Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-09 / 255. (703.) szám

\ Vasárnap, november 9. . 9*RÁOuJli(?tAÍ<fflRIXP — Rövidesen beterjesztik a böraukciók szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. A böraukciók szabályozásáról szóló javaslatot a félhivatalos Prager Presse értesülése sze­rint rövidesen beterjesztik a képviselöház­nak. A javaslat szerint bőraukciók rendezé­sére a kereskedelem ügyi minisztérium fog engedélyt adni. — A hadlkölcsön beváltásáról szóió tör­vény végrehajtási rendelete. A hadik öl csőn beváltásáról szóló törvény végrehajtási ren­deleté a Tribün a értesülése szerint olyan rendelkezést fog tartalmazni, hogy a IV. ál­lamkölcsön kötvényeire való becserélés al­kalmával! a névérték 75 százalékát készpénz helyett kincstári utalványokkal lehet majd fizetni. — Fölemelik a cukoradót? A miniszter- tanács legutóbbi ülésén a cukoradót 54 koro­nában állapította meg. Állitóiag a kormány a cukoradót föl fogja emelni. — Javult a magyar külkereskedelmi mérleg. Budapestről Jelentik: A statisztikai hivatal jelen­tése szerint a külkereskedelmi mérleg szeptem­berben javult. Az import az augusztusi 54.1 millió aranykoronáról szeptemberben 62.1 mffllSó arany­koronára emelkedett. Az import aránylag csekély emelkedésével az export szeptemberben 34.5 mil­lió val 57.6 millió aranykoronára emelkedett. Az augusztusi deficit tehát 19.6 millióról 4.5 millió aranykoronára csökkent. Magyarország kükeres­kedelmi forgalma ebben az évben közel 60 száza­lékkal növekedett, mert amig az elmúlt esztendő első kilenc hónapjába a külkereskedelmi forgalom 541.7 millió aranykoronát tett ki, addig ez év első kilenc "hónapjában a külkereskedelem 846.4 millió aranykoronát reprezentált. A kereskedelmi mér­leg deficitje a mul't év első kilenc hónapjában 103.9 millió aranykorona volt s ebben az évben 101.2 millió aranykoronára csökkent. Gazdasági körök remélik, hogy az export fokozódni fog és a deficit ezzdi arányosan csökken. Magyarország szeptemberben 3642 vagon lisztet exportált. A gépexport ezzel szemben közel 50 százalékkal' csökkent. \ Hollandi > í jácint > i tutípán f 3 nárcisz ► < crocns stb. i virághagymákat ► i Derghoffer János ^ ínagh ereskedése szállü ► ◄ Pozsony, Vásár-tár 13. szám. ► ^ (Artap kivADAiro!) ^ 7 rf í — A Morva-Szlovák Faipari Vállalat vesz­teséges mérlege. Brünnből jelentik: A fölszámo­lás alatt álló Morva-Szlovák Faipari Vállalat az elmúlt évre 5,663.149 korona veszteséget mutat ki. A részvénytársaság alaptőkéje 6 millió ko­rona. — A Pozsonyi Egyesült Építési Vállalat szanálása. Pozsonyból jelentik: A Pozsonyi Egyesült Építési Vállalat a minap tartotta köz­gyűlését. A vállalat mérlege az elmúlt évre 15 millió 500.000 korona veszteségét mutat ki. Az igazgatótanács által indítványozott szanálási ter­vezetet a közgyűlés nem liagvta jóvá. A vállalat banktartozásai 2 millió koronát tesznek ki. ím rqQ0 \MtZOG/lWAMGp — Hatvanöt százalékkal fokozódott a gyep- juiermclés Ausztráliában. Londonból jelentik: Az ausztráliai miniszterelnökség jelentése szerint a gyapjutermelés egy év alatt 45 millió font ster­ling értékűről 75 millió font sterling értékűre emelkedett. = Rossz a termés Szovjetukrajnában. Moszkvából jelentik: A kievi kormányzóságban a termés 20 százalékkal gyöngébb a tavalyinál. Az odesszai körzet termése a tavalyi termés 66 százalékát teszi ki csupán. = Szilárd a kom'ópiac. Saabból jelentik: A komlópiacon szilárd irányzat mellett 2400—2500 koronát f izeim ök 50 kilogramon- kint a forgalmi adón kívül. Az utóbbi négy nap alatt 500 mázsa komló került eladásra. A kereslet és a kínálat kiegyenlítik egymást. Az árak tartottak. umsa^sí-msűiassa-sm^^■oi^smastsm-f Gyönge a prágai magánforgalom. Seipel lemondása következtében a bécsi ma­ga nforgailom el'lanyhult. A lanyha irányzat átterjedt a prágai magánforgalomra is. A de- cizapiacon szilárd irányzat mellett főképpen az angol font emelkedett.-j- Tartott az olmützi terménytőzsde. (Pra- go rádió.) Az olmützi termény tőzsdén tartott irányzat mellett a következő árakat jegyezték: búza 222—225, morva rozs, 215—216, árpa 250— 265, válogatott 265—285, uj zab 161—164, jugo­szláv tengeri 170—172, román 178—180 korona. + Üzlettelen a budapesti gabonapiac. Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A mai terménytőzsdén üzlettelen irányzat mellett a kö­vetkező árakat jegyezték: Tisza vidéki búza 460s rozs 425—427.5, tengeri 190, csöves tengeri 195, prompt csöves tengeri 187.5—190, uj morzsolt tengeri 250—260 ezer korona métermázsánként. • HkBÜÉáafer*) Nyilatkozat. A „Reggel"* 232. számában Faragó Sándor egy nyilatkozatot tesz közzé, mély szerint Mérey Lajos dr. ügyvéd engem mint tanút állítólag „vér­szopó bolsevikinek** nevezett egy sajtóperi tár­gyaláson. Amennyiben meggyőződést fogok sze­rezni, hogy ezen alávaló rágalmat Mérey Lajos dr. ügyvéd tényleg használta, úgy ellene a tu- rócszcntmártoni ügyvédi kamaránál a fegyelmi, a nyilrai járásbíróságnál pedig a becsületsértési eljárást azonnal folyamatba tétetem. Léva, 1924. november 5. Boros Gyula. *) E rovatban közöl tekért nem vállal fele­lősséget a szerkesztőség PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP- Szlovenszkói szerkesztő: Telléry Gyula. Igló.- Rusz nszkói szerkesztő: Rácz Pál. Ungvár — Budapesti szerkesztő: Erdélyi Árpád. Buda­pest. VII. Damjanich-utc3 25-a. telefon 174—21. Kiadja: Flachbarth Ernödr — Nyomatott a Deutsche Zeltungs-Aktien-Gesdischaft nyomdá iában Prágában - A nyomásért felelős: O. Holik. Lesny urad mesfa Jelsavy Cislo: 156/1924 L. U. Árverési hirdetmény Jelsava város, megye XIX., folyó évi no­vember 18-ón délelőtt 10 órakor a városi exdőhivatal helyiségében zárt Írásbeli ajánla­tok írtján eladja erdőbirtoka A-üzemosztályá- ■iak 1. m. crdőrészleteibcn 36.87 kát. holdon is B-üzemosztályának s. t. u. v. erdő-részit tőiben 53.20 kát. holdon íöíhasznólaira előirt fa tömegei tövön. A becsült ratömeg, amelyért a város azonban szavatosságot ruem vállal, az A- üzemosztályban körülbelül 200 m3 tölgy müfa; a B-üzomosztályban körülbelül: 8000 iirni. tűzifa, 300 m* tölgy miifa. Árverezni szándékozók kötelesek iven- •kint 2 korona okmány bélyeggel ellátott zárt írásbeli ajánlataikat, amelyekhez 10.000 kor. óvadék melléklendő, legkésőbb 1924. évi no­vember hó 18-án délelőtt 10 óráig a városi hivatalnak benyújtani, valamint azonban ki­nyilatkoztatni, hogy a részletes árverési föl­tételeket ismerik s magukat azoknak teljesen alávetik. Ismeretlen árverelők kötelesek to­vábbá a közigazgatási hatóság által kiállított igazolvánnyal is bizonyítani hitelképessé­güket. Elkésett, illetve az árverési föltételeknek meg nemi felelő ajánlatok figyelembe nem vételnek. A városi képviselőtestület fönftartja ama jogát, hogy a beérkezett ajánlatok közül sza­badon választhat. A részletes árverési föltételek a hivata­los órák alatt a városi jegyzői hivatalban megtekinthetők, illetve 40 korona másolási díj előzetes beküldése mellett bárki érdeklő­dőnek megküld cinek. Városi erdöhivatal, Jelsava. BBBBBBSPSSEBSniIISnCIGQDSBKBBBBBBBBBEBBBBBBBBBBBBBBB a j Gyökeres oltvány b 5 1 és 2 éves Riparia Tortalis alanyon a legjobb minőségben kapható: sLuczenbaciaerszoIlészetes Kisrmazsla, u. p. Köbölkút 5 Sárkányfalva megálló mellett. S es ■ s m s Biztos eredményt csak akkor ér el, ha hirdetést a Prágai Magyarban ad fel A Fekete Ember Történeti regény — A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye — Irta: Sziklay Ferenc I. A harmadik király Decemberi zimankó feküdt meg az egész Alföldön. A délkeleti szél cafatokban szag­gatta föl a felhőrongyokat a Paliicsi nagy- vizről, vitte, vitte egy darabon, de mire Sza­badka házai megf és ülték, letette őket az ut­cákra, nagypiacra. Lassankint letakargatta velük az öreg templomot is, hogy a keresztje sem látszott ki. Ö maga is megkushadt a si­kátorokban. igen elfáradhatott, miire a Macs- vától idáig eljutott. A vigyázó odafent a to­ronyban nagyon elbusult, hogy nem lát az orrán túl, a Fekete Ember vagy hiszi, vagy nem a szavát, amint a hosszú tölcséren bele­kiabál a szürkeségbe: — Látlak, zsivány, látlak! Nem jó az a beste sürü levegő semmire, csak arra, hogy csuzt lopjon annak az em­berfiának a tér dekái ácsába, aki kimerészke­dik a búbos mellől. Nem szállt föl a köd estére sem. Enyingi Török Bálint uram udvarházá­ból halvány fényesség birkózik a sötéttel, már amennyit a lantomapapiros átereszt. Odabent az ebédlcházban „jó magyar urak“ rágják a világ sorát. Van hangos beszéd, — mintha a zuzba forduló őszidő valami tavasz- igéretet súgott volna a szivekbe. Hogyne. Az országot kánikula derekán este meg a dér, a mohácsi nagy temetés óta csak most kezd fölengedni a hazafiak leikén a fagy, hogy Székesfejérvárottt koronát tettek János’ vajda fejére. Török Bálint uram maga is csak vendég- számba megy a saját portáján. Erre a domí­niumára azért tévedt el ilyen havat váró, kutyának se jó időben, hogy fölszedje a dézsmál és rendelést tegyen a várnagyoknál és ispánoknál a tavaszi robot iránt. Ha már kimozdult Szigetvárából, a biztos palánkból (amióta a pogány megvette Nándorfehérvárt, ott lakozott) királyt tenni, — egy kis varga­betűvel szándékozik hazakerülni. Útközben akadt össze Perényi Péter urammal, aki Er­délyből igyekezett a királyválasztásra, de el­késett, merthogy egér utat kellett vennie a Fekete Ember elől. Verbőczy uram meg, az uj kancellár éppen Erdélybe iparkodott vol­na, az uj király útjait egyengetni, de, hogy a Török Bálint dolgával nem volt egészen tisztában, könnyen rávétette magát a vendé­geskedésre. Ez a hebehurgya legény nagyon csufondáros kedvében volt az egész diéta alatt. Mostan is egyre csak az uj királyra járatja a szekere rudját, beszélni kell a fejé­vel, mert még összezavarja az ország dol­gát, Pedig be rosszul esik most a vendéges­kedés. Ezer a gondja, dolga, ha száz szeme lenne, se látna meg mindent, amit kellene, ha száz keze lenne, se érne el mindenüvé, ahová akarja. — Örökké sajnálhatod, Peti komám, hogy nem voltál ott a nagy cécón — viszi a hangot Török Bálint. — Engem úgyse4, sajnálom, nem minden áldó nap lát az ember koronázást. — Adná Isten, hogy mi már ne is lás­sunk — komolykodik Verbőczy uram —, na­gyon közel esett a Lajos királyé — Isten nyugtassa —, meg ez a mostani! — Hogy lesz-e, vagy se, azt nem tudom ] —- téríti megint nevetségre a komolyságot Bálint —, de azt tudom, hogy ilyen még so­sem volt, de nem is lesz! Hahaha! — Csakhogy van királyunk! — No bizony, talán király nélkül neked sem fej a fejed, Peti komám? — Az a baj éppen, Bálint öcsém — só­hajtott a nagyeszű tö r vén V csináló —, hogy minálunk mindenkinek külön feje van s min­dé nikből mást fejnek ki. Egy ország, egy fej. így lenne az rendén. — Csak aztán ahhoz fej is kell ám! Nem olyan, mint a János vajdáé! — Török Bálint uram! — pattant föl Verbőczy, — János király törvényesen meg­koronázott királya az országnak s ha nem akarja kigyeim ed, hogy mint vendége itt­hagyjam s nekiinduljak ködnek, kátyúnak, az én koronás királyomat ne bántsd!... János király a legméltóbb voit a koronára mind- annyiunk köz*. Ezelőtt huszonegy esztendő­vel, még a szerencsétlen Dobzse László ide­jében, az ő kedviért szerkesztettem a rákos! törvényt: „Miután az ország rémséges szét- rongyolásának, gyengülésének és jelen csuf- ságos pusztulásra jutásának főokát az ide­genből csigázott királyokban találjuk, ezért mindnyájan, a kisebbek úgy. mint a nagyob­bak és a nagyobbak úgy. mint a kisebbek, egyhangúlag elhatároztuk és rendeljük, hogy mostantól fogva örök időkig, akárhányszor öiökösök nélkül megüresedik a trón, soha, semmiféle külföldit királyul nem választunk, hanem arra való magyart fogadunk, válasz­tunk annak/4 — Hiszen ez mind szép, de vájjon János király arra való-e? Hiszen maga se akart király lenni... Higyje el, kegyelmed, István j bátyám, nagy, nehéz a korona a fejébe, — A huncutság ördöge csak megcsiklándozta megint Török Bálint uram vékonyát, mert élesen fölkacagott. — De mi a nyüstöl kacarászol, valaha eszedbe jut az a koronázás? — kérdezte Perényi. — Nem tudom én azt elmesélni, látni kellett volna!... De, megállj csak, majd el- kántálja a Sebők diák! — Ki az a Sebők diák? — Afféle szegény kobzos, a pusztuló faj­tából. Tinódon szedtem föl, nagyon rongyos volt az istenadta. Egy kis deák szó is ragadt rá az iskolában. Olyanokat énekel, ha meg­zörgeti a lantját, hogy kétfelé dől az ember a kacagástól, az ő képe meg olyan savanyu marad mellé, mint a fancsali íeszylet. Már ezen is megkacag az ember... Hé!! Sebők fiam! — toldotta meg beszédét nagy hangon, — biztosan ott lebzsel a könyves házban, bújja a régi krónikákat. A bejáróban csakugyan megjelent a kob­zos diák, olyan tizenöt-tizenhaté sztendós jó szál legényke. A hegedő is a kezében, sej­tette tán, hogy regölnie kell. De nem úgy fogja a pöngető szerszámát, mint más em­ber, hanem balkézről, merthogy kacska a jobbkeze, nem jó másra, mint a húrokat meg­fogni. — Nem evett meg az Isten hidege, Se­bők fiam? — De beleizzadtam én abba a zuzba, ami az országra feküdt, nagyuram! — felelte tompán a lantos. — Hiszen az arcodat kiverte a kékség! — Ide, befelé csöpög az a verejték — mutatott a szive tájára Sebestyén diák —, talán véres is! “ (Folyt, köv.) ® i£ ® IS 9 ® ®® IP ÉP fi S 8 J§ JL B OHIlon, vászon, damasf, bottsi, percallnoh. i| SS § ŰRI | iSfl | 'Qkflf aMk hJb m % A Ü S Papia ülepedő-creíonoíí Aisáiepedö-vásznah g wii»l|sll*il la® iMsSiÍÍ_ *»<*•avr***ÍÉ meg|e„5 mtánvos áron!! I t difii borra! szemben ) * Yászon 6 CM. CMifosi 1 tK.-íői. Damasttőrüí w ^"W*®**^®* 5 oorrai szemaen.; hözöh, leüér és színes terüéheh. Valódi rum­5a]át készitményü paplanok* Régi paplanokat átdolgoztat. Diimi vásznai minden szélességben. _____________--------------------------------------------------------------------------------------------- ----- - -- ■ imhubiummi ninni n-nr-rn-nrirn-ini!i n mi 111 rn'-n—n íTi 7rr^wrrTTiTirinTi~~wMTTM‘Taaaawr~n!tTarfTt,riBTTrii íi ima >■ naiui ii u n in i—finn—bwi imw—írni wra—aiiaiiaiii m urna imiam iiimh'imhhi wii mm* mi—ii iH—m

Next

/
Oldalképek
Tartalom