Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-13 / 283. (731.) szám
Szombat, decemberi!. » ség nélkül állnak szemben és néznek farkasszemet egymással. A férfiak és nők energiája a mindennap; kenyér megszerzésében és vad érzékiségben fecsérlddik el. Nincsen egy nagy, közös gondolata Európának, amely a népeket törekvéseikben, céljaiikibain egyesíteni, kiegyenlíteni képes volna. A nagy keresztény gondolat, amely 2000 évig az európai élet irányitója és szellemi kapcsa volt, amelynek erkölcsi szabályai fékezően hatoltak az emberi indulatokra s megtermékenyítették az emberi agyat, tneg- széliditették az európai embert, ma ezer és ezer oldalról van megtámadva s az államtól kezdve, a szervezetek végtelen sora vetette rá magát a lázbetegek mohóságával, hogy a hitet, a vallást, az erkölcsi normáikat kiküszöböljék a társadalmi életből, a tömegek leikéből s .a jövendő generáció gondolatvilágából. Az oroszországi tömeggyilkosságok fölött hamar napirendre tért a fáradt idegzetű európai ember és nem lepődik meg azon sem, hogy az erkölcsök és igazság fölött őrködő nagyhatalmak egymás háta mögött hogyan egyezkednek apró kis koncok reményében az orosz bolsevikjeikkel. Csak ha levonjuk a napi események, sajtóhírek, naponkénti energiaveszteségünk és reménytelen jövőnk erkölcsi konzekvenciáit, borzadunk el a valóság előtt. Európa elvérzett és elszegényedett a világháborúban és hiába próbálkoznak most már jóvá tenni az európai civilizáció ellen elkövetett legnagyobb merényletet, — hiába igyekeznek a békeszerződéseket korrigálni. A bosszú órája közeledik, amely egy általános erkölcsi és anyagi összeomlás formájában fog bekövetkezni. Anglia világuralma ingadozik és a földalatti összeesküvők munkában vannak. A Balkán forrong és Németországban harminc párt demagógjai igyekeznek egymást túllicitálni a népgyüléseik emelvényein. Akárcsak a régi Athén hanyatló korában. És nézzük a mi szegény Benesünket! Ő elegáns zsakettet ölt fel magára és egy gondosan, diplomáciai rabuHsztfkáva! megfogalmazott előadást olvas fel az európai demokráciáról. Mintha az embereknek egyéb baja nem is volna. Szegény Benes! Ö még azt hiszi, hogy az ő utalnak és fölojvasásai- nak van valami jelentősége. Hogy ezek meg- fordíthatják a világ kerekét és meggyógyítják a beteg Európát. Ö é’S Kramár. Ezeken fog múlni az orosz kérdés. Nos! Tőlük igazán nem fogják megkérdezni az orosz bolsevikiek, hogy mit csináljanak. A revali véres éjszaka ismét egy figyelmeztetés, egy jeladás volt Európának a közeledő nagy időkre, az orosz kérdés jelentőségére. Egyelőre ez nem fontos az európai diplomatáknak. Egyelőre fontosabb őrködni az igazságtalan békeszerződések fölött, elsorvasztani Európa gazdasági életét, elnyomni a nemzetiségeket, kizsákmányolni és nyomorba taszítani a tömegeket és hazudni a mai embereket jellemző cinizmussal és elvetemültséggel. Ha a népeknek nem lesz ereje elsöpörni a közélet porondjáról Európa békéjének megzavaróit és az emberiség gonosztevőit, akkor könyörtelenül beteljesül rajtunk a végzet és a bűnösökkel fognak pusztulni az . ártatlanok is. A% örök szerelem Irta: Jean Barreyre A fiatal férj olvasott. Szinte mámoritóan édes volt a levegő. Vasárnap. Olyan tökéletes volt a természet ezen a napon, amilyennek Isten teremtette. Boldog volt. Vágyakozó mozdulattal simogatta végig karosszékének lakkozott karfáját. Marié, a cselédleány nagy robajjal nyitott be. — Megint a naccsága ment bevásárolni. Majd elfelejt mindent! Tojást is kellene hoznia. Persze, majd valami egyebet hoz, amire nincsen szükség! A férjnek védelmébe kellett vennie a nagyon is fiatal asszonykát. — A nagysága tudja jól, hogy mit vásároljon. Majd elhoz mindent. Végezte a felső kereskedelmit. Diplomája, is van, — azt hiszem. Szóval hagyjon bCk’t nekem . . . — No, a diplomával ugyan nem lehet omlettet csinálni, — jegyezte meg Marié méltatlankodva. — Most már elég volt! Csak bízza az asszonyra a dolgot. És niás’ur ne háborgassa a bölcset, aki a filozőf'a rejtelmeibe mélyed. Csak lien. leányom . . . A cseléd kiment. Kinyujtózott a karosA koaüctös képviselők ieiéje sem néznek a képviseléháznak A képvüselőiiáz mai ülését rész vétlenség miatt nem lehetett megtartani Prága, december 12. A koalíció is tudatára jött annak, hogy az ellenzék hiányában semmi célja nincs az úgynevezett alkotmányjogi játéknak, amire kitűnő példát a képviseíöház mai ülése szolgáltatott. Az ülést amelynek napirendjén a szlovenszkói és ruszinszkói megyei és községi nyugdíjasok íizetésrendezéséröj szóló törvény szerepelt, a képviselőház elnöksége délelőtt tizenegy órára hívta össze. Pár perccel tizenegy óra előtt meg is szólaltak a képviselőházban a csengők, amelyek a képviselőket az ülésterembe szólítottákTeljes félórán keresztül berregtek, zúgtak és visították a csengők anélkül azonban, hogy az ülésterem benépesedett volna. Végre féltizenegy órakor Tomasek elnök megnyithatta az ülést. A gyorsírókon Róma, december 12. Nagy várakozás előzte meg a Nemzetek Szövetségének római tanácskozásait, amely a Palazzo Doria-ban nyílt meg. A hatalmas palota magyar szempontból is történelmi nevezetességű, mert a XVII. században Széchy Viktor esztergomi hercegprímás tulajdona volt. Azelőtt a többi magyar hercegprímásoknak, így például Bakács Tamásnak is volt fényes palotája Rómában, — éppen úgy, mint a régi magyar vezető államférfiaknak Bécsben és Konstantinápolyban, a régi magyar külpolitika legfontosabb állomáshelyein. Széchy hercegprímás később a Doria Pamphily hercegi család egyik tagjának, XII. Ince pápa fivérének adta el a hatalmas épülettömböt, Róma egyik legnagyobb palotáját, minden valószínűség szerint azért, hogy a pápának tegyen szivességet s hogy a Kúrián annál] nagyobb legyen a befolyása. A népszövetségi tanács római munkája elé a magyar közvélemény is sok várakozással nézhet, mert valószínűen fontos döntések történnek a népek döntőbírósága, a nemzeti kisebbségek kérdése, a leszerelés problémája, a gyermekvédelem, a leánykereskedelem, a nemzetközi szellemi együttműködés, egy római nemzetközi magánjogi intézet alapítása és Magyarország pénzügyi szanálása ügyében. Ezidőszerint tulajdonképpen két nemzetközi esemény van folyamatban Rómában: a nagy- és kisantant tanácskozása. Hat külügyminiszter van együtt: Austin Chamberlain, a brit világpolitika megszemélyesítője, aki kétségkívül u.i döntéseket és talán uj külpolitikai irányzatot is kezd Rómában; Hy- mans belga külügyminiszter, Benes cseh, Nincsics jugoszláv, Üdén svéd és Mussolini olasz miniszterelnök és külügyminiszter, továbbá Spanyolország, stb. megbízottai. Maés az elnökség tagjain kivül négy-öt koalíciós képviselő lézengett a teremben és a legjobb akarattal sem tudtak annyi képviselőt összeszedni, hogy a ház határozat- képes létszámban lett volna együtt. Medveczky dr. és Malik előadók ismertették a javaslatot, de szavazni nem lehetett. Hasonlóképpen nem lehetett megszavazni a képviseíöház múltkori ülésén első olvasásban elfogadott javaslatokat sem és háromnegyed fzenkettökor Tomasek elnök kénytelen kelletlen megállapította, hogy mivel a ház nem rendelkezik szavazóképes létszámmal, a javaslatokról a szavazást a következő ülésre halasztja, amely hétfőn délelőtt 11 órakor lesz. Napirendjén a mai napirend szerepel. gyarországot Nemes Albert gróf kvirináli követ képviseli. Benes cseh-szlovák külügyminiszter a lefegyverzési javaslat előadója. Tudvalévő, hogy e javaslat ellen úgy Anglia, mint Olaszország fen tartásokkal élt. Nmcsics jugoszláv külügyminiszter pedig a veneziai tárgyalások befejezése ügyében jött. Nagyobb érdeklődés kiséri Briand Arisztid többszörös francia miniszterelnök személyiségét, akit ismét a közeljövő emberének tartanak. Szürke, esős nap: egy hét óta úgyszólván szakadatlanul esik. A delegátusok bizonyára mást vártak Rómától! Reggel féltiz tájban, a tanácskoz ásók megkezdése előtt, egymásután gördülnek az autók a nagyszerű palota bejárata elé. A Col- Icgio Romano terén polgári rendőrök tartják vissza az érdeklődő tömeget. A palota hatalmas lépesőzete egyenesen a pazar fénnyel megvilágított nagy tanácskozó terembe vezet. Az aranyozott, monumentális kandeláberek százszemü villany- gömbjeinek ragyogása megtörik a vörös da- maszt díszeken, pazar aranyozásokon, fantasztikus disziüményü arabeszkeken s remekművű öntvényeken. A falon egy kép: Róma küzdőmre Franciaország ellen, abból az időből, amikor a francia imperializmus még a római egyházáilamot is birtokolta. Sok megjegyzés hallatszott ezzel szemben Franciaország mostani egyházellenes politikájáról, többek közt e festménnyel kapcsolatban. Hallatszott egy-két kritika a Népszövetség csonka- ságáról is, mert Németország, az Egyesült Államok és Oroszország hiányzanak. Egykét megjegyzést hallottunk arról is, hogy Nagybritiannia teljesen szabad kezet akar magának biztosítani az egyiptomi kérdésben s angol—francia—olasz megegyezés készül Marokkóra a spanyolok által kiürített területekkel kapcsolatban is, akár van Népszövetség, akár nincs. Délután négy órakor általánosan feszült figyelem között foglalja el helyét Meko- Franco: Brazília követe, mint a tanácskozás elnöke. A nagyterem távoli csoportjából kiválik szigorú arckifejezésével, elmaradhatlan monoklijával Austin Chamberlain, az erősen őszülő Briand, akinek művészies feje teljes ellentétben áll abszolút eleganciájával; a papos külsejű, szemüveges svéd külügyminiszter, Üdén professzor, Branting barátja, akit azzal akartak ellenségei Rómában diszkredl- tálni, hogy Matteotti sírjára koszorút fog helyezni, ami természetesen a fascisták elleni tüntetést jelentette volna. Üdén külügyminiszternek sietve kellett cáfolatot közölni a római lapokban. A hatalmak megbízottai elfoglalják helyeiket. Megszólal a csengetyü. Salandra, a Népszövetség olasz megbízottja áll fel és Olaszország nevében üdvözli a harminckét? teáik tanácskozást. Az osztrák javaslat után meglepetésszerűen Benes cseh külügyminiszter állott fel és feltolakodott Ausztria prókátorának. Elmondotta. hogy Bécsben alkalma volt az osztrák külügyminiszterrel tárgyalni, ajmefly tárgyalás folyamán az osztrák külügyminiszter felkérte arra, hogy vegye Ausztriát védelmébe, amit annál szívesebben tett meg, mert Ausztria bajai ideiglenesek és azókbólki fog gázolni, E szokatlan föllépés mutatja, hogy Benes a maga bűvkörébe akarja vonni Ausztriát. Olasz politikai körökben Benes e fellépését élénken kommentálták. A népszövetség tanácskozásainál a nyilvánosság előtt nem lesznek szenvedélyes viták, de annál nagyobb küzdelmek folynak majd a láthatatlan színpadon — a kulisszák mögött. Lendvai Károly. Az adófizetők pedig fizetnek Prága, december 12. A Tribuna Írja: A szenátusban nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypárti padsorok is zengenek az ürességtől a költségvetés tárgyalása alatt. Istenem, mi is egy ilyen költségvetés, egyik olyan, mint a másik, bevételek, kiadások, fejezetek, t‘ lelek, altételek, mind u-.almas a halálig. Miért volna szabadságuk csak az ellenzéki szenátoroknak s miért üljenek bent a kormánypártiak. Úgyse változtatnak rajta semmit. A szenátus úgyis tudja hory minden el lesz fogadva s bv a szónoklás és a hallgatás energiapazarlás. Jóváhagyta a költségvetést a parlament, majd jóváhagyja a szenátus is, minden egyéb mObk-s. Az adófizetők pedig majd fize'nek. — (Pasteur-intézet Kassán.) A közegészség- ügyi minisztérium elhatározta, hogy Szlovenszkó részére Kassán Pasteur-mtézetet áClit fel. Az uj intézet építését a lövő év tavaszán kezdik meg. | Jlngol férf ikatap f | különlegességek § s I ! SCHÖN K. & TSAI. Bratislava, 1 5 Lőrinckapu-ufca 18. £ A Nemzetek Szövetségének római tanácskozásai Az ülések Széchy magyar hercegprímás palotájában — Magyar ügyek a Népszövetség ben — Benes szerep’ése — A P. M. H. római tudósítójától — székben és képzeletében maga elé idézte kedves asszonvát, aki minden haszontal nsá- gA összevásárol, amiben csak kedvé1 leli. És erre a gondolatra nevetett magában. ♦ — Kéreti a nagyságos asszony az urat, — mondta Marié kissé gúnyos hangon és kárörvendő arccal. A férj mindjárt ment. A felesége a konjriiábai a nyakába ugrott. — Édes drágám, — mondta, — gyere nézd meg a madaraimat, ők „az örök sze- relem.“ Az elválaszthatatlanok! Annyiba szeretik egymást, hogy ha az egyik meghal, a másik követi ... Ez a nagyobbik, rózsás szemű, ez te vagy. A másik, a kisebbik, az én vagyok . . . Tudod, ha meghalnál, én sem bírnék nélküled tovább élni. Nos, és te, te tudnál? A férfi belenyomta feleségének dús és selymes haj'ha az arcát, hogy elrejtse csendes mosolyát. — Megha’nék utánad, — mondta aztán nagyon komoly hangon. —. Persze a naccsága elfelejtett tojó t hozni! — kiáltott fel Maric, kegyetlen boldogsággal. * Minden áldott nap meg kellett néznie a férjnek „a két madárka örök szerelmét.** Az asszony madárnyelven beszélt hozzáiuk. Hiába hitte, hogy megértik öt. Jobban érdekelte őket a sok ropogós mag, amelytől egészen kihizlak rendes formájukból. Egyszer a kertben sétált a fiatal férj, amikor az asszony izgatottan hivta: — Qyere hamar, az egyik vörösbegy ugylátszik nagyon beteg. Oda sietett. Bizony, az egyik madárka csukott szemmel lógott az ugró-pálcikán, majdnem élettelenül. A férjen szinte kiütött a hideg verejték, amikor nézte a másikat, a Ilimet; az i. _an- csak jól érezte magát, játszadozott á - ^okkal, vigan evett és ugrált. A férj a beteg nőstényt kivette a kalitkából: — Adjunk neki borbamártott cukrot. De a tudomány már nem segíthetett, A kis vörösbee-v annyira rész:r lett, hoc^- —- kettőre elnyúlt és meghalt. Este volt, a him 'elaludt. — Szegényke, — mondta az asszony — \r. nyíre .szer !- hét, hogy fájhat a szive, hogy örökre el kellett válnia - párjától. És mialatt azt mondta, két könnycsepp gördült végig bájos, fiatal arcán. Kedves kis fájdalom, akkora, amekkorával egy szál virágot temetnek. De a szívtelen hím nem akart meghalni. Hiába emlegeti neki a ncszonyka a nagy csapást, ami érte. És az elvetemült madár csak az - ésre "ondol. — Azt hiszi, hogy megdöglik?! — mondja szemtelenül Marié. — Ez is olyan, mint minden férfi. Még soha egyet sem láttam, aki bánatában meghalt volna! A kő talált Ettől kezdve csendes az ebéd lés a vacsora. És amikor felállnak az asztalI tói, az asszony csak úgy mellékesen meg- I jegyzi, hogy bizony a férfi-nép csak a gyönyöröket hajhássza s nem igen van szive... Olyan ez, mint a kert kavicsa . . . Aztán egy hosszú sóhaj. Marié reádupláz. És az ur kétségbeesett érdeklődéssel merül az újság-olvasásba. 0 Vacsora után a férj lejött az emeletről, nesztelenül, mezítláb, zord arccal, mint valami betörő. Kinyitotta az árva vörösbegy kalitkájának ajtaját, jól megmarkolta s megfojtotta a rémült madarat. Hallotta a pihegé- séí. Vége. Aztán visszalopódzott szobájába. Senki nem vette észre a gyilkosságot. Úgy érezte, hogy bűnös. Nagy bűnös. ölt. * Reggel vidáman ugat a kutya. Az asszony a kertben nevetve szalad férje ablaka alá. A férj kihajol. — Oh, drága uram, — mondja a felesége, — a him utáua-halt a párjának! Kezében tartja a tarka madárkát. Élettelen és szinte nehéz. A férfi hozzá siet. Az asszony olyan melegen szólal meg. És karját a nyaka köré fonja. — Milyen szép is egy ilyen nagv érzés, amely e-ősebb mindennél, még az életnél is. — Igen, — mondja a férj s még cl sem pirul, — a természet sok nagy dolgokra tanít meg minket . . . És mindjárt el is hallgathat, mert szájára az a'-'szc ,y ajk$ tapad ' oly* fri^s a csók,, mint a hajnali harmattól nedves rózsa . . .
