Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-23 / 267. (715.) szám

Vasárnap, november 23. 3 Terror a komáromi asztalos­iparosok ellen A kommunista ifjúmunkások romboltak a mű­helyekben Komárom, november 22. (Salját tjudósáitónlktói.) Csütörtökön az esti órákban kommunista ifjúmunkások mintegy 70—80 főből áldó csoportokban hét asztalos­mesternek műhelyébe hatoltak be és azok­ban tömi-zúzni kezdtek, a mestereket szidal­mazták és a tömeg két helyen tettLeg is bán­talmazta éppen azokat a mestereket, akik munkásaikkal a letghumámusabbau bántak. A békéltetési tárgyalásokat ez az inci­dens teljesen megzavarta, pedig azok jó kilá­tással haladtak a megegyezés felé- Az Ipar tes­tület azonnal jelentést tett a járási hivatalnak és az áílömirondőrségnek is, amely megnyug­tatta az iparosokat, hogy meg fogja védeni óikét minden továbbá inzultus ellenében. Komáromban nagy felháborodást keltett a tüntetés, amelyet maguk az asztalosmun- kások Ítélnek el legjobban. A romániai Máramarosban nem fogadják el a naptáregyesitést i Gebe ungvári püspök Máramarosszigeten — A romániai ruszinok közt is terjed a schizma — A P. M. H. erdélyi tudósítójától — Máramarossziget, november 22. A bukaresti görögkeleti szent szánódus másfél évig tartó tárgyalás után elrendelte a Julián-naptárnak a Gergely-naptárral való egyesítését. Az egyházak főpapjai egyetem- legesen elfogadták a Gregoriánus naptárt, a bukaresti törvényhozás törvényerőre is emelte a naptáregyesitést, csupán a romániai Máramaros bigott tö­megei szegülnek ellene a naptáregyesitési törvénynek és a falvak népe nem hajlandó elfogadni az egységes ünnepnapokat. A Juliám-naptár föntartását követelő mozgalom élén Mandrea disznópataki pópa áll. aki a falusi papokkal együtt szítja az elé­gült tlenséget és különösen azzal érvelnek a naptáregyesités ellen, hogy annak tör­vénybeiktatása előtt a vidéki papságot, amely pedig közvetlenül ismeri a nép hangu­latát, meg sem kérdezték. A mozgalomhoz csatlakoztak a romániai Máramarosban levő görögfkatoliikus ruszinok is, akiknek egyháziközségei még ma is a mun­kácsi görögkatoHbus egyházmegyéhez tartoz­nak és akiknek ezt a mozgalmát a schizmatikusok a maguk javára akarják kihasználni, holott a görög­katolikus lelkészek is ellene vannak anap- táregyesitésnek. Gebe Péter, a munkácsi görögkatolikus püspök most Romániáiban járt és felkereste híveit, akik igen élesen panaszkodtak a püs­pöknek a naptáregyesirtés miatt. Gebe püspök Máramarosszigeten fölke­kat jár oda, szinte otthon van náluk. Benyitott a konyhába, Pufit kívül hagy­ta, mintha félne, hogy az meghall valamit ab­ból, amit mondani készül. Bement, köszönt, körülnézett, leült A mérnökné a konyhában volt, az öreg asszony szaglászni kezdett. — Hm, hm . . . olyan egérszag van itt... nincs itt egér, tekintetes asszony? — Nincs itt, lelkem, hogy is volna, meg ha volna, megfogná a fogó . . . Az öreg nem tágitott. — De ha mondom, hogy van, tessék el­hinni, hogy van . . . pedig de nem jó az . . . Elhallgatott, várta, hogy a mérnökné folytassa, de az nem folytatta, igy hát kis idő múltán ki kellett mondani a szót. — Itthagynám a Pufit, ide adnám, jó egérfogó, attul ugyan nem marad egér a házban — azzal már lépett is az ajtóhoz és beengedte az állatot. A mérnökné hátra se fordult. — Nem kell nekünk. Mari néni, hagyja csak, az uram nem szereti a kis kutyát, vett valami nagyot, azt hozzák el nemsokára. Kutyából elég egy is, Mari néni. Látt^ az öreg, hogy nem kell, hát hagy­ta. El is ment rövidesen, a Pufi utána. Egész utón azon tűnődött, hogy mindig, mindig csak a nagy kutyának mosolyog a nap. Pe­dig milyen jó lett volna, ha ott maradhat a Pufi, mindennap láthatta volna és az ötven koronát is más fizette volna meg. Úgy van az, a gazdag nem szeret senkit, a gazdag csak magát szereti. A mérnökné is . . . Otthon azután elhatározta, hogy mégis megfizeti az ötven koronát, lesz. ami lesz. reste Mihályi vármegyei prefektust és be­jelentette neki, hogy a görögkatolikus ru­szinok nem fogadják el a naptáregyesitést. Mikor a prefektunám közölték a püspök­kel, hogy a naptáregyesités Romániában már törvényerőre emelkedett, a püspök bejelen­tette a prefektusnak, hogy a munkáscsi görögkatolikus püspökség a cseh-szlovák kormány utján tiltakozását fogja közölni a bukaresti kormánynál, amiért a bukaresti szent szinódus az állam- hatalom Örve alatt beleavatkozott a gö­rögkatolikus ruszinok vallási ügyeibe azok megkérdezése nélkül. A pozsonyi ítélőtáblára megérkezett a talár November 26-ikán osztják ki Pozsony, november 22. (Saját tudósitónktól.) A pozsonyi Ítélő­táblára tegnap megérkezett az igazságügy­minisztériumból a — talár.- A tábla huszon­három bírája és ügyésze kapott talárt. A bíróké fekete, finom kelméből készült lila szegéllyel, az ügyészeké ugyanez piros sze­géllyel. A táblaelnőké és a főügyészé külön diszitéssel van ellátva. A tábla elnöke Fajnor Vladimír dr. csak november 25-ike táján tér vissza Karlsbadból, addig a talárokat az iro­daigazgató őrzi. A táblaelnök fogja azokat ün- nepies keretek között szétosztani. Az első tárgyalás talárban november 26-ika tóján lesz. A törvényszék birái még nem kapták ( meg a talárt Orvosprofesszorok, akik bot­rányt csinálnak, hogy praxisuk növekedjék Bécs, november 22. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A nyár I folyamán Hohenegg dr., az ismertnevü orvos- j professzor csinált nagy botrányt azzal, hogy ] a bécsi orvosokat a legsúlyosabb vádakkal i illette. Elsősorban azt vetette a bécsi orvost' kar szemére, hogy olyan professzorokhoz \ vezetik a legtöbb orvosok a betegeket akik ! azután megfelezik velük a honoráriumot1 Operációt is csak akkor tanácsolnak, ha a i sebész a honorárium egy részét átadja nekik.,i A vádakból nagy botrány keletkezett, az ! orvosi kamara megdorgálta Hohenegget, aki azonban elérte azt, hogy egy csapásra az ; érdeklődés középpontjába került és eddig j igen rosszul menő magánpraxisa hihetetlen virágzásnak indult. Úgy látszik Hohenegg eljárása iskolát csinált. Hohenegg közben kibékült az orvo- ; sokkal, hogy mostan egy másik professzor,," Meller dr., a szemklinika vezetője csináljon uj skandalumot ugyancsak rosszul menő magán-praxisának megjavítása céljából. Mel­ler az osztrák népjóléti minisztériumot és az Allgemeine Krankenhaus vezetőségét tá- i madta meg, azt állítván, hogy csak a gazda- j gok számára van kórházi ápolás Bécsben. Schmitz miniszter megcáfolta Meller pro­fesszor állításait, mire Meller egyszerűen hazug fráternak minősítette a minisztert és egy egyetemi tanárhoz szokatlan módon a legdurvább szavakat használta. Ezzel egyi­dejűleg bejelentette lemondását professzor! állásáról és a szemklinika vezetéséről. Mivel igy elérte azt, hogy Hohenegg mintájára ő is egy csapásra a közérdeklődés központjába került, máris megindította a béketárgyaláso­kat ugyanazokkal, akiket oly példátlanul heves módon megtámadott. , Bécsben nagy a felháborodás, hogy az orvosi kar úgynevezett díszei reklám céljá­ból csinálnak botrányokat és azután a fel­vetett üggyel egyáltalán nem törődve kie- I gyeznek a betegek bőrére. Kizárták a sziovenszhói és rusztnszkóf sztrátkoló nyomdászokat A nyomdászsztrájk kritikus stádiumban — A nem sztrájkoló munkások kizárásáról is szó van — A sztrájk hosszabb ideig fog tartani Pozsony, november 22. (Saját tudósitónktól.) A nyomdai főnökök ma átiratban értesítették a sztrájkoló munká­sokat, hogy kizárták és a munkásbiztositó pénztárból is kijelentették őket. Ezzel a sztrájk rendkívül kritikus stádiumba jutott A nyomdászok egyesülete ezt a lépését azzal okolja meg, hogy a munkásérdekeltség nem várta be a november 19.-én kelt átira­tára a nyomdatulajdonosok válaszát, de pro- kiamálta a sztrájkot és ezzel árszabálytörést követett el. Erről a munkásokat november 20.-án értesítette és felhívta arra, hogy a sztrájkot huszonnégy órán belül szüntessék be s ez esetben hajlandók szemet hunyni a történtek felett. Minthogy a munkásság to­vább folytatta a sztrájkot, a főnökök elha­tározták, hogy ahol a munkásság nem lépett sztrájkba, ott kizárják a munkásokat, nehogy anyagi támogatásban részesíthessék a sztrájk-kasszát. A főnökök részéről tett ki­jelentés szerint a sztrájk valószínűen hosz- szabb ideig fog eltartani, mert a szlovenszkói és ruszinszkói nyomdaipar képtelen a törté­nelmi országok munkaalapja és a szloven­szkói viszonyok közötti 40%-os külömbözetet elviselni. Míg a történelmi országokban a legmagasabb minimum ma nyolc órás munka­idő mellett 320 Ke, addig Szlovenszkón hét órás munkaidő mellett 360 Ke. A nyomdatu­lajdonosok szerint Pozsonyban az utolsó he­tekben 1000 Kc-n fölüli hetibórt is fizettek ki, tehát nem mondható az, hogy a munkás­ság rosszul volt fizetve. Kassáról érkező hírek szerint a Kassai Napló holnap megjelenik, mert a nyomda teljesiti a munkások követelését. A Kassai Újságnál tovább tart a sztrájk. Félmillió amerikai rnszln csatlakozón Kártyákhoz Ungvár, november 22. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Kár­tyák genfi memorandumának hullámai, ame­lyeket a'cseh sajtó lekicsinylése sem tudott elerőtlemteni, eljutottak Amerikába is, ahol a ruszinok százezrei laknak. Az amerikai orosz ruszin egyesületek kebelébe tömörült ruszi­nok utasították Juhász Mihály elnököt, hogy fölhívást bocsásson ki az egyesületeknek öt­százezret meghaladó tagjaihoz, az orosz nemzeti ligába való tömörülésre, amelynek bevallott célja Ruszinszkó számára a szabad­ságot megszerezni. Az amerikai Den értesü­lése szerint e fölhívás nyomán az amerikai ruszin nép egyhangúan csatlakozott Kurtyák János memorandumához s kimondották, hogy azt magukévá teszik és erről a genfi nép- szövetséget is értesítik. Ez a lépés csattanós cáfolat a cseh la­poknak az állítására, hogy Kurtyáknak nem volt joga Géniben memorandumot átnyújtani, mivel ő csak legföljebb húszezer választó nevében beszélhet. Megismétlődött a nőégető Landru esete Amerikában A P. M. H. eredeti tudósítása. New-York, november 22. Az Ohio államban fekvő Colombus nevű városkát egy borzalmas eset tartja napok óta izgalomban. A város református lelkésze egy reggel lélekzetvisszafojtva rohant a rendőrségre és alig tudta elmesélni, hogy mily borzalmas felfedezést tett házában. Reggel gyanús szagra ébredt, mely a pörkölt hús szagának benyomását tette. Kinyitotta az ebédlő nagy kandallójának ajtaját és ott legnagyobb megrökönyödésére feleségének félig elszenesedett holttestét találta. Azonnal a rendőrségre sietett és bejelentette az ese- i ményt. Felesége, igy mesélte a lelkész, erős neuraszthéniában szenvedett s igy való­színűnek látszik, hogy öngyilkosságot köve­tett el. De a biró nem fogadta el ezt az egy­szerű magyarázatot. Nyomozást inditott, mely csakhamar meglepő eredményekre ve­zetett. Mindenekelőtt kitűnt, hogy a lelkész volt cselédlánya két héttel az esemény előtt eltűnt. Az is kitűnt, hogy e nö is a lelkész házában pusztult el, sőt valószínűvé vált, hogy ugyanabban a kandallóban égették el, mint most a feleséget. A lelkészt a terhelő adatok nyomán letartóztatták és a kis városka most a párisi Landru pör izgalmait éli át. De azért este, mikor íefekünát, nem jött álom a szemére, hánykolódott az ágyban; a Pufi néha fel-fel ébredt, két első lábát az ágy szélére tette és a szemével simogatta a gazdája csimbókos, szürke fürtjeit. Reggel korán kelt az asszony, zsákot vett elő, hirtelen, kegyetlen mozdulattal ve­tette bele Pufit, bekötötte a zsák száját és elindult, ki a városból. Az átviharzott éjsza­ka nyoma ott volt a szeme alatt, a tekintete sötétebb volt, de a bánat fájdalmas szépsé­ge mégis csak kiviruít benne. Kiment a vá­rosból, Pufi eleinte nyugtalankodott, de az­után bízó nyugalommal húzódott meg a zsák­ban. Mi történhetne? . . . semmi rossz, hi­szen a gazdája viszi, az őrködik felette. A gazdája pedig csak ment, ment, messzire, két óra járásra, mesz- szi faluba. A falu végén elhagyott csűr volt, oda ment be, kinyitotta a zsák száját, elen­gedte Pufit, ő meg kiugrott az ajtón és be­húzta maga után. Sietett, sietett, el a falutól, vissza a vá- r. oa, úgy _ .dolta, hogy arnig a kutya lyu­kat lel a deszkák között, addig ő messzire jut, a kutya nem ér a nyomába. Keresni fog­ja, dehát nem kell félni, oktalan állat, nem járt az erre soha, majd csak udvarába fogad­ja valaki. Állat, állat, ma az övé, másnap már másnak fog ugatni. Megszokik majd az uj he­lyen, nem is gondol majd a régi gazdájára. Amint igy t poros utói., felháborodott azon, hogy milyen ingatag az állati jellem, nem lehet arra bízni semmit. Este, amikor nyugodni tért, hosszú, ne­héz lelki tus után Pufi irá.iti haraggal aludt el a szivében. Ez a harag még éjszaka sem enyhült, reggel pedig még csak növekedett, amikor az ajtó nyílásakor Pufi nevető két szeme fogadta a tornácon. Ekkora szemte­lenség láttán az öreg asszony már nem tu­dort uralkodni magán, a seprüt kapta feb vé­gig vert rajta és a szegény Pufi az eperfa alatt, jó messze a gazdájától azon elmélke­dett, hogy milyen hullámzó az emberi ke­dély. Ezentúl néhány napig gyötrelem volt a Pufi élete. Enni alig kapott, verést annál töb­bet, az asszony mindig rúgott rajta egyet, valahányszor a közelébe került. Pufi csodál­kozó szemet meresztett eleinte, nem értette az uj helyzetet, azután ebbe L belenyugodott. Közben újra vásáros nap jött és ezen a reggelen Pufi újabb gyökeres változást ta­pasztalt. Reggel az asszony meleg tejet tett elibe, úgy, mint régen, meg is simogatta. Pufi megijedt, ez a változás újabb félelmet éb-1 resztett szivében. Később mégis megnyugo­dott, ikor az öreg .szony keszkenőt vett a nyakába, intett neki és elindultak a vásár­ba. Pufi buzgón lépegetett az asszonya mö­gött, a megindultságtól eszébe sem jutott, hogy xz utca közepére szalad, ki. A tem­plom előtt megálltak, az asszony az ölébe vette Pufit, bement a templomba. Az ajtóban letérdelt, imádkozott, Pufi az öléből kukucs­kált ki, nehány kopott öreg sszony imádko­zott csak bent, nem messze tőlük, éppen olyanok, mint az ő gazdája. Az asszony végzett az imádsággal, ke­resztet vetett a szentelt vizzel, nagyot sóhai- tc körülnézett, hogy néz „ valaki, a tán remegő ujjait újra a szent vízbe mártotta és behintette véle a Pufi okos, drága fejét Kimentek az utcára, de Pufit az asszony tovább is az ölében tartotta, úgy haladtak át a libák között. Pufi büszke gőggel pislogott le rájuk a magasból, sőt egy Ízben a nagy bátorság is kivakkant belőle. Átmentek a li­basoron, a lovak közé, Pufi nyugtalankodni kezdett, a multheti emlékek nyugtalanították, dj ezért mód jó volt, jó meleg ölben pihent, itt nem érheti baj, ha a cigány jön, még a szemébe is fog ugatni,szemtelenül, kérkedve. A cigány jött is, nem messze volt már, asszony egállt, kicsit tétovázó,,, aztan újra elindult. A lába reszketve lépett, az ar­ca piros volt, a szive remegett, mint a szüz- lányé az oltár után. A hurkot Iáit; — -k, a cigány elolvadt a szemében, de a hurok nagyra nőtt, az egész piac fölé nőtt, az ő nyaka is benne volt, jaj, már érezte a szo­rítását. Pufi pedig mindebből nem érzett semmit, nem tudta, hogy mi dúl az asszonya lelké­ben. Csak akkor álmélkodott el nagyon, ami­kor a cigány mellett az asszony hirtelen le­tette az öléből, le a földre, a cigány elibe és el .ál. *' mellőle. Pufit ez annyira meglepte, hogy meg se tudott mozdulni, csak nézett, nézett maga elé, mint az olyan ember, aki élete legszebb illúzióját temeti. Az asszony elrohant, le a járdára, az egyik kapu alá, még a kaput is behúzta ma­ga után és kimerültén, fáradtan, erejét veszt­ve dőlt a kapualja hideg falának. Amikor pedig néhány pillantás múlva fájdalmas, vészes vonítást hallott az utca fe­lől, bőséges, nehéz, őszinte könnyű hullott az asszony szeméből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom