjanak tőle most nagyjelentőségű nyilatkozatokat, mert hiszen a jövőt nem is a kis politizálás, de az Isten ujja fogja irányítani és az Isten ujja fogja a letiport magyar nemzetet ezen a te­rületen fölemelni Kitért azután a vádakra, különösen pedig arra, hogy barátai gyönge- séggel vádolják. Sohasem engedném meg —- mondotta a vádra —, hogy testvéreim fejjel menjenek a falnak. Még ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy jogainkat gyako­rolhassuk, de a kormány mégis nemsokára számolni lesz kénytelen velünk. Ekkor majd kiköveteljük magunknak, hogy egyenlő állam­polgároknak tekintsenek a többi nemzetek­kel és holmi morzsa jogokért, vagy ígéret- cafatokért oda nem adjuk magunkat. Addig azonban küzdőnünk kell, amelyhez az erőt az összetartásból merítjük.. Végül megköszönte, hogy bizalmat ön­töttek belé választói, valamint azt is, hogy az egy ség mellett oly impozánsul nyilatko­zott meg a pártszövetség. WCTB—HWIHB———W—BBB vében Demjén András bátyúi kisgazda mon­dott tartalmas beszédet és ismertette a kis- i gazdatársadalom küzdelmét, amelyet a kor­IfliifcS® megngikifkozAs a rnszinszftói magyar pártok egysége mellett Bizalmi nyilatkozatok Korláth Endrének Csütörtök: BRUCKNER GYŐZŐ dr.: A MikuJás­kultusz eredete és jelentősége. II. Péntek: Ifi. INCZINGER FERENC. Adj nekem egy kis kertecskét (Vers.) Szombat: HÉNRY BORDEAUX: Tűz falun. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Az öregek. (Vers.) —- NEUBAUER PÁL: A vén színész. A Mikulás-kultusz eredete és jelentősege (Résztet a szerző most készülő néprajzi müvéből.) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Bruckner Győző dr. December hónapjának több napjához igen érdekes és eredeti népszokások fűződ­nek. E hónap legjellegzetesebb népszokásai: a Mikulás-járás, a Luca-nap népies játékai (kotyulás, vagy paiázolás) és a karácsonyi misztériumok. Az utóbbi kettő már kivesző­fülben van, ellenben a Miklós-napnak, mint a gyermekek napjának megünneplése oly álta­lánossá és népszerűvé tett, hogy ennek ere­detét és jelentőséget kutatná nemcsak érde­kes, hanem egyenesen müvelödésíörténdnii feladat is. A Mikulás-nap a jó gyermekek napja és bizonyos keleti miszticizmus kiséri. A gyer­mekek titokzatos módon történő megajándé­kozásában nyilvánul Keletnek e miszticizmu­sa, amely a naiv gyermeki létekre csodás voltával hat. A Mikulás-kultusz eredete Keletről jött Nyugatra és a legszorosabb összefüggésben van Szent Miklós mirai püspök életével. A katholikus egyház nem kevesebb, mint* 17 Szt. Miklóst ismer, de ezek közül legnépsze­rűbb és legismertebb a IV. század közepén élt mirai püspök, akit barii Szt. Miklósnak is szokás nevezni, mivel tetemeit Bari nevű olasz városban (Apulia) helyezték örök nyugalomra.* Miklós püspök életéről hiteles adatok nem maradtak fenn és igy rá vagyunk utal­va a legendákra, amelyek meseszerűen kiszí­nezik élete történetét és valóságos csoda­gyereknek tüntetik fel a kis Miklóst csecse­mő korától kezdve. Már mint csecsemő a jó­ság, szelídség erényeivel tündökölt és any- r.yira vallásos volt, hogy szerdán és pénte­ken egész napon át böjtölt és csak napnyug­tával szopott. Már ifjúkorában csodákat tett és Jézus nevében meggyógyított egy béna asszonyt. Mint Mvra püspöke Diok’eciánus római császár ideje alatt tömlöcbe jutott, de Kon- stantinus kiszabadította s utóbb részt vett volna a niceai zsinaton 325-ben, ahol állítólag síkra szállott A.rius tévtanai elleti. A niceai zsinat résztvevőinek névjegyzékében azon­ban hiába keressük öt. Sok csodás tette után * Dr. Georg Rietsdrel, St- Nilkolaws und dér Niiko- lausíag. (Leipzigei Ililustir. Zeitung, 1908 dec. 3. Nr. 1314. 1012-1014 1.) állítólag 352-ben december hó 6-án halt meg. A december hó 6-iki Miklós név jelzi a naptárban az örök életre kelt szentnek em­léknapját. Miklós egyéniségének sok nemes voná­sát örökítette meg a legenda. A jóság töké­letes mintaképe; mindenütt segít és önzet­lensége páratlan. Az éhezők gvámoJitója, a hajótöröttek megmentője* Szt. Miklós és mindenekelőtt az ártatlan gyermekek való­ságos védőszentje. Myrában, püspöki szék­városában, éhség dühöngött, mire ő megje­lent álmában egy szicilLi gabonakereskedő­nek és meghagyta neki, hogy a hajó gabona- rakományát Myrába szállítsa és ezzel meg­mentette városát a biztos pusztulástól. Ezt a jelenetet Lukas Cranach megörökiette egyik szép olajfestményén,** amely Grimma egyik (Gottesackerkirche) templomában van. Egy másik legenda szerint Miklós püspök maga szaporította ipeg Myrában a gabonát és lisztet és azért lett azután ő a pékcéhek védőszentje és ettől fogva szimbolikusan 3 darab kenyérrel ábrázolták. Védöszentje lett ő még a hajósok céheinek is és e minőség­ben jelvénye a horgony. Miklós csodatevő képességét minden egyes legenda, mely róla szól, feltűnően hangsúlyozza. A Miklós-kultusz keleti pro- venieinciáját árulja el az a legenda, amely * Lukas Crawadh megörökítette azt a jelenetet, midőn szent Miklós 1 ecsenidesitfi a tengeren a vihart. (A képet közli a Leípzíger IMustr- Zeitung i, b. 1013. lap.) ** A képet lásd u. o.!. b. Omlett krachmandlival, vagy knédli adómártással Prága, december 2. A kormány szolgálatában álló német hivatalos, amelynek célja a sajtónak és a politikusoknak informálása, tegnapi száma- bán vezető cikket közöl a Times ismert közleményéről, amely Cseh-Szlovákia pénz­ügyi politikája fölött mondott kemény kriti­kát. A hivatalos nem tud érveket felvonul­tatni a Times közleményével szemben, de az olcsó szellemeskedés fegyveréhez nyúlt és annak röppentyűit eregeti. Azzal vigasz­talódik, hogy a Times közleménye nem bír a dogma erejével és azt nem szabad úgy felfogni, mint a londoni Citynek, vagy egész Nagybrittaniának nézetét. A Times köz­gazdaság! konyhafönöke — írja a vezető cikk ~ omlettet készített, amelyet erősen megsózott és élvezhetetlenné tett és amelyet azzal akar ízletessé tenni, hogy krach- mandlikkal disziti körül. Erre a elrontott omlettre éhesen csaptak rá azok a prágai kosztosok, akiknek ez majdnem jobban Ízlett, mint a friss libatöpörtyü vagy a jó zsíros sótett. Különösen kifogásolja azt, hogy a Prager Tagblatt kapott legmohóbhan a londoni omlett után és feltűnőnek tartja azt, hogy a Prager Tagblatt egyidöben kö­zölte a Timessel a közismert kritikát. A Prager Tagblatt és a Times viszonyáról szólva eszébe jut a hivatalos szeílemeskedö szerkesztőjének a következő vicc. Egy ga­líciai Becsbe utazott, hogy a hitelezőivel rendbe jöjjön. Hogy célját elérje, feleségé­vel azt eszelte ki, hogy bécsi hitelezői előtt megindító szavakkal fogja elmondani, mint támadták őt meg útközben és rabolták el pénzét. Amikor a férj utrakelt, fölkereste egy szomszéd az asszonyt, aki hangosan jaj- veszékelni kezdett. Miért sírsz oly keser­vesen? — kérdezte a látogató. Hogyne sír­nék — mondotta az asszony — amikor ép­pen most támadják meg a rablók az uramat és viszik el az egész vagyonát. Ezt a viccet applikálja a hivatalos és kijelenti, hogy a Prager Tagblatt játsza ebben az esetben a, jajveszékelő feleség szerepét. Feltűnő és régen nem tapasztalt jelenség, hogy a hiva­talos vezércikke erősen antiszemita húro­kat penget, amit igazol az is, hogy a Times cikkét egy akcióra vezeti vissza, amely akciónak jellemzésére elég a Timest vissza- felölrol olvasni. Ilyen szellemeskedésekkel szórakoztatja a kormánysajtót a hivatalos informátor, ahelyett, hogy komoly érveket vonultatna fel. Nem tetszik neki a Times kritikája, mert azt szeretné, ha minden újság konyhafönöke a cseh-szlovák kormány szá­mára kedves eledelt szervírozna a publi­kumnak: knediiit adómártással. Hét olasz munkás halába Róma, december 2• Foligno közeiében hét munkás, akj azzal volt elfoglalva, hogy a vasút elésftriíikáíásáfaoz szükséges kábeleket lerakja, 26 méter magasságból lezuhant és szörnyet halt. A szerencsétlenség oka az egyik vastraverza ' kettétöróse volt. szerint a szent a török szultán pohárnokát, aki különben keresztény rabszolga volt, meg­szabadítja. E pohárnok örökké busult hozzá­tartozói után és mindőn a szultán éppen Szt, Miklós napján kérdi tőle, miért bánkódik annyira, ő azt feleli, hogyne szomorkodnék, mikor hozzátartozói ma mind Szt. Miklós napját ülik. A szultán hetykén vetette oda rabszolga pohárnokának, hogy hiába ma­gasztalják a szentet, még sincs annak ha­talmában, hogy őt megszabadítsa. Ebben a pillanatban nagy szélvihar támadt, melyben Szt. Miklós elragadta a pohárnokot és hoz­zátartozóihoz vitte, éppen mikor az a kelyhet a szultánnak nyújtotta volna. Más alkalommal az egyik kolostor ház­főnöke megtiltotta a szerzeteseknek, hogy Szí. Miklós fehuagasztalására zsolozsmát énekeljenek. A szerzetesek igen zokon vet­ték e tilalmat, mire maga Szt. Miklós lépett közbe és vitte dűlőre a barátok jámbor szán­dékát. Éjjel hirtelen megjelent Szt. Miklós a házfőnöknél, hajánál fogva kiabálta azt ágyából, földre teperte és virgáccsal jól el­páholta addig, mig jajgatására a rendtagok be nem siettek cellájába és a földön fetrengőt vissza nem tették ágyába. A házfőnök nem Szabott többé korlátot a szerzetesek jámbor óhajának és azok ezentúl szabadon énekel­hettek szent éneket Szt. Miklós tiszteletére. Szent Miklós fonyitő eszköze ez alkalommal a virgács és ez az alapja annak, hogy Szt. Miklóst és a Mikulást ezentúl állandóan kap­csolatba hozták a virgáccsal, amely jelenség nélkül az utóbbi már többé el sem kép­zelhető. (Folytatás következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom