Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-30 / 273. (721.) szám
Vasárnap, november 30. 3 , <PF?ic!AiM\(nAfi7frRi*p Összeül az angol parlament London, november 29. Az ui angol pár lament december 9-én kezdi meg munkálatait. A külügyi vitát december 15-én tartják meg, majd december 19-én az alsóházat ismét elnapolják. Oroszország második jegyzéke , Angliához Moszkva, november 29. Tegnap nyújtotta át Rakovszki követ Oroszország második számú jegyzékét a Eoreign Officenek. A jegyzék egyedül a Sinovjev levéllel foglalkozik, cáfolja annak valódiságát és meglehetősen éles hangon kritizálja az angol kormányt azért, mert nem egyezett bele a nyilvános vizsgálatba. A levelet Moszkva szerint a külföldön élő emigránsok gyártották, akiknek minden igyekezetük arra irányult, hogy Szovjetoroszország nemzetközi tekintélyének ártsanak. A pénzügyminiszterek párisi konferenciája Páris, november 29. Az Echo de Paris jelentése szerint a szövetséges hatalmak pénzügyminiszterei december 15-én tarják meg konferenciájukat Parisban. Angliát Churchill fogja képviselni. A lap szerint a kis államok delegáltjai is résztvesznek való- sziniileg a konferencián, mely a következő három kérdéssel fog főképpen foglalkozni: 1. Amerika jóvátételi követelései (eredetileg 5 milliárd aranymárkát tettek ki). 2. A Ruhr megszállás elszámolása. 3. Az első Dawes járadék felosztása. Egy kifutó fiú szenzációs hazudozásai Stuttgart, november 29. Az ember nem hinné, hogy van még oly hiszékeny ember, mint amilyen egy nagy autógyár stuttgarti képviselője, aki egy inasnak felült. Ez a reménydus ifjú, áld kiíuíógyerek egy stuttgarti üzletben, azt állította magáról, hogy egy amerikai ná- bob törvénytelen fia és végkielégítésül 21 millió aranyraárkát kapott. Ezt a mesét sikerült neki főnöke leányával elhitetnie és az ostoba kisleány megismertette a fiút az autógyár képviselőjével, aki egy autót szállított a fiatal 'párnak. A megrendelők' állítása szerint az autót az amerikai nábobnak kellett volna fizetnie, aki, mint ők mondták, éppen útban van Európa felé. Továbbá az inas a képviselőnek megígérte, hogy apjától egy 100.000 aranymárkás hitelt fog számára kieszközölni. Mikor azonban sem a nábob, sern a pénz nem érkezett be, az autóügynök gyanakodni kezdett, de az inas oly ügyesen hazudott, hogy minden kételyét eloszlatta. így például azt állította, hogy ő a parancsnoka annak a német-amerikai üzemőrségnek, amely a „Szultán 1“ nevét viseli és melynek nagymennyiségű fegyver és gépfegyver képezi birtokát. Továbbá egy német-amerikai automo- bilkoncern létezését találta ki, melynek főszékhelye Bécs és megígérte az automobilügynöknek, hogy havi 10.000 aranytiiárkás fizetéssel őt fogja kineveztetni a koncern vezérigazgatójává. Ezt az egyezményt írásban azonnal megkötötték és az inas megígérte neki, hogy bátyja számára is hasonló állást fog szerezni. Végül még egy autót rendelt és ennek kifizetését szintén az amerikai nábobra bizta. Az amerikai nábob azonban még mindig nem érkezett meg és igy az inas kénytelen voít egy drámai meséhez folyamodni és elmondta, hogy az amerikai nábob páncélautóját egy rablóbanda támadta meg és ennél a támadásnál 19 ember vesztette el életét. Majd azzal állt elő, hogy a már beérkezett 28 amerikai csekket formahibák miatt vissza kellett kii'deni, mert a bankhivatal bürokra'tikus berendezése következtében nem akarták őket honorálni s a pénzt tévedésből Bajorországba címezték. Mikor ezeknek a meséknek a hatása is kezdett elhalványulni, az inas azt állította, hogy az amerikai nábob autóbaleset áldozata lett. Holttestét a német köztársaság körül szerzett érdemei elismeréséül 'előbb a volt württerabergi király palotájában fel fogják ravatalozni és azután repülőgépen Amerikába viszik. A pénzt, egy félmillió aranymárkát, az inas bátyja fogja páncélvonaton ideszáüitani. Azonban ez a pénz sem érkezett meg és mert az inas uj mesét nem tudott kitalálni, az autóügynök végre is átlátott a szitán és feljelentette az inast- A tárgyalás szenzációja az inas megjelenése volt, akiről leritt. hogy ueiu épelméjű. Mosollyal buta arcán nem tudta palástolni afölött érzett örömét, hogy ő a tárgyalás központja. Mivel egy beszédhiba következtében a feltett kérdésekre nem tudott válaszolni, írásban felelt a bíróságnak. Tekintve, hogy az ostoba szédelgésnek rá nézve semmi haszna nem volt, a bíróság csak kétheti elzárásra Ítélte, mert, mint a bíróság az Ítélet megoko'ásában kifejtette, nem lehetett szó csalásról, tekintve, hogy az automobilképviselőnek iel kellett volna ismernie azt, hogy éretlen és egyben ostoba hazudozó- val áll szemben. Egy véletlen mentette meg kétszáz ember életét — Túlzott híre??: a súlyos sebesültek számáról — Mi okozta a szerencsétlenséget? Regeteruszka, november 29. (A P. M. H. kiküldött, tudósitójának teie- fonjelentése.) A borzalmas vasúti szerencsétlenség színhelye a teljes rombolás képét mutatja. A szerencsétlenség az állomás közvetlen közelében történt, ahol egy negyvenöt méter magas töltést építenek. Ez a töltés vaksinpárban végződik, amelyet vasbak zár el. Erre a sínpárra szaladt hibás valtóállitás következtében a személyvonat hatalmas mozdonya, amely pillanat alatt áttörte a bakot és a homokba fúródott. Csodával határos szerencse, hogy a mozdony nem robbant föl. A szenes kocsi rázuhant a mozdonyra, amelynek víztartályát fölszakitotta. A hirtelen kiömlő vizzuhatag mentette meg a mozdonyt a nagyobb szerencsétlenségtől. A viz söpörte le a mozdonyról a gépészt is, aki igy menekült meg a biztos haláltól. A postakocsi fölfordult és égnék meredő kerekeivel borzalmas tanúja a hatalmas katasztrófának. Igen nagy szerencse, hogy a szerencsétlenség pillanatában az első vasúti kocsiban utazó utasok egyike meghúzta a vészféket, mire a kocsik leszakadtak a mozdonyról. Ellenkező esetben az összes kocsik a mély szakadékba zuhannak és az utasok mind halálukat lelik a mélységben. A vonathoz tíz személykocsi volt csatolva, amelyekben összesen kétszáz utas utazott. * S A regeteruszkai állomáson szolgálatot teljesítő vasúti személyzet hallotta a közeledő vasút zakatolását, de senki sem- gondolt arra, hogy ilyen nagy szerencsétlenség történik. Egyszerre őrüleíes zaj és csörömpölés hasította át a levegőt és ekkor mindenki tudta, hogy a vonatot szerencsétlenség érte. A forgalmi szolgálatot teljesítő tiszt a hir vétele után nyomban elájult. Kassáról rövidesen segélyvonat érkezett ki a helyszínre, amellyel együtt érkezett meg a kassai rendőrség vizsgálóbizottsága is, hogy a nyomozást megindítsa. Eddig több egyént kihallgattak. Annyit sikerült kétségbevonhatatlan*.*! megállapítani, hogy a szerencsétlenséget hibás váltóállítás idézte elő. Kassán nagy izgalom uralkodott, amely azonban mára kissé lecsillapult. Kiderült ugyanis, hogy a tizzennégy súlyos sebesültről szóló hir kissé túlzott. Kálóit szerencsére egy sincsen, a súlyos sebesültek száma három, míg könnyebb sérülést tizenketíen szenvedtek. A mentési munkálatok teljes sikerrel jártak. iMindenkit kiszabadítottak a romok alól. Egy asszonyt, aki súlyosabban megsebesült, három órai megfeszített munka után sikerült napvilágra hozni. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* te te te te > te te Meiayass^cmyi kelengyék áruháza Saját készítményü finom férfi és női fehérnemű, asztal- ,ni. térítők és mindennemű lenáru Árusítás uagyban és kicsinyben te te > te te te te te MmMVüMBUBmaa világ legnagyobb zűrzavara. Az első öt, akit nem hívtak fel, de készült, ünnepélyes léptekkel megindult a pódium felé. A második öt viszont, akit kihívtak, de nem készült, usgye! padokon, tintatartókon s emberi nyakszirteken keresztül fejvesztetten menekült a maga proskribált helyéről, mintha a pestis ütött volna bele s öles ugrásokkal igyekezett ez önként jelentkező öt' cimbora padját elérni. További tiz fickó veszett buzgalommal szedte, hordta s rakosgatta helyre a ledöntögetett tárgyakat, mintaszerűen demontsrál- va, hogyan, kell a visszavonuló sereget fedezni. A többi a torkát köszörülte, a padlót nyekergette, vagy szájpadlásnak vetett nyelvvel ütemesen brummogta a közbomlás orkeszterébe: Hit, hrr, --- hrr, hrr, — hrr, hrr . . . Egy percig tartott csak. Akkor halálos csend lett. Mindenki a helyén ült, csak'az öt szabályszerű gránáttölcsér nézett fel rára- kozóan a katedrára. % Berci bátyánk pedig félretette a térké- pef, megcsóválta fejét s bosszankodva mondta: — Epséim, nem érteni; mégis csak éretlen tacskók maguk. Ötöt hívok felelni s minden alkalommal huszonöt ugrik fel a helyéről, mintha a tarantella csípte olna’ . . . Egy alkalommal — november 18-án háromn;gyc’ tizenkettőkor — rrái-m-á kezében volt a megoldás kulcsa s 'hány rettenetes pillanatig lélegzet nélkül ült s hideget verejtékezett az osztály ‘melegében. Kelemen, az osztály buffója, közvetlenül pszichológiai óra előtt elment fogat huzatni. Bejön az öreg. Kihívja az első négy embert . . . Kihívja ötödiknek Kelement. Azzal homlokára tolt szemüveggel várja, hogy a felkavart osztag leülepedjen. No, most aztán mi a teendő? Három-négy tenyér emelkedik a levegőbe s mint piros jelzőlámpák repítik Schle- singer, az ötödik „helyettes41 felé a figyelmeztetést: — Ne mozdulj! Aki hiányzik, ahelyett nem felelünk! Meg kell várni, hogy mást hivjon ki Berci bátya. Ámde Schlesinger visszaintegetett: — Két almát kapott Kelementől. Azt vi- szinozni kell. Hagyjanak neki békét, ö bizony helyettesíti. S már indult is s csatlakozik a négy levelii lóheréhez ötödiknek. Az osztály s különösen az érdekelt négy, feszült figyelemmel várja felelés eredményét. Sugásrakéták szisszennek fel a levegőbe s már jó előre bevilágítják az utat a felelő előtt. Minden pádon kint fehérük a könyv, minden fő lázasan követi a lecke vágányait, nincs megállás egy pillanatig sem. Schlesinger alias Kelemen következik. Nveleget, nyög, nekiindul, elakad, a szemét forgatja. A vak is láthatja, hogy semmiféle mgás se húzhatja ki a háromnegyedből. — Elmehet, Kelemen öcsém, elmehet, — morogja kedvetlenül az öreg s a notesz után nyúl, hogy beírja-az osztályzatot. S akkor valami rettenetes dolog történt. Mintha a pokol tornáca tárult volna fel, kinyílott az ajtó s belépett rajta dudává dagadt, siralmas arccal az igazi Kelemen. A katedra éllé ódalgott s úgy mormogta a szájához szorított zsebkendő alól: — Engcdelmet kérek, tanár ur . . . fogorvosnál voltam . . . ezért mulasztottam el az órát. — Hogy hívják ?! vágta hozzá az öreg a stereotlp kérdést. — Valami lezuhant a középső padsorban. Schksinger a földre vetette magát s négykézláb nyargalászott keresztü,-kasul a padok alatt a végső kétségbeesés torokhangjait hallatva, melyek mindennél szenvedélye- seoben tolmácsolták ezt a forró óhajt, hogy. oh bár csak sülyedne most el a föld, úgy, amh.t van, a feleslegessé vált Schlesinger- rel együtt. — Hogy hívják?! csapott a katedrára az öreg — Ke . . . kezdte mondani Kelemen, ie belefagyott a szó, mert az osztály felől a karikára nyílt szemek egész légiója harsogta feléje a tiltakozást: Fogd be a szád, Kelemen! Hallgass! — Ke?! Micsoda Ke?! — dörögte az öreg. Szörnyű csend támadt. Minden ajak elfehércdett s Kordik órája kísértetiesen ketyegett a pádon. Egyetlenegy ember agyát termékenyítette csak meg az idegfeszitő némaság: Ke- resztszeghy Pistáét. Arcát a padra lapította s gyorsan, röviden, erélyesen súgta Kelemen felé: — Schlesinger vagy! Az osztály fölkapta az ötletet s utána zúgta: — Schlesinger vagy! S maga Schlesinger, aki félőrülten bolyongott már a halzsiros padilón, feltörő reménységgel csaptatott az első pad alá, ott térdre állt s előrenyujtva összetett kezét, Krassm csütörtökön érkezik Parisba Paris, november 29. Lapjelentések szerint Krassin Szovjetoroszország párisi követe csötiiríökön érkezik a francia fővárosba. A francia hatóságoktól 24 útlevelet kért hivatalnokai számára és 5 útlevelet a kereskedelmi misszió tagjainak. Az éhbérnyugdijak ügyében tett újabb lépés Lelley Jenő tír. nemzetgyűlési képviselő in- ferpel!á:ló,ia a megyei nyugdíjasok érdekében — A pozsonyi zsupáni hivatal szabotázsa a nyugdíj-ügyekben Komárom, november 29. (Saját tudósítónktól.) A megyei nyugdíjasok és a községi jegyzők kárváriajárása ismeretes a magyar közönség előtt. Addig jók voltak, raig a cseh és szlovák utánpótlások megérkeztek, azokat be is tanították a legtöbb helyen és akkor utilapoí kötöttek a talpukra. így jártak a korma rommegyei alkalmazottak is, akiket 1921-ben 1000—2000 K évi nyugdíjjal bocsátottak el évtizedes szolgálatok után. A megyei közigazgatási bizottság, mely akkor még működött, érezte, hogy itt szörnyű igazságtalanság történik és összes illetményeik után a saját alapja terhére a kis nyugdíjon felül kegydijakat is szavazott meg, amihez törvényes joga volt. Folkmann, a szokolok híres barátja és a magyar kultúra emlőinek hálás neveltje, a határozatokat inegfelebbczte és a miniszter azokat megsemmisítette. A megyei bizottság újtól feníarfoHa határozatait, igy kerültek azok a legfelsőbb közigazgatási bíróság elé, mely a nyugdíjasok panaszának helyt adott. Mindenki azt hihette volna, hogy ezek után a nyugdíjasok jogos járandóságaikat megkapják. De akkor rosszul ismerik a helyzetet, mert hiába ítél meg jogokat, illetményeket a közigazgatósági bíróság, a pozsonyi minisztérium és a zsupáni hivatal arra nem hederit. Egyik megyei nyugdíjas ügyében interpellációt nyújtott be egyik ellenzéki képviselő a belügyminiszterhez, aki utasította a pozsonyi zsupáni hivatalt, hogy a visszatartott nyugdijilletményeket fizesse ki részére. Ez a folyó év julius havában megtörtént. A többi nyugdíjas erre szintén kérvénynyel fordult a pozsonyi zsupánhoz igy miniszteri határozattal elismert járandóságaik utalványozása iránt, de az ügy a pozsonyi zsupanáíuson hever hónapok óta, holott a megyei nyugdíjasok közül sokan a legnagyobb ínségben vannak. Most Lelley dr. nemzetgyűlési képviselő intézett interoellációt a belügyminiszterhez a komárominegyei nyugdíjasok ügyében, akik közt — mint meg is irtuk — vannak olyanok, akik nem kapnak havi 30 K nyugdijat, öt árva pedig napi 2 fillér drágasági segélyt kap, havonta 3 K 10 fillért. Az interpelláló ezt a köztársaság szégyenének nevezi. mint az esdeíkflés bemaszatolt szobra, óbé- gatta a varázsigét: — Schlesinger vagy, Kelemen! Schle- sin-ge-er va-a-agyü De az öreget nem lehetett most már egykönnyen zsombékra vezetni. — Micsoda Ke?! — rázta meg rövidre nyírt koponyáját s ugrott a somrabot felé. Kelemen behunyta a szemét: — Kényé rgem... Se hl esi nger! — Epphüüü, — léiekzett föl az osztály. — „K e n y e r g e m ?“ — csapott bosz- szusan a levegőbe az öreg. — Mióta beszélnek a Schíesingerek gémén tájszólóssal? Hanem azért csak letette a botot, félke - serü, félderüs mosolyt takart a bajusza alá, kinyitotta a noteszt, beírta s mint rendesen — föl olvasta az osztályzatokat: — Kelemen, nem készült: — négyes. — Schlesinger, kóborolt: négyes. — El fognak bukni. A két szövetséges összenézett, elfintorította az orrát, hanem azért nem keli sajnálkozni felettük: az év végén nem bukott el egyikük sem. Hogy is buktak volna d. Hiszen az órá- rcl-órára ismétlődő álarcos tornákon, ha tréfából, ha gonoszkodásból, úgy bélé ragadt az osztályba a pszichológia és logika minden igéje, hogy csak meg kell nyitni valamelyik fejezet napját s folyik a tartalom 8—9 év után is megállás nélkül íme: A meghatározás, definíció ... szükséges hozzá a legközelebbi nemfogaiom. a genus proximum s a faji különbség, a diffe- rentia specifica, tata iá... tatata ... tatata ...
