Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-08 / 254. (702.) szám

A veszélyeztetett nemzeti öntudat Irta: Fleiscbmann Gyula dr. Kassa, november 7. Naigy baj, hogy a napi eseményeik: és ■gondolk annyira lefogfliailoaik bennünket, hogy nem tudónk elég időt és energiát szentelni az ellenzéki politika és a sziovenszkói ma­gyarság jövője kardimiálös kérdéseinek. Kétségkávül fontos, hogy miként tudjuk és miképp nem 'tudjuk megkeresni a minden­napi kenyeret, megfizetni az adót, megitar- tani a társadalmi és gazdasági pozicióntkal, nevelni a gyermekeinket, föníar tárni az in­tézményeinket. De a legfontosabb, hogy mi­képp tudjuk biatositani az itteni magyarság fönmiaradásátt és jövőjét Az előrefláitás sohasem volt a mi erős oldalunk és akár mint egyéneket, aikár mint társadalmi közösségeit tekintjük magunkat, mindig jobban szerettünk a miánalk élni, min t a jövőre gondolná, a jövőért aggódni. E tekintetben az angoi népnek nincsen párja a világon, mert ott a bölcs és józan előrelátás szabja meg sokszor évtizedekre előre az angol társadalom és közélet föl­adatait. Az igaz, hogy nekünk, akiikre az állam- hatalom irtózatos súllyal nehezedik, nem igen áll módunkban nemzeti életünket saját akaratunk és tetszésünk szerint irányítani. Ha ma elveszik tőlünk a földet, erdőt, meg­vonják az ipari, vagy más engedélyünket, leteritenek, .mint önálló exisztemoiát, nyelv­tudás, vagy állampolgárság hiánya miatt le­hetetlenné tesznek s egy-egy iskol a bezá­rása következtében nem tudjuk gyermekein­ket taníttatni, hát megáll a nyers erő túl­súlya előtt minden emberi szándék és akarat. És mégis, ezer nehézség és baj mellett is következetesen és céltudatosan kell dol­gozni előre és eltűrni a napi gondokat és átmeneti nehézségeket, mert nekünk egy a föladatunk: megállni a helyünket ma minden körülmények között és biztosítani a jövőt. Nemzeti életünk és jövőnk biztosításá­nak azonban erkölcsi és gazdasági föltételéi vannak. Erkölcsi főtételeink: a súlyos csapások alatt megtört magyarságba nemzeti idealiz­must önteni, a társadalmi ellentéteket tom­pítani, a nemzeti szolidaritás és együvétar- toz-ás érzéseit erősíteni. Gazdasági folté teleink: a meglévő anyagi értékek lehető megtartása s népünk külön­böző rétegeiben a gazdasági felsőbbség és elnyomás minél nagyobbmérvü niveilálása. Ezt a munkát természetesen elsősorban a magyar intelligenciának kell vállalnia és ezért mindennél fontosabb in teliig enciónk föntartása és a jövőre való biztosítása, to­vábbá olyan szellemben való nevelése, hogy Valóban alkalmas legyen a magyar nép ve­zetésére, irányítására. Tudjuk és látjuk a nehézségeket és aka­dályokat, amelyek munkánkban gátolnak és gátolni fognak, de ezzel nekünk, akik a nem­zeti kisebbségek szomorú sorsára jutottunk, számolnunk kell. A mi nagy bajunk, amely még a múltból ered, hogy az élet igényeink nagyok voltak és ma is megmaradtak s a munkateljesitmé- r.yüníkikel nem mindig állottak arányban. Ami a múltban ment, a mai viszonyok között már nem igen megy. Az egykor uralkodó ma­gyarság ma tulajdonképpen kénytelen volna életstandardját lecsökkenteni és munkatelje­sítményét emelni. Ez azonban a legnehezebb. És tényleg mit látunk? A mieink a ieggörcsösebben ra­gaszkodnak, hogy a régi — elsősorban — materiális életnívót megtartsák és ezért óriási erőfeszítéseket tesznek. Ennek első eredménye, hogy közcélokra, kultúrára, nem­zeti ügyekre már nem telik sem idő, sem pénz, mert mind a kettőt föleszik a materiá­lis szükségletek. HacdonaMí az ellenzékből t$ „gentleman" marad Macdonald beszéde a munkáspárt bankét)én — A liberálisok öngyilkossága — A P, M. H. londoni tudósító járnak távirata — London, november 7. Baldwln kormányalakítása nem köti le telje­sen az angol politikai közvélemény érdeklődését és nem tünteti el a politikai érdeklődés színteré­ről a munkáspárt bukott nagyságát: MacdonaldoL A választások óta Macdonald tegnap nyilatkozott meg első ízben részletesebben a Labour-pártnak egyik bankettjén, ahol résztvettek a volt munkás­párti miniszterek és egy nagy része a munkáspárt képviselőinek. E banketten Macdonald beszédet mondott és kijelentette, hogy a kommunisták sok­kal veszedelmesebb ellenielei a munkáspártnak, mint a konzervatlvek. Mactíonaldnak ezt a kije­lentését beavatott politikai körökben úgy magya­rázzák, hogy a volt angol miniszterelnök bizonyos közele­dési pontokat keres a mostani kormányhoz és nem fog a merev és mindent támadó ellenzé­kiség álláspontjára helyezkedni. Macdonald kijelentette, hogy a munkáspárt most sokkal tisztább helyzet előtt áll, mint akkor, mi­kor a kormányzást átvette. Ma öt és fél millió választó szavazata áfl biztosítékként háta mögött, vagyis egy millióval több, mint egy évvel ezelőtt. A liberálisok azt hirdetik, hogy összeomlásuknak okozója a munkáspárt voW, holott a liberálisok esetében gyilkosságról nem lehet szó, csak kizá­rólag öngyilkosságról. Most azt az egészen külö­nös színjátékot szemlélheti az ember, hogy a kon­zervatív párt szeretné ismét életre ébreszteni a liberális pártot, hogy védőgátat emeljen a mun­káspárttal szemben. A munkáspárt mint ellenzéki párt ellenzéki szerepét agy fogja föl, hogy az megfeleljen a gentleman fogalmának. na éllel megáll az osztrák szárngaskerek Becs, november 7. Mivel a vasúti alkal mázolták és a vasutigazgatás között meg­egyezés nem jött létre, ez éjjel tizenkét órakor Ausztriában kitör a vasutassztrájk. Eéw lázadó brazíliai badibafó angol szI<ge*«3®c-2 fámuMí London, november 7. Rio de Janeirói jelentések szerint a Sao Paolo nevű dread- nought lázadó legénysége a fiatalabb tisztek ösztönzésére megtámadott egy brit szigetet a Bermunda-csoportban, hogy a szigeten levő angol internáltakat kiszabadítsa és a hajón alkalmazza. A sziget erődítménye azonban idejekorán értesült a támadásról és erős ágyutüzbe vette a hajót. A Sao Paolo válaszolt, de azután jobbnak látta teljes gőzzel elhajózni. — Hir szerint a bra­zíliai flotta többi egysége a kormány hatal­mában van­Cseh-Szlovákiában eltűnt egy magyar festőművész Felesége attól tart, hogy bosszúból kémkedésért följelentették Budapest, november 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Kopeczky József festőművész fele­sége jelentést tett a budapesti rendőrfőkapi­tányságon, hogy férje, aki legutóbb Cseh- Szlovákia területén tartózkodott, eltűnt Október 7-én kapott tőle utoljára levelet a morvaországi Holeschauból és azóta férje aki szorgalmas levélíró volt, nem adott életjelt magáról. Az asszony attól tart. hogy férjét egyik nöismerőse bosszúból kémkedés miatt följelentette és emiatt tart­ják a cseh-szlovák hatóságok fogva. Az asszony azt sem tartja kizártnak, hogy férjét valamilyen módon eltették láb alól. A rendőrség diplomáciai utón érintkezésbe lépett a cseh-szlovák hatóságokkal az el­tűnt festőművész kézrekeritése, illetve sor­sának megállapítása céljából. A további eredmény, hogy ennek a régi életstairudardnak a biztosításáért hajlandók vagyunk még nemzeti érdekeinket is fölál­dozni és — talán akaratunk ellenére is — megalkudni a helyzettel, a viszonyokkal. És nézzük meg, hogy mennyire nő az opportu­nisták száma napról-napra, akik sok mindent föladnak, hogy kényelmes anyagi életet bizto- sitihassanak magúiknak. És a példa ragadós. A nagyokat követik a kicsinyek és a ké­nyelmes jelenért föl lesz áldozva — talán — a magyar jövő, átmeneti jólétért következő generációk sorsa. Senki sem akar veszteni, senki sem akar föladni s népünk tömegei is ezáltal demora­lizálódnak s magúikra maradva, gyöngül ben­nük a nemzeti öntudat, az önbizalom. Egy másik veszedelmes jelenség — amely mindenesetre általános társadalmi baj — az osztályokra való tagozódás és az ezzel együtt jáiró osztályharc. Egy kis nemzetnek, egy kisebbségnek legnagyobb ereje a nemzeti együvétartozás- ban, az összetartásban van. Földműves, ipa­ros, munkás, iuteiektuell, kereskedő — ezek­nek érezniök és tudniok kell, hogy egy nem­zetnek bajba jutott fiai, akikre egy sors vár az erősebb, a hatalmasabb részéről, amely fölötte uralkodik s amely osztálykülönbség nélkül akarja megsemmisíteni. Ezzel szemben mit látunk itt?. Azt, hogy az osztályérdekeket a nem­zeti érdekek fölé helyezni akaró törekvések nyilatkoznak meg itt is, ott is, amelyek szét­bontással fenyegetik amúgy sem nagyszámú népünket. Azt látjuk, hogy a magyar keres­kedő és magyar iparos, amely pedig exisz- tenciáját 90%-bán csak a maga fajtájára ala­píthatja, kezdi magát kö zelebbtartó zónák te­kinteni a többi nemzetiségű hasonló társa­dalmi osztályhoz tartozókhoz, mint, mondjuk, az ő faótájabeili földműveshez, vagy munkás­hoz. És ugyanezt látjuk a munkásságnál s üyen jelenségek nyilatkoznak meg a föld­műveseknél is szórványosan. Az osztályérdekek mindenesetre fonto­sak és azok védelmét is számításba kell venni. Azonban az osztályérdekeiknek a nem­zeti érdekek fölébe helyezése egyet jelen­tene nemzeti erőink szétbomlásával, a nem­zeti egység föloszlásával. Amint minden élő organizmusban bizo­nyos egység és koncentráció lelhető föl, úgy a magyar 'kisebbség életében is szükség van a koncentrációra, a harmóniára, a belső és külső egyensúlyra. A nemzet vezető egyéniségeinek a föl­adata ezt a munkát irányítani és a jövőbe látó szemekkel megszabni azokat a célokat, amelyék előbbre visznek és népünk sorsát biztosítják. Dénes és Kártyák Föltűnő volt, hogy Benes külügyi expo­zéjában egy szóval sem emlékezett meg arról az akcióról, melyet Kurtyák ruszin képviselő a ruszinszkói autonómia érdekében a nép- szövetségnél kezdeményezett A koalíciós beavatottak ezt a feltűnő jelenséget azzal magyarázták, hogy Benes nem tulajdonit jelentőséget Kurtyák memorandumának. Az ellenzék azonban tisztán látta azt, hogy Be­nes ezirányu hallgatásának egyedüli oka, hogy rendkívül kényelmetlen, lenne számára ha e kérdéssel kapcsolatosan a parlament színe előtt állást foglalna, mert állásfoglalá­sával oly vihart támaszthat, melynek lecsen- desitése rendkívül nehéz lenne és amely a. prágai parlament külügyi vitáját a külföld előtt igen kedvezőtlen színben tüntetné fel. ' A parlament színe előtti megnyilatkozás helyett tehát a hirlapi akció útjára terelte ezt a kérdést a külügyminiszter és a hozzá leg­közelebb álló Prager Presse mai számában cikket közöltét Kurtyák memorandumáról. A cikk kijelenti, hogy egyáltalában nem akarja tagadásba venni Kurtyák lépésének jogosultságát, mégis azt hiszi, hogy a népszövetség méltó­sága és Kurtyáknak képviselői helyzete azt követelték volna, hogy ezt a lépést a cseh­szlovák kormány kompetenciájának figye­lembevételével tegye meg. A lap kijelenti, hogy Kurtyáknak az az állítása, hogy, a kor. hiány semmit sem tett Ruszinszkó autonó­miája érdekében, nem helytálló és hivat­kozik a múlt év augusztusában a népszövet­séghez intézett kormányprogramra, amely vázolja azt, hogy a cseh-szlovák kormány, mint akarja a köztársaság keretein belül Ru­szinszkó autonómiáját megvalósítani. Ezután áttér a régi nótára és kijelenti, hogy a kor­mánynak Ruszinszkóban kulturális politikai és gazdasági nevelőmunkát kellett és kell előbb végeznie és elárulja azt, hogy a köz­ségi és nemzetgyűlési választások után a szojmi választásokat azért nem írták ki, mert a „primitív és politikailag tapasztalat- lan“ ruszinszkói nép a kommunisták mér­téktelen és radikális agitációjának esett áldozatul. A lap megállapítja, hogy Kurtyák memo­randuma a saint-germaini békeszerződés és a kormánynak említett tavalyi memoranduma figyelembevételével „nevetséges és naiv“. A kormány Ruszinszkóval szemben fennálló kötelezettségeit az első pillanattól kezdve mint szent és emberi kötelességet ismerte és arra törekedett, hogy a ruszinszkói népet a kulturális, politikai és gazdasági nyomorúság­tól megszabadítva, a békeszerződésben és alkotmányban biztosított autonómiára alkal­massá tegye. Benes lapjának ez a cikke egyrészt bi-j zonyitéka annak, hogy Benes érzi a Kurtyák- féle memorandumnak külpolitikai jelentőségéi és az ellen védekezni próbál, de másrészt bi-: zonyitja azt is, hogy ez a védekezése rend-; kívül gyenge érveken és tényeken alapul. Lejáró Irodalmi pályázat. November 10-én jár le a szloverrszkói és ruszinszkói szövetkezett el­lenzéki pártok Kutar,referá tusa által hirdetett iro­dalmi pályázat, melynek tétele Jókai müveinek a sziovenszkói és ruszrinszkói területtel és népekkel foglalkozó részeinek földolgozása. A pályázaton csak azon müveket veszik tekintetbe, melyek a jelzett dátumig postára adatnak. A pályadij 1000 cs. korona, mélyet csak irodalmi értékűnek ítélt pályaműnek ad ki a referátus. A pályázat ered­ményét az E. S. O.-hoz csatlakozott napi és heti­lapok ezévi karácsonyi számában fogják kihir­detni. 100 cseh-szl. koronáért fizettek ma, november 7-én: Zürichben 15.45 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben Í2 480 ööö ööö OÖÍU— német márkát éT /f'WWrfrM Wm- folyam 2S4. (702.) szán ^ Üt*Jlf Prága, szombat, 1924 november tJ Mm J&M Elöfl»eié«tiírak belföldön: Hgés* évre 300K6­Jy® ff sjjtfkj ff imfi ^WW mpfmnrm jtiwrT^ oangra*M&r. ÉÉfr félévre 130 Ki, negyedévre 76 K&, egy hónap— IZwl7i?f£WMF£FFF¥&YM*Tí2 W Prága L, LlUová uUoc l&szém. Tctefon* 6W7.1 Sflrgönydm: Hírlap, Praha. jf fxforensDftdfi és (ftusxins&fcói **crlte**<*< &etro£aííé CssOtár dr. vetkezett £ffem&éÉkt &ávto& pofiíft&ai napífapja Sáf Jsíwtn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom