Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-26 / 269. (717.) szám

kai a felekezeti tanítókkal, akik szorosan véve nem is tartoznak közvetlen hatáskörük Ameriha r€sifélel€fei fóvaíéieü konferencia lesz Pdrisnan Paris, november 25. Lapjelentések szerint december Közepén a szövetséges hatalmak pénzügy* miniszterei Parkban összejövetelt tartanak. Amerika is hivatalosan részt íog venni a konferencián, tekintve, hogy részesedni szándékozik a Németországtól efíektuált jóvátétel! fizetségekben egyrészt a Rajnavidék okkupációjánák fejében, másrészt a ..háborúban szenvedett anyagi' ^károkért. Ezeket a károkat egy Külön német-amerikai szerződés annakidején elismerte. PlSlifi: ..NCOS SZöfMSC? mt0MfíiSOUU MS OkOfc lilénél eift a hábomr alá. ez ellen a túlkapás ellen védelmet kér, egyúttal hangsúlyozza azt is, hogy a szin- magyar területen fekvő iskolákkal a kisebb­ség nyelvén kell levelezni­Nem radikalizmusra van a tnagyair ta­nítóságnak szüksége, hanem magyar önér­zetre, amelynek az országos egyesület tisz­teletreméltó példáját szolgáltatja, mikor a maga egyenes utján, hivatásának fölemelő tudatát átérezve halad előre. Ez a tanítóság elutasítja magától a Hodzsa-íéle párt abra­kostarisznyát, de a törvények és a jog ta­lapzatára állva kívánja maga elé tűzött fel­adatait megvalósítani, amely célok nem le­hetnek eltérők nemzetünk feladataitól. Ái egyeeesado és a hadipótíékok Prága, november 25. A képviseipház tegnapi ülésén kormányjavas­lat került a ház elé, amely az egyenes adókra vo­natkozó határozmányok egy részét módosítja és az egyenes adókhoz tartozó hadi-pótlékokat 1935- re megállapítja. A javaslat, amely lényegében a múlt év de­cember 30-án kelt törvény rendelkezéseit hosz- sz&bbitja meg, a kormánytényezők szerint azért vált szükségessé, mert az egyenes adóról szóló törvények előkészületben levő reformját nem le­het. 1925 január I-i kelettel megvalósítani. Továb­bá szüksége mutatkozik annak, hogy az egyenes adó kérdését ]925-re újból szabályozzák. A törvényjavaslat lényege az általános kere­seti adó szabályozása, továbbá az egyenes adó­hoz tartozó hadipótlékok meghatározása és az 1921 augusztus 12-én kelt törvény egyik rendel­kezésének meghosszabbítása, amely szerint az adónak a hadipóí’ékokkal együtt való maximális összegét a rendkívülj kereseti adóval összhang­ban kell megállapítani­A javaslat egyik legfontosabb pontja, hogy a tőke és járadékadót Szlovenszkóban és Roiszin- szkóban 10 százalékról 3 százalékra szállítja le a takarékpénztáraknál és a hitelszövetkezeteknél levő betétek kamatainál. Svédország Németországnak a népszövetségbe való felvételéről Berlin, november 25. A svéd kormány válasza Németországnak a népszövetségbe való fölvétele ügyében ma megérkezetté A válasz annak a véleménynek ad kifejezést, hogy Németországnak mindenképpen ugyan­olyan jogokat keli élveznie a népszövetség­ben, mint a többi nagyhatalomnak. A svéd kormány fölajánlja közvetítését arra vonat­kozólag is, hogy a birodalom állandó helyet kapjon a népezövetségi tanácsban. Ellenben kétséges, vájjon Németország engedménye­ket érhet-e el a szövetségi szabályok 16. pontjára vonatkozólag. A szankciók alkal­mazásánál lehetetlen ugyanis egyes országok külön helzetérc ‘ ' im f v d j kormány reméli, hogy a 16. paragrafus nem lesz akadálya Németország belépésének. ■ Becs, november 25. Mataja dr. külügy­miniszter a Neue Freie Presse szerkesztője előtt vázolta azokat az irányelveket, me­lyeket Ausztria külpolitikájában követni szándékozik. Mindenekelőtt Mataja dr. is, miként Remek dr., kijelentette, hogy Seipel kancellár külpolitikáját alapjában követni fogja. Főleg az utódállamokkal való viszony igen fontos s a miniszter reméli, hogy ez a viszony továbbra is barátságos, sőt szívélyes murád. Európa számára igen fontosak va­lódi kereskedelmi szerződések. Ausztria hi- vatkozhatik arra, hogy ennek a ma már el­ismert külpolitikai módszernek ö olt meg­indítója. Az utódállamokkal való kereskedel-1 mi viszony mindenképpen kielégítő. A to­vábbiakban Mataja dr. a népszövetségről be­szélt. Ausztria gazdaság? é’efének alapjait kö­s Prága, november 25. A magiéira hagyott koalíció gyors tempó­ban igyekszik végezni a javaslattal. Hogy valami tessék-lássák vitát csináljanak, ma huszonhat cseh szónok iratkozott föl a vitá­hoz, de ezek gyorsan végeznek és valószínű, hogy már csütörtökön megejtik a szavazás a javaslatról. A kulturális rész vitáját már befejezték és most már csak a gazdasági fejezet vitája van hátra. A képviselőház karácsony előtti ülészakút december első hetében befejezik. A költségvetés után már csak egy-két határ­időhöz kötött javaslatot és a nyugdíjasokról, valamint a tényleges tisztviselők fizetésren­dezéséről szóló törvényeket hozzák tető alá­A mai ülést tíz órakor nyitotta meg To- rn.asek elnök üres padsorok előtt. Uíilir (nemzeti szocialista): Kifogá­solta, hogy a római és görög katolikus pap­képzőket az állam támogatásban ' részesíti. Kijelenti, hogy erre semmi szükség nincsen és kár azért a 13.000 koronáért, amennyibe minden pap az államnak kerül. Majd követelte az iskolaügyi minisztertől, hogy szüntesse be a felekezeti iskolák támoga­tását. R o s 1 o v a (nemzeti demokrata): Kö­veteli, hogy a cseh és szlovák kisebbségi is­szönheti a népszövetségnek, már ebből a szempontból is szükséges, hogy továbbra is híve maradjon. De ezenkívül szükséges, hogy a nép­szövetséget munkájában támogassák. A mai Európa nem tarthatna ki egy második világ­háborút s éppen ezért fontos, hogy a nevet­séges háborús okok lehetőségét nemzetközi döntés utján megakadályozzák. Az valószí­nű, hogy valamikor Európának harcot kell vívnia civilizációjáért, de annak nem szabad már megtörténnie, hogy eddig szokásos kis okok idézzék elő a háborút két európai kul- turállam között. A háborús veszedelem leküzdése ma rrár nem tulajdonképpeni idealisztikus pacifiz­mus dolga, hanem a gazdasági helyzetbő’ az általános elfáradásból és pusztulásból fakadó hideg belátás ügye. kólák támogatására nagyobb összeget for­dítson a kultuszminisztérium­V ahal a (cseh agrárius):' Az iskolák bán nem szabad államellenes lelkületet oltani az iíjiiságba­Szlovenszkóban igen sok tanár és tanító van, akik Magyarország felé orientálód­nak (?) és magyar szellemben nevelik az ifjúságot. Ezeknek nyomban való elbocsá­tását követeli. Rosipalova (cseh néppárti): Köve­teli, hogy a felekezeti iskolákra nagyobb gondot fordítsanak, mert vannak olyan vidé­kek, ahol a nép megköveteli a felekezeti is­kolákat. Aster (cseh Szociáldemokrata): A köz- igazgatás egyszerűsítését sürgeti, majd vé­delmébe veszi a Szlovenszkóra küldött cseh tanárokat­Ezzel a kulturális fejezet vitája véget ér és áttértek a gazdasági rész vitájára. Mikié Vince (pártonkivüli): nagy be­szédében a kormány kisebbségellenes ren­delkezéseit támadja. A falu népe olyan kul­túra szempontjából, mint ezer évvel ezelőtt. A magyar gyermeknek megengedik, hog1 * * * S * magyar iskolába járjon, de magyar iskolát már nem adnak neki. Végül mezőgazdasági szakiskolák létesítését sürgette. koalíciós sióitok darálja le a kOlftágvettsl vitát Csütörtök: BIBLIOFIL: Német könyvek a kará­csonyi piacon. Péntek: KERSÉK JÁNOS: Fej vagy írás. (Vers.) Szombat: EGRI VIKTOR: A lengyel parasztok. Vasárnap: FALU TAMÁS: Kiáltás. (Vers) ­MARÓTHY JENŐ: A legjobb módszer. — ' >■■■ i n iii.fW.SESsröwniE.*-'*—— — Feledés — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Ina: Zsoldos László. I Halottak napján, mint annyi más, magam i is kint jártam a temetőben. A jó, a csendes, a j hallgatag holtaknak ekkor van, olvasóm, a j nevenapja s ilyenkor sorra jönnek hozzájuk a névnapi látogatók, rokonok, jó barátok, bi­zalmas, régi ismerősök; és halk fohásszal üdvözli mindenik a maga halottját s mind­egyiknek van egy szál viaszgyertyája, amit az ünnepelt tiszteletére meggy ujtson, vagy egy szál virágja, koszorúja, amit a hantra tegyen. A halál, az enyészetnek — s vele a jövő újjászületésnek is — e nagy ujoncszálü- tója mindenkinek, akit a halottak közé beso­roz, elveti a nevét-— mint a magot a mag­vető — az életben maradottak emlékezeté­be; s ahol a mag termékeny talajba esett, ott kisarjad zik s a kegyelet zöld lombjai ha­jolnak az elhunyt sírja fölé. Nem halt meg, olvasóm, akinek emléke kivirágzott. Alkonyodott; a rengeteg sir, halotti lám­pásaival, fáklyáival, libegő gyertyalángjai­val, a pislogó mécseivel olyan volt, mint va­lami távolból idctiindöklő, kivilágított város, ] ahol talán örömünnepet ülnek. Minden ház I ablakában vidám gyertyaszáll, itt-ott pedig i valóságos ragyogó oszlopok s diadalkapuk... i ;gen, a vendéglátó halottak ünnepelnek. Csak egyetlen egy sirban nem ünnepelt senki. A gyertyafényben derengő, felkoszo- ruzott, virágos halmocskák között csak egy állott komoran, homályban, dísztelenül. Egyetlen szál gyertya, egyetlen koszorú nem volt rajta: látszott, hogy aki itt lakik elha­gyatott. Odaléptem hozzá s esőmosta, foltos, kicsiny fakeresztjéhez hajoltam, amely sivár tekintettel nézett maga elé a sötétbe a ra­gyogó környezetben. A kereszt közepén ke- rek pHhtábla fíigött, rajta e felírással: Itt nyugszik Gyenge Ferike élt 12 évet Ahogy ott álltam, egyszerre szelíd gyermekhang üti meg fülemet: — Bácsi . . . Megrezzentem. Ugyanekkor látom, hogy a síron vézna gyermek fiú ül, poros, földes fekete ruhácskában, felhasitott cipőben s el­aszott kis kezét összekulcsolva az ölében, kérő pillantást vet rám. — Bácsi . . . nem látta a mamái? Aztán észrevevén, hogy a meglepetés­től szólni sem tudok, lágyan szinte behízelgő hangon, bánatosan folytatta: — Ne ijedjen meg, bácsi. Én a mamámat várom azért ültem ki most ide, a dombocs­kám fölé, amelyik alatt lakom. Vagy a pa­pát; amelyik kijön a kettő közül. Hanem egyik sem jön ki, bácsi, már négy esztendő óta. Pedig én minden évben ilyenkor kiülök ide és várom őket. Pillanatra elhallgatott, majd szapora szóval beszélt tovább: — Mert én már hat esztendővel ezelőtt meghaltam ám bácsi. Most volnék tize .- nyolc éves. Akkor hoztak ki ide a kék ki­csin, amelyik mindig csak kiviszi az utast, de — furcsa — sohasem szállítja vissza. Ha­csak a feltámadáskor nem. De. akkor meg, nem tudom, lesz-e elég kocsi ahhoz a sok emberhez? Nos tehát, bácsi, engem kihoz­tak s leeresztettek ide a gödörbe és a fölé hányták azután ezt a kicsi dombot, amelyen most ülök. Hiába ülök — tette hozzá szomo­rúan — nem jönnek. Pedig én voltam, bácsi a boldogságuknak a megmentöje. Én! Tudja? — A szüleidnek, kis fiam? — kérdez­tem résztvevő érdeklődéssel. — Igen, bácsi; azokénak. A mama meg a papa tudniillik nem éltek jól egymással. Ezt én természetesen nem tudtam, csak ké­sőbb, amikor már tizenegyéves voltam; utol­só évemben. A mama sokat sirt, a papa pe­dig keveset volt otthon. Este sohasem lát­táin, mert mindig későn járt haza. Azt hi­szem, nagyon későn, mert reggel, amikor fölébredtem, papa még mélyen aludt. Én hét órakor felöltöztem, mama megreggelizel 1 — s ha nem voltam rosszul, mert gyakran szív­dobogás bántott s ilyenkor em resztet- telfc el hazulról - mentem az iskolába. Mi­alatt mosakodtam, gyakran hallottam, amint mama keltegette apát: — Feri, már hét óra! — Feri, ' érlek, kelj föl! — Nézd, Feri, megint elkésel a hiva­talból ! És igy tovább. Apa álmosan s álmosságában bosszús hangon szólt vissza, miközben .. másik olda­lára fordult; Szerda, november 26. Cserny (cseh agrárius): Az állami üzemeket meg kell szüntetni, mert az állam ezekre ráfizet, csak az erdőket kell állami kezelésben tartani. K r i z kommunista beszédében az állami közigazgatást ostorozza. Ezt a közalkalma­zottak számának redukálásával nem lehet megjavítani- A kormány és a pártok sokfélét igazgatnak, közben a tisztviselők nyomorog­nak, mert nem történik semmi helyzetük tényleges megjavítása, érdekében. Az ülés tart. Ki fizette a Prager Presse bolsevista számát? Prága, november 25. A Prager Presse, amely tudvalévőén a kormány németnyelvű félhivatalosa, vasár­nap bolsevista számot adott ki, amely rész­letesen ismerteti Szovjetoroszország viszo­nyait és a boisevizmus „üdvös eredményeit“. A cseh nemzeti demokrata Národni Listy niódfolött fölháborodik azon, hogy amíg a P. P. bemutatja a Potemkín-fálvak at, addig bölcsen elhallgatja, hogy Oroszország tönkre van téve és az orosz nép rabszolgaságra van kárhoztatva. Aki ezt a szovjetszámot látta, meg volt arról győződve, hogy az orosz ipar hallatlan fejlődést ért el és Oroszországban minden gyönyörű, hiszen maga Trockij, a hadsereg főparancsnoka, a vörös hadsereg katonáit megcsókolja. A Národni Listy szerint a P. P. a valóságot meghamisítja és hazug propagan­dával olyannak akarja föDtümteini Oroszor­szágot, amilyen a valósággal ellentétben áll. Ki fizette a P. ,P. propagandaszámának passzívumát? — kérdi Kramá? lapja. A pénzt a cseh-szlovák külügyminisztérium propagá- ciós alapjából vették-e, vagy pedig a bolse­vikek fizették meg ezt a propavandaszámot? A Národni Listy úgy véli, hogy a szovjet- szám passzívumát a cseh-szlovák külügymi­nisztérium fedezte. Marx kancellár Ebért elnök mellett Bonn, november 25. Marx kancellár egy erősen látogatott választási gyűlésen vissza­utasította azokat a törekvéseket, melyek a birodalmi elnök személyét a választási küz­delembe akarják bevonni. Megállapította, hogy azok a külföldön is elterjedt híresztelések, melyek Ebért el­nök lemondásáról és a parlamenti válasz­tásokkal egyidejű elnökválasztásról szól­nak, minden alapot nélkülöznek. Az sem felel meg a ténynek Marx sze­rint, hogy a birodalmi elnök a kormány munkájába beleszól. Az állami alkalmazottak áthelyezéséről szóló törvény a folyó év végén érvényét veszti. Minthogy a törvényt kihívó állapo­tok még mindig nem szűntek meg, a kor­mány javaslatot nyújtott be a képviselőház- boz eme .törvény érvényének meghosszabbí­tására. — Jó, jó. Mindjárt! — Jó, csak hagyj még aludnom! — Ugyan, hát sohasem engedsz pihenni? A mama pedig nagyokat sóhajtott: — Istenem, beh borzasztó egy ember! Egész éjszaka dőzsöl, reggel pedig nem le­het lelket verni beléje! Én természetesen ijedten hallottam mindé beszédet és sokat töprengtem rajta, vájjon miért dőzsöl az én apám? Mert azt tudtam, bogi7 ez nem szép szó s hogy sokat kell aludni utána. Mint a pápá- ak is kellett. Egy Ízben azután, tizenegy éves koromban, erre is rájöttem.^ Épp nagy szívdobogásom volt — hisz1 érti a bácsi, szívbajos fiú vol­tam s mialatt a mama ^ges borogatást rakott a mellemre én csöndesen, hanyatt feküdtem az ágyon s elaludtarr. Egysz csak arra ébredek föl, hogy apám ezt mond­ja a mamának: — Ha ez a gyerek nem volna, Róza, már rég itt hagytalak volna! A mama pedig ezt feleli vissza: Igen, ha ez a gyerek nem volna, én is már régen elváltam volna tőled! S mialatt apám dühösen vágta be az aj­tót maga után, a jegesborogatást facsargat- va ki a mosdó felett, zokogva mondta utána: — És azóta már tisztességes férjein le­hetne,, aki tö "dnék velem! És boldog lehet­nék ! Én mindezt tisztán hallottam, de ki nem nyitottam volna a szemem, hogy észre ne vegyék ébrenlétemet. Hanem iszonyú rémü­let fogott el egész lényemben s reszketve láttam magam előtt a szörnyű valóságot. — Istenem! Útjában vagyok a mamá­nak! Ha én nem volnék, papa itt hagyhatná a. mamát, a mama pedig férjhez mehetne és — azt mondta — boldog lehetne. 25 i——i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom