Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-25 / 268. (716.) szám

Kedd, november 25. hoz. A kérvény bélycementes és kedvező el­intézése biztos, csupán az igazolandó, hogy az első részlet befizetése már megtörtem. Ily kérvényeket egész Ruszinszkó területére az ellenzéki pártiirodáik ingyen állítanak ki­— Növekedett az export. Októberben a cseh-szlovák export 1462 millió korona érté­kű volt. A kivitel tehát a szeptemberi kivi­telt, amely 1428 millió korona értéket képvi­selt, 34 millió koronával felülmúlta. Ez év el­ső tiz hónapjában a kivitel összesen 13-144 millió koronát tett ki. — A cseh-szlovák—lengyel kereskedel­mi tárgyalások előkészületei. Varsóból jelen­tik: Flieder cseh-szlovák követ tegnap hosz- szabb ideig tanácskozott a lengyel külügymi­niszterrel és a jövendőbeli prágai lengyel követtel. A jövő héten megkezdik a kereskel- rni tárgyalásokkal összefüggő kérdésekről való tanácskozásokat. — Nem emelik fel a cukoradót. A cukor­adóról szóló törvény érvényességét, amely 100 kilógnám cukor után 54 korona adót ir elő, a Tribuna értesülése szerint egy eszten­dővel meg fogják hosszabbitani. A cukor- adót az idézett lap szerint 1925. év folyamán nem fogják fölemelni. — Javult a pénzpiac helyzete. Az utóbbi hetek folyamán a belföldi pénzpiac helyzete mérsékelten javult. A december 1-én esedé­kes pénztári utalványok meghosszabbítása a jelek szerint simán fog lefolyni. — Megegyezett a két káliszindikátus- A cseh-szlovák piacra vonatkozóan a francia és a német káliszindikátus olyképen egye­zett meg, hogy a versenyt megszüntetik és a kölcsönös konkurencia által leszorított árakat fel fogják emelni. — Áz importált gépek vámkedvezmé­nye. Jelentettük, hogy a kormány a Cseh­szlovák iában nem gyártott gépek behozatali vámját te fogta szállítani. A pénzügyminisz­térium a Národni Osvobozeni értesülése sze­rint két törvényjavaslatot készített el a vám­kedvezményről. Az első javaslat fölsorolja a Cseh-Szííováki'ában nem gyártott gépeket, amelyek azután vámkedvezményben fognak részesülni a behozatalinál; a másik javaslat ezzel szemben általános vámkedvezményt ál­lapit meg, mint Ausztriában vagy Magyar- országon és az érdek ekeknek esetről-esetre kérelmezni kell a vámkedvezményt. Minden esetben a hatóságok bírálat fárgyává ten­nék, hogy a kérdéses génét, amelynek vám- kedvezményt kérnek, gvártják-e Gséh-Szlo- vákiában vagv sem. A kérelmekről egy kü­lön testület döntene. Az idézett lap értesülé­se szerint mértékadó körök a második ja­vaslat mellett fognak állást foglalni. — Az 1921. évi forgalmi adó kivetésénél támadt sérelmek orvoslása. Ruszinszkói szer­kesztőségünk jelenti: Az 1921. évi forgalmi adó kivetését a ruszinszkói pénzügyigazga- tóságok sok községben már megkezdték. A katasztrális holdankinti forgalmi átalány azonban oly magas, hogy most, négy év múl­va az igy átalányozott összeg behajtása ka­tasztrofálisan érintené az adózó közönséget. Eltekintve attól, hogy az 1921. évi forgalmi­adóátalány a valóságban túlhaladja még az 1921. évi forgalmi árakat is, méltánytalan e magas átalány kiszabása most, négy év múl­va, amikor a termények ára esett. A. forgal­mi adónál tehát ugyanaz az eset áll fenn, mint a vagyondézsrnánál, ahol tudvalevőleg az igen nagy eltolódásokra való tekintettel novelláris utón történt a leszállításra vonat­kozó intézkedés. A gazdasági pártok kebelé­ben akció indult meg abban az irány­ban, hogy az 1921. évi forgalmi adó átalány- összegét leszállítsák. — Egyesítik az értéktőzsdét és a ter­ménytőzsdét Pozsonyban? Az UTK. jelenti: Szlovenszkói gazdasági szervezetek akciót készítenek elő a pozsonyi értéktőzsdének a pozsonyi terménytőzsdéhez csatolása érdeké­ben. Ezek a tényezők azt állítják, hogy a pozsonyi terménytőzsde szerves kiegészítő része a pozsonyi kikötőnek és a külföldi piacokon nemzetközi jelentőséggel bír; egy­szersmind hivatkoznak arra is, hogy a ter­ménytőzsde forgalma az utóbbi időben már fölülmúlta a prágai terménytőzsde forgal­mát is. —- A prágai raintavásár jubileuma. Azok a cé­gek, amelyek edüig valamennyi mintavásáron ki­állítottak és a X. tavaszi mintavásáron is rászt- vesznek, ,a mintavásár igazgatóságától külön jubi­leumi jelvényt fognak kapni. A cégtulajdonosokat a tiszteletbeli bizottság tagjaivá fogják megválaszta­ni és vállalataikról a mnntavásári lapokban meg fognak emlékezni. — A pénzintézetek és a hadikölcsön. Egyes pénzintézetek az utóbbi időben több millió koronát veszítettek, olyan hadikölcsön- kötvényeknél, melyek tulajdonosai községek. A brilnni legfelsőbb bíróság egyik legutóbbi döntése értelmében a községek nem kötele­sek a hadikölcsön céljaira fölvett kölcsönei- ket visszafizetni a pénzintézetnek, ha be tudják bizonyítani, hogy a hadikölcsön jegy­zésének megszavazása hibásan történt, illetve, ha a szavazáskor legalább alaki hiba történt. A községek a bíróság döntése alapján számos pórt indítottak meg és pőréi­két meg is nyerik. A pénzintézetek a leg­felsőbb biróság döntését igazságtalannak tartják és hangsúlyozzák, hogy nem állhat érdekükben azoknak a községeknek hitelt adni, amelyek perük őket. — A mintavásár igazgatósági ülése* A minta­vásár legutóbbi igazgatósági ü’ésén Simímelvet, a Skoda-mii vek igazgatóságának elnökét, a prágai mintavásár protektorává választották.- A boraukciók szabályozásáról szóló törvényjavaslat. A bőraukciók szabályozásá­ról szóló törvényjavaslatot a képviselőház ipari bizottsága már letárgyalta s a javaslat rövidesen a p’énum elé kerül­— A fapiac- A fapiac helyzete az utóbbi Idő­ben rosszabbodott. A puha fűrészáru exportja a minimumra csökkent Ezidöszérint csupán a régi kötéseket bonyolítják le, inig újabb nagyobb köté­sek egyáltalán nem jönnek létre A szlovenszkói export főképpen Magyarországra iránytű, inig a többi államokban szerzett pozícióikat az exportő­rök kénytelenek föladni. A németországi export is minimális. A német kereskedők szeptemberben a iürészáruszükségletüknek alig 19 százalékát fedez­ték Cseh-Sziovákiában. A nagyarányú fűrészáru- export Franciaországba, Hollandiába, Olaszország­ba és Angliába már lebonyolódott és nincs is re­mény arra, hogy az ideirányuló kivitel föllendül­jön. A gömbi aki vitel változatlan arányokban folyik. — Az osztrák cukorprodukció. Becsből jelen­tik: Az idei cukorrépatermés 20 százalékkal jobb a tavalyinál. A szakértők becslése szerint az osz­trák cukorgyárak az idén mintegy 65—68 ezer tonna iiyersoukrot fognak gyártani Ez a mennyi­ség körübeffil 60.090 tonna finomítóit cukornak fe­le! meg. Ausztria cukor szükséglete évenkint 110— 120 ezer tonnát tesz ki s így az osztrák cukor­gyárak a belföldi szükséglet 50—60 százalékát fog­ják fedezni — Németország amerikai cukorexportja. Ber­linből jelentik: A német cukorgyárak 7000 torma cukor szállítását kötötték íe amerikai importőrök­kel. A mennyiség egyrészét nyersáru formájában fogják exportálni. 500 tonna cukrot még december folyamán száll kanak Amerikába. — A karteüellenes törvény. A Mitteilungen dcs Deutsoheri Hauptverbandtes dér Industrie je­lentése szerint a karteüellenes törvényjavaslatról jelenleg a közellátási és az igazságügyi miniszté­riumban folynak tanácskozások. Mihelyt áthidalják a nézetellentéteket, a javaslat egy minise térkő zi bizottság elé kerül, amely azt véglegesen meg fog­ja fogalmazni. Az eddigi indítványok szerint a leg­magasabb fokú karteilbatóság egy az érdekelt mi­nisztériumok megbízót tálból álló bizottság lesz. Ez a bizottság fog a kartellek engedélyezése kérdé­sében dönteni és a kartellek tevékenységét kor­mánybiztosok utján fogja, ellenőriztetni. — A hadikölcsön íombardadósal számára fon­tos határidők és a IV. államkölcsön jegyzése. A prágai kereskedelmi és Iparkamara közli: A hadi- kölcsön rendezéséről szóló törvény értelmében a pénzintézeteknek jogukban áll a lombardirozott iiadíkölcsönkötvényeb átvétele és a IV. államköi- csönnak a törvény értelmében való jegyzése- A pénzintézetek ezeket a jogaikat a törvény életbe­lépése után 30 nappal gyakorolhatják abban az esetben, ha a lombardhitelező lombardtartozását Igazgatók! Gyárosok! Nagykereskedők! Építészek! Bevásárlók! Jt omeeifta! foitlentsgiis sxúmol&éégs a MONROE Sürgönyeim: c " .. ■ i , i«j Telefon szám: S ossxeari I Witjon Sva* j ..... fciJon n 9S&0. I I í fiaifpániio^ | éwfifeöf pdw 11 a íjépef véte*: fcétmtsxev néfftfil. me&fiúvásKa bemtMécstijeB ¥11,11*9 & CIIE, !?wa$ue fi., tDia&déwiá 5, icmrnaootmxxxxxxxxjooxoQcxxmxxxxxmjotmmxxmxxxm nem fizeti meg, vagy ha nem bizonyítja be, hogy­an elzálogosított hadikölcsön alapján IV államköl- csönt jegyzett A hadikölcsöntörvény október 25-én lépett életbe és igy a pénzintézetek november 25- töl kezdődően gyakorolhatják jogaikat. — 37 igazgatósági tagságáról mondott le DréUr Imre. Budapestről jelentik: Dréhr Imre dr. nemzetgyűlési képviselő, a Pesti Tőzsde értesülése szerint, a múlt napokban 37 vállalatnak jelentette be, hogy lemond az igazgatóságban viselt tisztsé­géről. Többek között a Magyar általános tőzeg- ipar, a Lloyd Váltóüzlet, a Nemzetközi Gabona - kereskedelmi rt., az Aitesse papiraüvely rt„ a Lioyd Kerámia, az Adria Cseréptető, a Debreceni Hitelbank, n Sátoraljaújhelyi Központi Takarék- pénztár, a Herendi Porcellán, a Gyöngyösi Nép­bank és a Szerencsi Takarékpénztár igazgatótag­sági állásairól mondott le és ebben a pillanatban csupán a Lloyd Bárkák igazgatósági tagja- Ez a tisztsége is megszűnik azonban szombatom amikor — a Lloyd Bank feliszámoló közgyűlésén — a/, egész igazgatósággal együtt ö is lemond. Dréhr Imre elhatározását többféleképpen kommentálják: egyesek szerint a legutóbbi hónapok eseményei bírták erre a lépésre, rnig mások azt mondják, hogy Dréhr Imre mint politikus szabadkezet akar biztosítani magának és ezért vált meg közgazg"- ságj tisztségeitől. — NaclonaHzáKák az Urlkányit. Budapestről jelentik: Evek óta függőben van az Urikányi zsil- vő’gyi bányáinak sorsa, amelyek román terű létén fekszenek- Ennélfogva elmaradhatatlan volt a bá­nyák nacionalizálása. Különböző nehézségek me­rültek azonban fel a tárgyalások folyamán és a Magyar általános hite’bank megbízottai hiúiba fára­doztak, mert azért az ügy igen lassan haladt előre. Most arról értesülünk, hogy az Urikányi zsil'vöfgyi bányáinak nációnalizálása befejezett ténnyé vált. Sikerült az uto’só akadályokat az útból elhárítani-. A megállapodás értelmében a Banca Rcmanesca kap érdekeltséget — ránézve igen kedvező feltéte­lek mellett — a zsilvölgyi telepeknél, amelyeket külön román részvénytársaságba foglal össze. Az Urikányi erdélyi bányáinak nacionalizálása tehát ugyanannak a bankcsoportnak részvételével tör­ténik, amely már közel két évvel ezelőtt a salgó­tarjáni megállapodást létesítette a petrozsényi bá­nyák nacionalizálása ügyében. Az Urikányi a Pesti Tőzsde értesülése szerint 400 millió lei alaptőkével alapította meg megfelelő román érdekeltség bevo­násával erdélyi bányáinak átvételére és üzemkon- tartására létesített részvénytársaságát. — Kényszeregyezségek. Pozsoni tudósí­tónk jelenti: Re íz Bern át cipőké re sk ed ü kényszeregyezség iránt nyújtott be kérvényt a pozsonyi törvényszékhez. Ugyancsak a kényszeregyezségi eljárás megindítását kérte Bit tara Zsigmond fuvaros. = Nyugodt a komlópiac. Saazból jelen­tik: A komló-piacon nyugodt irányzat mellett az átrak nem változtak; továbbra is 2300— 2400 koronát fizetnek 50 kilogramonként for­galmi adón kívül. Úgy a kereslet, mint a kí­nálat minimális. = Gyönge a burgonyatermés. Az állami statisztikai hivatal közlése szerint az idei burgonyatermés sokkal kisebb a háború előtti évek burgonyatermésénél. A gyönge termésnek az az oka, hogy az utóbbi időben egyre kisebb területeken termeltek burgo­A Fekete Ember Történeti regény —- A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye — Irta: Sziklay Ferenc (14) — Nem lehet az, kicsi Dojíám!... Lá­tod, én csak szegény sajkáskapitány vagyok, az édesapád meg hatalmas nagy ur lett! Va­lamikor a feleségemnek szánt, ide is ígért, de most? Neked hercegasszonynak kell len­ned. Bíborban fogsz járni, aranykorona lesz a fejeden, selyempárnán fogsz hálni, nálam csak nádzsupp lehetne az ágyad, fosztatlan toll a párnád! — Nekem nem kell a bíbor!... Olyan a szőne, mint a vér!... A virágkoszoru, amit te fonsz, nem olyan nehéz, mint az arany. At­tól sem félek, hogy kemény Lesz a párnám, mert a te karod lesz az! — Már lázálomban folytatta tovább: — Az aranyat... vérrel szerzik... Vér, tűz... ég, ropog... hallod? Hogy kiabálnak: Itt fut!... Űzd!... Nézd, az még vonaglik, annak már karja nincs . ott gurul egy fej, le, le a lépcsőn.. és a foga látszik, mintha nevetne! Hahaha! — A gör­csös nevetése csak akkor szűnt meg amikor halványan a Bosics karjába omlott. Beszélt hozzá a Jó ember, bár tudta, hogy nem hallja már: — Hogy vinnélek! De mi haszna lenne? Eljönne az apád, rámgyujtaná a házat s el­rabolna uira. Talán meg is ölne. Szívesen meghalnék veled, de nekem még kötelessé gém van! Várj, kis szentem, egyszer talán eljön rnég érted a te hü Bosicsod! — És a leány arca mosolyra enyhült, mintha hallaná, hogy mit súgnak a fülébe. Úgy érezte, hogy repül, egyenest a menyor­szágba, pedig csak Bosics emelte két izmos karjára s letette nagy óvatosan a puha, illa­tos gyepre a parton. Meg is csókolta s úgy ugrott vissza a csónakba, A másik pillanat­ban már megint a sajkáskapitány volt, ke­ményen rászólt a legényekre: — Most aztán húzzátok! Maga gyújtott a legkedvesebb evezős­dalra. Csakugyan jó kedve kerekedett? Vagy nem akarta hallani, hogy a fölocsudott leány hangosan jajveszékel utána: — Bosics! Bosics! Vigy magaddal, ne hagyj itt! Szerencsétlenségére tette szegény leány, mert akkorra már odaért dulva-fulva maga a próféta. Hirt akart venni Bosicstól, hogy ho­gyan is esett meg a nagy eset. Amikor meg­látta a lányát, gorombán oldalbarugta s rá­förmedt: — Ne nyávogj, te macska, mert behajiit- lak a vízbe, mint a fölösleges kölykeket, az­tán úszhatsz a szeretőd után! Szegény leány, mit tehetett, összeharap­ta fájdalmában a fogát s imádkozott a jó Is­tenhez, vegye magához! — Hát elvette? Hm. Visszavette! A ki­rály nevében? Ezt érdemiem éti meg a ki­rálytól a hűségemért? Illik ez? Az asszonyo­kat éjjel kizavarni az ágyukból, amíg a férj a táborban szenved? — így békétlenkedett magában a Fekete Ember s nagy harag gyűlt a lelkében a király ellen. Igazat adott De- szenkának, aki a keresztvizet is lepörölte róla, amiért szolgálatba állt, holott maga le­hetne az ur. Amint igy fondorkodik magában, a tábor másik végéből nagy lármát, kiabálást hall. Fölfülel és siet oda megnézni, mi a baj, mi történt. Az történt, hogy két urféie átjött a pa­lánk bejáróján: — De fura tábor ez — mondja az egyik —hogy se strázsa, se semmi elő vigyázat! Nem jó helyt járunk! — De igen, igy irta Botus. A kis nyár- fásban megáilani a szekerekkel s a jobb sar­kától a szegedi torony irányába esik a be­járó! — Lehet, de én mégis azt mondom, hogy kár volt idejönni. Ezzel a vademberrel úgy sem lehet beszélni. — Dehogy nem, csak tudni kell vele be­szélni ! — Ha én nem tudtam, te se fogsz tudni! Kár a sok drága holmiért, ami a szekereken van, a vége az lesz, hogy a saját fegyve­rünkkel, a saját ruhánkban fordulnak elle­nünk!... Én ebbe a játékba bele nem me­gyek, ha te vállalod a felelősséget, próbáld meg, de én visszamegyek! — El is indult, de egy bozót mögül elébepattant égi' fegyveres szervián: — Holló, uram, csak bejönni szabad, ki­menni nem! — Szeretném én azt látni, hogy ne en­gedj ki, ha én akarok, — adta a gőgöset az urféle, pedig csak úgy reszketett belül. — Jó, mehetsz, de előbb megnézzük, hogy mid van! — Mit adjak, hogy kiengedj! — alkudo­zott az ijedten. — Mindent, amid van. Nem nekem adod, de a prófétának. — Akkor semmim sincs! — Rendben van, de a nyelvedet is ki kell tépnem. — Minek? — Hogy el ne mondd, amit itt láttál í — De leirom ám! — írni is tudsz? Az a te bajod, mert ak­kor a kezed is le kell vágnom. . — Na, ugy-e mondtam, hogy kár ide­jönni! — szóit a kelepcébe került ember a társához. — Most szedd elő azt az eszedet, amire olyan büszke voltál! — Ahol az ész nem segít, ott segít a kard. Kctten vagyunk egy ellen, „cn garde!“ — Már süvített is a spádéja a levegőben, de abban a pillanatban megelevenedett minden bokor körülöttük, csak nem is eszmélhettek s elől, hátul, oldalt csupa marcona alak, a kardot kiverik a kezéből, a két idegen ijed­ten néz farkasszemet a földből nőtt sereggel. Az egyiknek mentőgondolata támadt, nagy harsányan odakiáltott a rácoknak: — Ne merjétek bántani a király köve­teit! Erre a szóra ért oda nagy sebbe 1-1 óbbal Csernl Jován, után Botus Márton, meg Csel- nik Radoszláv. Botus biztatóan vágott a sze­mével a két megszorult ember felé s néme­tül odasugott nekik: — Ne féljetek, minden rendben van! Csemi Jován meg sem is értette a szót, de éppen az ellenkezőjét vélte. A király neve kapóra jött neki, valami vicsorgó szatírával kérdezte az emberétől: — No, Vojiszláv, mit hozott ez a két ur a királytól? Kivetted-e 'ínár belőlük? — Egyszerre nagyot kacagott: — Ni, hisz én ezt a hórihorgas égimeszelőt már ismerem? Nem volt elég egy lecke? Podvinnyai — mert hisz ő volt az egyik ügynök — cdasugfa a társának: — Ez ő! (Folyt köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom