Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-24 / 292. (740.) szám
18 Szerda, december 24 •• Ot karácsony Az alkotmányosan megválasztott csehszlovák állam nemzetgyűlése ötödik karácsonyát ünnepli immár. Öt izlen köszönte meg a két ház elnöke a képviselőknek és a szenátoroknak, hogy az állami költségvetés- sel járó nagy és fárasztó munkálatokat elvégezték. Figyelmen kívül hagyva azt, hogy az elnöki hivatalos köszöneteknek ez idén, az ötödik karácsony előtt bizonyos ironikus éle is van — a törvényhozók nemtörődömsége ugyanis ismételten meghiúsította a tárgyalások menetét — a döcögős menetben elért rnunkaeredmény egyáltalán nem elégifi az állam adófizető polgárainak várakozását. Akár a legutolsó egy év, akár az öt esztendő törvényhozását tekintjük nem találunk egyetlen egy pontot sem, amelynél megnyugvással mondhatnék: ez a törvény a nép valódi akaratát fejezi ki, itt jó munkát végzett a nemzetgyűlés. Nem lehet csodálnunk ily módon, ha a népben elemi erővel tör ki az uj választások iránt megnyilvánuló kívánság. Hiába törekszenek a kormánykörök hivatalos egyéniségei szónoklataikkal, nyilatkozataikkal megcáfolni az uj választások közelségét azzal, hogy azokra semmi szükség sincs, maga az a tény, hogy eme hirek időszakonkint felütik a fejüket a sajtóban, legélénkebb bizonyitékát szolgáltatják annak, hogy a nemzetgyűlés mai összetételében már nem fejezi ki a nép igazi akaratát és hogy uj elnökre van szükség. Egyébként nyílt titok az is, hogy mialatt az uj választások legnagyobb ellenségei — tudva azt, hogy a nép haragja elsepri őket a közélet teréről — ma még kezükben tartva a hatalmat, teletorokkal cáfolják meg ezeket a híreket, a másik oldalon azonban lázasan dolgoznak azon, hogy adott esetben most bitorolt hatalmuknak legalább töredékeit megmentsék. Az említett újsághírek azonban önmagukban is a legszebben dokumentálják a nép óhaját Mert miről ir az újságíró? Arról, amit a közönség szívesen olvas, amivel a közönség szívesen foglalkozik. Már pedig tagadhatatlan ,hogy a közéleti események egyike sem tölti be a nép lelkét annyira mint éppen az uj választásokba vetett remény. Eladósodtunk, szegények vagyunk, kifelé ragyogunk ugyan a gyönyörű valutával,. Üe*. a cifra színházi lepel a munkanélküliségben] kiéhezett csontvázákat takar s a mai rezsim 1 semmit sem tesz, mert nem akar és nem isi képes, arra, hogy-ha már nem juttathat minden polgár fazekába legalább vasárnap egy tyúkot — legalább kenyérrel és burgonyával; jólakassa hetenkínt egyszer a hadiárvákat s\ a munkanélkül állók gyermekeit. A poliiákai jóslás igen ' hálátlan feladat s ezért senkit sem akarunk áltatni oL .„n Ígéretekkel, hogy reményünk egy vagy két hónap múlva fog-e valóra válni. Lehetséges, ámbár nem valószínű,-hogy a hatalmat saját önző céljaikra felhasználó- uraknak még egy további évig sikerül felszínen maradniok s ez esetben még egy hossszü,- meddő éve lesz a cseh-szlovák törvényhozásnak. Kétségtelen azonban az. hogy a legközelebbi karácsony igazi örömünnep lesz mindnyájunk számára, mely elosz’atja a sötétség és önkény uralmát, hegy a nép igazi akarata megnyilvánulásának adjon helvet. (Prága). minden széthúzás dacára is. Mi Kin a a mindennapon túl? Fáradt, sárga embertömeg, fanyar mosollyal és holt szellemmel. S mi marad Amerikából, ha elvonatkoztatjuk a haladást, a létért való küzdelmet, a Mam- inonzsákot és az érőt? Gyermek, akit vezetni kell. — De mi marad belőlünk, ha eltűnnek az állati gerjedelmek? — Európa, Wong ur! A lényeg, amit mi csináltunk. Mert a jóságot mi csináltuk, a könyveket mi csináltuk, a hangjegyeket mi csináltuk és önzetlenül, semm'ért gondolkodni és megérteni csak mi tudunk. A lényeg: a meglátás s a megérzés. A praktikus értelmen felül maradó Ítéletalkotás, az önzetlen mérlegelés, a tudás, a mikrokozmikusság, a zárt egész és a végtelen lehetőség. Mi nem vagyunk beillesztett részek, hanem külön kis világok, amelyekben minden benn van, a fájdalom és az öröm, a barbárság és a szerafi- ság egész skálája. — Ön csak alkatrész a világgépben, Wong Ur! — Én szerelmes vagyok Európába, s ha Amerikában élnék gazdagon, automobilokkal, nagy könyvtárszobám bőr kerevete előtt ki- íeszitenérn Európa térképét és hazagondol- hék arra a kis francia falura, ahol jártam, s ahol egy hétszázéves katédrális volt. Gondolnék PáriSra, a Lóuvréra, Rómára, Leonar- dora és Nürnbergié. —- Ön közbevet* Wong ur? Hogy maguknak is van múltjuk és vannak poroellán- tornyalk? Igaz. De az önök múltja nem él. Egyiptomban is vannak piramisok, de Sivatag határolja őket, s az etiopiaiak bárgyuah bámulnak rájuk. Nálunk él Raffael, Goethe és Beethoven. Mi vagyunk az egyetlenek, akik egyszerre élnek legalább ötszáz évet, akiknek lelke széles ölelésü, szinté roskadozó az édes kultúra terhétől, s néha ősszé is rostád — de az hősi halál, Wong ur. Mi érzünk, mi reflektálunk egyedül,. mi Iá tutik egyedül, s ha az önök ötszázmilliója agyon is nyom, csak a villany osságot és a Diesl-moto.t rabolhatja el tőlünk* mert azt rajtunk kívül senkisem tud-a meg, hogy ki volt Michelangelo, vagy Kant. Ami ma élő kultúra az mi vagyunk, s technika gazdagság, az lehet másoké Is. — Mosolyog Wong ur? Igaza van. Hogy nem akart megbántani? A megbántástól már nem félünk, mert tudjuk, hogy ősz van s jöhet a tél, a hó, a fehér halál. Leegyszerűsödtünk már az őskeresztény mártírokhoz. Fehéren, mint ez a hó, amellyel játszik* s amelyet nem ért, okosan,, mint eddig senki készülünk a halálra. Szépek vagyunk* megbánjuk bűneinket, (b"ht megbánni csak mi tudunk), nagy kontempláeiók hullámai mosnak, bátrak vagyunk és engedjük, hogy leírjanak az amerikaiak és összetötjöP a Sárga. Egyszerre ezerév él bennünk* látunk, büszkék vagyunk . . . bátrak vagyunk* tnosöly- giink . . . s végzeteden okosak vagyunk. — Európa Wm-ig -ír! Európa — Wong ur, ön messziről jött, nemcsak a szeme idegen vágású, hanem a szive is — és most azt kérdezi tőlém, ki vagyok én. — Kina, ahonnét jött, régi, nagy és szép is lehet talán. De ön sohasem látott még havat most pedig hólabdázik nálunk, játszik, iátsz'k, de nem pirul ki a játék után és ügy látszig a tea sem ingerli föl, ha beszélgetünk. —. Kif gásolja, hogy leányaink nagyon férfiasak, de nem veszi észre, hogy férfiaink is férfiasabbak, mint az önök férfiai. Fehér a bőrünk, de fekete a lelkünk mondja és előzékenyen mosolyogva teszi hozzá: de szépek a kontrasztok, s jól áll a fekete lélek a fehér hóhoz. — ön igazságtalan, Wong ur és nem tudja, mi Európa. De igen, feleli. Európa, az világháború. — Wong ur, nézzen a szemembe. Látja egyenes a vágása, nincs állandó mosoly mellette, sem ezer apró ráncban egy-egv nagy ravaszság, hanem mélység, szomorúság s mintha kút lenne, melvbe egy szűz lány esett bele. — Mind — hiába, Wong ur. Európa van. Én hitvallást teszek mellette, küzdők, birkózom önnel és másik ellenemmel, Amerikával, s bizonyos, hogy megőrzőm lelkem fölényét, mert Athén, Athén marad Ballada a szépségről Tarka-barka tömkelegben gyűl az ember a teremben, hely sincs már s a dobogóhoz ültem ép a néppel szemben. Nézem őket: jönnek, jönnek május-lelkek s béna vének, csúnya lábú páva-sorsok s szürke, szép lelki szegények, gyémánt-könnyet rejtegetve bánat-bányák barna mélyén . . . Együtt jönnek a csehekkel bús magyarok és zsíJők, farkas-lelkek, bárány-lelkek, mártírok és ámltók, jönnek, jönnek ámuldozni Hubaynknak szent zenéjén, néhány percig összeforrni, egyZúgásu erdő lenni s ha csak percig is érezni, ml az: kéz a kézbe menni, állni, állni egy-sóhajjal, mint az Isten tengere s álmodozni, mig simítja Isten zene-tenyere ... . . . Végre váró, döbbent csöndben dobogóra lép a művész s mint mesékből idelebbent -.nagy- varázsló, ősi bűvész: baboűáz a hegedűvel . . . Engedem, hogy meglgézzen, ; megb’évölten, tágult szemmel, áhítattal. nézem, nézem ...... .: . . . . s egyszer majd fel nem kiáltok: szivem látom a kefében, szivemen vonóz, mint bíbor, elő húru hangszeren ... 7 Egyre terjed a varázslat, egyre tágul a terem szét az űrbe, végtelenbe . . . nincs más: csak az embererdö, melyben nem kísért á Kígyó, nem terem lidércét íertö s benne égig magasúlva hegedül a híres mester, mintha tán az Élet volna, mely most ép e frakkos testtel szivem bíbor hangszeréből Bcethoveii-vlhart kavargát, minden fán külöri-zenéve! zúgnak a vihar-hatalmaik, majd az édes plánokban hallani, hogy hull a harmat, véres harmat. Isten csókja . . . S most az e-dőből elindul Hófehérkeként a Szépség, mintha jönne álmaimba!, gyöngyvirág-szirom selyméből varrt ruvá‘án álom teste átvilágít, mint a Titok-tó tükrén a lótusz este • . . Mintha hívőn rámtekintne mély, tavaszló kék szénié s nem tudok utána futni, most hogy futni kelleúé: szivemet az Élet fogja, hull belőle a zene s minta titkos, földalatti nagy vizeknek zuhatagja lelkemben sötéten zúgni kezd a könnyek bús patakja . . „ Látom néha pillanatra . . jaj de soha el nem érem . . . Szivemen zenél az Élet, hegedülni hull a vérem és a Szépség lassan foszlik, kö:'be oszlik: a zene véget ér ... A tapsviharban mosolyogva áll a mester . . , Bár a Szépség ködbe foszlott a varázslat nem ereszt el: a falakról a plafonról rám néz két mély kék szeme . . . . . . Hozzám iö a Szomorúság s bánat-vízzel megkeresztel . . . r Mécs László A Múlt mosolygó, messzi fordulóit Rég róják már a vágyó vándorok S ki magyar hívő, magyar zokogó itt E büszke dómb:rr szive Lldobog. Mert minden ablak csillogással ékes, Mert minden köböl nagy csoda zenél S ezer virág Nap mámorától édes, — Az éj hiába feketéi. A sors-itélet már csak- ákom-bákoni, Nem sújtó már, csak daccal megvetett, Ha Múltvárosban álomgondolákon Suhan a könnyes képzelet. De szebb Jövendő tornyos páloTája Csak akkor áll majd kéklő szirteken,' Ha szennyben, sárban, éjben küzd az árva S a munka percig sem pihen. A mú’tban él a remegő rajongó, A krlstályforráS oly dúsan buzog, S a régi dal, a halkan elborongó Szelíden zsongó est-imát susog. De egyre forr a vad Jelen kohója, Benn ’üdv és átok. mákony s éltető, S az izzó lelkek összekapcsolója A tűzben edzett, szűz Érő. A vaskarúak, zordak, messzelátók, A pőrölysujtók nagy idője ez . . . Ha szólnak majdan zengőbb szerenádok S az áldott hajnal pírja ébredez, Övék az érdem ho»y a napsugáros, A gazdag Múltnak romjai felett Uj, színes üdvök pillangója szálldos S husvétharangok csengenek. Ma fáradtan, kifosztva, elhagyottan, De tettrekészen vár a kis sereg, ArrHvnek íme kinccsel urgrakottan Nyuitom a drága ünnrpserleget. A'r .á’mnk méze. vágy nránvia benne, BiboHÓ dal és boMog sztélém: Etrésr világ ha eÜensóriink lenbe. lesz a győzelem* (Pozsony.) , Karácsonyesti mese Isten bált rendezett- A világűr volt a bálterei*; A csillagok keringő párok. A szférák zenekara előtt az Idő állt és vezényelte őket. Isten e tnö* sol^odott. Tetszettek neki a fénylő csillagok. Lényük beleragyogott a sötét űrbe és világiott az emberek karácsonyfáin. Minden csillagok legszebbike a föld volt. Pétién hőköntöse egészen elfődte. Oly tiszta, tííjt szűzi volt, mintha szemei mindig csak a méüy- országon pihentették volna tekintetükét, ö vöit az isteni bál bálkirálynője. Isten látta a főidet fehér köntösében éá elmosolyodott. Egy kedves meglepetés cikkázoü át a fején és intett az Időnek, aki erre az intésre azonnal elsülyedt. A szférák zenéje most dir gens (nélkül jjtszött tovább. A cslllagpárok keringtek a végtelen űrben. Egyszerre csak anélkül, hegy valaki is észrevette volna, az első és a másik hegedűs megszűnt játszani* felemelkedett és nesztelen lépésekkel tovatűnt. Á csellóé és klaribítos követte őkét* de azok, akik megmaradtak, tovább játszottak. A csiUagpáfok nem Vettík észre, hogy a zenekarból egyre több hang hull ki és toVább- táncoltak. Azonban valahányszor egy; hahg elhallgatott és egy zenész eltűnt, veié együtt egy kérnxő Csillagpár is toVatünt és a Világűr bálterm.b >n égy fény kialudt Éjféj Volt- A Zenekarban már csak égy zenész ült: a hangVeráenyméster. Egy régi, cSodálat-S; átqmitieiódiát játszott égészen egyedül, amit egy Schüriíanb nevű zeneköiiő a földob Istennek ajánlott , ísteb és a föld voltak az égvét!en pár á VÍ- 'ágürbeb. És ísteb kézebfogtd a fehér hőkéntósü szűzi földet, aki szemlesütvé állott előtte. — Szép vagy baiklrálynőm fehér köntösödben — mondta, isten a fő’dnek. Enyém akarsz fenni áz éjszaka? Ez egyetlen éjszaka egészen csak az ébyéfii? Odafent kialudt az utolsó fénysugár é£ elszállt ai utolsó hang. Isten szerelmesén borult a fehér földre . . . ♦ Szent éj volt éz: Karácsony Szent é> (Prága.) ^ / »H»44UM Ki a legnagyobli magyar kfiitd? Petőfi, vagy Csokonai? — Avagy miből lehetne eltartani a szlovenszkói magyar irodalmat? . . . .„Utána féhér asztalhoz ült a felleb kesült közönség s a késő éjjeli órákig maradt együtt a íegkedéíyésebb hangulatban*4 ... Vagy: ... „A minden izében kitünően sikerült előadást hajnalig tartó vidám táncmulatság követte44 .... Alig olvastam még beszámolót irodalmi estről, hangversenyről, műkedvelői előadásról, Vagy akármilyen kulturmegmezdulás- ról, — pedig naponta Őt napi és hetente húsz heti lapot olvasok el, — hogy az utolsó passzus ne igy kezdődött volna. Őszintén szólva mindég rosszul esett ez a záradék, szinte láttam az unott arcokat föíderülni: —- Na, hál’ Istennek, ennek is Végé Van, letudtuk á kötelességünket, most már mulathatunk egyet! Lehet, hogy csak én vagyok olyan begyepesedett fejű irodalmár, hogy nem tudom megérteni az „uíile cüm dulci44 elv gazságát, hogy kivénültem a jó kedélyből, az élet savából, hiszen utóvégre a járulék, a „fehér asztal44, vagy a tánc nem rontja meg a lényeget, az irodalmi, vagy művészeti munka komolyságát. Hiszen már a latin poéta is azt dalolta: „Nunc est bibendum, nunc pede certó pulsanda tellus44. De vájjon az a most, áz a nunc odaillik-e az irodalmi munka végibe? Sokszor rágódtam ezeken a kérdéseken, sőt bevallom, mint irodalmi esték és hangversenyek idült aktiv résztvevője, néha jól is esett a mulatság során megpiherttetni á szereplés izgalmát s kamatoztatni a sikert bájos mosolyokban egészen közelről s melegebb kézszortásökban Csak az a Szigorított lelkiismeret ágált még mindég legbensőmben a „profatiízálás44 ellen. A minap aztán olyan feleletet kaptam á kétségeimre, hogy Soha sem felejtem.el. Él- mondóm szőrül szóra, talán okulhatuhk belőle: . . . Csokonai ühnep egy kedves, aranyos kedélyű magyar városkában. Lelkes, drága közönség, zsúfolt terein, tapsorkánok, teljes, átható siker, utána . . . fehérasztaí. Meghosszabbított záróra, kitűnő cigány, prímás áz odavalósi . nótafa44, nri cigány Szóvá! Utánozhatatlan hangulat, jókedv, a szivek összehangolódtak. Hiába, a leik! rm£isniéf- ked-éshez. az egy család testvériségébe Váló melegedéshez, —- amtré manapság tálán Múlt, jelen és jövő
