Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-24 / 292. (740.) szám
Szerda, december 24. y%ÍffAlJU&YAR7f/HTAP Nem látom Prága lelkét Prága nem olyan, mint a többi nagyvá- f| fos. Itt éjjel alusznak az emberek és nappal dolgoznak Már akinek van mit. Mert itt is vajmi sokan vannak, akik jobb foglalkozás hijján az utó;Icát rójjáik- A munkanélküliek száma egyre no, ha nem is annyira, mint Szlovensízikóban, mert itt legalibb az államhatalom igyekszik munkaalkalmakat terem- " • ,;H .teni.. A nappali nyüzsgő Prága olyan, mint egy íölkavart hangyaboly. Az emberek még mindig nem tudták megszokni, hogy Prága tőváros lett. ök hozzá voltak ahhoz szokva, hogy Prága egy nagyobb vidéki város, amelynek csak múltja van abból az időből, : amikor Stephenson még nem indította el az első glzmozdonyt és amikor még Európa testét nem szelték keresztül-kasul a vasúti hálózatok. Prága nincsen hozzászokva ehhez a nagy forgalomhoz: az autók, kocsik, villamosok tömkelegéhez és bizony nagyon fontos a közlekedési rendőrség, amely kissé rendet tart a nyugodtan sétá'gaíó spissbür- gerek között, nehogy valamelyikük egy-egy autó jóvoltából hamarabb térjen meg őseihez, semmint a sors könyve előírta neki. A nappali Prágáról nincs mit írnom. Hogy kissé komikusán hat ebben a nagy akarásában, azt minden figyelmes szemlélő, aki először tette be lábát ide, nyomban észreveszi. Az éjszakai Prágáról pedig még kevesebbet lehet Írni. Egyszerűen azért; mert Itt nincs éjszakai élet, itt az emberek aiusz- .iKík éjszaka és éjféltájban még a főbb utcákon is csak azok sétálnak, akiknek kenyér- kereseti foglalkozásuk az utcán való ácsor- gás. Este nyolc és tiz óra között még pazar világosságot árasztanak a főbb utcák. Száz és száz i.vlámpa -b'rkózik az este sötétjével és a kirakatok is nyílt redőnyök alól kilövelő fénycsóvákkal igyekeznek utat vágni a sötétségben, hogy magukra vonják a sétáló közönség figyelmét. Mert nézni, azt tudnak itt. A kirakatoknak akad elég bámulójuk, csak az üzletekből hiányzk a vevő. Nézni nem kerül pénzbe, már pedig a prágai ösztönösen Irtózik mindentől, amiért pénzt kell kiadni. Itt meg tudják becsülni a pénz értékét, annyira, hogy tiz filléreseket hagynak borravalóul a kávéházi asztalokon. Este nyolc és tiz óra között van még lémi élet. De tiz órakor kezdik a lámpákat >líogatni, megjelennek az utcaseprő autóik és Prága aludni tér. Ezentúl már csak megrögzött lumpok rójják az utcákat és néha egy- 2gy olyan emberrel talólükozni, aki azt a közmondást, hogy borban rejlik az igazság, kissé megvátoztatva és a bort sörrel cserélve ki, <öveti a régi tanítást. De valahogy itt még i berúgott emberekben sincs meg az a jókedv, mint másutt. Itt alig van szükség ren- iőr közbelépésére, a prágai hozzá van szokva ahhoz, hogy még akkor is csöndes legyen, amikor már nem kötik fékek és akkor is hangfogót tegyen a szájára, amákor látja, hogy rajta kívül senkinek a lába sem kopik az utcrík kövezeténHárom éve sodort ide a magyar sors de a város hideg maradt nekem. Hideg, idegen és lélektelen. Néha fáj,, hogy nem tudok belelátni Prága leikébe. Vájjon miért, vájjon kiben van a baj? Az én magyar torrósá- gomban, vagy Prága hidegségében? Vagy 21 .alán abban, hogy Prágának Csak volt. n'Mcs is lelke? Az erdő balladája Hivott a nyáj mély kolompja, az akácfa ringó lombja. Leüt aratók énekelnek, ideszál! a méla hang. Dús szivembe kongva-bongva sir, cseng a kis harang. Majd csengése elcsitul a néma esti nyugatomba. Hívott a nyáj mély kolompja, az akácia ringó lombja. Montéin, mentem, nem hallgattam rlmánkodó szózatát. Plrosló köd száll a tóra; alkonyodik, már hat óra. Eziistr ul’ápi tánca fárad, hableány is elmerül. És alú] száz lámpa villan, muzsikál a csönd (elüt. Bezárul a haldokló nap égd, arany kopors'ja. Pircsló köd száll a tóra, alkonyodik, már hat óra. Bércek ormán, erdő fáin imbolyog még egy sugár. Bús életem bár az ára, enyém lesz az est sngára. Rajta liát! a kósza, csa’fa fényt lihegve kergetem. Éh, ha tudnék messze szállni rózsaszínű fcPegen, Én lennék a gyermek álmok, örök á’mok uj királya Bús életem bár az ára, enyém lesz az est sugára. Átölel az erdő mélye, várva vár a rengeteg. Int az erdő kék homálya, komor tö'gyek koronája. Barna bílkkök odvas törzse: méhraj lakja rejtőkéi. Egyet lépek: tarka gomba rázza buksi nagy fejét. Zúgó lepke csap szemembe, vonz az éjnek dús csodája, í-t az erdő kék homálya, komor tölgyek koronája. Messze fut a kósza sugár: ingó. leng) lányalak. Kacag, suhan át a berken, mos: már látom, megismertem. Zö’i uszálya száll utána, szikrát szór a kot szeme. Jaj, ki lehet, tán az erdő lélek rabló szelleme? Fehér karját felém tárja, majd kacéran visszaretten. Kacag, suhan át a berken, most már látom, megismertem. Tüske szaggat, meg sem érzem, lázban égve üldözöm, — Állj. meg, állj meg — azt klá’iom. ..lölj utánam jó barátom!" A lidérces rengetegben fnvolázva felnevet. Tiéd e hang, vad láng űzi új iramra telkemet. Égető sziiz csókra vágyom, é'ctem vagv és halálom. — Állj meg, ái'j meg — azt kiáltom. ..Jöjj utánam jó barátom!" Vadvirág kér. porba tlproin; téged láfak egyedül. És zokogva, mintha élne, sebes patak zúg a melybe. Gyöngy a habja, hófehéren várja forró homlokom. Meg setn állok, ott bolyongok szürke szlkiaormokon. Megyek, futok mind előre, félig halva, Pllg élve. És zokogva, mb’tha élne, sebes patak zág a mélybe. Zöld uszályos ködruhában int a csaka látomás. Mért e haisza, bősz csatázás? örök parancs, nincs megállás. Vérem f^s^e mind a Szépség gyémáníooros útjait. Szikkadt Élet-Szakarának bontom rejlő fcútja?t. Kósza fény csal: téged latiak, égő szemed gvójtó, fáklyás. Ezért van a bús csatázás. örök parancs, nincs megállás. Zúg az erdő, ez a sorsom: tárva lent a szakadék. Áldó csókra itt se leltem a morajló rengetegben. Fénysugaras látomáson kö-tru^áia szétszakad. FöVko’tok és íerogyok ott a lombos fák alaft. Forró verem lassan — lassan p’rosan a földre cseppen. £fdó csókra <tt se leltem a morajé rengetegben, Csak vonaeló, vad szivemben hordok égő, uj sebet. (Érsekújvár.) sy A üííips Iáira iflüíeniörpinia és a szepesi mMékek Sokszor egész nemzetek csak abból élnek, hogy elődeik művészetet teremtetlek'* Schinkcl. A magas Tátra idegenforgalma 1923. tavasza óta meglehetős élénkséget tud icimulatni, --öt mondhatnám, hogy az 1924. év nyarán nem s k elérte a békebeli arányokat. Hanem azokat itt g túl is szárnyalta- Sajnos a Magas Tátra befogadó- képessége a iorgulom emelkedésének korlátokat szab. úgy a turistáknak, mint a luxus vendégeknek nem tudja a kellő elhelyezést nyújtani. Nagy hiány' mutatkozik menedekbárakban, jó turista hoteltk* ben és elkelne még egynéhány luxus hot valamint szanatórium isi Hogy a kü'íö’ddcl s iöleg Schweizüil a l atra felvehesse a versenyt, éviire* d.'s mulasztásokat kellene pótolni, ar,.l a mai gazdasági viszonyok mellett úgyszóiv-n a lehetetlenséggel határos. A lonmict, ótátraiiireci1 és csorbái nagy hotelek cptése korszakalkotó v lt a Tátra idegenforgu' n.inak történetében, ezek a szállodák namcsak. In ,y ár tóttal; vo'.na a r‘ f egyjzerubb borenüe. -ti telepeknek és l.ote’.-l; • k, hanem uj publikumot hoztak a 1 éirábt., ..ml' cl* audig a uKgieie'ó omfori hiányában nem ke este fvl a Magas Tátrát. Ilyen korszakalkotó momentum lesz a Tátra történetében az ui átr. für’dl Palacc szanatórium megnyitása Is, mely modo-n berendezésével újabb publikumot fog vonrrml. l'a egyszer elérjük az- az időt. amikor a tőke n< *má- lis kereskedelmi elhelyezkedést fog keresni kkov a Tátrában további-hoteleket és szanatóriumokat fog kclleni építeni, hogy a közönség igényel V***l gittessenek és az idcgentorga'om gazdasági áldásait az államtól kezdve mindenki élvezhesse. A tátrai idegemörgalom egyik legnagyobb lii- bája a befogadó képesség kicsiny voltán kívül a-r. hogy a publikum szórakozásáról nem tört-’nik kellő gondoskodás A tátrai látogatóknak U*a! bb a fele nem tartozik a turistáknak azon oszv'ly ba, akik csúcsokat másznak meg és magas hegyi túrákat tesznek. Ahová kocsin vagy’ villám -són eljuthatnak, oda elmennek és hamar bérinek a látnivalókkal Csorbától-Bar'angligetlg, vagy ocdig a vízesésekkel ahová a sikló megkönnyíti a : el - jutást. Egy lebegő vasút a gorlachfa’vi vág- - nagyszalókl csúcsra óriási jelentőséggel bírna .iZ idegenforgalom emelkedésében. Egyéhb szór hozások, mint pl. lóverseny, galamb’.óvészet. esemény számba menő cgyébb versenyek rend-vese ni van költségesék, amelyet 3 íürdöMepek sem külön sem együttesen nem nfrnak cl. Játűkbar.Ari engedélyt hatóságok nen. adnak Addig amíg ilyen -arányú szórakozásokról a Tátra képes lesz gondoskodni, meg kell t iábú olyan módját a szórakozás uyuuásánah. aiu i-vl az egyes ftlrdőteáepek nagyobb anyagi megerőltetés nélkül meg tudnak csinálni. Arra a íu- rlsztikára gondolok, amely nem a hegyesmsokra vonza a publikumot hanem a Tátra aljai v6l- gyekbe. az azokban fekvő községekbe és városokba- Ezen kirándulásokon szórakozást találhatna a/, a pub’fkum is, aki nem tud hegyet mászni, nem tv: gyalogolni. A Tátra aljai és a szepességf városok valóságos múzeumai a történelmi műemlékeknek úgy az építészetben mint a szobrászatban és festészetben, valamint az iparművészeiben. Közel 200 olyan templom tanúskodik a Szepesságen az őslakosság kulturális erejéről, amely legalább is a 13. századig vezethető vissza. A tribSI jurgói, krigl haraszti templomok a íatemplomok legrégibb típusai, amelyek legalább is a 12. századból valók. A sze- pesheiyi káptalansor „leo aibusa“ — a legalább 700 éves, amely minden valószínűség szerint a a Pista. Kőkemény szivét dehogy lágyítja s r meg a dalod. A pacsirta: Eldanolom neki Gerzson gonoszságát. Addig dalolnék, míg éber szemmel bírnám. Felhő ül már rajia, alig emelem a szárnyam, raji van az álom színes palástja. A lűd (bejön csámpásan): Hangos beszédetek becsalt a szobába. A róka: Tessen csak beljebb jönm, lűdné asszonyság. Ide hozzám, a ketrecem mell-é. Imádom a fehér nyakát és zsíros szagát pompás mellének- ■ A macska: Eleven pecsenye kéne néked! A lúd: Te is csalfa beszédben koptatod a szád. Két ölbeli fiamat a gyomrodba temetted! Á,róka (röhög): Most belefájdult tőlük a. hasa. Sajó: Mit kíván az asszonyság, hogy tanácsunkat zavarja? A lúd: Tanácsban vagytok? Akkor megyek- Sok gondtól fő. amúgy is a fejem, minek száporitsam. (El.) A macska: Jó Is volt, hogy odébb áll*, ő akarna tanácsot ad-ni. a liba! (Röhögnek.) (Egy darabig csendben vannak. Nagy- anyó felnézzen és ú’ból elszendereg.) A macska: Süt a holdvilág! Sajó: Süt. A róka: Süt. A kisasszony kikivánko- zlk a háztetőre. Csak azt nem értem, mire kell a szereImesked-éshez olyan förtelmes lármát csaprn. A pacsirta: Szép fehér virágokkal van a föld benőve. A róka: Hó az, de nem virág. Frissen esett hó! A pacsirta: Hó!? . . Kékes a lénye, olyan mint a pázsit. Jól esnék benne aludni mélyen. A róka: Örök alvás volna! (Csend. Nagyanyó felrezzen a csendre, de újból elalszik. Sajó nesztelen pekkel körüljárja a szobát, aztán lefekszik az asztal alá.) A pacsirta (halkan dalol): Ó merre lettél virágpárnás rét, azúros tiszta szép tavaszi ég; daloló mező, aranykalász táj, a szivem eleped, a szivem fáj. A macska: Szép a dalod, álomba ringat. A róka: Bolond dal, most hidegbe vágyni! A pacsirta: Szabadság! A macska: Ó jaj, mit hoz az új 'sztendő! Sajó: Majd teszek róla, hogy jót hozzon! A pacsirta: Szép álmokat, jó álmokat! (Behunyja szemét). A macska (dorombol már.) Sajó (ásít.) A r ő k a lefekszik ketrecében.) (Az éjféli mise véget ért. Az állatok mind elaludtak.) Nagyanyó (kmyirja szemét. A nagy. meleg csendesség felébresztette. Megförli szemét és feláll): Bolondság! (A pacsirta kalitkájához biceg). Alszol kis madár? . . . . Alszik. (Leemeli a a falról a kalitkát). A szabadságodat'akarod? .... Visszaadom! (Kinyitja az ablakot és a kalitka ajtaját), Repülj, kis madár! (A pacsirta felébred, de nem mozdul.) Nyitva az ablak. (A tenyerébe fogja a madárkát). Nem akarsz röpülni? . . . A szabadságodat adom! .... Bolondság! (Visszateszi a madarat és helyére akasztja a kalitkát.) A róka persze maradna a jó melegben. - (Felemeli a ketrecet és az ablakhoz viszi.) Te mondtad, hogy nem mégy, mert a szivükhöz nőttél. (Amint k'nyitja a ketrec ajtaját, a róka egy szökkenéssel kiugrik az ablakon; nagyanyó elejti a ketrecet.) Beste lélek,, hegy megijesztett és a körme nyomát hagyta a kezem fején! (Az ablak alatt emberek mennek.) Jönnek a miséről. (Beteszi az ablakot és csodálkozva körülnéz.) Bolond álom volt! . . (A házbeliek hazajöttek, már a konyhában vannak). Sajó (felébred, morog, majd csahint és felugrik.) Lidi (bejön Istvánnal):.D:csértessé-k!— (Sajó csahol és nagy örömében körülugrálja Istvánt.) István: Téged mi lelt, Sajó? Nagyanyó (élesen): Sajó! (Sajó még ugat egyet — kettőt, aztán nagyanyóhoz szalad és farkát csóválva, szüköive lefekszik előtte. Nagyanvó nézi a kutyát, nézi örömét, majd kiragyog az arca az emlékezéstől. Fel- fényesedő . szeme megkapó bájt sugároztat. (Lassú léptekkel . Istvánnak tart): Hozott isten benneteket! . . . Na, mi az, nem szóltok. húzódtok . . . Gyere közelebb fiam’ Nem érek fel hozzád, megtörpitetí a vénség „ . . Kemény a derekad, nem bírod meghajtani? . . . Majd megtöri más ... A szemed, két szép barna szem, olyan mint az édesanyádé volt. Jó szemek, abban is pusztult el, a jóságában ... Az ő fia vagy ... te buta nagy fiú! (S mialatt megöleli Istvánt és megcsókolja homlokát, a házbeliek mind bejönnek és Sajó ielnyujtja nyakát és egyet csahint örömében.) (Nagyszombat.) ______ A Tegnapokban A Tegnapokban tőtét tény lobog, — A Holnapokban nem lesz szin, se fény, — Lidértíáng lesz az tápok élie’én. A Tegnapoknak sok-sok könnye volt, A holnapoknak nem lesz könnye sem, — Kiapad már a könnyiorrás, a szem. Tegnap még fájt, még bántott valami, Holnap már nem fáj, nem lesz már szivünk, — A Holnap ormán fásultan ülünk. /. — Es ülünk amíg végig nem söpör Haragvó szélvész az ormok felett. — .. Akkor, kezdünk uj, dacos életet. (Pozsony.) f
