Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-15 / 260. (708.) szám

A művészetek, irodalom, zene, színház és képzőművészetek' ist&pölására 17,856*557 korona van előirányozva, melyből 65.000 ko­rona jut kifejezetten Szlovenszkóra, a sz-lo- venszkói házi ipari művészet támogatása ói­mén. Az álamban levő összes színházak szubvenciójára három és félmi lió korona lett felvéve; hogy ebből mennyi jut a szio- venszkói színművészetre, az a költségvetés­ből nem állapítható meg. Jelentős mértékben lettek 1 eszű Irtva az egyes íelekezeíek államsegély tételei is. A római katolikus egyház céljaira 54,741.429 koronát, a görcgk atolikusokra 2.689.089 ko­ronát, protestáns egyházakra 9,787.937 ko­ronát, a zsidó kultuszra 440.000 koronát s az egyéb fe'ekeretekre 1,936-000 koronát fordít az állam. A protestáns egyházak közül a szlovenszkói ágostai evaugé'ikusokra 5 mil­lió 320.642 korona, az evangélikus reformá­tus egyházra 2,266.979 korona jut Az iskola- és népmüvelésügyi miniszté­rium költségvetésén belül a ruszinszkói szükségletek 46,762.364 koronával szerepel­nek. Eme költségvetési tárca számláinak be­ható átvizsgálása után megállapíthatjuk, hogy a takarékosság elve itt érvényesül ugyan, azonban nem a leghelyesebben, mi­vel nem azok a tételek lettek megszorítva, amelyeket a közvélemény s a józanul gon­dolkodó ész elvárna, tehát a minisztérium, az iskolaügyi referálások központi kiadásai, hanem azok, amelyeken egyáltalán nem vol­na szabad takarékoskodni, tehát a népokta­tás és a népművelés. Az ilyen takarékosko­dás áldatlan következményeit a jövő gene­ráció fogja maid érezni. Malypetr: „A szlovák nép természete centrifugális erőket tartalmaz..•" Prága, november 14. A beliigyminisztérium költségvetésének tárgyalása kapcsán Malypetr belügyminiszter hosszabb expozét tartott a közigazgatási re­form mai állapotáról. A miniszter szerint a közigazgatási reform végrehajtása Szlovén- szkón nagy vonásokban be van fejezve s ugyanezt a rendszert — az ott szerzett ta­pasztalatokkal — tneg kell valósítaná, a tör­ténelmi országokban is. Az uj közigazgatási rendszernél fősuly helyezendő arra, hogy az elsőfokú közigazgatási hatóságok kelőképpen legyenek megalapozva. A helyi autonómiának híve a miniszter, mivel az állami hatóságok munkáját is megkönnyíti az a tény, ha a pol­gárok a törvény keretein belül a községek­ben, a járásokban és a nagy megy ékben ma­guk intézik ügyeiket $ ezzel nem terhelik a központi hivatalokat. A megyénél azonban okvetlenül be kell zárulni az autonóm mun­A szentimentális ember — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — Irta; Szvaíkó Pál dr. Az emberiség legtöbb bánata és baja abból a kegyetlen érzésből fakad, melyet laikusán reflektálásnak nevezünk. A fizioló­giai fájdalmon kívül az életmegkeserités leg­többjét ez ránkrohanó érzelem végzi el, ez a hatványozás, permutálás ás önszuggesztió, mely égig növeszti a fákat, mely addig hány- torgatja ez apró-cseprő eseményeket, mig hétfejü sárkányokká válnak és irgalmatlanul elpusztítanak a lélek rengetegében mindent. A refiekszió az a háló, mely észrevétlenül körülfonja, körülfonogatja a kis igazság­magot. Nem veszi könnyen a dolgokat, ha­nem mindennek mélyén értelmeket és oko­zatokat keres s mivel ezeket csak ritka eset­ben találja meg, elítéli a világot, elitéli ön­magát, szaggatottá, bizonytalanná válik, nem mer dönteni, nem mer választani, nem mer hinni s úgy véli, hogy minden rossz a nap alatt s negatív szobpsizmusában mindent csak személye bosszantásának lát. Szemben azzal az emberrel, aki odaadja magát a való­ságnak és engedi a természet áramát keresz- tülzudulni erein, a reflektáló ember mikro- kosmosszerüea önálló akar lenni, saját énjé­ből kifolyólag akarja megtalálni a lét kul­csát és persze, mert ez lehetetlen, sokszor csalódik és kétségbeesik. Az egyik ember nem a saját, hanem a világ értelmével gondolko­dik, praktikusan vesz mindent, mert inte’li- genciája nem egyéb, mint relációvíszouy a világ és önmaga között, a másik ember el­lenben bele akar látni a rugók és kormány­kerekek titkai közé, saját lelkének íogaske­Szombat, nov«t«V'r i kának s ezen túl a központi hatóságoknak Ruszinszkóhan egyébként a politikai kér­déseknél sokkal fontosabb szerepet játsza­kell intézniöik a koz ügyeiket. A szlovenszkói autonómista mozgalmakra vonatkozólag meg­jegyzi a miniszter, hogy a szlovák nép természete nagy centrifugális erőket tartalmaz és kevés abban a centri- petális erő. Ez a körülmény, valamint a köztársaság földrajzi fekvése kény szerit arra; hogy a fe­lelős politikai tényezők tegyék megfontolás tárgyává azt, miszerint az állami közigazga­tásnak atomokra való bontása nagy veszélyt jelentene az államra. A nép egyébként nem U kivárna, az autonómiát, .Imnem csupán bi­zonyos politikai instruktorai (?) A miniszter beismeri, hogy a Rusziuszkóról érkező pana­szok alaposak és hogy a viszonyok nem olyanok, amilyeneknek lennlök ke'lene. A felelősség azonban nem hárítható egye­dül a kormányra. Politikai élet egyáltalán nemi volt Ruszinszkóban és mikor megkezdődött, akkor helytelen utakra tévedt. Prága, november 14. Az állami költségvetés tárgyalásaiban nehéz tételként szerepelt Szlovenszkó. Az 1925. évre szóló költségvetésnél mi sem volt könnyebb, minthogy alapul vették azt az összeget, amelybe Szlovenszkó 1924-ben ke­rült az államnak. Igor Hrusovsky képviselő, a centralisztikus kormányzat egyik legerősebb bástyája a Prager Presse november 14-iki számában számszerű adatokkal igyekszik ki­mutatni azt, hogy 1924-ben Szlovenszkó az összkö't­ségvetésböl 893,684.053 koronát vont el, azaz a deficitből körülbelül 900 millió esik Szlovenszkóra. Ez a szám Igor Hrusovsky szerint Szlo­venszkó tökéletes gazdasági passzivitását je­lenti és nagyon természetes, hogy ennek a passzivitásnak megdönthetetlen kimutatása maga után vonja azt a következtetést, hogy Szlovenszkó mint autonóm gazdasági te­rület nem szerepelhet a cseh-szlovák köz­társaságban, mert nem elég érett és erős arra, hogy szükségleteit önmaga fedezze. Az autonómisták törekvései tehát fan­tasztikusak és nem számolnak az adott gaz­dasági tényekkel. Hrusovskynak igaza lenne, ha számolna a kérdés másik felével is: ha igaz, hogy Szlovenszkó gazdaságilag passzivitást jelent a cseh-szlovák köztársaságban, miért pasz- sziv és alkalmas-e a centralisztikus kormány­zat arra, hogy ezt a passzivitást megszün­tesse. A kérdés megválaszolása oly módon történhetik, mint az a francia-német jóváté­nak a kulturális és gazdasági kérdések. Az idegen tényezők államdleneís propagandája ügyében a, miniszter kijelentette, hogy a köz­társaság sohasem tűri meg a külföldi ténye­zők államdlenes tevékenységét. A kormány kellő eréllyel lép fel ama kísérletekkel szem­ben, amelyeket bizonyos elemek a diktatúra bevezetése, vagy az államíordutet végrehaj­tására megtenni próbáinak. A csendőrségnek politikamentes testületnek kell lennie. A csendőrök felfegyverzésének reformja kérdé­sében a belügyminisztérium most foglalkozik azokkal a terveikkel, hogy a lőfegyverek használata a minimumra korlát oztass ék. Az egyesülési és gyülekezési törvény előkészítő munkái most folynak. A tescheni és árvái nép­szavazás okozta károk megtérítése címén közel kétmillió koronát fizetett ki a belügy­minisztérium. Ezen összeg megtérítéséről a közeljövőben indulnak meg a tárgyalások Lengyelországgal. A politikai pártokról szóló törvény előkészítéséhez a belügyminiszté­rium most szerzi be a külföldi mintákat. teli tárgyalásokon német részről történt. A szlovák ipar, amely soha sem volt olyan ■)rös, mint a cseh ipar, rendszeres elnyoma­tás alatt sínylődik. A leszerelt korompai vas­művek példájára száz egyéb esetet lehetne felhozni, amelyek ezt az állítást igazolnák. Szlovenszkó nem főzhet több szeszt, mert olyan adó van rá kivetve, hogy a munka nem hozna gyümölcsöt. Csehország és Szloven­szkó közt a határvám körülbelül úgy alakul, mintha két idegen országról lenne szó. így a centralizmus legnagyobb akadálya annak, hogy Szlovenszkó gazdaságilag fejlődjék. A gyarak nagyrésze nincs üzemben, mert a cseh gyárak előnyben részesülnek és olcsó ter­mékekkel árasztják el a meghódított tarto­mánynak nézett Szlovenszkót. A bankok nem kapnak kölcsönt és pénz h.jján tétlenségre vannak kárhoztatva, míg az államilag segé­lyezett cseh bankok minden megvásárolhatót megvesznek. Az uradalmakat parcellázzák, de nem a szlovákok közt osztják fel őket, hanem bevándorló csehek kapják a földet. Ilyen körülmények között szükségszerű kö­vetkezmény, hogy Szlovenszkó a költség- vetés terhére van és gazdaságilag passzív. Az autonómia kérdése gazdasági kérdés és ez kétélű fegyver. Ha Franciaország Né­metországtól jóvátételt akar, meg kell en­gednie, hogy a német ipar felvirágozzék. Ha a centralisták aktív Szlovenszkót akarnak, adják meg neki az autonómiát, hogy dolgoz­hasson, fejlődhessen. Mert fejni csak azt a te­henet lehet, amelynek meg van engedve, hogy dús réten legeljen és meleg istállóban megpihenjen. Mégis kölcsönt kap Franciaország Amerikában Páris, november 14. A Petit Párisién je­lentése szerint már e hét végén aláírják a Franciaországnak adandó amerikai magán- kölcsön szerződését A francia kamara bizalmat szavazott Herrioinak Páris, november 14. A kamara tegnap a belügyminisztérium budgetjét tárgyalta. A nyilvános biztonságról szóló titkos alap té­telét az egyesült szocialisták ellenőrzése áíá akarták venni. Cachin kommunista képviselő az egész rubrikát törülni akarta. Herriot miniszterelnök válaszában rámutatott a tit­kos rendőrség munkájának szükségességére, különösen azért, hogy az egyik vagy másik pártnak destruktív elemeit ártalmatlanná lehessen tenni. Mindenesetre megígérte, hogy a kormány azon lesz, hogy ezt a tit­kos alapot kellőképpen ellenőrizze. Ezután formálisan fölvetette a bizalmi kérdést. Cachin követelményeit a kamara 337 szava­zattal 200 ellen elutasította. Ezután az 1917 április 2-án hozott rendeletet tárgyalták meg, amely a külföldiek ellenőrzéséről szól. A belügyminiszter kijelentette, hogy különb­séget fognak tenni a külföldi turisták és letelepedni szándékszó munkások között. A bizottság előterjesztése szerint a külföldiek igazolványa 50 frankba fog kerülni. Végül a kamara elfogadta a belügyminisztériumi budgetnek minden tételét. Hogyajt fog viselkedni az ellenzék a költségvetési vitánál? Prága, november 14. A kormány németnyelvű félhavatalosa, a Pr. Presse vezércikkben a parlamenti mun­kákkal foglalkozva a költségvetés bizottsági előkészítését a jövő hét első napjaira várja. Hogy a plenáris tárgyalás mennyi időt vesz igénybe, az ma még bizonytalan, mivel nem lehet tudni, hogy az ellenzék részt vesz-e a vitában. Ha az ellenzéki pártok megelégsze­nek a deklarációk leadásával, úgy a költség- vetés a plénumban is két hét alatt elintézte- tik. Nem valószínű azonban, hogy az ellenzék ehhez a megoldási dódhoz fog folyamodni, mivel a költségvetés kapcsán sok más kér­dés — a tisztviselők fizetése és hasonlók ,— is napirendre kerül, amelyek elől nem fog ki­térni az oppozició. December 19-én tárgyalja a választási biróság a ruszinszkói petíciókat. A Ceské Slovo arról értesül, hogy a ruszinszkói vá­lasztások ellen beadott petíciók tárgyalása a választási biróság előtt december 19 én lesz. rekeivel tisztába akar lenni és ezért töpreng, reflektál, néz és értelmet keres, nem pedig cselekszik az örök Rend tudatalatti éríelmes- ségének parancsszavára. Az első ember, aki a világnak csak ré­sze, s mint ilyen, nem keresve szent lényege­ket, beilleszkedik a természet adott soroza­tába, a naiv ember, míg a másik, aki reflek­tál, aki kiviilállva a világgépezet működésén, csak néz és gondolkodik, a szentimentális ember. Ezt a kifejezéspárt: naiv és szentimentá­lis, melyet ma gyakran az eredeti mélyült értelemből eltérően apró-cseprő különbsé­gekre is alkalmaznak, mai értelméhez hason­lóan először Schiller Frigyes alkalmazta. Ö íormulázta meg esztétikai téren e szavak kü­lönbségét, mondván, hogy a naiv költészet az, mely maga a természet, reflektálatlanul és ösztönszerüleg ugyanaz, mint az ember és élete, mig a szentimentális költészet néz és megállapít, nem adekvát élet, hanem a nagy pateíikus és heorikus életet vággyá. A naiv költő kis dolgokat valósit meg tökéletesen, a szentimentális költő ellenben óriási ideálok­kal cs célokkal küzd s megoldása persze tö­kéletlen mindég. Schiller értelmezésén épült föl az egész romantika: mig a klasszikus né­met, vagy francia költészet valódi apró élet- részeket belső formájára nézve tökéletesen oldott meg (gondoljunk csak La Fontaine meséire, vagy a német klasszicizmus pár ex- ccllence kifejezőjére, Goethe Hermám! és Dorottyájára), addig a romanticizmus elve­tette ezt a szerinte „méltatlan44 játékot és vi­lágrengető proulémák birodalmába költözött. Prsze igy megoigásaiban végtelenül tökélet­len marad (soha annyi irodalmi fragmentum nem létezett, mint a romantikában, gondol­hatunk egész emberéletekre, mint Novalisra, Klelsre, Mussetre, vagy Friedrich Lchlyel- re). A reflexió sohasem hatolhatott a mély­ség fenekéig s a szentimentális attitűdé a két­ségbeesésig vezetett. E szentimentális és ro­matikus kétségbeesés objektivációja volt aztán később Bandelaire, vagy Verlaine is — s nálunk mégjobban elkésve Ady Endre. A szentimentális ember az, aki nem tud beilleszkedni törvényszerűségbe, mert Ideál áll előtte, melynek tükrében persze a hétköz­napi munkás élet hihetetlenül silánynak tű­nik föl. A szentimentális ember az, aki nem a célszerűség, nem az endaimonia, vagy az epikuerizmus jegyében épit, hanem aki ra­jong, vallást alapit és transcendentális ködök­be bámul. £s éppen itt fogjuk meg talán a legjobban lényegét, úgy, mint ahogyan ma Spenglerék, Worringerék, Wölfflinék és Burdachék látják. — A szentimentális ember irodalmi kifejezője a romantikus ember, szefnben a naiv irodalom klasszikus emberé­vel; — miivészettörténelmi kifejezője pedig a barokk stílus, szemben a görög, vagy a re- naissance stílusokkal. A görög stílusnak fő­része a plasztika, az emberi élet szomatikus, aeekvát megragadása, a bárok stílus ellenben a természettől való elvonatkoztatást jelenti, az ideál felé törtetést, a megfoghatatlan fes- tőiességet a plasztikával szemben s szint az alakkal szemben. A görög ember legmegfele­lőbb művészete a szobrászat volt, a bárok emberé a festészet. Mert a görög ember a földön járt, tervszerűen beleilleszkedett a há­romdimenziós világbh, mig a bárok ember — Rembrandtéi Renoirig — a szint, az árnyala­tot, a tobbződő szemkápráztatást és a párát kereste, amely pedig egysíkú, nem megfog­ható valóság, csak epedés és vágy egy vá­szondarabon kifejezve. Ez az epedés és vágy a szentimentális osfenoraén. A kikapcsolódás a világból, a ka­rok alárendelt szerepe, a tér alárendelt sze­repe, a határozott vonal alárendelt szerepe, ellenben a felhőkbe nézés tomboló agymű­ködéssel a koponyában, színfoltok és hangu­latok, „sáncé brune44 a Zurbaran kének hátte­rében, csupa sejtelem és misztikum. A szen­timentális ember elveszti biztonságát a föl­dön, nem tud beosztani és beilleszkedni, mert miképpen a csillagász, ki az eget nézi, a gö­dörbe esik folytonosan. A szentimentális ember típusának ma nagy jelentősége támadt, mert újabb kutatók szerint ez a szentimentális attitűdé az egész nyugateurópai kulturegység emberének ren­des életformája. Spengler elnevezi e szenti­mentális embert fausti embernek. Nietszsche a Hinterweltler elvetendő típusát látja benne s Fichte az objektivvel szemben a subjekti- vet, az uj, reálisan néző tudósok peig meg­állapítják, hogy a gót emberen kezdve a renaissance pseudomorphosisán át a bárok emberig s ettől a rokokón, empireen, histo­rizmuson át egészen a romantikáig és a de­kadenciáig mindaz, ami lényeges az európai kultúrában ettől a szentimentális embertípus­tól ered. Nagy antitézist látnak ma a görög­ség, az arabság és a „germán keresztény­ség44 között, antitézist, mely éppen ebben a naiv-szentimentális ellentétben domboro­dik ki. Az igazi modern ember eddig a szenti­mentális ember volt. A gondolkodó, a töp­rengő, a hamleti, a fausti. A naiv embert nyárspolgárnak nevezték. De az európai in- tellektüellek körében ma nagy átcsoportosí­tások és öneszmélések keletkeztek, amióta a szentimentális embertípus túlzott befeléélésé- vel zsákutcába került, holtpontra futott és elfáradt potenciáiban. Ma a technika uj reve- lációi nyomán uj belátások fakadtak. Az ér­tékskála átlényegült s kezdik a naiv ember­típust a szentimentális fölé helyezni, mert uj életlehetőségeket látnak benne. A pilóta em­bertípus, a sportembertipus ellenlábasa Ham- letnek és Faustnak s ma ez a sportember az, akiben a jövő lehetőségeit látják. A Hamletek és a Faustok visszasüllyednek szobatudósok­ká, a szentimentális ember lekerül a kultur- vezetés polcáról, öli és megöli a fiatal „bigg baby“, a naiv amerikanizmus ereje. Szlovenszkó autonómiái a és a költségvetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom