Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-04 / 276. (724.) szám

Sorozatos botrányok a bécsi Bosel-családban Bűnvádi följelentés Bősei Alfréd ellen — Vég­rehajtók Bősei Róbertnál — A meggazdago­dás művészének könnyelmű fivérei Bécs, december 3. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Pénz­ügyi 'kötőikben az utóbbi időben sokat beszél­nek Bősei Zsigimondn.alk, az Unioiibank legen­dáshírű, nagy vagyonú fiatal elnökének fivé­reiről: Bősei Róbertról és Bőse] Alfrédről. Amig Bősei Zsigmond komoly munkával né­hány rövid esztendő alatt kereskedősegédből az osztrák főváros egyik leggazdagabb ban­kára lett, addig fivérei csak az ő pénzének elköltésével foglalkoznak. Róbert és Alfréd fivérük pénzéből élnek, ha azonban Bősei Zsigmond bő támogatása nem elég költséges passzióik számára, úgy uzsorásokhoz sem rost élnék fordulni. Az uzsorások mindeddig szívesen hiteleztek Róbertnek és Alfrédnek akár váltóra, akár becsületszóra, mivel jól tudták, hogy Bősei Zsigmond fizetni fog fivé­reiért, csak hogy elkerülje a botrányt. Ezen­kívül úgy Róbert, mint Alfréd a fivérük tu­lajdonát képező Sebein-féle nagy szőnyeg- ház igazgatóiként szerepeltek. Most azonban Bősei Zsigmond végre megunta fivéreinek tékozlásait, megtagadta a fizetést, mire két hét előtt Róbertnél, most pedig, tegnap Al­frédnél jelent meg a végrehajtó. Kiderült most az is, hogy Róbert és Al­fréd jogtalanul hivatkoztak az uzsorásoknál íh erükre, valamint, hogy sohasem voltak igazgatói a Schein-íéle szőnyegháznak, csak egyszerű alkalmazottai. Ez is csak a látszat kedvéért, hogy valami foglalkozásuk legyen. Róbert, az idősebbik röviddel ezelőtt szerelmi házasságot kötött. Szülei ugyan eleinte ellenezték, a dúsgazdag Zsigmond un gfen: cgette, hogy megvon tőle minden tá­mogatást, ha a szegény leányt elveszi, Ró­bert azonban nem tágított, mire Zsigmond is beleegyezett és nászajándékul egy pazar vil­lát ajándékozott a fiatal párnak. A két könnyelmű fivér közül Alfréddel van több baj. Ellene az ügyészség most t" 'di eljárást folytat hiíelcsalás miatt. Alfréd az uzsorásoktól azzal csalt ki pénzt, hogy már nagykorú. Most kiderült, hogy ezen állítása nem igaz, mivel pedig bátyja . már nemi akar érette fizetni, a megtévesztett uzsorások följelentették li i teles alá s miatt. A két fivérnél a végrehajtók ürítsem ta­láltak. Róbert és Alfréd ugyanis röviddel ez­előtt bátyjukhoz költöztek, ahol egy-egy szo­bát kaptak. A végrehajtók mitsem tudtak le­foglalni, mivel a szobák berendezése is Bősei Zsigmond tulajdonát képezi. A végrehajtási bíróság is csalást lát fönforogni Róbert és Alfréd lakásügyeiben, illetőleg, hogy a foglalások nem jártak ered­ménnyel és ezért a maga részéről is áttette a Bősei-ügy aktáit az ügyészséghez. Tologatják a niszinszkói mimkásfeiziosito pénztárakat A pénztárak spórolnak és vagyont gyűjtenek a betegek borén = Ungvár, december 33. (Rusziiiszkói szerkesztőségünktől.) Ha iiyorndászsztrájk nem volna, most egész Ru- szinszkó sajtóját a munkásbiztositó pénztá­rak ügye foglalkoztatná. A pozsonyi központ ugyanis, felrúgva Ruszinszikó autonóm jellegét és felfüggesztve az egyes munkás biztosító pénztárak auto­nómiáját', úgy rendelkezik és gazdálkodik a területen, mintha állam volna az államban. Ennek tudható be, hogy Beregszász vá­rosát meg akarja fosztani a munkásbiztositó pénztár intézményétől és e pénztár körletébe tartozó községeket az ungvári és munkácsi pénztárak között akarja szétosztani. Ezzel az intézkedéssel kapcsolatban az­zal is foglalkozik a pozsonyi központ, hogy az alknasizlatinai pénztárt Hmsztra helyezi át. Az intézkedések sorozatából látnivaló, hogy a pozsonyi központ bizonyára kor- mányutasitás szerint a pénztárak ügyéből is politikát csinál és a Beregszászra kimondott visszafejlesz- tési halálos Ítéletet segíti a pénztár feloszla­tásával végrehajtani. A beregszászi kereskedők és iparosok — mint értesülünk — a legerélyesebb eszkö­zökhöz akarnak nyúlni, ha a feloszlatás ténnyé válik és passzív rezisztenciával is készek tiltakozásuknak kifejezést adni a po­zsonyi központ sérelmes intézkedése ellen. Az ügy a beregszászi kereskedők egye­sületének legutóbbi választmányi ülésén is szóba került, ahol elhatározták, hogy memo­randummal fordulnak a pozsonyi országos pénztárhoz sérelmes és jogtalan intézkedésé­nek visszavonása érdekében. A polgári lapokon kívül a munkásság lápjaiban is állandó téma a ruszinszkói mun­kásbiztositó pénztárak ügye. Okot erre egy legutóbbi haláleset adott, amikor a beteg- pénztári orvos a pénztár szabályai szerint járva el, a legolcsóbb gyógyszert irta elő, adagolás nélkül, minek következtében a be­teg gondatlanság folytán megmérgezte ma­gát. Ezzel kapcsolatban a betegsegélyző pénztári orvosok ügye is napirendre került, ____ - - . ....... —irwi—— Cs ütörtök, december akiket valósággal agyonhajszolnak e minősé­gükben. Mivel pedig szerződéses viszonyban vannak a pénztárral, állandóan ki vannak téve annak, hogy. a következő évben nem al­kalmazzák őket. Erre elég ok sokszor az, hogy ha táppénzzel vágj/ rendes gyógyszer- számlákkal terhelik meg a pénztárt. A kom­munisták lapja egész sor konkrét esetet hoz fel, amelyekéén valamely pénztár meg nem engedett módon spórolt a betegeken, holott a befolyt dijakból már eddig is óriási va­gyont gyűjtöttek és u minden előképzettség nélküli felesleges hivatalnokok egész tömegét alkalmazzák a régi, kipróbált tisztviselők helyett. Mint értesülünk, most jól szervezett mozgalom indult meg, hogy az autonómiá­juktól jogellenesen megfosztott pénztárak rö­videsen visszakapják önkormányzatukat, megszabaduljanak drága pénzen tartott kor­mánybiztosaiktól és igazgatóiktól, ehelyett azonban a pénztárak vezetése és ellenőrzése kerüljön vissza a pénztáraikat horribilis di­jakkal tömő munkaadók és munkások kezé­be. Miiyen könyveket olvasnak ma a világ fővárosaiban? II. Beszámoló Párisból és Newyorkból Prága, december 3. Franciaország volt mindig a könyvek tulajdonképpeni hazája- Az intellektuális kul­túra sehol sem ért el olyan magaslatot, mint Páriában és sehol nem szerették a könyvet, úgy már évszázadok óta, mint ott. Valami­kor La Bruyére karaktereinek utolsó példá­nyáért két nemes ur párbajt vívott a köny­vesboltban és az ilyesféle tradíciók megma­radtak mindmáig. Ami különösen feltűnő a mai Paris könyvfogyasztásban, az a horri­bilis kvantitatív emelkedés. Hihetetlen ará­nyokat ölt a kiadások száma s tavaly, egyet­len év alatt Margueritte La Garconne-ja pél­dáiul 534.000 példányban fogyott el. És egyet­len könyvszenzáció sem marad 300.000 pél­dányon alul. A másik érdekes újdonság az érdeklő­désnek sokfélesége. Nincs az a műfaj, mely iránt ne érdeklődne a közönség és ha a legnagyobb keletje itt is a szépirodalomnak van, a tudomány és a művészet sikere sem megvetendő- Számokban kifejezve körülbe­lül a következőképpen oszlik meg a francia olvasóközönség érdeklődése: regény és no­vella 40 százalék, memoárok és útirajzok 2.6, költemények 8, színház 2-5, külföldi iro­dalom 1.3, kritika és irodalomtörténet 10, történelem 6.7, zene 1-3, filozófia, vallás 5.3, közgazdaság és pénzügy 12.8, képzőművé­szet pedig 9.5 százalék. Ezt a statisztikát a megjelent irodalmi müvek után egy bizott­ság áhította össze 1924 első felében, amikor az álalános havi produkciót 300 műre tették. A tulajdonképpeni szakirodalmat nem vették számitálsba­A regény határozottan a fő műfaj- És melyik regény? A kiadók válasza szerint az úti-regények, a „technikai11 regényeik (Lewis és Iréné), a sportiregényeik. a filozófiai regé­nyek és a tiszta fantázia meg illuziós regé­nyek. A valamikor oly divatos kékvérű de­kadens és az élettől elvonatkoztatott mun­káknak ma már befellegzett. A publikum íz­lése ma csak olyan dolgokat vesz be, me­lyek alapjukban véve, ha hatványozott szellemi képességekkel is, de hasonlítanak a mozi témáira. Igen jélntékeny a humoros regények számának emelkedése, gondoljunk csak Beraud: A kövérek mértiromsága ciimü regényének nagy sikerére. Rövid mámor után a publikum ismét realisztikus és kriti­kus lett. Az üdvöt hirdetők, az uj, soha nem látott megváltásokról szólók, ma teljesen ki­pusztultak és erős, egészséges testiség ural­kodik minden vonalon. És mennj/ire szeretik a fiatal íróikat! Csak az alig húszéves Ra- digüeti sikerére kell gondolnunk. Mégiis a nagy könyvfogyasztást nem annyira a közönségnek érdeklődése idézi elő, mint inkább az, hogy a francia könyv máma jóformán nevetségesen olcsó. Míg az élet átlag 625 százalékkal drágább Parisban most, mint volt békében, a könyv ára csak 250 százalékkal emelkedett. Nem hiányoznak ugyan a luxuskiadások sem, de ezeket csak a gyűjtők vásárolják. A francia ember egyébként tipikus kis gyűjtő és nincs az az egyszerű könyvtár, mely ne rendelkezne néhány első kiadvánnyal- Pedig ezek az első kiadások, különösen a felkapott regényeknél vagy az irodalmi értékű munkáknál, tényleg ritkaságszámba mennek és igen drágák. A karácsonyi könyvpiac nagymennyiségű ily bibliofil példányt hoz forgalomba és egyes újságok, mint például a Figaro, külön rova­tot is vezetnek a könyvészeti kuriózumok­ról. Hiába, Anatole Francé hazájában va­gyunk! A francia ember nem olvas külföldi iro­dalmat. Saját regényei ellátják a szükségle­tet és igen ritkán esik meg, hogy egy-két külföldi regény beférkőzik a Quartier Latin könyvesboltjaiban. A németek közül ma Unruht, Thotmas és Heinrich Manót olvas­sák, az angolok közül Wellset és Jack Lon­dont. A német könyvek közül a művészet- történelmi munkáiknak van még némi ke­letje. Newyork. Amerika az a föld, melyen a könyvöt vasás a teljes megszűnés felé közeledik. 150 millió lakosa van az Uniónak, mégis ritka­ságszámba megy, hogy egy amerikai könyv több mint 15-000 példányban megjelenjen. Ha összehasonlítjuk ezt a példányszámot egyes folyóiratok példány számaival, akkor még inkább szembetűnő lesz a nagy különb­ség. A magazinok, mint a Saturday Ev-ening- post, a Liberty, a True Story. a Colliers, a Cosmopolitan me Galls és az American átlag kétmillió példányban jelennek meg heten­ként. De nem is annyira a folyóiratok konkur­enciája, mint a nagyvárosi polgárok mind­inkább nagyobb mérveket öltő szellemi lus­tasága a könyvolvasás hiánj/ának az oka. A vidéki lakó pedig csak olj/an nyomtatványt vesz kezébe, melyben hirdetés is van. Az ol­vasott könyvek közül első helyen állnak az orosz irók müvei. Utánuk jön Joseph Conrad és Edna Ferber, akik hihetetlenül naiv módon oldják meg az irodalom kérdését. Tudomá­nyos könyvet csak szakember olvas, akár­milyen népiesen is van az megírva. Bibliofil pikantériák iránt egyszerűen senkinek sincs érzéke. Érdekes, hogj/ mily könyvek érték el az elmúlt év folyamán a legnagyobb sikert. Ezeknek az irodalomhoz kevesebb közük van talán, mint bármely szakácskönyvnek. Az egyik a „Cross word puzzle book“, amely nem egyéb, mint egy játékutasitás a most igen divatos mahiong játékhoz, a má­sik pedig az „Étiket Könyve11, mely Í00 ol­dalon arra ad utasításokat, hogy a kést nem szabad a szájba venni és miképpen kell a hölgyeknek virágcsokrot átnyújtani. Ennek az utóbbi könyvnek a sikere még vigasz­taló volna, mert hisz úgy látszik, hogy az emberek finomodni raikarmak általa, de való­színű, hogy olvasása csak snobságból törté­nik. E két siker mindenesetre nem sokat beszél az amerikai in tel! eiktuel izmusról! y I A „Katrinettek44 napja Minden huszonötéves leány, aki eddig a,korig hűm ment férjhez; „Kabinetté A E szabály alól nincs kivétel. Szent Katalin a katolikus templo­mokban minden esztendőben névnapjára uj fejdiszt kap. Ebből látható, hogy modern védőszentről van szó. Az uj fejdiszt csak olyan nő rakhatja fel a szent íejére, aki huszonötödik életévét elérte ‘és még nem ment férjhez, tehát joggal viseli a vén- kisasszoiny nevét. Szent Katalin névnapját Pár-is- ban fiatalok és öregeit egyaránt nagy vigságok közepette ünnepük meg- A midin ettek e napi dél­utánja szabad és reggelre minden lány egy pohár pezsgőt kap ajándékba a divatáruház tulajdonosá­tól. Gazdagabb házak csokoládét és más nyalánk­ságot is ajándékoznak nekik. Aztán azza. foglal­koznak, hogy a délelőtt folyamán csipkékből és papirosból fejik ötöt készítenek, virágot tűznek blú­zukba és kimennek a nagy bulevardekra, hogy be­levessék magukat a hullámzó tömegbe. Legszebb a dologban az, hogy minden fiatalembernek jogá­ban áli azt a kislányt megcsókolni, aki elfogatja magát. Bizonyos határokat be kell ugyan tartani, de viszont a lányoknak meg van tiltva, hogy véde­kezzenek a csók ellen. Ebből a vigságból termé­szetese;} kellemetlenségek is adódnak, mert meg­esik, hogy a midinettet vőlegénye kiséri és haj’ba- kap azokkal, akik meg akarják csókolni. Olyan sokaság, mint szent Katalin napján, a párisi bule- vardokon csak julius 14-én hullámzik fel-alá. Autók száguldanak, kocsik robognak, de autók és kocsik megállnak, összetorlódnak, hogy szemtanúi lehessenek a csókolódzási jeleneteknek. Csak éj­félre hagy alább a zajos élet. A Kabinetiek azon­ban ekkor sem mennek még haza- A délután folya­mán elég idejük volt arra, hogy valahol egy jó­képű fiút csípjenek maguknak, aki őket bálba viszi. A latin negyedbeliek átmennek Butierbe. amely a diákság negyede és ahol mindenki azt tesz, amit akar. A Montmartre iiatalsága >a Moulin Rouge-t keresi föl, amelyet erre az alkalomra a kokottok elhagynak. A legelőkelőbbek a Tabarinba vagy a l unaparkba mennek. És igy rendeződik cl be'ső erők szerint az, hogy a Parisban kasztokba osz­tott fiatalság hol és hogyan töltse szent Katalin éjszakáját^ — (Puccini temetése.) Milánóból jelen­tik: Az elhunyt Puccini földi maradványait tegnap Milánóba hozták és a Sanfedelo dóm­ban fölravatalozták. A temetés ma volt az •. érsek és az állami funkcionárusok jelenlété­ben.-5 A menet a székesegyházból indult ki. ;' Puccini ideiglenes sírjául a Toscaruű család kriptáját jelölték meg. — (Bakó Gábor fogadása.) Beregszász­ról jelentik: A betegsége miatt hosszú idő óta Beregszásztól távol tartózkodó Bakó Gábor dr. kisgazdapia lr ti elnök, október 27-éh visszaérkezett Beregszászba. Az állomáson Imre Sándor üdvözölte, mig a párthelyiség­ben Kurmay Bertalan mondott üdvözlő sza­vaikat a visszatért pártvezetönek. Üdvözöl­ték még Kiss György, a beregszászi szer­vezet elnöke, Jaross Gyula központi párt- igazgaitó és még sok mások, (o) — (Rájött a nagybátyjára.) Pozsonyból jelenti tudósitónk: A Szépiák^-utcán Mosko- vits varrógépkereskedő/re tegnap az unoka­öccse revolverrel rálőtt, de nem talált- A merénylő fiút a rendőrség letartóztatta. — (Bradbury Hongkong kormányzója.) A Daily Graphic jelentése szerint Bradburyt a jóvátétel! bizottságból való kilépése után Hongkong kormányzójává nevezik ki. — (Az állami tisztviselők rangosztályal.) Az állami tisztviselők fizetésrendezése kap­csán Weyr dr., a brünni egyetem tanára hosszabb cikket közölt a Pr. Pressében a rangosztályozás történetéről, majd arra a következtetésre jut, hogy a tisztviselők tizenegy rangosztályba való felosztási mód­szernek a fizetésrendezés kapcsán el kell es­nie már csak azért is, hogy a régi ausztriai kedvező előlépési lehetőségekkel való ösz- szehasonlitás elnémuljon. Az egyes tisztvi­selők kategóriáinak állandó előléptetésénél ugyanis megesbetik, hogy több osztályfő­nökünk és tanácselnökünk lesz, mint ahány gyakornok volt Ausztriában. — (Az elkésett kinevezések.) Mint isme­retes, az idei október huszonnyolcadiki tiszt­viselői kinevezések és előléptetések elmarad­tak. Jól informált helyről közük velünk, hogy a kormány most készíti elő az elmaradt elő­léptetéseket, még pedig javarészt október 28-fcól visszaható erővel. J8 _________ Ya ilIcán j EW «%■&«»$. JteáwáStoás étíermfl bcireiiilcgéicH. K-m ukiaiil SFÖ.maafccB 3® == - Kassa ===== SO

Next

/
Oldalképek
Tartalom