Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-08 / 254. (702.) szám

Szombat, november 8. . Madártávlatból Prága, november 7. . Egy könyvárus legendája Az angol -diákok ősi fészkében, Oxíordban, nemrég temették Mr. B. ti. Blaqkwellt, ki föl'di életében hires-nevezetes könyvárus vala. Tekinté­lyét, valamint ropogós fontjait araiak az üzfetelv- nok köszönhette, melyhez halála napjáig hü ma­radt. Ez pedig a Manchester Guardian szerint ab­ban állt, hogy könyvesboltját nyilvános könyv­tárnak tekintette, ahoi tetszése szerint ki-bejárha- íotf akárki. Nem pattant elébe' iboitossegéd, nem nyilazott felé a pénz táros nő szúrós két szeme, nem figyelte minden mozdulatát a tulajdonos, sza­badon nézelődhetett az üzletben az is, aki semmit sem vásárolt. Mert Mr. Blackweli ösimerte a por­tékáját és tudta azt is, hogy aki egyszer meg­részegedett a roskadozó könyvespolcok közt, azt visszahozza a szenvedélye máskor is. Hogy nem csalódott, azt fontjainak gyarapodása jóleső mó­don igazolta. Nem is bánta meg soha, hogy meg- bizott az oxfordiak becsületében. Csak egyszer esett meg vele, hogy egy gentleman elemelte Swinburne müveinek e’ső kötetét. A derék könyv­árus erre a következő hirdetést tette közzé az Oxford Magaziné-ben : Felkérem azt az urat, aki Swinburne első kötetét kegyes volt magával vin­ni, szíveskedjék címét közölni, hogy a többi kötetet utána küidhessem. Harmadnapra — hogy-hogynem — az elveszett könyvet régi helyén találta Mr. Blackwell, a leg- eiőzékenyebtb könyvér u& akit most magához szó­lított az Ur, hogy tündöklő erényeivel az angya­lok karában fényeskedjék . . . Egy udvarias francia Az előzékeny angol mellett ne feledkezzünk •meg arról az udvarias franciáról, aki a Revue Mond faié-bán kilenc oldalon áradozik a magya­rokról. Pierre-Anselme Massoni a franciás iskola méltatásán kezdi, a magyar Mirabeau (Kossuth), le poéte-heros de la Hongrie (Petőfi), a magyar Montalembert (Eötvös), Ady, Babits, Juhász, Dutka, Tóth Árpád dicséretével! folytatja. Termé­szetesen Francois Molnár és Francois Herezeg sem ismeretien nagyságok francia barátunk sze­mében, ki elismeréssel szól arról az emléfcbeszéd- ről, amit Bartók Béla „en ip’eine guerre“ (a hábo­rú kellős közepén) tartott Olaiide Debussy felett. Buzgó prókátorunk minden magyar szellemi meg­nyilvánulást francia hatásra szeretne visszavezet­ni, de ezt szívesen megbocsátjuk neki azért a jó igyekezetért mellyel Petőfi helyét a világiroda­lomban meghatározza: egyike ő a modern iroda­lom hatalmas oszlopainak, nemcsak saját hazájá­ban, hanem egész Európában, mert a Petőfi gé­niusza. akárcsak a Moiiéreé vagy Goethéé, túlnő szülőföldjének határain. M. Massoni úri modorá­nak legszebb bizonysága, hogy diszkréten elhall­gatja M, Jules de Pékár irodalmi tevékenységéit és ehelyett rendezői képességeit magasztalja. Hiába, a francia udvariasságnak párja nincs. Pell-rael!. Masaryk mint mesehős Prága, november 7. Egy cseh tankönyvben, amely a közép­iskolák számára készüld, a következő „me­sét'4 olvassuk: „Volt egyszer egy nagy birodalom. Egy százfejü sárkány uralkodott ott, akinek kü­lönös neve voHt. Úgy hívták, hogy Germania. Nem csak egyes embereket, hanem egész országokat falt főj és népeket silanyitott tönkre, akik vele tőszomszédságban laktak. Sokat közütök leigazolt. Ekkor egy oiyan kis országra jött meg az étvágya, ahol deTék és szorgalmas em­berek laktak, akik őt sohasem bántották volt. Ebben az országban élt egy szegény urasági kocsis a feleségével. Egy kis kunyhóban laktak és szeretettel nevelték föl Tamás nevű kisfiúkat. 1 Amikor Tamás tizenháromé vés lett, vi­lággá küldték öt a szülök. így került egy nagy városba, amelynek Vindobona volt a neve. Ez a város annak a birodalomnak fe­küdt a tőszomszédságában, amelynek Ger­mania sárkány volt az ura. A kis Tamásnak sehogyan sem tetszett, hogy a sárkány szol­gáinál keli! tartózkodnia, mert ők idegen nyelven beszéltek és mindenkit kínoztak, aki más ország gyereke volt. Ezért össze­szedte a holmiját és visszatért hazájába — árvácskához és apácskához. És igy szólt: „Anyám, küntjártaoi a nagyvilágban, de nemi tetszett ott nekem, mert Germánja, a száz- feiü sárkány ura ott egy nagy birodalom­nak és kínozza a derék embereket. Ha egy­szer nagy leszek, megütöm/* Anya és apa nem szóltak'semmit, csak. szomorúan moso­lyogtak. És a kis Tamás tanonc lett egy lakatos­nál. Kora reggeltől késő estig kalapálta a vasat, hogy messzeugroíéak a szikrák. Erős ember lett belőle és már előre örült annak az időnek, amikor az utálatos sárkányt meg­ölheti. Amikor egysz-er átment a főtéren, hogy vizet hozzon, r-gy öreg emberrel találkozott, aki így szóit hozzá: „Mit rnívelsz, kis Ta- má;s?“ Tamás elmondta neíki: mi a szándéka, de az öreg megrázta a fejét: „Fiam, Germá­nja sárkányt kalapáccsal megölni nem fogod soha, mert száz feje van. Ha egyet leütsz, száz .uj nő helyébe. Előbb meg kei tudakol­nod, mily módon gyöngülhetnéd a sárkányt. Az emberek szivében meg fogod találni azt a meleget és erőt, amelyre szükséged van, hogy tettedet véghez vidd. Menj azután há­rom hegyen és három völgyön át. Hatalmas cárokat fogsz ott találni, akik szivében ez az erő él. ök segitségedre lesznek, hogy meg- ölhesd a sárkányt.** A kis Tamás hazament és igy kérlelte szüleit: „Apám és anyám, engedjétek meg nekem, hogy tökéletesíthessem magam a tu­dományokban !“ Az apa megengedte ezt neki és áldását adta rá, az anya pedig jó csomó pogácsát sütött és összecsomagolta ruháit.. Így jött Tamás újra Vindobona váro­sába. Itt szorgalmasan látogatta a főiskolát, rengeteg könyvet olvasott és nagyon gyak­ran éhezett. Másokat is megtanított sok min­denre és ők cserébe ezért azt adták neki, amire szüksége volt. És mert másokat nappal tanított, egész éjjel dolgoznia kellett. Kis szobájában füstölgő lámpa fényénél sokat tamilt. Már hét nyelvet tudott, amelyeket az idegen országokban használtak. De arra is rájött, hogy Germania sár­kánynak olyan fejei vanak, amelyek külön­böző nevekkel bírnak. így: Hazugság, irigy­ség, 'erőszak, durvaság, kegyetlenség, álnok­ság stb. és hogy ezeket csak az tudja le­vágni, akinek a szivében az igazság, a sze­retet, a béke, a szabadság és a becsületesség sugárzó iist&nasszonyai élnek. Ekkor visszatért hazájába, hogy megke­resse ott azokat, akiknek szivében ezek az istenasszonyok trónolnak. De az emberek nem tudták, hogy mit keres, mert nem értet­ték meg őt, köveikkel dobálták meg és ki­köptek előtte. Ö azonban híven kitartott és tovább keresett. Jótanáccsal látta el azokat, akik vele akartak keresni és bízott a jö- kvőben. Egy napon a százfejü sárkány elhatá­rozta, hogy meghódítja az egész világot. Harcba kezdett. És ebben a pillanatban eszébe jutott Tamásnak az öreg ember és útra kelt. Ö maga is öreg volt már ekkor: mégis messzire vándorolt, amíg eljutott abba a nagy birodalomba, amellyel a százfejü sár­kány hadra kelt. Olyan emberek éltek ottan, akik szeret­ték hazájukat és békésen éldegéltek egy­mással. Ekkor fölismerte Tamás azt, hogy ezeknek az embereknek a szivében élnek az igazság, a szeretet, a szabadság és a becsü­letesség istenasszonyai 'és ők kormányozzák a népet és a királyt. Velük együtt vonult a harcba. Saját országából is eljöttek a fény- övezett honul okú hősök és mind nekitámad­tak a sárkánynak. Mindem leütött fej helyét egy-egy istenasszony lángjával kiégette és ezek a szivekből kitörő lángok megsemmisí­tették a nyakakat, úgy, hogy többé nem nőt­tek a fejek. Végre azután fej nélkül, saját vérében fetrengve, halottan feküdt a sárkány. Szolgái a perzselő lángok elől elbújtak, mert nem bírták el azt a tüzet, amely Tamás szivéből tört elő. Tamás azután visszatért a szabadság országába, oda, ahová most már nem ért el a sárkány karma. Az ország fővárosa kitörő lelkesedéssel fogadta, az ablakokban fehér- piros zászlók lengtek: Tamás győzőként, hősként tért vissza. A szülők megmutatták öt gyeireikeiknek, az asszonyok és a-z aggok sírtak és a férfiak szive összeszorult a nagy izgalomtól. Hazatért a kovácsból lett hős, akinek homlokán az igazság és a becsületes­ség csillaga ragyogott, a nép legnagyobb embere: Masaryk Tamás!“ Magyarország részt vesz a Duna konföderációban Erdély és Szlovenszkó autonómiája ellenében Egy előkelő magyar küípolitikus nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlapnak Budapest, november 7. (Saját tudósítónktól-) A dunamenti álla­mok szoros gazdasági együttműködésének dolgát Benes cseh-sizlovák külügyminiszter igen fontos államérdekből tovább forszíroz­za. Ez ügyben látogatásra is készül az osz­trák kancellárnál Becsben, hogy vele a mi­előbbi lehetőségekről tanácskozzék. A Dunakonföderációban egyik legfonto­sabb szerepet Magyarorsz'g játsza és ezért a bécsi látogatás küszöbén igen aktuális és nagyjelentőségű az alábbi nyi.atkozat, ame­lyet egy előkelő magyar küípolitikus tett a Prágai Magyar Hírlap munkatársának Ma­gyarország konföderációs fe'tételeiről: — A dunamenti államok együttműködé­sének szükségét már akkor állapították meg, amikor Parisban az összeomlott osz­trák-magyar monarchiát felosztották terüle­tileg a környező uj államok közt. A versail- lesi és trianoni békeszerződések ugyanis ajánlják Ausztriának, Cseh-Szlovákiának és Magyarországnak egy szoros hármas gaz­dasági szövetség létesítését, mint aminek szüksége abban mutatkozik, hogy e három, most külön tagolt ország évszázadokon át összekapcsolt gazdasági egészet alkotott, egymást kiegászitette és mai berendeződése is úgy van megépítve, hogy egyik terület se tudja függetleníteni magát az elszakitot- taktóL — Cseh-Szlovákia Magyarország elleni hajszája lehetetlenné tette a konföderációs közeledést. Ennek súlyos kihatásait az ösz- szes középeurópai, országok megérezték egyrészt a mindegyik államáét felett ural­kodó borzasztó gazdasági depresszióban, másrészt abban, hogy Magyarország sze­rencsés geográfiái helyzetét nem lehet fi­gyelmen kiviil hagyni egy kelet-nyugati ke­reskedelmi áramlatban. — A konföderáció elbújtatott gondola­tát végre is fel kellett vetni megint, xmég ha olyan diplomáciai manőverek után, amint azt Benes dr. cseh külügyminiszter tette a genfi népszövetségi ülésekkel kapcsolatban- A manővert leleplezték, de Cseh-Szlovákiá- nak most már fontos létkérdése, hogy a konföderáció megépüljön, hiszen a nyugati piacokról végleg kiszorultak produktumai Amerika. Anglia, Franciaország és újabban Németország tulprodukciója miatt, viszont a már megizlelt keleti piacok felé se tudna versenyképesen e’jutni a drága és bizonyta­lan román vasutakon, vagy Ausztrián és Olaszországon át csinált kerülőkön. — Benesnek tehát meg kell építeni a konföderációt, azaz: Cseh-Szlovákia—Ausz­tria — Magyarország—Jugoszlávia—Bulgária és Románia gazdasági ál amközösségét és most már az fontos csak neki, hogy 1. Cseh­Szlovákia jusson ebben az államközösség­ben a vezető és irányitó szerepéhez; 2. hogy Magyarország a konföderációért minél ke­vesebbet követeljen. — Meg kell állapítani, hogy Benes-dr. ’íanatikusabb cseh: soviniszta- mint egoista. De azt is meg kell állapítani, hogy tudja, mi­szerint állama érdekeit csak ő, a minden célra vivő eszközt szégyenpir és lelkiisme- retfurdalás nélkül használó diplomata kép­viseleti legeredményesebben bár kötö'Jtíi- kai befolyása a változott viszonyokkal úgy­szólván egészen megdőlt. Benes tehát „tisz­telgő" látogatásra indul Becsbe, pedig tud­valevő, hogy éppen Becs az a hely, amely legkellemetlenebb neki- Legutóbbi népszö­vetségi játékait is például onnan leplezték le- Ám Becs az a hely is, amely a. legbarát­ságosabb viszonyt tartja fenn Budapesttel és igy rögtön látszik, hogy Benes az osztrák kancelláron át Magyar- országot keresi konföderációs sürgetésé­vel. — Pedig Magyarország nem játszik a diplomácia titkos kártyáival. Minden állam­közi megegyezést Magyarországról kezd­tek' el a szomszédországokkal, minden ide- uszitott ellenőrzésnek teljes ellenőrzési sza­badságot adtak itt. A Dunakonföderáció dolgában is számtalan hivatatös és társadal­mi nyilatkozat hangzott el, amiknek lényege az, hogy: 1. Magyarország nem idegenkedik saját érdekei miatt sem a konföderáció gon­dolatától, a gazdasági államegységben szí­vesen résztvesz ugyanazon jogokkal és ugyanazon kötelességekkel, ha 2. Románia megadja Erdélynek és Cseh-Szlovákia Szlovenszkónak a népek kiegyenlítődése érdekében követelt politi­kai, gazdasági és kulturális autonómiáját. — örvendetes, hogy Románia nem ide­genkedik ettől a követeléstől, sőt a kérdés mérlegelésének olyan stádiumában vannak már Bukarestben, hogy meghívást is küldtek egyik a kérdésben*közreműködő külpolitiku- sunknak félhivatalosan, hogy vele a magyar felfogást és Románia érdekeit összeegyez­tető előzetes beszélgetést kezdjenek. Ennek az előkészítő beszé getésnek az lesz a lé­nyege, hogy Erdélyt miként lehessen a ro­mán királyság fenhatósága alatt külön hatá­rolt autonóm területté átszervezni? _ Benes dr- kerülgető politikája meddő kísérle t arra, hogy a konföderációs magyar feltételeket „áthidalja". Magyarország köz­véleménye és hivatalos politikája meg van győződve arról, hogy hosszú százados hi­vatását most is teljesítenie kell minden nép szabadsága és kulturfejlődése érdekében. Egy visszautasított kérő véres trükkje Zürich, november 7. Egy Zürichben élő 65 éves jómódú em­ber felesége hirtelen elhunyt. A férfi oly ma­gányosnak érezte magát, hogy újra nősülni akar.t. Hetvenötéves anyósára esett a tekin­tete, aki mióta leányai férjhez mentek, gye­rekeinél lakott. El is ment az öreg ember a vénasszonyhoz, aki ismerősei ítélete szerint még mindig kikapós menyecske volt és an­nak rendje és módja szerint megkérte a ke­zét. A szerencse azonban nem kedvezett ne­ki, mert az asszony kikosarazta. Szegény öreg erre féltékeny lett és lépten-nyomon sarkában volt a 75 éves menyecskének, aki boldogan és derülten élte világát. Ekkor a férfi nagy tettre határozta el magát. Fel akarta kelteni szerelme szánalmát és öngyil­kossági kísérletet követett el. Egy este a szomszédok velőtrázó segélykiáltásokra be­rohantak az öreg szobájában és vérben fetrengve találták a boldogtalan em­beri. A 75 éves asszony késön látta be, hogy milyen rosszul cselekedett és jajveszékelve tördelte kezét. Hiába, az öreg haldokolva fe­küdt a padlón. Nem maradt más hátra, mini kórházba szállítani. .Mikor a mentők megér* keztek, az orvos alaposan megvizsgálta, de legnagyobb csodálkozására nem tudott tes­tén sehol sem sebet felfedezni. Nem tudták mire vélni a dolgot és épp el akarták az esz­méletlenül heverő és borgőzös embert szállí­tani, mikor az anyós, aki körülszaglászta a szobát, meglepetésében felkiáltott és a szo­ba sarkából diadalmasan húzott egy üveget elé, amely félig vérrel volt teli. Kisült, hogy a szerelmes öreg a vért a vágóhidról szerezte, felét elöntötte a padlón és betöíeíküdit a tócsába, aztán kiabálni kez­dett. így akarta hetvenötéves szerelmese szivét megpuhitani. Természetesen nagy ha­hota zárta le ezt a tragédiát, csak az öreg nem nevetett, mert mire a kórházban kijóza­nodott, levelet talált az asszonytól, amelyben végképpen kiadja az útját. Póstarahlás Garamszeutkereszteu — Saját tudósítónktól — Garamszentkereszt, november 7. Garamszeníkereszt község elöljárósága a községben épített vízvezeték költségeinek törlesztésére Maschek prágai mérnök címé­re 56.000 cseh koronát adott postára 5 és 1 koronás bankjegyekben. A postaanyagot Dvoncs András szerződéses viszonyban álló fuvaros szállítja az állomásra már évek óta. Az előíráshoz hiven Dvoncs András postaszáditó kocsisa a posta előtt megje­lent, hogy a postaanyagot átvegye. Az állo­másra hajtott, de arról tudomása nem volt, hogy a zsákban nagyobb összegű pénz van, mert erre az utasítás dacára nem ngyeimez- tették. A posta' szá li ó ’-ocs rtomtö'ra mégérkezve, a kétkerekű talyiga után in- duit, hogy a kocsiról az anyagot arra át­rakja s azt a mozgó postára feladja. Nem tudni, mi okból, a kétkerekű talyiga nem volt j a rendes helyén. A kocsis azt keresve, a ko- ! csit az anyaggal együtt őrizetlenül hagyta, i mert kísérője nem volt. Visszatérve a cso- | magok átrakása közben nagy rémülettel megállapította, hogy a postazsák nincsen meg. Az első pillanatban azt hitte, hogy a zsákot a postán felejtette, nyomban vissza­hajtott, de ott azt közölték vele, hogy a zsá­kot átvette s igy megállapítást nyert, hogy a zsákot tartalmával együtt ellopták. A posta a zsák eltűnését nyomban be­jelentette a helybeli csendőrségnek s a nyo­mozás azonnal megindult. A rablást követő nap reggel a nyomozó járőr az üres posta­zsákot az állomás ellenkező oldalán egy vasúti árokban megtalálta, természetesen üresen. A tettes gondoskodott arról, hogy árulóiéi ne maradjon. == Cipői CSAK „KHACÉV-** NAL VEGYEN KASSA, FÖ-UTCA 26, im

Next

/
Oldalképek
Tartalom