Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-23 / 267. (715.) szám

Vasárnap, november 23. Madártávlatból A cikkíró jóslata Eleinte nem volt vele semmi baj. Behozhattad szobába, le tehetted az asztalra, odaállíthattad 5 ablakpárkányra, nem bántott senkit, szerény alt és iiedetoes.. ■ De azután kezdett a fejedre Imi, még pedig a szó legszorosabb érteimében, a sétálni mentél, a kalapodba rejtőzött és mi- iztoen ama bizonyos utcasarkon vártad őt, a fe- séged üzeneteit duruzsolta a fiiledbe. Nem ha­lott békén a hivatalodban, nem volt tőle nyugtod hálószobádban és megjósolom, hogy nraholnap :m lesz miatta se éjjeled, se nappalod. A cikkíró tanácsa Hát persze, hogy a rádióról van szó — rádió !, rádió ott, rádió miindenüitt. A londoni rádió- állításon egy olyan készüléket mutogatnak most, nit a kalap alá lehet erősíteni. Légy erős, sze­nny barátom, viselkedj férfiúhoz méltóan és pró- ilj mosolyogni, amikor feleséged őmagysága ótmé'lküli — kalapját (kifizeted. Légy erős, mert végzet utjai kiszámíthatatlanok és a Daily Mail ár rádió-bútorokról beszél. Magad i's beláthatod, ygy azt a csúf készüléket tovább már nem lehet rm az asztalon. Egészen elrontja a szoba képét- •indán jóizlésü ember (és tudtommal te is közé- k tartozol) igyekszik rádiókészülékét az asztal á vagy a conso'e mögé rejteni, az almáriom mö- ytt i's nagyszerű helye volna, ahol háború alatt lisztet tartogattátok, de ha azt akarod, hogy a leséged barátnői végérvényesen megpukkadtja­ik, akkor szereltesd rádiódat egy hondurasü' ma- igóniból készült görög vázáiba, antik réz fogan- ulklkal, a rézangyalát neki! Fellázadtak a dolgok Ilyen körülmények között igazán megérdé- élte Rudolf Lothar, hogy a kritika agyonütötte amibnngban bemutatott vigjátékát. Most, amikor inden családfőnek fő a fej-e a rádiiőkredene, rá- ólámpa, rádióváza és rádiókalap miatt, ez a mmyelmü ember tréfálkozni mer a gramofón- pőről. Mert Rudolf Lothar darabjának arz az apöt'ete, hogy egy féltékeny f-'érj feleségének ci- ijét icipici felvevő kfezüilékkel patkolja meg. A >nyodaírnat a szobalány okozza, aki ebben a tí­zben táncolja ált az éjszakát, amiről aztán ugyan­iak furcsa históriát mesél az indiszkrét cipellő, harmadik felvonásban ugyan minden jóra fordul, rjttram belátja, hogy nem a felesége, hanem a pője sarka csalta meg, de éppen ez a bökkenő! doflgok megunták az emberek w állmát és kaka-* rnk csúcsától egész a cipőnk sarkáig elleniünk inspiráltnak. Ahol a boldogság terem Emberek és dolgok háborúsága elől jólesik a 'erekek világába menekülni, ahonnan rossz ma- Lviselettü felnőttek mindenféle rorrtboló talá%ná- ra még nem tudta kiSzoritaní a jó öreg Mikulást. ■fculás aipó már -megnyitotta a játékbazárofc ka- uit kerekszemü' tátpttszáju népe előtt és van ám rgés-forgás a tarka-baika vásáron. Nem is vá- t az, hanem valóságos tündérország! Vasutak, agirtak, viaduktok, automobilok, -épi tő sziek ré­geik, babaházaik, igazi, vizen úszó hajók és tün- :rszép, selyemihaju babák, medvék és osilmpám- ík . . • De ki győzné azt a rengeteg csodát elő- ámíálmi, ami Garmnge londoni bazárjában lát- ,tó! Állatsereglet! Es babakonyha! Gőzgép! meg namó! Hát még a bűvészek! Aztán meg a jó eg Mikulás, tulajdon személyében, lengő szakái­val, hatalmas nagy zsákjával! (Vájjon mi lehet nme?) A gyerekek szeme csak úgy csillog és icagásiuk feJcsengetfyüzB kísérőik lelkében a fogságot . . . Pell-mell. Mennyit ér a maharadzsa barátnője A per tárgya 250.000 angol font- A P. M. H- eredeti londoni tudósítása — London, november 21. Russel váilópere óta London olyan kár- ritési válópert még nem látott, mint az, n-elyet m-ost folytatnak le Robinson boo-k- akernek a Midlandbank elleni feljelentése apján. Robinson szegény szülők gyermeke >lt és fiatal korában hamar felküzdötte ma­tt, de játékszenvedélytől űzve tönkre ment. ókor ismerkedett meg a per föhősnéjével ; feleségül vette. Vele együtt még egyszer nkremient és a legválságosabb pillanatban •.anyeső hullott le rájuk London ködös egé- 51. Eg^y barban, ahol az éjszakát akarták ki­várni, megismerkedtek egy indus maha­radzsával és londoni adjutánsával, aki Newtonnak nevezte magát és a maharad­zsa viszonyt kezdett Robinson feleségével. így kezdődött egy párját ritkító kettős- ték. Newton hivatásos zs-aroló volt és csi- >s férfi létére hamar meghódította az asz­szonyt, akit most azzal fenyegetett meg, hogy megmondja Robinsonnak a maharad­zsával folytatott titkos viszonyt, viszont a maharadzsát azzal ijesztgette, hogy felfedi Robinson előtt a dolgok való állását és kényszeríti, hogy válópert adjon be felesége ellen, minek következtében a maharadzsa angol törvények értelmében kénytelen lett volna az asszonyt feleségül venni. Az asz- szony többször adott neki aranyat és drága­köveket, hogy szabaduljon tőle, de Newton ezzel nem érte be. Newton kihasználta azt, hogy Angliában a válóper tárgyalásai a nyilvánosság előtt folytatódnak le és kényszeritette Robin­sont, adjon neki egy válóperes meghatal­mazást. Evvel Parisba utazott a maharadzsáihoz, akit rábírt, hogy töltsön ki egy 250.000 angol fontról szóló csekket Robinson javára. A maharadzsa ezt meg is tette és a csekk London legnagyobb bankjára, a Midland- bankra szólt. Newton most egy ügyvédba­rátját mozgósította, aki elhivatta Robinsont és közölte vele, hogy ha visszavonja a pert, 125.000 fontot kézbesít néki. Robinson ebbe belement, visszavonta a meghatalmazást és átadta feleségének a 125-000 fontot, mig a másik 125.000 fonton Newton és az ügyvéd osztozkodtak és a pénzt Parisba utalták át- Robinson közben a maharadzsától meg- v tudta, hogy a csekk 250.000 fontra szólt és perelte a Midlandbankot, mert a pénzt, amely az ö nevére szóit, idegeneknek adta ki és követeli a másik 125,000 fontot. A bank azzal a kifogással él, hogy Ro­binson nagyon jól tudta, hogy ez a pénz zsa­rolás eredmér^e és hogy Robinsonná soha­sem volt a felesége. A „házasságot14 arra használták fel, hogy a maharadzsától kizsa­rolják a pénzt. A maharadzsa elérte azt, hogy a perben nem nevezik meg a nevét, hanem egyszeüen A urnák fogják szólitani. Ez a hihetetlen eset bizonyára nagy követ­kezményekkel fog járni, mert legjobb blzo- nyitéka annak, hogy mennyire lehetetlen a régi angol bíráskodási elvet, hogy a váló­pert a nyilvánosság előtt kell lefolytatni, to­vábbra is tiszteletiben tartani, mert épp ez az elv a leggyalázatosabb üzérkedések rugója. Elhangzott az elsS fe©!smer& vallomás a budapesti bombapSrben A jövő szombaton esetleg- kihirdetik az ítéletet — Drenka Béla Márffy utasitására irta a fenyegető leveleket Budapest, november 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A bombapör mai tárgyalásán a Rassay Károlynak és Miklós Andornak kül­dött bombák ügyét vették elő. Ma délben hangzott el a pör folyamán az első beismerő vallomás. Drenka Béla fővárosi tisztviselő vád­lott beismerte, hogy a merényletek után a 101-es bizottság nevében ő küldte el a fenyegető leveleket a főkapitánynak, a francia követnek, a nemzetgyűlés elnöké­nek és más előkelő személyiségeknek. Azt mondta, hogy a fenyegető leveleket Márffy utasitására irta. A többi vádlottak továbbra is tagadtak és semmit sem voltak hajlandók beismerni. A rendőrségen — mondották — azért tettek beismerő vallomást, mert sulyosan bántal­mazták őket. Marossy vádlott azt vallotta, hogy a rendőrségen tett beismerő vallomása után rendkívül kedvesen és jól bántak vele. Az elnök keresztkérdései alatt a vád­lottak összezavarodtak, de nem szólták el magukat. A pör jelenlegi állása szerint a bizonyí­tási eljárást abban az esetben, ha az elnök nem ad helyt a védelem által előterjesztett tanuk kihallgatásának, kedden vagy szerdán befejezik és áttérnek a perbeszédek meg­hallgatására. A védelem mintegy nyolcvan tanút akar fölvonultatni, akik szerinte igazolni fogják a vádlottak alibijét. Ha elrendelik e tanuk kihallgatását, akkor még hetekig elhúzódik a főtárgyalás, ellenkező esetben azonban már a jövő bét szombatján meg van az ítélet. Újabb terhelő vallomás Szaíbó Imre hordárt hallgatták ki a dél­utáni tárgyaláson, aki a leghatárózottabban fölismerte a .szembesítéskor Maro’ssyban azt a fiatalembert, aki átadta neki a bombát, hogy Raissay lakására vigye. A tárgyalás tart. Frandiet úTsperoqnek nem vall foga fegyverszüneti szerződést kötni Az angol vezérkar főnöke kijelenti, hogy Európa térképe máskép alakul, ha nem kötik meg a belgrádi fegyverszünetet — Károiyiék eikönnyel­müskődték az ország jövőjét Budapest, november 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Sir Frederic Mahrsie tábornok, aki a világháború alatt az angol vezérkar had­műveleti osztályának főnöke volt, érdekes nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda londoni tudósítójának, amely igen különös fényt vet Károlyinak Franchet D’Esperay tábornokkal kötött fegyverszüneti szerződé­sére, amely tudvalévőén alapja volt a tria­noni béketárgyalásoknak és egyenesen ebből következett, hogy Magyarország területének háromnegyed részét elveszítette. E nyilat­kozatból kitűnik, hogy Károlyiék vétkes könnyelműséggel jártak el a belgrádi fegy­verszünet megkötésénél és nem áll meg az védekezésük, hogy kényszerhelyzet alatt cselekedtek. A rendkívül szenzációs nyilat­kozat, amely egészen uj világításba helyezi az októberi eseményeket, a következőképpen hangzik: — Teljes határozottsággal kijelent­hetem, hogy a szövetséges és társult hatal­mak az osztrák-magyar monarchiára vo­natkozó fegyverszüneti szerződés megkö­tésére kizárólag és egyedül Diaz táborno­kát hatalmazták föl. Egyedül az a fegyver­szüneti szerződés érvényes, amelyet Diaz tábornok Páduában kötött meg az osztrák­magyar hadsereg kiküldötteivel. Nem tudok arról, hogy Diaz tábornokon kívül más is kapott volna megbízást arra, hogy Ma­gyarországra vonatkozóan fegyverszüneti szerződést kössön. Nézetem szerint Fran­chet D’Esperay-t csakis a Bulgáriával meg­kötendő fegyverszüneti szerződésre hatal­mazták föl. A Diaz-féie fegyverszüneti szerződés pontos betartása döntő befolyást gyakorolt volna a béketárgyalások mene­tére, mivel a béketárgyalásoknál éppen a tényleges helyzet játszotta a főszerepet. A békeszerződések jelenlegi védelmezői is azt állítják, hogy a tényleges helyzetnek jutott a legfontosabb szerep a tárgyalások­nál. Ha a Diaz-féle szerződést hajtják végre, más lett volna a tényleges helyzet, amely­nek alapján Európa uj térképét megálla­pították. Teljesen jogos tehát az a feltevés, hogy a Diaz féle szerződés betartása esetén Európa térképe egészes másképp nézett volna ki, mint ma. Ez a nyilatkozat, amely kétséget kizá­róan mutat rá arra, hogy Károlyiék hiszé­kenysége milyen katasztrófába sodorta a nemzetet, alkalmas arra, hogy még azokat is meggyőzze a Károlyi-forradalom soha helyre nem hozható hibáiról, akik eddig ellenkező álláspontot foglaltak el. A Diaz féle szerződés területi engedményeken kívül más nagy előnyöket is biztosított Magyar- országnak, amelyet Károlyiék a Franchet D’Esperay-val kötött szerződéssel egyenesen megsemmisítettek. Elsejéig az előfizetést :: meg kell újítanom :: Az udvarias Halálnak Irta: Segesdy László Uram, néhány szó és megyek — Figyelme megható, derék, Bizony kopott, rozoga már A gépezet, a sok kerék. Sajnálom uraságodat, Hogy jobbat, többet nem adok, De nékem is csak ennyi volt S az voltam, ami most vagyok: Beteg derekú, rossz szivü, Fuíladt-tüdejü harmadik, Kinek a sok utkaparás Tövig koptatta karmait. De azért voltam valaki És valaki most is vagyok. Nagynak láttak a kicsinyek És kicsikének a nagyok. Ön most föloldja gondjaim S kezemnél fogva elvezet — Nem igér semmit, nem is ad, De önnel menni élvezet. Megbocsát, hogy cserébe én Viszont nem sokat adhatok, De, íme: zörgő csontjaim S szemem helyén az ablakok. S egy forró hála, köszönet, Mert szives volt gondolni rám — Megyek... egy perc, Halál-uram, Csak fölveszem a gyászruhám. Négy lábnyom a hóban A hó megcukrozta az estébe íeketediett járdát. A keserű köveket, amiken keserű emberek tapos­nak és amire keserű sóhaj száll ldhorgasztott fe­jekről. Nélha egy-egy keserű könny is. A hó meg rizspor ózta a fáradt, kiélt utszalla- got Az utcának gondrácát, amin emberek járnak s igy a gond árnyéka húzódik azon tova. A hó hermelint dobott a fakó kövekre, fehér tollpihéket a didergő útra, ahol a kövek között megrepedt az összehuzódott föld, mint a fájdalom­ban megvonaglott szó szokott . . • És ezen a járdán négy lábnyom feketesége hirdeti, hogy az ember kegyetlenül gázol bele a szűzi fehérségbe és nem kíméli azt, mint ahogy őt sem kíméli szüzérzéseiíben az élet . . . A négy IáJbnyom előttem sorakozik ós ón utá­na megyek. A négy lábnyom egymás mellett szo­rul a íehér hóban, kettő vékony vonalú, kettő na­gyobb, markánsabb, feketébb. Két női láb és két férfiláb. Vájjon miről beszélt a nő és mit hazudott a férfi? Talán szerelemről volt szó, talán életigére- tekröl, szivek megszokott esküvéséről, talán álmo­kat mesélt a nő és álmokat tört össze a "férfi... A négy láb egy sötét folton, ahová nem vilá­git az utca barátságosságát jelentő lámpa, szem- befordult egymással- És soká állhatták igy, mert a négy lábnyom Itt koromfekete. Vájjon mi maradt abból a csókból a nőben és mi a férfiban? Vájjon megcukrozta-e egyikük szi­vét ez a csók, vagy csak a rizsport mosta le a Í MEGNYÍLT ¥ ulk 4 Dl Mfe ji ■ Uweg, parcelláin és cdMszvmttdinrdklröK. képaceretezés és és»«ll«erf ilsw€5^€5*é», « karlsbadi ..JKnoM" poircellánéváraali képviselete é» föleva&ata egész és Ppdkarpaislca Kuss /észére. ­EN QRO§. Teljes HávéBiGzi és é£tf<e>a*mfl bereadezéseh. Ei SESBTTAIE. Fő-utca $9 -------i Kosice — Kassa = i'o-uaáca 59 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom