Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-05 / 251. (699.) szám

58 Szerda, november 5. lenes pártja is szakítani akar a Vatikánnal A cseh nemzeti szocialisták egyházpolitikai követelései szkónak és Ruszinszkónak, lia a. sok tervből legalább egy-kiéí vonal épülne föl. A földmiveJésügyi minisztérium 4,000.000 korona értékben szándékszik erdei közleke­dési vonalakat építeni Sóváron, Besztercebá­nyán, Liptóujváron és Zsarnón, Ruszinszkó- han pedig az ungvári és bustyuhúzai erdő­ig a z g a t ó sá gok k ö rze téb en. Legjelentősebb közmunkák lesznek a po­zsonyi és komáromi kikötők fölépítése; az előbbi hét és fél, az utóbbi három millió ko­rona értékben. — Nevetségesen hatnak a Szlovenszkó és Ruszimszkó elektrizációjára előirányzott 2,600.000, illetve 2,000.000 koro­nás összegek. Ha meggondoljuk ugyanis, hogy 3. viziépilkezések csaknem kétszer olyan drá­gák, mint a szárazföldiek, úgy tisztán látjuk, hogy az etekírizációra szánt összegeikből nem, hogy völgyelzáró gátakat és százezer lóerős villany müveket, hanem öt-hat vízimal­mot sem lehet építeni. A sziovenszkói és ruszinszkói állami bá­nya- és k oh óm ü vek közül1 nagyobbszabásu beruházások fognak történni a tiszolci, pod- brezoval és mánainarosszdatlnai üzemekben. Katonai laktanyákra csupán Szloven- szkón 21,830.000 korona van előirányozva, tr :.g a sziovenszkói és ruszinszkói fő-, közép­es népiskolák építésére 16,150.000 koronát fordít a kormány a kultúra és az általános le­szerelés nagyobb dicsőségére. Különös szaktudósok ültnek a közmunka- ügyi minisztériumban is. Egy országrész elektrizáoiójáí két millióból akarják megvaló­sítani s ugyanakkor az ungvári közmunka- ügyi referátus palotájának fölépítésére 850.000 koronát fordítanak. A földművelésügyi minisztérium a követ­kező építkezéseket vette tervbe: Kistapol- csányban az állami méntelep átépítése; Brez- nóü földmüvesiskok, Modoron gyümölcsker- tészeli iskola épül s Komáromban a földmü- vesisfeóla mellett a tanerők számára lakások emeltetnek. Munkácson gazdasági és női gaz­dasági iskola fog épülni. A népjóléti minisztérium a munkácsi gyermekmenheíyet 1,200.000 koronás építke­zéssel akarja kibővíteni; az egészség ügyi mi­nisztérium 8,000.000 koronát szándékszik for­dítaná a sziovenszkói és ruszinszkói állami közkórházak építésére, míg a belügyminisz­térium 19,000.000 koronáért emel csend- és rendőri laktanyákat és rendőrségi fogdákat. Eme kis fejezet számai is igen szépen beszél­nek, valamint az igazságügyi minisztérium számai is, amelyek szerint csupán Huszton egymilliós fogház épül a jövő évben. A cseh- és morvaországi beruházások számadatait nem közöltük részletesen, ami fölösleges is; a fönt közölt tételeket minden esetben szorozzuk meg öttel s megtudjuk, hogy a kormány mennyit ferdít a történelmi országok beruházási tételeire. A cseh-szlovák beruházási költségvetés számai nagyon szomorúan beszélnek. Prága, november 4. A Geské Slovo hosszabb cikkeit szentel a cseh-szlovákiai egyházak helyzetének is­mertetésére, majd összefoglalja. azokat a követeléseiket, amelyeket a cseh szocialisták pártja támaszt egyházpolitikai kérdésekben. Ezek a következők: 1. A felekezeti jog uni- fikációja, melynek kapcsán elsőrendű köve­telés: 2. a büntetőtörvény könyv ama szaka­szainak hatályon kívül helyezése, amelyek a hitetlenség teljesítéséi' büntetéssel sújtják. 3. Varsó, november 4. Hétfőn reggel Bara- novicinál, Lengyelország keleti határán, kül­földi banditák megtámadtak egy vonatot. A gépfegyverekkel és kézigránátokkal fölfegy­verzett rablók kirabolták az utasokat. Egy tér tegnap este jelentős beszédet tartott, amelyből következtetni lehet az eljövendő angol kormány programjára. A szónok kifej­tette, hogy olyan kormánynak keli jönnie, amely tényleg tud kormányozni. índia nagy szabadságokat kapott, de a végső felelősségnek mégis a brit kormány­nál kell maradnia. Ha a kormány nem is fogja kívánni az adott jogok visszavételét, mégis arra kell tö­rekednie, hogy ne történjék Indiában olyan lázadás, vagy erőszakoskodás, amelynek ha­tározott célja az angol uralom megdöntése lenne. Hieks annak a reménynek adott kife­jezést, hogy Az állami ienségjog gyakorlása az egyházak­kal szemben. 4. Az egyházmegyék uj beosz­tása az államhatárok keretein belül. 5. Az egyházak egyenjogúsítása az állami költség- vetésben. 6. A katolikus egyházi dotációk rendezése. 7. Az anyakönyviek államosítása.. 8. A templomok és temetők közös haszná­lata. 9. A teológiai fakultások beszüntetése. 10. A Vatikánnal való diplomáciai összeköt­tetések megszüntetése. rendőrt meggyilkoltak, egy tisztet és egy al­tisztet megsebesítettek. Erélyesen hozzáláttak a rablók üldözéséhez. Eddig húsz személyt tartóztattak le. minden meg nem kívánt idegent ki fognak íoloncolni Angliából és mindenkit, aki oda akar utazni, komoly vizsgálat alá vesznek. A kormány nem lehet reakcionárius, el­lenben a szociális reformok politikáját to­vábbra is folytatnia kell. A lakáskérdést eré­lyesen meg kell oldani. A munkanélküliség egyedüli orvossága az angol kereskedelem megjavítása. A szónok takarékosságot kíván a közigazgatásiban és így az adók közeli re­dukálását. Törődni kell a brit impérium fej­lesztésével, mert ebben az irányban fekszik a nemzet minden reménye. Ha e fejlesztésre gondot fordítunk, ak­kor Nagybritánnia továbbra is a világ leg­hatalmasabb állama marad A szenátus ülése Prága, november 4. A szenátus mai ülését öt óra harminc perckor nyitotta meg csekély érdeklődés mellett Donátli elnök. A napirend egyetlen pontja Benes külügyminiszter expozéjának a vitája, melynek során Egry Ferenc, a ru­szinszkói magyar kisgazdapárt szenátora is fel fog szólalni a holnapi nap folyamán. Lap­zártakor az ülés tart, SchacM a politikai szájaskoáék elten Berlin, november 4. Scliacht, a birodal­mi bank elnöke, tegnap egy demokrata gyű­lésen beszédet mondott, melyben a többek között a következőket jelentette ki: A két és félmillió aranymárka, melyet Németország­nak négy éven át évenként fizetnie kell a Dawcs-törvény értelmében, mindenképpen nagy összeg, de a német márka éppen e szi­gorú Dawes-törvény következtében érte el nemzetközi megszilárdulását. És mit érnénk azzal, ha Németország ismét jegyzékeket intézne külföldi hatalmasságokhoz, melyek­ben a háborús adósságok ellen tiltakozna? Nagy szavakkal nem változtathatjuk meg a külföld irántunk érzett hangulatát. Amikor a tábornokok négy éven keresztül nap-nap után küldték a győzelmi jelentéseket az or­szág belsejébe és egy napon hirtelen azt táv­iratoztak, hogy le kell tenni a fegyvert, ak­kor ezt az eljárást a kötelesség teljesítésé­nek nevezték. Ha ellenben valaki azon gon­dolkozik, hogy miképpen lehetne a német népet egy második szerencsétlenségtől meg­menteni, akkor ezt árulásnak nevezik. Aki látta, hogy mily technikai felkészültség kel­lett a legutóbbi háborúhoz, az nem hih^fc, hogy teljes ^szegényedésünk mellett titok­ban elő lehet készíteni a revancheot. A szá- jaskodás politikája nemzetietlen politika. A mi politikánk a következőket akarja: Négy évre bizonyos nyugalmat harcoltunk ki, olyan terhek mellett, melyeket, úgy vélem, elviselhetünk. E négy év hozzon ismét egészséges vért testünkbe és egész­séges gondolatokat a fejünkbe! Bizottság a hadsereg reformjának előké­szítésére. A cseh szoci'áldemokratapáinti kép­viselők klub jártaik elnöke a költségvetés elő­zetes tárgyalásainál kijelentette, hogy a költ­ségvetés tárgyi kiadásai nem bírják el a to­vábbi megszorításokat. A szociáldemokraták, javaslatot nyújtanák be a képviselőházhoz egy olyan állandó bizottság felállítása iránt, amelynek feladata volna a hadsereg reform­jára vonatkozó inditányok előkészítése. A három cBftraerifisai «Iisclfe|eMIIí A középső, energi­kus, hideg arc Coo- lidge, a mostani el­nök s a republikánu­sok jelöltje. A jobbol­dali, sűrű, fehérhajó öreg ur a 70 éves La FoMette, aki szocia­listaizü pártjával Iiar- ímdiükinak lépett a küzdő felek sorába. \ baloldali fej Jóim W. Davis, a demokrata jelölt, akinek főleg a déli államokban van­nak kilátásai. Vonatrablás a lengyel-orosz határon M epweitű® angol kormAm programja London, november 4. Lynson Hieks, volt konzervatív' mirósz­A „tanár ár46 — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Marék Antal, Polonyi „tanár ur“ kemény, egyenletes lépésekkel járt fel s alá a félhomályba söté­tített hálóban. Valamikor, mikor rnég éltek s módosak voltak a szülei, ő is ott tanult a kol­légiumban s ahogy azok elhaltak, ott rekedt s lett belőle tanár ur, aki felügyelt a százfelé vágtató gyerekakaratokra és járkált este fel s alá a hálóban s gondolt sok minden szépre. A hálóban ott aludt húsz anyai melegtől, apai veréstől elszakított, gondolkodóvá, ön­állóvá koinolyitoít gyerek. Szuszogva ki-ki- csorgó nyállal aludtak, vagy az éléskamrába lopakodtak be egy kis mogyoróra, vagy ma­zsolaszőlőre. A tanár ur szeme sokszor végig suhant az ágyakon­Nagyra nyomorultnak érezte ma magát. A napok felvillanásai nagyon belesütöttek a szemébe, de ma, a mai nap felvillanása után closzolhaíatlan sötétség támadt a szivében. Levelet kapott hazulról. Titkos jegyesét akit szeretett, jobban mint a jövőjét, amelyért úgy kapaszkodott erőlködve pénztelenül s aki egy szerelmes meleg augusztusi qste egy kerti pádon ügyetlen fogvaeogtató csókolód- záskor fogadta, hogy várni fog rá, ha. kell öt évig is, — eljegyezték. Ha volna most egy barátja, akivel este elmehetne feltart gallérral, zsebregyürt ke­zetekéi végig a kihalt Nagykörúton a sápadt viltauylámpák halványságában és mesélhetne neki. az életről, a leányról, a szerelemről. Ezek itt alszanak. Nyugodtan, gondtala­nul s neki jönunc-e álom a szemére, ha ello- pakodnek itigömiyel bekerített ágyára? — Te még nem alszol, Solti — állt meg i egy ágy előtt. Két fénylő gyerekszem tapadt I rá s a tanár ur leült az ágya szélire. Nézte a I gyerek szőke buksiját, két nagy kiváncsi sze­mét, aztán beszélni kezdtek: — Te még nem tudod mi az élet. Nem tudod fiam, hogy azok a házak, amelyeknek tetői ide is belátszanak, mennyi bűnt, mennyi szennyet takarnak. Csak addig leszel fiam boldog, amíg meg nem ismered őket, amíg meg nem ismered azokat, akik nem a mi nemünk, azt a cifrálko- dó, szivnélküli, színes ruhákba göngyölt nő­ket, akik megszokták simogatni a fejecskéd és színes cukrokat nyomnak a kezdbe. — Lásd éu jól indultam. Tudtam dolgoz­ni, kínlódni kezdve, ahogy az élet belenyúlt a mi családi életünkbe, azóta. Ti rég alusztok s cn még mindig ott virrasztók amellett a kis éjjeli lámpa mellett, ahova kiteszek mindig egy fényképet magam elé, hogy magam előtt lássam az arcát, a nézését. Szomorúan csengő hangja a gyerek sze­mein át feltáruló tisztaságba úgy hullottak bele, mint a nagyon mély kútba dobott súlyos kődarabok — zajtalanul. — Tudod mi az szeretni- Te is szereted az édesanyád, jobban mint akárkit: Most jön valaki, akit még az édesanyádnál is jobban szeretsz, akiért képes voltál megtagadni még azt is, akihez mindennap imádkozol. Érezted már, amikor elvesztettél valamit olyan furcsa, szorongó érzés tátong és fáj a testedben. — Most, ahogy elvesztettem én is azt. akit mindennél jobban szerettem, valami nagy kelés éktelenkedik a telkemen. Anyám nincs, akinél jobban szerettem volna, csak egy emlékem van, amely éveken keresztül szál! vissza néha egy asszonyhoz, az anyám­hoz, aki meghalt és itt hagyott egyedül szo­morú életkereszt, oipelésérc. — Most nincs semmi tervem sem a jö- vőmre. Nincs cél, akarás, kedv. Fogok élni máról-holnapra, mint egy napszámos, aki dolgozik, hogy holnap legyen mit ennie, ha majd jogait követeli a gyomor. Aztán mikor már teljesen elveszett ember leszek s valami furcsa és lehetetlen helyzetbe rúg az élet, el­megyek hozzá, ahhoz a lányhoz és megmu­tatom magam neki: Ez lettem látod, ez lett belőlem. A tanár ur sírt- Siratta a maga jövőjét abban az elképzelésben, amelyet friss elkese­redése festett sötét nyomasztó sziliekkel a szemei elé. — Aludj Solti. Álmodj szépeket és fe­lejtsd el amiket mondtam neked. Köszönöm, hogy velem voltál egy kicsit. Megsimogatta a gyerek arcát és felállt. Újra kezdte a járkálást fel és alá messze- szálló gondolaíok'bujkáltak még mindig a ko­ponyája alatt. A gyerekben szótlan jóság ébredt a ta­nár u;r iránt. Követte a szemeivel ezt a fiatal­embert, akibe egy titokzatos valaki sikerte­lenséget, erőtlenséget vitt. A mondottak ke­ringtek a fejében még egy darabig, aztán drága gyermekáldoi szállt a sokórás tanulás­ban, kevés játszásban elfáradt gyerektestére. ■ A tanár ur mindig szomorúbb és szomo­rúbb lett. A gyerekek is észrevették, hogy valaminek történnie kellett. Nem tudta senki csal; Elek Solti a I]. B-böi, de aki el nem mondta senkinek a kerek világért sem. Hor­dozta mint egy titkot, amely nyomta a maga furcsaságával nagyon a lelkét, de még sem szólt. Csak azt a leányt gyűlölte, erősen, ahogyan csak egy gyerek tud gyűlölni, azt a leányt,- aki szegény magasorsa beli tanár ur­náik olyan szomorúságot hozott az arcára. A tanár ur egész éjszaka nem aludt. Fe­kete karikák húzódtak meg a szeme körül arca beesett, sápadt szinü lett. Az egész éj­szakát átsétálta. Egyenletes, súlyos lépteire aludtak el a gyerekek é,s a haját simogatta reggel, idegesen hajába nyomult ujjaival., hogy a kimerültségtől össze ne essék. Bgy este nem jött fel a hálóba. Hiába várták a gyerekek, akik nem birtak addig el­aludni, amíg a lépései — mint őrködő mozgá­sok az ő kis életük felett — fel nem hangza­nak. Nagy párnaharcot viseltek egymás ellen s örültek a szabadságnak, amelyet a tanár ur szokatlan elmaradásával adott nekik­A tanár ur maga mellé parancsolta a ci­gányt egy kis budai korcsmában, ahol iparo­sok havonként egyszer maguknak jószivüen engedélyezett kiruccanásaikat eszik és isszák le szombat esténként a családjaikkal. Az őszi rózsa, fehér őszi rózsát huzattá. Énekelt is hozzá bortól erősre, hangulatosra hangolt hangon. Szép gyermekkor, jöjj vissza egy szóra, őszi rózsa, fehér őszi rózsa. Az emberek mind öt nézték. Az asszo­nyok szivét Megdobogtatta, szemüket ér­deklődőre kerekítette a tanár ur ványadt ér­dekes arca. A cigány sírta a hegedűn az 5 bánatát, siratta a leányt, akit szeretett s aki­nek az ő szeretete semmi volt, mint egy tova­suhanó kellemetlen álom. Reggelfelé ment haza, mámorosán leló­gó fejjel, fütyörészve egy két fülében maradt dalfoszilányt. Fellopakodott a hálóba. A gyerekek széj- jelhányt ágyaikon rendetlenül aludtak- A kis villanylámpa is égett az ö asztalán, egyedül ö hiányzott. Leült az asztal mellé. Elővette a fényké­pet újra, aztán a szivéhez tette. Kis revolve­rét odaillesztette a lány mellének, úgy hogy a papirt átlyukasztó golyó a-z ö lüktetve dobbanó szivébe fúródjon, aztán meghúzta a ravaszt. A dörrenésre ijedt, álmos gyerekek ültek fel ágyaikban, szivük erőseket, ijedteket dob­bant. Mint egy felzavart hangyaboly volt a kollégium. Futkostak, minden fel volt fordít­va, csak a tanár ur feküdt a padlón csende­sen, halálr&sápadtan. Csak a mellén virított egy nagy élő piros őszi rózsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom