Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-25 / 268. (716.) szám

2 Kedd, november 25. Kommónista' phccs §ii@wot§iM@i9ais és naszfinszfcóbon. fagg a esete soff6 remeke! iát ■vro-i l-i riy 0,1 rendezett istentiszteleten. A lap hozzáteszi, hogy a röprveket ,.a hatóságok belegyezésé­vel" osztogatják s megállapítja, hogy Bethlen nemzetközi kötelezettségeit sérti meg, ami­kor ezt tűri és nem hoz törvényt az ilyen pro­paganda elfojtására, A következő cikkben a Márffy-pörrel foglalkozik s a cikk élére a következő alcí­met helyezi: ..Már az első tárgyaláson kompromittáló leleplezéseik". Ezek a súlyos leleplezések pedig Márfíy, a többszörös gyil­kosság és rablás bűntettével terhelt vádlott ajkáról hangzottak el. Nevezetesen, hogy „a hadügyminiszter tudtával gyakorlatozott az ö külön embereivel a kaszárnyákban" és hogy „Bethlennel még akkor ismerkedett meg. amikor a szegedi kormány bécsi követe volt". Hát nézzünk szemlébe ezeknek a ked­veskedéseknek. Aki csak egy kevéssé is ismeri Magyar- ország közvéleményét, a politikai, társadal­mi körök és a nép hangulatát — s Benes és környezete mindenesetre jól ismeri —, az tudja, hogy Magyarországon a királykérdést senki aktuálisnak nem tartja, épp azért akár II. Ottó, akár más érdekében komoly propa­ganda nincs. Ha Benes ennek dacára isteni tiszteletre szóló meghívók terjesztését és az isteni tiszteleten való megjelenést veszedel­mes propagandának tünteti föl, úgy egysze­rűen ugratni akar. Az ugratás politikája az, amely félreveri ok nélkül a harangokat, ezzel izgatottságot terjeszt a nép között, már akár otthon a saját népe, akár a külföld előtt s ezt az izgatottságot akarja kihasználni, hogy régi tervét, amelyről soha le nem mondott, sze­gény Magyarország letörését megvalósítsa. Az időpont megint nagyon alkalmas, mostan folyik a szanálás munkája, a költségeket re­dukálják, emberek nagy tömegeit bocsátják el a szolgálatból, a drágaság mindem eddigi mérvet túlhalad ott, az ipar pang, az elége­detlenség nagy. Ilyen körüHmémyek között azt követelni, hogy Bethlen Benes kezde­ményezésiére s a külföld parancsára egy ujabb törvényjavaslat óit terjesszem elő, a meggyötört nemzet ujaibb megalázását jelen­tené s ez alapossá teszi a számítást, hogy az elégedetlenség olyan elemi erővel törne ki, amely elsöpörné a mostani kormányt és úgy látszik, Benesnek még mindig ez a közvetlen célja. Márffy, egy többszörös gyilkos vallomá­sát úgy beállítani, mint amelyek hitéit érde­melnék és komoly leleplezésszámba mennék, olyan alacsony módija a politikai hadakozás­nak, hogy azt még a Borgiák diplomáciája is megvetéssel utasította volna vissza. Benes, aki mindig a haladó demokrácia vérfcezetével jelenik meg a porondon, kezdi elsajátítani a magúkat túlélt politikusok hi­báit. Nem látja, hogy az idő változott, a ha­talmi viszonyok módosultak. Nem tudja, úgy látszik, hogy ma már nem lehet eredmény­nyel olyan politikát csinálni, amely arra épít, hogy másokat fölültet. ms.is.si ís&xztmwít&x&l, taxtsü á&áítfeíesséáetíFsefe sa# fiüvcfceű is A cseh sajtó nagy és terjedelmes jelentésekéi közöl a szlovenszkói és ruszinszkói kommunisták állítólagos hazaáruló tevékenységéről, melyet a rendőrség leplezett le. A jelentések szerint a kom­munista agitációt Becsből és Budapestről (?) irá­nyították. A számos hazaáruló tartalmú röpirato- kat, melyek magyar, szlovák és német nyelven London, november 24. Lord Sydenham egyike az angol politi­kai élét legismertebb alakjainak, egyike az angol ó-konzervatívoknak, a „diie-hard“-ok vezetőinek. Ez a kiváló politikus így nyilat­kozott a P. M. H. munkatársa előtt: — Angol belpolitikai szempontból az an­gol választások legnevezetesebb eseménye a liberálisok eltűnése. A liberális párt, amely jelenleg a parlamentnek csak egészen kis csoportjára szorítkozik, nem támadhat töb­bé fel. Nagyon valószínű, hogy a jövőben Anglia vissza fog térni a kétpárt rendszeré­hez, melyet egyrészt a konzervatívok, más­részt a legkülönbözőbb árnyalatokat képvi­seli a szocialista táborból. Ez az elkülönbö- zés azon az alapon fog történni, hogy kik hívei az alkotmányosságnak és az individua­lizmusnak és kik követelik az ipar és közle­kedési eszközök államosítását vagy a kollek­tivizmus más formáit. — A szocialista párt választási kudarcá­nak többféle oka van. A legutóbbi választá­soknak legjellemzőbb vonása a szavazók nagy száma volt. A nép olyan nagy és uj tömegei jelentkeztek, akiknek eddig politikai álláspontjuk nem volt ismeretes. És ezek a tömegeik nagyon nyugtalankodtak. A mun- káskormány kockázatos tervei miatt egy erős és szilárd kormányzatot kívántak élet­be léptetni. Ennek következtében a szocia­lista párt képviselőinek száma 193-ról 153-ra csökkent. Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a szocialista szavazók száma ez egy év alatt egy millióval nőve-, kedett. Ezt pedig komoly jelnek kell tarta­nunk, különösen mióta bebizonyosodott, hogy a szocialista kormány moszkvai befolyás, ha ugyan nem ellenőrzés alatt állott. Most, hogy a szocialista és kommunista párt a parlamentben hatalmát elvesztette, bizonyos, hogy a forradalmi kormányzati módszerek véget érnek. — A Baldwi n-kormány hatalmas több­sége most lehetővé tesz egy igen erős kor­mányzatot. Merő kitalálás az, hogy a konzervafiz- mus egyúttal reakciót is jelentene. * Ellenkezőleg, állj' % hogy a szocia­lizmus az, amely most a legreakciósabb erő. A kommunizmus az, amely minden államban megakadályozza a fejlődést, amin az rövid ideig1- Magyarországon történt és amely bá­SzIoveiiSzkóba. (?) A legjobb a jelentésben az, hogy a hatóságok tadtak a csempészésről és csalk azért nem koboz­ták e! ezeket a röpiraíokat, hogy kipróbálják a kommunista agitátorokat. Az aiitimilitarista röpl'.m- tokaí a moszkvai kongresszus legutóbbi határozata értelmében adták ki. mulatós, gyorsasággal tud teremteni romo­kat, pusztulást és halált, miként Oroszország­ban. — A nagy konzervatív győzelemnek el­ső eredménye az volt, hogy a biztonság és ig7' a különböző gazdasági erők értékelése következett be. Értékek, amelyek ezer és ezer kisember tulajdonát alkotják, hirtelen rendkívül megnövekedtek és a font vásárló­ereje hirtelen felszökött. Ugyanakkor biro­dalom minden részében közgazdasági fellen­dülés tünetei jelentkeztek. A konzervatív párt szilárdan el van tökéivé ennek a fejlő­désnek a biztosiitásána és megerősítésére. Az uj kormánynak számos nehézséggel kell majd megküzdenie. Európában, Irakban, Tö­rökországban, Indiába és másutt rendkívül sUyos problémákat kell megoldania. Francia- országnak nem kell tartania attól, hogy a nagy háború alatt szerzett angol rokomszenv csökkenni fog. — A Dawes-terv javaslatait, amelyben a kezdeményezés teljesen a volt konzerva­tív kormányt illeti, kétségtelenül végre fog­ják hajtaná. Másrészről azonban, amennyiben bebizonyul az, hogy Németország felépítése az angol világpiacnak súlyos konkurTenciát idézne elő, az angol iparvédelmi politika gépezete, amelyet a szocialisták letörpitetíek, való­színűleg újból mozgalomba kerül. — Erős, szilárd és becsületes angol kor­mányzat" éreztetni fogja hatását a világ min­den részében és mindenütt, minden ország­ban ösztönözőjeg fog hatni az ipari fejlődés pártjaira. — Ami az oly fontos magyar kérdést illeti, erre vonatkozólag többizben volt már alkalmam véleményemet kifejezni. Most is csak ismételhetem azt, hogy a konzervatív pártban igen sok rokonszenv mutatkozik Magyarország iránt és nagyon sok megértés ama nehézségekkel szemben, amelyek alatt a magyarok szenvednek. — Az európai zavarok legfontosabb oka a moszkvai véres kormányzat ama törekvé­sében rejlik, hogy minden országban forra­dalmi mozgalmakat szerveznek, hogy igy vétkes zsiarnokoskodásufcat meghosszabbit- sák. Az uj angol választásoknak legfontosabb hatása talán éppen az lesz, hogy teljes for­dulatot fog előidézni, Angliának az orosz kormánnyal szemben folytatott politikájá­sEsasssBHaesraaieB Szerda: ZSOLDOS LÁSZLÓ: Feledés. Csütörtök: BIBLIOFIL: Német könyvek a kará­csonyi piacon. Péntek: KERSÉK JÁNOS: Fej vagy írás. (Vers.) Szombat: EGRI' VIKTOR: A lengyel parasztok. Vasárnap: FALU TAMÁS: Kiáltás. (Vers-) ­MARÓTIíY JENŐ: A legjobb módszer. Uff király — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Choínoky László. Nyáron odakint ültek az udvaron, a kecskelábu asztalok mellett és ilyenkor az volt a szokatlan és érdekes, hogy csali meg kellett kopogtatniok a falat és a vendéglős az ablakon át kiadta nekik a bort vagy a tajtékzó söröskorsói, hárem amint az első hűvös őszi szél végigtáncoltatta az utcán a sárga falevelek zörögve-didergő seregét, be­vonultak a szobába cs ezt az estét külön is megünnepelték éppúgy, mint azt, ha uj asz­taltársat vettek fel maguk közé, ami pedig évente egyszer ha előfordult. Nagyon összetartottak és többször is megemlítették, hogy három évvel ezelőtt j Nyikos, a levéltári Írnok fedezte fel a helyet , és ezt soha senki meg sem próbálta elvitatni i tőle. De az ö utána következő sorrend már j kérdésesebb volt: kettőjük rpereven ragasz­kodott hozzá, hogy Szottíried,' a boltos, előbb jött, mint Gerencsér, de a másik kettő — mert hatan voltak — másként tudta. Komo­lyabb ütközetre azonban sohasem került sor közöttük. Az épület ott állt a város végén, kívüle | már csak a vasúti állomás, meg a téglavető teteje pirosított az erdőcske alján. Tavasszal az orgonák illata özönlött be a nyitott abla­kom ha a hirtelen zápor elül mégis be kellett huzódniok a szobába; amikor a rózsák ideje elérkezett, a darazsak és a méhek valóságos orgiát rendezett ott kint hangos muzsikával, azonban az apró, hideg őszi esőt is igen kel­lemes volt nézni a biztos födél alul, a csukott ablakon keresztül, valamint a hópelyhek ke­ringő tánca is kedves látvány volt a hagy­más disznósajt, meg a piros kadarka mellé. Már délután félöt táján elkezdtek szál- iingózni; rendesen Gerencsér volt az első, Hahóti meg az utolsó. — Próbálnia kell — ezt szokta mondani — mert sohasem, tudhat­ja, mikor jönnek el érte. Hahóti valamikor színész volt a főváros­ban, — ki tudja, hol, ö többnyire a szubven­ciós színhazakra tett homályos célzásokat, amelyeket senkisem értett meg, — azonban már öt éve ott élt a városkában a rokonai- nál, akiknek régi emlékek babérleveleivel fi­zetgetett, de időnkint, ha a családnak vendé­gei érkeztek, egy-egy áriát sem sajnált tő­lük. Legjobban szerette az Uff-király kerin- gőjét, ahhoz fűződött a fénykora. Amikor az utolsó hang is elröppent az ajkáról, szomo­rúan mosolygott és legyintett: itt kell élnem és .itt kell dalolnom! Ott a' kocsmában nagyon szerették. Furcsaságokat tudott mondani és ha énekelt, mély, dörmögő hangjától meg-megremegett az asztal. Ha a szokottnál tovább elmaradt, a többiek gyakran kérdezték: hol marad Hahóti? de ő akkor már jött is az orrát va- kirgatva és az aznapi mondndóit rendez­getve. Ez az oka, hogy azon a nyárvégi napon, amelyiken még hat órakor sem jelentkezett, a többiek kedvetlenül, szórakozottan szür- csölték az italukat és ellenséges pillantáso­kat vetettek Szottfriedre, aki váratlan sze­rencsétlenségeket keresgélt ki az emlékeze­téből, bizonyos gutaütéseket és érpattanáso­kat emlegetett, amejyek egyáltalán nem rit­kák az idősebb, borszeretö embereknél. így állt a dolog, amikor a korcsmáros kitekintett az ablakon, tenyeréből ernyőt csi­nált a szeme fölé, elnézett a napsugaras iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*. ^\ Menyasszonyi kelengyék áruháza % ír-'"'* ,vcA’V-A^'' ~ \ Saját készítményt! finom férfi t 1 \ *s női fehérnemű, asztal- £ | \ térítők és mindennemű lenáro £ | Árusítás nagyban é® kicsinyben > ;vvmuTmmwvmvffVTwnvvffvmv7VfvvTVvnvvTVfTTmfmfr bán. Az Egyesült Államok kormányzati böl­csessége fog nálunk is érvényre jutni és re­mélem, hogy ennek a politikának a követ­kezménye az Orosz nép felszabadi tás a lesz. — Európaszerte kiderült, hogy a demok­ráciák nagy gyengeségben szenvednek. Kor­mányok gyakran változnak és ez általában bizonytalanságot okoz és lehetetlenné, teszi a jó közigazgatást és a közgazdasági helyre­állítást. Most, hogy az angol nép józan ér­zékkel felismerte ezt az elvet, ezt a példát remélhetőleg követni fogják más népek is országok javára, akik a háborúból kifolyó­lag nagy gazdasági nehézségekkel '-'üzdenek. (G. Gy.) A költségvetés részletes vitái a Prága, november 24. A képviselőház ma félig üres padsorok előtt folytatta a költségvetési javaslat rész­letes vitáját. Az ülést fél négy órakc: nyi­totta meg Tomasek elnök. Chalupa (cseh szociáldemokrata), aki a dániai viszonyokat ismerteti egy órás be­szédében és azt mondja, hogy a dán király­ságban sokkal jobb dolguk van a munkások­nak, mint a cseh-szlovák köztársaságban, mert Dániában a költségvetés összeállitásá- r,á! is nagyobb gondot fordítanak a munká­sokra, mint itt. Novak cseh szoc. dem. követeli, hogy a munkásbiztositók centralizálására na­gyobb összeget fordítsanak. Utána II órák cseh néppárti beszélt. H n i d e k (cseh agrárius) beismeri, hogy az adók rendkiviil magasak s a pótadók is súlyosak, de az adórendszer reformja még nem időszerű. Lapzáráskor az ülés tart. Peidl a békeszerződések revíziói át követeli Budapest, november 24. (Budapesti szerkesztőségünk teleicn- jelentáse.) Szegeden tegnap Peidl Gyula szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő beszámoló beszédet tartott, amelyben han­goztatta a népek közeledésének szükségessé­gét és a gyűlölködés megszűnését sürgette. A mai súlyos viszonyok főokának a béke­szerződéseket tekinti és követeli azok revi- ziójájt. Rajta kívül Nagy Vince, Pakots József és Propper Sándor képviselők beszéltek, akik támadták az adórendszert és a fajvédőket. Népgyülések Miskolcon. A miskolci választási küzdelem megkez­dődött. Szterényi József báró visszalépett a jelöltségtől és igy három fél maradt a küzdő­téren: Tarnay Gyula nyugalmazott főispán pártonkivül ellenzévi programmal, Borbély- Maczky Emil volt főispán fajvédő program­mal és Huska Vilmos, aki demokrata pro­grammal veszi föl a küzdelmet. A jelöltek tegnap programbeszédet mondtak. Borbély- Maczky támogatására Gömbös, Wolff és Ulain is Miskolcra utaztak. Wolff Angliára hivatkozva a liberalizmus világcsődjét hir­dette, Ulain pedig a bankokráciát támadta. messzeségbe és a szakmájabeli közönnyel azt mondta: — Jön! Pattantyús, álnéven Oromlaki, a hely­beli lap deresfejü dalnoka, diadalmasan le­gyintett Szottíried felé, akit magukban úgy­is a nyavalyák nagybátyjának neveztek, hogy beszélhet most már, amit akar, azután halk zsongás keletkezett és Hahóti akkor már ott is állt előttük. A homlokát törülget- te, mint aki nem is tudja, hol kezdje el tö­mérdek mondanivalóját, azután leült és hal­kan a dolgok fontos voltától megilletődött hangon azt mondta: — Tehát elvégeztetett! . . . Tudtam, hogy igy lesz! . . . Barátaim, a mai -este az utolsó! Nevetgélt, pedig a szeme könnyes volt kissé, azután bütykös hüvelykujjával hátrafe­lé böködve dörmögte: — Onnét felülről eljöttek érteni és el­visznek magukkal! ... Az Uff királyról érté­keltem nekik és ők szigorúan néztek rám, hogy mi jogom van ezt a hangot itt eltéko- zolni! . . . Tudtam . . . tudtam! . . Az az onnét felülről, az csalás volt. Na­gyon enyhe, nagyon ártatlan, de mégis csak csalás volt. Nem mondott semmi határozot­tat, de a fővárost akarta jelenteni. Pedig a főváros teljesen ártatlan volt a dologban. Az történt, hogy a megye székhelyére színtársulat érkezett és az igazgató barito­nistát keresett. Valaki Hahótiról beszélt ne­ki. ő tehát kocsira ült és a karmesterrel együtt kijött a városkába. Nem tudta, hol ke­resse a száműzött művészt, de az Ellenőr segédszerkesztője nyomra vezette. Délután háromkor Hahóti már nem volt a macáé. A Az uj angol politika a gazdasági sfiieiiiiésf célozza \ P. M. H. munkatársának beszélgetése lord Sydenham-eí, az uj angol kormány politi­kájáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom