Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-24 / 292. (740.) szám
Szerda, december 24. 20 A futballsport áldozatai Sok heiyíití pihen a futball s a futballista! Tél van! Mi nálunk aiig lehet egy-kát helyen játszani a Középeurópa elsőosztályú csapatai w.lahol Olaszországban, Svájcban vagy Spanyok>rszágban vendégszerepeinek. Álljunk meg egy pillanatra a folyton előrehaladó időben. Pillantsunk vissza az elmúlt dényre! Mit látunk?! Általános felborulást, uj alakulatokat, az álam.1 tőrizmus végvonaglását és egy űj korszak kezdetét, a professzionizmusét ... De nem csak ezt látjuk ... Bécsben például rövid időközben kétszer borúit gyászba a sporttársadalom. Két fiatal, serdülő korban levő ifjú életével fizette meg sportszenvedélyét. Más városokban meg súlyos csonttörésekkel, belső sérülésekkel kórházakban íckszen k futballisták . . . Ezek a szomorú képek visszatükrözik az egész futballsport mai helyzetét. Hová jutó.tünk? Á sport, amely kulturcélt akar szolgálni, emberá'- dozatokat követel. A testedzés helyett ann k tönkretételét idézi elő a futballjáték! Kérdésünkre csak kérdéssel tudunk felelni. Szükséges volt, kellett-e odág jutnunk? Nem lehetett ezt megakadályozni eddig is.? Sokan a játékszabályokat tartják túlenyhéknek s azt mondják, hogy ezekkel nem lehet a játék eldurvulásának elejét venni. Ezt a felfogást ez után nem fogadhatja el az, aki ismeri a sz - bályokat. Jől tudjuk, hogy a bírónak módjában ál! minden faultot, ha nem is megakadái verni, de büntetni. Láttuk nem egyszer, hogy a bíró m g fs akadályozott csonttöréseket. De hogyan? Saját élete kockáztatásával! Milyen gyakori eset ma a biró inzultálása! Hol van tehát a hiba? A E. I. F. A. szerint a bajnoki mérkőzésrk okozói a játők eldurvulásának, A rival'tás kőv t- keztében törik be egymás fejét^ játékosok! A bajnokság szülte jelszó: Emberre való rámenős! Ergo. a F. 1. F. A. beszünteti az amatö bajnokságokat. Ezzel azonban — előre megjósoljuk — még korántsem lesz vége a játék elfajulásának. Mert a két rivális talá'kozása barátságos me cs keretében ugyanolyan heves és vad lehet, akár-jj csak a bajnokinál. A játékelíaiulását csakis a drákói szigo-ra! lehet megakadályozni. Nem szabad eltűrni azt, hogy egy játékos már a meccs elején kijelentse a J másiknak: „Orth lábát akarnám ma eltörni!1* 1 Ma a játék — szabályok pontos betartása | mellett meg is történik, hogy egyik-másik játékos kivetkőzött emberi mivoltából, s ellenfTe tes'i épségét veszélyezteti, úgy nincs más ut. mint' azj ilyen ember ellen bünfenyltő feljelentést tenni szándékos testi sértésért Biztosak vagyunk abban, hogy az a játékos, akit egyszer elitéit a bíróság súlyos testi sé íés miatt, a jövőben már vigyázni fog embertá'*a testi épségére, még ha riválisa is volt a zöld gyepen ... A futballsport uj korszaka előtt alaposan fontolóra kell venni az ügyet. Nem szabad eltörni azt, hogy a futball játék a játékos életét veszélyeztesse! Ma még tudjuk, hogyan válik be a professzionizmus. Lehetséges, hogy a hivatásos játékosok jobban fognak vigyázni egymás testi épségére. Nincsen kizárva azonban az sem. hogy a rendszer kezdeten a vetélkedés következtében egymást fogják túllicitálni s niegakarván mutatni azt, hogy mit tudnak tudásukon kívül, talán bátorságukat is fitogtatják s érmen ezzel még veszélyesebbé válhaiik a futball játék! Véget kell tehát vetni a játék eldurvulásának minden ■jvon! Lebegted minden s^orfvezér előtt Bécs sporttársadidmának kettős gyásza! Ne hagyjuk tönkretenni a í”tba!Hátéknt. ne etmedjü’-- meg azt. hogy a sportból csúnya üzletet kössenek nyerészkedők — mások élete veszélyeztetés 'vei. Akadályozzuk meg drákói szigorral a játék elf - juiá’sát s szoktassuk trre ugv a játékosokét. mi"t pedig a közönséget is a fair és szép futball játékra! Valami a meghűlésről Valami a meghűlésről. Nehéz, szürkeszmü sűrű köd ereszkedik Prága városára. A mindennapi utam visz előre a zajongó emberhullám között s itt is ott is artikidálat- lan hangok verdesik dobhártyám! s mig csak haza nem érek látom a kipirult arcú, köny- nyes szemű embereket s hallom az arcokat fedő zsebkendő pórusain keresztültörő, elfojtott hangú, unalmas melódiát: a tüsszentést. Egyszerre ennyi sok náthás embert látni, a szerkesztőség egyik tagjának sem kerülhette el a figyelmét és megkértek, hogy mint a szerkesztőség orvosa kopogjak le valamit a meghűlésről. . A feladott kérdés megoldása egyszerűnek látszott, pedig a megírás lényegében, mint ok, vagy tényező a betegségek létrejöttében még ma is vitáspontja az orvostudománynak.— Vannak emberek, kik az év műiden hónap'aban náthásak, és sok kopasz embernek már megszokott betegsége A nem eléggé óvatos táncban felhevült ifjú iszik egy S/%iGu. fjfrgycgPSfozep pohár hideg vizet, s már másnap rosszul érzi magát s halljuk a panaszt: beteg vagyok, biztosan megii ültem valahol. A komplikált működésű szervezet, úgy a meleg mint a hideggel szemben védekezni tud- Ha az ember testét, vagy valamely testből, a bőr „libabőros** lesz, hogy rmné-i kiüttök, hogy kevesebb meleg távozzon el a testből, a bőr „hbabőrös1* lesz, hogy miné! kisebb felületét érje a hideg — láthatóan remeg, mert megkezdték a szervezet höimm- ikásai: az Izmok munkájukat, hogy a hideghatás következtében elvesztett meleget fokozott működéssel pótolják. Hogy milyen ez a védekezés az mindég, függ az egyéntől. Egészséges ember hőmér-! sóke 36.5 tők körül-szük határok között ingadozik, s a tapasztalat azt mutatja, hogy általában 24 fok az a határ, melynél az élet már veszélyeztetve van. Hogy valaki meghűljön, ahhoz szükséges, hogy a külső hőmérséklet hirtelen megváltozzék pl. felmelegedett testet hideg levegő, vagy viz éri s ez a gyors változás készületlenül találja a szervezet hőszabályozó berendezését, ily gyorsan nem tud akalmazkodni s ez az a pillanat, melyet az alkalomra leselkedő bacillusok. megragadnak és ha az illetőnek különben j hajlamossága van, már hatalmába is kerítette az embert valamilyen betegség. Így okozhat a meghűlés: náthát, légutak megbetegedését, ideg. vesebántalmakai stb A meghűlés tehát oly tényező, moly meglévő hajlamosság mellett, 3 már jelenlévő bacü- lusmillióknak előkészíti a talajt a szervezet megbeteg'tésére. Hogy a hidegnek milyen befolyása van a betegségek létrejöttében mutatja az a kísérlet is, hogy tyúkot bizonyos hőfokra lehűtve lépfene bacilussal, megbetegithetünk, mely különben nem fogékony. Hogy kapjuk az influenzát? Meghűlés a tégutakban vérbőséget létesít, fokozódik a nyálka termelés, igy az influenza bacilkis- nak inkább van alkalma a meg écpeöésre. Meghűlésnél a „megszokásnak** is van szerepe. Látunk sokszor mezit’ábas cigány- gyereket futkosni a ró! hideg sarában s még sem fog rajta az Isten hideg^ Hogy a meghűlést elkerüljük szükséges, hogy ruházatunkat keltképpen megválasz- szuk, s tpitit legfontosabb tényező edzéssel, 'különösen a hideg víznek fokozatos használatával gyakoroljuk magunkat a meghűlés elleni védekezésre. P. M. H.-csárdás Kiíratom az újságba, megfizetek érte, j Kiíratom íz újságba, prágas újságba, Hogy a rózsám a kisblró tilalomba érts, | Azért járok, mint az árnyék, a szeles világba*, Hogy a rózsám másnak adta a zöld pántlikáját, | Azért hervad él az orcám, szomorú a nótám, Más öleli a derekát, más csókolja száját. | Azért nem lesz boldogságod soha-soha, rózsám. »»»♦»»»»»♦»»»»»«»»»»»♦»»»»» >»♦♦♦♦♦•♦♦»♦»» »»»»♦♦♦»♦« tMMH’ Egy magyar íróról Egy magyar író könyveiről lesz szó,} amik a maguk egyszerű köntösében például szolgálnak nekünk, kilátástalanul küzdő fanatikusoknak. Amig mi itt ugyanis a legsúlyosabb közönnyel szállunk szembe, hogy a közönséget végre rákényszeritsük arra az útra, amely • a magyar kultúra ápolásához vezet, addig odaát kifelé a gazdasági nyomor képét vetítő | társadalmi gépezetben a magyar szellemi j öserő árama izzik ás úgy az irodalom, mini a 'közművelődés terén a mindennapi élettől kikényszerítőit támogatással halad \ biztos cél felé az alkotó munka. Mennyire másként van ez nálunk! Mi egy összeomlott szellemi építmény romjai közül, magunk faragta eszközökkel keresgéljük ki. az épebb darabokat és azokból próbáljuk összeállítani a réginek legalább kicsi gyönge mását. De még ez sem sikerül, mert mikor már valami kialakulna, nrndég megjelennek a rombolók és mi magunkba fojtott keserűséggel 'ismét elölről kezdjük a munkát, immár öt év óla. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, mikor a Vátíi János könyveit átolvastam. Ezekben az írásokban sehol sem érzik meg a cél- keresés elszomorító hangulata, sehol sem hallható — úgy mint nálunk — az agyunk legrejtettebb kamráiban fojtogatott gontíola- ta'nk jajkiáltása, mert ezekben az írásokban egy hatalmas nemzeti múlt önérzete ad szint az író fantáziájának. Váth János nem kezdő iró. Talán egy évtizede kezdte a budapesti „Elet** cimü szépirodalmi folyóirat hasábjain azt a munkát, amely most a nemzetalkotás magasztos hivatásává fejlődött nála. Ez abban lel5 magyarázatát, hogy Váth János nem hagyja el otthonát még szépirodalmi alkotásaiban sem. Öt egyszer, valamikor megihlette a Balaton, szóra késztette a környezet, amely a balatoni vidéki magyar népet neveli és Váth János minden mást mellőzve, irodalmi tevékenységét a balatom magyar vidék1 szépségűnek kiaknázására szemelte. Már első müve, amely a ..Palatoni levegő** címet viseli és tizenkét elbeszélést tartalmaz, elárulja, hogy Váth János ebből a talajból nőtt ki. Másik müve az „Arabesz- kekn meglehetős nagy figyelmet keltett s „A nádi farkas” cimü regényével odáig küzdötte magát, hogy neve a magyar irodalom terén számottevő leit. Ettől kezdve a Váth János tehetsége mind mesésebb ívelésben tört előre és 1917-ben a „Pannon tenger csillaga** cimü elbeszélő müve, majd utána 1920-ban „Balatoni emberek** cimü pompás jellemrajz gyűjteménye jelent meg, Váth János ekkor már a Balaton-vidéki nyelvjárásban rejlő értékes kincseket teljes mértékben felismerte. Erről tanúskodik a „Szirtomlás** cimü regénye, mely*' 1922-ben hagyja el a sajtót, ás amelyet 1923-ban a „Nyírt Sámsonok** cimü elbeszélő kötete követett. Váth János ma úgy alkotó erejének, mint hírnevének zenkién van. Irodalmi munkássága révén szervesen bekapcsolódik a magyar kulturális életbe, de én mindeezek mellett az ö irói munkásságát mégis csak a „Nemzetalkotás** művészeiének nevezem. Mert hát Váth János minden sor Írásával a magyar nemzet egy tekintélyes rétegét ép’ti meg az irodalomban a müveit emberiség számára. A Váth János nyelvezete a magyar nyelv testének egy sajátos darabja, úgy hogy’ a Váth alakjain és beszédén ái egv darab nemzetet ismerünk meg a Balaton vidékének gazdag világából. És itt az a pont, ahol és a Váth János munkásságát például állítom a szlovenszkói és ruszinszkói irók elé. Váth János a magyar irodalmat nemcsak irodalmi müvekkel gazdagítja, de egy vidék magyarságának nyelvét, gazdasági, világszemlélet! és lelki sajátosságait örökíti meg. Müvein át nemcsak megismerjük, de meg is szeretjük a Balaton-vidék’ nernzettes'véreinket. Ez a rész hiánvzik a mi irodalmunkból. A mi irodalmunk mostanáig még nagyobbára csak magyar nyelven írott müvek sorozata volt. Kutassunk csak a mélyebben fekvő okok között: nem-e ez az oka annak, hogy' a szlovenszkói és ruszms^kó’ irodalom magára hag^oMan senvved? Nem-e ez az 'oka. hogy a közönség nem érzi szükségét annak, hogy' ezt a kiizködö irodalmat pártfogolja, fe!- segitse, életképessé tegye? Senki sem tudja biztosan. A Váth János irodalmi elvei azonban, — meggyőződéssel állítom — a mi területünkön is helytállaná- nak. Jelenleg működő íróink és költőink legnagyobb része abból a talajból nőtt ki, ahol ma lakik. Ismeri annak a vidéknek minden sajátosságait, népének nyelvjárását, jó erkölcseit, szokásait, lelkivilágát és még sok egyéb megfigyelésre méltó tulajdonságát. Próbáljuk meg vidékenként Váth János példájával ezeket a jelenségeket belevinni az irodalomba és ezzel a közönség érdeklődését felajzani az irodalmi termékek iránt. Lélektani megfigyelés, hogy a közönséget jobban érdek!5 az amit máris félig-meddig ismer. Induljunk el ezeken a nyomokon, azt hiszem rövid időn belül örömmel üzenhetjük Vá b Jánosnak: a közönségből nemzetet alkottunk Magyart! ,Wír-' ^^4 ‘ ■ /' „Sokan elmentek, sokan meghaltak és sokat kiutasítottak" Egy' haldokló város szomorú képe. A hó szikrázva villogott, amint a vasúti kocsi ablakából kitekintettem. Hosszú távoliét után röpített a gyorsvonat hazafele, a zipszerröld ösl fővárosába: Lőcsére. A Tátra hatalmas kolosszusát már elhagytuk, a nap is lebukott és vöröslő fénnyel festette meg a fehér havat. SpiSská-Nová- Ves. Vájjon, mi lehet ez? Csak akkor tudom, hogy lgíón vagyunk, amikor figyelmeztetnek, hogy át kell szállítom. A kis vicinális már sötétben döcög. A fülkék félhomályában szerényen meghúzódom, egy ismerős arcor sem látok. Vaksötétségben érkezünk meg Lőcsére, azaz pardon Levoéára. Mégcsak este kilenc óra, de az utcák máris némák és csöndesek. A ritka szépségű Körtéren csak az éjjei őr kemény csizmájának nyoma viszhangztk. Milyen változáson mehetett keresztül ez a hajdan oly élénk forgalmú város, mig nem láttam, mióta a sors elsodort innen. És csak fájó emlékek szakadtak fel bennem. ügy hat a város, mintha örökös némaságra volna kárhoztatva. Sehol egy lélek, aki kíváncsiságomra felvilágosítást adhatna. Az esti családi összejöveteleknek, a jóté- konycélu asztaltársaságoknak és a kaszinói társadalmi életnek semmi nyoma. Egyedül bolyongtam az esti utcákon. A Szent Jakab templom órája lassan elüti a tizet éz a tizenegyet is, de a toronyör éneke már csak képzeletemben él, amikor kiáltott: „Meine Her- ren last Euch sagen, dér Hammer hat zehne geschlagen . . .“. A tavalyi nagy tűzvész elpusztította a tornyot és azóta elnémult a íoronyőr hangja is. Másnap reggel már kérdezosködés nélkül is sok mindent megértettem. Hiába jártam az utcákat, nem láttam ismerősöket. Nagyon-nagyon megváltozott itt minden. Egy ismerős üzletbe vitt be a lábam. Sziveden feleltek kérdezösködésernre. Nem hátráltattam az üzlet tulajdonosát munkájában, mert nincs munkája. A vevők mintha kipusztultak volna a föld színéről. És ömlik az őslakó kereskedő ajkáról a panasz: — Sokan elmentek, sokan meghaltak és sokat kíutashottak. Ebben van az egész város tragédiája. Ak;k itt maradtak, földönfutó szegények lettek. Tengődnek, nyomorognak. Kevesbedünk és lassan egészen kiveszünk. Akit itt lát menni-jönni, az mind idegen, már csak minden tizedik-huszadik ember olyan, ak'nek itt ringatták a bőlcsö- j jéí. De az idevaló őslakost mégis meg lehet ismerni. Arról, hogy lehorgasztoit leije! jár. Közeledik a karácsony szent ünnepe. Vájjon lesz-e olyan ősi ház, amelyben kigyulladnak a gyertyák annak jeléül, hogy a béke és az öröm fényéhez minden 'született embernek joga van. Bizony úgy lesz az, hogy mig az uj emberek karácsonyfái roskadozni fognak a drágaságoktól, add:g az őslakók örülnek, ha kemencéjükben néhány darab fa fog szomorkodni és a gyertya ragyogását legfeljebb a hontalanná és kenyértelenné lett családfő két szemének a könnye fogja pótolni . . . Nem kérdeztem többet, mindent tudtam. Könnyes szemem kitekintett az üzlet ajta- :nn és ráesett a most újonnan épült Szent Jakab templom aranyozott keresztjére. Az őslakosság urolsó filléreit adta össze, hogy •tira ragvogíon a kereszt, amely hirdeti az Ven és az örök Tg*7*ág diadalár. Az örök harcáé és-a feltámadás záíosm ez a kor«R2t. (Lőcse.) fedor Miklós,
