Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-11 / 281. (729.) szám
4E ___________________ Tél Meránban Merán, december 10. Csak naptár szerint és a köztudatban van tél Metánban. A valósásban nem olyan itt a klíma, mint amilyennek a tél fogaimat ismerjük otthon. Vannak itt is hideg napok, de, hidegnek úgyszólván elveszi élét az az egy pár órai enyhe, tavaszi időjárás, amelyet derült, tiszta időben mindig kapunk a déli órákban — körülbelül 11-töl 3-ig. Mint egy gondos, rutinos operetté zeneszerző a második felvonásba betesz egy biztos ,,sláger“-t, úgy itt is ad. a természet a közönségnek mindennap egy csodaszép betétet — egy pár óra májust. Akkor tiszta, ragyogó, mélykék az egész égboltozat, a nap melegen süt a sűrű és fényeslevelü, sötétzöld fákra és bokrokra, a levegő illatos, kellemes és az emberek tavaszi kabátban, vagy anélkül is, boldogan és mosolyogva sétálnak. Négy óra felé azonban, amikor a nap már lemenőben van, vége ennek a:z egész tündéri világnak. Hirtelen, minden átmenet nélkül hidegre fordul az idő. Akkor itt is keményen, szigorúan jelentkezik a tél és fölvéteti mindenkivel mindazt a meleg ruhát, ami csak tulajdonában van. De ezzel azután ki is adta a mérgét. Mert naplemente után alig pár órával a hideg egész jóindulatúvá válik, nem éles, nem bántó, sőt segít. Megkönnyíti és élvezetessé teszi a járást és az ember úgy érzi, ha sétál a tisztán, fényesen és sűrűn ragyogó csillagok alatt, mintha egy pár kilót veszített volna testsúlyából. Borús napokon, ig,az, nem kapunk májust, de viszont elmarad a hirtelen beálló hideg és mindig van ilyenkor a jó párás levegőben egy kis „tavaszi szag“. Másnap reggel aztán megkapjuk a jutalmat: körül a hegyek tele vannak frissen esett hóval. Szép ez a Merán decemberben is, de az emberek nem akarják tudomásul venni és makacsul ragaszkodnak abhoz, hogy a szezon csak januárban kezdődik. Ezt nyögik és sírják a hotel- és penziótulajdonosok és csendes elkeseredéssel, vagy dühös kitörésekkel — ki-ki temperamentuma szerint — próbálják kihúzni az átmeneti időt. Mindenesetre a „mentsünk, amit menteni lehet*1 jelszóval olcsóbban adják a lakást és az ellátást, mint a főszezonban, De nem sokkal, mert a nívót' is tartani akarják és. az üzemköltség is nagy. Az elsőrangú hotelek 40—55 iira közt adnak szobát és háromszor naponta étkezést. Ehhez jön még 5 líra központi fűtés, 10% kiszolgálás, 4% luxus-adó és 3 líra kurtaksa. Tehát a penzió a jobb helyeken 60—70 lírába kerül naponta. De ezért aztán kap is valamit az ember. Szépen és kényelemmel berendezett déli fekvésű szobát erkéllyel, a konyhájuk pedig kitűnő és bőséges. Az úgynevezett másodrangu penziókban is elég csinos és tiszta szobát, déli fekvésűt, erkéllyel és jóízű, elegendő, napi háromszori étkezés,t adnak már 30—35 líráért. Az északi szobák olcsóbbak. Ezeken a helyeken luxusadót nem kell fizetni, a kurtaiksa is csak 2 Iira naponta és 10% a kiszolgálás. A harmadrangú penziókban, egy líra kurtaksával, már 25 lírától kezdve is kapni ellátást. Ezt az aránylag sok kurfcaksát azonban nem kívánja ingyen Merán. A gyönyörűen ápolt és valósággal felsikált utakon kívül, ad a közönségnek kétszer naponta magasabb zene-igényeket is kielégítő hangversenyt belépődíj nélkül a fényesen kivilágított nagyteremben. A körülbelül 40 tagból álló kitűnő zenekart a milánói Soala volt karmestere vezeti. Van Metánnak egy 500 személyt befogadó szép színháza is, amelyben jó társulat játszik prózát és zenés darabokat felváltva. Gyakran vendégszerepel benne bécsi, vagy németországi nagy színházaikból jobbnevii művész, vagy művésznő. Most lázasan készülődnek a „Contessa Marizá*'-ra. A Nagy Meránról álmodozók — mert vannak Metánért bolondulok is, akik „élnek és halnak** ezért a helyért — arról ábrándoztak és titokban azt remélték, hogy Kálmán Imre idejön a p remiér re. Kevés magyar van itt. Nagyritkán látni a sétáknál egynél-egynél magyar újságot. Ezeket némán, de örömmel üdvözöljük. Magyar beszédet alig hallani. A magyarokat szeretik, mert finoinabbul viselkednek már a magyarok, mint háború előtt, amikor hangzott tőlük a külföld, ha csak ket-ten is jártak ott. Itt most aránylag is kevés a magyar. Inkább vannak németek, osztrákok és főképpen olaszok. Az olaszokat mindenki szereti. Benlakó, vendég: egyaránt. Mégis érdemlik; szívélyeseik, szolgálatkészek. Ők .mindent megtesznek, hogy még jobba fellendítsék Meránt. S nem . rajtuk múlik, hogy a szép üzletek ragyogó kirakataikkal hiába csábítgatják a vásárló közönséget. Micsod- gyümölcsök! Micsoda virág ' ' A kirakat -k-ban krizantém, ciklámen, mimóza és azaiea, tehát a téli virágokon kívül, amelyek elképzelhetetlen dúsan és szinpompában ragyognak, van rengeteg sok csodanagyságu és szépségű rózsa, szegfű, rezeda, nefelejts, ibolya. Vasárnap délben nem látni az utcán egyetlen embert sem — akár férfi, akár nő —, aki ne vinne a kezében egy pár szál virágot. Élnek és örülnek. Az életük olyan mederben folyik, mint amit a régi fogalmiak szerint erkölcsösnek neveztek. A chronique scandaleu.se minden vonatkozásban száműzve van Meránból: Ide Othello is nyugodtan elküldhette volna Desdemonát telelni. Az EskStt-ügy iitójáléka a magyar nwotgyüiéskeii Budapest, december 10. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés inai ülésén folytatták a házszabáiyrevizió részletes vitáját, majd az interpellációknál Berky Gyula kormánypárti kérte, hogy indítsanak vizsgálatot aziránt, hogy kormánypárti képviselők pro- tezsáltak-e egyeseket kiviteli engedélyek megszerzése terén. Grieger Miklós hasonló értelemben interpellált és élesen támadta Friedrichet, aki szerinte a Károlyi-forradalom alatt beült kinevezés nélkül az államtitkári székbe, az ellenforradalom idején veszélynélküli miniszterelnök lett, majd jogforrásnak nevezte ki magát és azt hirdette, hogy ő mentette meg az országot a vörösöktől. De ez nem volt igaz és Friedrich lejárta magát- Ma már senki sem hisz neki és Friedrich most politikai büzbombákfcal akarja a figyelmet felkelteni. Parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését kéri. Bethlen kijelenti, hogy a magyar parlamentben már régóta szokásban van, hogy argumentumok helyett hazugságokkal és rágalmakkal állnak elő. Igyekeznek aktív miniszterek ellen is vádat emelni. Az a nézete, hogy úgy a miniszternek, mint a rágalmazónak bíróság elé kell menni, ez az egyetlen semleges fórum, Parlamenti vizsgálóbizottság kiküldése nem helyes, mert az csak politizál és nem Ítélkezik. Ahhoz hajlandó hozzájárulni, hogy egy bizottság vizsgálja felül az illetékes minisztériumok aktáit és terjessze adatait az összeférhetetlenségi bizottság elé. A Ház a miniszterelnök válaszát tudomásul vette- Ezután Szabó József interpellált a keresztényszociális nagygyűlés feloszlatása miatt. Rakovszky belügyminiszter megnyugtató válasza után az ülés öt órakor véget ért. Az ellenzést irtási botrfinvok hOzött vonul! hl a szenátusnál Hihetetlen za] és lárma — Még a karzatot is kiürítették — Kovalik ráolvasta a kormányra szlovenszkói bűneit — Mit csináltak a husziták Sziovenszkóban? KoValiktól megvonták a szót Prága, december 10. A szenátus ma kezdte tárgyalni az állami költségvetést. Az ellenzék nem nyújthatott segítséget ehhez a törvényhozási komédiához és az ellenzéki pártok megbízottai egymásután szólaltak fel és olvasták rá a kormányra a bűneit. E közben olyan zajos jelenetek törtek ki és olyan botrányok játszódtak le, amilyenekre, régóta nem . volt példa. Az ülésről alábbi tudósításunk számol be: . Donát elnök 12 óra 25 perckor nyitotta meg az ülést. Horacek, a javaslat főelőadója beterjesztette jelentését. Már Horacek beszéde közben izgatott volt a hangulat és az ellenzék állandó közbekiáltásaival zavarta. Mikor Horacek arról beszélt, hogy a koalíciós kormányra szükség van, Matuscsák kommunista fölkiáltott, hogy az államnak a koalíció és a kormány a sírásója. Horacek beszédét azzal fejezte be, hogy az állam- ellenes ellenzék miatt van szükség a koalícióra- (?) E szavakra hatalmas zaj tört ki, amely azután az egész ülésen végighúzódott és néha csaknem töttlegességben robbant ki„A magyarok alatt főbb volt" Elsőnek Kovalik dr. szlovák néppárti szenátor lépett a szónoki emelvényre. Kijelentette, hogy pártja a ’ költségvetés tárgyalásában nem vesz részt- Ezután hosz- szabb beszédben rámutat a csehek szlovenszkói bűneire. Statisztikai adatokkal igazolja, hogy a szlovákokat elnyomják. A pozsonyi postaigazgatóságon 197 cseh főtiszt és 24 szlovák van. Az altisztek közül 19 cseh és 5 szlovák. Kassán 171 cseh főtiszttel szemben csak 17 szlovák van. (Közbekiáltás a koaüció részéről: „Hát a magyarok alatt jobb voll?“) „Jobb, bizony, mert szlovákok voltak a hivatalokban, nem csehek. A magyarok csak gazdálkodtak. A hivatalnokok mi voltunk. Feltűnő, hogy az alacsony fizetési osztályokban alig vannak csehek, oda a szlovákokat teszik. Mi orvosok vagyunk és rámutatunk Szlovenszkó égő sebeire- A vasútról beszélve megemlíti, hogy Zsolna környékén 45 állomásfőnök közül, csak 3 szlovák van. (K r u s a cseh agrárius közbeszól: „Azok is magyarul beszélnek!“) Csak hadd beszéljenek, nem szégyen az — válaszolja Kovalik, maid Matuscsák magából kikelve igy kiált: „Miért ne beszélnének magyarul, nem szégyen az. Ti szegy éljétek a ti demokráciátokat, amely még azt is megtiltja, hogy milyen nyelven beszéljenek az emberek!“ Kovaliktó! megvonják a szói Negyed 3 órakor nyitotta meg Donát elnök újból az ülést. Kovalik néppárti szenátor. aki a szünet alatt is a szónoki ernel- \ ényen maradt, tovább beszélt. Állandó nagy zajban kijelentette, hogy nem vonhat vissza olyan dolgot, amit nem mondott. Fentartja azt az állítását, hogy a Szlo- venszkóba küldött husziták raboltak, (Óriási zaj. A koalieós képviselők öklüket rázzák a szónok felé. A szlovák néppárt tagjai és az ellenzék a miniszteri padok előtt gyülekezik és a kezében levő könyvekkel veri a padokat. A zaj egyre nő, fülsiketítő lesz és egyetlen szót sem lehet érteni. Az elnök rázza csengőt, de a rendet : nem tudja helyreállitani.) Soukup igy kiált a szónok felé: Hát Zsizska tolvaj és rabló volt? A pokoli zajban Kovalik nyugodtan áll a helyén és beszélni akar. Egyszerre azonban Donát elnök hangja süvít végig a termen: Kovalik szenátor úrtól a házszabályok értelmében megvonom a szót. A koalíció nagy tapsban tört ki, mig az ellenzék még jobban zajongotí. Különösen a szlovák néppárt kiabál tor- kaszakadtából. Kovalik óriási zajban elhagyja a szónoki emelvényt. A zaj azonban tovább tartott, amely még fokozódott, amikor Heller német szociáldemokrata lépett az emelvényre, hogy felolvassa pártja deklarációját. Nem tudja megérteni, hogy az ellentétek egy civilizált államban ennyire elfajuljanak. (Nagy zaj a koalíciós szenátorok között.) Ez csak úgy lehet, hogy az állampolgárokat két kategóriába sorozták. Az ellenzék itt hazaáruló, bár a legjobbat akarja. Nem akar beavatkozni a csehek és a szlovákok vitájába, az azonban bizonyos, hogy a szlovákoknak van igazuk. (Nagy zaj.) Pártja a legteljesebb igazságos demokrácia álláspontján áll. A németek és a magyarok nem kapták meg jogaikat. Hrzby koalíciós szenátor közbekiált: Többet adtunk, mint kellett volna. Hihetetlen zaj tör ki e szavakra az ellenzék soraiban.' A sértő felkiáltások özöne röpül a kormánypártok felé. A nagy zajt alig tudja átkiaibálni Heller: — Nem szorulunk ajándékokra. Amit adtatok, az kevés, nekünk többre vari jogunk. Más volt a helyzet 1918 október 15-én. hol voltatok ti október 28-;ka előtt. Akkor még mind rakusiácok voltatok! (Rettenetes zaj tör ki ekkor és percekig egy szót sem lehet érteni. Az ellenzék és a koalíció között annyira kiélésedéit a hangulat, hogy minden percben a tettleges összecsapástól lehet tartani, A miniszteri padok előtt óriási kavarodás, A szlovák néppárt csinálja a legnagyobb lármát, amely mindenben igazat ad Hellernek. Az elnök osztja a rendreutasításokat, de ez nem segít. A padcsaokodásoktó! csak szófoszlányokat lehet érteni és felheviilt, izgatott arcokat lehet látni Heller: Itt már beszélni sem lehet, még ezt is el akarják venni tőlünk. Rámutat az angol és a francia parlament példájára, ahol az ellenzék módosításait a költségvetési vitánál elfogadják. Amióta a petka van Csütörtök, december 11. uralmon, azóta itt nyoma sincs a demokráciának. Ezután felolvasta a deklarációt, amelyben rámutatott a kormány bűneire és kijelentette, hogy pártja nem vesz részt a költségvetés vitájában. Klofács: Sok házaló (drótostót) van Csehországban. (Derültség.) Kovalik: Kár, hogy nincs itt a hadügyminiszter, mert megkérdezném tőié, hogy az alsókubini katonai barakkokat miért szál- littotta Morvaországból Árvába. Eközben a zaj egyre fokozódik és különösen Klofács kiabál folyton közbe, úgy hogy az elnök figyelmeztetni kénytelen arra, hogy Kovalik a szónok. A lárma mind nagyobb lesz és a szónok szavai egyre jobban elvesznek a zenebonában. Kovalik: A csehek a legnagyobb hibát azzal követik el, hogy vallás és katolikus ellenes propagandát csinálnak Sziovenszkóban. A szlovák nép mélyen vallásos érzésű és jaj annak, aki ehhez hozzányúl (óriási zaj). B a r i n k a (szlovák néppárti): A ‘ katolikus ember az állami hivatalnál, mint megbízhatatlan van minősítve. Kitör a botrány K o v a 11 k: A kormány a huszitizmust akarja terjeszteni Sziovenszkóban, amelyeknek pedig ott nincsen létjogosultsága. Azért nincsen, mivel a husziták évszázadokkal ezelőtt a történelem tanúsága szerint kirabolták, felégették, feldúlták és felperzselték Szlovenszkói. Ezekre a szavakra elementáris erővel tört ki a zaj. A koalíciós szenátorok, akik a miniszteri padok előtt gyülekeztek, irattáskáikkal verdesték a padokat és pokoli zajt csaptak, így ordítoztak Kovalik felé: Hazugság, nem igaz, vonja vissza! A zaj egyre nő, de Kovalik a pokoli lármát is tulkiáltja stentori hangon: Nem vonom vissza, mert ez történelmi igazsá.g. Felfüggesztik az ülést A hangulat egyre izgatottabb lesz és tiz teljes percen keresztül az elnök hiába rázza a csengőt, a rendet nem tudja helyre állítani. Végül is fölfüggeszti az ülést. Kovalik a szünet alatt is helyén marad. Az ülés felfüggesztésének pillanatában a karzatról hatalmas tapsvihar zug le a terembe. Á szlovák néppárti képviselők Hlinka vezetésével ott vannak a karzaton, ezen felül számos német képviselő is megjelent a szenátusban. Ezek tapsolták meg Kovaíikot, Kiürítik a karzatot Az elnök berendeli a szolgákat és elrendeli a karzat kiürítését. A szolgák mindenkit el is távolítanak a karzatról, csak a képviselőket hagyják ott. A szüneí alatt a zaj egyre növekszik, de Kovalik állja a koalíciós közbekiáltások pergőtüzét és pártjának tagjaitól támogatva ott marad a szónoki emelvényen. A kormány nem áü a szláv eszme alapfán Ezekre a szavakra pillanatnyi csönd támadt, majd Kovalik folytatja: Százszor elmondtuk ezeket a koalíciós kormánynak, de a válasz csak az volt, hogy a ludákok hadd kiabáljanak. Megállapítja, hogy a kormány nem áll a szláv eszme alapján, amely csak úgy érvényesülhet, ha az egyik szláv nép nem nyomja el és nem zsákmányolja ki a másikat. A forradalom előtt a cseh-szlovák nemzeti tanács azt ígérte Hlinkának, hogy Szlovenszkó olyan közigazgatást kap, amilyent maga kíván. Ehelyett még a szlovák népet sem akarják elismerni, K 1 o f á c: Ti Magyarország részére akartok autonómiái. Klimkó: A magyarok alatt jobb volt. A magyarok kaláccsal fizették meg a munkát és nem ölték meg a sz’ovákokat, mint a csehek, akik az utolsó falat kenyeret is ki akarják venni a szánkból. Kovalik: A cseh politikai tényezőknek tudatában kellene lenni annak, hogy egyenrangú ;lovák néppel kötöttek ^rző- dést. Ok ahelyett azonban, hogy válla’1 kötelezettségeiket teljesítenék megalkották a cseh-szlová’' fantomot, amelynek utján egy kilenc milliós cseh népet akarnak csinálni. Követeli az autonómia megadását. Klofác: Az autonómiát Tuka csinálta budapesti vezetés alatt. Kovalik: Hlinka dijat tűzött k, aki bebizonyítja, hogy Tokának köze van Budapesthez. Tessék erre a düra r- ni és .3 lármázni. Ha bizonyítani tud, elnyerheti a dijat.
